Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-04 / 34. szám, csütörtök

A kutya meg az emberek Hóförgeteges télt este. Olyan az Idő, hogy Ilyenkor a kutyát ls kár kien­gedni. De hát a kutya az kutya, még ki is kergetik, nemcsak hogy kienge­dik. Az Embert pedig nem engedik, mert úgy jó, ha otthon ül a melegen. De ő csak azért is kimegy. No, nem az idővel, az asszonnyal akar dacolni. S ha az asszony elől kitér, az idő elől majd betér. — * — Sokan vannak Itt ebben a Hernád menti kocsmában. Dehogy jutna szék­hez, ha a korábban érkezett komája nem foglalt volna számára helyet. De foglalt. Vágni lehetne a füstöt. Annál jobb. Ki forralt, ki nyers bort kortyolgat, egyesek szűzen fogyasztják a sört, mások „betéttel". Az utóbbit keveseb­ben, de azok aztán annál szaporáb­ban Isszák. Szinte egymás fülébe suttognak va­lamit. Szigorúan bizalmasat. Falusi kocsmában hétköznapi dolog az ilyes­mi, miért botránkoznának meg rajta. Csak akkor figyelnek néha rájuk, ami­kor a beszívott bátorságtól egyre han­gosabban „szórakoznak", s a félre­csapott kucsma alól egymást valami nagy tettre bíztatva ilyesmiféle böl­csességgel terhelik meg a kocsma zaját: — Te komám, csak az asszonynál igazoljl — Bízd csak rám, segítettem én már másokon ls. A bakternak min­denki hisz. Hát Igen, egyszer-máskor jól jön a báráti segítség — ezt olvashatod ki a közelben álló nős emberek megértő mosolyából. Valamivel záróra után a ket koma magabiztosságtól duzzadó kebellel és ingadozó léptekkel hagyja el a „tárgyalóasztalt . — * — A másnap reggel olyan, mint a töb­bi Az istállók felé igyekvő hajnalt emberek nem sokkal több újságot tudnak egymásnak mondani, mint­hogy — no, szomszéd, hálMstennek, az éjjel a fergeteg kitörte a nyakát. Merthogy alábbhagyott. Már akinek. Látnánk csak az elnök arcát, halla­nánk szavainak szikrázó színességét. Úgy bizony, itt még csak most jön a vihar. ^ , A termetes elnök nem azért tisztel­teti a szenteket, mert hajnali álmát megzavarták. Nem az ágyban kapta, már a telep e<íylk istállójában érte utói a hír, hogy nem messze a szö­vetkezet gazdasági udvarától egy zsák kukoricát találtak a hóban. Egy sál is van mellette. Szárnyon Jár már a hír, az állat­gondozók birodalmában is mindenütt a zsákról beszélnek. Ehhez jön még az a kis szenzáció, hogy Józsi, az egyik etető ma reggel nem jött mun­kába, meg az, hogy az éjjeliőr, mint a bunda alszik az egyik istállóban. Egyesek sejtelmesen mosolyognak, ta­lán a tegnap este jut eszükbe, mások csak egymásra néznek, s amilyen für­ge észjárásúak Itt az emberek, ki tudja, talán már két hely megürese­désére gondolnak. Olyan is van, aki­nek harag lobban a tekintetében. Em­berek. Az elnök agya lázasan dolgozik. Né­hány elejtett szó, s a cselekménynek csaknem minden szála a kezében, Il­letve az agyában van. De, a hétszent­ségitl Hiszen legalább 10 mázsa ku­korica van a padlásán. Választ vár, az emberek arcát fürkészi, azok tesznek­vesznek. Egyszeriben sürgős a dol­guk, kerülik a kérdő tekintetet. A fergeteg csak félig takarta be a kacskaringós nyomokat. A zsák tehát nem maga repült ide, még csak nem is a maga lábán jött. A kukoricával megtömött barna zsák ott sötétlik a fehér hóban. A kockás sál kissé tá­volabb fekszik tőle. Ismerős. Az el­nök hirtelen a telep felé fordul. Hiszen ez a szerencsétlen épp az ellenkező irányban lakik! Meg a ko­mája ls. Igen, ezek a frissebb nyomok meg éppen a háza felé vezetnek. Ki tudja, meddig feküdt Itt. Az istenit! Megfagyhatott volna Itt a részeg disz­nó. Ki keresett volna kenyeret a há­rom kölykének, hiszen a felesége már két esztendeje az ágyat nyomja ... Homlokán kidagadnak az erek, a hajnali fagyban kiveri a veríték. Újra az idevezető nyomot nézi, menetirány­ban meghosszabbítja a kígyózó nyo­mok tengelyét. Az új sor felé néz. Megakad a szeme egy gyakran szóba kerülő házon. Akkorát káromkodik, meg olyat... jó, hogy nem hallja az a fiatal özvegy. Persze, így könnyebb, mintha ápolt kacsóival a kapanyelet kellene szorítania. Hej, az a rummal bélelt sör, azok a biztató pillantások, no meg a komája, az éjjeliőr. Hogy az a falon függő Mária szakajtaná rájuk az egetl Majd rájuk szakajtom én az irodá­ban. Vagy tán jobb lesz a nemzeti bizottságon, mindjárt valamilyen bün­tetés kíséretében? De hogy kell itt büntetni? Inkább bízzam a közbizton­ság őreire? Nem, az nem lenne jő, még be is csukhatnák. Az egyik leg­jobb fejő, talán a csoport is felosz­lana. És hát a három gyermek, meg a beteg asszonyi Itt emberles bünte­tés kell. Csak ez az istenverte zsák! Most én cipeljem vissza a telepre — bosszankodik. — * — A zsáktői alig 30 méternyire az or­szágúton szolgálati kocsi lassít. Meg ls áll. Két egyenruhás, meg egy nagy kutya száll ki az autóból. Az elnök le­ejti a zsákot, önkéntelenül a kockás sál után nyúl. Hiába, a falu közbiz­tonságának segédőre mégis csak éber ember. Az elnök elképzeléseinek így már befellegzett. Itt az árulkodó ru­hadarab, a kutya szolgálatkészen fut a nyomon. Józsi még alszik. Azaz, részegen fekszik a konyhai heverőn, ruhástul, ahogy hazavergődött. Percekig tart, amíg lelket vernek belé. Csak arra emlékszik, hogy este a komájával a kocsmában volt. Azt sem tudja, ho­gyan került haza. Az asszony az ágy­ban sír, átkozza a pálinkát, meg azt aki a férje nyakára küldte a csend­őröket. A nagyobbik, az iskolás lány­ka zokog, elcsukló hangon ismételge­ti, ő többet nem ír jhet iskolába, ho­gyan menjen, ha rendőrkutya keres­te az apját. A kisebbek rémült arc­cal nézik a kutyát, meg az egyenru­hásokat. — * — Az Irodában újra megelevenednek az esemény részletel Kérdések, fogak között szűrt válaszok, és lassan pa­pírra kerül a dolog. Az elnök a leg­szükségesebbekre is csak kurtán vála­szol. Az éjjeliőr, a Józsi komája csak annyit vall, hogy este istentelenül berúgtak, szédül a feje, semmire nem emlékszik. A harmadik szóba sem ke­rül. Pedig ki tudja... Elkészül a jegyzőkönyv. Talán bíró­ság elé kerül az ügy. A jegyzőkönyv csak azokat a tényeket rögzíti, ame­lyek a paragrafus, s az ítélet szem pontjából fontosak. Az elnök, akt egyébként népbírő, sok társadalmi jellegű és családi botránynak, bűn­nek volt már tanúja, bírája. Most egy mással viaskodik benne a törvény tisztelő bíró, a gazdálkodás zavarta­lan menetéért felelős funkcionárius és a mindennapi életet élő hétköz­napi ember. Káromkodik. Biztos ben­ne, hogy Józsi már nem megy vissza a munkahelyére, s ki tudja, helyre­áll-e családjában az élet megszokott rendje. A nagy kutya elnyújtózva ha­sal a jól fűtött iroda egyik sarkában. Nyugodtan öltögethetl a nyelvét. Az emberek utasítására ugyan, de ő megtette a magáét. Most az embere­ken a sor. Az egyenruhások tisztjük­höz illő komolysággal még mindig folytatják a vallatást, a nyomozást. Kint a telepen néhány ember tehenet fej, öten-hatan a havat lapátolják a gazdasági udvaron. Az élet a maga módján folyik tovább, mindenki tesz valamit. Hirtelenében kl tudná meg­mondani, hogy az egyenruhások, a tehéngondozók, a hőlapátok, a szövet­kezet bosszankodó elnöke vagy a problémán morfondírozó nemzeti bi­zottság vezetősége végzt-e a legfon­tosabb és leghasznosabb munkát. — * — Annyi bizonyos, hogy az a nagy kutya csúnyán beleköpött néhány ember levesébe. HARASZTI GYULA Csizma a kirakatban Ezen a télen kitört a csizmajárvány. A hideg idö beköszöntésével kezdődött. Előbb csak egy-két nő kapta meg, csak itt-ott tűnt jel az emberáradatban néhány csinos, magas sarkú, csizma az ugyancsak tetszetős női lábakon. Ám a ragály rohamosan terjedt, és úgyszólván minden asszony áldoza­tává esett. Az asszony­nép valósággal ostrom alá vette a cipöüzle­teket, egymás kezéből tépték ki a csizmát, mindenkinek csizma kellett, melegen bélelt bőrcső, hogy eljárja a kopogóst a gyalogjárón. A cipőgyárak vezetői vakarhatták a kobakju­kat és el sem tudták képzelni, hogyan elégít­sék ki a harcias asz­szonysereget. A kiskereskedelmi vállalatok, népi szövet­kezetek ts rákapcsoltak a csizmagyártásra, kira­kataikban szebbnél szebb cstzmaköltemé­nyek pompáztak. So­kan, nagyon sokan megtorpantak e kiraka­tok előtt, s az asszo­nyok csillogó szemmel mustrálgatták a népi suszterájok, illetve a népi cipőszalonok csiz­maremekeit. jómagam is betértem egy ilyen szalonba, gondolván, rendelek az asszony­nak egy divatos csiz­mát. — Csizmát, női csiz­mát szeretnék csináltat­ni — mondom a vezető­nek. — Csak tessék — vá­laszolja az üzlet veze­tője udvariasan. — Mondja, kérem, mi­korra készül el egy ilyen női csizma? — ér­deklődöm tovább. Ha minden jól megy, két hónap múlva — je­leli a boltos. — Két hónap múlva? Az késő, nagyon késő, hiszen akkorára elmú­lik a tél. — Sajnálom, kérem, de nagyon sok a meg­rendelés. Amíg tűnődöm, hogy rendeljek-e, vagy sem, két ifjú hölgy robog be az üzletbe. — Csizmát szeretnénk rendelni — lihegi a sző­ke kislány. — Olyan csinos, há­romszázhatvan koroná­sat, amilyet a kirakat­ban láttunk — toldja meg a barna. — Lehet, kérem, le­het — mosolyog rájuk az üzletvezető. — Fel­vesszük a mértéket, tes­sék, foglaljanak helyet. — Es mikorra lesz kész? — érdeklődik a szőke. — Ha minden jól megy, két hónap múl­va — feleli a boltos. — MiKét hónap múlva?! Akkor fölösle­ges mértéket vennie, mert nem rendelünk. Tavaszra már nem kell a csizma, — Nagyon sajnálom — tárja szét a karját az üzletvezető. A kis fekete nő dü­hösen veti oda. — No, szép kis cég az, mondhatom, ahol két hónapot kell várni egy pár vacak csiz­mácskára. — Szabadna valamit kérdeznem, kisasszony? — Tessék. — Maga hol dolgo­zik? — Laboránsnő va­gyok. — Es ön? — fordul az üzletvezető a másik lányhoz. — En geológus va­gyok. >, — Na látfákl — ne­vet az üzletvezető —, így vagyunk minden fiatallal. Cipésznek, csizmadiának egyik sem akar jelentkezni. — Ugyan már, hagy­ja a rossz vicceket — húzza el a száját a bar­na kislány. — Nem vicc ez, ké­rem, nagyon is komoly dolog. Maguk például eljönnének cipésznek? — Eszünk ágában sincs. •— No ugye. Hát ezért kell várni két hónapig. Kevés a cipész. A lányok erre már nem tudnak mit felel­ni, köszönés nélkül el­távoznak és sértődötten libegnek tovább az ut­cán, —des-« • József Attila kiállítás nyílik meg Moszkvában április 11-én a Köl­tészet Napján. Az anyag a Petőfi mú­zeum és a Magyar Szovjet Baráti Tár­saság tulajdonát képezi s ők a ren­dezői a kiállításnak. A nagy proletár költő kéziratainak másolatait, versei­nek orosz nyelvű fordítását és szá­mos fényképet mutat be a tárlat a szovjet közönségnek. B. O. Automata — műanyagból készült poharak gyártására Qfisszhang...! Visszhang., 4 A képzőművészet szerepe társadalmunkban telenül bizonyítja ezt. A mai Iroda­lomra még nagyobb hatást gyakorol a film. Érdekes viszont, hogy az írók­Képzőművészeti tárlataink szorgos nak éppen azokat a műveit a legna­látogató! az elmúlt években meggvő- hezebb filmre átírni, amelyeken « Ződtek róla, hogy az élet és a művé- legjobban lemérhető a film hatása, szet más területeihez hasonlóan a Példaként említi Hemingwayt, aki dogmatizmus elleni harc friss tavaszi prózájában kifejezetten filmszerűség­szellője a képzőművészetben ts meg- re törekszik és számos próbálkozás hozta az olvadást. Itt ts nem a sza- ellenére egyetlen művéből sem sme­vak, hanem az alkotó tettek tanús- rült kimagasló film. M. Romra sze­kodnak róla, hogy a sematizáló me- rint Az öreg halász és a tenger filin­revség helyett ma már lényegében változatát még olyan kiváló színész helyesen értelmezzük a művészet tár- sem tudja jó filmmé varázsolni, ami­sadalmi és esztétikai szerepét. lyen Spencer Tracy. Ennek alapján Ennek a folyamatnak eredményeit azt a következtetést vonja le, hogy a emelte ki a múlt év decemberében filmszerű irodalmi alkotások „újra­megrendezett képzőművészeti kong- lefordítása" a film formanyelvére — resszus, amelynek lefolyását a NOVA megismételhetetlen folyamat. MYSL Januári számában Miroslav Kii- A klválő rendez ö szerint — csak var értékeli. A kongresszus nyílt és az a jö fiím amelyet n ehezen tudunk bíráló szellemű vitájában azt a kö- i eími, ha ez egyáltalán lehetséges, vetelményt hangsúlyozták, hogy a PéIdáu I Chaplin vagy Ejzenstejn vi­képzomuvészetnek távlati feladata! jághírű filmjei szavakban kifejezve megoldásához harcosabb felfogásban kell hozzálátnia. Kulcsfontosságú fel értéküket vesztik. Ezért tartja örven­detesnek, hogy a film hetvenéves tétele ennek hogy a képzőművészet fejlődésének olyan szakaszához ért, nagyobb érvényesülés: teret vívjon ki amelyben már kezd felhagyni a többi magának az élet- és munkakörnyezet mü vészeti ág másolásával. Olyan for­kialakítasában. Ennek érdekében el gatókönyvek teremtik meg sajátos jel­kell mélyülnie a képzőművészek legét és fonnany ei vét am ei yekn ck együttműködésének az építőmuve- S2erzöi mör p papírun i s i á tj ák a fil­szekkel és általában az iparral. , ne t végeredményben a film, az film A kongresszuson sokat foglalkoz- és a szó benne a lényegnek csak egy tak elméleti kérdésekkel is, elsősor- része. Az emberi szem tízszer többet ban a művész társadalmi felelősségé- lát, mint amennyit a fül felfoghat, vei. A ciltkkíró megállapítja, hogy Így van ez az életben — hangsúlyoz­joggal bírálták egyes zsűrik eljárá- za M. Romm, — és igy kell ennek sát, amelyek háttérbe szorítják a ki­magasló alkotásokat és előnyben ré­szesítik a szürke átlagot. Ezen ter­mészetesen változtatni kell, hogy a szocialista művészet minden értékes lennie a jó filmekben is. Táilózás Magyarországi lapokat böngészve stílusáramlata érvényesülhessen. Vi- újra hírt adhatunk néhány olyan szont semmiképpen sem támogatha- írásról, amely a csehszlovákiai kul­tunk olyan törekvéseket, amelyek a turális és irodalmi életet közvetlenül ma nagy küzdelmeitől és konfliktu- érinti. A NAGYVILÁG 1. számába Rá­saitól való idegenkedésről és elszige- k«s Péter írt nagyon gondos, tárgy­telödésről tanúskodnak. Nem ritka szerű, tapasztalatokat közvetítő ér­eset ugyanis, hogy a kötetlen formai tékelést a SVETOVÁ LITERATÚRA cí­csapongás a tehetség hiányát palás- mű cseh világirodalmi szemléről. Kü­tolja. lönösen a regényismertetés sajátos Ezért oly fontos a képzőművészeti valóban hatásos módjára hívja fel elmélet és kritika hiányosságainak a /'gyeimet. Ennek enyege, hogy a felszámolása. Itt főleg a modern mű- folyóirat egy-másfél ívnyi terjedelem­vészét! irnnv^tnk f^mprňsŔhpn kpti t* 1 1 szemelvényekkel tarkított recen­vészeti irányzatok felmérésében kell törekedni megalapozottabb, módszer­tanilag alátámasztott és eszmeileg szilárd álláspont kialakítására. ziókat közöl. A magyarországi irodalom ismerte­tésével kapcsolatban leszögezi, hogy Bizonyára e téren is Javulni fog a ..Viszonylag nem kevés, abszolút ér­ilvzet. ha a kongresszus határoza- telemben nem sok es hogy a „Svö­helyzet, ha a kongresszus határoza­tainak megfelelően a képzőművészek­nek az eddiginél nagyobb betekinté­sük nyílik a világ képzőművészeti történéséhe és ugyanakkor a világ is jobban értesül képzőművészetünk leg­jelentősebb eredményeiről. A cikkíró sorait azzal zárja, hogy a kongresszus rendkívül értékes volt, mert kialakította szocialista képző­művészeti kultúránk továbbfejleszté­sének, minden jó képzőművész céltu­datos alkotó tevékenységének minő­ségileg új feltételeit. A film sajátos művészet tovka" fennállása óta rendszeresen figyelemmel kíséri a közelmúlt és a jelen magyar irodalmát. Példaként megemlíti Karinthy Frigyes, Szabó Lőrinc, Füst Milán, Thurzó Gábor, Mesterházi Lajos Németh László, Lengyel József és Garai Gábor nevét. A Nagyvilágnak ugyanebben a szá­mában Tamkó Sirató Károly ír hét fiatal szlovák képzőművész budapesti kiállításáról. A tárlat egyik legerő­sebb és legfestőibb értékű egyénisé­gének Miloš Urbášeket tartja. Marian Cunderlíknek azt a képességét emeli ki, hogy a sajátos technikai módsze­rek esetlegességét mesterien vezeti Mihail Romm világhírű szovjet át tudato s megoldásokba. Rudolf Fila filmrendezőnek érdekes eszmefutta- tusrajzainál tessista alkotástechnikát tását olvashatjuk a FILM A DOBA vei felfedezni, míg Jozef Jankovič idei első számában. Ez a cikk a grafikájában főleg a technikai eljá­VOPROSZI LITYERATURI című folyó- T é/ és a megkomponáltság összhatá­Iratban Jelent meg és a film, Illetve' s át e meli ki. Jaroslav KoCiš alkotás­a többi művészeti ágazat kölcsönha- módjának eredetiségét dicséri és Edo Ovčáreknél színeinek és alakzatainak gazdagsága köti le a figyelmét. Elüt tőlük Rudolf Valentának „a gépkor­tásával foglalkozik. Megállapítja, hogy a film születésé tői kezdve mankóként használta fel '"'TT f" ľ ö ľ a" f o i", ľf lu -' iľ„ « f iľ' ' a többi művészeti ágat. A rendezők SZak feket e" fe l^r grafika-lírája . és a kameramanok eleinte még csak a mozgást akarták visszaadni minden kompozíciós törekvés nélkül, de ké­Végül érdekességként könyveli el, hogy „közvetlen szomszédságunkban egységesnek ható művészcsoport és Karel Voženilek, a chropyňéi Fatra tervezője új automatát szer­kesztett a műanyagból készülő po­harak gyártására. Képünkön: Ale­na Senková ellenőrzi az új auto­matából kikerülő termékeket. t CTK — Nesvaúba felvétele] „őbb a képzőművészeti látásmódnak stílus alakult ki oly irány­hódoltak. Ennek következtében a ké- ba n- me ly "álunk alig otthonos". Ezt pek statikussá váltak, hiszen a film a z irányzatot „Pozsonyi Iskolának' nem tarthatta be a képzőművészeti neve zi kompozíció törvényszerűségeit. A fest- Az ÚJ ÍRÁS 1. számában Szalatnai ményt ugyanakkor a néző különféle Rezső méltatja Győry Dezső Az élő szemszögből és távolságból szemléli, válaszol című verseskötetét. A meleg egyszer az alakokat, majd a hátteret, hangú értékelésnek indítója az a gon­a részleteket stb. veszi szemügyre, dolat, hogy vajon a költő miért nem míg a film egy időben vetíti le az közli rendszeresen verseit a lapok­egész képet. ban. Űgy tartja, ennek okát elsősor­Ez — továbbá az önálló forma- 1,01 1 rangjának el nem ismerésében nyelv keresése — magyarázza, hogy ke U keresni. Pedig „kevés ilyen vál­ľ • i i, . - • , r. , . . f n'/atlan hiícnnii 1-,.., ,.I - 1. „.' 11... i „ í a film alkotói elfordultak a képzőmű vészettől. Természetes jelenség volt ez, csakhogy nemsokára a teljes ta­gadásnak hátrányai is Jelentkeztek. Romm hangsúlyozza, hogy sok film­ből száműzték a gondosan megkom tozatlan hűségű, konok és hajthatat­lan életérzésü lírai magatartást isme­rünk az utóbbi negyven év költésze­téből, mint amilyen a Győry Dezsőé. A kisebbségi tapasztalat tette szom­szédaink megalkuvás nélküli barátjá­ponált képet, s a kamera állandóan v á- szomszédi kapcsolataink prédiká „bolyong". torköltőjévé és antifasiszta lírikussá". Különben Degas-ban látja azt a fes- nÍ? h ai®l n aj SS? 1 " * ^ ľľ g" tűt, aki már a múlt század nyolcva- " y 4 lthdt|a a k f ölt o " korszakát Most nas éveiben, tehát a Lumiér testvé- ^S ™/' múlik egyenlő, sza­rek nagy találmánya előtt, néhány ' M i I 1' r e?«" pasztelllében szinte filmszerűen látta J h Ük és k íf n ]"*' ez a lehetőség a világot. Az írók közül főleg Pus- b'Z°ny°ssággá érjen, kint és Tolsztojt tartja ilyen típus- Végül csak megemlítjük, hogy az nak, mivel szerinte számos alkotá- ÉS IRODALOM legutóbbi szá­sukban képszerűen látnak. mában E. Fehér Pál tollából oldalas Maga a film ls hatott müvészeti 1, nte rj ú, l elen t, meg Fábry Zoltánról. — AZ GlU'SKGS írást ümnli?Kn« édestestvéreire. Romm szerint pél- - , . dául a széles szögű optika feltalálása f^L.ült ' fl ^.^.í 5 0"^ 1, 9"?} a festészet előtt is feltárta az új iá­tásszöget. Érzése szerint Picasso gra­fikája az utóbbi évtizedekben kétség­amelyben újra találkoztunk — az irodalomkedvelő olvasó figyelmébe ajánljuk. 6. k ÚJ SZÖ 4 * 1965. február 4.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom