Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-18 / 48. szám, csütörtök

ÓVODÁBAN 'W^M- « 5 Elmondotta: Rudolf Rajčány, a Nyitrai Járás NEB elnöke Az utóbbi időben az emberek és az újságok egyre behatóbban foglal­koznak a népi ellenőrzés kérdéseivel. Az új szerv mindössze két évvel ezelőtt kezdte meg tevékenységét, s járá­sunkban is komoly tekintélynek ör­vend. Naponta sokan keresik fel a járási és a helyi népi ellenőrző bi­zottságokat, melyek társadalmi éle­tünk valamennyi területén fontos jnunkát végeznek. Ha az elmúlt időszakban végzett munkánk eredményeit értékeljük, statisztikai adatok felsorolása nélkül is elmondhatom, hogy népgazdasá­gunk egyes negatív jelenségeinek elemzésével, az üzemek tevékenysé­gének ellenőrzésével a fejlődésre ká­ros, komoly fogyatékosságokat álla­pítottunk meg. Az ipari üzemekben, az építőiparban rendszeresített vizs­gálataink legfőbb célja, hogy tovább javuljon a gyártmányok minősége, megszilárduljon a technológiai fegye­lem. A nyitrai tejüzemben a vizsgálat során kiderült, hogy a tej és a tej­termékek szállításánál nem tartják be a higiéniai előírásokat, a tej zsír­taltalma nem felel meg az állami normáknak. Ezenkívül a tejfel és a vaj minősége sem a legjobb. Ezekért a szabálytalanságokért pénzbirsággal sújtottuk a tejüzem felelős vezetőit. A kafiléria vezetői sem kezelték helyesen a társadalmi tulajdont. A törvényes előírásokat megkerülve 120 tonna takarmánylisztet sikkasz­tottak el és az üzemi szenet is áru­sítgatták. E tényekre felhívtuk a fel­sőbb szervek figyelmét, akik az üzem általános felülvizsgálása eredménye­képpen több mint 43 ezer korona kárt állapítottak meg. Az igazgató és a könyvelő ellen bűnvádi feljelentést tettünk az ügyészségen. Szerveink tavaly a mezőgazdasági üzemekben is mélyreható elemzést hajtottak végre, járásunkban évről évre csökken a termőföld, jelentős szántóterületeket használtak fel rak­tárak, üzemek elhelyezésére. Egyes szövetkezetek pedig még saját föld­alapjukkal sem gazdálkodtak megfe­lelően. Amint végigjártuk a falvakat, s határszemlét tartottunk, csupán egy év alatt 568 hektár termőfölddel gyarapodott az EFSZ-ek szántóterü­lete, és további 273 hektár parlag felszántását készítettük elő. Mező­gazdasági üzemeink az öntözőberen­dezések kihasználására sem készültek fel következetesen. Az értékes gépek a fészerekben porosodnak, ahelyett, hogy küldetésüket teljesítenék. A ter­melési Igazgatóságon keresztül itt is megtettük a szükséges Intézkedése­ket. Népi ellenőrző bizottságaink kevés tapasztalattal rendelkeztek, de így is eredményes tevékenységet fejtettek ki, mert munkájukban a dolgozók közléseire, panaszainak kivizsgálásá­ra nagy súly fektettek. Ezek nyújtot­tak alapot ahlioz is, hogy a járási építővállalat szolgáltatásait felülbí­ráljuk. A minőségi mutatók felülvizs­gálása kiderítette, hogy az épftővál­lalat csak a mennyiségi mutatók tel­jesítésére törekszik és túl sokat szá­mít fel szolgáltatásaiért. Kelemen Jó­zsef családi házának javításáért 3060 koronával többet számláztak, Kertész Lászlónak viszont 1800 koronát kel­lett visszafizetniük a hanyag mun­káért. Az említett üzemek a járási nemzeti bizottság hatáskörébe tartoznak. A működésükben feltárt hibák arra figyelmeztetnek, hogy a JNB szervei munkájukat nem irányítják és ellen­őrzik megfelelően. Másképpen ilyen kirívó esetek ritkábban fordulhatná­nak elő. Ugyanez vonatkozik a lakás­építkezésre, ahol a kivitelezés minő­ségére, a határidők kitoldására még mindig sok a panasz. Szerintem a visszáságoknak könyen elejét vehet­nénk, ha nemcsak az építkezések ter­vezésére, hanem azok jó minőségű kivitelezésére is nagyobb gondot for­dítanának. Az említett és más szakaszokon megismétlődő káros jelenségek nagy­ban hátráltatják járásunk és a nép­gazdaság fejlődését. Ezek a tények arra késztetnek, hogy a népi ellen­őrzés rendszerét tovább bővítsük, minél több dolgozót vonjunk be a társadalmi ellenőrzés munkájába. Az elmúlt évben 24 üzemi és 19 helyi bizottságban mintegy 341 népi ellen­őr fejtett ki önzetlen tevékenységet, több mint 190 bejelentést és panaszt orvosoltak. Ez idén még nagyobb feladatokkal kell megbirkóznunk, a népgazdaság új Irányításának rendszere a népi el­lenőrzéstől is egyre többet követel. A napokban 8 helyi és 6 üzemi népi ellenőrző bizottság választását készí­tettük elő, hogy az ellenőrzés háló­zatát hivatásának megfelelően kiépít­hessük. Ez a nagy aktíva több ala­possággal és körültekintéssel eredmé­nyesen teljesítheti feladatát. Dolgozóink nagy többsége körében komoly tekintélynek örvendenek az ellenőrző bizottságok, munkájukban minden oldalról a legmeszebbme­nően támogatják őket. Ennek ellené­re mégsem állítanám, hogy könnyű a népi ellenőr munkája. A fiókok, ak­tatömegek és a jelentések kitárulnak előttünk, az igazság kiderítése azon­ban sokszor mégis nagy nehézségek­be ütközik. A különféle mesterkedé­sek megnehezítik tevékenységünket. Az állami fegyelem megsértői, az önkényeskedők és a haszonlesők ga­rázdálkodását a népi ellenőrök csak a dolgozók bevonásával leplezhetik le idejében. Ezzel szemben azonban akadnak helyek, ahol a dolgozók kö­zönye még mindig táptalajt nyújt a szabálysértők élosködésére. Egyéb­ként őszintén kijelenthetem, hogy a népi ellenőrzésnek nem csupán a tet­tenérés, a büntetés a feladata. Mind­nyájunk legfőbb kötelessége, hogy megelőzzük a bűncselekményeket, egészséges közszellem kialakítására neveljük a dolgozókat, vezetőket egy­aránt. Ezen a téren Cabajon, Ara­nyosmaróton és Nyitrán komoly ered­ményeket mutathatunk fel. A népi ellenőrző bizottságok tevékenységük homlokterébe a megelőzést helyezik. Ez idei feladatainknak bátran né­zünk elébe és munkánkban továbbra is a dolgozók legszélesebb rétegeire támaszkodunk. Sz az egyedüli bizto­sítéka annak, hogy minél előbb meg­szüntessük a káros jelenségek okait, melyek akadályozzák a népgazdaság fejlődését. Feljegyezte: Szombath Ambrus (Bachan felv.J A LENGYEL KÖNYV KIÁLLÍTÁSA Lengyelország felszabadulásának 20. évfqrdulója tiszteletére Košicén a Műszaki Múzeum termeiben „A len­gyel tudományos könyv" címen kiál­lítást rendeztek. A fejlett lengyel nyomdaipar állít­ja ki az elmúlt húsz esztendő mint­egy 700 legsikeresebb termékét. Nem hiányzanak közülük változatos szak­lapok, gazdag fényképmellékletű fo­lyóiratok és a világviszonylatban is élvonalbelinek elismert plakátok sem. (täj tyétu/eôAéty —óh I r Örömmel tapaszta­lom, hogy polgártár­saink egyre igényeseb­bek és én ezt elsősor­ban abban látom, hogy keresetlen szavakkal bí­rálunk mindent, ami ha­zai, és szuperlatívuszok­ban nyilatkozunk min­denről, ami külföldi. Például: találkoztam egy hölgy ismerősömmel, akinek valami színes, ám ízléstelen parkett­fényesítő rongy volt a nyaka köré tekerve. Miután igen keveset ér­tek a női divat rejtel­meihez, megkérdeztem, hogy mi az az izé a nyakán. Erre bájos is­merősöm felhúzta fitos és hidegtől pirosló or­rát, mondván, hogyan lehet valaki ilyen műve­letlen, htszen azon az Izén két kilométernyi távolságból is látszik, hogy egy sál és erede­ti bécsi. Es gyönyörű és csodálatos, bezzeg a hazai sáltermelés még ötvenezer évig sem éri utol a nyugati sálak esztétikai színvonalát és etikai mondanivaló­ját. Rogyadozó léptek­kel vonszoltam magam tova és szememből könnyek potyogtak a hazai sál-termelés le­becsülése miatt. De le­het, hogy a hideg miatt. Ám találkoztam egy férfi ismerősömmel is, aki komoly könyvelő és olyan előkelő, hogy kés­sel, villával eszi a na­nukot. Es kérem szé­pen ez az én komoly ismerősöm egy hajó­nagyságú autó körül lihegett és meglátván engem, még olyan kü­lön ronda hangon hör­gött is: — Nézze ezt az au­tót, barrrrátom! Ez az­tán a kocsi, barrátom! Hol vannak ettől a mi autóink, barrrrátom, na de hol? Ez barrrátom, nyugati gyárrrtmány! Ekkor már az én szelíd, az emberszere­tettől tohonya lelkem is feszegetni kezdte a véredényeimet és hal­kan, jóságos hangon mondtam neki egyet s mást, ami anyukájára, apukájára és őrá is vonatkozott. Miután egy rendőr megkért, hogy halkab­ban közöljem a vélemé­nyemet, elrángattam da­li ismerősömet az autó mellől és gondoltam, ha sokat vitatkozik, bevi­szem egy kapu alá és csendesen, de makacs következetességgel, da­cos humanizmussal megverem. Csevegni kezdtem ve­le, és mondtam neki, hogy van egy felesleges jegyem az új Miller da­rabra. Rám nézett és kijelentette, hogy ö ha­zai lapokat nem olvas, hazai színészeket nem hajlandó megnézni, mert mi minden téren elmaradtunk. Ő egy igényes ember! Na — gondoltam ma­gamban — most megdá­dázom, de a következő megjegyzésével levett a lábamról: — Elhatároztuk, hogy örökbe fogadunk egy francia árva gyereket! — Na végre — mond­tam kissé meghatódva — egy emberi vonás magától. De úgy tu­dom, hogy két évvel ezelőtt nősült, és ma­guknak még nincs sa­lát gyerekük ... Ismét rám nézett, fö­lényesen és csak a te­kintetével mondta, hogy mit neki a hazai gyárt­mány ... Ö egy Igényes ember! (erf) Az összevont illeték ás ami vele összefügg Január 1-töl fokozatosan ráté­rünk az illetékek fizetésének új formájára. A répi gyakorlattól el­térően, amely szerint mindenfajta illetéket külön és más más időben fizettük, az új intézkedés értelmében mindezeket egyszerre, mégpedig havonta kell kiegyenlítenünk. Az összeg 'nagyságát a múlt évi illetékek átlagából számították ki, mégpedig úgy, hogy a havonta fi­zetendő összeg tulajdonképpen csak előleg s a tényleges fogyasz­tásért járó Illetékkel félévenként számolnak majd el. A fizetés mód­ját a fizető választhatja meg. Vagy személyesen adja le az összeget a postahivatalban, vagy megbeszéli a beszedővel az „inkaszálás" idő­pontját. Az illetékbeszedés új formája élénk vitát váltott ki a lakosság körében. Ahogy már az újdonsá­gok bevezetésénél lenni szokott, sokan bizalmatlanul fogadják, sőt vannak, akik olyan intézkedésnek tartják, amely nem a lakosság ér­dekeit és kényeimét szolgálja, ha­nem növeli gondját, és eddig nem ismert kellemetlenségek forrásává válik. Vajon miért keltett ez a min­denképpen korszerű megoldás bi­zalmatlanságot? Nézzük csak a leggyakoribb el­lenvetéseket: Sokan azzal érvelnek az össze­vont illeték olyan nagy összegű, hogy azt nem tudják a fizetés hó­nap eleji részéből anélkül kiegyen­líteni, hogy fel ne borítaná a csa­lád költségvetését. Ugyanakkor kérdezik: vajon miképpen fogják ellenőrizni, hogy a kifizetett ösz­szeg valóban fedi-e a fogyasztást? És mi lesz akkor, ha elromlik a villany- vagy gázóra, ami a ré­gebbi típusoknál elég gyakori? A legsúlyosabb érv azonban ez: va­jon Javul-e a lakáskarbantartás színvonala. S végül sokan kifogá­solják a beszedés módját is. Nézzük csak meg közelebbről ezeket az érveket. Az elsőt könnyű megcáfolni. Hi­szen a kérdéses összegeket már eddig is rendszeresen fizettük, csakhogy mindegyiket máskor. Ha tehát eddig be tudtuk úgy oszta­ni fizetésünket, hogy a kéthavi villany- és gázfogyasztást egyszer­re kifizettük, akkor a havonkénti fizetést csak örömmel fogadhatjuk, mert rendszeresebbé teszi a kiadá­sokat. S hogy a lakbérrel együtt ne érezzük meg olyan nagyon, mindenkinek Joga van megbeszélni a bérelszámolóval, hogy az előleg­nél a fizetés kisebbik részét, az elszámolásnál viszont a bére na­gyobbik részét kapja meg. Az előlegezett összeg és a tény­leges fogyasztásért járó illeték közti különbözetet — ahogy már fentebb is említettük — féléven­ként számolják majd el. A havonta fizetendő illeték nagyságát meg­közelítőleg úgy állapítják meg, hogy fedje a fogyasztást. A félévi elszámolásnál tehát valószínűbb, hogy a fogyasztó fog visszakapni, nem hogy ráfizetne. Ugyanakkor ellenőrzik a villany- és a gázórák állapotát is. Ha a villanyóra elrom­lik, arra is csak a villanyművek fizethetnek rá, mert az óra vagy megáll, vagy lassabban forog, te­hát inkább kevesebbet számít a tényleges fogyasztásnál. A legtöbb gondot — mind a la­kónak, mind az illetékes szervek­nek — a karbantartás rossz szín^ vonala okozza Az egyetlen meg­oldás további munkaerők szerződ­tetése lenne. Ez azonban komoly nehézségekbe ütközik. Mint tud­valevő, népgazdaságunk minden ágá!>an munkaerőhiánnyal küz­dünk. Az idén például több mint 500 000 munkaerő hiányzik. Ezért a karbantartók kérdése még soká várat a végleges megoldásra. Ez a tény persze nem nyugtathatja meg azokat, akik elhanyagolt, rossz állapotban levő lakásokban élnek. Itt azonban hadd jegyezzük meg, hogy ezek a problémák nem most merültek fel. Az új fizetési rend­szerrel csak kiéleződtek. Viszont azt is meg kell említenünk, hogy a leegyszerűsített adminisztráció által felszabaduló munkaerők át­csoportosításával elérhetünk némi javulást. Ami a beszedés ű] módszereit illeti, a panaszok teljesen indokol­tak. A postahivatalokban sokszor órákat kell várakozni, amíg a hi­vatalnoknő hosszadalmasan kike­resi a nyilvántartási lapokat, s el­intézi a várakozó tömeget. A má­sik esetben viszont nagyon hátrá­nyos az, hogy kötve vagyunk a megbeszélt időponthoz Vannak azonban az új „inkasszónak" más formái is, sajnos egyelőre még csak a kísérletezés stádiumában. Mégpedig a postautalvánnyal tör­ténő fizetés, vagy az a lehetőség, ho^y az összeget a fizető kerese­téből vonják ie. Az utóbbi két mód­szer — mint ahogy ezt az eddigi tapasztalatok mutatják — előnyö­sebb lesz. S végül hadd említsük meg, liogy az új módszernek van a régi­vel szemben egy nagy előnye: meg­szünteti a lakbérhátralékot, s le­egyszerűsíti az adminisztrációt ls. Ugyanis eddig minden háztartást négy helyen kellett nyilvántartani (a villany- és gázművekben, a HNB-én, valamint a postán), most viszont csak a postán. Ezáltal or­szágszerte több mint 1500 munka­erő szabadul fel, s azonkívül lehe­tővé válik az adminisztratív mun­kák gépesítése is. Egyébként úgy tűnik, mintha kis­sé elhamarkodtuk volna az új mód­szer bevezetését. Ezért a bizal­matlanság, amivel a lakosság fo­gadta, s ebből következnek a fel­merülő nehézségek is. Például amiatt, hogy még nem dolgozták fel az összes szükséges adatot, so­kat kell várni az ügy elintézésére a postahivatalokban. Az elmondottakat összegezve, az illetékek összevonását s ennek be­szedési módjait (főleg azokat, amelyeket még csak kísérletileg vezettek be) korszerű, s minden­képpen kívánotos megoldásnak tarthatjuk. Reméljük, hogy a fel­merült nehézségeket — mind a lakók, mind az illetékes vállalatok közös erőfeszítésével — sikeresen leküzdjük, s mindnyájan meggyő­ződünk az egyesített Illetékek új beszedési módszerének előnyeiről. —ili— 1945 JANUÁRJÁBAN kezdődött a szovjet offenzíva, mely hatalmas csa­pásaival elsöpörte útjából a fasiszta német és magyar hadsereg maradvá­nyait. A szovjet, a román és a cseh­szlovák hadsereg egységei elérték a Vág völgyét és felszabadították Kö­zép-Szlovákia egy részét. Várható volt a fasizmus közeli veresége. Ebben az időben sok politikai fo­goly, kommunista és partizán sínylő­dött börtönben. Egy részük a leopol dovi fogházban. Ezeket átadták a Gestaponak és Innen az SS-ek és Hlinka gárdisták a bratislavai fog­házba szállították a foglyokat. A Tiso-kormány ekkor újabb aljas gaztett elkövetését tervezte. A poli­tikai foglyokat, elsősorban a kommu­nistákat akarta eltenni láb alól, ne­hogy élő tanúk maradjanak. Ugyan­akkor gyöngíteni akarták a kommu­nista és antifasiszta mozgalmat. Eb ben már volt tapasztalatuk a fasisz táknak. Tisóék kiszolgáltatták a poli tikai foglyokat a Gestapónak. Két hét múlva, február 18-án éjjel állig felfegyverzett SS-ek kergették ki őket a cellákból, és a kora haj nali órákban a 260 foglyot ponyvával letakart teherautókba ültették. Űt közben a SS-ek brutálisan bántak ve­lük. Leopoldovtól Mauthausenig A gépkocsi oszlopot az ausztriai Melk városánál angol-amerikai repü­lőgépek támadták meg és gépfegy­verekkel lőtték. Négy gépkocsit elta­láltak és szörnyű pusztítást végeztek, huszdnöten a helyszínen meghaltak, köztük Ladislav Leško, Alexander Kaiser, Vojtech Kolín, Jozef Reichel, Alois Strachota. További húszan, Ka­rol Cernocky, Alexander Markuš, Ján Osoha, Szabó István és mások súlyo­san megsebesültek, első segély he­lyett azonban a vérengző SS-ek meg­gyilkolták őket.i A keletkezett zűrzavarban néhány fogolynak sikerült megszökni és a közeli erdőbe menekülni. Köztük volt Ľudovit Benada is (az illegális SZLKP KB tagja, az utolsó években a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke), azonban rövid időn belül újra elfog­ták őket MÁSNAP A FOGOLYSZÁLLITMÁNY a hírhedt mauthauseni koncentrációs táborba érkezett. Krsák Géza elvtárs, aki . ugyanezzel a szállítmánnyal került Leopoldovból a mauthauseni táborba, a követke­zőkben számol be élményeiről: „Emberi ész nem foghatja fel, hogv a XX. században lehetséges volt az ilyen tömegmészárlás, amit mint szemtanú a „Dante poklában" láttam. Megérkezésünk után hallottunk a szovjet katonatisztek hősi lázadásá­ról, s ez új erőt öntött belénk. Vesz­tegzárba kerültünk, és olyan barakk­ba, amelybe normális körülmények között 200 ember fér, 1200 embert gyömöszöltek be. Ez volt ugyanis a tömegpusztítás első foka, a beteg­ségeknek és éhségnek kellett volna elpusztítani bennünket. De itt ismer­hettük meg a nemzetközi munkásszo­lidaritás, a segíteni akarás ragyogó példáit Is. Néhány nappal megérkezé­sünk után sikerült hozzánk férkőznie egy ottani régi csehszlovák politikai fogolynak, aki már két éve sínylődött a koncentrációs táborban. A spanyol frontról ismertük. Az első segítség abban nyilvánult meg, hogy három elvtársunkat kihozták a karantén­blokkból. Abban az időben már léte­zett egy jól működő illegális veze­tőség, mely megszervezte az életmen­tés és a táboron belüli ellenállási mozgalmat. A rettenetes, embertelen körülmények között is sikerült ezt elérni. Sokan azonban az éhség és rossz bánásmód következtében el­pusztultak, így Ambos Géza, Ladislav Exnár, Eugen Guderna, Szóbei Zol­tán, Ferdinand Zimbauer, Kučera és mások. A szovjet tisztek lázadási kísérle­tén okulva és ismerve a fasiszták szándékát, hogy a front közeledtére a foglyokat majd meg akarják ölni, különféle intézkedéseket tett az il­legális vezetőség. Különféle segédesz­közöket, asztalokat, léceket, kődara­bokat gyűjtöttek össze, hogy szük­ség esetén fegyverként használhas­suk. Csak kevesen érték meg a felsza­badulást, és azok is legyengülve, be­tegen tértek haza. Hasonló sors ért még néhány más, politikai foglyokból alakított transzportot, amelyeket Ti­sóék a felszabadulás előtti napokban szintén kiszolgáltattak a fasiszta né­meteknek. A HÁBORÚ UTÁN a Melkflél elesett és Mauthausenben elpusztult szlová­kiai hősök egy részét exhumálták és a bratislavai csalogányvölgyi temető­ben eltemették. Azóta minden évben kegyelettel emlékezünk meg pártunk és a fasisztaellenes harc halottairól. |-k Oj SZÖ 4 * 196 5- február 18,

Next

/
Oldalképek
Tartalom