Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-02 / 60. szám, kedd

JiuÜúia MY FAIR LADY VILÁGHÍRŰ MUSICAL BEMUTATÓ AZ ÚJ SZÍNPADON Amerikából indult könnyű zenés mert a koreográfiai megoldás teljes műfaj a musical, amely bármennyire mérvű érvényesülése sokkal nagyobb ls rokona az operettnek, egy lénye- teret kiván meg. Boris Slovák ges ponton mégis messze elhagyta, valóban elismerésre méltó, modern túlnőtte. Mert nem az a lényeg, hogy koreográfiájának „életterét" azonban a musicalban van zene és tánc, szinte csodálatos módon tágítani tűd­ének és prózai beszéd, sőt akár pan- ta és az egész előadást hiteles ke­tomim is — végeredményben ezzel retbe foglalta Ladislav Vychodil ki­operettekben is találkozhatunk. Sok- váló színpadképe. Badricli Kramosil kai fontosabb, hogy ez a műfaj tar- rendezését ls csak dicsérhetjük. Fő­talmi és formai egységében, termé- leg azért, mert megtalálta a helyes szetesen főleg a csúcsokat tekintve, ritmust, valóban friss, lendületes és megfelel a ma életérzésének, egységes előadást varázsol a szín­nincs benne semmi avittság, „óh, de padra, amely a finálé megkapó szí­szép volt régen"-sóhaj, és álromanti- nes és élénk forgatagában csúcsoso­ka, viszont annál több a lendület, a dik ki. Említést kell tennünk Ota frisseség, az ötlet és a sziporkázó Ernest és Dalibor Heger fordításáról, szellemesség. jobban mondva a szöveg átköltéséről A My fair lady kétségtelenül a csú- is. Vitatható ugyan, hogy nem lett csok közé tartozik. G. B. Shaw-nak volna-e helyesebb a külvárosi dialek­több, mint ötven évvel ezelőtt írt tust valamilyen szlovák jassz-nyelv Pygmalionját, Hlggins nyelvtanár ál- változatba átültetni, mint a vidéki tal hercegnővé formált külvárosi vi- tájszólás és néhány vagány-kifejezés rágárusleány történetét dolgozta át keverékébe, de elképzelésüket két­musicallá Alan Jay Lerner szöveg- ségtelenül hibátlanul érvényesítették, könyvíró és zenét szerzett hozzá a A színészek általában nagy igyeke­bécsi származású Frederick Loewe. zettel és kedvvel játszottak és — Lernernek sikerült nemcsak átmente- szögezzük le — többnyire képessé­nie a shawi jellegzetesen angol hu- getk felső határán. A főszerepben mórt, hanem azt fel is frissítette, rokonszenvesen mutatkozott be a bá­ezernyi ötlettel dúsította, s ahol kel- jos, fiatal Mária Schweighoferováu lett, ott nem félt attól sem, hogy ke- akinek főleg a prózai játéka tanúsko­gyeletsértéssel vádolják, hanem kö- dott tehetségről. Hangszínezete is vetkezetesen igazodva a választott kellemes, csak még nem tölti be a műfaj törvényszerűségeihez <—• vál- nézőtér legmesszebben fekvő zugát toztatott. így például módosította a is. A legjobban megfogott alakítás befejező részt, mert egy Ilyen jelle- vitathatatlanul Jozef Kucháré volt, gű műben más nem is képzelhető el: aki biztosan, érett művészettel vitte Elisa Doolltlenek és Hlggins pro- színre Alfréd Doolitle alakját. Jaros­fesszornak végül Is egymásra kell lav Rózsival (Higgins) és Dano 2ivoj­találnluk. Loewe zenéje is kitűnő, novič (Pickering) találó szerepfelfo­Dallamaiban érezni a bécsi iskolát és gásban játszanak, csak hangban ma­nem véletlen az, hogy néhány meló- radnak el a kívánalmaktól, de ez ál­diáját már évekkel ezelőtt szárnyra talában az előadás gyengébb pontja­kapta a világhír. Kifejező, színdús, a A többi szereplő, különösen a gyü­szöveggel és a történéssel összecsen- mölcsárusok és a léhűtők csoportja, dülő zenéje kétségtelenül egyik osz- jól illeszkednek bele az előadás lég­lopa ennek a műnek. körébe. A női tánckar ezúttal túltett A bratislavai előadás kellemes a férfiakon, míg a zenekar kissé meglepetést jelentett. Kicsit tartót- (karmester: Zd. Macháček) a háttér­tunk tőle, vajon az együttes képes-e be szorult. megbirkózni a nagy feladattal, hl- Általában azt mondhatjuk, hogy át­szen a sokoldalúságot megkívánó lagon felül sikerült, szórakoztatí musical jelentős igényeket támaszt előadást tekinthettünk meg, amely minden szereplőjével szemben. Fél- megérdemelten aratott vastapsot, tünk az aránylag kis színpadtól is, G, J. POLITIKAI PLAKÁTOK a bratislavai Majerník képtárban Hagyományosakká lettek immár a tárlatok, melyek egy-egy esztendő politikai plakáttermését mutatják be. — A nagy nyilvánosságnak szánt pla­kátot utcákon, tereken, középületek­ben, villamosokban ragasztják ki. Ott, ahol sok ember mozog, siet napi munkája elvégzésére. A napjainkban mind növekvő jelentőségű Jó falra­gasz elengedhetetlen sajátossága, hogy megállítsa az embert, még a kö­zömböseket ls s magára vonja tekin­tetüket. Kell, hogy figyelmet keltsen eszmék, események, történések Iránt. Kell, hogy azonnal hatást váltson ki színnel, formával, szöveggel, azaz sű­rített stíluselemekkel. A politikai pla­kátnak ezen túl feladata, hogy pilla­natok alatt erős reakciót váltson ki, meggyőzzön, mozgósítson. A korszerű falragasz nem illusztrál. Inkább je­lez. S dinamikusan vetíti ki a tartal­mat. Ezt a dinamizmust sugározza jó néhány a 30—40 kiállított plakát kö­zül. Bár a hazai évi politikai plakát­szükséglet nem haladja meg a 10-et, s van több mint 30 plakátrajzoló fes­tőnk, grafikusunk, akiknek zöme mégis hévvel, idealizmussal készül fel évről-évre, hogy mind magasabb szintű felragaszokkal szolgálhassák a szocializmus ügyét. A megválasztott plakátok közül Lő­rincz Gyula két megvalósított müve emelkedik ki. Vörös, szórt fényben, monumentális Lenin fej — szuggesz­EREDMÉNYES TEVÉKENYSÉG Gömörhorkán jó öt éve működik a CSEMADOK színjátszó csoportja, töb­bé-kevésbé állandó jelleggel. Az együttes a helyi és a környező fal­vak lelkes közönsége előtt Igényes müveket Igyekszik bemutatni. Műso­rukon az utóbbi években többek kö­zött Schiller Ármány és szerelem, Jókai A kőszívű ember fiai stb. című művek szerepeltek. Legutóbb a Sza­badság és szerelem című darabbal arattak nagy sikert. Jó munkájukat az is bizonyítja, hogy a gömörhorkai színjátszók a rozsnyói Járás színját­szói között lefolyt versenyben a má­sodik helyen végeztek. Jelenleg Jókai Aranyember című darabját tanulják s az új műsort rövidesen be is mu­tatják. PriiiMdafcý Gömörhorka tív erővel hangzik szájából a szó: Világ proletárjai, egyesüljetek! — A másik: a piros-fehér-kék feszítő ellentétében ismét férfifejet mutat, biztatót, céltudatosat. S arra kény­szerít, hogy végig olvassuk: Tömö­rüljetek a Nemzeti Frontba, a kom­munista párt vezetésével, a • >-d és egységes szocialista köztársi irt. A fekete-fehér művészet Jeles kép­viselője Altrichter tfz terve talán túl szubtilis grafikai eszközökkel hang­súlyozza a háborús és az atomve­szélyt, az éhező tömegek gondját. Közülük egyet: A szovjet tudományt és technikát méltató plakátját reali­zálták. — Valamint Lehennek köztár­saságunk 20. éves fennállására emlé­keztető fotomontázsos, ügyes falra­gaszát ls. — Galková vonzó, vidám és ötletes gyermeknapi kollázstechni­kájű plakátját a fiatal anya érzelmi melege hatja át. — Weiner Kráľ, Lup­ták, Baláž lendületes fogalmazású tervei is rokonszenvesen hatnak. BÁRKÁNY JENÖNÉ KULTURÁLIS HÍREK • A TEREZÍNI rajzdokumentumok világkörüli útjukon Londonba érkez­tek, s a „Lidice élni fog" elnevezésű szervezet kiállította őket. Az anyag négy politikai fogolynak kevéssé Is­mert munkáiból áll. Miközben Tere­zlnben az oszwiecimi transzportra vártak, mindent lerajzoltak, aminek szemtanúi voltak. Sikerült a rajzokat a táborból kicsempészni, sőt meg­őrizni, s a négy fogoly közül csak Ottó Unger nevét ismerjük, aki meg­érte a felszabadítást, de még 1945 nyarán meghalt. Az angol kritika szerint a rajzok megrendítő ereje és hatása szavakkal kifejezhetetlen. Sze­repük rendkívül fontos a faji gyűlöl­ködés és politikai antagonizmus elle­ni mai törekvések szempontjából. • A TVORCSESZTO szovjet képző­művészeti folyóirat múlt évi 10. szá­ma méltatja Ján Kulich szobrászmű­vészünk alkotásait. Mai művészetünk­nek egyik jellegzetes képviselőjét látja benne. „Művei őszinte lírai te­hetségre, s a fiatal nemzedékkel való együttérzésre vallanak. Szobraival igaz érzések és élmények kifejezé­sére törekszik." Chamonix (Franciaország) távlati képe a Mont Blanckal. A fehér nyíl azt a helyet mutatfa, ahol az Olasz­országba vezet'á új alagút „belefúrta" magát Európa legmagasabb hegymasseívumtíb*> NITRON-AZ IDEÁLIS ANYAG? A szovjet sajtó nemrégiben beszá­molt egy új műanyagról, a nitronról, amely a szerves polimerek családjá­nak nagy lehetőségekkel kecsegtető tagja. Az alábbi képek elektronmik­roszkóp segítségével készültek. Lát­hatjuk rajtuk, mennyire különböznek a monomer — a természet által lét­rehozott szerves anyag — és a poli­mer — a vegyészek által ugyanazok­ból a molekulákból szerkesztett anyag — molekulái közötti kötések. Az ember által irányított polimer­molekulák mintha egymásba kapasz­kodnának. Ez teszi a szintetikus anyagot oly rugalmassá és rendkívül szilárddá. Ha a nitronból készült fo­nalat az egyik végénél megfogjuk és fölemeljük, akkor az saját súlyánál fogva csak 63—65 kilométer magas­ságban szakad el. Az ugyanilyen vas­tagságú acélfonal 70 kilométernél. A nitron típusú polimereket a Ka­linyinben levő Országos Tudományos Műszálkutató Intézet laboratóriumai­ban tanulmányozzák és tökéletesítik. Húsz laboratórium dolgozik különfé­le problémák megoldásán. A tudomá­nyos munkát Alekszandr Paksver professzor, az ismert szovjet vegyész irányítja. A műszálak kutatásával kapcsolat­ban tudni kell, hogyaz „ideális" anyag előállítására irányuló törekvésnél igen magasak a követelmények. A szintetikus anyagtól megkívánják, hogy „közömbösen" viselje a nullánál jóval alacsonyabb lehűlést és a 250— 300 C fokos felmelegedést ls; állja az intenzív napfényt és mesterséges sugárzást; legyen saválló, bírja a ter­helést és a villamos áramot, a több tízezernyi kettős hajlítást, és végül feltétlenül (I] oldódjon valamilyen olcsó és ártalmatlan oldószerben, s olyan masszává alakuljon át, amely­ből szálakat lehet nyújtani. Az is fontos, hogy tetsszen a fogyasztóknak is, akik mérsékelt áron szeretnének vásárolni nedvességálló, kiváló, szín­tartó, könnyű, tartós, nehezen pisz­kolódó árucikkeket és textíliákat. Nincs még olyan polimer, amely megfelelne mindezeknek a követel­ményéknek. Viszont sok különféle po­limert ismerünk, amelyeknek ponto­san kifejezhető értékes tulajdonságaik vannak: egyesek ,roppant tartósak, mások rendkívül hőállók, ismét má­sok savállók. A nitronhoz sok re­ményt fűznek, mert különféle kívánt tulajdonságokat olthatnak belé. Ho­gyan történik ez? A nitron polimer láncba bekapcsol­nak — beoltanak — egy másik poli­mert, amely például jól festhető. Ily módon egy új, bonyolultabb moleku­laszerkezetű nitront nyernek, amely könnyen és tartósan egyesül a festő­anyagokkal. A kalinyíni tudományos kutatóinté­zetben ilyen eljárással különféle tí­pusú polimer nitronszálakat állítot­tak elő. Egy részüket már eredmé­nyesen alkalmazzák a textiliparban a gyapjú és a természetes selyem he­lyett. A „Nitron-Sz" fonal pl. látszat­ra igen hasonlít a gyapjúhoz: tartós, rugalmas, és jól tartja a meleget. Eb­ből a nitronból férfiruha, felöltő, szőnyeg, műszőrme anyagául szolgáló szöveteket állítanak elő. A más típu­sú nitronfonalból szőtt könnyű szöve­tekből férfiingeket és fehérneműt Ilyenek nagyító alatt a vegyészkuta­tók által szerkesztett polimer anyag molekulái közötti kötések ... ALAGÚT A MONT BLANC ALATT Az egyre növekvő gépkocsiforgalom kényszerítette kl ezt az Igényes mér­nöki alkotást. A mostani alpesi át­járóhelyek ugyanis már nem képesek biztosítani a zökkenésmentes közle­kedést Olaszország, Franciaország, Nyugat-Svájc és egész Közép-Európa között, ezért a franciák és olaszok alagutat fúrtak, illetve robbantottak a Mont Blanc, Európa legmagasabb hegymasszívuma alatt. Az alagút felett a 3842 méter ma­gas Aig du Midi csúcsa emelkedik. Csaknem háromezer méteres tömegé­vel „nehezedik" az alagútra, s ez a körülmény nem egy igényes problé­ma megoldását követelte meg a ter­vezőmérnököktől. Mindenekelőtt fel­merült a kérdés: Hogyan oldják meg a csaknem 12 kilométer hosszú alag­út szellőztetését? Nem alkalmazhatták azt a megoldást, amely Jól bevált a nemrégiben befejezett Szent Bernát­hágó alatti alagútnál. Itt lehetetlen volt szellőztetőaknákat vagy nyíláso­kat fúrni az alagútba, pedig ez leg­kevesebb ötven százalékkal megköny­nyítette volna a munkát. Az alagútszelvényt a szokottnál 5 méterrel magasabbra kellett méretez­ni, mert a friss levegő bevezetéséről és az elégett gázok elvezetéséről csak az úttest alatt kiképzett külön­leges kamrák segítségével tudtak gondoskodni. Az építésnél előregyár­tott óriási méretű vasbeton panelo­kat használtak, amelyek felső része a pályatestet képezi, belsejében pedig a levegőt bevezető, valamint a kipu­fogógázokat elvezető csatornák fog­lalnak helyet. A patkó keresztmetszetű alagút ma­gassága 10 méter, szélessége 6 mé­ter. Kirobbantása a masszívumban szintén nem történhetett a megszo­kott módon. A francia tunelépítők egy „Jumbo" elnevezésű gépóriást vettek segítségül. A berendezés súlya meg­haladta a 100 tonnát; két sínpáron mozgott, és fúróberendezéseivel nyolc­órás műszak alatt 4 méteres előre­haladást biztosított. A gép mögött a tunelépítők haladtak fejtökalapácsaikkal, akik a végső ala­kot adták meg a „patkónak" a sziklá­ban. Az alagútfúró munkásokat he­gesztők és szerelők követték; acél­konstrukcióval burkolták be a fala­kat, s oly módon betonozták ki az alagút belsejét, hogy a sziklából elő­törő víz a merevítőszerkezet külső fala mentén az alsó csatornába foly­hasson, s innen ki lehessen vezetni az alagútból. Az alagút építése több mint 4 évig tartott. A 11 600 méter hosszú tunel már egész hosszában ki van betonoz­va, s a közeljövőben átadják ren­deltetésének. A gépkocsivezetőknek vámot kell majd fizetniük az alagút igénybevételéért; ebből a bevételből, valamint a két ország turista- és ke­reskedelmi szervezeteinek hozzájáru­lásából így az építkezési költségek 10 éven belül megtérülnek. A számítások szerint már az alag­út megnyitásától számított harmadik évben javítani kell majd az alagút­konstrukciót, azután pedig kétéven­ként kell nagyobb karbantartást vé­gezni, mert a 20 C fokos víz a me­revítővasakra átszivárogva kitartóan utat keres magának, és a legtökéle­tesebb szigetelést is megrongálja. Az olasz építőknek a többiektől kissé eltérő munkamódszert kellett alkalmazniuk, ök ugyanis másféle geológiai feltételekkel találkoztak, mint francia partnereik. Az alagút egyik szakaszán például nagyon pu­ha kőzetre bukkantak, amelyen ugyan gyorsabban áttörték magukat, ámde ez a réteg egyúttal nagy mennyiségű vizet Is átbocsátott a masszívum gleccsertömegeiből, s ezért nemegy­szer hátráltatta a munkát. A szelvény kialakítására az olaszok a francia alagútépítőktől eltérően nem villamos fúrógépeket használtak, hanem sűrí­tett levegővel működő berendezéseket, a kifejtett törmeléket pedig benzin­üzemű mozdonyok segítségével távo­lították el. Az ember merész fantáziáját és műszaki tudását dokumentáló mű be­fejezési stádiumához közeledik. Még néhány hónap, s a turisták Chamo­nix-ba ellátogatva nemcsak a Mont Blanc hófehér csúcsaiban gyönyör­ködhetnek majd, hanem a masszívum alatt létesített alagút műszaki tökéle­tességét is megcsodálhatiák. varrnak, a sodrott fonalból pedig ha­risnyákat, zoknikat, kötszövött áru­kat, sportöltözeteket és fürdőruhákat gyártanak. A nitron tökéletesítésére irányuló kutatómunkák tovább folynak. Leg­újabban azzal kísérleteznek, hogy szi­lícium-, alumínium- és ónmolekulákat kapcsoljanak be a nítronpolimer kö­rébe. Az így nyert új műanyagok elő­reláthatólag nemcsak a bőrt és a kau­csukot helyettesíthetik majd, hanem egyes fémeket is. ... és ilyenek a kötések annak a monomer anyagnak molekulái között, amelyet a természet alkotott ugyan­azokból a molekulákból. »mt. méretű* a. * t5f SSfÖ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom