Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-22 / 171. szám, kedd

a HARA MIÁK 15. ELSÜLLYESZTETT LÁDÁK Volkov nem volt az egyedüli, aki bepillantást nyert a nácik utolsó ter­veibe. Az angol Patrtck Loftus is (1941 ben az észak afrikai Tobrukért vívott harcokban esett német fogság­ba) huszadmagával a Toplitzi-tónál létesített „tengerészeti kísérleti állo­másra" került kényszermunkára. A nevezett a londoni Evening News ha­sábjain közölte észrevételeit: „Saját szememmel láttam hét angol fogolytársammal együtt négy teher­autó ' közeledését. Vagy húsz SS-le­gény ugrott le a kocsikról, és szá­munkra ismeretlen tartalmú fémtartá­lyokat süllyesztettek a tó vizébe, de egyetlen szót nem váltottak közben egymással. Csak munkájuk befejezése után hallottunk az egyiktől olyan megjegyzést, hogy a körzetben tartóz­kodó összes hadijoglyot Hitler sze­mélyes parancsára agyon kell majd lőni..." Viktor Gaiswinkler, az akkor magá­ban Bad Ausseeban lakó ausztriai partizán ugyancsak jegyzőkönyvileg vallotta, hogy 1945 tavaszán a nácik őt is áthelyezték a tóvidék őrsze­mélyzetéhez, annak megerősítésére. Színleg teljesítette az elkerülhetetlen parancsot, titokban azonban továbbra is illegális tevékenységet folytatott. Közben 22 láda elsüllyesztését meg­figyelte. MIT ÁLLAPÍTOTT MEG A CIC? A németek fegyverletétele után az amerikai hadsereg titkosszolgálatá­nak, a CIC-nek két antifasiszta hiva­talnoka a helyszínre sietett: Captain Alexander, aki harminchat hónapig követte a nyomokat Salzkammergut térségében, valamint Simon Wiesent­hal okleveles mérnök, aki a CIC meg­bízásából Adolf Etchmann után kuta­tott. Mindketten számos elfogott ná­cit hallgattak ki, rengeteg okmányt és jegyzőkönyvet tanulmányoztak át. A jelenleg Franciaországban élő Alexander kapitány kétséget kizáróan megállapította, hogy a háború vége felé egyetlen éjszakán hat vagy hét ládát süllyesztettek az Altaussee tóba. Egy-egy láda tartalma 100—180 kiló színarany volt. Simon Wiesenthal mérnök viszont kikutatta, hogy 1945 márciusában és áprilisában a nácik részletes átadási és átvételi kimuta­tásokat készítettek, amelyeknek ki­cserélését kölcsönösen nyugtázták egymásnak. Az amerikai megszállók­nak azonban csupán egyetlen ilyen kimutatást sikerült megszerezniük. Wiesenthal szerint ézek a kimutatá sok pusztán elenyésző töredékét ölel ték fel a haramiák elrejtett kincsé nek. Nyoma veszett továbbá a leg fontosabb és legnagyobb értékeket feltüntető jegyzéknek. A három és f'l gépírásos oldalra terjedő kimutatás, amely a harmadik birodalom egész hátrahagyott vagyonát részletezte, állítólag négy példányban készült, és mindegyik példányt más más helyen rejtették" el. Jóllehet az eddigi nyo­mozások csupán részsikereket ered­ményeztek, mégis bizonyos, hogy va­lamennyi nyom az említett tavakhoz vezet. A KINCSEK UTOLSÓ LELTÁRA Kézenfekvő, hogy az alpesi erőd­ként betervezett „légvár" volt az a bizonyos szalmaszál, amelybe a lehű­tött kedélyű náci előkelőségek gör­csösen kapaszkodtak. Az is természe­tes, hogy ebben a bevehetetlennek hitt sziklafészekben halmoztak fel minden kincset, amit a háború alatt összeharácsoltak. Ide hozta többek között 1945. május 6-án Ottó Skorze­ny azt a 22 ládába csomagolt szín­aranyat, amely „Rommel-kincs" néven tuniszi fosztogatásokból származott, és végül a Toplitzi-tó fenekére vándo­rolt. Ide érkezett Fabiunke tábornok a horvátoktól rabolt 20 láda vert­arannyal és több millió márka kész­pénzzel. Megjelent továbbá Josef Spa­cil SS-Standartenführer az ún. „tatá­rok kincsével", három kocsirakomány arannyal, amelyet a Vlaszov-banditák közreműködésével rabolt össze szov­jet területen. Minden idők legnagyobb hóhérja, Adolf Eichmann, még az al­pesi erődöt se tartotta elég biztonsá­Az ausseei-i partizánvezetők: Albert Gaiswinkler (balra) és a nyugatnémet antifasiszta Heinz Riegel 1964-ben a Toplitzi-tónál. gosnak: 22 nehéz ládából álló, 8 mil­lió dollárra becsült „útipoggyászával" május első napjaiban eltűnt az Aussee környéki Blaa-alpesek „kéménynek" nevezett szurdokában. Egy eddig is­meretlen SS-tiszt szintén 6—7 láda színaranyat bocsátott a tó fenekére, amelynek jogos tulajdonosait a Kau­kázusban kellene keresni. Számokban ki sem fejezhető annak a rengeteg szentségtartónak, arany­kehelynek és miseruhának értéke, amelyet a „kereszténység védelme­zői" különféle templomokból és ko­lostorokból raboltak, és egy SS-külö­nítmény segítségével a felhagyott sóbányában elrejtettek. Az Eigruber. Minden fogot fenntart a Deutscher Militärverlag, Berlin náci körzetvezető által hozott hét, ék szereket és briliánsokat tartalmazó töltényláda ugyancsak a tó fenekén kötött ki. Ezerkilencszáznegyvenöt április végén a díszes dr. Höttl~Krü ger—Schwend-egytittes az emiitett Redl—Ztpj ben még 30 millió font sterling hamisított bankleggyel ren delkezett, ahol még egyszer és utol (ára üzembe helyezték a pénzhamisító gépeket. Az áruló nyomok gondos el tüntetése végett a fennmaradt hamis pénz egy részét elégették, a másik részét ládákba rakva az Enns folyóba dobták, a maradékot pedi^ ugyancsak a Toplitzi-tó fenekére süllyesztették Az alpesi erődbe hurcolta Dr. Helmut von Hűmmel a kremsmünsterl apát ságtói eltulajdonított érmegyűjte ményt, melytől annak tekintélyes sú lya ellenére sem akart megválni. Szálast Ferenc nyilasvezér sem hiány zott a díszes társaságból: a Mattsee fenekére süllyesztette a Szent István ereklyéit tartalmazó szekrényt és a magyar koronaékszerek egy részét, amelyeket a „nagy sietségben" magá val vitt. Az SS-legények pedig az ausztriai Burgenland eddig fel nem derített helyén elásták a Magyar Nemzeti Bank maradék aranykészle­tét. Ante Pavellc, horvát népámító is befutott Ausseeba, a rablott ara­nyat testőreivel cipeltette maga után benzintartályokban. Ugyanoda köszön­tött be a fasisztabarát bolgár minisz­ter, Cankov is, titkos irattárával és a Bolgár Nemzeti Bank devizaállomá nyával együtt. Hitler ma^varországi gazdasági megbízottja, Kurt Becher SS-Standartenführer, vagonszámra küldte Ausseeba az összerabolt zsidó vagyont. Helyszűke miatt itt csak nagyjában vázoltuk az Aussee körzetébe össze hordott kincseket, és az orgazda együttesnek csupán „kimagasló" egyéniségeit mutattuk be. A teljesség kedvéért azonban hozzá kell fűzn-'ink, hogy a legtöbb holmit, amelynek ér­téke minden emberi képzeletet felül múl, mégis Kaltenbrunner hurcolta az alpesi erődbe. Elvégre ő volt az „erődparancsnok", aki nem maradha tott szégyenben a többi haramia mö gött. A naiv tömeggyilkos abban a tévhitben ringatta magát, hogy élete végéig gondtalanul élhet a halálra kínzott foglyok utolsó garasaiból. Sorsa előbb teljesedett be, mintsem gondolta volna. KÜLFÖLDI „VISZONTBIZTOSÍTÁS" A háború befejezése után az ameri kaiak kivonatos jegyzéket tettek köz­zé azokról a javakról, amelyeket a náci rendszer legmagasabb tisztség viselői bölcs előrelátással idejében külföldre síboltak. A kimutatás sze rint Hitler, Göring, Goebbels, Ley, Himmler és Ribbentrop összesen 14 883 162 dollár, 465 000 font sterling készpénz, valamint 600 000 font ster­ling értékpapír- és részvénykövetelés sel rendelkezett a kapitalista álla­mokban, életbiztosításuk pedig 16 509 500 dollárra rúgott. Goebbels propagandaminiszter „Deutsch" álné ven 1850 000 dollárt helyezett letétbe Buenos Airesban, Himmler kétmillió dollárt Dél-Amerikában. Ezeket _ tranzakciókat a német ipari nagyvál­lalatok, bankmonopóliumok és bizto­sító konszernek „példás" együttműkö­désével sikerült lebonyolítani a tőkés országok „testvérvállalataívai" való békés egyetértésben. KÖVETKEZIK: 18. LELTÁR 6000 GÉPELT OLDALON Egy közszolgáltatási üzem gondjai Tesarík István elvtárssal, a so­morjai közszolgáltatási üzem igaz­gatójával folytatott beszélgetésünk sok problémára világított rá. — Üzemeink általában jól működ­nek, a közönség elégedett munkájuk­kal. A legtöbb kritika — és ez az, ami legjobban aggaszt bennünket — a mo­soda és a vegytisztító címére érkezik Í— kezdi fejtegetését Tesarík elvtárs. — A mosoda és a vegytisztító elhe­lyezése már nem felel meg a köve­telményeknek, a napról napra növek­vő igények nagyobb kapacitású, kor­szerű berendezésű üzemet követel­nek. — Az új mosoda építését 1964-re terveztük. A tervező vállalattól ha­tározott ígéretet kaptunk az épületek és a berendezések tervezésére és fel­építésére. Ugyan az év szeptemberé­ben a tervező arról értesítette a so­morjai közszolgáltatási üzem vállalati igazgatóságát, hogy munkatorlódás miatt feladatának sajnos nem tud eleget tenni. Ha tehetjük, forduljunk más vállalathoz. Erre szeptemberben már késő volt, s így a beruházásból semmi sem lett. 1965-re újra tervez­tük az 1900 000 koronát igénylő be­ruházást, s a közelmúltban elhangzott Ígéretek szerint a második negyed évben el is kezdik az építkezést. — Közben más nehézségeink ls fel­merültek. Az 1960-ban vásárolt, 15 kiló kapacitású mosógépünk éppen húsvét előtt felmondta a szolgálatot. Megjavítását sem a trnavai Kovosmalt, sem pedig más gyár nem vállalta. Hosszú lótás-futás, kérés után a gépet sikerült végre a bratislavai BEZ üzemnél elhelyeznünk. Itt azonban csak részben javították meg. A mosó­gépet tehát félig megjavítva hazaszál­lítottuk, de ilyen állapotban nem üze­meltethető, életveszélyes balesetre ke­rülhetne sor A közönség gyakran azt kifogásol­ja, hogy a kitisztított fehérneműre sokáig kell várni. Ez Indokolt, mivel nem áll szárítóhelyiség rendelkezé­sünkre, csak a városi fürdő helyiségé­ben vagy napos időben az udvaron száríthatjuk a kimosott ruhát. Mosodánknak nagy mennyiségű szénre van szüksége, s ezt nem tud­juk megfelelő zárt helyen tárolni. A szabályellenes raktározás szintén kritika tárgyát képezi, fokozza a tűz­veszélyt, tisztátalanítja a levegőt. Azonban szükség törvényt bont, amed­dig a tervezett szénraktárt nem épí­tik fel, addig ilyen körülmények kö­zött kell dolgoznunk. Itt tehát sürgős intézkedésre lenne szükség. (-ht-J Jelentős régészeti leletek A Csehszlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének mosti kirendelt­sége a napokban két értékes leletre bukkant. A chomutovi járésban a prnne­ŕovi Nástup Bányában a régi vlzveze­tékcsövek kiszedése közben egy 2,5X2,3 m-es faabroncsot találtak. A régészek megállapították, hogy ex eg; aránylag jé állapotban fennmaradt kút, készítésé­nek Idfipontját — a talált kerámiai le­letekrfil ítélve — a huszita háborúk idfi­szakára teszik. Ez eddig a hazánk terü­letén felfedezett atödlk ilyen jellegű kút. A mosti régészeti kutatécsoport már a második szakaszát Is befejezte a nehra­nlcel duzzasztógát térségében folytatott kutatásainak. Az itteni leletek az Idő­számításunk előtti 6000—350-es évek te­lepüléseinek bizonyos folyamatosságéról tanúskodnak. A legfontosabb leletek kü­zé tartoznak a kései kőkorszakbél szár­mazó nyomok. Rábukkanlak itt az ón. fejedelmi sir egy részére is, amelyet a régészek véleménye szerint valamikor régen kiraboltak. Halak narkózisban A Szovjetunióban megállapították, hogy a halak villanyáram hatására narkotikus álomba szenderülnek. A narkózis alatt a halak hosszú Ideig víz nélkül is életben maradnak. A OKAI MOR: őcsei fehér asszony Dramatizált regény a komáromi MATESZ színpadán MI SEM VOLNA KÖNNYEBB, mint szi játék fegyelmezésében, az érzelmi ultraradikális pózba vágni magunkat átélés tompítására irányuló törekvés­és a ma modern emberének szemszö beil) a ra odern kifejezési eszközök al­géböl szőröstől-bőröstől elvetni Jókai kalmazásába n nyilvánul meg. Komoly életművét mondván, hogy korunknak slkerként könyvelhet) ük el, hogy már sokat nem adhat. Az ilyen „üsd, ' ' . ° vág - nem apád" roham azonban va- minden tapintattal és ízléssel törté­lójában nemcsak kegyeletsértés lenne nik s így nem illan el a lírai alap­éppen most, az író születése 140. év- hangulat sem. Az előadás összhatá­fordulójának évében, hanem egyben sában bizonyos fokig a mához tudja célt is tévesztene. Célt tévesztene fő- közelíteni az immár avíttnak tűnő leg azért, mert éppen úgy tanúskod- mondanivaló lényegét, bár azt mond­na szellemi elmerevedésről, restség- hatjuk, hogy az eredetitől eltérő sí­ről, mondjuk ki kereken: dogmatiz- kon. Háttérbe szorul a hazaszeretet musról, mint például a másik véglet romantikus felfogása és előtérbe ke­— a Jókai mű fenntartás nélküli ho- rül egy asszony, Júlia drámája, akit zsannázása. el kell ítélnünk, de meg kell érte­Végső soron Jókai elvitathatatlanul nünk. a magyar romantikus prózairodalom ö az, aki így magyarázza árulását: fejedelme és legértékesebb alkotásai- „Átkozott háború! És mire? Az ország ban még századokig tovább él. Korá- nagyobbik felében labanc az úr... s ban nemcsak odahaza, hanem a nagy- ők azt hisztk, Lőcse megmenti a al­világban is sikert ért el és leegysze- lágotl Egy város, melynek lakót ma­rűsitenénk a dolgot, ha úgy vélnénk, gyárul sem tudnak ... Hát nem... az hogy ez minden esetben olcsó siker e n és gyermekem élete árán ne volt. Nem, Jókai — bár nemcsak játssza a mártírt se a férjem, se mélységei vannak, hanem sekély Fabriczíus." S ő az aki, végül meg­partvizei is — kitűnő tollú író, mes- váltásként fogadja a bakót: „Én már térségét jól értette és — ami nem ítélkeztem magam felett, ön csak kevésbé fontos — ismerte az olvasó végrehajtja azt. Bárcsak halálommal lélektanát is. Ragyogó a meseszövé- jóvátehetném vétkemet, amit hazám se, színes a stílusa és alaphangja és népem ellen vétettem!" Ezt a gon­mindig a mélységes humánum. dolati ívet vonja meg ezúttal ragyo­Ennek okkal-joggai ma is van fo- góan Nagy Eszter s tegyük hozzá, ganatja. Hiába bosszankodunk néha- olyan szöveggel, amely nem nyújt le­naponként, mennyire olvasott nálunk hetőséget cselekvésének mélyebb mo­és Magyarországon — ezt tényként tiválására. De ahol hiányzik a szöveg, kell elkönyvelnünk. Persze a Jókai- ott szinte mindent pótol kifejező, ár­kultusz, ugyanakkor mint társadalmi nyalt játéka, ennek az előadásnak jelenség figyelmeztet: baj van a kré- legnagyobb és legkellemesebb megle­ta körül, ha széles olvasói rétegek petése. Művészi alkatának nem felel szinte kizárólag csak klasszikus iro- meg ez a játékmodor, amelyet a ro­dalmunknak hódolnak. Ez már ugyan- mantikus alkotások megkívánnak, vi­is a magasabb fokú igény hiányát szont a rendező felfogásnak ebben az jelzi, hiszen minden megbecsülésünk esetben kizárólag az az intellekutális mellett is le kell szögeznünk, a ma stílusa felel meg, amely erőssége, emberének mégiscsak korunk irodai- Felfigyeltünk továbbá arra, hogy sok­ma nyújthat a mai életszemlélettel kai természetesebb, tisztább, minden legtisztábban összecsendülő szellemi salangtól mentes lett a hanglejtése táplálékot. Mindezt összevetve úgy véljük, is. Élménytnyújtó játéka művészi rangosodásról tanúskodik, valóban hogy a komáromi Magyar Területi megérdemelte a vastapsot. Színház legutóbbi bemutatóját, csak­is az említett évforduló, a megemlé­Kiváló volt még Turner Zsigmond a főbíró szerepében, továbbá a Korpo­kezés kötelessége teszi indokolttá, nay János alakját játszó Bugár Béla, A lőcsei fehér asszony ugyanis Bozó akik kitűnően megrajzolt, erőtől duz­László dramatizálásában nem több, zadó hiteles figurákat vittek a szín­mint az eredeti regény elég gyenge padra, másodfőzete. A jelentős sűrítésre Szabó kényszerítő műfaj már eleve meg­Sikerült alakítást láthattunk Rózsitól (Krisztina), Tóth Lászlótól (Belleville), Várady Bélától kötöttség, amely erősen megnyirbál- (Czelder Orbán), Holubek Lászlótól ja a szerző szabadon csapongó, szí- (Löffelhotz), Lengyel Ferenctől (Blu­nes képzeletét. Bozó törvényszerűen mevitzj és Fazekas Imrétől (Alauda) a drámai fordulatok hordozó pillér- ís. Konrád rendező felfogásába az jeit emeli ki a regényből és ezzel — epizódszereplők ls jól beleilleszked­képletesen szólva — összeomlik a ra- tek, míg a nagyobb szerepekben Ná­gyogóan szőtt mesének palotája, dasdy Károly (Andrássy) játékmodo­A meztelen cselekményen — a kuruc- ra túlságosan túlfűtöttnek hatott. A lőcsei fehér asszony előadásá­nak van még egy­két gyenge pontja. Az elsó rész hosz­szadalmas, itt ta­lán segítene a hú­zás vagy legalább a ritmus felgyorsí­tása. A második rész már sokkal jobban leköti a fi­gyelmet, több ben­ne az esemény és pergőbben bonyo­lódik le. Itt vi­szont a tizenne­gyedik jelenet el­len van kifogá­sunk, amelyben Czelder Orbán pa­pi öltözékben be­jut a halálra ítélt Korponayhoz és labanc háborúkban Lőcse városát né- Fabricziushoz, hogy megmentse őket. met kézre átjátszó Korponay János- Eb t>en a jelenetben ugyanis a fog­Nagy Eszter és Tóth László a darab egyik jeleneté­ben. (Nagy László felvétele) né történetén — meg az eredeti mű alapgondolatán kívül (a haza szere­tete minden más érzésnél magasabb­lyokat szökésük előkészítéséről tájé­koztató szöveget Czeldernek papi kenetteljességgel kellene elmondania, hogy a magyarul nem értő őr a rendű) csak a romantikus máz ma- hanghordozásból se foghasson gya­rad meg. Jókai erényei többé-kevésbé nút. kipárolognak ebből a színpadi al­kalmazásból s a helyzetet talán csak Kicsit vérszegénynek tartjuk Vé­csey V. József díszleteit. A jelzett­az menthetné meg, ha Bozó meré- ség ugyanis, amely ez esetben meg­szebben próbálkozott volna a darab telelt a rendezés követeiményelnek, tengelyében álló Júlia, a lőcsei fehér ne m jelenthet szürkeséget, asszony alakjának lélektani elmélyí­tésére. A rendező Konrád József, de lénye­gében az egész szereplő gárda is fel­A KÖZÖNSÉGSIKER nagy volt, de ez nézetünk szerint inkább a Jókai­kultusznak köszönhető, mint valami­lyen komolyabb művészi élménynek. •a, u , a „ ~ x Viszont a kritikus is elfogadja ezt ismertek, helyes felfogas mellett meg a z előadást, mert tanúja volt annak, a dramatizálásnak ez a gyenge pont jaí is hasznosítható, visszájára fordít­ható. A rendezés szigorúan arra épül, hogy ugyan ja a darabot. Ez elsősorban a színé­hogy a színház — helyesen és dicsé­retet érdemlően — újszerűségre, ere­detiségre törekedett, vagyis a nehe­Jókaival ellentmondásban zebben járható utat választotta, még jobban deromantlzál- Eredményesen .,, GALY IVAN 0] SZÖ 4 * 19B5. június 22.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom