Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-22 / 52. szám, hétfő

KUBA LEGÖREGEBB LAKOSA, a 115 éves Amelia Silva, a Las Villás tar­tománybeli Santa darában él. Az idős néger asszony szüleit még a spanyol gyarmati időkben hurcolták el Afriká­ból. A 800. LIPCSEI VÁSÁRON immár ne­gyedszer rendeznek könyvvásárt. 21 államból 949 kiadóvállalat 1800 négy­zetméteres területen mutatja be a megjelent könyveket. ÉHSÉGSZTRÁJKOT jelentett be har­minc szicíliai paraszt március 7-re, hogy így kényszerítse ki egy szicíliai öntözőrendszer régóta tervbe vett építkezésének megkezdését. A NOVYJ MlR című szovjet folyó­irat februárban megjelent első szá­mában kezdték közölni Ehrenburg „Emberek, évek, élet..." című em­lékiratainak hatodik kötetét folytatá­sokban. BOMBA ROBBANT az argentin mun­kaügyi minisztérium épületében Bue­nos Airesben. A robbanás jelentős anyagi károkat okozott. A BECSI KOZERTHAUS nagytermé­ben pénteken este bemutatták An­tonín Dvoŕák Stabat mater c. zene­művét. A zsúfolt hangversenyterem közönsége lelkesen ünnepelte Zdenék Košler karmestert, valamint a szólis­tákat, Eva Gebaurovát, Véra Souku­povát, Eduard Hakent és jifi Zahrad­níkot. LISZT FERENC tizenegy eddig isme­retlen levelére bukkantak szovjet könyvtárakban. A leveleket a lenin­grádi zenei kiadó az idén gyűjtemé­nyes kötetben közrebocsátja. NYUGAT-BERLINBEN egy befőttes üvegben 11 000 dollárt és 20 000 sváj­ci frankot találtak. A CHILEI PUERTO MONTT tarto­mányban pénteken a földcsuszamlás betemetett egy falut. A jelentések szerint 22 személy eltűnt. ALGÉRIA keleti részein és a kabt­liai hegyekben a hóvihar nagyon sok falut elvágott a külvilágtól. A falvak lakóit repülőgépek segítségével lát­ják el gyógyszerekkel és élelmiszer­rel. A NYUGATNÉMET sajtó rendkívül kedvező kritikával fogadta a Maga­sabb elv című csehszlovák filmet. A film először került a nyilvánosság elé, mert Bddig a nyugatnémet bel­ügyminiszter rendelkezése alapján csak zártkörű előadásokon vetíthet­ték. A berlini Brecht Színház májusban Prágában, júniusban Budapesten és augusztusban Londonban vendégsze­repel. KÖZÉP-SZLOVÁKIAI TUDÖSlTJtS a száj- és körömfájásról (Folytatás az 1. oldalról) megszűnnek, minden állatot megvizs­gálnak, tíz-, majd húszkilométeres körzetben minden szarvasmarha vé­dőoltást kap. Fantasztikus adat: a ri­maszombati és losonci járásban egy hónap alatt 78 000 állatot oltottak be. A faluban azonban baj van. Jancsi bácsi megbetegedett. Nem lehet be­vinni a kórházba? Mentőt hívnak, a mentőkocsi a sorompónál megáll, a személyzet a vegyi háborúban hasz­nálatos védőruhát kap, s bemehetnek a betegért. Visszatéréskor a kocsit fertőtlenítik. János bácsi azonban még nem kerülhet a kórházba. A kór­ház udvarán ismét fertőtlenítés. A be­teg embert megfürdetik, minden ru­háját elveszik, csak azután kerül a betegágyra... Hatalmas méretűek az akciók. A dél­morvaországi és az észak-morvaorszá­gl kerületből állatorvosok jönnek se­gítségre. Ide vezénylik a kerület nem veszélyeztetett járásaiból is az orvo­sokat. Nehéz szolgálat, mert aki egy­szer egy fertőzött faluba betette a lábát, haza már csak a járvány el­múlta után mehet. Dr. Ján Ziman, a šafarikovói állatorvosi központ veze­tője, áldozatkész munkáról s kitűnő szervezőképességről tett tanúságot. Lénártfalva lakossága mindenekelőtt fegyelmezettségével segített neki mun­kájában. A falu január 8-án került vesztegzár alá. Pontosan egy hónap múlva feloldhatták a vesztegzárat — a veszély elhárult, minden egyes ál­lat meggyógyult, egyetlen kivételével, amely elpusztult. Érdekes, hogy a lo­sonci Járás Kalinovo községében — ahol a zárlat még tovább tart — szintén csak egy szarvasmarha esett a járvány áldozatául. Megbetegedett még egy kecske is, azt megölték és elégették. Hiába, ilyenkor nem lehet kockáztatni... A kerületi székhelyen dr. Miloš Hr­dina a járási állatorvosokkal tanács­kozik. A szakmai kérdések után a szervezési kérdések kerülnek napi­rendre. Lakókocsikat kell szerezni a segítségre érkezett rendőrök és orvo­sok számára, meg kell szervezni az ellátást, fertőtlenítő berendezéseket, sőt földgyalukat is kell szerezni ... A legkülönfélébb, egészségügyi szem­pontból látszólag érdektelen dolgok­ról kell gondoskodni... Losoncon bezárták az iskolákat, mert sok gyermek a vesztegzár alatt levő falvakból járt be. Az üzemek dolgozhatnak, de a bejáró dolgozók­nak nem szabad hazatérniük, hanem szállást kell biztosítani számukra a gyárban. A falvakban tilosak az ösz­szejövetelek, semmilyen gyűlést nem tarthatnak, bezárták a templomot, az iskolát, megszűnt a felvásárlás... Megszólal a délutáni rövidhullámú adás: a jelenlegi helyzet biztató, a veszélyeztetett járások állatállományá­nak háromnegyedét már beoltották, Kalinovon 60 tehén beteg. A veszteg­zár tart. A rimaszombati Járás góca, Rokytnlk, javulást mutat kí, a vesz­tegzár talán még egy hétig tart, az­után két hét megfigyelés és végleg feloldhatják. Az állatok gyógyulófél­ben, veszteség nem volt. Emberek nem betegedtek meg. Köszönjük a lakosság fegyelmezettségét... A falvak körül cirkáló biztonsági szerveknek senkit sem kellett feltartóztatniuk. Figyelem, ne feledkezzünk meg a tisztálkodás­ról, ez most a legfontosabb ... A járványveszély lassan, de az or­vosok, a lakosság és minden társa­dalmi szervezet segítségével összpon­tosított támadás következtében visz­szavonulóban van ... A szervezettség és a fegyelem nagy győzelmet ülhet. Csak így tovább! VILCSEK GÉZA AUGUST BEBEL POLITIKAI PÁLYAFUTÁSA SZÜLETÉSÉNEK 125. ÉVFORDULÓMRA Naponta 246 Škoda 1000 MO személygépkocsi (ČTK) — A Mladá Boleslav-I Gép­kocsigyárban úgy tervezik, hogy már ez év végén naponta 246 Skoda 1000 MB típusú személygépkocsit gyártanak. Egy-egy gépkocsi össze­állítására 102 órát fordítanak majd és darabonként 3100 koronával csök­kentik a gyártási költségeket. Ezt elsősorban a gyár korszerű gépeinek eddiginél alaposabb kihasz­nálása teszi majd lehetővé. A gyár felsővázkészítő üzemegysé­gében már két műszakban dolgoznak. Ezt a rendszert később minden fon­tosabb üzemegységben bevezetik. Márciusban üzembe helyezik az egyes EB JÄN BAJLA KAIRÓI LEVELE ( részlegek között közlekedő automa­tikus szállítóberendezést, és egyetlen központi vezérlőasztal mellől irányít­ják majd az alkatrészek továbbítását arra a munkahelyre, ahol azokat gépkocsikká állítják össze. A közeljövőben az Epos védjegyű közepes teljesítőképességű számító­gép nyújt igen nagy segítséget az ügykezeléssel, a tervezéssel és a rak­tárgazdálkodással kapcsolatos fel­adatok megoldásában. Ez lesz az első eset Csehszlovákiában, hogy közvet­lenül egy termelővállalatban haszno­sítanak számítógépet, amelyet ezen­felül még a járás más ipari üzemei is igénybe vesznek. 1860 májusában egy 20 éves esztergályossegéd érkezett Lipcsé­be, az akkori Szászország 60 000 lakosú, 700 éves városába, a né­met könyvnyomtatás és kereske­delem központjába. Az esztergályossegéd, August Bebel, Lipcsébe telepedett le, ahol elragadta a város élénk politikai élete. Kapcso­latokat talált az akkori kibontakozó munkásmozgalommal, és belépett az egyik munkásművelpdésl egyletbe. Ekkor kezdődött Bebel életének új fejezete, s ezzel indult el politikai pályafutása. Bebel maga is munkás volt, és gyermekkora óta Ismerte a német munkásosztály gondjait, szükségletelt, ínségét, s ekkor jegyezte el magát teljesen a munkásosztály sorsával. Természetesen ezek a német műve lődési egyletek még erősen a kispol­gárok befolyása alatt állottak, de az előretörő proletariátus mindinkább kifejezésre juttatta önállóságra való törekvését. A munkásegyletek politl kai, ideológiai és szervezeti elszaka dása a burzsoáziától, 1849-ben Eisen­achban az ún. Nemzeti Munkáspárt megalakulásához vezetett. Ugyanak kor August Bebel politikai fejlődésé­ben is eljutott arra a magaslatra, hogy rövid Idő múlva ő lett a mun­kásosztály egyik kimagasló képvise lője. Bebel korán-eszmélt rá arra, hogy a munkásosztálynak önálló politikai pártot kell alapítania, melynek sa­ját újságja is legyen, s programjául az általános, titkos választójogot kell kitűznie. 1862-ben előkészítették a németországi munkáskongresszust, melynek lipcsei bizottságába Bebelt is beválasztották. Ebben az Időben Ferdinand Lasalle nézetei hódítottak tért, aki megala­pította az Általános Munkásegyesüle tet. Lasalle a német munkásmozga­lomba káros és opportunista eszmé ket vitt be. 1848/49-ben és később Marx és Engels hívének számított, de nem vette figyelembe a Kommu nisták Szövetsége által kitűzött célo­kat. Lasalle programja nem tudott a proletariátusnak forradalmi távlato­kat nyújtani. Bebel elutasította Lasalle eszméit, és mindinkább balra hajlott. Nagy be­folyást gyakoroltak a fiatal Bebelre a német munkások sztrájkharcai, kü­lönösen- az -1-865-ben Lipcsében ki­tört nyomdászok sztrájkja. Bebel eb­ben a sztrájkban kovácsolódott mun­kásfunkcionáriussá, az osztályharc kérlelhetetlen harcosává. Jó barát­ságban volt a nála 14 évvel idősebb Wilhelm Leibknechttel. Leibknecht Bebelben jó harcostársra talált, A KAIRÓI FELLEGVAR A citadella déli része Czámos író (Dante, Lessing, * Scott) emlegeti alkotásaiban Szaladin bőkezűségét, azt azonban csak nagyon kevesen tudják, hogy valóban élt, s hogy mint Ejjub fia, voltaképpen ő volt az egyiptomi Ejjubi­dák dinasztinájának megalapítója. Szaladin (Salah ad-Din) Kairó tör­ténetébe egy hatalmas hegyi erőd — fellegvár — építésével írta be nevét, amely a Nílus jobb partján, a mész­kőből álló Mokkatan hegység lejtő­jén áll. Célja azonban nem csupán az volt, hogy bástyát emeljen a Kai­rót fenyegető idegenek útjába, ha­nem a fellegvár erődítményei mögött (A szerző felvétele) álló pompás palotájában maga is me­nedéket akart találni a veszedelem elől, amely a síita lakosság részéről fenyegette. Az erődítmény építésével Karakus nevű eunuchját bízta meg, aki — mint beszélik — félig bolond, félig bölcs módjára a lehető legkisebb fá­radsággal oldotta meg ezt a szokat­lan feladatot. Jóllehet az építkezés helyétől csak mintegy száz lépésnyi­re terültek el azok az óriási mészkő­bányák, amelyekből a fáraók a. pira­misok építőanyagát nyerték, nem vesztegetett sok fáradságot a nyers­anyag fejtésére, hanem azon pirami­sok kész kőkockáit használta fel, amelyek már évezredek óta a Nílus túlsó partján álltak. Így aztán nem csoda, hogy az épít­kezés gyors ütemben folyt Szaladin távollétében is, aki gyakran viselt ha­dat a szomszédos országok területén. IJehezen képzelhetjük el a palo­" ta mesébe illő pompáját. Azt beszélik, hogy abban a korban a leg­fényűzőbb berendezése volt. Folyosói­nak aranyozott mennyezete márvány­oszlopokon nyugodott, tarkán kira­kott padlón kristálytiszta vizű márványból épült halas-medencék­hez jutott el a látogató, gyönyörű szép kertjeiben távoli országokból hozatott madarakat és nemes vada­kat csodálhatott meg, s bámulatra ra­gadtatta a legszebb gyöngyökkel át­szőtt, aranyfüggönyökkel díszített tró­nus. E fellegvár udvarában áll ma Kai­ró építészeti remekműve — a város legszebb mecsetje. Ez a templom Egyiptom legtöbbet dicsért, de ugyan­akkor legtöbbet gyalázott uralkodó­jának, Mohamed Alinak a legnagyobb és legismertebb emlékműve. lohamed Ali Chaval macedóniai városkában született 1769-ben, s nagybátyja nevelte fel. A gyakor­lati érzékű Ali eredményesen speku­lált első feleségének vagyonával, s az akkori idők egyik legjövedelmezőbb üzletébe — a dohányba fektette. 1799-ben egy kis csapat albánnal Egyiptomba indult, hogy harcoljon a franciák ellen, akik később legjobb barátjai lettek. Bátorságával és körültekintésével csakhamar elérte az őrnagyi rangot, s éleslátásával mihamar felfedezte az akkori helytartó, Chosrev pasa gyön­géit is. Végül is megszerezte az ural­mat Alsó-Egyiptom felett, legyőzte Chosrevet és többi vetélytársát, a kai­róiakkal pasának kiáltatta ki magát. Beköltözött a Szaladin építette felleg­M c várba s elérte, hogy kinevezték Egyiptom kormányzójává. Azután elérkezett 1811. március 8­ának napja ... Ez az a nap, amelyen Ali leszá­molt a mameluk bejek ellenállásával, mivel azok útjában álltak az ország fejlődésének s az ő terveinek is. Az említett napon tehát négyszáz­nyolcvan bejt ünnepélyes lakomára hívott a fellegvárba. Amint a meghí­vottak átlépték az El-Azab kaput, Mohamed Ali albán zsoldosai egy ágyúlövés jelére rettenetes öldöklésbe kezdtek. Minden lőrésből halálthozó golyók süvítettek. A bejek helyett a halál ült ünnepet. Azt beszélik, hogy a szörnyű vérfürdőből csupán egyet­len ember — Amin bej menekült meg, akinek lova hatalmas ugrással ke­resztülszökött a várfalon. Ennek a tragédiának volt azonban második felvonása is. AH parancsára megölték mindazokat a mameluk be­jeket is, akik az egyes tartományok­ban maradtak. A helybeli kormányzók felkiildték az áldozatok fejét a fel­legvárba. A kairóiak azonban e szörnyű ** tett ellenére is felépítették a gyönyörű mecsetet. Építéséhez nagy mennyiségű sárgásfehér, erezett ala­bástromot használtak fel, amely előbb szintén a piramisokat fedte... Az egész udvar és a közepén álló meseszép kút is ebben a különleges fehér színben tündöklik. Még ennél is pompásabb az alabástrom mecsethajó négy mellék- és egy fő kupolájával. Rendkívül szép formájú a kupolák mennyezete. Ma közvetlenül az em­ber feje felett üvegedényekben óriási körlámpák szórják fényüket. A mecset két minaretje Kairó legkarcsúbb és legmagasabb építménye. Nem akad Kairónak olyan látoga­tója, aki ne csodálná meg a csodás mecsetet, valamint a jobb sarkában álló, gyönyörű szép, ráccsal védett szarkofágot, amelyben Mohamed Ali — Egyiptom újjáteremtője alussza örök álmát. együtt harcoltak Lasalle káros politi­kája ellen. Bebel véglegesen csatla­kozott a szociáldemokratákhoz, s et­től kezdve a szocializmus eszméi határozták meg további élete és har­ca tartalmát, célját. 1867-ben mint a néppárt jelöltjét a birodalmi gyűlés képviselőjévé választották. A követ­kező választáson is bekerült a biro­dalmi gyűlésbe, s ott a szászországi, munkásokat képviselte. Bebel agitálva állandóan a dolgo­zók között járt, azonkívül a Demok­ratisches Wochenblatt (Demokrati­kus Hetilap) és más lapok hasábjain szállt síkra azért, hogy az I. Inter­nacionálékhoz csatlakozzanak. Ez a hő vágya 1868. július 23-án teljesült, amikor a nürnbergi kongresszuson sok külföldi delegátus és vendég je­lenlétében elfogadták a programot ás az Internacionáléhoz való csatlako­zást. Ekkor már Bebel vezette a kongresszust, és Wilhelm Liebknecht tartotta a fő beszámolót. Ettől kezdve rohamosan folyt a szakszervezeti mozgalom szervezése is az osztályharc gondolatának alap­ján. A mozgalom állandóan felfelé ívelt. 1870. július 19-én mondotta el Bebel a parlamentben nagy Jelentő­ségű harcias beszédét, melyben első ízben fejtette ki, hogy mint háború­ellenes, köztársaságérzelmű szocialis­ta és a nemzetközi munkásszövetség tagja a hadikölcsön ellen szavaz. Ez a bátor kijelentés a már akkor önálló proletár osztályharcos politi­ka demonstrálása volt. Marx és En­gels helyeselték ezt a merész kiál­lást. Bismarck, az akkori kancellár azonban elfogatta Bebelt és Lieb­knechtet. Azalatt, amíg Bebel a bör­tönben sínylődött, újból megválasz­tották képviselőnek. A Párizsi Kom­mün leverése után is bátran az I. In­ternacionálé hívének vallotta magát, és azt hangoztatta: „A kapitalista nem kérdezi, vajon a munkások, aki­ket kizsákmányol, angolul vagy fran­ciául beszélnek, arcbőrük fehér-e, fe­kete-e vagy sárga. A munkások ezen nemzetközi kizsákmányolása ellen csak egy eszköz van: a kizsákmá­nyoltak nemzetközi testvériesülése." 1875. május 22-e és 27-e közölt került sor Gothában Németország Szocialista Munkáspártjának egyesü­lési kongresszusára. Bebel agitáló és közéleti tevékeny­ségén kívül publicisztikával ís foglal­kozott. 1879-ben jelent meg „A nő és a szocializmus" c. könyvének első kiadása. A könyv máig 60 kiadást ért el. Azonkívül rengeteg brozsurá­ja és önéletrajza jelent meg. Bis­marck fokozta a diktatúrát belpoliti­kájában, és kényszerítette az ún. szocialisták elleni törvényt, amely betiltotta Németország Szocialista Pártját és a munkásság összes szer­vezeteit. Fékevesztett terorral üldöz­ték a szociáldemokratákat, elkoboz­ták az egyesületek vagyonát, meg­szüntették újságjaikat, a szocialista munkásokat munkahelyükről is elbo­csátották. Bebel ilyen nehéz, illegális körül­mények között is sikeresen vett részt az illegális párt vezetésében. Lon­donban, majd Belgiumban és Svájc­ban jelentek meg a párt lapjai, Zü­richben a „Der Socialdemokrat", melyét Engels is tanácsaival támo­gatott. 1880-ban sikerült Bebelnek Londonba kerülnie, s ott először ta­lálkozott Marx-szal és Engels-szel. Bebelnek és társainak ugyanakkor az anarchisták, a revizionisták s az opportunisták ellen kellett harcolnia. A további évek folyamán sikerült is az új pártprogramban a marxizmus eszméinek nagyobb érvényt szerez­niük. 1889-ben Bebel részt vett a II. Internacionálé alapításában, és a bi­rodalmi választások alkalmával a szocialisták óriási győzelmet arattak. Utána magának Bismarcknak is tá­voznia kellett, és a szocialisták elle­ni törvényt törölték. Ekkor Bebel teljesen a pártmunkának és publi­cisztikának szentelte idejét. Bebel magas kora ellenére éleslá­tóan felfedezte a szociáldemokráciá­ban egyre Inkább terjedő opportu­nista nézeteket. Ig^ írt a Jövőről: A huszadik századot úgy említették, mint a szociális reformok évszáza­dát. Én azonban ezt az évszázadot a szociális forradalom évszázadának tartom, melyben az emberi rabság és az ember ember által való kizsák­mányolásának utolsó maradványait fogják eltávolítani." Bebel csaknem 1913. aug. 13-án bekövetkezett haláláig részt vett a politikai életben. Mindvégig a forra­dalmi proletariátus osztályálláspont­ját hirdette, s azt, hogy a jövő a szocializmusé. GItEK -MRB ŰI SZÖ 22 * 1965. február 19,

Next

/
Oldalképek
Tartalom