Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-03 / 152. szám, csütörtök

Ideiglenes megállapodás Caamano és Imbert között PANASZ A BIZTONSÁGI TANÁCSNÁL A HAZAFIAK KIVÉGZÉSE MIATT Santo Domingo (CTK) — Caamano Ideiglenes elnök és Imbert tábornok, a junta vezetője megállapodást kötött a Nemzeti Palota semlegesítéséről, — jelentette be Jósé M. Mora, az Amerikai Államok Szervezetének dominikai képviselője. 'Az alkotmányos csapatok ellenőrzése alatt álló területekhez közel fekvő Nemzeti Palotát Imbert kb. 300 főnyi csapata tartotta megszállva. A megállapodás értelmében az Amerikai-közi csapatokhoz tartozó brazil egységek szállják meg a palotát. Kívülük Imbert 25 katonája lesz még a palotában. — Jelenleg Caamano és Imbert csapatainak állásait az Amerika-közi fegyveres erők ellenőrzése alatt álló „biztonsági övezet" teljes mértékben elválasztja egymástól. Ruben Brache, Caamano alkotmányos kormányának New York-i képviselője kijelentette, hogy a dominikai kérdés csupán a demokratikus alkotmány alapján oldható meg: Az alkotmányos kormány nem mond le álláspontjáról, mivel ezzel elárulná a demokratikus forradalom áldozatainak emlékét. Brache az alkotmányos kormány külügyminiszterének megbízásából bejelentette, hogy Imbert juntája tömegesen legyilkolja az alkotmányos erők híveit. Barahona, Santiago de los Caballeros, San Francisco de Macoris és Santo Domingo városokban több száz hazafit bírósági eljárás nélkül kivégeztek. Az alkotmányos kormány panaszt' emelt a Biztonsági Tanács elnökénél és reméli, hogy az ENSZ rövid időn belül közbelép. Cury, az alkotmányos kormány külügyminisztere bejelentette, hogy az amerikai megszálló csapatok továbbra is nyíltan Imbert Juntáját támogatják. Az AÁSZ dominikai képviselője, Jósé Mora is a junta oldalán áll. Caonabo Javier Castilla, Caamano elnök személyes megbízottja Caracasban elítélte Rusk amerikai külügyminiszter javaslatát, hogy rendezzenek Dominikában népszavazást. Kijelentette, hogy Dominikában 1962-ben volt népszavazás és a dominikai nép most fegyverrel a kezében adja le szavazatát. Castilla elítélte az Amerikai Államok Szervezetét, Dominika katonai megszállását, valamint az ország egységének és szuverenitásának megsértését. J. A. Mayobre, az ENSZ főtitkárának személyes megbízottja, akí a Biztonsági Tanács határozata értelmében Dominikába látogatott, kedd este New Yorkba érkezett, ahol U Thant, az ENSZ főtitkára azonnal fogadta őt. — Az Amerikai Államok Szervezetének plenáris ülésén elfogadták egy háromtagú dominikai közvetítő bizottság megalakítására tett javaslatot. Ä javaslatot Brazília terjesztette be. A bizottság elsőrendű feladata az Amerika-közi csapatok politikai irányítása. A javaslatot 15 szavazattöbbséggel fogadták el. Uruguay ős Mexikó képviselője ellene szavazott, Argentína, Chile és Venezuela képviselője tartózkodott a szavazástól. A bizottságban az Egyesült Államok, Brazília és Salvador lesz képviselve. JOHNSON: AZ EGYESULT ALLAMOK FOLYTATJA KATONAI AKCIÓIT Johnson elnök keddi sajtókonferenciáját nagyrészt a dominikai problémának szentelte s arra törekedett, hogy utólagosan igazolja az amerikai Intervenciót. Az elnök változatlanul súlyosnak minősítette a szigetország helyzetét. Hozzátette, hogy az Egyesült Államok tudomása szerint a kommunisták „egyes helyeken átvették a vezetést". Az amerikai akció igazolására Johnson továbbá azt hozta fel, hogy az Egyesült Államoknak „gondoskodnia kellett saját állampolgárainak védelméről és a vérontás megakadályozásáról"; Johnson bejelentette, hogy újabb 2000 tengerészgyalogost vonnak ki Dominikából az ún. Amerika-közi erők létrejöttével párhuzamosan. Vietnammal kapcsolatban Johnson közölte, hogy a kongresszustól nagyobb összeget kér az általa korábban felvázolt délkelet-ázsiai program céljaira. A katonai helyzetet súlyosnak minősítette, bár azt mondotta, hogy amerikai részről ebben az időszakban nagyobb arányú támadásokra számítottak. Johnson közölte, hogy folytatják az Egyesült Államok katonai akcióit de a részletekről nem volt hajlandó nyilatkozni. BOLÍVIA KOMMUNISTA PÁRTJA ÉS AZ ARGENTIN KOMMUNISTA PÁRT ELÍTÉLI AZ EGYESULT ÁLLAMOK INTERVENCIÓJÁT Buenos Aires (CTKJ — Bolívia Kommunista Pártja és az Argentin Kommunista Párt nyilatkozatot adott ki, melyben elítéli az Egyesült Államok ázsiai és latin-amerikai intervenciós akcióit. A nyilatkozat rámutat arra, hogy Johnson elnök a legreakciósabb amerikai körök agresszív politikáját valósítja meg. Mindkét párt elítéli az Amerika-közi csapatok felállítását, melyeket bármely, a nemzeti felszabadulásért küzdő latinamerikai nép ellen felhasználhatnának. A nyilatkozat szolidaritását fejezi ki a bolíviai néppel. A nyugatnémet dolgozók élesea tiltakoznak a szükségállapot-törvény ellen. Képünk a hernei dolgozók tiltakozó összejövetelén készült. (Zentralbild—

ČTK f elv. J A Szovjetunió állandó ENS Z-képviselőjének jegyzéke New York (CTK) — M. T. Fedorenko, a Szovjetunió állandó tNSZ-képviselője egyzéket küldött U Thant ENSZ-főtitkárnak, melyben űjbfil kiemelte annak törvényellenes jellegét, hogy az ENSZ statisztikai kiadványai közös adatokat közölnek az NSZK-ról és Nyugat-Berllnrfil. Az NSZK kormánya az ENSZ titkársága vezető dolgozóinak csendes beleegyezésével revansista Irányvonalát •karja érvényre juttatni az ENSZ kiadványaiban és a világszervezet segítségével igényt tart Nyugat-Berlinre. Az ENSZ titkárságának el kell ismernie azt a tényt, hogy Nyugat-Berlin önálló politikai egység, mely sohasem tartozott az NSZK-hoz és így nem tartozik a nyugatnémet hivatalok jogkörébe. Fedorenko reményét fejezte ki, hogy az ENSZ titkársága módosítja a kiadványokat és a levelet továbbitja az ENSZ tagállamainak. Szovjet leszerelési javaslatok az ENSZ leszerelési bizottsága előtt New York (CTK) — A Szovjetunió kedden az ENSZ 114 tagú leszerelési bizottsága elé terjesztett két leszerelési javaslatot. Az egyik javaslat arra szólítja fel az államokat, hogy haladéktalanul számolják fel az iriegen területeken létesített katonai támaszpontokat. A másik Javaslat az etom- és nukleáris fegyverek alkalmazásának megtiltásával foglalkozik. Fedorenko szovjet ENSZfődelegátus beszédében emlékeztetett arra, hogy az el nem kötelezett országok kairói kormányfői értekezlete ls síkraszállt a külföldi katonai támaszpontok felszámolásáért. Különösen Időszerű ez a javaslat most, amikor az Egyesült Államok vietnami és dominikai agreszszlója miatt nagymértékben kiéleződött a nemzetközi helyzet — hangoztatta Fedorenko. A második határozattervezetben a Szovjetunió leszögezi, hogy legkésőbb 1966 első feléhen világértekezletet kell összehívni az atom- és nukleáris fegyvereket betiltó egyezmény előkészítésére. A szovjet kormány Indítványozza továbbá, hogy az atomhatalmak még az egyezmény megkötése előtt nyilatkozatban szögezzék le: nem alkalmaznak elsőnek atomfegyvert. A bizottság ülésén felszólaló Wllliam Foster, a? Egyes-ült Államok képviselője ezután a bizottság elé terjesztette az Egyesült Államok új leszerelési javaslatait. Az amerikai tervezet elsősorban azt indítványozza, hogy ismét üljön össze a genfi 18-hatalml leszerelési bizottság és az foglalkozzék a leszerelés problémájával. A Biztonsági Tanács felelőssége U Thant ENSZ-főtitkár és Qualson Sackey, az ENSZ-közgyűlés elnöke beszámolót terjeszt az ENSZ-nek a békehadmüveletek kérdéseivel foglalkozó bizottsága elé. A bizottság Június 15-ig az ENSZközgyűlésnek Jelentést ari eddigi tárgyalásainak eredményeiről. Az ENSZ két vezető képviselője hangsúlyozza, hogy az ENSZ alapokmányának módosítását követelő hangok mellett az ENSZ tagállamok többsége bízik abban, hogy Jóakarattal és együttműködéssel az ENSZ alapokmányára támaszkodó elfogadható Javaslat alapján kl lehet küszöbölni a nehézségeket. Mindketten azon a véleményen vannak, hogy június 15-ig nem oldható meg a béke-hadműveletekkel kapcsolatos valamennyi probléma. A jelentés azért azt tanácsolja, hogy az alapokmánynak megfelelően hozzon a bizottság határozatokat és ezek értelmében fejezze be munkáját. A beszámoló többek között a következő gondolatok figyelembe véelét ajánlja a bizottságnak: Az ENSZ tagjai a Biztonsági Tanácsot tették felelőssé a nemzetközi béke és biztonság megőrzéséért; a felelősségből az ENSZ-közgyűlés ls részt vállal; a Biztonsági Tanácsnak tárgyalnia kell a béke és biztonság megőrzése érdekében tett alkalmas akciókról; ha a Biztonsági Tanács bármilyen okból nem tud felelősséget vállalni, semmi sem akadályozhatja meg az ENSZ-közgyűlést abban, hogy az adott kérdést megtárgyalja és az ENSZ alapokmányával összhangban javaslatokat hagyjon Jóvá. A beszámoló ezután Javaslatot tett a békehadműveletek költségei kérdésének megoldására. A bolíviai bányászok nem adják fel a harcot La Paz (CTK) — A bolíviai bányákat 25 000 katona gyűrűje veszi körül. El akarják nyomni a bányászok ellenállását az elbocsátásokról és a bérek csökkentéséről hozott határozattal szemben. A katonai junta azt követeli, hogy a bányászok tegyék le a fegyvert. Oscar Quiroga bolíviai belügyminiszter kijelentette, hogy Catavi bányakörzet kivételével az egész ország a junta ellenőrzése alatt áll. Zuazo volt bolíviai elnök rádióbeszédében ellenállásra hívta fel a bolíviai népet a juntával szemben. Zuazo a kivételes állapot kihirdetése és az általános sztrájk megkezdése óta illegalitásban él. LEMONDOTT A JAPÁN KORMÁNY Tokió (CTK) — A japán kormány tagjai tegnap beadták lemondásukat. Ezzel a lépéssel készítik elő a kormány átszervezését, mely általános vélemény szerint a Jövőben még jobboldalibb lesz, mint az eddigi. Egyúttal változások történtek a Liberális Demokrata Párt vezetőségében. A párt új főtitkárává Kakue Tanaka volt pénzügyminisztert nevezték kl. Szato továbbra ís a párt elnöke maradt. Két napon belül alakítják meg az új japán kormányt. Tagjai újból kizárólag a Liberális Demokrata Párt képviselői lesznek. A legfontosabb tárcákat a párt jobboldali szárnyának tagjai töltik be. A jugoszláv sajtó Tito elnök csehszlovákiai látogatásáról Belgrád (CTKJ — A jugoszláv sajtó Tito elnök csehszlovákiai látogatása alkalmából számos cikket és tanulmányt közöl Csehszlovákiáról és a jugoszláv—csehszlovák kapcsolatokról. A folyóiratok és a lapok cikkeket hoznak a csehszlovák nép életéről, foglalkoznak a népgazdaság új irányítási rendszerének bevezetésével. Számos cikk foglalkozik Joszip Broz Tito 50 év előtti első csehszlovákiai tartózkodásával. A tegnapi sajtó közölte Tito elnöknek a Csehszlovák Sajtóiroda belgrádi tudósítójának kérdéseire adott válaszait. A Politika kommentárt közöl, melyben hangsúlyozza, hogy Tito elnök látogatása hozzájárul a két ország kapcsolatainak elmélyítéséhez és tárgyalásai a nemzetközi szocialista mozgalom helyzetének tisztázódásához. MUNKATÁRSUNK JUGOSZLÁVIAI ÚTIJEGYZETE ÜJABB NAGY korrupciós botrány Olaszországban: főszereplői az olasz társadalombiztosító intézet (INPS) vezető beosztottjai. Az Intézet három vezető orvosa és jogtanácsosa több mint egymilliárd lírát takarított meg saját zsebére azokon a gyógyszereken, amelyeket több száz TBC-ben szenvedő gyermeknek kellett volna juttatni. A csalást leleplező tisztviselőt az ügy „illetékesei" őrültnek akarták nyilváhitani. (CTKJ Tájak és emberek Álmos éjszakában indul a nemzetközi gyors. Eső mossa az ablakot, egyhangúan zakatolnak a kerekek. Bent a fülkében mégsem az éjszakai utazás megszokott képe fogad. Ez az egyébként jó rugózású vasúti kocsi nem képes álomba ringatni az utasokat. Oj, Ismeretlen tájak suhannak el, s virradatkor bejelentik az első vámvizsgálatot, ami lényegében csak anynyiból áll, hogy a csehszlovák és a magyar egyenruhások közős erővel ellenőrzik, annyian és azok vannak-e a kocsiban, ahánynak és akiknek a Cedok utazási iroda feljegyezte a nevét a listára. Az utazás izgalmainak első hullámát a kiadós budapesti reggeli kissé elfeledteti, s lent a Nagyalföldön a nehezedő szempillák már gyakran lecsukódnak. De csak néhány percre. Mert ha már ez a sínpár útba ejti Kiskőröst, ahol Hrúz Mária megszülte Petőfi Sándort, akkor a nagy alkalmat nem lehet elszalasztani. Látni kell a nevezetes várost. Újabb határállomás. Az érdeklődés leküzdi a fáradtságot. Átlépjük a határt. Érdekes, a vonat kerekei eszre sem veszik, hogy már a harmadik ország földjén járunk. Jómagunk tágabbra kerekedett szemmel szemléljük a tájat. Szemünk újdonságra éhes. Vágtató vasparipánk ablaka előtt keskeny parcellák száguldanak a menetiránnyal szemben. Szemünknek szokatlan a látvány, hiszen a Bácskához hasonló csallóközi síkságon ilyet már 10 évvel ezelőtt sem láthattunk. De változik a táj arculata. Néhány perc múlva akkora búzatáblához érkezünk, hogy csak olyan 20 perc múlva láthatjuk meg a túlsó szélét. Nemsokára egy újabb hatalmas tábla kezdődik, az sem kisebb az előbbinél. Bizonyára a búzájáról híres Bánát egyik állami gazdaságának határában járunk, — gondoltuk. Egy akkora nagy állami gazdaság határában, amelyikhez hasonló nagy gazdaság nálunk nincs ís. A nagyságot illetően igazunk volt, abban azonban tévedtünk, hogy állami gazdasággá neveztük ki a hatalmas birtokot. Jugoszláviában ugyanis nincs állami gazdaság. Vannak ugyan 12—15 ezer hektáros mezőgazdasági kombinátok, de ezek szervezést és gazdasági szakaszon erősen különböznek a mi állami gazdaságainktól. Először is nem kinevezett, hanem választott vezetőség irányítja a társulásos alapon szervezett gazdaságot. A Jövedelem elosztásában és a bővített újratermeléshez szükséges beruházások tekintetében is sokkal inkább a szövetkezeteinkhez hasonló módszereket alkalmazzák. Természetesen sajátos módon, mert például a Jövedelem elosztásánál a megélhetési lehetőség sokkal jontosabb szerepet játszik, mint a termelés fejlesztéséhez szükséges beruházások. Ez persze összefügg néhány, a miénktől eltérő sajátossággal. Az állami bank náluk is folyósít kisebb-nagyobb hiteleket a mezőgazdasági üzemeknek, de még gyakoribb, hogy például a gépek, műtrágyák stb. vásárlásához, a szükséges építőanyagok beszerzéséhez a szövetkezetek vagy a kombinátok az illetékes üzemekhez fordulnak segítségért, azokkal kötnek megegyezést. Ezt természetesen nem a vonat ablakán olvastuk le a jugoszláv mezőgazdaság helyzetéről, hanem Belgrádban az illetékesek mondották el. Érdekes helyzet alakult ki, amikor egyik honfitársunk megkérdezte, hogyan biztosítják a piac ellátását mezőgazdasági termékekkel, ha például a mezőgazdasági termékek tervezése megközelítőleg sincs olyan szilárd alapra építve, mint nálunk. Nem is tervezhetnek a mienkhez hasonló módon hiszen Jugoszláviában a mezőgazdasági földterületnek mindössze 25 százalékát művelik nagyüzemi módon, a többi egyéni gazdálkodók, Illetve a legutóbbi földreformkor földhöz juttatott mezőgazdasági dolgozók kezében van. Méghozzá eléggé elaprózott módon, hiszen az egyéniek kezében levő földterület felső határa 10 hektár. De maradjunk a tervezésnél, őszintén szólva nem nagyon értették meg a kérdést. Mert amint mondják, náluk is tudják, hogy mennyi termett tavaly, ebből (és szerintünk a mezőgazdaságban a termelés tervezésénél mindig a több évi átlagtermeléssel kell számolni) azt is kiszámíthatják az arra hivatottak, hogy mennyi és milyen mezőgazdasági termékekre köthetnek árucsere- vagy árueladási egyezményt. A piac ellátása egyébként — mondották — sohasem a fogyasztó, hanem a termelő érdeke. Aki többet és olcsóbban termel, nagyobb a jövedelme. Ez mind a külföldi, mind a belföldi piacra érvényes. Egyszerűen törvényszerűség. Részünkről az Iránt ís nagy volt az érdeklődés, hogyan bírják a néhány hektáros egyéni gazdálkodók a versenyt a mezőgazdasági nagyüzemekkel. Hiszen az a népgazdasági törvényszerűség, hogy nagyüzemi módon, korszerű gépekkel és termelési módszerekkel olcsóbb, gazdaságosabb a termelés, már régen Ismert dolog. Érdekes, sajátos módon oldódik meg náluk ez a bonyolultnak látszó probléma. Az egyéni termelőknek ugyanis módjukban áll, hogy szerződést kössenek a gépekkel felszerelt mezőgazdasági üzemekkel a gépek használatára. Ezért a segítségért általában természetbeniekkel fizetnek, tehát a központi szervek tevékenységét is megkönnyítik azzal, hogy problémáikat maguk oldják meg. Igy a piac ellátásának problémájához ls közelebb kerülnek az állami szervek. A legérdekesebb talán mégis az volt, amikor egyik kollégánk azt kérdezte, ml történik azzal a kombináttal, illetve társulásos mezőgazdasági üzemmel, amelyik például ráfizetéssel zárja a gazdasági évet. — Hát az meg hogyan lehetséges — mosolyodott el újdonsült újságíró ismerősünk. — Azt már hallottam — magyarázta, — hogy valaki vagy valakik a mások ráfizetéséből éltek, de azt nem tudom, hogyan lehet a saját ráfizetéses gazdálkodásunkból megélni. Ez csak akkor lehet, ha valaki van olyan gavallér, hogy hajlandó finanszírozni a közgazdasági szempontból egyáltalán meg nem okolt botladozásunkat. Csak abból lehet osztani, amit megtermeltünk. Legtöbbet talán az eltérésekről szóltam, azokról a dolgokról, amelyek a legjobban megragadják a figyelmet. Egyébként kár lenne elhallgatni, hogy az említett eltérések, a sajátosságok mellett közös vonásai ís vannak a két baráti ország mezőgazdaságának. Náluk is alapelv, hogy minél többet és minél gazdaságosabban termeljenek. Állandóan bővül a társas gazdaságok száma, földterületük mennyisége. A felszabadulásáért oly sok áldozatot hozott jugoszláv nép talán képtelen is lett volna a mezőgazdaság fejlesztését olyan beruházásokkal siettetni, amit a fejlett iparú csehszlovák állam megtehetett. Egyébként újságíró kollégáink a legnagyobb elismeréssel beszéltek hazánkról. Persze azt sem titkolták, hogy ők legalább annyira tisztelik az ő sajátos problémáikból törvényszerűen adódő -ügyintézést (a haladás, a szocializmus érdekében), mint amennyire mi a mienket. Nem tartozik szorosan a témához, de hadd Idézzem jugoszláv sofőrünk szavait, amikor azt kérdeztük, Belgrádtól Szarajevóig miért nem a rövidebbik utat választotta. Azt mondta: — Igaz, hogy azon a másik úton rendes körülmények között legalább három órával hamarább értünk volna Szarajevóba, de az sem kizárt, hogy az így tízórás út három napig tartott volna, ha nem vesszük tekintetbe az objektív akadályokat. (Jelen esetben árvíz öntötte el az út egyik szakaszát.) Az ilyen veszélyes akadályokat legjobb csak kikerülni — mondotta és kevés ember akadt közöttünk, aki nem értett egyet a szakmájában (legalábbis előttünk) kitűnőre vizsgázott sofőrrel. HARASZTI GYULA 1985. június 3. * (3j SZÖ 3