Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-19 / 137. szám, szerda

Kölcsönös támogatás - sokoldalú fejlődési Az Ipoly tavaszi áradása rendsze rint minden évben tengerré változtat­ja Tesmag határát. A víz közel hat­van hektár termőföldet önt el. Az ára­dás jelentős bevételektől fosztja meg a szövetkezet tagságát, s nem csoda, ha ilyenkor a károk felsorolásával fo­gadják a látogatót. Dr. Frimla Gyula könyvelő és Bar­tos Lajos szövetkezeti elnök azonban mégsem a károkról, hanem a közös gazdálkodás közeli távlatairól tájé­koztatott. — Meleg, homokos talajunk — kezdte a könyvelő — kiváló lehetősé­get nyújt a jól jövedelmező földieper termesztésére. Egyelőre csak három hektáron kísérletezünk, de az elért eredmények arra biztatnak, hogy ez idén legalább megkétszerezzük e hasz­nos gyümölcs termelésének területét. Az elnök közben alig várja a pilla­natot, hogy az e tájon meghonosult és felkarolt korai burgonya termelé­sének eredményeivel hozakodjon elő. — Néhány év óta — mondja — tizhektáros területről átlagosan száz­ötven mázsát értékesítünk. Persze, et­től még nagyobb mennyiséget is el­adhatnánk ... A hatszáz hektáros közös gazdaság az utóbbi két esztendőben mérföldes léptekkel haladt előre. Mi segítette fejlődéshez a régebben rosszul gaz­dálkodó, kevés hasznot nyújtó gazda­Ságot? Talán az embereket cserélték ki? A választ Pásztor Tibor, a HNB el­nöke adta meg: — Valóban igaz, hogy nem sok jót lehet mondani a „régi" szövetkezet­ről. Ugyanazokkal az emberekkel dol­gozunk, mint évekkel ezelőtt. Termé­szetesen a tagság felfrissítéséről so­ha egy pillanatig sem feledkeztünk meg. A fiatalok, akik csupán ez idén mintegy húszan kérték felvételüket, az előző évek során nagyot lendítet­tek a szövetkezet kerekén. A párt­szervezet és a helyt nemzeti bizottság komoly és megfontolt tárgyalás után arra az eredményre jutott, hogy a szövetkezet fiataljait a leghatásosab­ban az anyagi érdekeltség fokozásá­val lehet munkára serkenteni, jelen­leg húsz koronát ér egy munkaegy­ség, amit a szövetkezet teljes érték­ben kifizet fiatal tagjainak. A falu vezetői az anyagi érdekelt­A rotációs eke Az elmúlt napokban Brnóban be­mutatták az új csehszlovák gyártmá­nyú rotációs eke prototípusát, me­lyet a Prága melletti Chodovi Mező­gazdasági Géptervező Kísérleti In­tézet szakemberei készítettek. Az új eke a szántással egyidőben elvégzi a porhanyítást és henigerezést is. A talajművelés szempontjából lényege­sen jobb, mint az eddigi ekék és rendkívül jó hatással van a hektár­hozamok fokozására. Egyébként több országban, Olaszországban, Hollan­diában és a Német Szövetségi Köz­társaságban már régóta használnak rotációs ekét. ség megteremtése mellett a helyi kör­nyezet megváltoztatását is fontos kér désnek tartották. Hiszen a fiatalság lassanként elszállingózott volna a fa­luból, ha a pártszervezet és a HNB oly sok éven keresztül nem küzd a régen ígért művelődési otthon mielőb­bi felépítéséért. Ez az igyekezet vé­gül is tavaly a község felszabadulása évfordulóján érte el győzelmét, ami­kor ünnepélyes keretek között adták át a falunak a minden igényt kielé­gítő művelődési otthont. A lakosok elenyésző kivételtől el tekintve valamennyien részt vettek az építésben. Kavicsot bányásztak, mai tért kevertek, téglát adogattak, és a helybeli mesterek keze-munkája nyo­mán — bár több évet vett igénybe az építés — fedél alá került a 250 fé­rőhelyes kultúrház. — Az épület értéke — mondja a HNB elnöke — 640 ezer korona. A fa­lunak azonban csak 286 ezer koroná­jába került, a többit a lakosok társa­dalmi munkájának értéke teszt kt. A vezetők beváltották ígéretüket, lényegesen javult a község szövetke­zete, jobb megélhetési lehetőségek kínálkoznak a faluban. Ezek azok az érvek, melyek mind a kommunisták, mind a HNB tekintélyét oly nagyra emelték. Smiknya István pártelnök szívesen beszél az elért eredményekről, hiszen a megtett út sikerei egyúttal a párt­munka helyességét igazolják. — őszintén elmondhatom — hang­súlyozta —, hogy a kommunisták példát mutattak a község mai életé­nek formálásában. Blen jártak a szö­vetkezet talpraállításában, a művelő­dési otthon építésében. A tizenhat szervezett tagon kívül a távolabbi munkahelyeken dolgozó tizennégy re­gisztrált tagunk is osztozik a párt­szervezet munkájában. A pártszervezet vezetősége nagy súlyt vet a tagság ideológiai nevelé­sére is. A pártoktatási év keretében népgazdaságunk fejlesztésének idősze­rű kérdéseit tanulmányozzák. Az elő­adások igen vonzóak. Jól felkészült előadók a falu életének mindennapos kérdéseivel kötik össze az előadáso­kat. A pártoktatásban a kommunistá­kon kívül sok pártonkívüli is részt vesz. Érthető tehát, hogy ők is segítik érvényre juttatni a párt célkitűzéseit. Tavaly hárman, az idén ketten kérték felvételüket a pártszervezetbe. A községben két évtized alatt vég­képp eltűntek a viskók, 62 új családi ház, 120 tv-készülék, mosógép, bútor," szőnyeg, két autó, temérdek motor­kerékpár hirdeti a jólétet. A további fejlődésnek minden feltétele adva van, noha több akadályt kell még le­győzniük a falu vezetőinek. Ezek azon­ban csak részletkérdések, együttes erővel a kommunisták, a község dol­gozói sikeresen megoldhatják őket. Az Ipolyt persze csak saját erejükből nem zabolázhatják meg, ehhez az ál­lam, az egész társadalom hathatós támogatására van szükségük, ami már tervbe is van véve. SZOMBATH AMBRUS Brnói kaleidoszkóp... Az első be nyomások Aki csak a vásár heteiben jár a morva fővárosban és igénybe kell vennie a brnói polgárok — egyéb­ként jól megszervezett — „fizetőven­dég"-szolgálatát, most válogathat a szállodákban, mondjuk a régi és pa­tinás Grand, az Impozáns Internatio­nal vagy a legfiatalabb: a Continen­tal között, mely utóbbi, ha „B" kate­góriába is sorolták, semmiben sem marad a luxusszállodák mögött. Az előszobában a ruhaszekrény mellett kisebb szekrény: „Tegye ide a ruhá­ját, cipőjét, reggelre kitisztítjuk" — olvasom a felszólítást. Pompás ötlet (lám, milyen" hasznos a külföldi szál­lodaipar tanulmányozása!) — ezt ki­próbálom. Reggel csalódottan veszem ki a holmimat: még jó, hogy „bizton­ság kedvéért" egy ruhakefét és cipő­tisztító felszerelést is tettek a szek­rénybe ... Mennyit fizet a négylábú vendég? Csöndes, elhagyott a vásár területe ilyenkor, a pavilonok üresen tátonga­nak. A látogatóban önkéntelenül fel­vetődik a kérdés: nem lehetne ezt a területet máskor is felhasználni, nem­csak szeptember két hetében? Nos, megnyugtató választ kaptam jifí. fan­frő-tól, a vásár „propagandafőnöké­től". — Népgazdaságunk új irányítási rendszere, mely előtérbe helyezte a gazdaságosság elvét — itt a vásár te­rületén is érvényesül. Már ebben az évben egész sor akciót rendezünk: máius 20-tól a Pragoexpo külkereske­delmi vállalat mutatja be újdonságait a külföldi szakembereknek, május 23­tól pedig eladással egybekötött textil-, ékszer-, bútor- és bőrdíszműáru-kiál­lítás nyílik. Két további akciő iránt külföldön is nagy az érdeklődés: jú­niusban kutya-világkiállítás és vadász­trófea-kiállítás lesz a vásár területén. Ez előbbi sok problémát jelent a ren dezőknek, hiszen nem egyszerű fel­adat az eddig benevezett 2000 négy­lábú vendég élelmezése és elszálláso­lásai Mint ismeretes, nálunk kutya nem lakhat szállodában. De azért ta­láltak megoldást erre is, mert a vá­rosi főhigiénikus kivételt tett erre a néhány napra. Már azt is tudjuk, hogy a gazdának egy pótágy díjsza­bását kell majd fizetnie a szállodában a „szépségverseny" résztvevőjéért 1 Az új városnegyed Makettjével többször is találkoztam a brnói utcákon. Többnyire 6—8 eme­letes házak, melyek — amennyire a makett ezt érzékeltetni tudja — nem uniformizáltan, katonás sorrendben állnak egymás mellett, hanem hol egymásba néző, hol egymással pár­huzamosan épült és stílusukban is el­térő háztömbök szinte váratlanul buk­kannak elő az erdők, parkok lombjai közül. A várostól északra, erdős, dom­bos vidéken épül a „Tišnovka" — az új városnegyed, ahová már nem ér el a brnói gyárak korma, füstje. A 120 hektáron épülő városnegyed 20 500 embernek ad új otthont, 1970-ig 5900 lakás épül itt fel. Az első szakasz építése már megkezdődött — minde­nütt aszfaltozott utak, a házakkal egyidőben épül majd az üzlethálózat, az iskolák, óvodák, éttermek, gará­zsok, a szolgáltatások háza is. Mielőtt hozzáfogtak volna az építkezéshez, elkészítették a csatornázást, lefektet­ték a gázvezetéket. A riporter lázasan jegyzi a brnőí Magasépítő Vállalat tervezőirodájában e „szenzációs" ada­tokat, csak azután döbben rá, hogy ennek nem volna szabad másképpen lennie az ország többi építkezésén sem! Házassági tanácsadó Csöndes belvárosi utca. Nemrégen nyílt meg itt — prágai mintára — a ŕiíi^iÄ j; C-f'Í iife W? IPlÍ^-illiffii®^ IH jgggg&i;: Bmmm H F % i 3 J A handlovái bányászok a csökkentett munkaidő ellenére túlteljesítik a tervet. Gábor Antal munkacsoportja (1. kép) az év kezdete óta több mint 6000 tonna szenet jövesztett terven felül. Ladislav Kurdy munkacso­portja (2. kép) az év eleje óta mintegy 4000 tonna szénnel teljesítette túl a tervet. JOZEF TADIAN házassági tanácsadó-szolgálat. „Csodá­lom, hogy maguknál még nincs ilyes­mi" — mondta bemutatkozásom után dr. Eva Madrová pszichológus, az iro­da vezetője. „Mert annyi levelet ka­punk Szlovákiából, hogy azt hiszem, Bratislavában is elkelne egy ilyen iroda..." Jelenleg mintegy 400 háza­sulni kívánót tartanak nyilván. A nők többségben vannak. A korhatár? 18­től 71 évig — és ami talán meglepő: a legtöbb jelentkező értelmiségi dol­gozó: tanító, tanár, mérnök. — Nem jelent konkurrenciát a lapok kibővült házassági hirdetés-rovata? — kérdem. „Nem — mi megbízhatóbbak vagyunk. A hirdetésekben mindenki igyekszik magát a legkedvezőbb színben jeltün­tetni — mi viszont a kitöltött kérdő­ívek alapján — tudományos módsze­rességgel akarjuk kiválasztani a leg­megfelelőbb partnert!" „Mit fizet a jelentkező?" „Hetven koronát, ez elég sok, de így legalább csak a komoly érdeklődő fordul hozzánk, hiszen tré­fának ez kissé drága lenne!" Az új színház „Riporttémát keres? — nézze meg az új színházat!" Csaknem mindenütt ezt hallom Brnóban. Estefelé arra sé­tálok. Az épület egyik felét még zsa­luzás borítja, a hatalmas ablakban hegesztőpisztoly fénye villan — a túloldalon azonban zene szűrődik az előcsarnokba. „Szándékosan hama­rabb készültek el a színpadi részek­kel, próbatermekkel, mint a nézőtér­rel — hogy megkezdődhessenek a próbák" — világosít fel Karel Matal, a színház műszaki vezetője. Az 1961­ben megkezdett és 103 milliós költ­séggel épülő színházat augusztus 4-én nyitják meg: itt rendezik meg a Men­del-évforduió alkalmából a biológusok világkongresszusát, és az őszi idény­ben — már folynak Janáček A ravasz rókácska című operájának próbái — ezt a művet mutatja be először az új Janáfiek-színház! Végigjártuk a próba­termeket, a hangkeverő szobákat, a négy színpadot. Néhány figyelemre méltó adat: a színpad magassága: 47 méter, a forgószínpad rádiusza: 18 méter és a forgatáson kívül bárme­lyik irányban 30 fokos szögben bil­lenthető! Az akusztika — beépített mikrofonok nélkül is — tökéletes. Az 1400 férőhelyes nézőtér fölött a mozi vetítőszobájához hasonló helyi­ség: kibernetikus gép van itt, mely programvezérléssel biztosítja a fény­hatásokat. Eddig csak Svédországban próbálták ki ezt a berendezést, most a déčini és a prágai automatizációs gépgyár dolgozóinak jóvoltából Brnó­ban Is alkalmazni fogják. Már csak a földszinten elhelyezett, egész nap nyitva tartó kávéházat és éttermet — nyári terasszal — említem, hogy le­vonhassam a végső következtetést: VíSek, Oplatka, Zavrel és Roler ter­vezőmérnökök művének alig akad ma párja Európában! DELMÁR GÁBOR És újból csend. Lassan virradni kezd. A nap mintha undorodna lenézni a földre. Csak ma ne fukarkodjon a sugaraival. Ma igazén ne fukarkodjon. Ma ne. Világítson úgy, ahogy az erejéből telik, hogy meg lehessen élesen különböztetni mindent, az árnyékot a fénytől, a feketét a fehértől. Csakhogy Ciprikém, amannak is haszna lesz belőle. Mindkettőnknek egyformán vi­lágít majd. De neki már többé nem fog. Ma világít utoljára. így kell lennie, mert különben sokaknak a mieink közül nem vi­lágítana többé. Úgy mint tegnap a Galbá­nak. A zászlóalj legjobb felderítőjének. Még a kórházban is, sebesülten, azt mondták, hogy felderítet egyet-mást. Nevettünk rajta. Hiába, nem menekült meg amattól, lelőtte szegényt. Szegény Galba. Nem örülhetett sokáig a kitüntetésének. Már a tüzérek is idegesek, ök aztán igazán jól álcázzák az optikájukat, mégis már vagy harmadszor lőtte szét a műszereiket. Hajszálpontosan célbatalálnak a lövései. Már vagy hat em­bert lőtt le közülünk. Köztük a parancsno­kot is. Nappal senki sem érzi biztonságban magát előtte... Nem feledkeztem meg semmiről. Innen már állva is figyelhetek. Mozogni csak lenn a gödörben fogok. Csak felülről vehetnek észre. Majd vigyázok ma­gamra. Ha repülőgépet veszek észre, meg sem moccanok. De ennem is kellene ám valamit, na meg innom egy-két korty teát. jó forró. Kitűnő dolog ez a kulacs. A me­leg ital után mindjárt jobban lát az ember. Nézd csak, még szalonnát Is csomagoltak. Az őrmesterünk gondoskodott így rólam. Na gyerünk, mert virradni kezd. Magamra te­rítem a kisebbik álcázó hálót és már fek­szem is a tüzelőállásban... Na nézzük csak. A senki földje... elő­ször támpontokat keresünk... A háború előtt itt biztos legelő volt. A puskát jobban el kell rejtenem. Nem szabad kilátszania a földből. A távcső... gömbölyű bokor az el­ső számú támpont. Gyanús hely, talán ott bújhat meg mögötte. Sok ott a vakondtúrás is. Közülük biztos valamelyik ... vagy pedig azok mögött bújhat meg. A hátam mögött balra látni a mi állásainkat... a németekét TfODOR FIS 1 c elől. Tegnap úgy tűnt, hogy a gödör ponto­san a senki földje közepén van. De innen másképpen látszik. Jó kétszáz méterrel ol­dalt és sokkal közelebb a németek vonalai­hoz. Hogyan? Itt valami nincs rendben. El­tévedtem? De hát akkor... egészen máshol vagyok, ez a gödör... másik, nem az ame­lyiket két napal ezelőtt szemeltem ki ma­gamnak ... Hű, a kutya mindenit, de mele­gem lett... a távcsövem is elködösödik ... Ott... ott van, most tisztán látom. A ma­gasra nőtt gaz épp olyan, mint ahogy tegnap láttam... úgy néz ki, mint egy remete, igen, ugyanúgy fest, mint a giz-gazzal be­nőtt árokpart otthon a falu végén. Már a követ ls meg lehet különböztetni a gyom között. Semmi kétség. Másik gödörben va­gyok! Na ne izzadj úgy, komám. Eltévedtem. De hisz a különbség csak alig száz méternyivel lehet több. Köszönöm szé­pen. Csak! Az én szakmámban gyakran cen­timétereken múlik az ember élete. Most mi­hez kezdek? Várjam meg, amíg besötétedik és térjek vissza a zászlóaljhoz. Másnap meg újból jöjjek el. Másodszorra biztosan nem tévedek el. Menjek vissza? Csalódnának bennem az alakulatom katonái. Most is biz­tosan rám gondolnak, türelmetlenek és ag­gódnak miattam. Szépen néznék ki, amint betoppannék s azt mondanám, eltéved tem ... Nézzük csak ... kidűlt kerítés. Ez egészen új előttem. Amazok a bokrok ls. Innen tény­leg jó a kilátás. Ma talán jól lehet majd látni. Ezt az alkalmat nem szabad elszalasz­tanom. Itt maradok. Mindent előkészítettem, maradnom kell. Na, láss hozzá a munkához, Cipriánl Vedd a távcsövet és kezdd el bal­ról... kidűlt kerítés ... körülötte vakond­túrások ... magasra nőtt fű. Magasabb, mint máshol. Miért? Talán aknák? Itt-ott ritkán, szétszórtan bokrok. Nem szabad róluk le­vennem a szemem. Ott a gödör, mellette a remete. Igen, innen mégiscsak másképp fest. Mögötte göröngyök. Tavaly szánthattak ott utoljára. Egyébként nem látni ott semmi kü­lönöset. Csupa fű./. De amaz ott közte le­selkedhet. Milyen lehet? Magas, alacsony? Elztos kékszemű. Közülük sokan azok. De nemcsak közülük, közülünk is. Nem számít, hogy milyen a szeme. A feje, hogyan dol­gozik az esze, az a fontos. Talán egyforma korúak is vagyunk. Nem lesz harmincnál idősebb. Az olyanok már nemigen kaphatók erre a mesterségre. Talán kortársak va­gyunk. Kortársak, akik egymásra lesnek. In­kább csak én őrá. Tudod Ciprián, mondotta a zászlóaljparancsnok, szöget szöggel... Amannak mit mondhat a parancsnoka? Hansz, ha ma hármat leterítesz, szabadsá­got kapsz... Vagy nem, Hansznak nincs szüksége szabadságra, ö a nácik legvadabb­ja. Ma kimetszem a puskatuson a negyven­harmadik rovátkát. Ha mehetnék szabadság­ra, vajon mennék-e? Csak ne fújna a szél. Honnan fúj? Észak-nyugat felől. Vigyáznom kell, hol mozog másképpen a fű. Mennék-e szabadságra, vagy sem? Kikéredzkednék há­rom napra. Ahány éve vagyok távol hazul­ról, minden évért egy napot vennék ki... tovább ki sem bírnám otthon. Csellengjek odahaza, amíg mások a fronton harcolnak? De ha nős lennék mint a Galba, s két gye­rekem lenne? Ki tudja. Nehéz erre felelni. Az utóbbi időben a Galba egyre gyakrabban vette elő a tárcájából a fényképet. Néze­gette, mosolygott és egyszer csak megeredt belőle a szóáradat. Észre sem vette, hogy mindazt már egyszer elmondta nekünk. Az­előtt csendesebb, magábazárkőzottabb volt. Csak itt a Duklán oldódott meg a nyelve. Hosszú ideje veszteglttnk már itt: ő nsdi«? alig hetven kilométernyire lakott innen! Egyre türelmetlenebb lett. Ilyenkor az em­ber már nem elég elővigyázatos. Különben nem lőhette volna le ... Szakadoznak a felhők. Süthetne már a nap. Legalább megszáradna a fű és jobban is látnék. Meglehet, hogy amaz ma éppen pihen. Valahol a bunkerben csücsül, én pe­dig itt rostokolok hiába. Ostobaság. Miért éppen ma henyélne? Minden pillanatban csattanhat a lövése. Tegnap ilyenkor, ki­lenc óra tájban Galbát találta el. Nem egész hetven kilométernyire... Talán mindenről megfeledkezett és elmerengett a kilométe­rekbe. Sajnálom szegény Máriáját. Mit csi­nál majd, ha megtudja? Mi vonzotta tulaj­donképpen Balázst az oroszokhoz? Én pél­dául már otthon úgy készültem, hogy átál­lok. Így búcsúztam hazulról, az apámtól meg a jó anyámtól... De Galba? Benősült egy szép gazdaságba, s nemigen törődött a politikával. De mint egy jóravaló gazdához illik, meg akarta tudni, hogyan gazdálkod­tak a háborúig a kolhozokban. Egyáltalán nem volt elragadtatva. Azt mondta, hogy ne­ki egy hektárnyi földön sokkal több meg­terem. A Kaukázusban egy évvel ezelőtt senki sem parancsolta neki, hogy szökjön át. Biztos mérlegelte is, hogy menjen-e vagy sem. Előbb mindent alaposan átgon­dolt. Számolnia kellett a bizonytalansággal és különböző nehézségekkel is. Az idő tájt azt mondogatták, hogy korosztályát kivon­ják a frontszolgálat alól, így azt ls remél­hette, hogy rövidesen ép bőrrel hazakerül. És mégis átállt az oroszokhoz. Mi ösztönözte őt erre? Egyszer valamiféle német gyerekekről beszélt. Hangjából a gyű­lölet és harag szikrázott. Felesége, a Márl­ka azt panaszolta egyszer a levelében, hogy a szomszéd fürdőbe német gyerekeket hoz­tak. Annyian vannak, mint az egerek és mint a sáskák, az egész környék élelmét kipusztítják. Mindent kapnak, amit csak szemük-szájuk megkíván, méghozzá élelmi­szerjegyek nélkül. Ezekre én nem dolgozom, de kenyeret sem termelek nekik, a gyilko soknak, kiabált Galba magából kikelve ... (FGLYTATftIKI ŰJ SZÖ 4 * 1965. május 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom