Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-13 / 131. szám, csütörtök

Ä SZAKMA! TOVÁBBKÉPZÉS Helyzetjelentés két állami gazdaságból • Akkor is fizetnek, ha gyengébb a termés? • Szép terv, kevés tett B Több szakembert a mezőgazdaságban Á mezőgazdasági üzemekben egyre nagyobb jelentősége van a szakma alaposabb ismeretének. Különösen a vezető dolgozók részére elengedhetetlenül szükséges a szakmai tovább képzés. Ezen a téren a különböző fokú mezőgazdasági iskolákban való tanulás mellett komoly jelentősége van az üzemen belüli továbbképzés nek is. Az elmúlt években a szövetkezeteinkben rendszeressé vált a téli iskolázás. Legtöbben tényleg tudásukat akarták gyarapítani, viszont akadtak olyanok is, akik azért vettek részt az iskolázáson, mert az üzem megfizette. Tavaly több szövetkezetben felismerték, csupán az általános jellegű iskolázások nem adnak mélyebb ismereteket. Ezért szakosították a továbbképzést. Egy-egy foglalkozási ág részére 50—60 órás tanfolyamokat rendeztek. A nagyobb szövetkezetek ben a technikumot nem végzettek részére hároméves NÉPI AKADÉMIA JELLEGŰ TOVÁBBKÉPZŐN adtak lehetőséget a tanulásra, amely vizsgákkal zárul. Ezt az iskolát a fizetésnél is figyelembe veszik. Valamilyen módon majdnem minden szövetkezeti tag fejlesztheti Ismereteit. A tanulási vágy egyszerűen abból ered, hogy a tagság egyre jobban magáénak tudja a közöst, és a mélyebb szakmai ismeretek elsa játításában látja a nagyobb hektárhozamok elérésének lehetőségét. Az utóbbi időben több EFSZ csatlakozott az állami gazdaságokhoz. Ez sok mezőgazdasági dolgozónak megváltoztatta a tanulás iránti nézetét. Sokan így gondolkodnak: akkor is fizetnek ha gyengébb lesz a termés, ráfizetéses a gazdálkodás. Vajon hogyan vélekednek az állami gazdaságok vezetői? Törődnek-e mindenütt a dolgozók szakmai továbbképzésével? A Rozsnyói Állami Gazdaság több mint hatezer hektáron gazdálkodik. Majd hatszáz az állandó dolgozók száma. A gazdaságban öt mérnök, négy technikumot és hat mesteriskolát végzett szakember tevékenykedik. Ezek a számok arról tanúskodnak, hogy ELENYÉSZŐEN KEVÉS A TECHNIKUS ÉS A SZAKMUNKÁS. Ez természetesen megkövetelné, hogy az üzemen belül törődjenek a továbbképzéssel. Mi a valóság? • A tél folyai.ián semmiféle iskolázást nem szerveztek a gazdaságban. • A szakemberhiánynak tudható be, hogy az állam az elmúlt évben is nehéz milliókat fizetett rá a gazdálkodásra. Az iskolázást illetően hasonló a helyzet a Tornai Állami Gazdaságban is. Ha valaki az üzemen belüli továbbképzésről érdeklődik, szépen kidolgozott tervet kap a kezébe. Valaki bizonyára napokig ült felette, amíg elkészítette. De ezzel véget is ért a nagy erőfeszítés. Még szerencse, hogy nincs így mindenütt. Királyhelmecen és másutt nemcsak azzal törődnek, hogy szakosított formában végezzék az iskolázást, hanem annak befejezése után rendes vizsgát tarlanak és A LEGJOBBAK MAGASABR FIZETÉSI KATEGÓRIÁBA KERÜLNEK. Több gazdaságban nemcsak a továbbképzéssel nem törődnek, hanem arról sincs áttekintésük, milyen sajtótermékeket, szakkönyveket olvasnak a dolgozók. A jelenlegi helyzet azért is érthetetlen, mert az állami gazdaságok dolgozóinak mintegy 90 százaléka szakszervezeti tag. Fizetett elnök van, akinek a vezetőséggel karöltve mindenütt feladata lenne a szakmai nevelés, művelődés irányítása. A legújabb rendelkezések értelmében a fiatalok bizonyos százaléka az alapfokú iskola befejezése után azonnal munkát vállalhat a mezőgazdasági üzemekben. Feltételezhető, hogy ezek jórésze állami gazdaságban helyezkedik majd el. Ez rendben is lenne, ha az üzem, ahová kerülnek, törődik majd szakmai továbbképzésükkel. Abban az esetben azonban, ha úgy gondoskodnak róluk, mint Rozsnyón, vagy Tornán KEVÉS A BIZTOSÍTÉK ARRA, hogy mélyebben megismerjék vagy megszeressék a mezőgazdaságot. Az itt említett példák és még sok más ok arra figyelmeztet, hogy az állami gazdaságok vezetőségének és szakszervezeti bizottságának nagyobb figyelmet kell szentelniük a dolgozók általános és szakmai műveltségének fejlesztésére. Tóth Dezső Hazánkat már a burzsoá köziáriaság idején ágy ismerte a világ, nogy fejlett könnyűiparral rendel kező ország A mezőgazdaságáról általában kevés szó esett, mivel a mezőgazdasági termékekből ál talában behozatalra szorult annak ellenére, hogy néhány termék fogyasztásából Csehszlovákia lakossága nem érte el a fejlettebb arszágok színvonalát. Az is igaz, iiogy néhány főbb termék fogyasztásából, így húsból, zsírból, cukor hói stb., az élvonalban foglaltunk helyet. M ST ADOTT jmm^Ví- Ktimnvi iffisaa MIT K

APOTT HÚSZ ÉV VÁZLATOS TÜKRE Ä MEZŐGAZDASÁG gabonafélék hektárhozama buza 1934-38 átlaga 17,1 országos átlag, Szlovákiában ennél jóval kevesebb, alig 15 kilogramm jelenleg megközelítőleg 40 kg az országos átlag. Szlovákiában talán valamivel magasabb, mint a cseh országrészekben. Ez természetesen csak az egyik része a cukortermeléssel kapcsolatos problémáknak, Illetve a cukorfogyasztásnak. Már azért Is, mert például a cukrot az ipar termeli, a hozzá való nyersanyagot a mezőCukor 1936 23,2 kg El 1963 01 ÉlÉli 38,5 kg E É A É rozs 1934-38 átlaga ,16,0 1964 21,3 Mint említettük, az aránylag fejlett étkezési kultúrájú -lakosság igényeit a mezőgazdaság a múltban nem tudta kielégíteni. Még abban a nehéz időszakban sem, amikor az ország lakosságának jelentős része a munkanélküliség miatt a legszükségesebb mindennapi betévő falatot sem tudta megszerezni. Szóval hazánk a mezőgazdasági termékekből soha nem volt önellátó, még akkor sem, amikor a munkások sovány keresete szűkre szabta az igényeket. Beszéljenek a számok Nem titok, hogy például 1936 táján Igen sok család a mostani változatos és kiadós reggeli helyett üres teával vagy rántott levessel tudta le az étkezést. Ennek ellenére mind a cukor-, mind a zsír- és a tojásfogyasztás lényegesen kisebb volt a mostaninál. Maradjunk egyelőre a cukornál. Az egy főre eső évi cukorfogyasztás 1936-ban 23,2 kg. Ez természetesen ben peiaaul cukorkivitel gazdaság. Már most, ha 1937ben 258 255 tonna cukrot adunk el a külföldnek. 1963ban pedig egy dekával sem kevesebbet, mint 513 ezer tonnát, akkor ez nem kis "észben azok érdeme is, akik a nyersanyagot termelték. Ha már a cukorról van szó, még egy másik adatot is érdemes megemlíteni. 1945158 167 hektáron termeltünk cukorrépát. Ebben az évben az átlagos hektárhozam 204,9 mázsa volt. 1964-ben már 254 974 hektárt vetettünk be ezzel a fontos Ipari növénnyel, s a különlegesen száraz esztendőben is 293,1 mázsa cukorrépát termeltünk hektáronként. Mégsem topogtunk egy helyben Gyakran szidjuk a mezőgazdaságot, hogy távolról sem képes kielégíteni a fokozódó igényeket. Az ellenkezőjével ugyan nem dicsekedhet a mezőgazdaság, de azzal igen, hogy például 1937-hez hasonlítva búzából, rozsból [amit a mellékelt ábra is mutat) és kukoricából több mint 5, árpából 4, burgonyából pedig 21,2 mázsával növeltük a hektárhozamot. Ez a megközelítőleg 13 százalékos hektárhozam-növelés ugyan elhalványul az ipar eredményei mellett, ahol egyes ágazatokban megtízszereződött a termelés, de tény, hogy a mezőgazdasági termelés ilyen arányú növelése ls igen jó eredménynek számit. Hiszen közben mezőgazdasági termelésünk forradalmi változásokon ment keresztül. Nem csupán azért, mert a kisüzemi mezőgazdasági termelést szocialista nagyüzemi mezőgazdasággá szerveztük át, hanem azért is, mert például 1936-ban 3 298 000 ember dolgozott a mezőgazdaságban, 1964-ben pedig alig 1 millió 200 ezer. Nem topogtunk tehát egy helyben, ha Ilyen körülmények között nemcsak nem csökkent a mezőgazdasági termelés, hanem növekedett is. Igaz, nem jutottunk el odáig, hogy a szükségletet fedezzük, sőt odáig sem, hogy a behozatalt csökkentsük, de ha a fogyasztás növekedését vesszük alapul,akkor ez egészen érthető. Mégpedig az alábbi okoknál fogva: Már említettük, hogy a húsfogyaszh ú s 1936 34, kg 1963 57,8 kg tás terén korábban sem álltunk a rosszabbak között. Világviszonylatban: Az egy személyre eső évi húsfogyasztás 1936 ban 34 kg volt, 1963ban már 57,8 kg. S ha már most a behozatal nem növekedett, akkor ez azt jelenti, hogy mezőgazdaságunk Itt ls kitett magáért. Nincs rá szabványmérce Évről évre meghatározzuk, hogy a mezőgazdaság mennyi terméket ad a népgazr1 Ságnak, Illetve a közellátásnak. A termelés növelése természetesen attól függ, hogy a mezőgazdasági termelés növeléséhez feltétlenül szükséges feltéleleket hogyan biztosítjuk. Tény, hogy az állami beruházásokból sok milliárd koronát kapott a mezőgazdaság. Egyrészi készpénzben, másrészt gépekben és a talajjavításra fordított összegben. Ha például azt számítjuk, hogy 1937ben 8138 traktorral rendelkezett az ország mezőgazdasága, akkor a jelen, legi, megközelítőleg 140 000 egység nagy segítséget jelent. Ezt talán felesleges is lenne vitatni. Az iparban természetesnek vesszük, hogy egy gép beállításával mindjárt lényegesen növelhetjük a termelést. Egy korszerű géppel akár megsokszorozhatjuk bizonyos árufajta termelését. A mezőgazdaságban más a mérce. Igaz, hogy a gép Itt is jelentős tényező, de megközelítőleg sem olyan, mint az iparban. Itt ugyanis megkönnyíti a munkát, ám a termelés növelésében elenyészően csekély a szerepe. Lényegében tehát a gépek nem annyira a termells növelését szolgálták és szo'gálják, mint amennyire a mezőgazdaságból az iparba átvándorolt dolgozókat helyettesítették. Amit a számok bizonyítanak A munkásosztály s általában az ipar önzetlen segítségét azonban hiba lenne úgy elkönyvelni, hogy lényegében nagyon kis mértékben segítették elő a mezőgazdasági termelés fejlesztőegy főre eső fogyasztás c sét. Mert például abban, hogy a mezőgazdasági termelés egyes szakaszain jó eredményeket értünk el, bizonyos mértékben az Iparnak is szerepe van. Jelenleg például megközelítőleg nyolcszor annyi műtrágyát kap a mezőgazdaság, mint 1937-ben Az említett esztendőben lényegében még nem ls beszélhettünk öntözésről. Ma már ott tartunk, hogy pár éven belül a legtermékenyebb vidékek földterületének 15—20 százalékát öntözni fogjuk. S éppen az ipar jóvoltából. Talán nem vagyunk ünneprontók, ha azt mondjuk, hogy az ipar többet is tehetett volna a mezőgazdaságért. Ma már az sem titok, hogy a mezőgazdasági termelés növelése nagymértékben attól függ, milyen mértékben teljesíti a mezőgazdaság iránti kötelességét az ipar. A statisztika szerint a mezőgazdasági dolgozók jövedelme lényegesen növekedett. Ha a falvak építkezését nézzük, akkor mindjárt szemléltető bizonyítékot is szerezhetünk. Gazdagodott, fejlőőött a falu. Nem vitás, hogy sokat kapott a mezőgazdaság a szocialista társadalomtól. Az sem. hogy maga is sokat adott. S ha most, a felszabadulás 20. évfordulóján felemelt fővel ünnepelnek, joguk van rá. A lehetőségek közepette az országépítésben ők is megtették, ami tőlük tellett. gépesítés traktorok 1937 kombájnok 1937 1965 11139 9%tö^\m> 1 FALU 10 HIR Z S É L Y • A NAGYBIRTOK FELOSZTÁSÁT nyomban a felszabadulás után végrehajtották- A volt béresek, törpegazdák és kisparasztok elismeréssel fogadták a HNB rendelkezését, aminek törvényességét a később kiadott földreform is megerősítette. Annak Idején a falu lakossága igénybe vett minden igavonó állatot a mezőgazdasági munkákra. A hadseregből kiselejtezett beteg lovakat is meggyógyította, hogy minél több igavonó álljon a rendelkezésére. • 1949 BEN MEGALAKULT A SZÖVETKEZET és két évre rá elérte a III. típusú fokozatot. 1952ben az egész falu lakossáqa beállt a szövetkezetbe. A nehéz körülmények között induló közös vagyona már 9 millió koronát tesz kl. Az első évben az átlagos gabonatermés 14 mázsa volt hektáronként, az utóbbi években az átlagos hektárhozam meghaladja a 25 mázsát. M 1940-BAN MEZŐGAZDASÁGI TANONCISKOLA íyllt a faluban. Kísérleti parcelláin 90 mázsás íektárhozamot ért el csöves kukoricából az 1953as esztendőben. Az EFSZ a legszebb kukoricatermést 1962-ben érte el egy 30 hektáros dűlőn. Az átlagos hozam 61,15 mázsát tett kl morzsolt állapotban. Egyébként a szövetkezet átlagos kukoricatermése rendszerint eléri a 45 mázsás hektárhozamot. • TAVALY DOHÁNYBÓL volt a legszebb termés és a legnagyobb jövedelem. A tervezett 345 ezer koronának a kétszeresét érte el a szövetkezet. Az egy hektárra eső bevétel 48 866 koronát tett ki. A 26 tagú dohánytermesztési csoport minden tagja munkaegységenként 3 korona prémiumot kapott a többtermelésért. • UGRÁSSZERŰ VÁLTOZÁS történt a tojástermelésben. Tavaly az egy tyúkra eső átlagos hozam 136 tojás volt, mig az előző években csak 87—90 darab. A nagy változást azzal magyarázzák, hogy megfiatalították az állományt. Ezek után a cserét minden évben végrehajtják. • A SZÖVETKEZET 26 tagú komplexbrigádja a gabonanemüek és a szálas takarmányok betakarítását teljesen gépesítette. Tavaly a brigád szlovákiai méretben a második helyet foglalta el, amiért a CSISZ Központi Bizottságától oklevelet kapott a csoport. A brigád tagjainak átlagos életkora 28 év, a legfiatalabb tagja Kovács József 18 éves, a legidősebb pedig Kopcsik László brigádvezető, 32 éves. ' m 205 ŰJ HÁZ ÉPÜLT a felszabadulás óta. A felszabadulás előtt 206 ház volt a faluban, je lenleg 436 ház van. A különbözetet az okozza, hogy több lakóházat kibővítettek, ami két családnak felel meg, és Igy Is nőtt a lakások száma. A volt béresek, kisgazdák és kisiparosok falujában 31 család autótulajdonos, de még sok igénylő vár autóra. • BÖLCSÖDÉ ES ÖVODA IS VAN a faluban. Az óvoda 49-ben nyílt meg 20 férőhellyel, most már 60 férőhelyes. A bölcsödét 53-ban nyitották meg 14 férőhellyel, jelenleg azonban 40 férőhelyre lenne szükség. A HNB-nek gondot okoz — különösen a tavaszi határt munkák beálltával — a falu „kis" polgárainak az elhelyezése. • 4 MILLIÓ 750 EZER KORONA értékben épült a túlnyomórészt kultúrát szolgáló középület a faluban. Ezekbe az építkezésekbe az állam 2 millió 850 ezer korona készpénzt fektetett. A többi értéket munkájával a falu lakossága adta, amennyiben a mozitermet, tűzoitószertárt, sportpályát, utakat, járdákat stb., az önsegélyes éDítkezés vagy faluszépitési akció keretében felépítette. • FELSZABADULÁSUNK 20. ÉVFORDULÓJA tiszteletére vállalta a lakosság, hogy 10 218 brigádórát dolgozik a faluszépitési akció keretében és 6439 órát a szövetkezetben a csúcsmunkák tdején. A szövetkezet vállalta, hogy 213 770 korona értékű terméket ad el terven felül. A faluszépitésben 4880 órát már ledolgozott a falu lakossága. A járási nemzeti bizottság értékelése szerint Zsély község a 6. helyen áll a versenyben, ami szép a 151 községet számláló losonci járásban. (b. j.) f"TT 4 * 1965. május 13.