Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-08 / 126. szám, szombat

A hősi halált halt pártharcosok iránti hála jelképe EMLÉKMOAVATÁS A BRATISLAVAI C S A L O G Á N Y V Ö L G Y I TEMETŐBEN (CTK) — A bratislavai csalogányvölgyi temetőben Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöksége, a Szlovák Nemzeti Tanács és a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága tagjai részvételével tegnap rendezett kegyeletteljes ünnepség keretében VASIL BIĽAK, az SZLKP Köz­ponti Bizottsága elnökségének tagja, az SZLKP Központi Bizottságának titkára leleplezte az 1945. február 19-én és 20-án Melk közelében s a mauthauseni koncentrációs táborban meggyilkolt illegális pártfunkcioná­riusok és fasisztaellenes harcosok emlékművét. Az emlékmű a Klement Gottwald-ällamdíjjal kitüntetett BÁRTFAY TIBOR szobrászművész és SZALAY IVAN mérnök, építőművész alkotása. A kegyeletteljes ünnepségen jelen voltak pártunk idős érdemes tagjai, a mauthauseni koncentrációs tábor volt fnglvai, fasisztaellenes harcosok, az ifjúság s a Szlovák Nemzeti Front társadalmi szervezeteinek képvi­selői. A csehszlovák állami himnusz elhangzása után Vasif Biľak elvtárs mondott beszédet, majd felhangzott az elesett forradalmárok indulója. A jelenlevő küldöttségek koszorúkat és virágcsokrokat helyeztek az em­lékmű elé. Vasil B i ľa k elvtárs beszéde Hazánk felszabadítása 20. évfor­dulójának előestéjén azért jöttünk össze e helyen, hogy megemlékez­zünk azoknak a tragikus események­nek évfordulójáról is, amelyeknek áldozatául estek a kommunista párt szlovákiai élharcosai. Most, amikor felszabadulásunk 20. évfordulójára készülve megvonjuk dolgozó népünk országépítő törekvé­sei eredményeinek mérlegét, teljes mértékben tudatosítjuk, hogy a 20 év alatt megtett diadalutunkat törek­véseiknek, fáradhatatlan munkájuk­nak s a München előtti köztársaság­ban a burzsoázia, majd később a fasizmus elleni áldozatkészen vívott harcuknak is köszönhetjük. Csehszlovákia Kommunista Pártja volt hazánkban az egyetlen politikai párt, amelyet a müncheni parancs nem kényszerített térdre. Következe­tesen síkra szállt a köztársaság vé­delmében, s megalkuvás nélkül lépett fel a fasizmus és a háború ellen. Akkor pártunk volt az első és leg­nagyobb politikai erő, amely az 1939 márciusában bekövetkezett tragikus események után konkrét intézkedé­seket foganatosított a Iudák klero­fasizmus s a megszállók elleni harc, a nemzeti és szociális felszabadulá­sért folytatott küzdelem érdekében. Pártunk már 1939 március 15-én ki­tűzte a pártonbelüli, a szervezési és ideológiai kampány irányelveit és a szlovák nép nemzeti felszabadító har­cénak következő sarkalatos céljait: ki kell űzni az idegen elnyomókat, ki kell harcolni Csehszlovákia fel­szabadítását, az új Csehszlovákiában biztosítani kell a szlovák nép felvi­rágoztatását, s a kommunista Inter­nacionálé zászlaja alatt egyesítenie kell a munkásosztályt és az egész dolgozó népet. Pártunk ezt a küzdel­met széles körű politikai és szervező munkával készítette elő. Az illegalitás szerfölött nehéz feltételeinek légkö­rében is szívósan, kitartással dolgo­zott. A klerofasiszta szlovák állam meg­alakulását követő időben a szlovákiai lakosság egy része azzal ámította magát, hogy valóban önálló és szuve­rén állomról van szó, amely biztosít­hatja a nemzeti élet felvirágoztatását. Ebben a légkörben a kommunis­ták feladata volt az akkori kormány­rendszer reakciós népellenes jellegé­nek, valamint annak leleplezése, hogy e kormányzat képviselői a német fa­siszták akaratának szlovákiai végre­hajtói. A kommunistáknak így kellett a tömegeket előkészíteniük a nem­zeti és szociális felszabadításért ví­vott harcra. Tisztelettel és büszkeséggel gon­dolunk ma pártunk tagjaira és dolgozóira, akik a bonyolult nemzet­közi és belpolitikai feltételek ellené­re sem voltak kishitűek és borúlátók, nem riadtak vissza az üldöztetéstől sem, s ugyanakkor amikor a lakos­ság egyiésze az ún. önállóság öröm­mámorában úszott, — minden ere­jükkel harcoltak a ludák fasizmus ellen. A München előtti köztársaság fenn­állása idején vívott kérlelhetetlen osztályharcban létrejött a CSKP, tö­megalapja, mely előfeltétele lett an­nak, hogy amikor a párt illegalitásba kényszerült, akkor sem bénult meg tevékenysége, s nem szűnt meg a tömegekre gyakorolt befolyása sem. Pártunk súlyos osztályharcokoan megacélozódott káderei leitek a fa­sizmus elleni küzdelem pilléiéi. Pár­tunk élenjáró dolgozói megalapítot­ták az SZLKP illegális Központi Bi­zottságait, amelyekkel aiiandoan együttműködtek a körzeti partvezető­segek dolgozói s tagjai, valamint az üzemi s a helyi illegális sejtek szer­vezőinek s tagjainak ezrei. Mindezek nek a dolgozoknak csodálattal, tisz telettel tartozunk. Az illegális Központi Bizottság szívós áldozaucész tevekenységének eredményeként már 1939-ben kiépült Szlovákia minden járásában a párt illegális hálózata. A Központi Bizottság ezzel eleget tett Csehszlovákia Kommunista Párt­ja moszkvai vezetősége irányelveinek, melyek szerint Szlovákiában meg kellett szervezni a fasizmus elleni küzdelmet. Jóllehet Szlovákia Kommunista Pártja illegalitásba kényszerült és állandóan üldözték, mégis eredmé­nyesen tompította a hitleristák akko­ri katonai sikereire alapozott fasiszta propaganda hatását. Teljesítette a CSKP moszkvai vezetőségének 1940 márciusában adott utasítását, hogy a párt tekintse alapvető politikai fel­adatának a vezető szerep betöltését a nemzeti felszabadító harcban. Ezt tudatosítva nem tévesztette szem elöl a dolgozók mindennapi érdekeinek védelmét sem, rendszeresen rámuta­tott az egyre nagyobb méreteket öltő drágaságra, a mind csekélyebb bé­rekre, Szlovákia kifosztására stb., a lakosság legszélesebb rétegeit érin­tő problémákra. A kommunistáknak így a fasiszta terror ellenére ls si­került állandó kapcsolatban marad­niuk a munkás tömegekkel, amit az 1940-es sztrájhullám is bizonyított. Ez rendkívül nagy Jelentőségű volt a nemzeti felszabadító harc későbbi kibontakoztatására. Amikor a fasiszta Németország megtámadta a Szovjetuniót, Szlová kiában a fasisztaellenes harc új sza­kasza kezdődött. Mivel a szlovák né pet háborúba kényszerítették a Szov­jetunió ellen az SZLKP I. illegális Központi Bizottsága a következő fel hívással fordult hozzá: „Küzdjetek mindjárt és erőitek valamint lehető­ségeitek arányában az ellenség ellen, akadályozzátok meg felvonulását és hadmozdulatait, legyetek leleménye­sek, önállók és bátrak, de ugyanakkor óvatosak is. Áldozatok nélkül nem győzhetünk, de mi azt akarjuk, hogy ezek az áldozatok minél kisebbek legyenek. Katonák, akiket a németek bérencei öldöklő testvérháborúba hajtanak, ismerjétek fel, hol a he­lyetek." Szlovákia Kommunista Pártjának ez a felhívása jeladás volt arra, hogy az illegális párt szervezetei és sejtjei fokozzák politikai-szervező munkájukat és adjanak újabb erős lendületet a fasizmus elleni harcnak. A Szovjetunió megtámadása után kezdetét vette Szlovákiában a kom­munisták, az antifasiszták s a haza­fiak legembertelenebb üldöztetése. A hírhedt USB (állambiztonsági köz­pont) csaknem kizárólag kommunis­taellenes tevékenységet fejtett ki, tervszerűen előkészítve az illegális pártszervek funkcionáriusainak letar­tóztatását. Csupán 1941 nyarán több mint 1000 kommunista került bör­tönbe. Ez az üldözés súlyos csapásokat mért a párt illegális szervezeteire és sejtjeire. Az állambiztonsági köz­pont embereinek 1941 augusztusában sikerült is leleplezniük, majd felszá­molniuk Szlovákia Kommunista Párt­ja első illegális Központi Bizottságát. Ám ez a csapás sem béníthatta meg az illegális párt tevékenységét. Osoha elvtárs, — az I. illegális Központi Bizottság tagjai közül az egyetlen, akinek sikerült elkerülnie a letartóz tatást — haladéktalanul megszervez­te az SZLKP II. illegális Központi Bizottságát, amely rendkívül határo­zottan irányította az illegális párt tevékenységét. Az illegális pártvezetőség történel­mi érdeme még jobban kidomborodik, ha tudjuk, hogy a fasiszta terror s a hitleri haderők ideiglenes katonai sikerei következtében rendkívül nehéz feltételek között fejtette ki tevé­kenységét. A fasiszta seregek 1941 nyarán és őszén mélyen behatoltak a Szovjetunióba. Megszállták Ukraj­nát s rövid idő alatt Leningrád és Moszkva kapuja előtt álltak. A szlo­vákiai pártvezetőség, a körzeti és helyi pártfunkcionáriusok eszmei szilárdságát bizonyltja, hogy soraik­ban akkor sem ütötte fel fejét a kis­hitűség, a bizonytalanság, az inga­tagság, nem hittek a fasiszta propa­gandának és nem féltek a fasiszták börtöneitől.. Ellenkezőleg,, mindinkább fokozták erőfeszítéseiket és politikai tevékenységüket. Minden alkalmat felhasználtak arra, hogy tárgyilago­san tájékoztassák a dolgozókat a keleti arcvonal hadi helyzetéről. Ál­landóan szilárdították bennük a Vö­rös Hadsereg legyőzhetetlenségében s a Szovjetunió végső győzelmébe vetett hitüket. A párt e tevékenysé­gében a CSKP moszkvai vezetőségé­nek nyomdokain haladt. A moszkvai vezetőség a moszkvai rádió csehszlo­vák adása keretében tárgyilagosan tájékoztatta a hallgatóságot a hadi és a külpolitikai helyzetről. A moszkvai Rádió „Itt Moszkva beszél" műsora volt akkor az illegális SZLKP-nak politikai-nevelő munkája megszerve­zéséhez szükséges legértékesebb tá­jékoztató adatokat szolgáltató forrá­sa és legjobb segítőtársa is. A Vörös Hadsereg 1941 végén és 1942 elején mérte az első elsöprő csapást a hitlerista fasiszta haderő­re és ezzel bebizonyította, hogy a kommunistáknak igazuk volt. Ezek a sikerek újabb lendületet adtak a fasisztaellenes erőknek, növelték a szovjet hadsereg erejébe s iegyőzhe­tetlenségébe vetett bizalmat. A párt vezetősége ekkor felhívással fordult Szlovákia népéhez, hogy szervezze meg a nemzeti frontot, kiterjesztette a hitleristák és csatlósaik elleni küz­delem arcvonalát és kidolgozta a partizáncsoportok megszervezésének alapjául szolgáló Jánošík-osztagok létesítésének alapszabályait. Az SZLKP II. illegális Központi Bi­zottságának munkáját az 1942 máju­sában megalakult III. illegális Köz­ponti Bizottság, majd az 1942 augusz­tusában megszervezett IV. Illegális Központi Bizottság folytatta. Annak ellenére, hogy a párt központi, kör­zeti és helyi szerveit súlyos csapások érték, a fasizmus elleni harc egyre nagyobb méreteket öltött, elsősorban azért, mert az illegális pártszerve­zetek szoros kapcsolatban voltak a néppel, és ugyanakkor támogatták őket az üzemi és falusi kommunisták ezrei, akik feltartózhatatlanul vitték a győzelem zászlaját a szabadság felé. A Vörös Hadseregnek 1942 és 1943 téli hónapjaiban aratott győzelmei történelmi fordulatot hoztak. Lehető­vé tették, hogy a Vörös Hadsereg a hitleri haderők kezéből kiragadja a kezdeményezést a II. világháború hadszínterein. Ez természetesen jelen­tős mértékben befolyásolta a nép gondolkodását. Ez tette lehetővé azt is, hogy Szlovákia Kommunista Párt­ja már sokkal kedvezőbb nemzetkö­zi és hazai helyzetben fejthesse kl további tevékenységét. Pártunk továb­bi munkájában rendkívül nagy Jelen tőségű volt Csehszlovákia és a Szov­jetunió baráti, kölcsönös segélynyúj­tási és háború utáni együttműködési szerződésének megkötése is. E szer­ződés azért volt és ma is azért oly jelentős, mert új köztársaságunk alapkövét jelentette, lerögzítette a Szovjetunió és Csehszlovákia törté­nelmi szempontból új jellegű kapcso­latait , és nemzeti függetlenségünket, s állami önállóságunkat is nemzetkö­zi szinten biztosította. Ez a hazai ellenállási harcnak mérhetetlenül nagy politikai s erkölcsi segítséget nyújtott. A kedvezőbb nemzetközi és hazai helyzet, s a terjedő forradalmi han­gulat lehetővé tette a CSKP moszk­vai vezetőségének, a nemzeti felsza­badító harc további céljainak kitűzé­sét. A CSKP moszkvai vezetősége Szlovákiába küldte Šmidke elvtársat azzal a megbízással, hogy irányítsa Szlovákia Kommunista Pártjának tevé­kenységét. Šmidke elvtárs — annak ellenére, hogy az embertelen üldöz­tetések megtizedelték és egymástól elszigetelték a pártszervezeteket, a városokban, üzemekben és falvakon is harcra kész kommunistákat talált, akik fegyelmezetten tettek eleget uta­sításainak. Šmidke elvtársnak felada­ta teljesítése közben sokat segített erős akarata, jelleme, bátorsága, ki­tartása, politikai és eszmei felkészült­sége és kiváló szervező képessége, ami lehetővé tette, hogy aránylag rö­vid idő alatt ismét felsorakoztassa a pártot s a hazai ellenállási harc fel­tételeinek megfelelően, helyesen ér­vényesítse a CSKP moszkvai vezetősé­gének irányelveit. Šmidke elvtársnak Szlovákiába ér­kezése után súlyos feltételek között kellett tevékenykednie, mert a párt élenjáró s tapasztalt funkcionáriusai közül a legtöbben a klerofasiszta kor­mányrendszer ilavai, leopoldovi, ru­žomberoki börtöneiben sínylődtek, és a nitrai fegyházban, ahová az illegá­lis Központi Bizottságok és körzeti vezetőségek tagjainak túlnyomó ré­szét bezárták. Amikor pártunk illegális vezetősé­ge előkészületeket, tett. a- fasizmus Ünnepi megemlékezések hazánk felszabadulásának elleni fegyveres harcra, elsődleges feladatként tűzte ki a politikai fog lyok kiszabadítását. Ez az elgondolás minden forradalom történelmi tapasz­talataiból fogant. Az akció jól volt előkészítve és az adott helyzetben megvoltak a feltételek a politikai fog lyok kiszabadítására. Sajnos, Šmidke elvtárs akkor nem tartózkodott Szlo vákiában, amikor a párt megtette az előkészületeket a nitrai fegyházban bebörtönzött vezető funkcionáriusok kiszabadítására, megfontolatlanul el­halasztották az akciót, ami lehetet­lenné tette sikeres végrehajtását. Igy történt, hogy amikor nemzeti felszabadító harcunk tetőpontját ér­te el, de különösen a Szlovák Nemze­ti Felkelés idején hiányoztak a po­litikailag legfejlettebb, a legnagyobb szervezési tapasztalatokkal rendelke­ző funkcionáriusok, — és ami tragi­kusabb — sokan közülük már soha­sem térhettek vissza sorainkba. A nitrai fegyházból nem sikerült kiszabadítani és a Melk melletti kon- 1 centrációs táborba szállításuk köz­ben, illetve a mauthauseni koncentrá­ciós táborban a következő elvtársak vesztették életüket: Ján Osoha, az 1. illegális Központi Bizottság tagja, a II. és a III. illegális Központi Bi­zottság vezetője, Karol Černocký, La­dislav Lefiko és Štefan Szabó, kör­zeti párttítkárok, Vojtech Kohn, az I. illegális Központi Bizottság mű­szaki apparátusának vezetője, Ladis­lav Exnár, a Sitno-partizánosztag pa­rancsnoka, Alexander Markuš tanár, a Janko Král-partizáncsoport politi­kai biztosa, Dmitrij N. Osznovin ta­nár, szovjet tiszt, kelet-szlovákiai par­tizán parancsnok, Ferdinand Zinn­bauer, Jozef Reichel, Eugen Guderna, Gejza Ambos, Ferdinand Faltys, Fran­tišek Bajeriing, Zoltán Szobel, Ale­xander Kaiser, Alojz Strachota, La­dislav Szára, František Kučera fő­hadnagy, Ján Bučkó, ján Cermák, Ján Griő, Jozef Kollarik, Stanislav Mareš őrnagy, Ján Orságh mérnök, Pavel Petrík, Štefan Petrušovský és Franti­šek Šrank. A haza felszabadításáért vívott har­cokban vérüket ontott s életüket vesztett elvtársak becsületessége s ál­dozatkészsége is hozzájárult ahhoz, hogy nemzeteink felszabadulhattak a gyűlölt fasizmus rabszolgatartó pa­rancsuralma alól s a szocialista tár­sadalom megszervezése felé vezető útra léphettek. Tagadhatatlan történelmi tény, hogy pártunk illegális Központi Bi­zottságai gondoskodtak az ellenállá­si harc eszmei s politikai irányítá­sáról. E harc megszervezését a kom munisták vállalták, és tömegalapja dolgozó népünk volt. A párt és a nép közötti kapcsolat volt az az életet adó szikra, amely mindig élesztgette s nem hagyta ki­aludni az ellenállási harc tüzét. Pár­tunk illegális funkcionáriusai s dol­gozói az összekötők, az agitátorok, s a sajtótermékek terjesztői széles há­lózatának segítségével fejtették ki politikai szervező tevékenységüket. Ezt a munkát a párt egyszerű sorka­tonái s a haladó szellemű emberek ezrei végezték és bár vállalták a kockázatot, nem tartottak igényt el­ismerésre. Ez az összefogás tette le­hetővé a fasisztaellenes harc sike­reit. Az ifjúság is jelentősen segített pártunk munkájában s az ellenállási harcban. A partizánok s a felkelő ka­tonák túlnyomó többsége azoknak a fiataloknak soraiból regrutálódott, akiket az objektív feltételek meggyőz­tek pártunk programjának helyessé­géről. Az ellenállási harcban s a felke­lésben résztvett nemzedék élő tanúja annak, hogy pártunk teljesítette kül­detését és elértük azokat a célokat, amelyeket annak idején kitűzött. Mindaz, amit népünk a CSKP veze­tésével 20 év alatt felépített, népünk harcainak s áldozatainak időt álló emlékműve. Legyen ez a szerény em­lékmű is, amelyet hőseink dicsőségé­re a mai napon leleplezünk, hálánk jelképe s emlékeztessen bennünket és az eljövendő nemzedékeket is azokra az eszmékre, amelyekért pár­tunk küzdött. Kommunista pártunk vezetésével ezeket az eszméket valóra váltva épít­jük szocialista hazánkat, új köztársa­ságunkat. Azok az elvtársak, akik nem élték meg napjainkat s akikről ma megemlékezünk, szintén ezekért az eszmékért küzdöttek és áldozták életüket. Életükkel és küzdelmük­kel rettenthetetlen harcosokként példát mutattak mindnyájunknak, hogyan kell síkra szállnunk az emberek szabadságáért és boldog­ságáért. Emlékük buzdítson bennün­ket is harcra a szocializmus és a kommunizmus új győzelmeinek kiví­. vásáér.t,. BUKAREST BuKarestben szerdán ünnepi nagy­gyűlést rendeztek Csehszlovákia fel­szabadulásának 20. évfordulója al­kalmából. Az ünnepségen részt vett Štefan Voitec, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke, további vezető szemelyiségek, a román néphadsereg tábornokai, a különféle szervezetek képviselői. Je­len volt Ivan Zsegalin, a Szovjet­unió bukaresti nagykövete és a dip­lomáciai testület további tagjai. A csehszlovák népnek a megszállók ellen folytatott harcáról és az elmúlt húsz év sikereiről Stefan Balan mű­velődésügyi miniszter beszélt. Jaro­slav Sýkora csehszlovák nagykövet beszédében tolmácsolta a csehszlo­vák nép üdvözletét és rámutatott a két ország kölcsönös együttműködé­sének jelentőségére. SZÓFIA Szófiában ünnepséget rendezlek hazánk felszabadulása 20. évforduló­ja alkalmából. A csehszlovák népnek az elmúlt'20 év alatt elért sikerei­ről Tano Colov, a Bolgár Kommunis­ta Párt Központi Bizottságának pót­tagja beszélt. Az ünnepségen részt vett Zsivkov, a BKP politikai bizott­ságának tagja, a minisztertanács el­ső elnökhelyettese. KIJEV Az ukrán nép ls megünnepelte Csehszlovákia felszabadulásának 20. évfordulóját. Országszerte kiállítást rendeztek Csehszlovákia népeinek életéről és összejöveteleket tartottak, ahol megismerkedtek a csehszlovák dolgozóknak a szocializmus építésé­ben elért sikereivel. Kijevben tegnap ünnepi nagygyűlést rendeztek me­lyen a kormány és a párt vezető kép­viselői, a Csehszlovák—Szovjet Bará­ti Társaság Központi Bizottságának tagjai, valamint a kijevi csehszlovák főkonzul vett részt. Franciaország a győzelem 20. évfordulóját ünnepli Párizs (ÖTK) — Franciaországban ez évben a lakosság legszélesebb ré­tegei részt vesznek a győzelem 20. évfordulójának ünnepségein. A múlt héten számos gyűlést és összejövetelt rendeztek, melyeken megemlékeztek a fasiszta koncentrációs táborok ál­dozatairól. A központi ünnepségek május 8-án és 9-én lesznek Párizsban. A Diada­lív mellett megkoszorúzzák az Isme­meretlen Katona Sírját, a Mont Vale­rienen megemlékeznek a hitlerista megszállók által meggyilkolt 4500 francia hazafiról. Oradour Sur Glaine községbe — melynek lakosságát a i nácik 1944-ben élve elégették — az I ország valamennyi részéből küldött­i ségek érkeznek. I | Választások Rhodesiában | SALISBURY (CTK) — Rhodesiában I megkezdődtek az ország jövője szem­pontjából rendkívül fontos választások, i Ian Smith miniszterelnök kijelentette, hogy a választásoknak kell meggyőznie < az angol kormányt. Hangsúlyozta, ha ! nem szerzi meg a függetlenséget tár­| gyalásokkal, kénytelen lesz maga kikiál­l tani. I Valószínűnek tartják, bogy Smith párt­ja a Rhodesiai front „győz" ma)d a vá­lasztásokban. Az ország 3.5 millió afri­; kai lakosa közül csupán 15 000-en járul­hatnak az urnák elé. A BIZTONSÁGI TANÁCS HATÁROZATA RHODESIÁRÓL New York (CTK) — A Biztonsági Ta­nács szavazattöbbséggel elfogadta a rhodesiai helyzetre vonatkozó határoza­tot. A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország tartóz­kodott a szavazástól. A Biztonsági Ta­nács további hét tagja a javaslat mel­lett szavazott. A jóváhagyott javaslatot az Elefántcsont­part Köztársaság küldöttsége nyújtotta be. A szovjet küldöttség indítványát —, amely konkrét javaslatokat tett a gyarmati rendszer végleges felszámolására és a dél-rhodesiai nép függetlenségének biz­tosítására —, elvetették. Az elfogadott határozat felszólítja az angol kormányt és az ENSZ többi tag­államát, ne hagyja jóvá az egyoldalúan kikiáltott függetlenséget. Ezenkívül azt kövBteli az angol kormánytól, hogy tá­mogassa Dél-Rhodesiának — a demok­ratikus választási rendszar álapján és alakosság többsége akaratával összhang­ban — a függetlenség elérésére kifejtett törekvését. Felszólítja az angol kor­mányt, hívja össze a dél-rhodesiai poli­tikai pártok képviselőinek értekezletét, melyen kitűznék a valódi függetlenség kikiáltásának Időpontját. Fedorenko, szovjet küldött a határo­zat elfogadása után kijelentette, hogy a szovjet küldöttség azért tartózkodott a szavazástól, mivel a Javaslat annak i ellenére, hogy több pozitív vonása vao| aem JtULégUä. Oj SZÖ 4 * 1985- májtll ».

Next

/
Oldalképek
Tartalom