Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-23 / 141. szám, vasárnap

Világ proletárjai, egyesüljelek! UJSZO SZLOVÁKI A KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA BRATISLAVA 1965. MÁJUS 23. Vasárnap XVIIL ÉVFOLYAM 141. szám Ara 30 fillér JOSZIP BROZ TITO CSEHSZLOVÁKIÁBA LÁTOGAT (CTK) — Joszip Broz Títo, a Ju- cialista Köztársaság elnökének, C»eh­goszláv Szocialista Szövetségi Köz- „fcvákla Kommunista Pártja Közpon­társaság elnöke, a Jugoszláv Kommu- ..„.„„ , „ x , , nisták Szövetsége Központi Bizottsá- H Bi z° ,ts á8" első titkárának meghí­gának főtitkára és neje, Antonín No- v«*ára június 2—8 között hivatalos votny elvtársnak, a Csehszlovák Szo- látogatást tesz Csehszlovákiában. A siker nem a véletlen műve A Koitcel Mélyépítő Vállalat a kelet szlovákiai kerületben Sirníknél egy la­melelemekből öszeállított 200 m hosszú hidat épít az Ondaván. A híd építéséhez egy darab Iát sem használnak fel. A kor­szerű hid építésének ideje egy évvel rövidebb, mintha a hagyományos mód­szerrel építenék. (Bodnár f elv. — CTK) A kormány az idei népgazdaságfejlesztési terv teljesítéséről tárgyalt Az ország lakossága áprilisban örömmel olvasta a negyedévi tervtel­jesítést. Kellemes volt tudni, hogy iparunk a legtöbb ágazatban az év első három hónapjában túlteljesítette feladatait. És az ember, — akár ku­darcról, akár sikerekről olvas — kí­váncsian felteszi a kérdést: mi az oka, hogy így vagy amúgy alakult a tervteljesítési grafikon? És bizonyára voltak olyanok is, akik a negyedévi sikerekről beszélve — ha másnak nem, önmaguknak — feltették a kér­dést: nem csupán véletlen, hogy si­keres-volt ez a három hónap? A tervjelentés óta jónéhány hét el­telt, lassan már a május hónapot is „átfordítjuk". Az üzemekből érkező hírek azt bizonyítják, hogy a lendület nem hagyott alább. Most már nem kétséges, hogy a sikerek nem átme­neti jellegűek. Különösen az építőipai­ér el folyamatosan szép eredménye­ket. örvendetes, hogy az április havi feladatokat is — mint a műit havi tervjelentés is bizonyltja — a legfon­tosabb munkaszakaszokon mindenütt túlteljesítették. A statisztikának az a része, amely szárazon közölte a lakossággal, hogy három hónap alatt az építők a terve­zettnél 138 millió korona értékű mun­kával végeztek el többet, nem árul el mindent — nem is árulhat el —, ami ezzel összefügg. Nem árulja el, hogy — az előző évektől eltérően — az építőanyagipar ís érdemben fel­figyelt erre az adatra. így történt, hogy az építkezési terv túlteljesítésé­vel egy időben a panelgyárak, a tégla­gyárak, a cementgyárak és a kavics­bányák meg a többi, az építőanyag­termeléssel kapcsolatos üzem is fe­lülvizsgálta a termelési kapacitás ki­használását. Szükségszerű lépés volt ez, ha azt akartuk, hogy ne ismétlőd­jék meg az előbbi évek gyakorlata. Régebben Is megtörtént ugyanis, hogy egy-egy negyedévben bizonyos ipar­ágak — köztük az építőipar is — ki­magasló eredményt ért el. De a kö­vetkező időszakban — legtöbbször még ugyanabban az évben — vissza­esett a termelés. Visszaesett, mert a terv túlteljesítése váratlanul túlságo­san igénybe vette a nyersanyag-forrá­sokat, a félkészáru-készletet. A terve­zésnél nem számoltak eléggé rugal­masan a terv túlteljesítésével járó nyersanyag-szükséglet növekedésével. Ma az építőiparban már egészen más a helyzet. A termelési kapacitá­sok kihasználásának felülvizsgálásá­nál kiderült, hogy a panelgyárak je­lentősen növelhetik a termelést. Or­szágos méretben ez azt jelenti, hogy az idén a tervezettnél 166 ezer köb­méter előregyártott elemmel kerül több az új lakótelepek építésére. A téglagyárak 40 millió darab téglával termeltek már többet az eredetileg tervezett mennyiségnél. A kavicsbá­nyák is módosították tervüket. Lehe­tőség nyílott rá, hogy a panelgyárak a tervezettnél 300 ezer köbméter ka­viccsal kapjanak többet. Logikus, hogy ennek így kell len­nie. Ha nem akarjuk, hogy a nép­gazdaságban mint egészben, vagy az egyes iparágakban „szűk keresztmet­szeteink" legyenek, a nyersanyagter­melésnek lépést kell tartania a szük­ségletekkel. Egyszerű matematika: ha csak 100 pár cipőre való bőr áll rendelkezésünkre, nem gyárthatunk 110 pár cipőt. Ellenben lépéseket te­hetünk annak érdekében, hogy bizto­sítsuk a szükséges nyersanyagot. Ez az egyszerű matematika a népgazda­ság minden szakaszán érvényes. Az építőiparban erre már — tanulva az előző évek tapasztalatain — rájöttek. Komoly elemzések alapján már kiszá­mították, az év végéig — a terv túl­teljesítése következtében — mennyi­vel növelkedik egy-egy építőanyag­félénél a szükséglet. Ha az üzemek adott szavukat teljesítik — mint ahogy már teljesítik is —, nem érhet bennünket meglepetés. Problémák leg­feljebb már csak az építőanyag el­osztásánál lehetnek. Arra is megvan azonban a lehetőség, hogy ezt a mun­ka-fázist is az eddiginél rugalmasab­ban szervezzék meg. „Az építőipar példát mutat" — mondják ma már mindenütt az or­szágban. Kilábolt a nehézségekből, fo­lyamatos tervteljesítésének meg­vannak a feltételei. Az ilyen kijelentések hallatára is elmondhatjuk, amit az imént már ki­jelentettünk: ez nem a véletlen mü­ve. A siker magyarázatát ott kell keres­ni, hogy az építőipari vállalatok vol­tak országos viszonylatban is az el­sők, amelyek — a párt felhívására — megkezdték a gazdasági kísérletet. A kísérletező üzemek — hogy csak a legkézenfekvőbb eredményt mutas­suk fel — az első negyedévben 17 millió korona terven felüli bruttó jö­vedelmet mutattak ki. Az építftiize­mek és az építőanyag-ipar között megkezdődött az egészséges szocia­lista versengés. Ebben a versengés­ben valamennyi üzem ismerte a „já­tékszabályokat". Az alapszabály ez volt: minél több és minél jobb minő­ségű terméket állítunk elő, annál job­bak lesznek vállalatunk gazdasági eredményei. Azt is tudták azonhan az egyes vállalatok dolgozói, hogy a gazdasági eredmények nem holmi „pa­pírforma" lesznek csak, amelyről a következő negyedévben esetleg már meg is feledkeznek, hanem olyan té­nyező, amely a dolgozók keresetére, a műszaki fejlesztés lehetőségeire, a vezetők premizálására stb, is befo­lyással lesz. Érdemes tehát felülvizs­gálni a termelési kapacitások kihasz­nálását. Az új irányítási rendszer a szószoros értelmében ezt kívánja a vállalatoktól. Régebben ez pontosan ellenkezőleg volt: A vállalatok vezető­sége nemegyszer azt igyekezett „bi­zonyítani", hogy a ténylegesnél ki­sebb teljesítményt nyújthat csak az üzem. Régebben a vállalatvezetők ak­kor voltak elégedettek, ha a tervet minél alacsonyabban szabták meg. Ma — az új elvek érvényre juttatásá­val _ ennek már éppen az ellenkező­jét sikerült elérnünk. Az építőanyag­ipari gazdasági dolgozók ma már ab­ban versengenek, melyik üzem lesz képes a jövőben merészebb (de mind­emellett .reális!) tervet felállítani. Az új irányítási rendszert sokan le­szűkítve — csak az egyén szempont­jából — értékelik. Tény az, hogy az egyén és a társadalom közötti vi­szony is egészségesebbé válik, ha ma­radéktalanul megvalósítjuk a párt sugalmazta gondolatot. Ha népgaz­dasági szinten vizsgáljuk az új irá­nyítási rendszer várható hatását, lát­hatjuk, hogy itt éppen a legnagyobb hiányosságok — az aránytalanságok eltávolításáról — van szó. Az új rend­szer mintegy megtanítja a vezető gaz­dasági dolgozókat összefüggésekben látni a dolgokat. Az extenzív gazda­ságfejlesztés időszakában az igazga­tót — rákényszerítették erre — gyak­ran csak a pillanatnyi eredmények érdekelték. Ma a gazdasági vezető már távolabbra kell, hogy nezzen. Számolni kell azzal, hogyan alakulnak majd a bérek, milyen nyersanyag-tar­talékok állnak majd rendelkezésére, bizonyos eredmények elérésével ho­gyan fejlesztheti majd a termeles mű­szaki színvonalát. Egyszóval: előrelátónak kell lennie a gazdasági vezetőnek. Körülbelül olyan módon, ahogy az építőipar tette ahogy az - a terv túlteljesítese esetén is — biztosította a nyersanya­got Ha mindenütt érvényesül ez a szemlélet, akkor a Jövőben bizonyára még sok-sok örömet okoznak mind­nyájunknak a tervjelentések. (CTK) — A kormány a Központi Ellenőrző és Statisztikai Bizottság adatai alapján a kerületi nemzeti bi­zottságok elnökei és Prága főpol­gármestere jelenlétében az idei nép­gazdaságfejlesztési terv teljesítésé­ről tárgyalt. Az ülés megvitatta az Iskola- és kuturálisügyl miniszter arról előter­jesztett beszámolóját, hogy az illeté­kes közoktatásügyi szervek miként teljesítik a CSKP Központi Bizottsá­ga által múlt év októberéiben a köz­oktatás s az Iskolaköteles ifjúság ne­velése érdekében kitűzött feladato­kat. A kormány tudomásul vette azo­kat a módosításokat, amelyek már a jövó tanév elejétől lehetővé teszik a nevelőmunka s az oktatás tökéle­tesítését az alapiskolákon, a szak­munkástanuló-iskolákon, a szakmun­kásképző-iskolákon, az általános kö­zépiskolákon, a szakiskolákon és a főiskolákon is. Az említett módosításoknak az a céljuk, ho-gy korszerűbb oktatási mód­szerek támogassák a fiatalok képes­ségének s tehetségének teljesebb ki­bontakozását, s így minél alaposab­ban készülhessenek fel hivatásukra. Egyes iskolák számára úgy módo­sítják a tanterveket, hogy a diákok nagyobb természettudományi és műszaki ismeretekre, tökéletesebb nyelvismeretre és társadalomtudo­mányi ismeretekre tehessenek szert. A kormány az említett kérdések megvitatása után jóváhagyta az Is­kola- és Kulturális Ügyek Minisz­tériumának a csehszlovákiai színmű­vészet jelenlegi helyzetéről s további fejlődéséről előterjesztett beszámoló­ját, majd számos intézkedést fogana­tosított annak érdekében, hogy a jövőben színvonalasabb legyen szín­házaink tevékenysége. A kormány azután jóváhagyta a könyvvitel átszervezésének elveit, amelyeket a Központi Népi Ellenőr­ző és Statisztikai Bizottság és mun­katársainak széles körű aktívája rög­zített le. Az említett jóváhagyott elvek a tervszerű népgazdaságirányítás új rendszerén alapszanak, amely a gaz­dasági tájékoztatás eddig érvényben levő rendszereinek minőségi módosí­tását teszi szükségessé. A kormány elhatározta, hogy a könyvvitelt 1968 január 1-i hatállyal az iparban, az építőiparban, a helyi gazdálkodás üzemeiben, a termelőszövetkezetek­ben, valamint a bel- és a külkeres­kedelem szakaszán kell átszervezni. A kormány ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a könyvvitel fo­kozatos átszervezése egyes gazdasági ágazatokban s vállalatokban megkö­veteli minden vezető dolgozó alko­tó részvételét az ezzel összefüggő előkészületekben. Ez elsősorban a gazdasági központok irányításához szükséges szervezési feltételek létre­hozäsära, a számvetési adatok, a vál­lalaton belüli árak, a könyvviteli mel­lékletek körforgása stb. előkészíté­sére, és különösen arra vonatkozik, hogy az illetékes dolgozókat kellő­képpen kell tájékoztatni s előkészíte­ni az említett igényes feladatok tel­jesítésére. A kownány a továbbiakban megvi­tatta azokat az elveket, amelyek ér­telmében az illetékes minisztériumok, központi szervek s nemzeti bizottsá­gok a területi számító-központok há­lózatának gyors kiépítése érdekében kötelesek együttműködni a Központi Népi Ellenőrző ós Statisztika Bizott­sággal. E hálózat kiépítése különösen azért szükséges, hogy létrejöhessenek a tá­jékoztató adatok gépesített, illetve automatizált feldolgozásának feltéte­lei, és így kl lehessen elégíteni a já­rási s a kerületi szerveknek s a köz­ponti szerveknek az irányító tevé­kenységgel, illetve a legfelsőbb fokú népgazdasági döntésekkel kapcsola­tos igényeit. Az említett számítóközpontok — a szocialista szolgáltatási szervezetek­hez hasonlóan — korszerű, progresz­szív módszerek alapján gondoskod­nak az ipar, az építőipar, a mező­gazdaság, a közlekedés, a kereske­delem, a helyi gazdálkodás s az ál­lamigazgatás terén az irányító te­vékenységgel összefüggő tájékoztató adatok feldolgozásáról. Ez elsősor­ban azokra a szervezetekre vonatko­zik, ahol nem lenne gazdaságos sa­ját számítóközpontok létesítése. A kormány tanácskozása befejezé­séül jóváhagyta az 1964. évi állami zárszámadást, és elhatározta, hogy azt a Nemzetgyűlés elé terjeszti. BULGÁRIA, ROMÁNIA ELFOGYOTT, VALAMI MÉG VAN... Mi a helyzet a nyári üdülési lehetőségek körül? Gombala és Kiiment elvtársak, a Cedok utazási iroda felelős munka­társai tájékoztatják olvasóinkat a je­lenlegi turista-lehetőségekről a nyári idényben: — Az idei nyári bulgáriai (Arany­part, Várna) és romániai (Mamaia, El'oria) tengerparti üdülőkbe már el­keltek a helyek. Magyarországon is igen kevés már az üdülési lehetőség. Még 200 hely van a jugoszláviai ten­gerpartra és még több hely a Szov­jetunióba. A hagyományos Moszkva— Kijev—Leningrád útvonalat kényel­mesebbé tettük azzal, hogy a Kijev­Leningrád útszakaszt repülőgépen te­hetik meg a turisták. Ezenkívül új le­hetőség a kéthetes üdülés Szocsiban (repülőgépen) vagy Gagrában (vona­ton). — Hazánkban a nyaralók számára újabb lehetőségek nyíltak. Fel szeret­ném hívni a figyelmet, hogy hazánk­ban nemcsak a Magas- és Alacsony­Tátra szép. Az ún. Szlovák Paradi­csom, a Fátra hegyei, a csehországi üdülőtelepek (Mácha-tó, Öriáshegység, Jizera, Beszkidek) gazdag lehetősé­geket kínálnak. Utazási irodánk át­szervezése után most már minden Cedok-kirendeltség minden vonatko­zásban tájékoztat és kielégíti a kí­vánságokat, legyen az szállodai elhe­lyezés vagy sátortábor. Szeretnénk felhívni az utazóközön­ség figyelmét egy új társasutazás le­hetőségére, amelyet a felszabadulási jűbileum alkalmából rendezünk. Kép­zett vezetőkkel hazánk felszabadítá­sáért vívott harcok emlékezetes he­lyeit látogathatják meg az érdeklő­dők, s megtekinthetik húszéves építő­munkánk legjelentősebb sikereinek színhelyeit. (vil) Caamano hajlandó tartós tűzszüneti egyezményt kötni AZ AASZ ÚJABB EREDMÉNYTELEN TANACSKOZASA • SANTO DOMINGO ASSZONYAI AZ AMERIKAI BEAVATKOZÓK ELLEN TÜNTETTEK • SZAVAZÁS A BIZTONSÁGI TANÁCSBAN Santo Domingo (CTK) — Jósé A. Mayobre, az ENSZ főtitkár szemé­lyes megbízottja tartós tűzszüneti egyezményt akar elérni az alkotmá­nyos kormány és a katonai junta kö­zött. A dominikai Vöröskereszt is a tűzszüneti egyezmény meghosszabbí­tását kérte Imbert tábornoktól. Caamano ezredes kijelentette, haj­landó fegyverszüneti egyezményt köt­ni. A Vöröskereszt ápolja a sebesülte­ket és gyógyszereket, valamint élel­miszert szállít a kórházakba. Az ENSZ missziója bejelentette, hogy a város északi részéért folytatott har­cok során megsebesült 1700 személy közül 200 a kórházakban meghalt. A város északi részének utcái ki­haltak. Több ház összedölt a villany­vezetékeket leszakították, az utcák fölött légyrajok keringenek. A kórházak gyógyszer- és élelmi­szerhiánnyal küzdenek. Újságírókkal közölték, hogy a betegeket e hónap elejétől csupán rizzsel és liszttel táp­lálják. Sok kórház víz és villanyvi­lágítás nélkül maradt. A város északi részében a romok­ra jelszavakat írtak, melyek kivétel nélkül Amerika-ellenesek, Boscht és az alkotmányt támogatják. Az Amerikai Államok Szervezeté­nek külügyminiszterei újból tanács­koztak az Amerika-közi csapatokról. Bunker amerikai küldött kijelentet­te, hogy az Egyesült Államok a la­tin-amerikai csapatok létszámának megfelelő csapatot visszahív Domini­kából. Az Egyesült Államok ezzel a kijelentésével azt a látszatot akarja kelteni, hogy Washington a domini­kai válság békés megoldására törek­szik. Hétfőn érkeznek meg Dominikába a brazil katonák és ezzel a latin­amerikai csapatok létszáma 1750 fő lesz. Ha ugyanennyi amerikai kato­nát visszahívnak, akkor is 30 000 fő­nyi amerikai csapat marad Dominiká­ban. Viszály keletkezett a parancsnok­ság kérdésének megtárgyalásánál. Costa Rica, Honduras és Nicaragua azt javasolta, hogy az Amerika-közi csapatok parancsnoka brazil tiszt le­gyen. Argentína és Venezuela el­lenezte ezt a javaslatot. Venezuela képviselője azt javasolta, nevezzenek ki öttagú bizottságot, mely az Ameri­ka-közi csapatok problémáival fog­lalkozna. Egy kilenctagú bizottságot megbíz­tak egy új határozati Javaslat kidol­gozásával, majd az ülést elnapolták. A tárgyalás második része sem volt eredményes. Néhány küldöttség azt az amerikai álláspontot támogatja, hogy a latin-amerikai csapatok lét­számával egyenlő létszámú amerikai csapat tartózkodjon Dominikában. A többi küldöttség Venezuela álláspont­ját támogatja, mely szerint az Egye­sült Államok ' a többi országhoz ha­sonlóan csupán kisebb létszámú csa­pattal járulna hozzá az Amerika-közi csapatokhoz. Az ülésen határozatot fogadtak el, mely felhívja a harcoló feleket, változtassák a 24 órás tűz­sziinetet tartós fegyverszünetté. Santo Domingóban a dominikai nők nagy tüntetést rendezték. Több száz asszony menetelt az Embajador szál­ló, az amerikai intervenciós csapa­tok főhadiszállása felé. Az amerikai katonák meg akarták akadályozni felvonulásukat, de ennek ellenére a szálló elé értek, ahol az ENSZ kül­döttség sajtóképviselőinek petíciót adtak át, melyben az intervenciós csapatok azonnali távozását és az al­kotmányos rend felújítását követel ték. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom