Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-08 / 126. szám, szombat

A hősi halált halt pártharcosok iránti hála jelképe EMLÉKMOAVATÁS A BRATISLAVAI C S A L O G Á N Y V Ö L G Y I TEMETŐBEN (CTK) — A bratislavai csalogányvölgyi temetőben Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöksége, a Szlovák Nemzeti Tanács és a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága tagjai részvételével tegnap rendezett kegyeletteljes ünnepség keretében VASIL BIĽAK, az SZLKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, az SZLKP Központi Bizottságának titkára leleplezte az 1945. február 19-én és 20-án Melk közelében s a mauthauseni koncentrációs táborban meggyilkolt illegális pártfunkcionáriusok és fasisztaellenes harcosok emlékművét. Az emlékmű a Klement Gottwald-ällamdíjjal kitüntetett BÁRTFAY TIBOR szobrászművész és SZALAY IVAN mérnök, építőművész alkotása. A kegyeletteljes ünnepségen jelen voltak pártunk idős érdemes tagjai, a mauthauseni koncentrációs tábor volt fnglvai, fasisztaellenes harcosok, az ifjúság s a Szlovák Nemzeti Front társadalmi szervezeteinek képviselői. A csehszlovák állami himnusz elhangzása után Vasif Biľak elvtárs mondott beszédet, majd felhangzott az elesett forradalmárok indulója. A jelenlevő küldöttségek koszorúkat és virágcsokrokat helyeztek az emlékmű elé. Vasil B i ľa k elvtárs beszéde Hazánk felszabadítása 20. évfordulójának előestéjén azért jöttünk össze e helyen, hogy megemlékezzünk azoknak a tragikus eseményeknek évfordulójáról is, amelyeknek áldozatául estek a kommunista párt szlovákiai élharcosai. Most, amikor felszabadulásunk 20. évfordulójára készülve megvonjuk dolgozó népünk országépítő törekvései eredményeinek mérlegét, teljes mértékben tudatosítjuk, hogy a 20 év alatt megtett diadalutunkat törekvéseiknek, fáradhatatlan munkájuknak s a München előtti köztársaságban a burzsoázia, majd később a fasizmus elleni áldozatkészen vívott harcuknak is köszönhetjük. Csehszlovákia Kommunista Pártja volt hazánkban az egyetlen politikai párt, amelyet a müncheni parancs nem kényszerített térdre. Következetesen síkra szállt a köztársaság védelmében, s megalkuvás nélkül lépett fel a fasizmus és a háború ellen. Akkor pártunk volt az első és legnagyobb politikai erő, amely az 1939 márciusában bekövetkezett tragikus események után konkrét intézkedéseket foganatosított a Iudák klerofasizmus s a megszállók elleni harc, a nemzeti és szociális felszabadulásért folytatott küzdelem érdekében. Pártunk már 1939 március 15-én kitűzte a pártonbelüli, a szervezési és ideológiai kampány irányelveit és a szlovák nép nemzeti felszabadító harcénak következő sarkalatos céljait: ki kell űzni az idegen elnyomókat, ki kell harcolni Csehszlovákia felszabadítását, az új Csehszlovákiában biztosítani kell a szlovák nép felvirágoztatását, s a kommunista Internacionálé zászlaja alatt egyesítenie kell a munkásosztályt és az egész dolgozó népet. Pártunk ezt a küzdelmet széles körű politikai és szervező munkával készítette elő. Az illegalitás szerfölött nehéz feltételeinek légkörében is szívósan, kitartással dolgozott. A klerofasiszta szlovák állam megalakulását követő időben a szlovákiai lakosság egy része azzal ámította magát, hogy valóban önálló és szuverén állomról van szó, amely biztosíthatja a nemzeti élet felvirágoztatását. Ebben a légkörben a kommunisták feladata volt az akkori kormányrendszer reakciós népellenes jellegének, valamint annak leleplezése, hogy e kormányzat képviselői a német fasiszták akaratának szlovákiai végrehajtói. A kommunistáknak így kellett a tömegeket előkészíteniük a nemzeti és szociális felszabadításért vívott harcra. Tisztelettel és büszkeséggel gondolunk ma pártunk tagjaira és dolgozóira, akik a bonyolult nemzetközi és belpolitikai feltételek ellenére sem voltak kishitűek és borúlátók, nem riadtak vissza az üldöztetéstől sem, s ugyanakkor amikor a lakosság egyiésze az ún. önállóság örömmámorában úszott, — minden erejükkel harcoltak a ludák fasizmus ellen. A München előtti köztársaság fennállása idején vívott kérlelhetetlen osztályharcban létrejött a CSKP, tömegalapja, mely előfeltétele lett annak, hogy amikor a párt illegalitásba kényszerült, akkor sem bénult meg tevékenysége, s nem szűnt meg a tömegekre gyakorolt befolyása sem. Pártunk súlyos osztályharcokoan megacélozódott káderei leitek a fasizmus elleni küzdelem pilléiéi. Pártunk élenjáró dolgozói megalapították az SZLKP illegális Központi Bizottságait, amelyekkel aiiandoan együttműködtek a körzeti partvezetősegek dolgozói s tagjai, valamint az üzemi s a helyi illegális sejtek szervezőinek s tagjainak ezrei. Mindezek nek a dolgozoknak csodálattal, tisz telettel tartozunk. Az illegális Központi Bizottság szívós áldozaucész tevekenységének eredményeként már 1939-ben kiépült Szlovákia minden járásában a párt illegális hálózata. A Központi Bizottság ezzel eleget tett Csehszlovákia Kommunista Pártja moszkvai vezetősége irányelveinek, melyek szerint Szlovákiában meg kellett szervezni a fasizmus elleni küzdelmet. Jóllehet Szlovákia Kommunista Pártja illegalitásba kényszerült és állandóan üldözték, mégis eredményesen tompította a hitleristák akkori katonai sikereire alapozott fasiszta propaganda hatását. Teljesítette a CSKP moszkvai vezetőségének 1940 márciusában adott utasítását, hogy a párt tekintse alapvető politikai feladatának a vezető szerep betöltését a nemzeti felszabadító harcban. Ezt tudatosítva nem tévesztette szem elöl a dolgozók mindennapi érdekeinek védelmét sem, rendszeresen rámutatott az egyre nagyobb méreteket öltő drágaságra, a mind csekélyebb bérekre, Szlovákia kifosztására stb., a lakosság legszélesebb rétegeit érintő problémákra. A kommunistáknak így a fasiszta terror ellenére ls sikerült állandó kapcsolatban maradniuk a munkás tömegekkel, amit az 1940-es sztrájhullám is bizonyított. Ez rendkívül nagy Jelentőségű volt a nemzeti felszabadító harc későbbi kibontakoztatására. Amikor a fasiszta Németország megtámadta a Szovjetuniót, Szlová kiában a fasisztaellenes harc új szakasza kezdődött. Mivel a szlovák né pet háborúba kényszerítették a Szovjetunió ellen az SZLKP I. illegális Központi Bizottsága a következő fel hívással fordult hozzá: „Küzdjetek mindjárt és erőitek valamint lehetőségeitek arányában az ellenség ellen, akadályozzátok meg felvonulását és hadmozdulatait, legyetek leleményesek, önállók és bátrak, de ugyanakkor óvatosak is. Áldozatok nélkül nem győzhetünk, de mi azt akarjuk, hogy ezek az áldozatok minél kisebbek legyenek. Katonák, akiket a németek bérencei öldöklő testvérháborúba hajtanak, ismerjétek fel, hol a helyetek." Szlovákia Kommunista Pártjának ez a felhívása jeladás volt arra, hogy az illegális párt szervezetei és sejtjei fokozzák politikai-szervező munkájukat és adjanak újabb erős lendületet a fasizmus elleni harcnak. A Szovjetunió megtámadása után kezdetét vette Szlovákiában a kommunisták, az antifasiszták s a hazafiak legembertelenebb üldöztetése. A hírhedt USB (állambiztonsági központ) csaknem kizárólag kommunistaellenes tevékenységet fejtett ki, tervszerűen előkészítve az illegális pártszervek funkcionáriusainak letartóztatását. Csupán 1941 nyarán több mint 1000 kommunista került börtönbe. Ez az üldözés súlyos csapásokat mért a párt illegális szervezeteire és sejtjeire. Az állambiztonsági központ embereinek 1941 augusztusában sikerült is leleplezniük, majd felszámolniuk Szlovákia Kommunista Pártja első illegális Központi Bizottságát. Ám ez a csapás sem béníthatta meg az illegális párt tevékenységét. Osoha elvtárs, — az I. illegális Központi Bizottság tagjai közül az egyetlen, akinek sikerült elkerülnie a letartóz tatást — haladéktalanul megszervezte az SZLKP II. illegális Központi Bizottságát, amely rendkívül határozottan irányította az illegális párt tevékenységét. Az illegális pártvezetőség történelmi érdeme még jobban kidomborodik, ha tudjuk, hogy a fasiszta terror s a hitleri haderők ideiglenes katonai sikerei következtében rendkívül nehéz feltételek között fejtette ki tevékenységét. A fasiszta seregek 1941 nyarán és őszén mélyen behatoltak a Szovjetunióba. Megszállták Ukrajnát s rövid idő alatt Leningrád és Moszkva kapuja előtt álltak. A szlovákiai pártvezetőség, a körzeti és helyi pártfunkcionáriusok eszmei szilárdságát bizonyltja, hogy soraikban akkor sem ütötte fel fejét a kishitűség, a bizonytalanság, az ingatagság, nem hittek a fasiszta propagandának és nem féltek a fasiszták börtöneitől.. Ellenkezőleg,, mindinkább fokozták erőfeszítéseiket és politikai tevékenységüket. Minden alkalmat felhasználtak arra, hogy tárgyilagosan tájékoztassák a dolgozókat a keleti arcvonal hadi helyzetéről. Állandóan szilárdították bennük a Vörös Hadsereg legyőzhetetlenségében s a Szovjetunió végső győzelmébe vetett hitüket. A párt e tevékenységében a CSKP moszkvai vezetőségének nyomdokain haladt. A moszkvai vezetőség a moszkvai rádió csehszlovák adása keretében tárgyilagosan tájékoztatta a hallgatóságot a hadi és a külpolitikai helyzetről. A moszkvai Rádió „Itt Moszkva beszél" műsora volt akkor az illegális SZLKP-nak politikai-nevelő munkája megszervezéséhez szükséges legértékesebb tájékoztató adatokat szolgáltató forrása és legjobb segítőtársa is. A Vörös Hadsereg 1941 végén és 1942 elején mérte az első elsöprő csapást a hitlerista fasiszta haderőre és ezzel bebizonyította, hogy a kommunistáknak igazuk volt. Ezek a sikerek újabb lendületet adtak a fasisztaellenes erőknek, növelték a szovjet hadsereg erejébe s iegyőzhetetlenségébe vetett bizalmat. A párt vezetősége ekkor felhívással fordult Szlovákia népéhez, hogy szervezze meg a nemzeti frontot, kiterjesztette a hitleristák és csatlósaik elleni küzdelem arcvonalát és kidolgozta a partizáncsoportok megszervezésének alapjául szolgáló Jánošík-osztagok létesítésének alapszabályait. Az SZLKP II. illegális Központi Bizottságának munkáját az 1942 májusában megalakult III. illegális Központi Bizottság, majd az 1942 augusztusában megszervezett IV. Illegális Központi Bizottság folytatta. Annak ellenére, hogy a párt központi, körzeti és helyi szerveit súlyos csapások érték, a fasizmus elleni harc egyre nagyobb méreteket öltött, elsősorban azért, mert az illegális pártszervezetek szoros kapcsolatban voltak a néppel, és ugyanakkor támogatták őket az üzemi és falusi kommunisták ezrei, akik feltartózhatatlanul vitték a győzelem zászlaját a szabadság felé. A Vörös Hadseregnek 1942 és 1943 téli hónapjaiban aratott győzelmei történelmi fordulatot hoztak. Lehetővé tették, hogy a Vörös Hadsereg a hitleri haderők kezéből kiragadja a kezdeményezést a II. világháború hadszínterein. Ez természetesen jelentős mértékben befolyásolta a nép gondolkodását. Ez tette lehetővé azt is, hogy Szlovákia Kommunista Pártja már sokkal kedvezőbb nemzetközi és hazai helyzetben fejthesse kl további tevékenységét. Pártunk további munkájában rendkívül nagy Jelen tőségű volt Csehszlovákia és a Szovjetunió baráti, kölcsönös segélynyújtási és háború utáni együttműködési szerződésének megkötése is. E szerződés azért volt és ma is azért oly jelentős, mert új köztársaságunk alapkövét jelentette, lerögzítette a Szovjetunió és Csehszlovákia történelmi szempontból új jellegű kapcsolatait , és nemzeti függetlenségünket, s állami önállóságunkat is nemzetközi szinten biztosította. Ez a hazai ellenállási harcnak mérhetetlenül nagy politikai s erkölcsi segítséget nyújtott. A kedvezőbb nemzetközi és hazai helyzet, s a terjedő forradalmi hangulat lehetővé tette a CSKP moszkvai vezetőségének, a nemzeti felszabadító harc további céljainak kitűzését. A CSKP moszkvai vezetősége Szlovákiába küldte Šmidke elvtársat azzal a megbízással, hogy irányítsa Szlovákia Kommunista Pártjának tevékenységét. Šmidke elvtárs — annak ellenére, hogy az embertelen üldöztetések megtizedelték és egymástól elszigetelték a pártszervezeteket, a városokban, üzemekben és falvakon is harcra kész kommunistákat talált, akik fegyelmezetten tettek eleget utasításainak. Šmidke elvtársnak feladata teljesítése közben sokat segített erős akarata, jelleme, bátorsága, kitartása, politikai és eszmei felkészültsége és kiváló szervező képessége, ami lehetővé tette, hogy aránylag rövid idő alatt ismét felsorakoztassa a pártot s a hazai ellenállási harc feltételeinek megfelelően, helyesen érvényesítse a CSKP moszkvai vezetőségének irányelveit. Šmidke elvtársnak Szlovákiába érkezése után súlyos feltételek között kellett tevékenykednie, mert a párt élenjáró s tapasztalt funkcionáriusai közül a legtöbben a klerofasiszta kormányrendszer ilavai, leopoldovi, ružomberoki börtöneiben sínylődtek, és a nitrai fegyházban, ahová az illegális Központi Bizottságok és körzeti vezetőségek tagjainak túlnyomó részét bezárták. Amikor pártunk illegális vezetősége előkészületeket, tett. a- fasizmus Ünnepi megemlékezések hazánk felszabadulásának elleni fegyveres harcra, elsődleges feladatként tűzte ki a politikai fog lyok kiszabadítását. Ez az elgondolás minden forradalom történelmi tapasztalataiból fogant. Az akció jól volt előkészítve és az adott helyzetben megvoltak a feltételek a politikai fog lyok kiszabadítására. Sajnos, Šmidke elvtárs akkor nem tartózkodott Szlo vákiában, amikor a párt megtette az előkészületeket a nitrai fegyházban bebörtönzött vezető funkcionáriusok kiszabadítására, megfontolatlanul elhalasztották az akciót, ami lehetetlenné tette sikeres végrehajtását. Igy történt, hogy amikor nemzeti felszabadító harcunk tetőpontját érte el, de különösen a Szlovák Nemzeti Felkelés idején hiányoztak a politikailag legfejlettebb, a legnagyobb szervezési tapasztalatokkal rendelkező funkcionáriusok, — és ami tragikusabb — sokan közülük már sohasem térhettek vissza sorainkba. A nitrai fegyházból nem sikerült kiszabadítani és a Melk melletti kon- 1 centrációs táborba szállításuk közben, illetve a mauthauseni koncentrációs táborban a következő elvtársak vesztették életüket: Ján Osoha, az 1. illegális Központi Bizottság tagja, a II. és a III. illegális Központi Bizottság vezetője, Karol Černocký, Ladislav Lefiko és Štefan Szabó, körzeti párttítkárok, Vojtech Kohn, az I. illegális Központi Bizottság műszaki apparátusának vezetője, Ladislav Exnár, a Sitno-partizánosztag parancsnoka, Alexander Markuš tanár, a Janko Král-partizáncsoport politikai biztosa, Dmitrij N. Osznovin tanár, szovjet tiszt, kelet-szlovákiai partizán parancsnok, Ferdinand Zinnbauer, Jozef Reichel, Eugen Guderna, Gejza Ambos, Ferdinand Faltys, František Bajeriing, Zoltán Szobel, Alexander Kaiser, Alojz Strachota, Ladislav Szára, František Kučera főhadnagy, Ján Bučkó, ján Cermák, Ján Griő, Jozef Kollarik, Stanislav Mareš őrnagy, Ján Orságh mérnök, Pavel Petrík, Štefan Petrušovský és František Šrank. A haza felszabadításáért vívott harcokban vérüket ontott s életüket vesztett elvtársak becsületessége s áldozatkészsége is hozzájárult ahhoz, hogy nemzeteink felszabadulhattak a gyűlölt fasizmus rabszolgatartó parancsuralma alól s a szocialista társadalom megszervezése felé vezető útra léphettek. Tagadhatatlan történelmi tény, hogy pártunk illegális Központi Bizottságai gondoskodtak az ellenállási harc eszmei s politikai irányításáról. E harc megszervezését a kom munisták vállalták, és tömegalapja dolgozó népünk volt. A párt és a nép közötti kapcsolat volt az az életet adó szikra, amely mindig élesztgette s nem hagyta kialudni az ellenállási harc tüzét. Pártunk illegális funkcionáriusai s dolgozói az összekötők, az agitátorok, s a sajtótermékek terjesztői széles hálózatának segítségével fejtették ki politikai szervező tevékenységüket. Ezt a munkát a párt egyszerű sorkatonái s a haladó szellemű emberek ezrei végezték és bár vállalták a kockázatot, nem tartottak igényt elismerésre. Ez az összefogás tette lehetővé a fasisztaellenes harc sikereit. Az ifjúság is jelentősen segített pártunk munkájában s az ellenállási harcban. A partizánok s a felkelő katonák túlnyomó többsége azoknak a fiataloknak soraiból regrutálódott, akiket az objektív feltételek meggyőztek pártunk programjának helyességéről. Az ellenállási harcban s a felkelésben résztvett nemzedék élő tanúja annak, hogy pártunk teljesítette küldetését és elértük azokat a célokat, amelyeket annak idején kitűzött. Mindaz, amit népünk a CSKP vezetésével 20 év alatt felépített, népünk harcainak s áldozatainak időt álló emlékműve. Legyen ez a szerény emlékmű is, amelyet hőseink dicsőségére a mai napon leleplezünk, hálánk jelképe s emlékeztessen bennünket és az eljövendő nemzedékeket is azokra az eszmékre, amelyekért pártunk küzdött. Kommunista pártunk vezetésével ezeket az eszméket valóra váltva építjük szocialista hazánkat, új köztársaságunkat. Azok az elvtársak, akik nem élték meg napjainkat s akikről ma megemlékezünk, szintén ezekért az eszmékért küzdöttek és áldozták életüket. Életükkel és küzdelmükkel rettenthetetlen harcosokként példát mutattak mindnyájunknak, hogyan kell síkra szállnunk az emberek szabadságáért és boldogságáért. Emlékük buzdítson bennünket is harcra a szocializmus és a kommunizmus új győzelmeinek kiví. vásáér.t,. BUKAREST BuKarestben szerdán ünnepi nagygyűlést rendeztek Csehszlovákia felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából. Az ünnepségen részt vett Štefan Voitec, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke, további vezető szemelyiségek, a román néphadsereg tábornokai, a különféle szervezetek képviselői. Jelen volt Ivan Zsegalin, a Szovjetunió bukaresti nagykövete és a diplomáciai testület további tagjai. A csehszlovák népnek a megszállók ellen folytatott harcáról és az elmúlt húsz év sikereiről Stefan Balan művelődésügyi miniszter beszélt. Jaroslav Sýkora csehszlovák nagykövet beszédében tolmácsolta a csehszlovák nép üdvözletét és rámutatott a két ország kölcsönös együttműködésének jelentőségére. SZÓFIA Szófiában ünnepséget rendezlek hazánk felszabadulása 20. évfordulója alkalmából. A csehszlovák népnek az elmúlt'20 év alatt elért sikereiről Tano Colov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának póttagja beszélt. Az ünnepségen részt vett Zsivkov, a BKP politikai bizottságának tagja, a minisztertanács első elnökhelyettese. KIJEV Az ukrán nép ls megünnepelte Csehszlovákia felszabadulásának 20. évfordulóját. Országszerte kiállítást rendeztek Csehszlovákia népeinek életéről és összejöveteleket tartottak, ahol megismerkedtek a csehszlovák dolgozóknak a szocializmus építésében elért sikereivel. Kijevben tegnap ünnepi nagygyűlést rendeztek melyen a kormány és a párt vezető képviselői, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Társaság Központi Bizottságának tagjai, valamint a kijevi csehszlovák főkonzul vett részt. Franciaország a győzelem 20. évfordulóját ünnepli Párizs (ÖTK) — Franciaországban ez évben a lakosság legszélesebb rétegei részt vesznek a győzelem 20. évfordulójának ünnepségein. A múlt héten számos gyűlést és összejövetelt rendeztek, melyeken megemlékeztek a fasiszta koncentrációs táborok áldozatairól. A központi ünnepségek május 8-án és 9-én lesznek Párizsban. A Diadalív mellett megkoszorúzzák az Ismemeretlen Katona Sírját, a Mont Valerienen megemlékeznek a hitlerista megszállók által meggyilkolt 4500 francia hazafiról. Oradour Sur Glaine községbe — melynek lakosságát a i nácik 1944-ben élve elégették — az I ország valamennyi részéből küldötti ségek érkeznek. I | Választások Rhodesiában | SALISBURY (CTK) — Rhodesiában I megkezdődtek az ország jövője szempontjából rendkívül fontos választások, i Ian Smith miniszterelnök kijelentette, hogy a választásoknak kell meggyőznie < az angol kormányt. Hangsúlyozta, ha ! nem szerzi meg a függetlenséget tár| gyalásokkal, kénytelen lesz maga kikiáll tani. I Valószínűnek tartják, bogy Smith pártja a Rhodesiai front „győz" ma)d a választásokban. Az ország 3.5 millió afri; kai lakosa közül csupán 15 000-en járulhatnak az urnák elé. A BIZTONSÁGI TANÁCS HATÁROZATA RHODESIÁRÓL New York (CTK) — A Biztonsági Tanács szavazattöbbséggel elfogadta a rhodesiai helyzetre vonatkozó határozatot. A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország tartózkodott a szavazástól. A Biztonsági Tanács további hét tagja a javaslat mellett szavazott. A jóváhagyott javaslatot az Elefántcsontpart Köztársaság küldöttsége nyújtotta be. A szovjet küldöttség indítványát —, amely konkrét javaslatokat tett a gyarmati rendszer végleges felszámolására és a dél-rhodesiai nép függetlenségének biztosítására —, elvetették. Az elfogadott határozat felszólítja az angol kormányt és az ENSZ többi tagállamát, ne hagyja jóvá az egyoldalúan kikiáltott függetlenséget. Ezenkívül azt kövBteli az angol kormánytól, hogy támogassa Dél-Rhodesiának — a demokratikus választási rendszar álapján és alakosság többsége akaratával összhangban — a függetlenség elérésére kifejtett törekvését. Felszólítja az angol kormányt, hívja össze a dél-rhodesiai politikai pártok képviselőinek értekezletét, melyen kitűznék a valódi függetlenség kikiáltásának Időpontját. Fedorenko, szovjet küldött a határozat elfogadása után kijelentette, hogy a szovjet küldöttség azért tartózkodott a szavazástól, mivel a Javaslat annak i ellenére, hogy több pozitív vonása vao| aem JtULégUä. Oj SZÖ 4 * 1985- májtll ».