Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-16 / 46. szám, kedd

ÉV VÉGI SZÁMVETÉS A PÁRTSZERVEZETEKBEN lobb szervezés—halékonyobb munka A PÁRTSZERVEZETEK ÉVZÁRÓ GYŰLÉSEINEK nagy jelentőséget tulajdonítanak a lévai járásban is. A beszámolókban alaposan felmérik, hogyan serkentette a pártmunka a dolgozó tömegeket a tervfeladatok teljesítésére. Jó jel, hogy a pártszervezetek többsége az évzáró gyűléseken alaposan értékelte a párttagok munkáját, az agitációs munkát s általában a párton belüli életet. Viszont nem egy pártszervezet évzáró gyűlésén Inkább a gazdasági problémákkal foglalkoztak, és alig esett szó az ideológiai és szervezeti kérdésekről. Az ilyen évzáró gyűlések nem mindig járulnak hozzá a pártmunka megjavításához. Az elsők között értékelhető az alsószecsei, a szentgyörgyi és a nemesoroszi pártszervezet évzáró gyűlése. A nemesoroszi kommunisták alaposan értékelték a pártbizottság munkáját, beszéltek az egyes párttagok tevékenységéről ls. Élénk vitában tárgyalták a párton belüli munka megjavítását, sok szó esett a pártgyülések látogatottságáról is. Mivel a beszámoló nem volt általános, a vita is tárgyilagos volt, és ennek alapján jó határozatot hozhattak. A határozatban a tagság aktivizálását, a taggyűlések jobb előkészítését, újabb pártcsoportok létesítését stb. tűzték kí feladatul. Az alsószecsei szövetkezet üzemi pártszervezete szintén alaposan előkészítette az évzáró gyűlést. A tagok a részletes beszámolóból örömmel értesültek, hogy a szövetkezet 518 mázsa húst, 100 000 liter tejet és 186 000 tojást adott el terven felül. E sikerben nagy része van a pártszervezetnek is. Hiszen, amint a beszámolóból is kitűnik, a taggyűléseken alaposan foglalkoztak a szerződéses eladás teljesítésével, és a kommunistákat konkrét feladatokkal bízták meg az egyes termelési szakaszok eredményeinek növelése érdekében. E feladatok teljesítésében különösen Sudičky Mihály, Henzel János, Sipos István és Henzel Mihály jeleskedett. De a többlek is megállták a helyüket. A beszámoló megállapítása szerint az agitációs munka is lényegesen javult a pártszervezetben. Többen bírálták, hogy az állattenyésztésben és a növénytermesztésben alakult csoportok nem üléseztek rendszeresen. Mások kifogásolták, hogy a nyilvános qártgyűlések ünnepélyes jellegűek voltak, és nem foglalkoztak eléggé a felmerülő problémákkal. A szentgvörgyi falusi pártszervezet évzáró gyűlése szintén jól értékelte a munkát. Annak érdekében, hogy a tömegek és a pártszervezet kapcsolata még jobban elmélyüljön, újabb csoportokat létesítettek az egyes termelési szakaszokon. Elismeréssel nyilatkoztak a CSISZ-szervezet munkájáról, viszont bírálták a CSEMADOK helyi szervezetét, amely az utóbbi időben nem elég aktív. MIKRO HtRADÚ A BELSŐ ANYAGSZÁLLÍTÁS KORSZERŰSÍTÉSE Magyarországon házilag tervezett és előállított tiloló turbinát helyeztek tizembe az Üjszegedi Kendergyárban. A gép teljesítőképessége mintegy negyedével jobb a hasonló rendeltetésű külföldi berendezéseknél. Ugyanakkor korszerűsítették a belső anyagszállítást is, pneumatikus berendezésekkel megrövidítették a szállítási utakat s így azonos feladatot mintegy 40 százalékkal kevesebb munkaerővel láthatnak el. KŐOLAJVEZETÉK AZ ADRIA ÉS BÉCS KÖZÖTT A trieszti kereskedelmi kamura jelentése szerint Societé Italiana Olodotto Adriatico néven új vállalatot alapítanak azzal a rendeltetéssel, hogy kőolajvezetéket építsen az Adriaitenger és Bécs között. A terv részletelt még nem hozták nyilvánosságra. A KERESKEDELEM AUTOMATIZÁLÁSA ANGLIÁBAN Angliában 1953-ban 3200, 1954-ben 8650, 1955-ben 10 900 1956-ban 21 800, 1957-ben 50 000, 1958-ban pedig 109 ezer eladó automata működött. Most szeretnék a ruházati cikkek eladását is automatizálni, mert eddig az automaták áruforgalmának kb. 70 százaléka édesipari és 25 százaléka trafikáru. AZ ÉPÜLETGÉPÉSZET A KGST PROGRAMJÁBAN 1965-berv a villamos szerelőiparban is megkezdődik a hatékony KGSTegyüttműködés. Ebben az épületgépészeti ágban első feladat a korszerű szerelési módszerek vizsgálata, különös tekintettel az új építési módokra ós szerelvényekre. A jó példák mellett nem hallgathatjuk el, hogy egyes pártszervezetek nem készítették elő kellően az évzáró taggyűlést. A bajkai falusi pártszervezet évzáró gyűlése például inkább termelési értekezletre hasonlított. Hiba volt, hogy a beszámoló csak általánosítva állapította meg a fogyatékosságokat, és nem nevezte meg, ki a felelős a mulasztásokért. Hasonló volt a lulai pártszervezet gyűlése ís. Az eredményeket és fogyatékosságokat egybevetve megállapítható, hogy többségben vannak azok a pártszervezetek, amelyek minden erejükkel arra törekszenek, hogy megjavítsák, színvonalasabbá tegyék a pártmunkát. A legtöbb évzáró gyűlés határozatában ott találhatjuk a Központi Bizottság leveléből ránk háruló feladatokat is. Alapos vita után itt ls, ott ís javasolják a mezőgazdasági üzemek vezetőségének, hogy minél több takarmányt vessenek. De a termelési problémák mellett gondolnak a párt sorainak bővítésére ls. A határozatok e tekintetben ís feladatot tűznek a tagság elé. A lévai járás pártszervezetei is tudják, hogy az egyre igényesebb termelési feladatok magasabb színvonalú munkát követelnek. Ezért arra tö.rekednek, hogy a pártszervezetek élére sok éves tapasztalattal rendelkező, politikailag fejlett párttagok kerüljenek, akiknek megvan a kellő szaktudásuk is. A pártcsoportokra is mind nagyobb feladatok hárulnak. A lévai járásban már eddig is jó néhány mezőgazdasági üzemben létesítettek pártcsoportokat különféle termelési szakaszokon. Az évzáró gyűléseken sok pártszervezet célul tűzte, hogy újabb csoportokat alakít, főleg azokon a helyeken, ahol a termelés fokozása körül sok a probléma. A pártcsoportok révén — mint ismeretes — a pártszervezet még közelebb kerül a tömegekhez. A pártcsoportok nyilvános gyűléseken vagy akár szűk körű beszélgetéseken Is megvitathatják a pártszervezet határozatait és általában a termelés fokozásának kérdéseit. A pártcsoportok rugalmasan dolgozhatnak, nem kell várniuk, míg a pártszervezet vezetősége a taggyűlést összehívja. Azonnal reagálhatnak a felmerülő problémákra, melyekben a munkahelyek bizony nem szenvednek hiányt. A lévai járási pártbizottság politikai szervezési osztálya mélyrehatóan értékelte a pártszervezetek évzáró gyűléseit. Elhatározta, hogy a közeljövőben elsősorban a pártszervezetek ideológiai szervező munkájára és a párton belüli élet színvonalasabbá tételére irányítják a figyelmet. Ha a pártszervezet nem egységes, és egész éven át belső problémáival küzd, nem tudja a hatáskörébe tartozó tömegszervezeteket s üzemeket tanácsaival, javaslataival kellőképpen segíteni. Ezt a gyakorlat igazolja. Az a pártszervezet viszont, amelyiknek rendezett a szervezeti élete, tagjai fegyelmezettek és példát mutatnak a termelésben, a magánéletben — mindenkor segíthet. Ezt bizonyítja az alsószecsei pártszervezet munkája ls. Ez a pártszervezet aktivitásával, ésszerű munkamódszereivel valóban többtermelésre tudja mozgósítani a pártonkívülieket. BALLA JÖZSEF Segítik az erdőgazdaságot (ČTK) — A közép- és kelet-szlovákiai kerületben több mint 41)00 brigádos dolgozik a vihar által kidöntött fák feldolgozásán, s eddig 750 000 folyóméter fát dolgoztak fel. Az erdőgazdaságoknak további 2000 brigádosra van szükségük. Elsősorban többtagú munkacsoportokat vesznek fel, melyek több hétig dolgozhatnak a fa feldolgozásánál. Dicséretet érdemelnek azok a szervezetek, melyek sokoldalú segítséget nyújtanak az er dészeti üzemeknek nehéz feladatuk teljesítésében. Az iskolaügy például a brigádosok rendelkezésére bocsátotta a Gelnica—Turzovai üdülőközpontot. KÁROS SZENVEDÉLY Sokan szívesen látják asztalukon a vadhúst. Erdeink, réteínk bővelkednek a különféle vadban s Így a törvény által kijelölt vadászidényben az ínyencek is hozzájuthatnak kedvelt falatjukhoz. Persze az már más, ha valakinek annyira „fáj a foga" a vadhúsra, hogy étvágyát a törvény ellenére elégíti ki. Ez vadorzás. Kedvező körülmények között az étvágy kielégítése olykor szenvedéllyé válik. Az az idő már elmúlt, amikor nálunk virágzott a vadorzás, s a vadőröknek és a rendőröknek néha nyílt harcba kellett bocsátkozniuk a vadorzókkal. De azért még ma is itt-ott lövés veri fel az éjszaka csöndjét, s a leterített vad az orvvadász zsákmánya lesz. Diószeg közelében, a fácánosban és a kiszáradt patak mentén a füzesben, ahol a fácánok tartózkodnak, éjszakánként évek óta vadorzók garázdálkodtak. Jónás Lajosnak és Takács Istvánnak sokáig kedvezett a vadászszerencse. Az éjszaka jó cinkosnak bizonyult, mert nemcsak elrejtette őket, hanem a nyomukat Is eltüntette. Ók meg teljesen átadták magukat szenvedélyüknek — az erdőben a vadorzás tiltott varázsát, otthon, a terített asztalnál pedig a fácánsült ínycsiklandozó illatát és fejedelmi Izét élvezték. Tucatjával hordták haza a zsákmányt. Azonban a törvény ellenére és a társadalom kárára megalapozott „szerencse" idővel mindig megfordul: az örömből üröm lesz. A két vadorzó addig-addig járt ezekre az éjszakai „kirándulásokra", míg rajtaveszett. Most a törvény előtt felelniük kell tettükért. A petržalkai Joachim Banárt is elkapta a vadorzás láza. Mint a Kerületi Mezőgazdasági Talajjavító Vállalat sofőrje 1964 második felében Pusztafödémesen a halastavak szabályozásánál dolgozott. A tavaktól nem messze erdő húzódik, az erdőben pedig fácánok tanyáznak. Joachim Banárnak is étvágya jött a fácánhúsra. Elhozta hazulról az engedély nélkül tartott puskát, aztán esténként kiosont a közeli erdőbe. De Joachim Banárt rövfdesen elhagyta a szerencse. Az egyik este megszokott „leshelyén" meglátta Jozef Klačan csősz. Banárnak is el kellett búcsúznia puskájától, s neki ls felelnie kellett tettéért. „ Végezetül szeretném hangsúlyozni: ma senki sincs rászorulva — úgy, mint a múltban — a vadorzásra. Ma csak a könnyelműség és a felelőtlenség vezethet valakit erre az útra. Hiszen a vadászegyesületekben mindenkinek alkalma van arra, hogy hódolhasson a vadászat örömének — úgy, hogy ne sértse meg a törvényeket. J. M. Ne hagyjuk veszni a kitermelt árut 1964-ben fokozódott az állati termékek felvásárlása. A mezőgazdasági üzemek tizenkét hónap alatt 200 millió liter tejjel, 90 072 tonna hússal és több millió tojással többet értékesttettek, mint az előző évben. Az aszály ellenére néhány növényi termékből ls megnövekedett az árutermelés. Ezekben az eredményekben kétségkívül visszatükröződik a mezőgazdasági dolgozók fokozott igyekezete a növekvő társadalmi szükséglet kielégítésére. Ezzel egy időben azonban már a múltban is tapasztalt nehézségek léptek fel, amelyek időnként akadályozták a mezőgazdaság! termé' kek folyamatos felvásárlását és annak az elvnek az érvényre jutását, hogy a mezőgazdasági termékek minél rövidebb úton kerüljenek a fogyasztókhoz. Számtalan bírálat hangzott el a felvásárló és értékesítő szervek, s a feldolgozó üzemek címére. A Nemzetgyűlés mezőgazdasági bizottságának egyik ülésén Halász János képviselő rámutatott, hogy választókörzetében, a komáromi és a dunaszerdahelyi járásban gyakran nehézségekbe ütközik a malacok, a baromfi és az apróbb tojások értékesítése, nem beszélve arról, hogy a mezőgazdasági üzemek felbecsülhetetlen mennyiségű jó minőségű zöldséget etettek meg a jószággal, mert a felvásárló szervek nem érdeklődtek Iránta. A felvásárló, az értékesítő szervek sokszor azzal mentegetőznek, hogy ők nem jótékonysági intézmények, és nem vehetnek át mindent, amit a mezőgazdasági üzemek felkínálnak. Azt ls kifogásolják, hogy a mezőgazdasági üzemek nem szállítják egyenletesen a termékeket, emiatt néha túlzsúfolják a piacot és az élelmiszeripart. Nem helyeselhető, hogy a mezőgazdasági üzemek akkor szállítsák le a termékeiket, amikor nekik tetszik. De figyelembe kell venni, hogy a mezőgazdasági termékek termelése természetes sajátosságok folytán — akaratunkon kívül — időhöz van kötve. Erre mindenkor fel kell készülni. A tojástermelésben ma már nem probléma az egyenletes „gyári" termelés. A baromfitenyésztésben — kivéve a xaverovihoz hasonló nagyüzemeket — viszont igen. A szövetkezetek és állami gazdaságok általában az év második felében szállítják le a baromfit. A baromfifeldolgozó üzemeknek erre számítaniuk kellene. Sajnos, mindeddig nincsenek erre berendezkedve. A felvásárló szervek tavaly a közép-szlovákiai kerületből hat-hétezer ludat kénytelenek voltak átszállítani az észak-morvaországí élelmiszeripari üzemekbe. Hasonlóképpen „vándoroltak" a ludak a dél- és észak-csehországi kerületből is. Közben persze veszítenek a súlyukból és minőségükből is. A felvásárlási dolgozók kiszámították, hogy a vágómarha átlag 90 kilométert „utazik". A vasút nehézségei. mellett ez 3—4 napig tart. Egy hízóbika ennyi, Idő alatt ötven kilót is veszít súlyából. Ki téríti meg az így elveszett milliókat? De más okból sem ez a legszerencsésebb megoldás. Ezzel jelentősen megnövekednek . a termelési költésegek, azonkívül a vágómarha szállítására naponta 800 vasúti kocsit foglalnak le. Az áldatlan' állapot egyik oka, hogy az élelmiszeripar sokszor idő előtt, meggondolatlanul felszámolja a kisebb vágóhidakat. 1950ben például még 420 vágóhíd volt hazánkban. Az Idén már csak 134. A vágóhidak összpontosítása minden bizonnyal megfelel az élelmiszeripari vállalatok érdekeinek, mert a nagyobb fogyasztóközpontok közelében levő nagyvágőhldak olcsóbban dolgoznak. Ez azonban csak másodrendű kérdés. Mert mennyi hússal leszünk szegényebbek a szállításnál fellépő vesztéségek miatt? A Nemzetgyűlés mezőgazdasági bizottságának említett ülésén leszögezték, ha a mezőgazdasági termékek felvásárlását továbbra is az üzleti szervek és a féldolgozó ipar követelményeinek vetnén'k alá, a termelés jelenlegi fejlődési üteme mellett nehéz helyzetbe kerülhetnénk. A termékeny körzetek közelében érdemes leníie' újabb élelmiszeripari üzemeket építeni. Így nem kellene élősúlyban szállítani a jószágot, hanem félkész, feldől-, gozott állapotban, s ezáltal a veszteségek jelentéktelenek lenňének. Az áruértékesítés megjávítására azonban más lehetőség is kínálkozik, egyenesen a mezőgazdasági üzemek hatáskörében. Elsősorban a zöldség- és gyümölcsfélék eladásában. Már az idén is több mezőgazdasági üzem közvetlenül értékesítette zöldség- és gyümölcstermése egy részét. Így rövidebb úton, gyorsabban, tehát friss áru kerül a fogyasztóhoz, A tél folyamán néhány helyen legújabban maguk tárolják a megmaradt fogyasztói zöldséget, amelyet a tél végén és kora tavasszal a felvásárló vállalattal kötött egyezmény értelmében előnyös áron értékesíthetnek. Az észak-csehországi kerületben még egy érdekes megoldásra bukkantak. A zöldség- és gyű mölcsfelesleget saját eszközeikből üvegekben tartósítják, tehát lényegében konzerválják. Ennek a termékfeleslegnek értékesítése még nincs tisztázva, mert a szövetkezetek engedély nélkül nem adhatják el, s az üzleti hálózat nem számít rá. Egy kis jóakarat mellett azonban ez a probléma is megoldható. Legalább nem veszne kárba a szorgos munkával létrehozott sok értékes termék, és a közellátás is jól járna: Neiu kardoskodunk amellett, hogy a szövetkezetek váljanak ke reskedökké. Feladatuk elsősorban a termelés. Csupán arról van szó, hogy ez a probléma egyszer s mindenkorra mégoldódjék mind . a termelő, mind a fogyasztó érdekéiben. (p-r). MEMENTO ... Ah! hiszen nem fogtok ébredni, — tudom már, — A ti nyugvástok több a nyugalomnál.... Arany János: Ráchel siralma A ravatalon egymás mellett feküdt a három apró koporsó, benne a három kicsi gyermektest. Arcuk kisimult, nyugodt, mintha békés, mély álmot aludnának. Az ember szinte várja, hogy a léptek zajára kinyissák a szemüket és rámosolyogjanak édesanyjukra. A rideg, kegyetlen valóság azonban rádöbbent, hogy az ő álmukból nincs ébredés. Kék szemük már soha nem nevet a világba, nem futnak az ajtóhoz örvendezve, amikor {'elhangzanak a munkából hazatérő édesanya ismerős léptei. Vasárnap temetés volt Békén, a csallóközi rónaság kis falujában. Egygyel szaporodott a temető sírjainak száma, mely alatt három apró koporsó fekszik a három kis halottal. Az egész falu gyásza, édesanyjuk vigasztalhatatlan keserűsége kísérte őket utolsó útjukra. Életüket nem adhatja vissza sem a gyász, sem a vigasztalhatatlan keserűség. Tragikus esetük azonban legyen emlékeztető és Intő tanulság, hogy a jövőben kevesebb apró koporsót vigyenek a temetőbe a gyermektragédiák áldozataival. S

zabőné aznap js nagyon korán felkelt. A három gyerek még mélyen aludt. A konyhában volt az ágy, a négyéves Tibike, meg a kétéves Zsuzsika abban feküdt, a legkisebb, a nyolchónapos Józsika a kocsiban szuszogott. A vékony, harminc év körüli asszonyka egy pillantást vetett szendergő gyerekei arcára, aztán sietve öltözködni kezdett, mert szólította a kötelesség. Fél négykor már elindult az állami gazdaság istállója felé, ahol fejőnőként dolgozott. A fiatalasszony szerette munkáját, igyekezetben sem volt hiba nála. Jó munkaerőnek tartották a vezetők is, a munkatársak is. Csendes, halk szavú, szerény, zárkózott természetű teremtés volt. Ma is emlegKtik a faluban, hogy amikor harmadik gyereke születése előtt a mentőautó megérkezett érte, hogy a klinikára vigye, a tejcsarnok előtt állt sorban, hogy a két gyereknek tejet vigyen haza. Szerénysége nem engedte meg, hogy soron kíviil kérje kiszolgálását. Azóta pedig, hogy az urát nyáron lopá sért becsukták, még inkább visszahúzódott az emberektől. Nem éltek a faluban hozzátartozói, közelebbi ismeretséget nem kötött a szomszédasszonyokkal. Nagyon visszavonult életet éltek. Az asszony arra törekedett, hogy senkinek ne ártson, senkinek ne legyen a terhére. Munka közben gyorsan telt az idő. Szabóné serényen dolgozott. Egymásután végzett a gondjaira bízott tehenek fejésével. Közben azon gondolkodott, hogy ma bemegy Soniorjára néhány ruhadarabot venni a gyerekeknek. Autóbusszal másfél óráig sem tart az út. A gyerekek addig el lesznek magukban. Megbízik bennük, hiszen azalatt is jól viselkednek, amíg ő reggel és este az állami gazdaságban dolgozik. Amikor befejezte munkáját, hazasietett. A gyerekek már felébredtek, örvendezve fogadták anyjukat, a kis Jóska is rámosolygott a kocsiból. Begyújtott, reggelit készített és megetette a gyerekeket. Utána gyorsan átöltözött, s a gyerekeknek meghagyta, hogy maradjanak az ágyban, amíg hazajön. Kulcsra zárta a konyhaajtót, majd gyors léptekkel elindult az autóbuszmegálló felé. Céltizenkettő előtt indult Béké• ről az autóbusz Somorjára, onnan tizenkettőnegyvenötkor érkezett vissza. E viszonylag rövid idő alatt játszódott le az utóbbi idők egyik legmegrendítőbb gyermektragédiája. A falu közepén, az állami gazdasághoz tartozó udvar utcai részén álló kis ház konyhájában a két nagyobbik gyerek közül az egyik — örök titok marad, hogy melyik — valószínűleg unatkozni kezdett az ágyban. A tűzhelyen vidáman pattogott a tűz, jó meleg volt a konyhában. Kibújt a takaró alól, s valami szórakozást keresett magának. A kamrában a limlom között gyertyát talált. A tűzhely mellett' álló konyliaszékre telepedett, s egy késsel farigcsálni kezdte a gyertyát. A tűzhelyen lobogott a tűz, a gyerek gyönyörködött a lángok játékában. Aztán kicsi kezében fellobbant a gyertya lángja. Érdekes és izgató lehetett ez a játék számára, a sárga lángnyelv megolvasztotta a gyertyát, a faggyú a székre csöpögött és a különös fehér anyag furcsa formákat alkotott. Játék közben mezítlábas , talpacskája fázni kezdhetett a padlón. Felkapaszkodott az ágyra, de előbb az égő gyertyát az ágy deszkájára állította. Utána már csak egy mozdulat kellett ahhoz, hogy a gyertyától tüze$ fogjon a szalmazsák, a takaró, majd az ágydeszka. Percek alatt sűrű füstbe borult a konyha. A megrémült gyerekek sírni kezdtek, de hangjukra nem figyelt fel senki. Az ajtók, ablakok rései a tél hidege ellen vattával gondosan be voltak tömve. Nem szűrődhetett ki a fiist, ami figyelmeztette volna az arra járókat a gyerekeket fenyegető veszélyre. Amikor anyjuk hazatérve kinyitotta a konyhaajtót, szinte mellbe vágta a sűrű fekete fiist. Kétségbeesett kiáltozására pillanatok alatt összefutottak a szomszédok. Néhány perc múlva megérkezett a mentőkocsi is az orvossal. A gyerkekeken azonban m.ír nem lehetett segíteni. Füstmérgezésben kiszenvedtek. A kis Tibike, Zsuzsika és Józsika Ä tragikus halála figyelmeztet: „Szülők, féltő gonddal őrizzétek gyermekeiteket!" GÁL LÁSZLfl Ül SZÖ 4 * február 18.