Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-11 / 129. szám, kedd

„Ezt akartuk mi már rég..." EGY IGAZGATÓ VALLOMÁSA AZ ŰJ IRÁNYÍTÁSI RENDSZERRŐL Áprilishoz hasonlóan május elején is szeszélyes volt az idő. Az első verőfényes napok után az Atlanti-óceán felöl nedves tengeri levegő újabb hullámai hatoltak be a szárazföldre, amelyek helyenként elérték KözépEurópát ls. Ennek következtében Szlovákiában a derült idő változott a borúlttal, s a tengeri levegő átvonu lása idején sokszor esett. Hasonló volt az Időjárás egész Közép- és Nyugat-Európában is. A hegyekben és a magasabb fekvésű helyeken időnként havazott. A hét végén a Lomnicicsúcsról 206, a Chopokról 216 cm havat jelentettek. A jelenlegi időjárást anticiklon szabja meg, amelynek centruma a Vizcayai-öböl térsége fölött van. Ennek az anticiklonnak egyik nyúlványa Dél-Franciaországon keresztül behatolt egészen az Alpokig. Izlandtól délre és Angliától nyugatra nagy kiterjedésű ciklon keletkezett. Déli oldala mentén az óceán felöl a nedves tengeri levegő újabb hullámai áramlanak a szárazföld Irányába. E légtömegek azonban kissé északkelet felé húzódnak, s ezért feltételezhető, hogy egy részük eléri Közép-Európát. Ezen a héten Szlovákiában többnyire kevésbé felhős időre számíthatunk. Időnként fokozódik a felhőképződés és helyenként futó eső, esetleg zivatar várható. A csapadék valószínűleg kevesebb lesz mint a múlt héten. A nappali hőmérséklet eléri a 16—20 fokot, borús időben azonban csupán 13—16 fokra számíthatunk. Az éjszakai hőmérséklet 4—10 fok között lesz. Később, főleg a hét vége felé mind a nappali, mind az éjszakai hőmérséklet csökken. P. F. Vágsellyén a fura) Dimitrov vegyigyár dolgozói részére már mintegy 750 lakás épült fel, és több munkásszálló, internátus és iskola szolgálja a gyár dolgozóit és fiatalságát. Az idén annak a lakótelepnek az építését is megkezdik, ahol már a tél kezdetéig több mint százhúsz család új otthonra talál. (Vitko Zoltán felv.) A

z olvasó bizonyára ismeri azokat a fémcsöveket, tömlőket, amelyek annak ellenére, hogy fémből vannak, mégis hajlíthatók. Elmésen egymásba illesztett fémgyűrűk a gumitömlőn (a fürdőszobák zuhanyairól ismert kellék), vagy a röntgen-berendezések karvastagságú fémbevonatú kábelei — ez a vlkanovái Sandrik Üzem fő gyártási profilja. Gyártmányaik úgyszólván minden iparágazatban kelendők: csak autógyártásra három féle fémbevonattal védett tömlőt és kábelt készítenek itt, de elkelnek termékeik a cementgyártásban, vegyiparban, bányászatban, kohóművekben,' az orvosi műszerek gyártásánál, a repülőgép-Iparban, s kl tudná felsorolni az élet és termelés mennyi szakaszán még. Annak ellenére, hogy oly kelendő árucikket gyártanak ebben az 55 éves hagyományokra visszatekintő gyárban — AZ ÜZEM EGYEDÜLÁLLÓ KÖZTÁRSASÁGUNKBAN. Érdekes, hogy egész Európában ls csak egy számottevő vállalat rendelkezik hasonló termelési profillal, mint a Sandrik — a nyugatnémet fortsheimi Hydra. Ez nagy exportlehetőségeket jelent a Sandrik számára — s meg kell mondanunk, kitűnően ki is használja ezt, még oda is exportál, ahol a konkurrens Hydra működik, Nyugat-Németországba. A vlkanovái Sandrik ez év január elsejétől már kétféle nyilvántartást vezet — egyet a régi mutatók szerint, egyet az új irányítási és tervezési alapelvek szerint KÍSÉRLETEZNEK AZ ÜZEMBEN. A kísérlet negyedévi eredményének értékelésekor látogatunk a gyárba. Már a védőgyűrűs tömlőket készítő részlegen találkozunk az új rendszer gyakorlatának egyik érdekes megnyilvánulásával. Egy súlyos, óriási anyacsavarhoz hasonló tömlőfejet mutatnak meg először — a termelésben mindeddig sok gondot okozó alkatrészt. Ezt helyezik a tömlő végére, hogy a csapra, vagy más tömlőre erősíthessék. S mert minden tömlőnek két vége van, sok kell belőle. De nemcsak két vége van a tömlőnek, hanem sokféle ls a tömlő. Hat alaptípust gyártanak, de szinte megszámlálhatatlan nagyságban, választékban. Mivel a gyár a maga nemében egyedülálló, nem engedheti meg magának, hogy csökkentse a választékot — minden fajtát gyártania kell, pontosan a megrendelés szerint. Így a tömlőfejek is igen sokfélék. Ez, amit a kezemben tartok, egy röntgen-kábelre való. Ügy jutott hozzá a gyár, hogy más üzemben rendelte meg, s itt csak rászerelik a tömlőre. Ez drága dolog volt — hiszen az árában az anyagon kívül a szállítás, a kooperáló üzem rezsije, az itteni munkaráfordítás költségei is benne voltak, nem számítva azokat a nehézségeket, amelyeket egy-egy megkésett, vagy selejtes szállítmány okozott. Amikor a műhely dolgozói észrevették, mennyire elkedvetlenít, hogy egy ilyen egyszerű alkatrészben mennyi probléma rejtőzik, megnyugtatásképpen egy hasonló, de jóval könnyebb, ügyesebb formájú tömlőfejet nyomtak a kezembe. Hát ez mi? — Ez már a mi gyártmányunk, magunk készítjük — mondja Jozef Mojžita. — Méghozzá olcsóbban, pontosan szükségleteink szerint. Az alkatrész kifejlesztése Marček művelettervező, Simo mester és Ján Kováč szerszámlakatos munkája. Remek, ugye? Annyira még nem látok az alkatrész titkaiba, hogy így, első látásra megítélhessem, valóban remek-e. De segít az igazgató, Ján Lahvtčka elvtárs, akit megkérdezünk, árulja el MIÉRT REMEK EZ AZ ALKATRÉSZ, s mit jelent egyáltalán az üzem számára az új irányítási rendszerben ez a látszólagos apróság? -— Ez csak egy része, bár sok pénzt jelentő része a kísérletnek — válaszolja az Igazgató. — Jelentősége abban rejlik, hogy szemlélteti az üzemirányításban végbement és végbemenő változásokat. Mert miért kooperáltunk a tömlőfejek gyártásában eddig? Egyszerűen azért, hogy csökkenjen termelésünk munkaigényessége. Minél munkaigényesebb ugyanis a termelés, annál „rosszabb" hatással van a munkatermelékenység alakulására. Ha túl akartuk teljesíteni a munkatermelékenység mutatóját, akkor — kerül, amibe kerül — inkább kooperáltunk. Annak ellenére, hogy így a gyártmány drágább lett, az üzem jobban járt. Most azonban nem a mutató a fontos, hanem a „mibe kerül". Kiszámítottuk, hogyha ezt az alkatrészt itt gyártjuk, olcsóbban „jövünk ki" — s „i'TÖL NÖVEKSZIK A TELJES JÖVEDELEM. De ez csak ennél a tömlőfejnél van így. Van olyan alkatrész, amelyet mi drágábban készítenénk, mint a szállító. Ebben az esetben inkább kooperálunk. Ez a titka az egésznek. — A teripelés sok vonatkozásában jártunk el hasonló módon, mint ebben az esetben. Az eredmény, hogy a teljes jövedelem tervét 102 százalékra teljesítettük az első negyedévben. Ez a régi mutatók szerint a teljes termelési érték 101 százalékának felel meg. A sikert ez nem szemléltetné eléggé, ha nem tenném hozzá, hogy január elsejével nullára állítottuk a jövedelmezőséget. Más szóval: úgy csökkentettük —a kísérlet objektív mérhetősége miatt — gyártmányaink árát, hogy azokból sem ráfizetés, se nyereség ne legyen, tehát a rentabilitás nulla volt. Ez arra ösztönzött bennünket, hogy csökkentsük az önköltséget, egyszerűsítsük a munkát, ahol lehet. A KÖZVETLEN ÉRDEKELTSÉG azonnal megmutatkozott: míg tavaly az egész évben csak 46 százalékkal sikerült csökkentenünk az egyes műveleteknél a munkaráfordítást — pedig többet kooperáltunk —, addig ez idén az első három hónap alatt 140 százalékkal. Az egyszerűbb műveleteket kisebb szakképzettségű emberek is ellátják. Ezek bére alacsonyabb a tarifa-rendszer szerint. Ám az átlagos bérosztály csökkenése ellenére az átlagbérek négy korona különbséggel a tavalyi szinten maradtak Ez a dolgozók részéről sokat dicsért jelenség ... — Igazgató elvtárs, HOGYAN TUDTÁK ILYEN RÖVID IDÖ ALATT MEGVÁLTOZTATNI GONDOLKODÁSMÓDJUKAT? Hiszen ön tizenegy éve igazgató Itt, bizonyára a vérében van már a régi mutatók szerinti irányítás módszere. Hogyan volt képes, szinte máról holnapra, átváltani és — mint látom — igen eredményesen kézbe fogni a merőben másfajta irányítás módszerét? Szívből jövő nevetés a válasz. De, hogy ne értsük félre, megmagyarázza Jókedvének okát: — Ezt az irányítási rendszert nem „odafenn" gondolták ki. Ez nem fentről jött utasítás csak. Ez az, amit már régen akartunk, amiért küzdöttünk. Minden más •—> ha a gazdaságra hátrányos következményeit láttuk f— fájt nekünk és nehezünkre esett. Láttuk mi azt már rég, hogy például ezeket a tömlőfejeket Jobb lett volna nálunk gyártani kooperálás helyett. De a régi mutatók arra kényszerítettek, hogy ne törődjünk árukkal. Nem kényszerből dolgozunk az új rendszer szerint — ez lehetőség számunkra. Nem máról holnapra változott meg a gondolkodásmód. A tizenegy év alatt volt alkalmam töprengeni eleget azon, hogyan lenne jobb. Hát így jobb. Gondolkodásunkat nem az új rendszer előnyei most, hanem a régi hibái az évek hosszú során át alakították ki. Minden akkori bírálat, küzdelem nehézségeinkkel azt a célt követte, hogy így legyen, ahogy ma van. Mondom, ezt akartuk mi már rég ... VILCSEK GÉZA Egyre több a szövetheti lakás A lakásprobléma megoldásában fontos szerep hárul a lakásszövetkezetekre. A kelet-szlovákiai kerületben 1959 óta 173 lakásszövetkezet alakult 8479 taggíil. Eddig 4523 szövetkezeti lakásba költöztek be a lakásszövetkezeti tagok. Ezek közül a legtöbbet, 1856 lakást a košicei, 931 lakást a prešovi, 589-et a poprádi, 342-t a Sp. N. Ves-i, legkevesebbet, 48 lakást a trebišovi, 143 lakást a michalovcei járásban adtak át. Ebben az évben további 1404 szövetkezeti lakás készül el. A KNB tanácsának terve alapján ebben az évben összesen 5374 lakást, ebből 2604 államit, 1358 szövetkezeti lakást fejeznek be. Az egyes járások szerint a košicelben 1043, a trebišoviben 108, a poprádiban 58, a Sp. N. Ves-iben 42, a humennéiben 36 szövetkezeti lakást adnak át a tagoknak. —k. Szabadtéri szoborkiállítás A Mihálykapu alatt vonuló egykori várárok történelmi levegőjében ma nyári olvasóterem van. Az időrágta falak között tavaszi illatok és színek, puha gyeppszőnyeg üde zöldje fogadnak. Kényelmes karosszékek, sok-sok újság az asztalokon, körülöttük fiatalok és öregek. Májust lehelnek a lombosodó fák, a virágzó bokrok. Hátterükből most tíz kisebb szobor világlik elő. A Városi Képtár utolsó öt esztendejének új szerzeményei közül valók. Csupa jól ismert szobrász, idősebbek, ifjabbak s a legifjabbak is képviselve vannak, nem a legújabb munkájukkal. S mintha a Bourdeile-i fogalmazást tartották volna szem előtt alkotás közben: A szobrászat hódolat a realitás előtt, egyben a művész egyéni világának szenvedélyes kifejezése. Kostka, Mazan és Kompánek a falu kimeríthetetlen motívumkincséből merített. Mindegyikük a maga sajátos módján szűrte ki az összegezést a látott és megismert valóság élményéből. Gibala éš Trizúliäk rfiiftden dekorációtól. mentesen domborítják ki egy-egy jellegzetes arc igazságtartalmát. Uher női torzója a belső struktúrára veti a hangsúlyt. Tóth P. gondolataiba merülő leányalakjánál és Fizel szép ívben hátrahajló, vetkőző figurájánál új lehetőségekkel élnek az erőteljesebb kifejezés érdekében. Kočiš jő térhatású aktszobra még az újabb, formabontó törekvéseit megelőző idejéből származik. A megújuló természet kitűnő keret e plasztikák számára, melyek arról vallanak, hogy alkotóik nem ragaszkodnak a megtanult hagyományos formákhoz, hanem túllépve rajtuk, :—< a változó élettel tartanak lépést. BÁRKÁNY JENŰNÉ A Jevocai puccs negyvenedik évfordulójára A „levoSai puccs" vádlottjai védoűgyvédükkel Több mint száz évvel ezelőtt jelent meg Marx és Engels Kommunista Kiáltványa, amely ezekkel a szavakkal kezdődik: „Kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísértete ..." E szavak jelentősége ma sem csökkent, de a mainál is fokozottabb jelentősége volt a München előtti Csehszlovákiában. A sok ezer főre rúgó munkanélküli nyomora és elégedetlensége szülte a kísérteteket.. A kivezető utat a tömegek a Szovjetunió példáján a forradalmi munkásmozgalomban látták, amelynek élén a kommunista párt haladt, és vezette a harcot a teljes felszabadulásért. Ez volt az az ún. kísértet, amelytől az uralkodó osztály reszketett. Minden rendelkezésére álló eszközt megragadott, hogy a kommunista párt tevékenységét gátolja. Napirenden voltak a párt elleni provokációk, funkcionáriusainak üldözése és bebörtönzése, a pártsajtó elkobzása. A rendelkezésünkre álló pontos statisztikai adatok bizonyítják, hogy a burzsoá köztársaság húszéves fennállása alatt (19Í8— 1938.) bérharcok, sztrájkok és politikai tömegtüntetések alkalmával 43 esetben zúdítottak sortüzet a tüntetőkre. összesen 71 munkást agyonlőttek, és 212-t megsebesítettek. Korompa, Solyva, Most, Nemeskút, Frivaldov, stb. esete élénken él még az idősebb elvtársak emlékezetében, amikor az eldördült sortüzek nyomán az áldozatok vére pirosra festette az utcákat és tereket. A munkásmozgalom üldözésének egyik jól bevált módszere a hatóságok provokációja, rendőrspiclik és pénzelt provokátorok segítségével. Az alábbiakban a 40 évvel ezelőtt lezajlott monstre-perről emlékezünk meg, amely a „levočal puccs" néven ment át a köztudatba. 1923 március havában Košicén, Levočán és Špiská Nová Vesen 281 szlovák, magyar és német ifjúmunkást tartóztattak le azzal a képtelen váddal, hogy Levočán államellenes összeesküvést szerveztek. A letartóztatottak között volt Blitz Ármin munkás, Dénes Ferenc szerkesztő, Jekelfalusl Péter diák, Jozef Lapšanský lakatos, Lőwy Hermann nyomdász, Michal Peták asztalos, Michal Repaski gyári munkás, Sobol György kereskedelmi alkalmazott, Štefan Stanko cipész, Schöffer Márton levočal kommunista alpolgármerter és mások. A letartóztatottakat hosszú hónapokon át vizsgálati fogságban tartották a hírhedt košicei fogházban. A foglyok éhségsztrájkba kezdtek a vád és a foghází bánásmód elleni tiltakozás jeléül. Ennek eredményeként — tizenkétnapi éhségsztrájk után — a vádlottakat a tárgyalásig szabadlábra helyezték. Magát a tárgyalást ugyanis csak két évvel később, 1925. május 9-e és 15-e között tartották meg. A nagyszabású előkészületeket a 73 gépírásos oldalt tartalmazó vádirat igazolta legjobban. A vizsgálat folyamán 150 személyt hallgattak ki. A vádirat szerint a letartóztatottak titkos fegyveres összeesküvést szerveztek azzal a szándékkal, hogy erőszakkal megváltoztassák a köztársaság államformáját, és bevezessék az oroszországi szovjet rendszert. Az ország egész sajtója, sőt a moszkvai Pravda is behatóan foglalkozott a tömegperrel. Mialatt a burzsoá sajtó tőkét kovácsolt ebből a maga javára, a kommunista lapok egyöntetűen leszögezték: „mi, kommunisták nem tagadjuk, hogy programunk a tőkés rendszer megdöntése és a világ szocialista tanácsköztársaságának megteremtése, de nem ilyen otromba provokációkkal, amilyenekkel vádolnak. Tébolydába csukatnánk azt, aki ilyen nézeteket terjesztene lakosaink között." A tárgyalás folyamán a vádlottak is egyértelműen kifejtették, hogy a kommunisták a tömegek felvilágosításával és a tőkések elleni harc szervezésével készítik elő a forradalmat, amely szükségszerűen felváltja a kapitalista rendszert, de nem törik fejüket meggondolatlan puccsokon. Az is kitűnt a tárgyaláson, hogy a vádlottak egy részét a rendőrségen ütlegeléssel s kínzással kényszerítették a hamis jegyzőkönyv aláírására. Dr. Siba államügyész vádbeszéde után dr. Bleha elvtárs, prágai ügyvéd kitűnően előkészített, három óráig tartó védőbeszédet mondott. A védelem szétzúzta a vád minden egyes pontját. Bebizonyította, hogy a vád semmilyen konkrét bizonyítékokra nem támaszkodik. Több mint száz házkutatást végeztek, rengeteg embert letartóztattak és kihallgattak anélkül, hogy a vádirat egyes pontjait alátámasztó terhelő bizonyítékokra bukkantak volna. Azt ls bebizonyította a védelem, hogy a vádlottak ellen felsorakoztatott „terhelő" tanúk túlnyomó része becstelen elemekből állott, akiknek szavahihetősége felette kétes volt. Dr. Bleha védőbeszéde során kitért a „puccs" leleplezésének előzményeire. Rámutatott arra, hogy akkoriban szavazták meg a parlamentben a kommunista képviselők tiltakozása ellenére a köztársaság védelméről szóló reakciós ún. rendtörvényt, és a törvény megszavazásának indokoltságát kellett valamivel alátámasztani. A tárgyalás folyamán az ls kitűnt, hogy az egész vádat egy Csabán nevű katona provokatív bemondására alapozták, aki néhány tapasztalatlan, hiszékeny ifjúmunkással „titkos" értekezleteket rendezett. Csabán „koronatanú" azonban nem jelent meg a tárgyaláson még a védő többszörös sürgetése ellenére sem. Hatnapos tárgyalás után a bíróság kénytelen volt elismerni, hogy a vádlottak bátor kiállásával és a jól felkészült védelemmel szemben az ügyészség vádpontjai vérszegénynek bizonyultak. A negyven év előtt lefolyt tárgyalás fényt vetett a košicei rendőrségnek rosszul megszervezett, csődbe jutott provokációjára és azokra a módszerekre, amelyekből a reakció az akkori politikai légkörben tőkét szeretett volna kovácsolni. A vád teljes megsemmisítése ellenére tizenegy vádlottat fél évtől két évig terjedő börtönbüntetésre ítéltek. A felháborító ítéletekkel a bíróság a rendőrség és az ügyészség tekintélyét igyekezett menteni, és indokolttá tenni a vádlottak több hónapos vizsgálati fogságát. A „levočai puccs" vádlottjai ellen lefolytatott per kíméletlenül leleplezte a burzsoázia szennyes és aljas módszereit, amelyeket a forradalmi munkásmozgalommal szebben alkalmazott. RÓJÁK DEZSŰ Pl SZÖ 4 * 1965. május 11.