Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-21 / 139. szám, péntek

Megfontoltan, de rugalmasan... Sok még az elvileg sem tisztázott kérdés az utóbbi években megalapított szövetkezeti pártszervezetek munkája, hatásköre körül. Pontosabban: főként az nincs kidolgozva, milyen szerepel vállaljanak a földművesszövetkezetek mellett működő pártszervezetek a falu életének irányításában, mennyiben befolyásolhatják a nemzeti bizottság munkáját, felelősek e a falu kulturális, társadalmi életéért, milyen legyen a kapcsolat a falusi és szövetkezeti pártszervezet között és Így lovább. Ez természetesen nem jelent különösebb akadályt abban, hogy a szövetkezeti pártszervezet eredményesen, sokoldalúan dolgozhasson. Ha a két alapszervezet és a falu vezetői között megvan az egyetértés, a kölcsönös támogatás, gazdag eredményeket hozhat a közös erőfeszítés. Farnad községben (lévai járás) ez a valóság. Az ötvennégy tagú szövetkezeti pártszervezet részben a falu gondjait is magáénak tartja, s a nemzeti bizottsággal, valamint a falusi pártszervezettel karöltve Igyekszik őket megoldani. Mindemellett természetes, hogy ez a pártszervezet fő feladatát a közös gazdálkodás elősegítésében, a szövetkezeti problémák megoldásában látja. Munkája legfőbb mércéjének a közös gazdasági sikereit tekinti. S mivel ezek a gazdasági sikerek valóban nagyszerűek, azt mondhatnánk: a pártszervezet tevékenységében nincs hiba, minden jó. De nem mondhatjuk ezt, mert maga Androvics András elvtárs az alapszervezet elnöke sem látja ennyire dicséretre méltónak a helyzetet. Igaz, hogy a szövetkezetről nagyon sok jót lehetne elmondani, például: tavaly maradéktalanul teljesítette a tervfeladatokat, az idei munkákkal is jól halad, jó a viszony a vezetőség és a tagság között stb., stb. S mindebben osztatlan érdeme van a pártszervezetnek, ez is Igaz. Csakhogy a gazdasági mutatók nem tükrözik a szövetkezeti életet teljesen, nem adnak hírt azokról a gondokról, bajokról, amelyekkel a vezetőségnek meg kellett birkóznia azért, hogy a tervet teljesíthesse. A pártszervezet dicséretére váljon, hogy igen hathatósan segített a problémák megoldásában. Különösen a pártbizottság és mindenekelőtt Androvics András elnök serénykedett e tekintetben példamutatóan. A tagság azonban már nem állt ki mindig egységesen a bajokat orvosolni kívánó határozatok mellett, s nem ls egyformán mutatott példát a munkában másoknak. A tejet vizezők között például párttagok is akadtak, s más munkaszakaszokon is előfordul, hogy a pártszervezet tagjai, ha látják, tudják is a rosszat, nem lépnek közbe, nem figyelmeztetnek, nem szólnak, inkább elfordulnak, hallgatnak. Természetesen sokkai többen vannak azok, akik nem tűrik, hanem szóvá teszik a felületes, rossz munkát. A farnadi szövetkezet pártszervezete többféleképpen küzd a rossz példát adók és a rossz példát követők ellen. A munkafegyelem megszilárdítására a munkák minőség szerinti premizálásának bevezetésén kívül igen nagy hatással van a pártbizottság és a HNB kezdeményezésére megalakult 7 tagú minőségellenőrző bizottság tevékenysége. Ez a bizottság minden munkát szigorúan felülbírál és ha hanyagságot vagy felületességet tapasztal, nyomban intézkedik: vagy újra elvégezteti a műveletet, vagy ha kell, pénzbüntetést ró ki. Hasonló jelentőségű a pártcsoportok munkájának aktivizálása, jellemző erre a pártszervezetre, hogy fokozatosan egyre nagyobb célokat tűz maga elé, s a pártbizottság megfontolt, de rugalmas, a körülményekhez, feltételekhez alkalmazkodó szervező munkával Igyekszik biztosítani e célkitűzések megvalósítását. A pártcsoportok munkájának fellendítését szükségesnek és igen jelentősnek tartják nemcsak azért, mert a munkafegyelem 'megszilárdítására mind nagyobb hatást akar gyakorolni a pártszervezet, hanem azért is, mert a mezőgazdasági munkák szervezését illetően a pártcsoportok operatív, a követelményekre gyorsan reagáló tevékenységükkel nagy segítséget nyújthatnak a gazdasági vezetőknek. Ha jól dolgoznak a pártcsoportok, a legidőszerűbb mindennapi problémákat halogatás nélkül eredményesen megoldhatja a pártszervezet. Csúcsmunkák idején például politikai meggyőző tevékenységgel segíthet a hosszabbított műszakok megszervezésében, a gépek jobb kihasználásában, ügyelhet a jó minőségre stb. A pártcsoportok ugyanakkor nemcsak saját tagjaik munkáját kísérhetik figyelemmel, hanem a pártonkívüli közvetlen munka társakét ís, akik ugyanazon a szakaszon dolgoznak, akiket ők, tehát a

f pártscsoportok tagjai ismernek a legl jobban. Más szóval: a jól működő pártcsoportok minden vonatkozásban igen eredményesen érvényesíthetik a párt vezető szerepét közvetlenül a termelésben. Ezzel a lehetőséggel ed dig nem nagyon éltek a farnadi szövetkezet kommunistái, s ha most va lóban sikerül rendszeres munkára bírni a csoportokat — ahogy tervezik —, minden bizonnyal jó eredménye ket könyvelhetnek majd el. Nemcsak Farnadon, másutt is minden ki elismeri a szövetkezeti pártszervezetek megalapításának előnyeit, a mező gazdasági termelés fokozására, megjávi tására irányuló pozitív hatását. Kevés azonban az olyan szövetkezet, amelyben a kommunisták kellőképpen élnek is a szövetkezeti pártszervezet létesítése nyújtotta lehetőségekkel. Biricz Ernő szövetkezeti elnök, Balázs Lajos agronó inus, Bogdán Endre gépesítő, Mácsady Jánus zootechnikus, Sztreda László közgazdász és Nagy jános, valamint Petro Ferenc csoportvezetők véleménye egyértelműen amellett szól: nagy előnyére vált a farnadi szövetkezetnek, hogy kü lön pártszervezetet alapítottak. Valamennyien tisztában vannak azonban azzal, hogy a lehetőségeket még teljesen nem használják ki, vannak még tartalékok, más szóval: hatékonyabb ís lehetne a pártszervezet, különösen a tagság közvetlen értelemben vett pártmunkája, elsősorban politikai nevelőtevékenysége. Ha ilyen lenne, a szövetkezet kommunistái sok-sok gondnak, kisebbnagyobb problémának elejét vehetnék, megkönnyítenék a vezetőség munkáját, amelynek így több ideje jutna a munkák irányítására, jó megszervezésére. Ami késik, nem múlik — mondja a közmondás, s Farnadon különösen örvendetes az, hogy a szövetkezet pártszervezetének vezetői látják, ismerik a még kihasználatlan lehetőségeket, s megfontolt, de rugalmas munkával igyekeznek kiaknázni őket. SZABÚ GÉZA UJ Fii M ¥ K A LAKÁSSZÖVETKEZETEK száma 185B-re emelkedett, a tagok létszáma pedig meghaladja a 240 ezret, azonban csupán a tagság fele lakik szövetkezeti lakásban, a többieknek — gyakran — 3—4 évig kell várniok a lakásra. A szövetkezetek 38 508 lakásegységgel rendelkeznek. Ha az utóbbi hónapok statisztikáját nézzük, a mozilátogatók körében vitathatatlanul a May-regények nyugatnémet filmváltozatai: a Winnetnu és az Old Shatterhand keltették a legnagyobb érdeklődést. Ez érthető is, hisz a kalandfilmek klcsit-nagyot egyaránt lebilincselnek. A mozik műsorán egyébként a könnyű műfaj van túlsúlyban. Révész György magyar rendező nagysikerű filmje, az ANGYALOK FÖLDJE, mely nemzetközi fesztiválon is dijat nyert, talán éppen az indokolatlan késés miatt vesztette el vonzóerejét. Pedig jó film, realisztikus életképekben idézi vissza az úri Magyarország légkörét egy nyomortanya környezetében, eredeti figurákat vonultat fel, mint amilyen Makláry Zoltán öreg kintornása. A bérkaszárnyák világában lejátszódó film története nyomasztó, de lebilincselő. Kár, hogy rövid vetítés után levették a műsorról. A forgatókönyvíró, Hubay Miklós Kassák Lajos művéből merítette a témát, melynek sikeres feldolgozásában oroszlánrészük van a magyar színészgárda legjobbjainak és Szécsényi Ferenc operatőrnek. Vígjáték a jugoszláv Obrad Glusevics filmje, a NYUGTALAN NYÁR, mely tartalmát tekintve szirupos szerelmi epizódok szövevénye, legfeljebb a rokonszenves színészek játéka teszi a filmet vonzóvá. Átlagfilm a DEFA FEKETE BÁRSONY című alkotása is, mely ipari kémkedés történetét eleveníti meg. A színészi alakítás fontosságát bizonyítja A TÁRGYALÁS című angol film is, melynek hőse egy középkorú tanárember, akit egyik tanítványa szerelmével üldöz, s ezzel bonyodalmak egész sorozatát indítja el. A film elsikkadna, ha a főszereplő Laurence Olivier és Simoné Signorét játéka nem vinne érdekességet az egyébként szürke és eléggé mesterkélt történetbe. A hét műsorából ki kell emelnünk két szovjet filmet. Vlagyimir Fetyin rendező Solohov Sibalok magzatja és Anyajegy című elbeszélése alapján alkotta a DONI ELBESZÉLÉST. A polgárháború névtelen, szürke hőseit mutatja be emberközelségböl. Hőse, Jakov Sibalok, gépfegyveres vörös kozák mozgalmas, egész embert, katonát kívánó időben beleszeret Darjába, egy szép menyecskébe, akit a fehér kozákok — saját bevallása szerint — meggyaláztak. Az esetlen, bárdolatlan, marcona katona csak most ízleli meg az emberi boldogságot. Mégis végez kedvesével, amikor kiderül, hogy a fehér kozákok atamánjának kémje és Sibalok legjobb bajtársait kelepcébe csalatta. Darja és Sibalok fiát az ezred magáévá fogadja... Háborús idők reális ábrázolása poézissal vegyül a Doni elbeszélésben, melynek csak egy hibája van: a rendező helyenként csupán illusztrálja Solohov művét, de nem költi át a film nyelvére. Vlagyimir Basznv filmje témájánál fogva sokkal problematikusabb. Jurij Bondarev nagysikerű regénye alapján készült A CSEND. Hőse egy leszerelt tüzértiszt, Szergej Vohmincev, aki a háborús évek után végre megtanulná a békés építést, de a személyi kultusz légkörében lehetetlenné teszik. A film sokkal szűkebb körben ábrázolja a személyi kultusz bénító hatását, valahogy konkrétabban, mint a Tiszta égbolt. Vohmincev konfliktusában az elvhűség és az elvtelenség összecsapásénak hátterében domborodik ki az a rossz, amit a személyi kultusz jelentett. Vohmincev elsősorban az elvtelenség megtestesítője, egykori fronttársa, a gyávaságból megszökött, régi aljasságát újabb aljasságokkal palástoló volt tiszt ellen küzd tiszta vérttel. Vohmincev saját bőrén tapasztalja a személyi kultusz igazságtalanságait. Apját bebörtönzik, őt meg kizárják a főiskoláról, mivel nem hajlandó megtagadni megrágalmazott apját, a lenini kommunisták nemzedékének egyik tagját... A konfliktust a XX. kongresszus tisztító légköre oldja fel. Nagyszerű alakítást nyújtott a filmben Vitalij Konyajev (Vohmincev) és Natalija Velicsko (Aszja). Nyújtóznom kellene egyet. Múlik az idő, s ha még jobban elzsibbadnak az ujjaid Ciprikém, akkor a levegőbe fugotatsz majd. ügy látszik gyötörni akar. Tőle ki is telik. A gazember mintha eltűnt volna mint a kámfor. Talán mégiscsak ingerelnem kellene. Tegyem ki a zsebékésemet? Nem. Kétségtelenül előnyben vagyok. Semmiféle ostobaságokat. De azt a göröngyöt nehezen tarthatom a fonálkereszt közepében. Még szerencse, hogy idejében bemértem. A remetétől tizenöt fokkal balra. Az egyik göröngy olyan mint a másik és a puskája villanásának körzetében huszonkettőt számoltam meg belőlük. Megálljunk csakl Ha képzeletben összekötöm a göröngyöket, egy kört alkotnak ... érdekes. Miért szántanának így? Csak nyugodtan Ciprikém, nyugodtan. Ez magától értetődő, így nem szánthatnak. A kör átmérője három méter, annál több semmi esetre sem lehet. Le merném fogadni, hogy nem egy göröngyöt utólag rakott szét. Azokkal álcázza a lőréseket. Tehát ez azt jelenti, hogy nemcsak a remetétől tizenöt fokkal odébb eső göröngyöket kell figyelnem, hanem az egész kört. Á körön belül pedig egy ugyanolyan gödör van mint ez az enyém, vagy pedig két kisebb egymás mellett. Ha ez így van, akkor min. den lövés után megváltoztathatja a tüzelőállását, ha éppen kedve tartja. Okos elgondolás. Cipríán Drazko tizedes, ártalmatlanná teszi az ellenséges orvlövészt Parancsára őrnagy űr, ártalmatlanná teszem az ellenséges orvlövészt. De hogyan? Egyszerre vegyem célba az összes göröngyöt? Az egész kört? Ne légy mesüge, Ciprián. Csak a félkört muszáj. Csupán azokat a göröngyöket, amelyek mögül lövöldözhet az állásainkra. Ez a félkör sem egyenletes. Ha csak egy kicsit megemelem a puskám, a göröngyök nagy részét befogom a fonálkereszt közepébe. Így már kezdhetek valamit. Legalább is olyan ez mintha mozgó célpontra lőnék. De mihez kezdek akkor, ha amaz meggondolja magát és ma nem lő többé? Leterítettem volna mégis? Elnémítottam volna örökre? Nem. Meg kell győződnöm róla, bizonyítékok kellenek. Biztosnak kell lennem a dolgomban. Holnap, holnapután újból garázdálkodna. A föld alá süllyednék szégyenemben, Még akkor is, ha amaz valóban halott lenne, bármelyik más német orvlövész gyilkos találatát ennek a rovására Írnám. Nem lennék nyugodt egy percig sem. Nem hagyna békén a lelkiismeretem. De hát a háborúban a kukacok prédájának van kitéve valamennyiünk lelkiismerete. A kicsinyek, nagyok és az óriás kukacoknak. Aszerint, hogy ki milyen tisztséget tölt be, mi éri a harc közben, milyen feladatot teljesít, s hogyan teljesíti azt. Aligha védekezhet ellenük valaki. A zászlóaljparancsnok lelkiismeretét például két héttel ezelőtt jókora nagy kukac kezdhette ki. A törzsparancsnok ugyanis azt Sja

va

s°lta, hogy helyezzék át a parancsnoki állást más helyre. A zászlóaljparancsnok nem egyezett bele, mert messzire esne a századok állásaitól,, de az előírások szerint megengedett legnagyobb távolság határán beiül maradt volna. Tehát minden úgy maradt, ahogy volt. A következő napon egy telitalálat romba döntötte a parancsnoki hadiszállást. A törzsparancsnok, összekötő tiszt és az írnok fizetett ezért az életével. A^ én lelkiismeretem tán nem terheli a Topol Jani esete? Ha akkor nem lettem volna lusta és a hosszabbik úton megyünk, nem lépett volna a Jani arra az elátkozott aknára. Könnyű mondani, hogy a háború az oka. Tudom, hogy a Janit az én lustaságom ölte meg. „Moj milenykij, daragoj, kraszivij Topoly" írogatta levelében a Raisza Novochoperszkből... Ha az életben egyszer találkoznék vele, hogyan nézhetnék a szemébe? A Jani biztos elvette volna feleségül. Amikor azt írta, hogy a szíve alatt az ő gyermekét hordozza, legszívesebben odarohant volna hozzá. A Galbát, Topolyt és a többi hozzájuk hasonlót valahol várják az asszonyaik, menyasszonyaik... Már rég vége lesz a háborúnak, amíg ezeknek az asszonyoknak elhúzódik ki tudja meddig. Vigyázz... a remete megrezdült. A szél rezdítete volna meg? Nem, az biztos nem, hiszen rég elcsendesedett. Teljesen elcsendesedett, még csak híre-hamva sincs. * Na, ml van „Kollege"? Nem látsz a szemedtől, vagy gondolkodsz? Rájöttél, hogy bottal mozgattam meg a gyomot? Így is jó „Kollege". Nekem nem sürgős, én ráérek. Tudod, az apám tábornok, itt vezényel a nem messze levő ezrednek. A katonáinak azt mondogatja, hogy az emberek többsége ágyban hal meg. önt abban a kitüntetésben részesítem, hogy hősi halállal balhat meg. Csakhogy én, „Kollege" nem akarok hősi halott lenni, ezért nem sietős a dolgom. Megvárom, amíg előbújsz, aztán egyetlen lövéssel juttatlak a „hősi" halottak közé. Kilencvenkilencet részesítettem már ebben a kegyelemben, veled pedig „Kollege" bekerítem a százat. Persze, valakit egyetlen lövéssel a másvilágra küldeni. méghozzá távolról, nem olyan egyszerű dolog. Kevesen képesek az ilyesmire. Nekem viszont ez az életem legnagyobb élvezete. Bevallom neked, akár a legjobb nő, a legrafináltabb technikával sem elégít ki úgy, mint ez. Talán elvetemültségnek, erkölcstelenségnek vagy tudom is én, hogy minek nevezik ezt. Tudod-e miért? Mert az emberek többsége, mégpedig a túlnyomó többsége egyszerűen nem rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, ezért erőnek erejével igyekszik lebecsülni a különleges tehetséggel megáldott egyének rendkívüli képességeit. De ezenkívül neked nyíltan megmondhatom „Kollege" — napnyugtáig úgyis elteszlek láb alól, tehát úgysem mondhatod el senkinek, ha akárhogy is el akarnád mondani — a führer egy őrült, de az ő rendszere tökéletesen megfelel nekem, mert lehetővé teszi, hogy gátlástalanul hódolhassak az élvezetemnek. És képzeld, azok a szamarak ezért teleaggattak az érdemrendjeikkel és kitüntetéseikkel, s áldozatkész, odaadó nácinak tartanak. Tudod a „Signál" című képeslapunkban írnak a hőstetteimről. Veled kapcsolatban is „Kollege" közölnek majd egy szép cikket, mert ne feledd, veled tetőzöm be a századikat és háromjegyű számot kezdek. Száz ember az csaknem egy század. S ha figyelembe veszszük a száz ember minőségét, akkor az felér egy hadosztállyal ís. Ebből az a tanulság, hogy nem minden célpont egyforma. Tudod, néha megfeledkezem arról, nem tudok ellenállni, kísértésbe jövök és ráfanvalodok kevésbé értékes célpontokra is. Nem rossz dolog ez sem, főleg azért, hogy az ember ki ne jöjjön a gyakorlatból. Sőt ez néha mulatságos ls. Mint a múlt héten történt. A legényeitek közül ketten ott a ritkán benőtt domboldalon jöttek lefelé. Normális körülmények között észre sem veszem őket, csak ennek a specl távcsövemnek köszönhetem, hogy rájuk bukkantam. Na meg, kivételesen a nap Is, akárcsak mint ma, szépen világított. Látom ám, hogy valamit visznek a hátukon. Az elől haladó megfordult s a távcsövön át megállapítottam, hogy ételhordókat visznek. Ä, úgy, tehát ebédet, gondoltam magamban. Miért ne tréfálnám meg őket egy kicsit? Célba vettem az ételhordót és háromszor egymásután belelőttem. A távcsövön át nagyon jól láttam mindent. A kilyukadt ételhordóból sugárban ömlött a leves. Ijedtükben mindketten a földre vetették magukat. A hátulsónak leesett a hátáról az ételhordó és gurult lefelé a dombról. Erre felugrott és utánaeredt. Hagytam, hogy utolérje. Amikor megfogta, abban a pillanatban leterítettem. A másik ész nélkül eliszkolt és elbújt, de kár volt a gőzért, becsületszavamra nem bántottam volna. Saját magam ura vagyok és azt teszek, amit akarok. Ha tiszt

1 lettem volna, mint ahogy az apám akarta, valakinek biztos alá lettem volna rendelve. Brr... Mihez kezdek majd a háború után? Na, valahogy majd csak megleszek. Annyi biztos, és arra akár mérget veszek, hogy szabad foglalkozást választok és függetlenítem magam mindenkitől. Lehet, hogy madarakkal foglalkozom majd. A madár a legnemesebb lény ezen a földön. Madarat még életemben nem lőttem le és nem is lövök le soha. Egész madárbirodalmat alapítok. Lesz ott mindenféle madár. Elragadó szép lesz. Ezerféle ének, krákogás, trillázás, kakukkolás, csipegés, turbékolás, fütyülés végtelen hangárnyalatai és színei — szóval fantasztikus lesz. Csakhogy, holnap még nem lesz vége a háborúnak, másodszor pedig ebben a dologban egyetértek az apámmal, ezen fölösleges filozófálni. Apropó, filozófia. Mi, németek adtuk a világnak a legkiválóbb filozófusokat. Filozófus nemzet •vagyunk, a führer is filozófus, őrült filozófus, de mégis az. Egyébként azt mondják, hogy a zsenialitás és az őrület majdnem egy és ugyanaz. Valóban a zseniális dolog sokszor úgy tűnik, mintha őrültség lenne, és fordítva, az őrültség mintha zseniális dolog lenne. Az őrült tudósok nem tettek zseniális felfedezéseket? Végül is, ha a führer ezt a háborút megnyerné, zseniálisnak tartanák, s ha elveszti az emberek többsége azt mondja majd, hogy őrült volt. Mivelhogy biztos elveszti, mert különben nem kószálnánk itt a Kárpátokban, én is őrültnek tartom. Kár. A háború után majd járhatok újból vadászni az apámmal, s hallgatnom kell a

z ő végnélküli beszédét a tősgyökeres német szellem eredetéről és esküdt ellenségeiről. Szinte már kívülről tudom amint mondja: „Tizennégyben a Márne vonalán végrehajtott offenzívánk idején meghalt az apám és röviddel utána a nővérem. Tíznapi szabadságot kaptam. Az anyám kétségbeesve könyörgött, hogy maradjak vele. Az otthon látottaktól borzongott a hátam. Kimondhatatlan undor és felháborodás fogott el. A nemzeti lét gyökereit komolyan veszélyeztette a zsidóság alattomos mételye. Három napig sem bírtam ki otthon. Otthagytam az anyámat és visszatértem a frontra az alakulatomhoz. Ott volt az én igazi hazám, ott éreztem magam valóban boldognak s ott fedeztem fel a német nép tősgyökeres szellemének forrását." Érdekes, mennyire szó szerint emlékszem az öreg szavaira. Például: „A német katonát a forró hazaszeretet hatotta át és hatja át örökké, kész most is és mindenkor nélkülözéssel és halállal dacolva, vezére, 'Adolf Hitler oldalán harcolni, kinek őszinte örömmel esküdött örök hűséget." Szegény öreg. (FOLYTATJUK J ŰJ SZÖ 4 * 1965. május 4.