Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-13 / 43. szám, szombat

ELETGYÖKER A természet a gyógyszerek tár­háza ©' A néphitet sok esetben az orvsotudomány is igazolja © ® Tudósok kutatják a Távol-Kelet növény- és állatvilágát A zsensenyt („életgyökér") ősidők 61a gyógynövényként ismerik, gyökere négy évezrede gyógyítja a Kelet lakólt. Sok­féle gyógyító hatása meglepi a kutató­kat is és egyre újabb lehetőségeket kí­nál ennek a természetadta gyógyszernek az alkalmazása. Ä ZSENSENYGYÖKÉR formája sok­szor nagyon hasonlít az emberi alak­hoz. A kuruzslók egykor részenként adták pácienseiknek. Akik fejfájásban szenvedtek, a gyökér felső részét kapták, akik szívbántalmakra panasz­kodtak, azoknak a középső rész ju­tott, akik pedig lábukat fájlalták, a gyökér „lábával" gyógyíthatták ma­gukat. A néphitben az fejeződött ki, hogy nincs az emberi testnek olyan része, amelyre ne gyakorolna Jó ha­tást a zsenseny. A mai orvostudomány nemcsak általános erősítő szerként iismeri ezt a növényt, hanem számon tartják sokrétű kiválasztó hatása mia'tt is. Kísérletek folynak a hlper­tonás betegségek, az érelmeszesedés, az ideggyengeség, a cukorbaj zsen­sennyel való gyógyítására. Napjankban biológusok és vegyé­szek tanulmányozzák a gyógyhatású gyökér tulajdonságait. Sikerült kivon­niuk a zsenseny hatóanyagát és be­bizonyították, hogy a legősibb gyógy­növényben rejlő lehetőségeket még távolról sem tárták fel. Lehetséges, hogy a zsenseny igen nagy szerephez jut majd a jelenkori orvostudomány sok aktuális problémájának megoldá­sában. A zsenseny iránt megnyilvánuló tu­dományos érdeklődés másik következ­ményeként felfedeztek egy sor ugyan­csak gyógyító hatású rokon-növény­fajtát: az eleuterococcust, az acan­topanaxot és a mandzsúriai aráliát. A legnagyobb figyelmet az eleutero­coccus érdemli, mert gyökere, szára és levele olyan hatóanyag-komplexu­mot tartalmaz, amely az életfolyama­tok egyensúlyban tartását segíti elő. Az eleuterococcus még olyan, egy­mással teljesen ellentétes jellegű be­tegségekkel is felveszi a harcot, mint az apátia és a túlzott ingerlékenység, az álmatlanság és az aluszékonyság, segít azokon, akiknek alacsony, vagy akiknek a normálisnál magasabb a vérnyomása. Egyelőre még kevés erősítő ké­szítményt gyártanak a Távol-Keleten. Hiszen az usszurl tajgában nem kőny­nyű zsensenyre találni. A rokon-tu­lajdonságú növények gyakrabban elő­fordulnak, viszont azok még nem ter­jednek el széles körben az orvostudo­mányban. A Távol-keleti Biológiai In­tézetet nemrégiben hozták létre Vla­gyivosztokban, s az intézet munkája meggyorsítja majd az egyedülálló he­lyi növényvilág felhasználását, AZ INTÉZET MUNKATÁRSAI kísér­leteznek azzal is, hogy mesterséges körülmények között termesszenek zsensenyt, megkezdték az elsó eleu­terrococcus ültetvények létrehozását és újabb természetes gyógyszerek után is kutatnak. Valószínű, hogy nemcsak a növények között, de az állatok testében is rábukkannak majd hasonló természetes gyógyhatású anyagokra. A pantokrin nevű készít­ményt például a távol-keleti pettyes szarvas fiatal agancsából nyerik. Az állatvilág egyelőre kevés hasonló ter­mészetes gyógyhatású anyagot szol­gáltat. A tudósok tehát ismét meg­vizsgálják a Távol-Kelet gazdag állat­világát, mint a szárazföld, mint a Csendes-óceán faunáját. A CSEHSZLOVÁK SAJTÓIRODA a napokban rövid hírt közölt arról, hogy a Znojmói Helyi Nemzeti Bizottság vízgazdálkodási osztálya elrendelte a földalatti térségek beméréséi és rendezését. Ezzel az intézkedéssel a város utcáinak és házainak süly­lyedését akarja megelőzni. A hír a föld aláttl térségek rövid leírását tartalmazza s megállapítja, hogy a munkálatok előreláthatólag több mint 400 000 keronát igényelnek. A dolog mód felett felkeltette kíváincsiságomat. Milyen föld alatti térségekről -lehet szó? Hirtelen eszembe jutottak a „znojmoi kata­kombákról" szóló kósza hírek, amelyek állítólag Ausztriáiba- vezetnek. Ed­dig ugyan nem hittem a mende-mondáknak, de a sajtóiroda híre most mintha részben igazolná. Ha valóban katakom­bákról van szó, akkor mi­ért ne végződhetné­nek Ausztriában? Hiszen Znojmó alig néhány kilo­méternyire van az or­szághatártól! És ha tény­leg Ausztriába vezetnek a föld alatti folyosók, ak­kor viszont ezek a világ legnagyobb katakombái! Micsoda felfedezés! Gon­doltam arra is, mit Jö­vedelmeznek például a híres római katakom­báik... A znojmói katakombáik előzetes ér­tesülések szerint körülbelül 8tí hek­tárnyi terület alatt húzódnak, két-há­ufcában kezdtek veszélyesen Ingadoz­ni a házak. Dr. Cigán mérnök, pro­fesszor, a Csehszlovák Tudományos Akadémia levelező tagja, akit e je­lenség megítélése céljából Znojinóba hívtak, megállapította, hogy a házak vagy talajcsuszamlás, vagy pedig a föld alatti üregek beomlása követ­keztében süllyednek. Ezek után kezdett a dologgal fog­lalkozni a helyi nemzeti bizottság is. Most, miután már olvasóink is is­merik a legfontosabb tényeket, lépjük át végre az óvárosháza címerekkel díszített kapuját, s menjünk le a ka­takombákba vezető húsz lépcsőn. Szabályosan kivájt sziklaüreg, friss KATAKOMBÁK MÉLYÉN AZ ELSÜLLYEDT KAZÁNHÁZ ZNOJMÓBAN • ARANY A PINCÉBEN • A FIATALOK ÉS ARIADNE FONALA levegő és villanyfény fogad a föld alatt. Ezt a részt már hat évvel ez­előtt feltárták. Persze, akkor még rom, sőt helyenként négy emeletnyi nem sejtették, hogy a katakombák az egész város alatt, sőt messze a város falain túl húzódnak. mélységben. Építésük a XIII. század ban kezdődhetett s kb. 300 évig tart­hatott. Az időpont a folyosók állapo­tából, a felhasznált építőanyagból, va­lamint az építészeti' technika alapján állapítható meg. Sem a városi levél­tárban, sem másutt ugyanis egyetlen feljegyzés sem maradt, amely utal­na ezekre az építkezésekre. Ebből ar­ra következtethetünk, hogy a kata­kombákat városvédelmi célokra építet­ték. Ezt a feltevést az a tény is iga zolja, hogy a föld alatti folyosók tő Kísérőim gyorsan haladnak előre, közben figyelmeztetnek egy-egy érde­kességre, mint például a 20 cm át­mérőjű szellőztetőlyukra, amelyet olyan furfangosan vájtak a sziklafal­ba, hogy az építészek máig sem ké­pesek megállapítani annak módját. Labirintusokon haladunk keresztül, itt-ott megtorpanunk egy-egy vak fo­lyosó előtt, majd egy körfolyosón kéletes szellőző berendezéssel és öt- ni e«y ünk v é8'8- h o8y visszatérjünk a letesen megoldott vízvezeték rendszer- kUlldu1 0 ponthoz. rel vannak ellátva, tehát hosszabb időre ís menhelyül szolgálhattak a város lakóinak. Ez magyarázza a fennmaradt tűzhelyek szerepét is — amelyekből a füstöt gazdagabb polgá- már nincs villanyvilágítás, rok házának kéményeibe vezették, hogy az ellenséget ne figyelmeztet­— Itt ugyan könnyű lenne elbo­lyongant — gondolom megborzongva, de kísérőim magabiztosan haladnak előre. Végül is elérkezünk oda, ahol Most az úgynevezett román te­tesse. a katakombák létezésére. A fo- remben vagyunk,. 80 centlméternylre i-yosók összefüggnek -a város bástyái­val ls, amelyek a középkori város leg­fontosabb védőpontjai voltak. Évszázadok múltán a védelmi rend­szer elvesztette jelentőségét és a fo­lyosókat gazdasági célokra kezdték használni. A házak tulajdonosai elke­rítették a házuk alatti rászt, s gyü-. mölcsöt raktároztak benne. (A pincéik­ben ugyanis állandó a hőmérséklet, mégpedig a felső emeleteken 6—8 C fok, az alsókban pedig 4—5 C fok. a városi park alatt — magyarázzák. A lámpa egy nagyobb terem körvo­nalait világítja meg, melyet középen masszív, román stílusú oszlopok vá­lasztanak ketté. A terem falait külö­nös gonddal dolgozták ki. Miután ki­vájták a sziklaüreget, kirakták téglá­val, a közöket kitöltötték őrölt mész­: kő- és homokkeverékével, majd víz­zel (egyesek szerint sörrel!) locsol­ták. Az így oltott mészt erősebben tart, mint maga a sziklafal. Ezt a Ennél a hőmérsékletnél a gyümölcs mó d' S 2. er t _ m° el y, nákln k ismeretlen hónapokon át megtartja frisseségét. Ez tehát a znojmoi zöldség titka! Ez­ért szállíthatták már a középkorban is a híres znojmói kereskedők a friss cseresznyét és uborkát Közép-Euró-. pa főúri konyháinak). Teltek, múltak az évszázadok, s ar­ról, hogy a folyósórészecskök egy na­gyobb egységhez tartoznak, lassan megfeledkeztek. Akiket érdekeit vol­na, mit rejt a pincék fala, a.zok se merészkedtek néhány száz méternél tovább, mert féltek, hogy eltévednek a sötét labirintusban. A nem használt folyosók mennyezete idővel megron-. gálődott, s a felső emeleteket elön­tötte a megrepedt csatornákból kiszi­várgó víz. Végül is megtörtént az, aminek a víz és az iszap hatására törvénysze­rűen be kellelt következnie. Az alá­mosott sziklafalak omladozni, s a há­zak, amelyek alatt a talaj rnegcsu­szamlott, süllyedni kezdtek. Három évvel ezelőtt történt, hogy amikor a középiskola fűtője reggel be akart gyújtani — meglepetten vette észre, hogy a kazánok helyén csak egy nagy fekete lyuk tátong! A fűtőberendezés úgy, ahogy volt — elsüllyedt. Kis idő múltán viszont a Mikuláš volt — a rómaiak alkalmazták. Ez­tehát arra vall, hogy a munkálatokat valószínűleg olasz hadifoglyok végez ték. Tovább megyünk. Szűk lyukakon bújunk át, meredek lépcsőkön szál lünk egyre lejjebb. Az az érzésem már nagyon mélyen lehetünk. Lábam hirtelen vizet ér. A lámpa fényét lépcsőkre Irányítjuk, de víz sehol sem látható. — Pedig ott van! — nevetnek kl sérőim. Valóban! Hiszen érzem isi Csak olyan tiszta és átlátszó, hogy az embernek bele kell nyúlnia, hogy elhigyje. — Most az egyik legmélyebb he lyen vagyunk — magyarázza kísérőm — Figyelje csak meg ezt a sziklafa­lat átszelő keskeny kaolin-eret. Akár a szappan. Ez okozza a szikla csu számlását. Ne nagyon tapogassa, mert még ránk omlik a mennyezet! Gyorsan felmegyünk a lépcsőkön s egy újabb tágas terem tárul elénk Borpincének használták. A felsőbb emeleten volt a prés. Feljebb me gyünk. A lépcsők itt már nem olyan meredekek, s durva deszkákkal van nak kirakva. Ez azért van, mert ide már a ház urai is le szoktak járni. — Itt a lépcsőnél — meséli kísé rőm — egy 1629-ből származó húsz grammos aranypénzt találtam a múlt kor. Az egyik oldalán III. Zsigmond lengyel király, a másikon Gdanszk képe látható Biztosan valami lengyel kereskedőé volt a pince. Tovább haladunk. Húsz centiméter re vagyunk a felszíntől. A lámpa fé nyénél különös rajzokat látok a fa Ion. Ezt a helyet a znojmói fiatalok fedezték fel, itt tartották gyertya fénynél összejöveteleiket. Hogy el ne bolyongjanak, ide jövetelükkor fehér fonalat gombolyítottak a fal mellett Észrevétlenül múlik az idő. Mire feljutunk a pincékből, már sötétség uralkodik a város felett, de a kata­kombák homálya után ez fel sem tű nik. A régi városháza nehéz ková csolt rácsoskapuja becsukódik mö göttünk, amikor hirtelen eszembe jut a kérdés: — Hol végződnek a katakombák? És milyen hosszúak a folyosók tulaj­donképpen? — Hogy hol végződnek, azt még nem tudjuk — kapom a választ. — Eddig mindössze 28 kilométert sikerült fel­mérni s kitisztítani. A szakértők sze rint még sok-sok kilométernyire hú­zódnak a Dyje alatt ls egészen a Kraví Höráig, s talán még tovább ls, Annyi már bizonyos, hogy a znojmói katakombák nagyobbak az Európa­szerte legnagyobbnak vélt tábori ka­takombáknál. Vannak, akik még me részebb dolgokat állítanak s világ viszonylatokat emlegetnek. Ez azon­ban csak feltételezés. Épp úgy, mint ahogy az is, hogy Aiisztriábán vég-­zddnek. Fáradtan, átfázva búcsúztam ked­ves kísérőimtől, S miközben a vonat hazafelé robogott velem, lélekben még egyszer felidéztem a vég nélkü­li sötét folyosók komor hangulatát S habár jelentőségükről még nem so­kat mondtak a szakértők, egy bizo­nyos: nagy történelmi felfedezésről van szó, amelynek híre bizonyosan túlszárnyalja majd hazánk határait ROMAN ILONA Nyirkos földalatti folyosók. TÉLI REGGEL volt, ami­kor Dobiáš elvtárs riasz­totta az osztagot. A pisz­tolydörrenés a háromszö­gelési pont felől hatolt a füléhez. A Gazik motorja feldü­börgött, és az erdő felé száguldott. A két felderí­tő, Nociar és Beneš határ­őrök behatoltak az erdő­be. Csend volt, csak a hó ropogott lépteik alatt. Az­tán egy hörgő hang hal­latszott a fák közül: — Fiúk... segítség... segítség...! A katonák az őrtorony felé rohantak. • • * Pepo Ulrichot nagyon A gyilkos és q pártfogók szerelték a bajtársai. Lel­kiismeretes, szorgalmas, fegyelmezett katona és bajtárs volt. Azon a reggelen Pepo Ulrich volt az őrjárat pa­rancsnoka, és amikor Dob­richovský nevű bajtársával elindult, még nem tudta, hogy útja a halálba vezet. — BAJTÁRSAK, SEGÍT­SETEK! — hörögte sze­gény Pepo Ulrich, amikor bajtársai az őrtorony alá értek. Ott feküdt a fiatal katona átlőtt gerinccel, összezúzott testtel... A hóban pedig kirajzo­lódtak a menekülő gyilkos nyomai. A nyomok a ba­jor határ felé vezettek. PEPO ULRICH, miközben bajtársai a kórházba szál­lították, meghalt. Dobrichovský gyilkos a Német Szövetségi Köztár­saságba menekült, és a mai napig is ott tartózko­dik. A NEONÁCIK örvendez­nek. A „Der neue Tag" hatalmas szenzációként közölte, hogy „egy cseh fegyverrel a kezében át­menekült a határon!" A neonácik védik a gyilkost — mert hiszen testvérük a gyilkosságban, elállatiaso­dásban, gonoszságban. Dobrichovský gyilkost a a csehszlovák hatóságok kikérték az NSZK-tól, de ez ideig még nem kaptak kérésükre választl ITT VAN ELŐTTEM Pepo Ulrich fényképe. Kedves, mosolygós gyermekeire. Az apjára és az anyjára gon­dolok ... Ifi) WPM', KÜLÖNÖS RAKOMÁNY Egy párizsi pályaudvarra befutott tehervonat vágómarhának deklarált csukott vagonja vonta magára a pá­lyaudvari személyzet figyelmét. A ko­csi belsejéből ugyanis egyszer sem hallatszott bőgés. Nagy volt a meg­rökönyödés, amikor felnyitásakor csonlig lesoványodott portugál mun­kanélkülieket találtak benne, akiket így csempésztek Párizsba A nyom­ban megindított vizsgálat kiderítette, hogy az utóbbi években már 50 000 olcsó portugál munkaerőt „importál­tak" ily módon az országba. Egy em­bercsempészkonszorcium egyre újabb „árumegrendeléseket" . kap a francia munkaadóktól.­SZENZÁCIÓS TALÁLMÁNY Harold Bates brixhami farmer tyúk­jainak egyelőre nem kell a szakács­nő vágókésétől rettegniük. Tulajdono­suk ugyanis rájött, hogy bizonyos hő­mérsékletre fel­hevített ürülé­kükből metán­gázt lehet nyerni, mely teljesen he­lyettesíti a ben­zint mint hajtó­anyagot a gépko­csimotorban. Bates egy új­ságíró kíséreté­ben 115 kilomé­tert tett meg az újonnan nyert üzemanyaggal hajtott gépkocsi­jával. Az angol mezőgazdasági minisztérium és más hivatalok ls ér­deklődést tanúsítottak a felfedezés Iránt és a legközelebbi kísérleti autó­túrán részt akarnak venni. Az új találmányban nem lebecsü­lendő, hogy a „tyúkganéj-hajtóanyag" teljesen szagtalan. JÖSSZ-E VELEM TÁNCBA? Az Egyesült Államok szenátusi vizsgálóbizottsága lerántotta a leplet egy „szállítócégről", mely ügyfelei­nek jegyzéket küldött szét állítóla­gos „party-girl"-ök (leányok, akik hí­vásra hajlandók „estélyeken" részt Venni) nevével, címével és telefon­számával. 50 név ára: két dollár. A bökkenő a dologban: a lányok való­ban léteznek, címük és telefonszá­muk is pontos, — ám kivétel nélkül' teljesen ártatlan „tizennégyévesek" (serdülő korú lányok), akiknek fo­galmuk sem volt róla, hogy valaki nevükkel visszaélve üzleteket csinál. Az egyik lány apácanővendék egy kolostorban. /Neues Deutschlandf SZÓ SZERINT VETTE Dührohamot kapott egy vevő egy New York-i áruházban, amikor a kért revolver helyett az elárusítónő köte­let kínált neki. Amikor a nőt kérdő­re vonták, a cég eladási alapelveire hivatkozott, amelyekben szó szerint ez áll: „Ha a vevő olyan cikket kér, mely már elkelt, okvetlenül pótcikket kell helyette kínálni". j Berliner Zeitung J MIRON, A KÍGYÓÖLŐ DALIA A macskát eddig általában egérva­dásznak tartották. E nézetre alapo­san rácáfolt Miron, az üzbegisztáni Usztiurt fensíkon kutató geológusok macskája. E cirmos ugyanis szakmát változtatott: egerek helyett mérgeskí­gyókat pusztít. Alighogy a geológusok táborában kígyó jelenik meg, Miron tüstént rá­veti magát, mégpedig sajátos takti­kával: a kígyót a farkánál ragadja meg, a levegőbe penderíti, majd a földhöz vágja. Még egy-két akrobati­kus mozdulat, és az ellenség élettele­nül terül el a földön. Miron, a győz­tes büszkeségével viszi zsákmányát a konyhasátorhoz, ahol jól megérde­melt ínyencfalattal jutalmazzák. Nemrég Miront megmarta egy vi­pera. A geológusok azonnal orvost hívattak, aki külön helikopteren csak­hamar leszállt a táborba. A megmen­tett Miron továbbra is védelmezi a geológusok táborát a veszedelmes vendégektől. ( ĽHumanité ) WAöer; \if. ÜJ S7.Ö 6 * 1985. február 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom