Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)
1965-03-21 / 79. szám, vasárnap
Világ proletárjai, egyesüljetek ! UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA BRATISLAVA 19B5. MÁRCIUS 21. Vasárnap XVIII. ÉVFOLYAM 79. szám Ára 30 fillér Világszerte a legnagyobb csodálattal emlegetik a legújabb szovjet Orsikért A Szovjetunió felhívása a világ minden népéhez és kormányához 'Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kor* mány felhívással fordult a Szov= jetunió Kommunista Pártjához, az egész szovjet néphez, a világ minden népéhez és kormányához. A felhívás megállapítja, hogy a Voszhod 2. űrrepülése során a tör a ténelemben először lépett ki az ember az űrhajóból közvetlenül a világűrbe. Ebben rejlik a Voszhod 2. utasai által végrehajtott tudományos hőstett hatalmas jelentő1 sége. —• Az ember Kilépése a világ» űrbe új korszakot nyit a világűr meghódításában — folytatja a felhívás. — Létrejönnek a reális feltételek a legbonyolultabb feladatok megoldásához, köztük a Holdra és a naprendszer más boly* góira való repüléshez és e boly* gókra való leszálláshoz. A felhívás hangsúlyozza, hogy az űrhajó utasai maradéktalanul teljesítették a rájuk bízott fela^ datot, újabb lépésekkel vittél? előbbre a világ tudományát. Az egész világ újból tanúja volt a szovjet kozmikus technika fölé j nyének. Az újabb űrrepülés Ismét megmutatta, hogy a szovjet tudósok felkészültsége, a tervezők lángelméje, a munkások hozzáér- pulésének eredményes befejezése altő keze meg tud oldani bármely kalmábó! az SZKP Központi Bizottsáolyan feladatot, amelyet a konr- ga, a Szovjetunió Legfelsőbb Tana- eaészében VÉareha1t o. i a „ Mfiznu tumnnl<5ta nárt éc a szoviet kor- csának Elnöksége és Minisztertanácsa eveszeoen végrehajtotta a kitűzött tur^Kwl 5 üdvözölte Pavel Beljajevet és Alek- f Adatokat E kozmikus remany tűz ta. , Leonovot vaIam i^ t mi ndazokat, pulé s ^tatual J™ 0*} gazdagodott - A Voszhod 24 repülése, az közrem ű' ködtek a repülés gy a' " ««»»'-' " - «»• előzőekhez hasonlóan, a beke és korl atl megvalósításában. a haladás ügyét szolgálta — mu-- az üdvözlet hangoztatja, hogy a Pavel Beljajev és Alekszej Leonov szovjet űrrepülő pilóták az egyik gyakorlat után (CTK—APN felvétele) üdvözlet az űrhajósokhoz, a tudósokhoz és a tervezőkhöz A Voszhod 2. síkeres útja és re- gározta Leonov űrhajós bravúros tettének filmkockáit. A Voszhod 2. személyzete teljes a szovjet és a világtudomány — szögezi le az üdvözlet. Az SZKP Központi Bizottsága, a tat rá a felhívás. — A szovjet Voszhod 2. útjával rendkívül fontos, Legfelsőbb Tanács elnöksége és a kormány már többször kijelentet- új oldal nyílt meg a világűr meghőte és most újból ünnepélyesen ki- dításának történetében. A világon eljelenti hoau a Szovjetunió a Föl- sónek szovjet ember lépett ki az űr- szükséges rendszerek és berendezé^ a világűrben egyaránt a — Minisztertanács üzenetében rámutat, hogy az űrrepülés lebonyolításához (Folytatta a 2. oldalon) leges televízió-rendszer Földünkre susek, kiváltképpen az „űrkiszállást" biztosító berendezések kifogástalanul működtek. RÉSZVÉT TAVI R AT Bukarest A ROMÄN MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK, A ROMAN NÉPKÖZTÁRSASÁG ÁLLAMTANÁCSÁNAK, A ROMAN NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSÁNAK Tisztelt elvtársak! Mélységes fájdalommal vettük hírét Gheorge Gheorghiu-Dej elvtárs. • Román Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára, a Román Népköztársaság Államtanácsa elnöke, a nagyszerű forradalmár és államférfi hirtelen halálának. Az elhunyt egész élete szorosan összefonódott a munkásosztály forradalmi mozgalmával. Tevékenyen vette ki részét a Román Kommunista Párt munkájából, amely az illegalitás és az üldöztetés nehéz körülményei között szervezte meg a román népnek a fasizmus elleni harcát. A felszabadulás után a legfelelösségteljesebb párt- és állami tisztségekben munkájával jelentős mértékben járult hozzá a szocialista országépítés sikereinek eléréséhez. Nagyra becsüljük személyes hozzájárulását a csehszlovák és a román nép baráti kapcsolatainak fejlesztéséhez, s a béke és a kommunizmus világgyőzelme érdekében kifejtett törekvését. Tisztelt elvtársak, fogadják pártunk Központi Bizottságának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának és Csehszlovákia népének őszinte részvétét. Gheorghe Gheorghiu-Dej emlékét mindörökre megőrizzük. JOZEF LENÁRT, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke Találkozásunk a bolgár elvtársakkal nagyon eredményes volt." — mondotta végezetül Bohuslav LaštoANTONlN NOVOTNÝ, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke Találkozásunk eredményes volt Bulgáriából visszatért a Nemzetgyűlés küldöttsége (ČTK) — A csehszlovák Nemzet- lés elnöke a küldöttség megérkezégyűlés küldöttsége tegnap visszatért sekor a Csehszlovák Sajtóiroda tua Bolgár Népköztársaságban tett tíz- dósítóinak adott nyilatkozatában a napos látogatásáról, ahová a bolgár következőket mondotta: „Bulgáriában Nemzetgyűlés elnökségének meghivá- tett látogatásunk során hat járást, sára utazott el. A küldöttséget Bo- több Üzemet és termelőszövetkezetet huslav Lastovička, a Nemzetgyűlés látogattunk meg. Alkalmunk adódott elnöke vezette. néhány járási székhely kiállításának A küldöttséget a prágai repülőté- megtekintésére. Habár a Bolgár Népren Václav Dávid külügyminiszter, köztársaságról sok mindent tudunk, dr. Václav škoda, a Nemzetgyűlés hisz a küldöttség egyes tagjai nem alelnöke és dr. František Kriegel, a első alkalommal jártak itt, csodálatba Nemzetgyűlés külügyi bizottságának ejtett az ottani építkezések terjedelelnöke fogadta. Jelen volt még Sztaj- me. ko Nedelcsev, a Bolgár Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Bohuslav Laštovíčka, a Nemzetgyű- vička. Véget ért a Csehszlovák Vöröskereszt IV. kongresszusa (ČTK) — Prágában tegnap ért vé- többek között a Vöröskereszt tagjai get a Csehszlovák Vöröskereszt IV. is hozzájárulnak a környezet szépíkongresszusának háromnapos tanács- téséhez, gondoskodnak az ivóvíz kozása. Az utolsó napon František tisztántartásáról, s népszerűsítik a Krajčír miniszterelnök-helyettes is helyes életmód elveit, megjelent a tanácskozáson. A Csehszlovák Vöröskereszt — amelynek több mint másfél millió tagja van — a következő hat esztendőben a CSKP Központi Bizottságának a társadalmi szervezetek munkájáról szóló határozata szerint szervezi meg működését. Ennek megfelelően fogalmazták meg a kongresszus határozatát is. E határozat szerint a Csehszlovák Vöröskereszt a jövőben a következő feladatokat tűzi maga elé: • az iparban gondoskodni fog a biztonságos ás egészséges munkakörülmények megteremtéséről, valamint a jobb elsősegélynyújtásról; • a városokban és a községekben Kinek mi hasznos ? A népgazdaság tervszerű Irányításának új elveivel kapcsolatos beszédek és előadások nagyon gyakran hangoztatják a következő elgondolást: „Ami a társadalomnak hasznos, az minden váltalatnak vagy egyénnek is hasznos..Nincs szó semmilyen újdonságról, semmilyen új keletű felhívásról, amely Iránt néha már kezdettől fogva némi bizalmatlanságot érzünk, mert úgy véljük, hogy formális. Vizsgáljuk meg, mi ls az említett elv kitűzésének tulajdonképpeni célja. Ha ezt az elvet közmondáshoz hasonlítjuk, akkor ezt a negatív értelmét idézhetjük: „Minden szentnek maga felé hajlik a keze". Az utóbbi években nagyon sokan ezt a közmondást választották tevékenységük mottójául. Tagadhatatlan, hogy sokan <— nemcsak egyének, de vállalatok is — csak azt nézik, ami számukra hasznos. „Mit törődöm másokkal, mi közöm hozzá, hogy a napilapok, a televízió, a rádió, a különféle beszédek állandóan tervteljesítésre, takarékoskodásra stb. buzdítanak." Néhol az sem zavarja a vezető dolgozókat, hogy állandóan halmozódnak a normán felüli árukészletek. Az a felhívás sem használt, hogy állítsák le a szükségtelen termelést. Az ilyen és hasonló értelmű bírálat csupán úgy hatott, akár a falra hányt forsó. Valahogyan nem sikerült az elfekvő készletek csökkentése és az Állami Bank adatai szerint ma már mintegy 400 millió korona az „ellenértékük". Miért? Azért, mert sok üzemben folytatták az olyan árucikkek gyártását, amelyekre senkinek sincs szüksége. A' felhalmozott árukészletek értéke a 100 millió koronát is meghaladja. Sokan teljesen részvétlenül nézték, s nézik ma is mindazt, ami körülöttük történik. Csak úgy, mint valami filmet a moziban... Ha legalább hevesen szurkolnának, mint ahogyan meccseken szoktak... Így azután gyakori jelenség, hogy senki sem törődik azzal, ha a gyárban valaki jó minőségű áru helyett selejtet készít, vagy pedig azzal, hogy az építkezések jóval olcsóbbak lehetnének, ha az építőmunkások nem bánnának úgy az építőanyaggal, mint Csáky szalmájával. Az emberek rendszerint észre sem veszik, hogy a gyárudvar valamelyik sarkába hónapok előtt állított hatalmas ládákban külföldről drága pénzen vett gép s egyéb berendezés „rejtőzik" teljesen fölöslegesen s kihasználatlanul... Nincs annál rosszabb, mint ha valaki közömbösen nézi mindazt, ami körülötte történik, és a „kezdeményezés" szót csak üres szállóigének tartja. Azon viszont csodálkozik, ha egyes árucikkek, vagy szolgáltatások váratlanul megdrágulnak, mert az állam ilyen módon kényszerül a nemzeti jövedelem kiegészítésére. Pénzünket sok mindenfélére kell kiadnunk. Elsősorban ipari beruházási építkezésekre, s iparunk korszerűsítésére, mert amivel most rendelkezünk, az semmiképpen sem elegendő ahhoz, hogy a fejlődéssel világviszonylatban lépést tarthassunk. Ezt a pénzt azonban valahonnét elő kell teremtenünk. Ez pedig nem könnyű, mert bár az évek hosszú során át állandóan gyarapodnak értékeink, ezzel egyidejűleg, sajnos, gazdaságunk aránytalanságai is elterebélyesednek. Kétségtelen tehát, hogy ez így nem mehet tovább, ezentúl így nem gazdálkodhatunk. A rossz nyelvek azt suttogják, hogy az így gazdálkodó tőkés már rég tönkrement volna. Ha fejetlenül gazdálkodó szocialista vállalatainknak sikerült a csődöt elkerülniük, azt csupán annak köszönhetik, hogy bár kevés hasznot hoznak az államnak, mégis annak költségvetése tartja fenn őket. Sajnos, valahogyan túl lassan szabadulunk a korszerű ipar fejlesztésével kapcsolatos, már ide jét múlta elgondolásainktól. Sok helyütt túl gyakran, s túlzottan vannak az emberek tekintettel a legkülönfélébb hagyományokra, helyi érdekekre, egyes funkcionáriusok véleményére stb. Hiába, az már úgy szokott lenni, hogy az embernek szívéhez nő a régi gyár, ahol nagyapja, s apja dolgozott és most maga is dolgozik. Fáj, ha egyszerre csak ie akarják a gyárat állítani. Miért éppen az „én" gyáramat akarják leállítani? Hiszen ez az egyetlen üzem messze környéken! — dünnyögi boszszúsan a „csalódott" ember..! Mennyire kicsinyesek néha ezek az „óriási" problémák, hiszen ha 10 kilométer valamikor nagy távolságot jelentett, ma már korántsem jelenti azt, amikor az autóbuszok egészen a gyár kapuja elé szállítják a dolgozókat. Igen, kétségkívül nagyon kényes probléma a nem kifizetődő gyárak s kisüzemek megszüntetése. De képzeljük csak el, hogy valahol egy elavult, nem jövedelmező kohóipar! egységet üzemeltetnek, és ugyanakkor megkezdik a termelést egy új, hatalmas kohoipari kombinátban, ahol már az első napokban munkaerőhiány mutatkozik. Egyhamar bebizonyosodik, hogy az lenne a leghelyesebb, ha a régi üzemben dolgozóknak talán azért is fizetnének bért, ha abbahagynák a silány minőségű vas, vagy acél gyártását, mert még így is meg lehetne takarítani a túlméretezett termelési költségeket... Szlovákiában a szakértők már több éve próbálkoznak egyes üzemek termelési programjának ésszerűsítésével. Próbálkozásuk, sajnos, sokszor sikertelen. Pártunk és kormányunk legfelsőbb szervei ezért négy év alatt két fontos határozatot hoztak e probléma megoldása érdekében. Jóllehet bizonyos kérdések meg is oldódtak, mégis gyakori jelenség, hogy az illetékes tervező és minisztériumi szervek félúton kátyúba jutnak, úgyhogy egyes vállalatokban már az idei tervek is az említett fogyatékosságokat tükrözik. Azt talán nem is kell hangsúlyoznunk, hogy az ilyen gyakorlat általában nagyon kedvezőtlenül befolyásolja az egész ország gazdasági életét. Ami a társadalom számára hasznos, annak az adott vállalat és egyén számára ís hasznosnak kell lennie. A társadalom nem valami elvont fogalom. A társadalom mi vagyunk, mindnyájan együttvéve, célkitűzéseinkkel, törekvéseinkkel, problémáinkkal és nehézségeinkkel. Legelőször mindenkinek önmagával kell ezt a kérdést tisztáznia. Mindnyájan igazodjunk az egész társadalom érdekeihez, hogy együtt élvezhessük gyümölcsét. Igaz ugyan, hogy néha nem nagyon népszerű intézkedéseket és utasításokat is figyelembe kell vennünk. Csakhogy az élet már Ilyen. Bonyodalmas: néha öröm, máskor üröm... Az viszont mindnyájunktól függ, hogy az ürömből minél kevesebb jusson ... JOZEF LÜC 1945. márci u s 21. A csehszlovák hadsereg frontújsága Jelenti: „A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége Valerián Zorint kinevezte a Szovjetunió csehszlovákiai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetévé". Milyen legyen a mi köztársaságunk? Milyen legyen a csehszlovák hadsereg? Ezeket a kérdéseket a csehszlovák hadsereg frontújsága tette fel a harcoló katonáknak. A válaszok gyorsan megérkeztek: 1. Az új köztársaság, amelyért legjobb fiaink vérüket és életüket adják, ne csak papíron, hanem a valóságban is demokratikus legyen. 2. A hazánkban élő nemzetiségek számára biztosítsuk az egyenjogúságot. 3. Teremtsünk olyan köztársaságot, amelyben az utánunk következő nemzedékek ne ismerjék a szenvedést. A dolgozók köztársaságában olyan embereket kell nevelni, akik tudják, hogyan és miért kell védelmezni hazájukat egy esetleges új Hitler ellen. 4. Hadseregünk legyen demokratikus, egységes és erős. A szerkesztőségbe küldött levelek aláírói: Štefan Helebrand, Adam Jurík. Daniel Šeba katonák, Štefan Leták szakaszvezető. Veres Imre tizedes és még sokan mások. A Medzilaborce—Humenné—Trebišov—Slovenské Nové Mesto—Cop vasútvonal újjáépítése után felújítják a vasúti összeköttetést Košice és Poprád között is. A gelnicai járás területén levő prakovicei acélés vasgyár (—bár a németek a gépi berendezés legnagyobb részét elrabolták — egyes részlegeit üzembe helyezték. A trebišovi cukorgyárban szintén megindult a munka és készülnek az első békés cukorrépa kampányra a felszabadított haza területén.