Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-17 / 75. szám, szerda

EMBER á lüktető város zajától elzárva * egy asszony vajúdott, s nemso­kára életerős kisfiúnak adott életet. A gyerek egészséges sírásával mint­ha azt akarná kérdezni: „Emberek, jó planétán születtem én?" Mintha megsejtette volna, hogy születésével gondot, nem pedig örömet okoz. Sze­relemgyerek ... A szomszédban gyorsan elterjedt a hír. A látogatók egymásnak adták a kilincset. Nem győzték dicsérni a kisfiút. „Szakasztott az édesanyja" — mondogatták. A kismamának jólesett a dicséret. A bút röpke percre öröm váltotta fel, hogy azután annál na­gyobb teherrel nehezedjék a vállára. Teltek a hetek, múltak a hónapok. A kis Jőska szépen fejlődött. Déd­nagyanyja — akinél édesanyjával la­kott — úgy vigyázott rá, mint a sze­mefényére. Még a széltől ís óvta. Jobban szerette, mint valamikor saját gyermekeit. Az egyik nyári este Er­zsi — Jóska anyukája — a nagyma­ma elé állt. — Szeretnék dolgozni menni... Messzire... oda, ahol nem ismer­nek ... Jóskát itt hagynám ... míg... lakás kerül... A dédnagymama nem egy gyereket, unokát nevelt már fel. Hetvenéves múlt, de nem sokáig töprengett a Hírek Ivánkáról Az Ivánkái Baromfitenyésztő Üzem hazánk egyik legkorszerűbb üzeme. Az üzemcsarnokokban a leghaladóbb mun­kamódszereket alkalmazzák. A hús­és tojástermelés ebben a „baromfi­gyárban" úgyszólván ipari szinten fo­lyik. Az üzem dolgozói azonban nem elé­gednek meg az elért eredményekkel, hanem a legjobb ismereteket felhasz­nálva állandóan javítják, korszerűsí­tik a műszaki berendezéseket. Az újí­tómozgalom Ivánkán nagyon jó ala­pokon nyugszik. Tavaly például ki­lenc újítási javaslatot fogadtak el. <r Az újítómozgalmon kívül a szocia­lista munkaversenyt is teljes mérték­ben kibontakoztatták. A vállalaton belüli szocialista munkaverseny telje­sítéséért a munkacsoportoknak és egyes dolgozóknak 1964-ben a rendes prémiumon kívül 137 535 korona pót­jutalmat fizettek ki. •ü A szocialista munkaverseny elmé­lyítésével a Xaverovi Baromfitenyész­tő Üzemben versenyfelhívás született a tervfeladatok túlteljesítésére és egyéb gazdasági mutatók fokozására. Az ivánkai üzem két negyedévben bi­zonyult a legjobbnak. Ugyancsak két ízben nyerte el a mezőgazdasági dol­gozók Központi Szakszervezeti Taná­csának vándorzászlaját. l-os) Jelentős szerepe volt a párt Ideoló­giai nevelőmunkájának. A közgazda­sági kategóriák egész sorának elmé­leti analízise a népgazdasági problé­mák és összefüggések tanulmányozása — a nevelőmunka számára egészé­ben — a közgazdasági nevelés szá­mára pedig különösképpen új alapo­kat teremtett. Az elméleti és ideoló­giai-nevelőmunka intenzívebbé tétele az új irányítási rendszer kidolgozá­sával kapcsolatban meggyorsította a közgazdasági jelenségek és összefüg­gések leegyszerűsített értelmezésének leküzdését (az ilyen nézetek a dog­matizmus időszakában mind az elmé­leti, mind a gyakorlati gazdasági szakemberek körében előfordultak). Alapjában véve meggyorsul a mar­xista közgazdaságtudomány legújabb ismereteire támaszkodó új „közgaz­dasági tudat" kialakulása. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy az új időszakban e folyamatot két irány­ban kell előrelendíteni. Egyrészt: ideológiai-nevelómunkánkat aképpen kell kiszélesítenünk, hogy a termelők és a termelés szervezőinek legszéle­sebb tömegeit tökéletesen megismer­tessük az új elvekkel, másrészt pedig úgy mélyítsük el az új irányítási el­vek magyarázatát, hogy — az elmé­leti alapok megvilágításával és to­vábbfejlesztésével, valamint annak az egyes termelőágazatok feltételeinek megfelelő alkalmazásával egyidejűleg — konkrét propagandát, konkrét fel­tételek között fejtsük ki. A nyílt és tárgyilagos viták során fokozatosan leküzdöttük azokat a né­zeteket, melyek (nyíltan, vagy bur­koltan) kétségbe vonták a javaslatok szocialista jellegét, melyek a javasolt rendszert a szocialista népgazdaság jellegével ellentétesnek, valami olyan­nak minősítették, amely —< vélemé­nyük szerint — a népgazdaság irá­nyításában lehetővé teszi a liberaliz­mus átszivárgását. Természetes, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló nézetek helyenként még ma is előfordulnak. Ahol ez így van, ott újból és tökéle­tesebben meg kell magyarázni, hogy a szocializmus fő előnye nem abban rejlik, hogy a központi direktív ter­vezés helyettesíti-e az irányítás gaz­dasági hajtóerőit, hanem mindenek­előtt abban, hogy a szocializmus a tőkés rendszerrel szemben a gazda­sági hajtőerő segítségével (és nem annak kizárásával), annak aktív ki­használásával — a társadalomnak és valamennyi tagjának érdekeivel össz­hangban — megteremti az újrater­melési folyamat tervszerű szabályozá­sának lehetőségét és szükségszerűsé­gét. Hangsúlyozni kell, hogy éppen a közgazdasági aiapokon nyugvó új irányítási rendszer teremti meg a szocialista termelési mód objektív előnyei ésszerű kihasználásának elő­feltételeit. Az új irányítási rendszer, töké letes megmagyarázáshoz azonban nem elég, ha csak magukat az elve­ket világítjuk meg. Az elvek összes­sége ugyanis a marxista közgazdaság­tudománynak a szocializmus sokolda­lúságából levont szintézise és az ed­digi szocialista gazdasági gyakorlat tapasztalatainak az elemzése. Ezek helyes megismerése tehát közvetlenül az új tudományos ismeretek összes­ségének elsajátításától függ. Nem elé­gedhetünk meg tehát azzal, hogy né­hány előadás, vagy vita keretében „átvesszük" az új elvek tartalmát és alapjait. Arra van most szükség, hogy az eg é s z közgazdasági neve­lés tartalmilag (és összetételében) állandóan • közgazdaságtudomány legújabb felfedezéseinek színvonalán legyen. Kétségtelen, hogy az új irányítási elvek alapvetően megváltoztatják a népgazdasági problémákkal kapcso­latos általános felfogast. Az alapel­vek azonban a gazdasági viszonyok elemzésének és konkretizálásának csupán alapvető — Igaz, hogy a leg­lényegesebb — irányát tűzi ki az egyes szakágazatokban. Az alapelvek tulajdonképpeni konkretizálása és al­kalmazása még megoldásra vár. Ez a munka az eddigi tevékenységnél semmivel sem lesz könnyebb, ellen­kezőleg, bonyolultabb és igényesebb lesz. Nagy munka vár ránk a külső gazdasági viszonyok kapcsolatainak kidolgozásával, az árreformmai, a pénzügyi politikával, a gazdasági sza­bályok-, tervezési módszerek-, az új gazdasági törvények és rendeletek —, a bérpolitika, a vállalaton belüli irá­nyítás rendszerének kidolgozásával kapcsolatban. Ez a munka a legnépe­sebb aktívának is több évre szóló munkát ad. Ezenkívül azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a Közpon­ti Bizottság által elfogadott alapel­vek eddig a népgazdaságnak csak egy részét — az ipart, az építőipart és az üzlethálózatot érintik. A to­vábbiakban az új elveket olyan fon­tos népgazdasági ágazatokban is al­kalmaznunk kell, mint a mezőgazda­ság, a közlekedés és a szolgáltatá­sok, később az új elveket a társadal­mi élet felépítményi munkaszaka­szain is alkalmazni kell. Épp ezért a továbbiakban intenzí­ven és következetesen úgy kell meg­világítanunk az új Irányítási rendszer lényegét, hogy senki se ringassa ma­gát abban az illúzióban: a legfonto­sabb munkát már elvégeztük, az egész rendszer átépítése már befeje­A PÖTJUTALMAZAS ÖSZTÖNZÖ EREJÉT. A növénytermesztésben célprémiumo­kat fizetnek a munka gyors, idejében való elvégzéséért, és teljesítmény prémiumokat a hektárhozamok foko­zásáért. Az állattenyésztésben valamennyi termékből túlteljesítették az eladás tervét. Természetesen a pénzbevétel is gyarapodott a vártnál 335 000 koro­nával lett több. Az állattenyésztés fej­lődésének feltétele — az évzáró gyű­lésen is hangsúlyozták — a jobb ta­karmányellátás. Zoncon helyes utat választottak, amikor az évelő növé­nyek és más szálastakarmányok ve­tésterületét a szántóterület 33 száza­lékára terjesztették ki. Amellett a szántóföld 58,3 százalékán szemesve­teményeket termesztenek. A fokozódó szorgalom a tagok jö­vedelmének növekedésében is megmu­tatkozik. Az aszályos év ellenére a munkaegység teljes értékén kívül 50 fillér többletet fizetnek, azazhogy egy részét már kifizették év közben pótjutalomként. A termelési kérdéseken kívül fog­lalkoztak a falu többi problémájával is. A vitában sokan arról beszéltek, hogy feltétlenül fel kell „támasztani" AZ IFJÚSÁGI SZERVEZET és a többi tömegszervezetet, mert a CSISZ-szervezet például eddig úgy­szólván mégcsak életjelt sem adott magáról. Pedig a szövetkezetben sem ártana már a fiatalítás, meg a kom­munista káderutánpótlás nevelését sem lehet elhanyagolni. Határozatba foglalták, hogy el kell mélyíteni a párt hatását az ifjúsági szervezetre. Az ifjúság problémájával részben összefügg egy másik égető kérdés: a kulturális élet fellendítése. A faluban mindmáig nincs kultúrház. Ezért a párt évzáró gyűlésén elhatározták, hogy komolyan kell tanulmányozni a kultúrház felépítésének lehetőségét. Sokan kifogásolták, hogy a szövet­kezeti gazdálkodás ellenőrzése még mindig nem kielégítő. A határozatba is belefoglalták, hogy el kell mélyí­teni a szövetkezet gazdálkodásának ellenőrzését. Eszerint havonta érté­kelnék a szövetkezet gazdasági ered­ményeit és az árutermelési terv tel­jesítését. Mindeddig ezt ugyanis elég­gé szórványosan végezték. Végül el­fogadták még azt"a" JáVasrátot; rfôgý a jövőben a pártszervezet tevékenysé­gébe, illetve az aktív politikai mun­kába jobban be kell vonni a párton­kívülieket. P. L. •WIMW I IMIMBKBHSBMHMBÍMUI ződött, a folyamat már lezárult s ma már minden simán, automatikusan megvalósul. Ezzel természetesen nem azt állítjuk, hogy borúlátó hangulatot kell teremtenünk. Erről szó sincs. Meg vagyunk győződve az új irányí­tási rendszer bevezetésének helyessé­géről és szükségszerűségéről, arról, hogy az további előrehaladásunk, társadalmunk egészséges Intenzív gazdaságfejlesztése szempontjából milyen óriási ieientőségű. A propa­ganda-tevékenységre jelentős feladat vár, hogy az új irányítási rendszer megvalósításával kapcsolatos meggyő­ződésünk a nép közkincsévé váljon. Valamennyi dolgozó aktivizálása ér­dekében, hogy senki se legyen, aki ezekben a kérdésekben „várakozó ál­láspontra" helyezkedik, ideológiai ne­velömunkánkban ezért a lehető leg­objektlvebben és a valóságnak meg­felelő hangon kell szólnunk a töme­gekhez. A propagandamunkában nincs helye a szépítgetésnek, de pesz­szlmizmus keltésnek sem. Szilárdítani kell az emberek bizalmát, de egyút­tal meg kell magyarázni azt is, hogy a megkezdett mű sikeréért mindany­nyian felelősek vagyunk. Az ideológiai munkában szen­teljünk összpontosított figyelmet a dolgozók, főképpen a gazdasági veze­tők továbbképzésének. Ezek az embe­rek az új irányítási elvek alapjait ne csak elméleti szinten (habár ez ter­mészetes és alapvető követelmény) sajátítsák el, hanem az elméleti alap színvonalának —• konkrét feltételek között —- az egyes termelési ágaza­tokban folytatott gyakorlati tevé­kenységnek is meg kell felelnie. Az eddigi tapasztalatok szerint a múltban nemegyszer az elvileg he­lyes, jól átgondolt és helyesen meg­formált határozatot a gyakorlati al­kalmazásnál elferdítették, sőt ml több, visszájára fordították. Az új irá­nyítási rendszer bevezetésével kap­csolatos nevelőr::unka során ezért az a leglényegesebb, hogy a dolgozók megértsék az íj irányítási elvek iô­LESZ BELŐLE válaszon. Megértette, hogy dédunoká­ja sorsáról, jövőjéről van szó. — Eridj, lányom. Az idő a leg­jobb orvosság. A gyerekre pedig ne legyen gondod. Erzsi még aznap este összeszedte holmiját. Másnap reggel homlokon csókolta alvó kisfiát és sietett az állomásra. A vonatból még egyszer visszanézett az ébredő városra. Fur­csa érzéssel gondolt otthon hagyott fiára. Magának ls szégyellte beval­lani: tehernek érezte. Jgyes, dolgos lány volt, kapott ' hamar munkát. Esténként, ami­kor szobájában gondjaival magára maradt, kisfia járt az eszében. „Sze­gény gyermek. Vajon hogy megy a sora." így ment ez egy hónapig. Az egyik vasárnap hazautazott. Mindent rendben talált, nem sokáig időzött. A nyarat ősz, majd tél váltotta fel. Unalmasak lettek az esték. Megörült, amikor a barátnője farsangi mulat­ságra hívta. A bálon gondtalanul rop­ta a táncot, egyszer csak azt vette észre, hogy az egyik fiatalember raj­ta felejtette a szemét. Nem lepődött meg, amikor reggel felé hazakísérte. Tetszett neki a fiú. Megbeszélték a legközelebbi találkát s aztán naponta találkoztak. Megszerették egymást, házasságot kötöttek. J |óska sorsa megpecsételődött. Az iskolai beiratkozásra is a dédnagymama vitte el. Szegény asz­szony azt sem tudta, hol a feje. Mi lesz a gyerekkel? Ki segít neki a tanulásban, ő maga már rosszul lát, a tananyagot sem ismeri. De megtette, amit tudott. Jóska jól tanult. Ruháján azonban meglátszott, hogy szerényen élnek. 192 korona nyugdíjból és a 200 korona tartásdíj­ból csak szűkösen lehetett élni. Igaz, hogy a bírósági végzés az anyát is 160 korona fizetésre kötelezte. Ö azonban mindent megtett, hogy a végzésnek ne lehessen érvényt sze­rezni. Egy alkalommal kijelentette: — Ha annak a vénasszonynak nem tetszik, adja a gyereket intézetbe. Felháborodását fejezte ki a hivata­lokhoz intézett leveleiben is. Hogy mernek tőle pénzt követelni. Két gyermekről gondoskodik. Férje 1500 koronát keres, s ő maga nincs állan­dó munkaviszonyban. Hogy fia és a dédnagymama 392 koronából él, az őt nem érdekelte. Azzal sem törődött, hogy ketten egy ebédet esznek, ami a kifőzde dolgozóinak jóvoltából elég volt kettőjüknek. A sors volt mostoha, vagy az anyai szív? ... Az idők múlásával az öregasszony elvesztette szemevilágát. Vállára 86 év terhe nehezedett. Jóska közben megnőtt. Esténként kezdett otthonról kimaradozni. A vak asszony nem tud­ta, mikor jár haza. A szomszédok példázgatásaiból azonban sejtette, hogy baj van. — „MI lesz a gyerekkel" — ezeket a szavakat mormolta naphosszat. Érezte, fogytán az ereje, de Jóska sorsát a szivén viselte. Gyakran le­hetett őket látni a nemzeti bizottság épületében. A fiú tudta, hogy a jö­vőjéről van szó. Érezte, a dédnagy­mama már nem sokáig él. Mit tehet ő maga? Kit átkozzon, a sorsot, vagy az anyját? Tudta, hozzá nem fordul­hat, hiszen a 160 koronát sem volt hajlandó kifizetni. Ha mégis magá­hoz venné, csak nyűgnek érezné. Az­tán meg el is idegenedtek egymástól. Bár a sors kegyetlen volt Jóská­hoz, az emberek törődtek vele. Nem hagyták, hogy az utcára kerüljön. In­tézetben talált otthonra. Jól tanult, oktatói megszerették. Maga sem vet­te észre, hogy múlik az idő. Nehéz szívvel búcsúzott el, s vonatra ült, hogy egy morvaországi üzemben mes­terséget tanuljon. Amikor teheti, hazautazik szülővá­rosába. Első útja a temetőbe vezet. Szomorúan áll meg dédnagyanyja sír­halmánál, szeme könnybelábad. Nem él már az az asszony, aki őt úgy szerette. | unkahelyén dicsérik, szorgos, ügyes fiú. Zárkózottsága azon­ban itt sem oldódott fel. Nincs kinek panaszkodnia. Bármilyen jók is hozzá az emberek, de a „fiam" szót senki sem tudja olyan melegen kiejteni, mint az anya. Neki van és mégsincs édesanyja. De azért ember lesz Szilárd jós­kából ... N. J. M KICSI A BORS... A zonci falusi pártszervezet évzáró gyűléséről szóló elemzést akaratlanul is a közismert szólásmondással kel! kezdenünk. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert a zonci alapszervezetnek mindössze hét tagja van. Ez a hét ember irányítja a néhány száz lelket számláló községet és az alig 400 hek­táros szövetkezetet. De, hogy a szó­lásmondás második részét se hagyjuk magyarázat nélkül, le kell szögez­nünk, hogy a kis szövetkezet szilárd, erős alapokon gazdálkodik, és hosz­szabb idő óta figyelemreméltó terme­lési eredményeket ér el. Ez pedig nagyrészt a néhány tagú alapszerve­zet érdeme. Az évzáró gyűlésen is a legtöbbet a szövetkezet problémáival foglalkoz­tak. Megelégedéssel tölt el, hogy Zon­con nagymértékben ÉRVÉNYESÜL A PÁRT VEZETŐ SZEREPE . a termelésben. A zonci szövetkezet túlzás nélkül a Bratislava-vidéki járás legjobb szövetkezetei közé sorolható. A kedvezőtlen időjárás miatt tavaly a növénytermesztésben nem érték el az előirányzott szintet. A hektárhoza­mok úgyszólván minden termékből alacsonyabbak voltak a tervezettnél. Szinte csodának mondható tehát, hogy a növénytermesztésben ilyen körül­mények között 20 000 koronával túl­teljesítették a tervezett pénzbevételt. Vajon minek köszönhető a páratlan siker? A válasz nem egyértelmű. A si­ker elsősorban a pontos, aprólékos, mindennapi irányító munkának és el­lenőrzésnek köszönhető, melyben kéz­zelfogható a kommunisták érdeme. A jó irányítás azonban magában alig­ha eredményez fokozott munkaszor­galmat. Zoncon jól kihasználják Már két év telt el azóta, hogy üzem­be helyezték Kralopy nad Vltavouban az új kaucsukgyárat. A vegyi úton elő­állított kaucsuk gyártásának tervszerű növelése oly eredményes, hogy már ez idén 30 százalékkal és 1970 ig 50 szá zalékkal csökkenthetjük a természetes kaucsuk behozatalát. Képünkön Jlfí Vohnlcký, a mfikaucsuk osztály dolgo- P; zója. (CTK - B. Krejcí felvétele) _______________ & Az új irányítási elvek gyakorlati megvalósítása igényes feladatok elé állítja a dolgozókat Ritkán fordul elő, hogy egy­egy intézkedés a lakosság körében oly élénk visszhangra talál, mint a népgazdaság új, tervszerű irányítá­si rendszerének a közelmúltban nyil­vánosságra hozott alapelvei. Érthető ez, hiszen olyan intézkedésekről van szó, melyek nemcsak a népgazdaság továbbfejlesztése szempontjából igen fontos (az intézkedések természete­sen elsősorban a népgazdaságot érin­tik), hanem a társadalmi élet többi területére is hatnak. Miután pártunk Központi Bizottsá­ga jóváhagyta az új irányítási elve­ket, befejeződött a párt- és az állami szervek dolgozóiból, közgazdaságtu­dományunk jeles képviselőiből, gaz­dasági szakembereinkből álló aktíva munkájának első időszaka. Az új irá­nyítási alapelvek kidolgozása folya­mán a napi sajtóban és a szakiroda­lomban megjelent cikkek, kommen­tárok, a pártgyűléseken és szeminá­riumokon elhangzott hozzászólások és megjegyzések segítették a széles körű aktíva munkáját. Az átépítés lényegével, az új irá­nyítási rendszer bevezetése szükség­szerűségének felismerésével kapcso­latos nézetegység kialakulása, a kon­cepció kidolgozása, a feladatok telje­sítése fő irányvonalának megszabása, ennek az egyes ipari szakágazatok, a belkereskedelem és a külkereskede­lem feltételeire való alkalmazása, a megvalósítás feltételeinek körvonala­zása — ezek voltaképpen azok a pozitívumok, melyekkel az új irányí­tási elvek megvalósításának új idő­szakába lépünk. Már az új irányítási rendszer alapjai kidolgozásának időszakéban ÜJ SZÖ 4 * 1985. március 1T,

Next

/
Oldalképek
Tartalom