Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-22 / 140. szám, szombat

Seregszemle — tanulságokkal MŰKEDVELŐ SZÍNJÁTSZÓINK KOMÁROMI FESZTIVÁLJA TAVALY, az első Jókai-napok lezajlása után, örvendetes tényként ál-, lapíthattuk meg, hogy válságba jutott, megrekedt színjátszó mozgalmunk az idősebbek erőfeszítése, a fiatalok friss lendülete jóvoltából előre vezető, új útra tért. A seregszemlét sok hiánya ellenére pozitívan értékelhettük, elsősorban is azért, mert benne az új magyar dráma tágabb teret kapott. Nézőink a múlt képe helyett a jelen valóságát láthatták, a mai ember korszerű problémáit, a feltörekvő új rajzát, a szocialista erkölcs győzelmét a tegnap morálja felett. Az idei fesztivál mérlege — szögezzük le mindjárt elöljáróban — már nem ilyen kedvező. Ha nem is jelent visszaesést, de arra int, hogy a darabválasztás tekintetében a tavalyi igényességünket nem szabad csökkentenünk, sőt fokoznunk kell, ha el akar^ juk kerülni, hogy színjátszó mozgalmunkat a megjavult helyzetben ismét válság fenyegesse. Nem emelhetünk kifogást egyetlen darab ellen sem, amely bemutatásra került: Candoni „Szombat esti vágy" című drámájának van szociális eszmei mondanivalója, s mint játék költői és hatásos, Csiky Gergely, Gárdonyi Géza darabjának, Jókai Mór „Fekete gyémántok" című regénye színpadi változatának is helye van műkedvelői színpadjainkon, de egy seregszemlében túlságosan sok ez, és feltétlenül szükség lett volna arra, hogy a polgári haladó hagyománynak sikeres játékait kiegyensúlyozza a jelenkori drámairodalomnak valamely jelesebb műve. A jövőben valamennyiünknek, akiknek szívügyünk a színjátszás, egyesült erővel arra kell törekednünk, hogy rendezőink és együtteseink munkájában a hangsúly a maira, a korszerűre terelődjék, elsősorban' tehát azokra a színművekre, amelyek hatásosan, művészi igénnyel tükrözik mai életünket, a ma égető kérdéseit érintik, a m;. problémáit taglalják. Mindenképpen szükségünk van arra, hogy nézőink megismerjék klasszikus örökségünket; nem kétséges, hogy a Kőszívű ember fiai, amellyel a tavalyi fesztivál zárult, gazdagítja nézőink gondolatvilágát és hatá«sal van érzésvilágára is, ám a színházat mindig a jelen szlnmüírodelma élteti és teszi a szocialista kultúra leghatékonyabb tényezőjévé. Ebből a szempontból csupán a lévai csoport tett eleget küldetésének; jól választott, és igényessége lépést tudott tartani tagjainak képességével is. Rendezőjükről, Nagy Lászlóról Ismét bebizonyosodott, hogy nemcsak rutinja, hanem ízlése, megalapozott tudása is van, amellyel az olasz neorealista szer-> zők drámájának eszmei mondanivalóját érvényre tudta juttatni. Candoni drámája nem éri el a honfitársa, Ugo Betti vagy a spanyol Lorca művészi színvonalát, de jól komponál, tud atmoszférát teremteni, látszólag teljesen igénytelen eszközökkel, és vádja igaz, amelyet a férfiak nélkül élni kényszerüli asszonyok nevében a társadalom ellen emel. A LÉVAIAK ELÔADÄSÄNAK nagy sikere azt Igazolja, hogv ez a helyes út, tehát nem a könnyebb ellenállás oldalán keresni a sikert, de magasabbra emelni az igény mércéjét, merni kísérletezni, többet akarni a szokottnál, s többet adni a könnyű kosztnál. A Reginát, az olasz dráma főszerepét játszó Kabáth Gabriella átélt játékával, kitűnő mozgáskultúrájával és szép beszédével őszinte meglepetést keltett. Egyöntetű vélemény: a fesztivál legjobb alakítását nyújtotta. Czinte Éva Delta szerepében még újonc a lévaiak színpadán, de ő is tetszést aratott. Nem akarom itt a jelzőket halmozni, műkedvelők képességeit a hivatásos ^ínművészek képességeivel összehasonlítani, de mindketten megérdemelnék ezt, olyan tehetségesen adtak életet a fér] után sóvárgó asszonyoknak. KULTURÁLIS HÍREK • Május 31—június 5 között tartják meg Londonban a csehszlovák film hetét. Az angol közönség előtt az Egy bolond krónikája, öregek a komlóföldeken, Bolt a korzón, Boxoló és a halál, Az éjszaka gyémántjai, Ikarusz XB-1 és a Támaszra szoruló alak című filmeket vetítjük. A fesztiválon csehszlovák filmművészküldöttség is részt vesz. • Újból tanítani fogják a gót betűket az ausztriai Iskolákban. A második világháború után ugyanis ezekben az iskolákban cs.ak latin betűkkel Írtak. Egyes szülői munkaközösségek javaslatára most a pedagógusok újből rátérnek a régebbi írásmód tanítására. A gyakorlat ís bebizonyította, hogy a fiatalok, akik a gőt betűket nem ismerték, nagy nehézségekkel küzdöttek főiskolai tanulmányaik során, főleg a forrásanyag, Illetve a történelem, a Jog és a német nyelv tanulmányozása közben, A seregszemle második napján a rozsnyóiak Kozma Zoltán vezetésével L. Kiss Ibolya „Erzsi tekintetes aszszony" című drámáját mutatták be. Noha három héttel ezelőtt az otthoni bemutató kapcsán az Oj Szó hasábjain Dávid Teréz már beszámolt az előadásról, szükségesnek tartom a további elemzést, hiszen szlovákiai magyar írő színpadi kísérletéről van szó, amely ha nem ls jelenti drámairodalmunk gazdagodását, a sovány termésben hibái ellenére is helyet kér. Szeretem a szerző romantikus hevületű novelláit, a belőlük áradó tiszta emberségét is, és tiszteletben tartom azt a nemes törekvését, ahogy Madách halhatatlan alakját regényében közelhozta az olvasók szívéhez, és hosszú esztendők búvármunkájával Fráter Erzsi kétes hírű alakját meg akarja tisztítani rossz hírétől. Regényében ez valahogy sikerült, Hegedűs Tibor társaságában írott drámájában Erzsi nem lett és nem is lehetett egy dráma hordozója, vagy a benső konfliktusok központi figurája. Fráter Erzsi — ezt nem kendőzhetjük el — afféle „tévedt" nő, akit hajlama, könnyűvérüsége rossz útra hajt, és bár van abban egy nagy adag igazság, hogy Madách édesanyja, Majtényl Anna szigora, a sztregovai és csesztvei kastélyok fojtott légköre az ő vérmérsékletéhez nem Illenek, s indokolható, hogy onnan ki kellett törnie, de semmiképpen sem mondhatja magáról, semmiképpen sem áltathatja magát azzal, hogy ő a Tragédia ihletője, a nagy mű a negyedik gyermek hangja. Tagadhatatlan, hogy szenvedést okozott, és Évában ott van ő is, különösen a Kepler-kép kacér asszonyában, bár a Tragédia ihletője sokkal inkább a kor maga, az a sok konfliktus, amely a költő benső világában és külső életében lejátszódott. Igazságtalan volnék azonban, ha nem mutatnék rá, hogy vannak a színműnek olyan jelenetei, amelyek egyfelől Hegedűs Tibor színpadismeretét, másfelől L. Kiss Ibolya helyes elgondolását dicsérik. A nagyon vontatott, cselekménytelen első felvonás után kapunk egy bo-. nvodalmakban bővebb második felvonást és meglepetésünkre két sikerültebb, szorosabbra fogott, igazi drámát ígérő befejező képet. A ROZSNYÖIAK JAVÄRA írjuk, hogy helyenként rokonszenvesen birkóztak meg ezzel a kiforratlan és még megr formálásra váró anyaggal. Kozma Zoltánnak, a színmű rendezőjének legnagyobb érdeme, hogy dramaturgiai munkát is végzett, erősen meghúzta, lerövidítette a szöveget és élét vette annak, hogy az egyes képek érzelgősen kicsengjenek. (Példa rá, hogy Madách kisfiát teljesen kihagyta, nem eneedte, hogy apja elhurcolása után a színre léplen, érzelgős, hamis csattanót adjon a felvonásvégnek.) Talán helyes lett volna, ugyan-, úgy törölni Erzsi fellengzős kitörését, hogy a „haza" megfosztotta mindené-, tői. Mihályt Mária. Fráter Erzsi szerepében, jó volt ott, ahol kevés szöveget adtak a szerzők a szájába, és így jobban átélhette szerepét. Az utolsó képben volt néhány pillanata, amelyekben nem csupán szánalmat ébresztett, de tragikussá is tudott nőni. Misovszky Dezső Szontagh Pált rokonszenvesen játszotta, hangjával jól bánik, lovagias, szeretetre méltóan romantikus, és még lobb lett volna, ha oldottabban játszik, ha kimértségét lefojtott szenvedéllyel párosítja. A helyszűke nem engedi, hogy a többi szereplő teljesítményét elemezzük, az egész együttesre azonban elmondhatom, hogy csaknem valamenynyien szépen és helyesen beszélnek, s ezzel a legjobban teljesítik a műkedvelő színjátszás eminens feladatát. A HARMADIK NAP este Gárdonyi Géza „A bor" című falusi történetét láthattuk a dunaszerdahelyiek e\ő-. adásában. Rendezőjük, Riedl Sándor, ezúttal ls jó munkát végzett, és bár az együttesnek a kecskeméti tájszólást utánzó törekvése némi nyelvi hangzásbeli keveredést idézett elő, a színpadnak volt eleven falusi szaga és eleven légköre. A tegnap faluja ez, de már nem álromantikájú, nem árvalányhajas, pitykés-dolmányos, és csikóbőr-kulacsos, hanem valóságosabb átmenet a Móricz Zsigmond-1 falurajz. a Sári bíró féle. A Baracs Imrét, a játék főszerepét játszó Soós Lajos igen rokonszenvesen oldotta meg feladatát, mértéktartó játékkal hatolt szerepe lénvegébe, boros hetvenkedése éppoly igaz volt, mint Eszterrel, a szomszédasszonnyal való párbeszédében az a belső lefojtottság, ahogy asszonyát megvédi. A szereplőknépes gárdájából kl kell emelnünk Soós Zoltánt — Pákozdy Mihályt, Molnár Jánost — Durbints, Érsek Rezsőt — a „baromorvost" és Szigeti Istvánnét — Eszter szerepében. A KOMÁROMI SZÍNJÁTSZÓK Jókai Mór „Fekete gyémántok" című regényének színpadi változatát mutatták bef A választás sajnos nem volt a legszerencsésebb, mert Török Tamásnak, a regény dramatizálójának munkája igen felszínes, külső hatásokra törekvő és inkább kiemeli, mint eltünteti a regény idejét múlta romantikájának enyhítésre várő elemeit. Mégis őszintén örültünk a komáromlak vállalkozásának, mert vitathatatlanul jelzi, hogy a nagy múltú, sikerekben bővelkedő, majd teljesen megrekedt komáromi színjátszás Kőrmendy Ferenc és néhány Idősebb színjátszó önfeláldozó munkája jóvoltából feléledt és szép lövőt ígérő új útra tért. Záloga ennek az új kezdetnek Czibulka József kitűnő, erőteljes Szaffrán Pétere, Hudák R6z*a a sokrétű játékot megkövetelő Evila szerepében, vagy Dolezsal József, aki egy munkás figurának Igen egyszerű, nemes eszközökkel adott életet. A seregszemle utolsó napján a Csemadok szepsi színjátszó együttese Csiky Gergely „Buborékok" című vígjátékát mutatta be. A felületesen élő dzsentri-világnak, a Solmay-család elszegényedésének rajza a jelek szerint elnyűhetetlen a színpadon, mert ez a helyenként komorabb hangvételű történet tele van jól megjátszható elemi figurával, és egy sereg jól megkomponált hatásos bonyodalommal. A szepsiek Kostyánszky Ferencné vezetésével megtettek mindent a mulattatás érdekében, és bár a seregszemlén bemutatkozó többi együttessel még nem vehetik fel a versenyt, szereplésük nem bizonyult feleslegesnek. Rajtuk kell lemérnünk, hol tartanak az átlagos képességű együtteseink, hol és miben kell segítségükre sietnünk, hogy felzárkózhassanak a jelesebb, élenjáró csoportokhoz. A Solmay-mamát árnyalatos szatlrizáló kedvvel, sok ízzel és színnel játszó Sarlós Ildikó a legerősebb pillére volt ennek a rokonszenves, törekvő együttesnek, lámbor István is jóképességű színjátszó, a többiek azonban — egy-két kivétellel — birkóznak a nyelvvel, s a legtöbb tennivaló talán e téren vár rájuk. KÜLÖN FEJEZETET ÉRDEMEL a Rozsnyói Tizenkétéves Magyar Iskola színjátszó együttesének bemutatkozása. Voltaképpen egyetlen osztály diákjairól . van szó, akik tanáruk, Kanala Józsefné vezetésével Vörösmarty Mihálv örökbecsű mesedrámáját játszották el olyan példaadóan szépen és tehetségesen, hogy csak a legteljesebb elismerés hangján szólhatok róluk. Bemutatkozásuk a seregszemle kimagasló ünnepe, fénypontja volt. Meglepett a fiatalok szereptudása, játékkedve és végtelen kedvessége. A hibák felett napirendre térhetünk, mert ezek mind a gyakorlatlanság, a kezdet, az elindulás hibái; annál több dicséretet érdemel, mennyi nyelvi ló ízzel és tiszta magyarsággal adtak életet a nagy költő mesefiguráinak. Sunyovszky Szilvia megindító kedvességgel és szinte hihetetlen átéltséggel játszotta Csongort, Vanyó Éva pedig meglepő jellemábrázoló képességgel a gonosz Mirigy boszorkányt. A három ördögfióka közül miiven mókás volt ízes, palócos beszédével a kis Ambrúzs Jóska, de a többiek is mind — köztük Szabó Eva (Ilma), Máté Dénes (Balga 1, Gál F.rzst két szerepben ls (Ledér és az Éj asszonya), — méltán osztoztak a nagy sikerben. Nem tudom, vajon Kanala Józsefné kitűnő pedagógiai munkáját emeljem ki jobban, vagy a fiatalokat, akik ezt az igen nehéz feladatot, Vörösmarty mesevilágának életrekeltését annyi kedvességgel, annyi derűvel és kiváló szövegtudással oldották meg. Csak ismételni tudom, hogv ünnepe volt ez a fesztiválnak, és sikeres bemutatkozásuk arra kötelezi az ügybuzgó, tehetséges fiatalokat és vezetőjüket, hogy bátran haladjanak tovább a megkezdett úton, BEFEJEZÉSÜL annyit még, hogy valamennyi együttes telt házak előtt játszott, és nemegyszer tanúi volttunk annak, hogy a közönség szenvedélyes érdeklődéssel figyelte a színpadot, együtt érzett a játékok hőseivel, ellenszenvvel nézte negatív figuráit. Ez a szenvedélyes együttérzés megköveteli színjátszóinktól, hogy nagvobb igényt támasszanak önmagukkal szemben, és a jövőben, ha ismét találkozunk velük, adjanak tanúságot, erről a fokozottabb igényről, főleg matságukkal, a kort, a mit tükröző drámák és komédiák bemutatásával. Városainknak emelkedő kultúrája megköveteli, hogy a múlt romantikus ösztönösségét nagyobb tudatosság váltja fel. Az ősszel meginduló új munka adjon minél erőteljesebb hangot a népművelés vonalán ennek a tudatosságnak. EGRI VIKTOR A. BILL: A világ asszonyai (Linóleummetszet, 1961.) UJ VERSEK SIMKÓ MARGIT: A DIADALOSZLOPRA Kőbe, márványba, színaranyba vésem minden megindult tavaszébredésen, Dicsőség neked Béke! Mikor már csak reménymagot rágtunk s dermedt s-zemünkben már könnyek sem voltak, akkor jöttél s mint varázsütésre az életet újra ránkparancsoltad. Dicsőség neked Béke! Díszhintóvá lett a tank mi elhozott, a sár bársony szőnyeggé változott, s szivárványívek száiltak az égre. Dicsőség neked Béke! Te vagy a nap, te vagy az illat, te vagy a tett, a bizonyosság, az érett gyümölcs, a merész álom, baráti kéz, szerelem, jóság, minden amiért érdemes lenni, ha te nem vagy, nincsen itt semmi csak bűn, mely mint a polip kússza át az életet, míg elfolyik vére. Dicsőség neked Béke! Szép szemed mégis a távolba les s gondfelhó tépi fényes homlokod „még bőgnek az ágyuk, folynak a lincsek, sínylik a börtönt és a bilincset a szabadságról s jogról álmodók" Nem lehet nyugtod míg a halál arat, s mert a szó elszállaz anyag megmarad: Kőbe, márványba, színaranyba vésem minden megindult tavaszébredésen, borítsd palástod az emberiségre. Dicsőség neked Béke! CSONTOS VILMOS: HASONLAT A rögnek keménysége semmi, - Könnyen szét lehet hengerelni. Mi keménység lehet a kőben? Hisz felolvad kohói hőben. Újra szilárdul: vas - keményebb, Sőt, ha megedzed - acél lesz. Nem is gondolsz arra: tebenned, Hogy a világot vállra emeljed, Mennyi keménység van, mennyi erő: Hogy az acélhoz te vagy a kő! SZITÁSI FERENC: NE GYERE VISSZA, HABORÜ Ne gyere vissza, gubbasztó madár sorvadva az ágon, - Zöldül a sóska már, s a meggy leve elindul egy fehér virágban. Ne gyere vissza, fehér kendők lobogása, fekete arcú gyász, - Kisírt szemekben buggyan a fény, a vágy, szilaj kedv kacarász. Ne gyere vissza, katonacsizmák pengését hangoló szél; - Húsz éves kialudt tüzek emléklobogásában új jövő remél. Ne gyere vissza, vértócsák iszonyát izzadja az ember, - Domboldalon a fű kardja feszeng egyre élesebben. Ne gyere vissza: halottak törtszárnyú árnya csepeg a fődbe, - Május van, virágzik az élet, s emberséget hajt mindörökre! 1965, május 22. * ÜJ SZÖ 9