Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-18 / 48. szám, csütörtök

ÓVODÁBAN 'W^M- « 5 Elmondotta: Rudolf Rajčány, a Nyitrai Járás NEB elnöke Az utóbbi időben az emberek és az újságok egyre behatóbban foglalkoznak a népi ellenőrzés kérdéseivel. Az új szerv mindössze két évvel ezelőtt kezdte meg tevékenységét, s járásunkban is komoly tekintélynek örvend. Naponta sokan keresik fel a járási és a helyi népi ellenőrző bizottságokat, melyek társadalmi életünk valamennyi területén fontos jnunkát végeznek. Ha az elmúlt időszakban végzett munkánk eredményeit értékeljük, statisztikai adatok felsorolása nélkül is elmondhatom, hogy népgazdaságunk egyes negatív jelenségeinek elemzésével, az üzemek tevékenységének ellenőrzésével a fejlődésre káros, komoly fogyatékosságokat állapítottunk meg. Az ipari üzemekben, az építőiparban rendszeresített vizsgálataink legfőbb célja, hogy tovább javuljon a gyártmányok minősége, megszilárduljon a technológiai fegyelem. A nyitrai tejüzemben a vizsgálat során kiderült, hogy a tej és a tejtermékek szállításánál nem tartják be a higiéniai előírásokat, a tej zsírtaltalma nem felel meg az állami normáknak. Ezenkívül a tejfel és a vaj minősége sem a legjobb. Ezekért a szabálytalanságokért pénzbirsággal sújtottuk a tejüzem felelős vezetőit. A kafiléria vezetői sem kezelték helyesen a társadalmi tulajdont. A törvényes előírásokat megkerülve 120 tonna takarmánylisztet sikkasztottak el és az üzemi szenet is árusítgatták. E tényekre felhívtuk a felsőbb szervek figyelmét, akik az üzem általános felülvizsgálása eredményeképpen több mint 43 ezer korona kárt állapítottak meg. Az igazgató és a könyvelő ellen bűnvádi feljelentést tettünk az ügyészségen. Szerveink tavaly a mezőgazdasági üzemekben is mélyreható elemzést hajtottak végre, járásunkban évről évre csökken a termőföld, jelentős szántóterületeket használtak fel raktárak, üzemek elhelyezésére. Egyes szövetkezetek pedig még saját földalapjukkal sem gazdálkodtak megfelelően. Amint végigjártuk a falvakat, s határszemlét tartottunk, csupán egy év alatt 568 hektár termőfölddel gyarapodott az EFSZ-ek szántóterülete, és további 273 hektár parlag felszántását készítettük elő. Mezőgazdasági üzemeink az öntözőberendezések kihasználására sem készültek fel következetesen. Az értékes gépek a fészerekben porosodnak, ahelyett, hogy küldetésüket teljesítenék. A termelési Igazgatóságon keresztül itt is megtettük a szükséges Intézkedéseket. Népi ellenőrző bizottságaink kevés tapasztalattal rendelkeztek, de így is eredményes tevékenységet fejtettek ki, mert munkájukban a dolgozók közléseire, panaszainak kivizsgálására nagy súly fektettek. Ezek nyújtottak alapot ahlioz is, hogy a járási építővállalat szolgáltatásait felülbíráljuk. A minőségi mutatók felülvizsgálása kiderítette, hogy az épftővállalat csak a mennyiségi mutatók teljesítésére törekszik és túl sokat számít fel szolgáltatásaiért. Kelemen József családi házának javításáért 3060 koronával többet számláztak, Kertész Lászlónak viszont 1800 koronát kellett visszafizetniük a hanyag munkáért. Az említett üzemek a járási nemzeti bizottság hatáskörébe tartoznak. A működésükben feltárt hibák arra figyelmeztetnek, hogy a JNB szervei munkájukat nem irányítják és ellenőrzik megfelelően. Másképpen ilyen kirívó esetek ritkábban fordulhatnának elő. Ugyanez vonatkozik a lakásépítkezésre, ahol a kivitelezés minőségére, a határidők kitoldására még mindig sok a panasz. Szerintem a visszáságoknak könyen elejét vehetnénk, ha nemcsak az építkezések tervezésére, hanem azok jó minőségű kivitelezésére is nagyobb gondot fordítanának. Az említett és más szakaszokon megismétlődő káros jelenségek nagyban hátráltatják járásunk és a népgazdaság fejlődését. Ezek a tények arra késztetnek, hogy a népi ellenőrzés rendszerét tovább bővítsük, minél több dolgozót vonjunk be a társadalmi ellenőrzés munkájába. Az elmúlt évben 24 üzemi és 19 helyi bizottságban mintegy 341 népi ellenőr fejtett ki önzetlen tevékenységet, több mint 190 bejelentést és panaszt orvosoltak. Ez idén még nagyobb feladatokkal kell megbirkóznunk, a népgazdaság új Irányításának rendszere a népi ellenőrzéstől is egyre többet követel. A napokban 8 helyi és 6 üzemi népi ellenőrző bizottság választását készítettük elő, hogy az ellenőrzés hálózatát hivatásának megfelelően kiépíthessük. Ez a nagy aktíva több alapossággal és körültekintéssel eredményesen teljesítheti feladatát. Dolgozóink nagy többsége körében komoly tekintélynek örvendenek az ellenőrző bizottságok, munkájukban minden oldalról a legmeszebbmenően támogatják őket. Ennek ellenére mégsem állítanám, hogy könnyű a népi ellenőr munkája. A fiókok, aktatömegek és a jelentések kitárulnak előttünk, az igazság kiderítése azonban sokszor mégis nagy nehézségekbe ütközik. A különféle mesterkedések megnehezítik tevékenységünket. Az állami fegyelem megsértői, az önkényeskedők és a haszonlesők garázdálkodását a népi ellenőrök csak a dolgozók bevonásával leplezhetik le idejében. Ezzel szemben azonban akadnak helyek, ahol a dolgozók közönye még mindig táptalajt nyújt a szabálysértők élosködésére. Egyébként őszintén kijelenthetem, hogy a népi ellenőrzésnek nem csupán a tettenérés, a büntetés a feladata. Mindnyájunk legfőbb kötelessége, hogy megelőzzük a bűncselekményeket, egészséges közszellem kialakítására neveljük a dolgozókat, vezetőket egyaránt. Ezen a téren Cabajon, Aranyosmaróton és Nyitrán komoly eredményeket mutathatunk fel. A népi ellenőrző bizottságok tevékenységük homlokterébe a megelőzést helyezik. Ez idei feladatainknak bátran nézünk elébe és munkánkban továbbra is a dolgozók legszélesebb rétegeire támaszkodunk. Sz az egyedüli biztosítéka annak, hogy minél előbb megszüntessük a káros jelenségek okait, melyek akadályozzák a népgazdaság fejlődését. Feljegyezte: Szombath Ambrus (Bachan felv.J A LENGYEL KÖNYV KIÁLLÍTÁSA Lengyelország felszabadulásának 20. évfqrdulója tiszteletére Košicén a Műszaki Múzeum termeiben „A lengyel tudományos könyv" címen kiállítást rendeztek. A fejlett lengyel nyomdaipar állítja ki az elmúlt húsz esztendő mintegy 700 legsikeresebb termékét. Nem hiányzanak közülük változatos szaklapok, gazdag fényképmellékletű folyóiratok és a világviszonylatban is élvonalbelinek elismert plakátok sem. (täj tyétu/eôAéty

—óh I r Örömmel tapasztalom, hogy polgártársaink egyre igényesebbek és én ezt elsősorban abban látom, hogy keresetlen szavakkal bírálunk mindent, ami hazai, és szuperlatívuszokban nyilatkozunk mindenről, ami külföldi. Például: találkoztam egy hölgy ismerősömmel, akinek valami színes, ám ízléstelen parkettfényesítő rongy volt a nyaka köré tekerve. Miután igen keveset értek a női divat rejtelmeihez, megkérdeztem, hogy mi az az izé a nyakán. Erre bájos ismerősöm felhúzta fitos és hidegtől pirosló orrát, mondván, hogyan lehet valaki ilyen műveletlen, htszen azon az Izén két kilométernyi távolságból is látszik, hogy egy sál és eredeti bécsi. Es gyönyörű és csodálatos, bezzeg a hazai sáltermelés még ötvenezer évig sem éri utol a nyugati sálak esztétikai színvonalát és etikai mondanivalóját. Rogyadozó léptekkel vonszoltam magam tova és szememből könnyek potyogtak a hazai sál-termelés lebecsülése miatt. De lehet, hogy a hideg miatt. Ám találkoztam egy férfi ismerősömmel is, aki komoly könyvelő és olyan előkelő, hogy késsel, villával eszi a nanukot. Es kérem szépen ez az én komoly ismerősöm egy hajónagyságú autó körül lihegett és meglátván engem, még olyan külön ronda hangon hörgött is: — Nézze ezt az autót, barrrrátom! Ez aztán a kocsi, barrátom! Hol vannak ettől a mi autóink, barrrrátom, na de hol? Ez barrrátom, nyugati gyárrrtmány! Ekkor már az én szelíd, az emberszeretettől tohonya lelkem is feszegetni kezdte a véredényeimet és halkan, jóságos hangon mondtam neki egyet s mást, ami anyukájára, apukájára és őrá is vonatkozott. Miután egy rendőr megkért, hogy halkabban közöljem a véleményemet, elrángattam dali ismerősömet az autó mellől és gondoltam, ha sokat vitatkozik, beviszem egy kapu alá és csendesen, de makacs következetességgel, dacos humanizmussal megverem. Csevegni kezdtem vele, és mondtam neki, hogy van egy felesleges jegyem az új Miller darabra. Rám nézett és kijelentette, hogy ö hazai lapokat nem olvas, hazai színészeket nem hajlandó megnézni, mert mi minden téren elmaradtunk. Ő egy igényes ember! Na — gondoltam magamban — most megdádázom, de a következő megjegyzésével levett a lábamról: — Elhatároztuk, hogy örökbe fogadunk egy francia árva gyereket! — Na végre — mondtam kissé meghatódva — egy emberi vonás magától. De úgy tudom, hogy két évvel ezelőtt nősült, és maguknak még nincs salát gyerekük ... Ismét rám nézett, fölényesen és csak a tekintetével mondta, hogy mit neki a hazai gyártmány ... Ö egy Igényes ember! (erf) Az összevont illeték ás ami vele összefügg Január 1-töl fokozatosan rátérünk az illetékek fizetésének új formájára. A répi gyakorlattól eltérően, amely szerint mindenfajta illetéket külön és más más időben fizettük, az új intézkedés értelmében mindezeket egyszerre, mégpedig havonta kell kiegyenlítenünk. Az összeg 'nagyságát a múlt évi illetékek átlagából számították ki, mégpedig úgy, hogy a havonta fizetendő összeg tulajdonképpen csak előleg s a tényleges fogyasztásért járó Illetékkel félévenként számolnak majd el. A fizetés módját a fizető választhatja meg. Vagy személyesen adja le az összeget a postahivatalban, vagy megbeszéli a beszedővel az „inkaszálás" időpontját. Az illetékbeszedés új formája élénk vitát váltott ki a lakosság körében. Ahogy már az újdonságok bevezetésénél lenni szokott, sokan bizalmatlanul fogadják, sőt vannak, akik olyan intézkedésnek tartják, amely nem a lakosság érdekeit és kényeimét szolgálja, hanem növeli gondját, és eddig nem ismert kellemetlenségek forrásává válik. Vajon miért keltett ez a mindenképpen korszerű megoldás bizalmatlanságot? Nézzük csak a leggyakoribb ellenvetéseket: Sokan azzal érvelnek az összevont illeték olyan nagy összegű, hogy azt nem tudják a fizetés hónap eleji részéből anélkül kiegyenlíteni, hogy fel ne borítaná a család költségvetését. Ugyanakkor kérdezik: vajon miképpen fogják ellenőrizni, hogy a kifizetett öszszeg valóban fedi-e a fogyasztást? És mi lesz akkor, ha elromlik a villany- vagy gázóra, ami a régebbi típusoknál elég gyakori? A legsúlyosabb érv azonban ez: vajon Javul-e a lakáskarbantartás színvonala. S végül sokan kifogásolják a beszedés módját is. Nézzük csak meg közelebbről ezeket az érveket. Az elsőt könnyű megcáfolni. Hiszen a kérdéses összegeket már eddig is rendszeresen fizettük, csakhogy mindegyiket máskor. Ha tehát eddig be tudtuk úgy osztani fizetésünket, hogy a kéthavi villany- és gázfogyasztást egyszerre kifizettük, akkor a havonkénti fizetést csak örömmel fogadhatjuk, mert rendszeresebbé teszi a kiadásokat. S hogy a lakbérrel együtt ne érezzük meg olyan nagyon, mindenkinek Joga van megbeszélni a bérelszámolóval, hogy az előlegnél a fizetés kisebbik részét, az elszámolásnál viszont a bére nagyobbik részét kapja meg. Az előlegezett összeg és a tényleges fogyasztásért járó illeték közti különbözetet — ahogy már fentebb is említettük — félévenként számolják majd el. A havonta fizetendő illeték nagyságát megközelítőleg úgy állapítják meg, hogy fedje a fogyasztást. A félévi elszámolásnál tehát valószínűbb, hogy a fogyasztó fog visszakapni, nem hogy ráfizetne. Ugyanakkor ellenőrzik a villany- és a gázórák állapotát is. Ha a villanyóra elromlik, arra is csak a villanyművek fizethetnek rá, mert az óra vagy megáll, vagy lassabban forog, tehát inkább kevesebbet számít a tényleges fogyasztásnál. A legtöbb gondot — mind a lakónak, mind az illetékes szerveknek — a karbantartás rossz szín^ vonala okozza Az egyetlen megoldás további munkaerők szerződtetése lenne. Ez azonban komoly nehézségekbe ütközik. Mint tudvalevő, népgazdaságunk minden ágá!>an munkaerőhiánnyal küzdünk. Az idén például több mint 500 000 munkaerő hiányzik. Ezért a karbantartók kérdése még soká várat a végleges megoldásra. Ez a tény persze nem nyugtathatja meg azokat, akik elhanyagolt, rossz állapotban levő lakásokban élnek. Itt azonban hadd jegyezzük meg, hogy ezek a problémák nem most merültek fel. Az új fizetési rendszerrel csak kiéleződtek. Viszont azt is meg kell említenünk, hogy a leegyszerűsített adminisztráció által felszabaduló munkaerők átcsoportosításával elérhetünk némi javulást. Ami a beszedés ű] módszereit illeti, a panaszok teljesen indokoltak. A postahivatalokban sokszor órákat kell várakozni, amíg a hivatalnoknő hosszadalmasan kikeresi a nyilvántartási lapokat, s elintézi a várakozó tömeget. A másik esetben viszont nagyon hátrányos az, hogy kötve vagyunk a megbeszélt időponthoz Vannak azonban az új „inkasszónak" más formái is, sajnos egyelőre még csak a kísérletezés stádiumában. Mégpedig a postautalvánnyal történő fizetés, vagy az a lehetőség, ho^y az összeget a fizető keresetéből vonják ie. Az utóbbi két módszer — mint ahogy ezt az eddigi tapasztalatok mutatják — előnyösebb lesz. S végül hadd említsük meg, liogy az új módszernek van a régivel szemben egy nagy előnye: megszünteti a lakbérhátralékot, s leegyszerűsíti az adminisztrációt ls. Ugyanis eddig minden háztartást négy helyen kellett nyilvántartani (a villany- és gázművekben, a HNB-én, valamint a postán), most viszont csak a postán. Ezáltal országszerte több mint 1500 munkaerő szabadul fel, s azonkívül lehetővé válik az adminisztratív munkák gépesítése is. Egyébként úgy tűnik, mintha kissé elhamarkodtuk volna az új módszer bevezetését. Ezért a bizalmatlanság, amivel a lakosság fogadta, s ebből következnek a felmerülő nehézségek is. Például amiatt, hogy még nem dolgozták fel az összes szükséges adatot, sokat kell várni az ügy elintézésére a postahivatalokban. Az elmondottakat összegezve, az illetékek összevonását s ennek beszedési módjait (főleg azokat, amelyeket még csak kísérletileg vezettek be) korszerű, s mindenképpen kívánotos megoldásnak tarthatjuk. Reméljük, hogy a felmerült nehézségeket — mind a lakók, mind az illetékes vállalatok közös erőfeszítésével — sikeresen leküzdjük, s mindnyájan meggyőződünk az egyesített Illetékek új beszedési módszerének előnyeiről. —ili— 1945 JANUÁRJÁBAN kezdődött a szovjet offenzíva, mely hatalmas csapásaival elsöpörte útjából a fasiszta német és magyar hadsereg maradványait. A szovjet, a román és a csehszlovák hadsereg egységei elérték a Vág völgyét és felszabadították Közép-Szlovákia egy részét. Várható volt a fasizmus közeli veresége. Ebben az időben sok politikai fogoly, kommunista és partizán sínylődött börtönben. Egy részük a leopol dovi fogházban. Ezeket átadták a Gestaponak és Innen az SS-ek és Hlinka gárdisták a bratislavai fogházba szállították a foglyokat. A Tiso-kormány ekkor újabb aljas gaztett elkövetését tervezte. A politikai foglyokat, elsősorban a kommunistákat akarta eltenni láb alól, nehogy élő tanúk maradjanak. Ugyanakkor gyöngíteni akarták a kommunista és antifasiszta mozgalmat. Eb ben már volt tapasztalatuk a fasisz táknak. Tisóék kiszolgáltatták a poli tikai foglyokat a Gestapónak. Két hét múlva, február 18-án éjjel állig felfegyverzett SS-ek kergették ki őket a cellákból, és a kora haj nali órákban a 260 foglyot ponyvával letakart teherautókba ültették. Űt közben a SS-ek brutálisan bántak velük. Leopoldovtól Mauthausenig A gépkocsi oszlopot az ausztriai Melk városánál angol-amerikai repülőgépek támadták meg és gépfegyverekkel lőtték. Négy gépkocsit eltaláltak és szörnyű pusztítást végeztek, huszdnöten a helyszínen meghaltak, köztük Ladislav Leško, Alexander Kaiser, Vojtech Kolín, Jozef Reichel, Alois Strachota. További húszan, Karol Cernocky, Alexander Markuš, Ján Osoha, Szabó István és mások súlyosan megsebesültek, első segély helyett azonban a vérengző SS-ek meggyilkolták őket.i A keletkezett zűrzavarban néhány fogolynak sikerült megszökni és a közeli erdőbe menekülni. Köztük volt Ľudovit Benada is (az illegális SZLKP KB tagja, az utolsó években a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke), azonban rövid időn belül újra elfogták őket MÁSNAP A FOGOLYSZÁLLITMÁNY a hírhedt mauthauseni koncentrációs táborba érkezett. Krsák Géza elvtárs, aki . ugyanezzel a szállítmánnyal került Leopoldovból a mauthauseni táborba, a következőkben számol be élményeiről: „Emberi ész nem foghatja fel, hogv a XX. században lehetséges volt az ilyen tömegmészárlás, amit mint szemtanú a „Dante poklában" láttam. Megérkezésünk után hallottunk a szovjet katonatisztek hősi lázadásáról, s ez új erőt öntött belénk. Vesztegzárba kerültünk, és olyan barakkba, amelybe normális körülmények között 200 ember fér, 1200 embert gyömöszöltek be. Ez volt ugyanis a tömegpusztítás első foka, a betegségeknek és éhségnek kellett volna elpusztítani bennünket. De itt ismerhettük meg a nemzetközi munkásszolidaritás, a segíteni akarás ragyogó példáit Is. Néhány nappal megérkezésünk után sikerült hozzánk férkőznie egy ottani régi csehszlovák politikai fogolynak, aki már két éve sínylődött a koncentrációs táborban. A spanyol frontról ismertük. Az első segítség abban nyilvánult meg, hogy három elvtársunkat kihozták a karanténblokkból. Abban az időben már létezett egy jól működő illegális vezetőség, mely megszervezte az életmentés és a táboron belüli ellenállási mozgalmat. A rettenetes, embertelen körülmények között is sikerült ezt elérni. Sokan azonban az éhség és rossz bánásmód következtében elpusztultak, így Ambos Géza, Ladislav Exnár, Eugen Guderna, Szóbei Zoltán, Ferdinand Zimbauer, Kučera és mások. A szovjet tisztek lázadási kísérletén okulva és ismerve a fasiszták szándékát, hogy a front közeledtére a foglyokat majd meg akarják ölni, különféle intézkedéseket tett az illegális vezetőség. Különféle segédeszközöket, asztalokat, léceket, kődarabokat gyűjtöttek össze, hogy szükség esetén fegyverként használhassuk. Csak kevesen érték meg a felszabadulást, és azok is legyengülve, betegen tértek haza. Hasonló sors ért még néhány más, politikai foglyokból alakított transzportot, amelyeket Tisóék a felszabadulás előtti napokban szintén kiszolgáltattak a fasiszta németeknek. A HÁBORÚ UTÁN a Melkflél elesett és Mauthausenben elpusztult szlovákiai hősök egy részét exhumálták és a bratislavai csalogányvölgyi temetőben eltemették. Azóta minden évben kegyelettel emlékezünk meg pártunk és a fasisztaellenes harc halottairól. |-k Oj SZÖ 4 * 196

5- február 18,