Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-13 / 43. szám, szombat

„Elfogulatlan" bírák [ rnl akartam apró gondjainkról, reményeinkről, ' olyan jó és rossz jelenségekről, amelyek St- és átszövik életünket és felváltva hol keserűséggel, hol derűvel töltik el hétköznapjainkat. A terv kész volt, füzetemben a jegyzetek megfogalmazásra vártak, de valami közbejött. Ez a valami meghiúsította a tervemet, és mondanivalómat úgy szétverte, akárcsak a jég a fiatal májusi palántát. Írnom kell hát e váratlan támadásról. Nem hagy nyugton, beszélnem kell arról a döbbenetről, amit a frankfurti náci per ítélete és az ítélet indokolása váltott ki belőlem. Magam előtt látom a frankfurti tárgyalótermet; és hallom Arnold Schmidt törvényszéki elnök ítélethirdetését, amelyben Ottó Hunschét, az Eichmannkülönítmény jogtanácsosát felmentette, Hermán Krumeyt, Eichmann helyettesét pedig öt évre ítélte, ami tulajdonképpen azonos a felmentéssel. Az ítélet Indokolásában az elnök a tanúk terhelő vallomását elfogultnak minősítette. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy a frankfurti bíróság nem hitt a felsorakozó terhelő tanúknak, ellenben Hunsche és Krumey, a „felsőbbrendű" gyilkosok állításait elfogadta. Hogy Hunsche és Krumey mit gondolt a per döntő perceiben, nem tudom, mert nehezen tudom magam helyükbe elképzelni. Azt azonban könnyen el tudcm képzelni, mit érezhettek a terhelő tanúk az ítélethirdetésnél, hiszen nem sok hiányzott ahhoz, hogy a frankfurti bíróság őket ítélje el elfogultságukért. Valószínűnek tartom, ha a frankfurti bíróságnak erre módja lett volna, akkor meg is teszi. Ilyen javaslat el is hangzott a február negyediki auschwitzi per tárgyalási napján, amikor a náci vádlottak védői azt a javaslatot tették a bíróságnak, hogy tartóztassák le Erich Markowitsch minisztert, — az NDK népgazdasági tanácsának első elnökhelyettesét, aki tanúként volt jelen a tárgyaláson — mert része volt a védelmi fal építtetésében. E szemérmetlen javaslatra a bíróság elnöke azt válaszolta, hogy fontolóra veszi a dolgot. Utána az a fonák helyzet alakult, hogy Markowitschot tanúvallomása után felszólították, a bíróság döntéséig ne hagyja el a tárgyalótermet. Persze a bíróság volt olyan kegyes, hogy szabadon engedte azt a Markowitschot, aki tizenkét esztendőn keresztül különböző náci börtönöknek és haláltáboroknak a foglya volt. A „nemes" szándék mindenesetre megvolt. Könnyen elképzelhető tehát, ha a tanúk elfogultságukért mondjuk ' néhány évet kapnak, akkor n»v« • i íhogy máskor is hasonló elfogultsággal valljanak német polgártársakról, akik véletlenül Eichmann munkatársai voltak. Mert ha alaposan meggondoljuk, Eichmann ls csak parancsot teljesített, „hazafias" kötelességének tett eleget, amikor azt a néhány százezer vagy millió „alacsonyrendű" zsidót a gázkamrába küldte, és csak a zsidó bírák elfogultságára jellemző, hogy halálra ítélték. Ha Eichmann a frankfurti bírák elé kerül, akkor bizonyára csa'k néhány évet kap, Krumeyt felmentik, védőjük pedig bizonyára Hunsche, Eichmann egykori jogtanácsosa lett volna. Valószínű Hunsche, iti I a fasiszták védő' • • " ' • jeként kitűnően végezte volna a dolgát. Ez a szerep egyenesen neki való, és könnyen lehet hogy Eichmann kevesebbel is megúszta volna. Az sincs kizárva, hogy Hunsche a pert május nyolcig, az elévülés napjáig kihúzta volna és akkor enyhébb ítéletre kerül sor. Az elévülés „nemes" gondolatának hatása már a frankfurti perben is erősen érezhető volt. Az ítéletből és annak indokolásából kiderült, hogy a terhelő tanúk mind elfogultak, csak a vádlottak és a frankfurti bírák mentesek ettől a szörnyű tulajdonságtól. A frankfurti bíróság szigorúan csak az „igazságot" tartotta szem eľitt, amikor ítéletét kilenc hónapi tárgyalás után meghozta, és alapos körültekintéssel megindokolta. Kilenc hónapig tartott, amíg életet leheltek a torzszülött ítéletbe. Ez a torz ítélet azt a torz múltat idézi, amely öt testvérem életét hamuvá és füstté változtatta, azt a szörnyű múltat Idézi, amely milliók — felnőttek és gyermekek — hitét, reményét és játékos kedvét irgalmatlanul gázba fojtotta... És bár tudom, hogy a hosszú éveken át tartó tömegmészárlás nem állt a német nép, a német munkásosztály érdekében, mégis megtörtént... Hunsche felmentése sem szolgálja a német nép érdekét, a torz ítélet, — amely Hunsche és társa vértől szennyes múltját akarja tisztára mosni, — mégis megszületett, azért az egész tárgyalás a döntéssel nem a humánumot, nem az igazságot, hanem az iszonyatot, a fasizmus tisztátalanságát eleveníti fel. már tudom, semmi sem olyan veszélyes hazánkra ' • és az egész világra, mint éppen a Hunsche- és Krumey-pert tárgyaló frankfurti bíróság „elfogulatlansága". Ilyen elfogulatlansággal gyújtották meg több mint harminc esztendővel ezelőtt a berlini egyetem előtt a könyv-máglyákat, amelyeknek lángja mélyen belevilágított a gyilkos fasizmus sötét világába. Ez a per és az ítélet ugyancsak betekintést enged a revansista politika sötét szándékaiba. A könyvmáglyák csak előjátékai voltak az auschwitzi máglyáknak, ez a per is előjátéka az elévülési színjátéknak, amellyel Bonn a keservesen kiharcolt béke huszadik évfordulóján meg akarja „ajándékozni" az emberiséget. SZABŰ BÉLA Új bemutatóra készülnek összpontosítást tartott a CSISZ Központi Bizottságának Magyar Népművészeti Együttese Beszélgetés Viczay Pál igazgatóval <1 Tervek, elképzelések © A műsor két részes ® A hangsúlya népművészeten van ©' Emlékkönyvet adnak ki ® Méltón köszöntik az ország felszabadulásának 20. évfordulóját Január 30-tól február 7-ig Léván tartotta összpontosítását a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának Magyar Népművészeti Együttese. Az immár 10 éves múltra visszatekintő, sok sikert aratott együttes új bemutatóra készül. Legutóbbi bemutatójuk óta két év telt el. Közben az együttes járta a falvakat, városokat, és változatos műsorával sok sikert aratott. Az utóbbi hónapokat az erőgyűjtésre és az ünnepi műsor előkészítésére fordították. Az új bemutató műsorszámainak betanítását szolgálta a mostani összpontosítás is. Léván, a művelődési otthon nagytermében az elmúlt héten az együttes tagjai naponta találkoztak és tudásuk legjavát adva tanultak, gyakoroltak. Az összpontosítás utolsó napjainak főpróbáin mi is részt vettünk. Az alkalmat felhasználtuk arra ls, hogy néhány kérdést intézzünk Vinzay Pálhoz, az együttes igazgatójához: — Jelenleg hány tagú az együttes? — összesen 120-an vagyunk. Általában ez az állandó létszám. — Kikből tevődik össze a tagság? — Leginkább közép- és főiskolásokból. Vannak azonban üzemekben és hivatalokban dolgozó tagjaink is. A tagságnak évente átlag az egyharmada kicserélődik. Akik befejezik Iskolai tanulmányaikat és vidéken állnak munkába, a helyszínen kamatoztatják tudásukat. — Az új bemutató mikor és hol lesz? — Az új bemutatót május 15-én Bratislavában a Kultúra és Pihenés Parkjában tartjuk. Ezt megelőzőleg a műsorral a májusi ünnepségeken fellépünk Léván és más délvidéki városban. Jelenleg minden erőnket a műsor betanítására fordítjuk. Nem feledkezünk azonban meg a szervezésről és a vidéki fellépések előkészítéséről sem. A műsort az ország felszabadulásának 20. és együttesünk megalakulásának 10. évfordulója alkalmából rendezzük. A bemutatóra meghívjuk mindazokat, akik a 10 év alatt tagjai voltak együttesünknek. A szervezés már ilyen irányban is megkezdődött. Körülbelül 500 tag részvételével számolunk. Ezúttal is kérjük együttesünk volt tagjait, hogyha elköltöztek régi lakhelyükről, tudasság címüket, hogy a meghívót elküldhessük. — A bemutatón kívül a 10. évforduló alkalmából mást is rendeznek? — Ünnepi találkozót tartunk és díszoklevéllel jutalmazzuk a tagokat. Kiadunk egy 100 oldalas, az együttes életét, fejlődését bemutató emlékPróbái az együttes.. IMészáros felvétele) könyvet is. A kiadvány már a nyomdában van és rövidesen megjelenik. — Az összpontosításon mit tapasztalt? — Az elmúlt hét munkájáról csak a legjobbat mondhatom. A fiúk és lányok mindent elkövettek, hogy a rendelkezésre álló időt gazdaságosan használják ki és a legjobb eredményt érjék el. A próbákkal a magam részéről elégedett vagyok. — Milyen lesz az új műsor? — Oj műsorunk két részből áll. A Népek felszabadulása című első részszel (felújított és új műsorszámokkal) Csehszlovákia felszabadulásának 20. évfordulóját köszöntjük. A Délszlovákiai tájak című második rész az együttes 10 éves munkáját köszönti. Mindkét összeállításban népművészeti műsorszámok szerepelnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jövőben is kizárólag ezt az utat követjük. A hangsúlyt a népművészet felelevenítésére, és továbbfejlesztésére fordítjuk. Nem zárkózunk azonban el a mai ember gondolat és érzésvilágát kifejező új műsorformáktól sem. — A nyári hónapokban hová készülnek? — Ebben az évben összesen 55 fellépést tartunk. Oj műsorunkat mindenekelőtt Kelet-Szlovákiában és Szlovákia délvidékén szeretnénk minél több helyen bemutatni. Készülünk külföldi vendégszereplésekre ls. Nagy esemény lesz a Spartakiádon tervezett fellépésünk, ahol együttesünk minden tagja részt vesz. A tánccsoport külön bemutatót is tart. — További tervek, elképzelések? — Szeretnénk szép, igényes műsorral fellépni, szeretnénk a közönség osztatlan elismerését elnyerni. Örülnénk, ha megvalósulna a külföldi vendégszereplés. Az együttes néhány tagja nemrégen Nyugat-Németországban lépett fel. A tagok felejthetetlen élménnyel gazdagodtak. Meggyőződésem, hogy újabb külföldi vendégszereplés nemcsak hírünket öregbítené, hanem fokozná az együttes tagjainak munkakedvét, erejét és tudását is ... Két napot töltöttünk Léván. A két nap alatt meggyőződtünk arról, hogy lelkesedésben, tudásban most sincs hiány. A 120 fiatal lány és fiú kedvvel, szenvedéllyel táncol, énekel, önfeláldozó és sok erőkifejtést igénylő munkájukért természetesen nemcsak sok tapsot, hanem ajándékot is érdemelnek, mégha annak az ajándéknak külföldi vendégszereplés is a neve. A látottakról ezúttal csak annyit: bár a műsoron még sok a csiszolni való, a magyar népművészeti együttes új bemutatójával méltón köszönti az ország felszabadulásának 20. évfordulóját. BALÁZS BÉLA Ma 100 éve született CSÓK ISTVÁN nagy magyar festőművész. Ebből az alkalomból közöljük ZüZü BETEG című festményét GYÜRE LAJOS: Ki szolgája lettem a szónak ínyemen kóstoltam a kék hétköznapok aranyméz illatú egét, gyűrűző borban apám megkopott, permetlétől gyulladt szemét, őmlő vas tetején - mint levesben a kenyér a felbukó sötét salakot, inas acélvázak merevedett, gúzsba szorított kemény szigorát. A munkált dolgokba láttam, - mi nekem láttatni engedett az anyagba, a sóba, szénbe, a bennem élő, testem kitöltő örök mindenségbe, - s mint anya gyermekét kihordtam magamban^ a vérben fogamzott igét. S a dolgok rendje kezemhez dörgölte orrát - hű kutya megismert a kalapács, az ásó, a toll, mint ki tudja, s hogy nem gagyogó varázsszó, nem zavart képzetek egymásbagyúrt furcsa csokra, hanem a rend, a józan törvény tart minket vaskapocsnál jobban fogva. És rámszólt - mert hallgattam a vasércet majszoló örökké éhes kemencék kémény-újja, a világba nyújtózó acélsínek éneklő húrja, a szakadt, hó-ruhájú vetés s a parton ülő bodor füzek egyszóval ez az egész minket ölelő, vérben vajúdó föld hogy szóljak. Szóljak, mert ki sokáig hallgat, száján, mint a rozsdás lakat nyikorog a szó, vásott a gondolat, s csak tördelt, szakadt sorokat dob felszínre a mély - éhes karvaly — önmagát eszi, tépi, a kitörni vágyó szenvedély. Hogy szóljak mert ki sokáig hallgat, az idő szelíd kaptatóján elhullik míves szava, s az okos munka láza, mi az alkotó csendet arany-igékre váltja, közőny-mia-zmás báklyóvá merevül a szájon, s még arra sem telik, hogy e templom-csönd magány - mint reuma - néhanap fölfájjon. Szóljak - nem magamért, ki csak szolgája lettem a szónak nem a versért, a rímben visszacsillanó nap sugár-melegéért, hanem teérted, s általad szóljon bennem a kitelelt vetés, a bimbós anyamell, kapát szorító tenyér, és szeretők összebújt melege, február győzelmes fecskéje, az ismeretlen katona, ki szabad napunk útjelző köve alatt porlad, - szóljak teérted, te szikla-jövő, ízes étel, melengető holnap. 1965. február 13. * ÜJ SZÓ S