Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-04 / 93. szám, vasárnap

A szabad Csehsz lovákia h úsz éve (Folytatás a 3. oldalról) véget. A Csehszlovákia Kommunista Pártja irányelveit és politikáját maradéktalanul tá­mogató népi tömegek sorakozója elsöpörte s porba sújtotta a burzsoá reakciót. Törvény­szerű volt azoknak az erőknek a győzelme, amelyek programjukkal és tevékenységükkel a társadalom elsöprő többségének alapvető érde­keit juttatták kifejezésre. Ez a forradalmi folyamat lényegében békésen tetőzött és ennek konkrét megnyilvánulása a kormányválság alkotmányos megoldása volt. A CSKP vezette munkásosztály nem becsülte la azt, hogy fel kell készülnie a forradalmi vív­mányok védelmére, azokat szükség esetén fegy­verrel kell megvédenie. A februári események­nek már első napjaiban megszervezte a mun­kásmilíciát, amely a februári eseményeket kö­vető időben őrködött a dolgozó nép forradal­mi vívmányai és a szocializmus felé vezető útja fölött. 1948 februárjában végérvényesen a dolgozó nép minden rétegének támogatását élvező mun­kásosztály javára oldódott meg a hatalom kér­dése. Csehszlovákiának a CSKP vezette népe egyszer s mindenkorra a szocialista fejlődés útjára lépett. A dicső februári győzelem Csehszlovákia Kom­munista Pártja politikájának diadala, az alkotó szellemű marxizmus—leninizmus diadala és a szocialista forradalom békés győzelme lehető­ségének bizonyítéka. Klement Gottwald elvtárs­nak, a CSKP és a nemzetközi kommunista moz­galom kimagasló képviselőjének tevékenysége szervesen összefüggött a békés forradalmat hirdető általános irányzattal, a marxizmus­leninizmus elveinek hazánk akkori feltételei közötti alkotó érvényrejuttatásával, valamint azzal, hogyan alakult 1945 óta és 1948 február­jában pártunk taktikája. A CSKP erejének s egyre nagyobb befolyásá­nak forrása az a megbecsülés volt, amelynek a munkásosztály soraiban s a nép legszélesebb 6 A csehszlovákiai szocialista országépítés elsőrendű célja a népgazdaság teljes át­" építése, a szocialista termelési viszonyok érvényesítése s elterjesztése, valamint az volt, hogy a kisburzsoá rétegek a szocializmus útjá­ra lépjenek. További célkitűzés volt: a régi ér­telmiségiek átnevelése és az új, szocialista értel­miség, valamint a dolgozóknak a szocializmus szellemében történő nevelése. A CSKP a marxi—lenini elmélet elveit s a Nagy Októberi Szocialista Forradalom módsze­reit fejlett iparú hazánk feltételeinek megfele lően alkalmazva, az 1949-ben megtartott IX. kongresszuson kitűzte a szocialista országépí­tés fő irányvonalát. A szocialista országépítés fő irányvonala alkotó módon figyelembe vette az akkori belpolitikai és nemzetközi feltétele­ket. Szem előtt tartotta az Ipar szocialista át­építésének szükségességét, biztosította a Szlo vákla nagyszabású iparosításán alapuló cseh­szlovák gazdaság egységének megszilárdítását és egyes lemaradozó csehországi területek problémáinak megoldását. További célja volt a falvakon fokozatosan végrehajtott szocialista változások, figyelembe véve a parasztság pozi tív szövetkezeti hagyományait, a falvak s a vá­rosok közelségét, valamint a falun megnyilvá­nuló burzsoá befolyás megszüntetésének szük­ségességét. Népünk februári győzelmét haszno­sítva elmélyítette a dolgozó népet képviselő Nemzeti Front szerepét, s a proletár diktatúra egyik formájaként fejlesztette a népi demok­ratikus államot. Ennek következményeként át kellett szervezni az állami apparátust, amelyet megtisztítottak a burzsoázia képviselőitől, meg­erősítettek a munkásosztály és a többi dolgozók soraiból toborzódó káderekkel. A kongresszus azt az irányvonalat is kidolgozta, amelyhez Igazodva fokozatos szocialista változásokat kel­lett végrehajtani a szellemi felépítmény terén s a dolgozók legszélesebb rétegei számára sok oldalú alkalmat kellett adni a művelődés és a kulturális élet lehetőségeire. A dolgozó értei miségiek előtt feltárultak képességeik sokol­dalú hasznosításának, a tudomány, a technika s a kultúra minden alkotó ereje a nép javára való hasznosításának távlatai. Pártunk fő irányvonala már a kezdet kezde­tén is nagyon bonyolult nemzetközi és belpo­litikai helyzetben jutott érvényre. Az impéria lista hatalmak nem békéltek meg azzal, hogy elvesztették pozícióikat a népi demokratikus országokban, ezért erős gazdasági s politikai nyomást gyakoroltak rájuk. Az imperialisták ál­tal folytatott „hidegháború", a koreai háború, a Német Szövetségi Köztársaság megalakulása, az agresszív imperialista tömbök szervezése, az USA zsarolása atomfegyverekkel, a gyarmati s a fejlődő országok nemzeti felszabadító moz­galmának erőszakos elnyomása, s az imperia­listák kísérletei, hogy agresszióval fenyegetőz­ve avatkozzanak a szocialista országok bel­ügyeibe, rendkívüli intézkedéseket követeltek köztársaságunk s az egész szocialista társada­lom védelmi képességének biztosítására. Az im­perialista körök agresszivitása — az egyes or­szágokon belüli felforgató tevékenységüket ls ideszámítva — mindinkább fokozták azt az el­lenállást, amelyet a vereséget szenvedett reak ció fejtett ki, és bár elvesztette pozícióit, a szo­cialista fejlődés megbénítására s megszünteté sére törekedett. A dolgozók tömegeinek lelkesedése és fórra dalmi lendülete azonban erősebb volt, mint a szocializmus bel és külföldi ellenségeinek tö rekvései. Népünk, a szocialista országokkal együttműködve — és különösen hála a Szovjet unió segítségének — rövid időn belül sohasem tapasztalt mértékben növelte az ország terme lőerőit. Már 1949-ben hozzáfogott a legbonyo­lultabb feladat megoldásához — mezőgazdasá rétegeiben örvend. Pártunk mindig figyelmesen meghallgatta a dolgozók szavát, készségesen reagált létérdekeikre s szükségleteikre, s egy­bekovácsolta őket a legsürgősebb gazdasági, valamint politikai intézkedések érvényrejutta­tását célzó törekvésekben. Dolgozó népünknek a burzsoá reakció fölött 1948 februárjában aratott győzelme Csehszlová­kia nemzetközi helyzetének további megszilár­dulását eredményezte. A munkásosztály, s a dolgozók 1948 februáriában határozott feliépé sükkel azt az akaratukat fejezték kl, hogy egy­szer s mindenkorra a Szovjetunió s a többi szo­cialista ország oldalán akarnak haladni. A februári győzelmet követő időben a városi s a vidéki dolgozók széles körű részvételével si­került a burzsoázia még meglevő hatalmi pozí­cióinak felszámolása, jóváhagyták az 1948. má jus 9-í alkotmányt és teljesítették a Košícei Kormányprogramban, valamint a Gottwald-kor mány országépítő programjában kitűzött alap­vető fontosságú politikai, gazdasági s kulturá­lis feladatokat. Most már az. a feladat várt Csehszlovákia Kommunista Pártjára, hogy meg határozza a szocialista országépítés fő Irány­vonalát. A burzsoázia, amely 1948 februárjában vég­érvényesen elvesztette annak a lehetőséget, hogy saját erejéből visszafordíthassa a szocia­lizmus felé haladó társadalmunk fejlődését, nem tett le arról, hogy a legszégyenletesebb mód­szerektől sem visszariadva, a nemzetközi impe rializmus támogatásával gátolja Csehszlovákia szocialista országépítését. Ez vezetett ahhoz az éles osztályharchoz, amelynek folyamán a feb­ruári győzelem kiteljesülése vált lehetővé. Mun­kásosztályunknak és kommunista pártunk ve­zető szerepének köszönhető a hazai és a kül földi reakció minden akkori kísérletének meg hiúsítása. Népi demokratikus államunk meg szilárdult, sikeresen töltötte be a proletár dik­tatúra szerepét és biztosította Csehszlovákiában a szocializmus eredményes építését. gunk szocialista átépítéséhez. A termelés növe­lése népünk színvonalasabb anyagi és kulturális életét, a közoktatás, a tudományos és a kultu­rális élet fellendülését eredményezte. Pártunk a kialakuló szocialista valóság isme­retének elért fokához mérten foglalkozott a szociálpolitikai és gazdasági téren felmerült és gyakran a kiéleződött nemzetközi helyzet által befolyásolt ellentmondások eltávolításá­val. Bizonyos károkat okoztak az 1949—1954-es években a személyi kultusz következményei, az a káros elgondolás, hogy a párt soraiban kell keresni az ellenséget, továbbá a szocialista tör­vényesség megsértése a fokozódó osztályharc­ról szóló helytelen elmélet alapján. Szocialista országépltésünk e negatív jelenségek ellenére is lendületes volt és megnőtt hazánk ereje. A kommunista párt saját erejével és a szocia­lizmus építésének s felvirágoztatásának folya­matával sikerült az említett fogyatékosságok kiküszöbölése, a szocialista országépítés helyes irányának biztosítása. A CSKP Központi Bizott­ságának kezdeményezésére és vezetésével kibon­takozódtak azok a sokoldalú törekvések, ame­lyeknek célja a párt- és az állami élet lenini normáinak érvényesítése, a szocialista demok­rácia és törvényesség elveinek következetes be­tartása volt. Pártunk a szocialista társadalmi viszonyok kiépítése és megszilárdítása folyamatában egy­re mélyrehatóbban és sokoldalúbban tudatosí­totta a szocialista társadalom felvirágoztatásá­nak törvényszerűségeit. Pártunk kongresszu­sain értékelte az elért sikereket és kitűzte a szocializmus végső győzelmét eredményező újabb feladatokat. A párt 1954-ben megtartott X. kongresszusa kidolgozta a népgazdaságunk aránytalanságainak megszüntetését célzó gaz­dasági intézkedések programját. A figyelmet elsősorban a mezőgazdasági termelés sokoldalú fejlesztésére, új egységes földművesszövetkeze­tek létesítésére s a meglévők megszilárdításá­ra irányította. Hangsúlyozta annak szükséges­ségét, hogy mindenütt ragaszkodni kell a párt­élet lenini normáihoz, elsősorban a párton be­lüli demokráciához és a pártvezetés kollektív jellegéhez. A nemzetközi kommunista mozgalom fejlődé­sében, a személyi kultusz következményeinek kiküszöbölésében rendkívül fontos szerep ju­tott a Szovjetunió Kommunista Pártja lenini szellemű következtetéseket napirendre tűző XX. kongresszusnak. Következetetéseit pártunk társadalmunk feltételeinek megfelelően alkotó módon alkalmazta. A CSKP 1956-ban megtar­tott országos konferenciájának következtetései kiinduló pontjai lettek annak, hogyan rakjuk le a szocializmus alapjait és miként szilárdít­suk meg a párt s az egész társadalom eszmei­politikai egységét. Csehszlovákia dolgozó népe a CSKP vezetésével tanúbizonyságát adta nagy­fokú fejlettségének akkor, amikor a nemzet­közi reakció vissza akart élni azzal, hogy az SZKP XX. kongresszusán leleplezték a személyi kultuszt. A reakció bomlasztotta a szocialista országok egységét, még annak árán is, hogy 1956 őszén Magyarországon ellenforradalmat szervezett a népi hatalom ellen. A CSKP visz­szavert minden, az Internacionalista marxi­lenini politika és a szocialista országépítés gyakorlata ellen intézett támadást. A CSKP megingathatatlan és elvhű magatartása akkor, amikor a revizlonizmus 1956—1957 között is­mét erősen terjedt, jelentősen hozzájárult a szocialista országok és a nemzetközi kommu nista mozgalom egységének megszilárdításá hoz. Pártunk az 1958-ban megtartott XI. kong­resszuson megállapította: az elért eredmények azt bizonyítják, hogy Csehszlovákiában lénye­gében megszűnt az embernek ember által tör­ténő kizsákmányolása, az országban laraktuk a szocializmus alapjait és kitűztük a szocialista országépítés teljes befejezésére Irányuló folya­mat további céljait is. Az első és a második ötéves terv Időszakában elért sikereink a ter­melőerők addig sohasem tapasztalt fejlődését, s népünk anyagi és kulturális színvonalának gyors emelkedését eredményezték. Hazánkban túlsúlyba jutottak a szocialista termelési vi­szonyok s ennek alapján még jobban megszi­lárdult népünk erkölcsi-politikai egysége. A társadalmunk szociális összetételében vég­bement változások következményeképp még jobban megszilárdult Csehszlovákia nemzetei­nek és nemzetiségeinek testvéri egysége. A pártunk XI. kongresszusán hozott határo­zatok sikeres teljesítése biztosította, hogy a szocializmus 1960-ban végleg győzedelmeske­dett hazánkban. Ezt új szocialista alkotmá­nyunk is rögzítette. Ennek a történelmi jelen­tőségű győzelemnek az alapján megkezdődhe tett szocialista társadalmunk további sokolda­lú felvirágoztatása. Ez a győzelem meggyőzően bizonyította pártunk főirányvonalának és an­nak helyességét, hogy hazánk konkrét törté­nelmi feltételeinek figyelembe vételével alkotó módon alkalmaztuk a marxizmus-leninizmust. Mindez a proletár Internacionalizmus erejét ls bizonyította. A CSKP ezek után a már felépített szocia­lizmus feltételeinek megfelelően hozzáfogott a társadalmunk további felvirágoztatásával ösz­szefüggő kérdések megoldásához, tudatosítva azt, hogy hosszan tartó folyamatról van szó. Az addig elért eredmények alapján kitűzte a XII. pártkongresszus Irányvonalát, A XII. pártkong­resszus az objektív törvények Ismeretének újabb, magasabb fokán és ennek alapján irányt adott a szocialista társadalom távlati fejlődé­sének s megmutatta a jelenlegi nehézségek leküzdéséhez, a felmerült problémák megoldá­sához vezető utat. A CSKP sokoldalú megítélés és elemzés alapján céltudatosan irányítja a fejlett szocialista társadalom építésének, a kommunizmusba való átmenethez szükséges feltételek fokozatos létrehozásának folyama­tát. 7 A szocializmus építése főirányvonalánafc kidolgozásában és biztosításában a CSKP • a termelőerők fejlesztését és az anyagi­műszaki alap kiépítését minősítette döntő fon­tosságú tényezőnek. Csehszlovákia a szocializmus építésének idő­szakában fejlett ipari országgá vált. 1948-hoz viszonyítva a társadalmi termelés 1964-ben csaknem háromszorosára emelkedett, míg a nemzeti jövedelem 266,4 százalékra növekedett. Jelentékenyen megváltozott az ipari termelés szerkezete is. Gyors fejlődésnek Indult a gép­és a fémfeldolgozó Ipar, fokozódott a terme­lés a kohászatban, a tüzelőanyag- és energeti­kai, valamint a vegyiparban. Az Ipari termelés fejlődése és szerkezeti vál­tozása lehetővé tette a szocializmus felépítését történelmileg rövid idő alatt. Ugyanakkor el­mélyültek kapcsolataink a szocialista országok­kal, népgazdaságunk már nem függött annyira a kapitalista országoktól, és megerősítettük or­szágunk védelmi képességét. Csehszlovákia vi­lágviszonylatban is lényegesen megszilárdítot­ta gazdasági helyzetét; a világ Ipari termelé­sében majdnem 2 százalékban vesz részt. Az egy főre eső Ipari termelésben világviszonylat­ban a 6—8. helyen és európai viszonylatban a 4—6. helyen állunk. Csehszlovákia jelentékeny mértékben hozzájárult a szocialista tábor gaz­dasági sikereihez. A szocialista tábor 1950-ben a világ Ipari termelésében 20 százalékban, 1964-ben majdnem 40 százalékban részesedett. A Szovjetunióval és a szocialista országokkal való együttműködés lehetővé tette, hogy sike­resen ellenálljunk az imperialista világ gazda­sági és politikai nyomásának; ezek kiviteli tila­lommal és gazdasági blokáddal Igyekeztek aka­dályozni hazánkat a szocializmus építésében. Ezér: kénytelenek voltunk aránylag rövid ido alatt a termelést és a külkereskedelmet is olyan gyártmányokra átállítani, amelyeket az Imperialista államok blokkoltak, amelyeket vi­szont népgazdaságunk nem nélkülözhetett. A csehszlovák népgazdaságnak a szocializ­mus építésének időszakában elért sikerei, né­pünk kitartó és áldozatkész munkájának kö­szönhetők. Értéküket fokozza, hogy a párt ál­tal vezetett munkásosztálynak „menet közben kellett elsajátítania a gazdasági folyamat tud­nivalóit és irányítania a szocializmus építését. Ebben az időszakban megnőtt a műszaki értel­miség jelentősége és szerepe, amely nagymér­tékben hozzájárult a népgazdaság eredményei­nek eléréséhez. A társadalmunk fejlődésével kapcsolatos gaz­dasági és politikai feladatokkal összhangban fejlődött a dolgozók aktivitása és kezdeménye­zése. A szocializmus építésétől elválaszthatat­lan, rendkívüli jelentőségű lett a szocialista munkaverseny minden formája, amely nagy­mértékben hozzájárult a termelési feladatok gyorsabb és eredményesebb teljesítéséhez. A szocializmus győzelmét a gazdaság gyors fejlődése biztosította, azonban már az első és második ötéves terv időszakában fokozatosan megmutatkozott ós felhalmozódott számos aránytalanság. Népgazdaságunk fejlődésének nagyrészt extenzív jellege következtében a ter­melés főleg mennyiségileg növekedett. Ezen fejlődés erőforrásainak kimerítése után foko­zatosan csökkent a népgazdaság hatékonysá­ga. A legkomolyabb tényezők az elégtelen műszaki fejlődés és a népgazdaság irányításá­ban mutatkozó hiányosságok voltak. Ezek és más körülmények, továbbá a kedvezőtlen külső hatások a termelés ütemének Ideiglenes lassú lását és a fejlődés arányosságának megbontá­sát okozták. A dolgozókat vezető CSKP kereste és fokozato­san megtalálta a hibák eltávolíthatóságának ős a népgazdaság további minőségi fejlesztésének útját-módját. Ennek a törekvésnek egyik leg­jelentősebb állomása a CSKP XII. kongresszu­sa, amely a társadalmi fejlődés távlati tervei­nek kidolgozásával egyidejűleg meghatározta a hatásos gazdaságpolitika alapvető irányát ls. A párt vezetésével sikeresen megoldottuk a falu szocializálásának kérdését is. Ez "a szocialista társadalmi átalakulás egyik múlhatatlan, de ugyanakkor legnehezebb fel­adata volt. A falu szocializálásának folyamatában pár­tunk megvalósította a lenini szövetkezeti terv hazai körülményekre alkalmazott elveit — a kis- és középparasztok közös mezőgazdasági nagyüzemekben való önkéntes tömörülését. A párt szövetkezetesítés! politikájának alapját a munkásosztály és a kis- és középparasztság szövetségének megerősítése képezte. A szövet­kezetesítés során a tőkés elemek korlátozása is visszaszorítása politikájának következetes alkalmazásával ezeket az elemeket gazdasági­lag felszámoltuk. A párt előrelátó politikája, a munkásosztály segítsége és a falusi dolgozók fokozatosan vál­tozó gondolkodásmódja révén történelmileg rö­vid idő alatt győztek a szocialista termelési viszonyok falvainkon. A párt céltudatos Igye­kezetével a szövetkezetesítés! folyamatban fel­számolták mind az egyes helyeken megmutat­kozó szektás irányzatokat, amelyek az EFSZ­ek megalakulásának gyorsítására törekedtek, mind azokat a jobboldali nézeteket, amelyek igyekeztek a szocializmus, alapjainak felépíté­séhez szükséges szövetkezetesítés politikai és gazdasági jelentőségét csökkenteni. A szocialista átalakítás megváltoztatta a mezőgazdaság jellegét és a falvak arculatát is. 1,5 millió egyénileg gazdálkodó feldarabolt gazdasága helyett ma a szocialista mezőgaz­daságban 7000 EFSZ és több mint 850 állami mezőgazdasági üzem működik. 1964-ben a me­zőgazdasági földterületnek mintegy 90 száza­léka volt a szocialista szektor tulajdonában, és a piaci termelésnek több mint 92 százalékát szolgáltatta. Kiváló eredményeket értünk el a falu és a város közötti, még a kapitalizmus idejéből származó nagy különbségek felszámo­lásában is. A szocialista ipar segítségével lényegesen fokozódott a mezőgazdasági üzemek műszaki ellátottsága. A mezőgazdaságról való nagy gon­doskodásra jellemző, hogy a mezőgazdaságban beruházott összeg (az erdészetet is beleértve) 1949-től 1963-ig meghaladta a 60 milliárd ko­ronát. A termelési mód a tovább élő hagyományok és a falusi lakosság gondolkodásmódjának át­alakítása nagyon összetett és igényes folyamat volt. A falu szövetkezetesítését a munkásosz­tály és a többi dolgozó teljes mértékben tá­mogatta. Tagadhatatlan eredmény, lrogY a szö­vetkezetesítés időszakában a mezőgazdasági termelés nem csökkent, hanem emelkedett. 1948-hoz viszonyítva a mezőgazdasági terme­lés 1964-ben 33,9 százalékos, a piaci termelés 105,4 százalékos emelkedést mutat. Számos fon­tos mezőgazdasági növényfajtánál növekedtek a hektárhozamok, és jelentékenyen gyarapodott a gazdasági állatállomány is. Az EFSZ-ek sokoldalú megerősítését és a me­zőgazdasági termelés állandó fejlődését szolgál­ják a pártnak a helyes irányelvei is, amelyek egyrészt a mezőgazdasági termelés alapját ké­pező növénytermesztés fejlesztését, másrészt a földnek, mint a mezőgazdaság legfőbb termelő­eszközének tökéletes kihasználását szorgal­mazták. A gépállomány állandó növekedése, az EFSZ-ek és az állam gazdasági kapcsolatainak rendezése, a fiatal szakemberek nevelése egyre nagyobb lehetőséget nyújt a szocialista mező­gazdasági üzemekben a nagyüzemi termelési mód következetesebb fejlesztésére. A szocialista mezőgazdasági termelés azon­ban a tagadhatatlan eredmények ellenére sem tudta elérni a rohamosan fejlődő ipar színvona­lát és nem tudta kielégíteni az egyre fokozódó igényeket. A XII. kongresszus ezért az egész társadalmat az ipari és a mezőgazdasági ter­melőerők között mutatkozó aránytalanságok ki­küszöbölésére irányította. A jövőben a falusi pártpolitika célkitűzésének legfontosabb része az, hogy a mezőgazdaságot fokozatosan az ipar színvonalára emelje. 9 Az a magas életszínvonal, amelyeta Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság népe el­" ért, és amely hazánknak világviszonylat­ban is igen előkelő helyet biztosít, a termelés és a nemzeti jövedelem jelentékeny növekedé­sének eredménye. Ha a dolgozóink életkörülményeiben beállott minőségi változásokat a kapitalista korszakhoz viszonyítva vizsgáljuk, látjuk, hogy ez a válto­zás a személyi fogyasztás lényeges növekedé­sében, a reálbérek emelkedésében, az általános műveltség megszerzésének és a kulturális igé­nyek kielégítésének korlátlan lehetőségeiben mutatkozik. Szocialista köztársaságunkban a személyi fogyasztás 75 százalékkal magasabb, mint a háború előtti Csehszlovákiában volt. Jelen­tékenyen fokozódott az élelmiszer-fogyasztás, az iparcikkek iránti kereslet és emelkedett a lakáskultúra színvonala. A háború előtti Idő­szakhoz viszonyítva a társadalmi fogyasztás majdnem a háromszorosára emelkedett, míg a munkások reálbére 1937-hez viszonyítva mintegy 135 százalékkal, a többi dolgozóé 68 százalék­kal magasabb. Lényegesen megváltozott a szociális biztosí­tás jellege is. Hazánk ezen a téren is világvi­szonylatban az elsők közé tartozik. A fiatal nemzedékre, az anyákra és családokra, az egészségvédelemre soha azelőtt ennyi anyagi eszközt nem áldoztak. Az ország lakosságának 99 százaléka díjtalan egészségügyi védelemben részesül. Jelentékenyen emelkedett az orvosok II. A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSE CSEHSZLOVÁKIÁBAN ÜJ SZÖ 4 * 1965. április i.

Next

/
Oldalképek
Tartalom