Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-14 / 103. szám, szerda

CmŰMed a aoldanáí v i s s z h a n o... j®^® visszhang 'Az utca monoton zajában hirtelen autófék nyikorgása hallatszik. Szívfacsaró sikoly... Aztán minden elcsendesedik, mintha mi sem történt volna... A járókelők egy barna személygépkocsi köré csoportosulnak. Az út kövezetén mozdulatlan test fekszik ... A vér pirosra festi a szürke kőkockákat. Ma este hiába várják haza... Ilyen s hasonló eset van hetente, naponta sok... Egyre több... A gyorshajtás, meggondolatlanság, az alkohol egyre szedi áldozatait... Vannak azonban olyan gépkocsivezetők is, akik „hadat üzentek" a karambolnak. Versenyeznek a baleset nélkül megtett kilométerekért. -A Dunaszerdahelyl Autóforgalmi Vállalat udvarán több autóbusz vesztegel. Az egyik alól maszatos, olajos ruhájú férfi mászik elő. Még egyszer körüljárja a kocsit, megnézi a gumikat, meghúzza a meglazult csavarokat. — Hosszú út előtt áll? — kíváncsiskodom. — Nem mondhatnám. A Dunaszerdahely— Budafa útvonalon közlekedem. Fehér Jánossal váltjuk egymást. Mutatóujjával a kocsi oldalán levő menetrend felé mutat: — Egy útszakasz 3B kilométer. A napi teljesítmény 270 kilométer körül van. Egy út 36 kilométer s 13 megálló. Ennyiszer kell fékezni és Indítani. Sok-sok napra van szükség, hogy 550 ezer kilométer összegyűljön. Méhes Zoltánnak, a 44 éves gépkocsivezetőnek már ennyi van a számláján. ötvennégytől „gyűjtötte" össze, méghozzá baleset nélkül. Pedig hát... Megfordult ő már a köztársaság minden nagyobb városákirándulókkal járt. Nemegyszer hetekig nem látta csalátját. Az éjszakák egy részét a volán mellett töltötte. A kirándulók pénzükért minél többet akarnak látni. — Az éjszakai vezetés volt a legnehezebb — mondja. — Az utasok alud1860. NOVEMBER B-ÁN az Amerikai Egyesült Államok elnökévé Lincoln Ábrahámot választották meg. December elején hozzáfogott jövendő kormánya megalakításához. Washingtonba kellett utaznia a beiktatásra. Az utazás 12 napig tartott. Minden nagyobb városban fogadtatás, unalmas szertartások. A vonat kanyargós kerülő utat tett, hogy minél több városban üdvözölhessék az új államfőt. ötvenkettedik születésnapját Clnclnatiban ünnepelte. Mire a különvonat New York államba érkezett, az a hír érkezett Alabamából, hogy a déli államok, az ún. Konföderáció elszakadt az Uniótól, és Jeff Davis mint a Konföderáció elnöke letette az esküt. Az alabamai ünnepségeken egy fiatal színésznő győzelmi táncot járt a csillagos amerikai lobogón... New Yorkban megrendezett némaság fogadta, New Jerseiben viszont barátságos hangulat várta Lincolnt. Itt megismételte azt, amit már előzőleg számos városban elmondott. — Bár igaz, hogy — minden álszerénykedés nélkül — a legegyszerűbb embernek tartom magam azok közül, akiket eddig az elnöki tisztre emeltek, mégis nehezebb teladatot kell megoldanom, mint bármelyiküknek. Egyelőre az Egyesült Államok népének méltóságát képviselem. Nincs ember a föld kerekén, aki jobban tisztelné a békét nálam. Nincs, aki többet tenne azért, hogy megőrizhesse. De talán erélyesen a sarkunkra kell majd állnunk. — Hatalmas hurrázás volt rá a felelet. Ezek után már csupán szónoki kérdésként tette fel: vajon támogatják-e majd, ha kötelességét teljesítenie kell. Más városokban az emberek arról suttogtak, hogy merénylet készül az elnök ellen. Lincoln már megszokta az ilyen fenyegetéseket, mégis engedett a rábeszélésnek. Holta napjáig szégyelte, hogy engedett barátainak — akik féltették életét — s akik valósággal becsempészték a fővárosba. ... AZ ÜJ ELNÖK: ABRAHAM LINCOLN 1809. február 12-én született Kentuckyban. Apja kis farmer volt. Lincoln gyermekkorában földműves, majd favágó volt és csak rövid ideig járt iskolába, később postamester lett és tak. £n csak a kanyargós, szürke úttal „társaloghattam", s közben gondolataim odahaza kalandoztak. Ilyenkor a legüdítőbb orvosság a harmat volt, mely egy kicsit felfrissített. 550 000 kilométert tett már meg baleset nélkül. — Hogyan sikerült ez? — csúszik ki a számon. — Nehéz erről beszélni — mondja. — Minden út előtt tüzetesen megvizsgálom a féket és a kormányt. A gumiabroncsról sem feledkezem meg, a világítás sem kerüli el figyelmemet. Vezetés közben nem idegeskedem ... nem kapkodok ... Nem iszom ... még sört sem ... — Szolgálat után? — Ha úgy hozza az alkalom, nem mondok ellent. 1939-től gépkocsivezető. A Szovjetunióban alakult I. csehszlovák hadtestben teherautót bíztak a gondjaiba. Az autóbusz, amelyet most kollégájával váltakozva vezet, 237 000 kilométert tett meg minden nagyobb javítás nélkül. Az előírás szerint a motort 110 000 s a kocsit 240 000 kilométer után főjavításba kell küldeni. Méhes és Fehér elvtársak úgy gondolják, hogy 150 000 kilométert még kibír a kocsi. — Nem lesz baj vele? — Miért lenne? Gondját viseljük becsUlettel. Elhallgat, majd Így folytatja. — Két kívánságom van. Az egyik, hogy mielőbb megkapjam a Moszkvics jelzésű gépkocsit... Meg aztán növelni akarom a baleset nélkül megtett kilométerek számát. Ha az egymilliót elérem, nyugodt lelkiismerettel mehetek nyugdíjba ... Erre azonban még ráérek. Még egyszer körüljárja a kocsit. Mindent rendben talál. Táskájából könyvet vesz elő. Fagyejev: „Mélyen a front mögött" című művét olvassa. Az Indulásig még fél óra van hátra. Vida Imre rakodómunkásként ismerkedett meg közelebbről az autóval. Bratislavában szerezte meg a hajtási igazolványt, de mivel lakhelyéhez Dunaszerdahely közelebb volt, ott vállalt munkát. Autóbuszt vezet. A dunaszerdahely—nagymegyerl szakaszon közlekedik. Az út oda-vissza 84 kilométer. Minden kis falut, útkanyart jól ismer már errefelé. Ót is Ismerik. Azt azonban kevesen tudják róla, hogy 537 1836-ban ügyvédi vizsgát tett. Springfieldben telepedett le mint ügyvéd. 1834-től 1841

cig Illinois államban tagja volt a törvényhozó testületnek, késébb az USA szenátorává választották, majd félmillió szavazattöbbséggel az Egyesült Államok elnökévé. * » • ALIG HOGY BERENDEZKEDETT a washingtoni Fehér Házban, 1861. március 12-én kitört a polgárháború Észak és Dél között. A háború elejétől kezdve az Észak oldalán volt a túlerő és neki kedvezett a hadiszerencse is. Az Unióban maradt 23 állam 22 millió lakossal, a Konföderációban pedig 11 állam 9 millió lakossal. Az egyik oldalon fejlett ipar és vasutak, a Dél területén pedig a lakosság fele rabszolga. Lincoln a rabszolgák felszabadítását szorgalmazta, mégis csaknem másfél évig tartott, atníg elérte célját és 1862. szeptember 22-én kiadta a rabszolgák felszabadításáról szóló nyilatkozatot. Az Unió seregeiben 82 ezer északi néger harcolt. Örömmel tódultak a csillagos zászlók alá mondván: „Amióta a világ világ, sohasem voltak jobb esélyei egy régóta rabszolgaságban tartott és elnyomott népnek. Ha bátran elszánjuk magunkat, egyszeriben letörölhetjük a gyalázatot, amit a századok ránk róttak." 1863 elejétől 4 millió néger rabszolga nyerte el szabadságát. Lincoln cselekedete az egész világon a haladó erők nagy szimpátiájával találkozott. Négy évig tartott a véres polgárháború, melyben 1 millió ember vesztette életét. 1865. április 9-én kapitulált a Konföderáció hadserege. * * * LINCOLN EGÉSZ ÉLETÉBEN nem felejtette el, hogy ő is munkás volt és kijelentette, hogy a „tőke csupán a munka gyümölcse és nem létezhetne, ha nem fakadna egyenesen a munkából". 1862-ben a földnélkülieknek Nyugaton nagy földterületet osztott szét. Nem csoda tehát, hogy amikor 1864-ben újból megválasztották elnöknek, ezt a választást az I. Internacionálé is melegen üdvözölte, mert nagy demokratának és államférfinak tartották. * « » NAGYPÉNTEK ABBAN AZ ESZTENDŐBEN ÁPRILIS 14-RE ESETT. Estére ezer kilométert tett meg baleset né! kül. — Nem könnyű, de lehet karambol nélkül közlekedni — mondja. — A gépkocsivezetőnek sohasem szabad elfelejtenie, hogy az országúton nincs egyedül. Ismernie kell a közlekedési szabályokat, s kocsiját jó karban kell tartania, hogy mindenkor szót fogad jon. Reggel fél ötkor kezdi a munkát, s este fél tizenegy felé végez. A Jára tok közt szabad idő is akad. Bizonyára hosszadalmas, unalmas lehet a várakozás — gondolom, de Vida elvtárs szavai megcálfolnak. — A jó sofőr mindig talál magának munkát: meghúzni egy csavart, a hát só világítást kijavítani... Nem di csekvésképp mondom, ilyesmiért még nem büntettek meg. Más dologért sem fizettem. — Bor, sör, pálinka? .. . — A bort megiszom, de csak szolgála után. Ak kor is inkább oda haza. Ritka vendég vagyok a kocsmá ban. Ha egyéb dnl gom nem akad, halászni megyek. A kert alatt folyik a Duna. — A legsikeresebb fogása? — Egy 3,5 kilo grammos csuka. Viiia Imre két dolgot szeret: bal eset nélkül közlekedni és halászni Az egyik idegfeszítő, a másik nyugtató. — jó érzés tudni, hogy senkiben, semmiben nem okozott kárt az ember — mondja. — A család is nyu godtan várja haza. Anyagilag is elő nyös, mert minden baleset nélkül megtett 100 kilométerért egy korona jár. A közelmúltban ötszáz korona pénzjutalmat kaptam az 500 000. kilométerért. Kézszorítással búcsúzik. Felbúg a motor. A robogó autóbusz után porfelleg száll a magasba... NÉMETH JÁNOS SZORGALMAS KERTÉSZET A dunaradványl szövetkezet kertészel már egymillió palántát kiültettek. A munkálatokat Juhász Béla agronómus és Baranyai Lajos kertész Irányítja. A kertészet dolgozói a kedvező időjárást teljes mértékben kihasználták, és 10 nappal előbb végezték el a palántázást, mint tavaly. Trenka Tibor a Ford Színház díszelőadására ment. Feleségével a jobboldali prosceniumpáholyban ült. Az elnöki páholy fölött sűrűn redőzött a csillagos sávos drapéria, a közönség nem is látta tőle a páholy hátterében meghúzódó Lincolnt és feleségét. Előttük egy Ismerős őrnagy és jegyese ült. Vígjátékot játszottak, elkezdődött a harmadik felvonás. A színpadon a darab legmókásabb jelenete folyt. Egyszerre Lincolné fülét valami furcsa, tompa zaj ütötte meg. Látta, amint a hintaszékben ülő férjének feje a mellére bukott, teste pedig lecsúszott. Az őrnagy valakivel viaskodott és a fekete árnyalak a páholy pereméről eltűnt a mélyben és a színpadra ugrott. Lovaglócsizmájának sarkantyúja beakadt egy zászlóba. Feltápászkodott, kezében véres tőr villant, miközben azt kiáltotta: — „Sic semper tyrannisl" (Így végeznek a zsarnokok! j A színészek felismerték a gyilkost, John Wilkies Booth szí nész volt, aki nemrégen Brut'us szerepét játszotta Shakespeare Julius Cézár c. darabjában és innen ismerte a latin mondást. A reakció bujtogatta őt fel, a legyőzött Dél emberei, hogy lője le az elnököt. Tőrével a fiatal őrnagyot is megsebesítette. Ugyanabban az időben több más politikus ellen is merényletet követtek el. Lincoln szíve reggel 7 óra 22 perckor szűnt meg dobogni. • * w UGYANEZEN AZ ESŰS DÉLELŐTTÖN a kormány tagjainak jelenlétében Andrew Johnson, az addigi alelnök letette hűségesküjét az alkotmányra és mint az USA tizenhetedik elnöke, hivatalába lépett. Elgondolkoztató véletlen az, hogy 98 évvel később Dallasban — tehát Délen — hasonló politikai gyilkosság történt. Ugyanakkor pedig az utódot, a harminchatodik elnököt Lyndon Johnsonnak hívják, akinek éppúgy, mint egy évszázaddal előbb, szintén a négerkérdés okoz nagy gondot. Az 1870-ben kiadott alkotmány kimondta, hogy a színesbőrűek választójoga nem korlátozható. De mit látunk? Azt, hogy l(||encvenöt év alatt csaknem semmi sem változott. GREK IMRE A realizmus és a marxista esztétika Minden jel arra mutat, hogy a személyi kultusz ferdítései és az azt követő fejlődési szakasz ködösítései után eljött az ideje a realizmus és annak keretében a szocialista realizmus fogalma tudományos megalapozottságú tisztázásának. Általában az egész szocialista esztétikában ez a törekvés tapasztalható s különösen ezekben a hónapokban rendkívül intenzív. Az alkotó jellegű vitákat dúsító tett például Marian Váross tanulmánya, amely az ESTETIKA c. folyóirat első idei számában jelent meg. A szerző egyrészt vázolja benne a realizmus eddigi fejlődését, másrészt jellemzi a mai helyzetet. Elöljáróban leszögezi, hogy a realizmus nemcsak egyszerűen másolja a valóságot, hanem igyekszik feltárni annak belső összetettségét, lényegét. Ez a 19. század derekán kialakult művészi irányzat híd a naturalizmus és a modernista irányzatok között. A szocialista realizmus fogalma 1934-ben, a szovjet írók I. kongresszusán nyert létjogosultságot, mint a szovjet irodalom és irodalomkritika alapvető módszere. A dogmatizmus Idején mereven alkalmazták más művészi területekre, amiben főleg Zsdanov „erős keze" játszott meghatározó szerepet. A zsdánoví elmélet alapja az a tétel volt, hogy a művészet fejlődésének hajtőereje a realizmus és az antirealizmus közti engesztelhetetlen harc. Ez lényegében minden más művészi irányzat tagadását jelentette, és velejárója volt az erőszakos beavatkozás a művészet fejlődésébe. Ennek következtében a szocialista realizmusnak még a pozitív vonásait ls a gyakorlatban sematikusan érvényesítették. 1956-ban, a XX. kongresszus után megkezdődött a realizmus újszerű, tudományos felmérése. Az 1960-ban megjelent szovjet esztétikai tankönyv már megállapítja, hogy kimagasló műveket nem csupán realista módszerek' kel lehet alkotni, és az élet igaza kifejezhető más módszerrel is, illetve művészi irányzattal is. A szocialista realizmusra vonatkozóan a Szovjetunióban az az álláspont alakult kl, hogy ez olyan alkotó módszer, amelyet a kultusz idején dogmatikusan leszűkítettek, pedig lehetővé teszi számos stílus érvényesülését. Nálunk a fejlődés magával hozta elsősorban a két háború közti,, haladó és a kommunista párr talaján áfffe avantgardista irányzatok rehabilitálását. M. Váross hangsúlyozza, hogy a realizmus értékelésében ma a marxista esztéták lényegében két alapvető irányzatot képviselnek. Az egyik továbbra is a szocialista realizmus és a 19. századi realizmus fejlődési vonalára, rokonkapcsolatára épít, míg a másik a modern művészeti törekvéseket veszi a realizmus nevében- védelmébe. A másik irányzat legjelentősebb szószólója Roger Garaudy, mégpedig a „Parttalan realizmus" című művében. Ez a mű rokonszenves módon szembeszáll a dogmatikus nézetekkel, de Váross szerint vannak vitatható pontjai is. Garaudy ugyanis megfordítja a régi torzító nézetet, hogy csak a realista művészet minősül művészetnek és ö maga minden igaz művészetet realistának tart. M. Váross szerint a neorealizmus és a modern realizmus különféle irányzatai a modernizmus elleni harcban nemcsak támaszkodnak a 19. század realizmusára, hanem egyben, — felhasználva a modernista irányzatok vívmányait — tagadják is ezt a 19. századbeli realizmust. Ennek a dialektikus kapcsolatnak a megértésében látja a realizmus fogalma tisztázásának alapvető feltételét. Alkotó gondolatok és tettek A magvarországi sajtóban tallózva Rudolf Hoffman a KULTÚRNY ZlVOT 14. számában az alkotó gondolkodás déli szomszédunknál érvényesülő módjáról ír. Cikkében megállapítja: A szocialista társadalom építése befejezésének szakaszában a felépítménynek számos alapvető kérdését már Intézményesen eldöntötték. Nem vitáznak például a szakmai hozzáértés és a politikai megbízhatóság Jelentőségéről és kölcsönviszonyáról, új szempont érvényesül az osztályszármazás megítélésénél. A főiskolai felvételnél és a tisztségekbe választásnál egyforma igényeket támasztanak a párttagokkal és a pártonktvüliekkel szemben. Ma — állapítja meg Hoffman — a magyar kommunisták figyelmének előterében más kérdések állnak, elsősorban a szocialista nemzeti egység kialakításának, a társadalom egybehangolásának követelménye. A Népszabadság már másfél évvel ezelőtt leszögezte, hogy az, aki rosszul Irányit, gátolja ennek a politikának az érvényesítését, mégha elődjel négy nemzedéken át proletárok ls voltak. Ha valaki eredményesen szolgálja a szocializmus építését, akkor lényegtelen, milyen a származása. Ennek a helyes elvnek másik oldala viszont az, hogy a munkásosztály természetesen vezető szerepet tölt be a társadalomban és minden rátermett dolgozónak alkalmat kell nyújtani a gazdasági és politikai vezető tisztségekben való érvényesülésre. A magyar kommunisták küzdenek az olyan nézet ellen is, amely a kommunistákat 1956 előtti álláspontjuk alapján sematikusan két táborba, a dogmatikusok és a revizionisták táborába szeretné sorolni. Kádár elvtárs világosan kijelentette, hogy senkit sem lehet felelősségre vonni, ha nyolc évvel ezelőtt szektás volt, de azért tgen, ha ma szektás. A magyar sajtó különben nagy figyelemmel foglalkozik egyes kedvezőtlen jelenségekkel, amilyen például a közönyösség, a borúlátás, a csendes passzivitás és kedvetlenség. Még a látszólag apró-cseprő jelenségeket is nyomon követi, s kutatja okait, mivel az emberek hangulata a szocializmus építésének szakaszában semmiképpen sem lebecsülendő tényező. Ezzel kapcsolatban R. Hoffman főleg két dologra mutat rá. Az egyik, hogy a Jelenségek elemzésére nem akkor kerül sor, amikor már ég a ház, hanem amikor észreveszik az első szikrát. A másik, hogy ilyen esetekben az érintett félre nem húzzák rá azonnal a rossz szándék vizes lepedőjét. Minden fenntartást, „provokáló" hangot, kétséget vizsgálva gondosan felderítik, vajon ez a fejlődés mögötti lemaradás, az előrehaladást gátló törekvések, avagy a kétségek közepette vajúdva születő és támogatást igénylő új vonások tanújele-e. Végül a cikkíró megállapítja: „A mai Magyarországon sok ilyen „vitával" és „konfliktussal" találkozhatunk. Ezek a konfliktusok azonban magas szintűek és fényt vetnek a további útra ... Ügy tűnik, hogy zöld szemafort kapott az alkotó gondolatok és az alkotó tettek ideje." Egy disszidálás margójára PREDVOf legutóbbi négy számának vonzóerejét j. I. Fominyih nyugalmazott szovjet tábornoknak folytatásokban közölt érdekfeszítő cikksorozata adta, amelyben elmondotta a hazaáruló Vlaszov tábornok elfogásának történetét, amire hazánk területén került sor néhány nappal a háború befejezése után. A sorozat záró része mellett a folyóirat 14. számában nagy érdeklődéssel olvastuk még Jozef Dan$k riportját néhány Ausztriába disszidált állampolgárunk sorsáról. A riportban szó esik olyan családokról, amelyek aránylag rövid időn belül felismerték: Nyugaton nem terem számukra sok babér és inkább visszatértek. Főleg azzal az esettel foglalkozik a lap, amely januárban Bratislavában nagy feltűnést és felháborodást keltett. Január 9-én ugyanis, négynapos kiutazási engedéllyel, saját gépkocsiján átlépte az osztrák határt Hana Sarvašová-Malinovská, a Szlovák Nemzeti Színház színésznője, és férje Malinovský László, a Csehszlovákiai Sport volt riportere. Nem tértek vissza — disszidáltak. A riportból megtudjuk, hogy ez a házaspár az elmúlt évben havonta átlag kilencezer koronát keresett, egyszóval volt mit a tejbe aprítania, nem beszélve arról, hogy munkahelyükön sem mellőzték. Ennek többek között egyik bizonyítéka, hogy Malinovský, mint riporter részt vett az innsbrucki téli olimpiai játékokon. A felesége pedig nemcsak tehetségéhez mért szerepeket kapott a színházban, hanem szakszervezeti tisztséget is betöltött. Mégis ezt az utat választották, minden bizonnyal annak reményében, hogy ott, a túloldalon, „szabadabban". érvényesülhetnek és tejben-vajban fürödhetnek. Nos, nem kárörvendésként, hanem egyszerű ténymegállapításként írjuk le, amit J. Danek térképezett fel ennek a házaspárnak a sorsáról. Sarvašová ma egy bécsi bank könyvtárában a k ön yk ölesönzés kartotékját kezeli, amihez különben a kereskedelmi iskola két osztályát követelik meg csupán, míg Malinovský a Peugeot francia gépkocsigyár egyik bécsi kirendeltségénél, a ' XVII. kerületi Geblergassen, benztn szivattyúnál teljesít szolgálatot. Lehet ugyan, hogy idővel jobbra fordul a sorsuk, de ez mitsem változtat azon a gondolaton, hogy a haza meg lesz nélkülük. Kérdés, vajon ők meg lesznek-e nélküle. G. I; • Rolf Hochhuth, A Helytartó szerzője a londoni irattárak anyagát tanulmányozta új művéhez, amely a drezdai légitámadásért — köztudomású, hogy ott 250 000 ember vesztette életét — vállalandó erkölcsi felelősség kérdésével foglalkozik. A darabot állítólag még ez év őszén bemutatják. • André Malraux francia író és kulturálisügyi miniszter filmmúzeumot akar létesíteni Párizsban. Méhes Zoltán ban. Nyolc évig Gyilkosság a csillagos lobogó alatt Vida Imre 188S. április 14. * {JJ SZÖ S