Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-06 / 36. szám, szombat

A dönt vé nyen Mintha óriás kaszás suhintott volna végig a felső Garam-menti hegyeken — rendre dőlt fatörzsek szomorú látványa jelzi a novemberi nagy vihar útját. Embermagasságra a tő felett gyufaszálként kettétört fenyöóriás... A meredek lejtőn rendetlen összevisszaságban behavazott megközelíthetetlen fatörzsek. Az orkán dühöngő tébolyának kiszámíthatatlan szeszélye nyomán — pusztulás. Temető. Belépni — veszélyes. A lejtőn tornyosuló farengetegben egy törzset megmozgatsz — kiszámíthatatlanul csúszik, zúdul, gurul a holtában veszélyes erdő. A derékig érő hóban mégis emberek küzdenek. Gépfűrész berreg, fejszecsapás hallik, erdei traktor száz lóerős motorja dohog. A hatalmas traktor gyufaszálat vonszoló apró hangyának tűnik, a derékig hóban álló emberek parányi fejszéje piciny karcolásra képes csak a döntvény testén. A borzasztó látványtól megrendült idegen felad minden reményt. A zöldruhás erdészek, a báránybőr kucsmás favágók azonban jobban ismerik az erdőt, titkait, a benne leselkedő ezer veszély ellenszerét. Rajtuk a megrendülésnek nyoma nem látszik ... Csak a kucsmák alól felszálló párás lehelet, s homlokukon az izzadságcseppek. S ez reményt kelt az idegenben is. A természet kelepcéje Az erdészek feje felett lebegő katasztrófa kísértete nem a hatalmas erejű, fákat gyökerestül kitépő orkán alakjában jelenik meg. Nem, a vihar csak dönt, tör, zúz. Az erdőmunkás is ezt teszi a fával — kidönti, letöri ágait, a fürésztelepen feldarabolja a gyantás fenyőtestet. A kísértet, amely a közép-szlovákiai bércek felett lebeg — egy apró féreg, a kéregbogár. Tíz évig is mozdulatlanul lapul a lárvája, hogy megfelelő körülmények esetén életre keljen, befészkelje magát a fa kérge alá, ott apró alagutakat fúrjon, eltömje a fatörzs vérkeringésének ereit, kiszárítsa a fenyőt, amely élettelen roncsként további férgek tanyája, erdőt fertőző beteg góc lesz. Az erdészek ismerik az alattomos bogárnak a szokásait, sőt az „étvágyát" is. Igen elmésen küzdenek ellene: ahol a kéregbogarat felfedezik, azonnal kivágatnak néhány fenyőt, s ezeket pusztulni hagyják az erdőben. A száraz fába nem szívesen fészkeli be magát a féreg, az egészséges, gyantás fa sincsen nagyon ínyére, mert az még képes sebei gyógyítására. De az elhaló, még gyantás, de védekezni már nem tudó fatörzs — ez a kéregbogár igazi tanyája. A kidöntött fákba tömegesen beleveti magát a féreg, s miután benn van a kelepcében, a kérget lehántják — s még mielőtt a féregtelepről elterjedhetne — elégetik. Csakhogy most a természet állított kelepcét. A természet sarokba szorította az embert: vagy megbirkózik a nyár beálltáig a hatalmas méretű — féregtelepek számára szinte eszményi — döntvénnyel, vagy a kéregbogár milliárdos hadserege beleveti magát, és azután jaj az egészséges erdőségeknek is. A Garam forrásánál Svermovón túl a župkovi erdőrészleg felé vezet az út. Az erdészlak földszinti szobáit munkásszállássá alakítják át — a brigádosokat várják. Az erdész persze nincs otthon, ilyenkor a döntvényen a helyé. Csak kedvencei, egy hároméves gyönyörű agancsü szarvas és a büszke járású szarvastehén ólálkodik a ház körül... Egy kis völgy hajlatában, apró mélyedésből víz csobog: ez a Garam forrása. A vízválasztón vagyunk, ahonnan a Mastná és a Krocaník ködbe burkolt bércei felé vesszük az Irányt. A gömbfát fuvarožó V3S terepjáró teherautók a rakodóig kitaposták az utat, de innen csak a traktornyomon haladhatunk tovább. A döntvényen már ösvény sincsen, méteres a hó, helyenként rejtett, embermagasságú buktatók. Jíűrösre festett szovjet gyártmányú FŰRÉSSZEL, FEJSZÉVEL, TRAKTORRAL A KÉREGBOGÁR ELLEN » AZ ERDŐMUNKÁS NEM ARANYÁSÓ © HOGYAN ÉLNEK Á BRIGÁDOSOK? © TAPASZTALT EMBEREK, CSOPORTOK ELŐNYBEN © AZ IDÖ SÜRGET, A MENTÉS RUGALMASSÁGOT KÖVETEL erdei traktor tíz köbméternyi fatörzset vonszol. Enyhe a lejtő, Michal Cech, a traktoros lassan, óvatosan kezeli a gépet. Ha csak egy kissé lebecsülné a lejtőt, az óriási súlyú fatömeget már képtelen lenne megfékezni. Az önkéntesek között A šášovi erdőüzem negyven dolgozója úgy határozott, hogy felveszi a harcot a döntvénnyel, és a vihartól kevésbé sújtott Šášovból eljöttek Červená Skalára. Vagy húszezer köbméter kidöntött fával találták magukat szembe itt a Mastná hegy oldalán. Két erdei traktor kiszabadítja számukra a fát a döntvénybői, majd nekilátnak az ágaknak. Ezután néhány törzset a traktor mögé kötnek. A rakodónál a csoport további három tagja feldarabolja őket, és csörlők segítségével felrakja á fűrésztelepre fuvarozó tehergépkocsikra. — Hol laknak? — kérdem a kisméretű, de nagyteljesítményű gépfűrész

y kezelőjétől, Augustín Šurkától. — Az üzem kibérelte a švermovói szállodát. Meg van az udvaron egy lakókocsi is. Azt mondják, ilyen majd több is lesz. — Ellátás? — Nincs azzal most már baj, de azért tizenkettes sör helyett a tízes is megtenné. ' Természetesen a pénzről ls szó esik, de ebbe már beleszól a bajuszos Kostrian ls: — Sehogy sem Jön ki a számítás, ha egyszer beüt valami. Ha leesik a hó, nehezebb a közelítés, nem jönnek ki a köbméterek. Ha nem veszt át a jűrésztelep, lelassul a menet — meaŕÄs '* • i 'MM MUNKÁBAN A LÁNCTALPAS. gint csak nem jön kt... — Mennyit fizetnek egy köbméterért? — Tizennégy koronát. — S ha nem erdőmentési munkálaton vágnak? — Akkor nyolc az átlag. De itt pótlék van. — Távolélési is? — Húsz korona naponta. — Munkahely-megközelítést, veszélyességi pótlék? — Van az is ... Természetbeni is, tűzifában s 200 normaóra után egy köbméter épületfa. — Megvan a százhúsz naponta tisztán? — Ha minden jól megy. De azt ne mondja az olvasónak, mert ki tudja, mi adódik? Még Hőher Györggyel, a Banská Bystrica-i erdővállalat üzemmenetét irányító vezetőjével váltunk néhány szót a brigádosok kilátásairól. — Ügyelni kell ám az „aranyásókra". Sokan azt hiszik, aranybánya ez. igaz, Jól fizetett munka, de ismerje el, tapasztalatlan embert csak nem küldhetek erre a veszélyes munkára... Valóban, megfigyeltem, minden erdőmunkásnál kéznél van az elsősegélytáska ... — Láthatta, nem gyerekjáték ez. Nehéz munka a javából, kár lenne áltatni az embereket. Az elszállásolásról gondoskodtunk, és gondoskodunk, kapunk szerelt házakat, lakókocsikat. Az ellátás megfelelő. De egyre figyelmeztetni szeretnék: lehetőleg csoportosan jelentkezzenek, tízen-húszan egyszerre. Tudja, hogy van az: megalakul egy összeszokott parti, aztán jön egyedül egy brigádos. Nem akarják maguk közé bevenni, nem ismerik, s ö is idegennek érzi magát... És még valami: lehetőleg már orvost bizonyítvánnyal jöjjenek, különben itt különszolgálatot kellene tartanunk a munkásfelvétel miatt. Egyszerűbb így. — Mennyi brigádmunkásra lenne még szükség? — Csak itt a Červená Skala-i erdőkben háromszázezer köbméter fa fekszik. Most még mindenütt nem dolgozhatunk teljes gőzzel, akadályoz a hó. Jelenleg körülbelül kétszáz ember kellene, de tavasz előtt, a hó elolvadásakor ezerkétszáz, ezerötszáz is. A jelenlegi szükséglet: Bŕeznón 100, Selmecbányán 60—70 ember. Április elejétől Beňušon 200, Hronecen vagy hatvan ... Ez csak a Banská Bystrica-i vállalatra vonatkozik. Természetesen hasonló a helyzet a többi erdőgazdaságban is. Mitől tart Jozef Kostrian? Az előbbi beszélgetés során megütötte a fülemet, hogy a bajuszos Kostrian folyton ismételgeti: „Ha nem üt be valami". Az erdőmunkás minden számítása a tervteljesítésen alapul. A százhúsz korona naponta, prémium, az épületfa és a tűzifa — mindez a terv teljesítésekor esedékes. Az előLo vázolt munkamenet minden egyes mozzanata azonban kihathat a tervteljesltésre. Ha lehull a hó, nehezebb a döntvény megközelítése, utat kell építeni a traktornak ahelyett, hogy a köbméterek gyara podnának. Ha elromlik a fűrész, vagy hozzáférhetetlen bollyá tornyosul a döntvény, vagy veszélyesebb munkaszakaszra kerül a csoport, ahol lassabban, óvatosabban kell dolgozni, mindez a köbméterek számában, s így a keresetben érezteti hatását. Ki tud ja, hogy ott fenn az ormon, ahová csak úgy tavasz táján jutnak el a hegyoldalban dolgozók, milyen a helyzet? Hátha ott több munkával jár a fa kiszabadítása, mint itt a feldolgozása? Bizony nehéz ezt kiszámítani. A šášovi erdőmunkások beleszámították kalkulációjukba a kéregbogarat is. Azt a veszélyt, amelyet az alattomos féreg erdeink számára jelent. Ennek kiűzése erdeinkből nagyobb haszon minden prémiumnál. Elsősorban erdőt menteni jöttek. A fűrésztelepen Á munkálatokat egybehangoló bizottság egyik legfontosabb határozata a kétműszakos termelés bevezetése a fűrésztelepeken. Hiába szállítják a fát garmadával az erdőmunkások, ha azt nem dolgozzák fel idejében. A fürésztelepek lassú munkája az erdőmentést közvetlenül is nagyon gátolhatja: az erdőkben kellene raktározni a fát, ami munkaerőt vonna el a favágástól és a közelítéstől. Az e téren uralkodó helyzetet a Červená Skala-i fűrésztelepen vizsgáltuk meg. A fürésztelep nem teljesíti tervét, gépelt csak részben használja ki, mert az export számára szükséges vékony törzseket kell feldolgoznia a vastag törzsekre szabott fűrészeken. Štefan Šperk a, a fűrésztelep vezetője ezeket mondja: — Nincs elég emberem. Rámennék én a két műszakra, de kivel? Nálunk nincs épületfa-juttatás meg külön prémium. Mindenki az erdőbe akar menni, mert ott jól lehet keresni. A fűrésztelepre alig jön brigádos. Hiszen ők különleges juttatásokért raktározhatnának az erdőben, mint a mi dolgozóink itt... Vagy kérem: küldjék ide az erdőmunkásokat raktározni ... Viszont akkor ugyanott lennénk, ahol eddig. Hiszen ezzel is elvonnánk a munkaerőt az erdőből. — Csak annyi fa feldolgozását vállaltam, amennyivel április végéig megbirkózhatunk. Többet nem — fejezi be a vitát a fűrésztelep vezetője. A hatalmas döntvények farengetegében eltörpülő ember a fenyegető veszély ellen küzd. Megnehezíti harcát a hó, a meredek lejtő, az időjárás, a távollét családjától.... Az erdőben dolgozó emberek mégis megcsillantották az idegen látogató előtt a reményt, hogy képesek a lehetetlenre ls, s megbirkóznak a rengeteggel. A fűrésztelepek anyagi ösztönző rendszerét talán nehezebb megoldani, mint a derékig a hóban a fát vágni? Szeretnénk, ha nemcsak az erdőkből, hanem az íróasztalok mellől is, azzal a reménnyel kecsegtetnének, hogy megbirkóznak a döntvénnyel. VILGSEK GÉZA TÉLI TÁJ. (D. Bakó felvételej Clkadtak eműendí S

zandell Jenő már nem bírta ki a bunkerben. Szemei vérvörösre gyulladtak az állandó sötétségtől, szakálla felismerhetetlenné változtatta arcát, idegei a végsőkig feszültek. Érezte, hogy testileg, lelkileg teljesen kimerült s elérkezett az a perc, amikor szinültig megtelt a szenvedéseik pohara. Kilépett a bunkerként szolgáló répaveremből. Mélyet lélegzett, friss levegővel szívta tele tüdejét. Megállt. Szétnézett. Régen nem látta már a hajnalt égboltot, a távolban a Košice mellett fehérlő Bankót, a Kojsói havasokat, melyek között valaha oly sok gondtalan, vidám órát töltött. Két piciny gyermekét a rejtekhelyen hagyta. Velük csak nagyritkán merészkedett előbújni: olykor, ha sötét fellegek tették még áthatolhatatlanabbá, kísértetiesebbé az éjszakát, ha a ház ura, aki élete kockáztatásával rejtegette mindnyájukat — jelezte, hogy nem fenyeget közvetlen veszély, nincsenek nyilasok, németek a közelben, mulatnak, duhajkodnak, más irányba mentek akcióra. Csak ilyenkor jöhettek elő gyermekei néhány perc. re. Elővigyázatosaknak kellett lenniök, nagyon elővigyázatosaknak. Olyankor szüntelenül vigasztalgatta, csitítgatta őket: „Nem tart már sokáig drágáim és hazamegyünk, ismét otthon leszünk, együtt, mindnyájan. Évtkémújból lesznek szép babáid, te Petikém ismét játszhatsz majd pajtásaiddal, csak ne sírja-, tok, csendben legyetek, szép csendben ... Egyedül állt a dermesztő januárt hajnalban. Szemel elótt elvonult az utolsó hónapok apokaliptikus színjátéka: menekülése, bújkálása, felesége, akinek ' nem Sikerült „biztonságba" jutnia, tehetetlensége, tragédiája ... Még mindig nem tudta teljesen felfogni, miért van mindez így, miért kell immár nyolcadik hónapja állandó rettegés között bujkálniok, fagyoskodniok, éheznlök, miért dúlták fel békés családi életét, milyen jogon, kinek vétett, kit bántott ő, a szegény, jelentéktelen asztalossegéd? Miért vannak az elhurcolások, marhavagonok, kivégzések, akasztások, amelyekről éppen a napokban beszélt házigazdája. Miért ...? Miért...? Képtelen volt minderre nagyarázatot talál-, ni. h A égis léteznek emberek, akikben minden borzalom, statárium, megfélemlítés ellenére sem szűnt meg az embert érzés, a lelkiismeret, az üldözöttek iránti Önzetlen segítőkészség ...» Sokáig állt így moz-. dulatlanul emlékei között, elkábulva az érzelmek és gondolatok zűrzavarában. Aztán egyszerre felrezzent. Mi ez? Mintha hangosabban szólna a hetek óta tartó tompa ágyúzás! Mintha erösebb lenne, közelebbről jönne. Eh! Hallucináció, vágyálom. Vagy mégsem? Hiszen már gépfegyvereket is hallani, puskaropogást, harckocsik, teherautók dübörgését. És egyre közelebbről... Percekre ismét csend lett. Aztán halk parancsszavakra, közeli zajra lett figyelmes. \/égül zöldesszür-. " ke egyenruhában katonákat pillantott meg. Fejükön prémes kucsma, rajta vörös csillag, kezükben géppisztoly, fáradt, izzadt arcukon mosoly. Egyre többen és többen jöttek. Szovjet kato-. nák ... 1945. január volt. TÄNZER IVAN Ha nyag a posta ? Az ember azért rendeli meg az újságot, hogy a reggeli órákban idejében és pontosan megkapja. így vagyunk mi is az Oj SzóvalI Azonban csupán az elmúlt év utolsó hónapjában vagy négyszer reklamáltam a komáromi postahivatalban, hogy a hajógyári lakótelepeken nem kapjuk pontosan az újságot, sőt az is megtörténik, hogy egyáltalán nem kapjuk, vagy csak másnap. Előfordul, hogy más újságokat találunk az Új Szó helyett postaládánkban. A gyakori kézbesítőcsere folytán sajnos jelenleg az ÜJ Szót délután 4 óra körül találjuk a postaládákban, viszont, ha a megrendelők frissen akarják olvasni, akkor a lakótelepi újságosbódéban már reggel 6-kor megvehetik. Éppen ezért az Új Szó szerkesztőségéhez fordulunk, mivel a postánál a reklamáció hiábavalónak bizonyult, hogy tegyen lépéseket, mert ha így megy tovább, több előfizető lemondja a lapot és inkább az újságosbódékban veszi meg. Szénássy János A szerkesztőség megjegyzése : Vajon mit szólnak ehhez az illatékesek? 1 + A košicei vasúti üzem részleg 200 alkalmazottja szerdán Prešovban gyűlést tartott. A gyűlésen megvitatták a vasúti forgalomra vonatkozó pártés kormányhatározatot, 19BS. február 8. • ŰJ SZÖ S