Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-15 / 73. szám, hétfő

ISMERKEDÉS AZ ÚJJAL SZÉLJEGYZET EGY GYŰLÉS MARGÓJÁRA Rimavská Kokaván (losonci járás) az elmúlt napokban töhb mint 2íi0 polgár jelentkezett ingyenes váradásra. Egyetlen nap alatt 100 polgár ajándékozott vért. A legközelebbi napokban újabb véradásra kerül so>r. Felvételünkön a véradók előzetes orvosi kivizsgálása. • (Agócs V. felvétele) A SZOVJET KORMÁNY a kanadai kormány kérésére válaszul közölte, hogy a Szovjetunió részt vesz az 1967 áprilistól októberig Montrealban megrendezendő világkiállításon. A BRATISLAVA! ELEKTROVOD dolgozóit az elmúlt év második felében elért kiváló eredményeikért a Központi Energetikai Főigazgatóság és a szakszervezet vörös zászlójával tüntették ki. NEM MINDENNAPOS leletre bukkantak Niger északi i észében: építkezés közben 90 millió éves, megkövesedett krokodilfejet találtak. A SPIŠSKÁ NOVA VES-i geológusok Švedlár község határában kvarc-lelőhelyet fedeztek fel. ÁLLIG FELÖLTÖZÖTT sztrlptizgörlök tüntettek a Shepperton filmgyár londoni stúdiója előtt. A vetkőző művésznők az ellen tiltakoztak, hogy a filmgyár amatőröket — színésznőket — alkalmaz sztríptizszerepekben a Ne ígérj a nőnek semmiti című komédiában. A VÁROS felszabadulása óta eltelt húsz esztendőben Bratislavában 32 000 új lakásegység épült. Minden második bratislavai polgár a felszabadulás után épült lakásban lakik. ÖTVEN OSZTRÁK ŰJSÁGlRÓ érkezett Lengyelországba. Az újságírók tanácskozást folytatnak a két ország turistaforgalma kiszélesítésének lehetőségeiről. AZ ELLENŐRZŐ SZERVEK megállapították, hogy a csomagolt élelmiszereknél gyakran tapasztalható a súlyhiány. Hiányosság az is, hogy egyes élelmiszerekről hiányzik a gyártás időpontja is. A FRANCIAORSZÁGI Normandiában megjelenő Limpartlal des Andelys című lap foglalkozást keresők rovatában a következő hirdetés szerepelt: „A községi tanácsi választások előtt olyanokat keresünk, akik nevükkel a választási lista kiegészítéséhez csatlakoznának. A diszkréció biztosítva van." A TRENCINI KONSTRUKTABAN befejezték a Kelet-szlovákiai Vasmű hegesztő szalag-szerkezetének dokumentációját. A 140 méter hosszú, teljesen automatizált szerkezet súlya 1B00 tonna lesz. A KÉZCSÖK, amely Európában már kimegy a divatból, az Egyesült Államokban erősen tért hódít. Néhány év előtt ha valaki az USA-ban kezet csókolt, azt kinevették, most azonban már javában „dúl" a kézcsók. Több színész foglalkozik azzal, hogy az amerikai fiatalságot a kézcsók különböző formáira megtanítsa. A TREBISOVI ÉLELMISZERIPARI KOMBINÁT megrendelésére a napokban kezdték el az üj, korszerű lucerna-szárító építkezési munkálatait. A Német Szövetségi Köztársaságból ugyanakkor megérkezett az új tejszárító gépi berendezés is, amely lehetővé teszi, hogy a kombinát évi 1 000 tonna tejport készítsen. TÖRÖKORSZÁGBAN a kanyarónak 400 halálos áldozata volt az elmúlt hetekben. Ezért a Török Félhold felhívást intézett a világ összes vöröskereszt-szervezetéhez, amelyben gammaglobulln gyógyszert kér. ROMÁBAN rendezi XI. kongresszusát májusban a Nemzetközi Geometer Szövetség (FIG). VASUTAT TERVEZ a Szaharán át az algériai kormány. A Párizsban folyó tárgyalások szerint mintegy két és fél ezer kilométer hosszú, Nameyig vezető vonal négy év alatt megépülhetne. A francia kormány egyelőre nem nyilatkozott, hogy részt kíván-e venni a vállalkozásban. A HÁZASSÁGJOGI TÖRVÉNYT módosító törvényjavaslatot fogadott el a francia kormány. A reform megszünteti a férjnek, mint „a család urának" kiváltságos helyzetét; a feleségnek jogot ad magánvagyonra, valamint a családi vagyon rá eső része feletti rendelkezésre. Az emancipációs törvény a parlament elé kerül. A KÖNYV HONAPJA alkalmából a Kelet-szlovákiai Kiadó megjelenteti Jozef Buchanec Homály a síkságon című könyvét, amelyben a szerző körrajz formájában vázolja fel Polianka, a kis zempléni falu egyik családjának sorsát az elmúlt évtizedek során, (tä) i Óriási összegeket fizettek francia impresszionisták képeiért egy Palm Beachben rendezett aukción. Van Gogh Magvetők című képe 900 000 dollárért cserélt gazdát, Monet egy képéért 190 000 dollárt, Pissaro Gesztenyeárusnőjéért 55 000 dollárt fizettek. JÖ NÉHÁNY NAP múlt el azóta, hogy a Gabčíkovói Állami Gazdaság kommunistái megtartották esztendőzáró plenáris ülésüket. A négy gazdasági részleg alapszervezeteiből közel másfél száz kommunista jött öszsze a tanácskozásra. Annak idején azzal a szándékkal látogattam el a hősiekhez, hogy aznap, vagy legkésőbb a következő napon papírra vetem észrevételeimet. Hogy ez mégsem így történt, annak egyedüli oka, hogy hirtelen nem tudtam dönteni, tulajdonképpen mit is írjak róluk, melyik oldalról fogjam meg a dolgot. Azt hiszem, kollégáira, akik tollforgatással keresik a kenyerüket, egyetértenek velem abban, hogy könnyű olyan gyűlésről írni, amelyen vagy a beszámolóban, vagy pedig valamelyik felszólaló szájából elhangzik valami, amit érdemes papírra vetni, ami az újságíró tollára kívánkozik. Írjon azonban az ember jó, érdekes cikket, riportot, vagy beszámolót olyan gyűlésről, amelyen úgyszólván még a résztvevők is csak ismerkednek, nemcsak problémáikkal, hanem egymással is. Márpedig Bősön ez így volt. Miért? Azért, mert a falu szövetkezete január elsejei hatállyal állami gazdasággá alakult, és „összeházasodott" a Várkonyi Állami Gazdasággal. Ez a gyűlésen is éreztette hatását. Az elvtársak valahogy így gondolták: a szövetkezetről az elmúlt esztendő eredményeiről, bajairól már beszéltek az alapszervezetek évzáró gyűlésén, meg aztán már sok értelme nincs is, hogy a szövetkezetet emlegessék, az új gazdálkodási formáról meg azért esett kevés szó, mivel még nagyon korai volna a véleménynyilvánítás. Azt sem kellett külön és újból senkinek sem magyarázni, miért került sor erre a változásra. Az okot valamennyi kommunista ismeri, mivel végső soron ők szentesítették, emelP

rága után a bratislavai Szlovák nemzeti Galéria mutatja be március folyamán az újabbkor! cseh festészet egyik pillére: fan Preisler műveinek gyűjteményes kiállítását. Racionális korunkban kissé távolinak érezzük Preisler festői világét. Hogy közelebb Jussunk hozzá, bele kell élni magunkat a légkörbe, amelyen felnőtt és alkotott. A múlt század kilencvenes éveiben Csehországban lassan felszámolják a túlhaladott gondolkodásmódot. Üj igények és elvek formálódnak. Megjelenik a Cseh Modernizmus Manifesztuma, mely a társadalmi haladás mellett a modern képzőművészeti kultúráért is síkraszáll. A meg nem valósult törekvések miatt feszültté válik a kor szellemi klímája, s a kiábrándulás, a bánat érzése tölti el, ami megegyezik az általános „század végi" hangulattal. KrejCi irodalmi kritikus modernnak nevezi azt, ami a kor érveréséből fakad. Nem előírások szabályozta, hanem az élethez közel álló művészetet sürgetnek. Ezt az életet a művész és a mindennapok valóságával, vagy pedig elmélkedésén s érzésein keresztül mutatja meg. Preisler, a szokatlanul érzékeny lírai alkatú művész az utóbbi elgondoláshoz híven alkot. 1872-ben született, küzdelmes sorsú bányászcsalád fia. Ifjú emlékei a berounl tájhoz, a fakó, füstös gyárvidékhez, mészkőhegyekhez, erdőkhöz fűződnek. A 15éves Ján tehetsége a prágai ipariskolában töltött nyolc esztendő alatt fejlődik, érlelődik. Kezdetben az új, romantikus szemléletű Nemzeti Színház nemzedékéhez tartozó tanárának, Zenise-knek hatása alatt áll. — J. Kotallk szerint a cseh művészet akkor hasonlított a szűk partjai közül kitörő, nyugtalanul áradó tavaszi folyóra, melyben többféle áramlás észlelhető. A plenér, az impresszionizmus, a szimbolizmus, a diszítményező jellegű szecesszió német ága: a Jugendstil, s az expresszionizmus. Ezekben az összetett művészi megnyilvánulásokban gyökerezik Preisler festészete. A képzelet, az álmok, a bensőséges költészet világában élt a hallgatag és zárkózott festő. Mindvégig néhány motivum: az ifjúság, a mese, a szerelem, a tavasz, a kísértés, a fürdés s ezek változatai, öszsze'fonódásai nyugtalanítják. A kezdeti leíró módszerre az impresszionizmus lágyabb ecsetkezelése következik. Fantáziájában újraélednek gyermeksége tájai, s emlékei. Ezeket áttételesen, metafórásán fejezi ki. A szí'ddfordulőn költői témáit jelképekké élt'ilánosítja. Végigjárja Itáliát, a ték „jogerőre" a hosszú utak tárgyát képező terveket. Ehhez a kérdéshez csupán még annyit, hogy erre a lépésre nem azért került sor, mintha a bősi szövetkezet képtelen lett volna megállni a' saját lábán. Ami azt Illeti, az utóbbi esztendőkben ez a szövetkezet is nagyot lépett a haladás útján. Am mégis arra a megállapításra jutottak, hogyha „összeházasodnak" a várkonyiakkal, még jobb eredményeket érhetnek el, jobban érvényesíthetik a gazdálkodás specializálását, jobban kihasználhatják Csallóköz csatornarendszerét, amelynek kiépítésére az állam rengeteg pénzt fordít. AZ ÁLTALÁNOS ALAPELVEKEN TOL azonban mégis adódtak olyan kérdések, amelyek önmagukban véve talán nem lényegbevágók, de mégis fontos részét képezik az elkövetkező újnak. Többek között például szóba került az érdem szerinti jutalmazás kérdése, az, hogy a gazdaság valamennyi dolgozója anyagilag is érdekelt legyen a termelési feladatok minél jobb teljesítésében. A szállítócsoport részéről felszólalt elvtárs például kifogásolta, hogy. amikor munkáról van szó, a növénytermelő és az állattenyésztő csoportok is felállítják velük szemben a követelményeket. Amikor azonban prémiumosztásra kerül a sor, egyik csoport sem akar tudomást venni róluk. A dolog felvetése helyénvalónak bizonyult, mivel a gyűlés résztvevői máris keresni, kutatni kezdték a megoldás lehetőségeit és nem eredménytelenül. Elhangzott olyan megjegyzés is, hogy a részlegek elégedetlenek a bősi gépjavító központ munkájával. A figyelmeztetés már azért ís helyénvaló volt, mivel küszöbönállnak a tavaszi munkák, és egyébként is a gazdaság dolgozói egész esztendőkorareneszánsz freskói, képei ragadják meg legményebben. Rövidesen megnyílik Prágában az új francia művészet —, s később az expresszionizmus megalapítójának: a norvég Munchnak kiállítása. Utóbbi sajátos hatással van reá is. Hasonló problémák izgatják őt, bánat és mélabú, s a hűtlenség. Munch ösztönzésére élettelibbé alakulnak figurái. Majd számtalan változatban tűnik fel vásznain a Fekete tó motívuma. Balladás levegőben, komor és méla színek. Sötét víz partján magányos, fekete köpenyes ifjú támaszkodik fehér lovához. Menekülni szeretne a félelmek világából. A kép önvallomás, akárcsak a kankalinos rét „Szerelmesei", a fehér testű nyírfák között Lorelleiként csábító leányalak s a lovasok és fekete hajú asszonyok ... A maradandó szilárdságot és rendet kereső Cezanne s az új harmóniákat kutató Gauguin dekoratív felfogása Preislerné] mindinkább érezteti hatását. A vonal és síkok viszonya helyett most a térbeliség és a tömeg érdekli fis vallja, hogy nincs véletlen, a képen minden stíluselemnek indokoltnak kell lennie. Rendre, egyensúlyra törekszik. A fekete-fehér színek zord zengését zöldek, sárgák, kékek oldják fel. Eddigi törekvései csúcspontját a „Tavasz" képezi. Most szerepel elsőnek a cseh festészetben a szín mint önálló kifejezési eszköz. 1908 körül már európai szintű, a festőileg egységes „Zöld táj", s az érett „Sárga táj", valamint a „Fürdés"-sorozat következik. A vízparti jelenetekben expresszív szándékok mutatkoznak. Teltebb nőalakok, a francia „vadakat" idéző dús színek, s egyre erőteljesebb konstruktív felépítés. Gyakori a háromszögmegoldás és az átlós kompozíció. Oj korszak felé mutatnak ezek a művek, melyeknek realizálását a hirtelen halál akadályozta meg. P

reisler érdeklődéssel követte, de nem vette át a futurizmust és kubizmust. Az újat hirdető és formáló fiatalokkal, a Nyolcakkal barátságot tart fenn. Élete utolsó tíz évében már csak magának fest. S vissza-visszatér szülőföldje tájaira, ifjúkora költői elképzeléseihez. 1917ben a képzőművészeti főiskola tanéra lesz. A kitűnő pedagógus arra neveli tanítványait, hogy nem csupán a „tanultakból, a 'kívülről jöttből formálják a művészetet, hanem abból, ami „bentről, a lélek és érzés mélyéről fakad". Erről tanúskodik a 46 éves korában elhunyt grafikus és díszítő művész, a festő, költő, Jan Preisler egps' • ''ve. BÁRKÁNY JENONE ben komolyan számítanak a gépek erejére, munkájára. Nem lehet hát senki számára közömbös, milyen állapotban kerülnek ki a gépek a javítóműhelyekből. Azon sem kellett volna meglepőd ni, hogy akadtak olyan elvtársak is, akik így tették fel a kérdést: aki a szövetkezetben dolgozott, hasznát látta, de hogy lesz az állami gazdaságban, mire számíthatnak. Szerintem helyénvaló volt a kérdés. Egyrészt azért, mert amíg az üzletekben pénzért adják a ruhát, a cipőt, a rádiót stb., addig senki számára nem mindegy és nem is lehet az, hogy munkájáért mit és mennyit kap. Másrészt a kommunistáknak is felteszik ezt a kérdést a pártonkívüliek. Helyes választ pedig csak úgy adhatnak a kérdésekre, ha mindenekelőtt maguk látnak tisztán. A KÉRDÉSRE EGYÖNTETŰ VÁLASZT ADOTT a gazdaság idei termelési és pénzügyi terve, amelyet a gyűlés résztvevőivel megismertettek. Itt kell megjegyezni, hogv ezek a tervek nagyon is reálisak, s így teljesíthetők is. Ezt a felszólalók is megerősítették. És ez mindennél fontosabb, mivel mozgósítóan hat a dolgozókra. A terv szerint 24 és félmillió korona értékű bruttó termelésre számítanak. Ebből az összegből 13 millió esik a béralapra. A terv 650—700 munkaerőre számít a feladatok végrehajtásánál. Ez annyit jelent, hogy 650—700 ember között oszlik meg a tervezett béralap. Hozzávetőleges számítás szerint így az egy dolgozóra jutó havi jövedelem 1500—1600 korona között mozog majd. Ez azonban egyáltalán nem zárja ki, hogy a tervfeladatok túlteljesítése esetén, esetleg a tervezett munkaerőszükséglet csökkentésével ne lehetne több az átlagkereset. Helyes, ós a Bősi Állami Gazdaság komunistáinak dicséretére válik, hogy éppen erre a kérdésre összpontosították figyelmüket. így tették fel a kérdést: a rendelkezésünkre álló gépekkel, ha jól szervezik a munkát, 500— 550 dolgozó is képes megbirkózni a feladatokkal. Strbka János igazgató szerint akadnak még például istállók, amelyekben egy dolgozó tíz tehenet gondoz, de vannak már olyanok ls, amelyekben a mechanizálás következtében egy ember 20, sőt ennél is több tehenet gondoz. Vagy vegyük példának Dercsí Ferenc és Bohus András esetét: ők ketten a múlt esztendőben 28 vagonnyi sertéshúst termeltek. A cél tehát világos: gépesítés, szakosítás, minél termelékenyebbé, olcsóbbá, gazdaságosabbá tenni a termelést. Ez az érdeke a társadalomnak, de hasznát látják a dolgozók is. Így találkozik a termelés frontján a társadalmi ós az egyéni érdek. A lehetőség adva van, hogy a havi kereset elérje, sőt meghaladja a kétezer koronát. ÉS MOST, HOGY IDÁIG JUTOTTAM, azt kell mondanom: mégsem volt hiábavaló időtöltés a háromórás gyűlés. Ha az újságíró nem ls találta meg, amit szeretett volna, annál inkább megtalálták a gazdaság kommunistái: a megértést. És ha az útkeresést konkrét tettek követik, a Bősi Állami Gazdaságban a társadalom, és a dolgozók is megtalálják számításaikat. SZARKA ISTVÁN /Romantikus és megértő természetű ember vagyok és ha például tavaszi este csókolózó fiatalokat látok, tapintatosan elfordítom a felemet. Ezt csak azért írtam le, nehogy valaki azt gondolja, valami kiszáradt vén szőrmók, vagyok, aki irigyli a fiataloktól az élet örömeit. Miután figyelemmel kísérem az ifjúság fejlődését, néha azt is meglátom, amit nem kellene meglátnom, ezek közé tartozik például az ifjúság körében dühöngő házasodási kedv. Kérem, ne tessék ezt félreérteni. En nem akarom az ifjúságot lebeszélni a házasságról, elvégre engem se beszélt le senki. Még csak nem is azért jajveszékelek, mert számtalan 18 éves „férfi" és 16—17 esztendős lány érzi úgy, hogy egy napig sem bírja tovább az életet a hímen rózsalánca nélkül. Engem jelenleg és különösen a főiskolai hallgatók körében tapasztalható házasságkötési epidémia érdekel. Es ennek keretén belül az, miért éppen a negyedik évfolyam hallgatói igyekszenek oly leírhatatlan buzgalommal az anyakönyvvezető elé. Kérem tessék megfigyelni, hogy a főiskolai tanulmányok első három esztendejében az igen tisztelt diákok és diáklányok teljesen normálisan viselkednek, vérnyomásuk, hőmérsékletük rendes, legfeljebb a vizsgaidőszakok jelentenek számukra némi rendellenességet. A kóros elváltozás a negyedik évfolyamban következik be. A lányok gyorsan férjhez mennek, a jiúk ugyanolyan gyorsan megnősülnek. HÁZASODJUNK haj, haj, hal... Hát kérem szeretettel, engem ez meglepett és kutatni kezdtem az okot. Vizsgálgattam például a jogi karon, hogy vajon a negyedik évfolyam tananyaga tartalmaz-e olyan elméleti serkentőket, amelyek különösen felhevítik az ifjú szíveket. De nem tartalmaz kérem, egyáltalán nem tartalmaz olyanokat. Álmatlan éjszakákon kerestem a rejtély megoldását. Ám aki keres, talál — és én is megtaláltam a titok nyitját. Egyszerű és a maga egyszerűségében is zseniális. Ugyanis az a helyzet, hogy a negyedik évfolyamban már kialakul, ki hová • kerül, melyik városba, az ország melyik részébe, milyen munkahelyre. Es kérem szeretettel, az a gyakorlat, hogy a férjes asszonyokat, vagy nős férfiakat nem helyezik el mondjuk Királyhelmecbe, vagy Párkányba, hanem itt hagyják Bratislavában, mert ugyebár a házastárs itt dolgozik, tehát a családot nem lehet szétválasztani. Így azután már látom a jövőt, amikor néhány évtized múlva Bratislavából kiköltöznek a gyárak, műhelyek és azok dolgozói is, mert a városban csupán a diplomások maradnak a megjelelő számú segédszemélyzettel, akik majd irodákat sepregetnek, villamost vezetnek, józnék és pincérkednek — a diplomások szükségletei szerint. C z nagyon elszomorító, de ugyan^ olyan elszomorító az is, ha elképzelem, hogy milyen kevés érzelmi aranyfedezettel kezdik egyes főiskolásaink a házaséletet! Ha így kezdik, akkor nem csodálhatjuk, hogy többnyire néhány év múlva a válóperes bíró előtt végzik. Viszont az a fontos, hogy a városban maradtak! (-MÍ-) FEHÉR TÓ A XX. SZÁZAD FEKETE TAVÁNAK PARTJÁN Jan Preisler kiállítása Bratislavában * 1985 március 15.