Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-11 / 10. szám, hétfő

Roth Imre elvtárs emlékére M a, amikor átértékeljük történel­münket, elsősorban a CSKP tör­ténetét, amikor eltávolítjuk a szemé­lyi kultusz káros maradványait, hely­rehozzuk a szubjektivizmus okozta hibákat, újra foglalkoznunk kell a forradalmi és antifasiszta harc egyes alaptalanul félreállított hőseivel, akik egész életüket a haladás ügyének szentelték. Hangsúlyoznunk kell, hogy az emiitett okok miatt kevésbé ismert kommunista harcosoknak példátlan hősiessége nem volt a véletlen műve, hanem elsősorban szilárd elhatározá­suk, hogy a legnehezebb feltételek között is harcba szállnak minden rossz ellen. Ilyen igaz ember, kommunista volt Roth Imre mérnök, mozgalmi nevén Rotor, aki ma lenne 60 éves. Ifjúsági funkcionárius, politikus, pedagógus, kiváló piblicista, szervező és párthar­cos, a hadtudományok ismerője volt, aki sokoldalú tevékeny életében gyakran cserélte fel a tollat a fegy­verrel. 1905. január 11-én született. A bra­tlslavai reálgimnáziumban érettségi­zett és 1929-ben Brnóban megszerzi az elektromérnök! oklevelet. Tevéke­nyen részt vesz a haladó ifjúsági és diákmozgalomban, 1924-ben a CSKP tagja lesz. Két évvel később már pártfunkcionárius. Főleg az agitáció és a propaganda terén tevékeny, be­hatóan foglalkozik a politikai gazda­ságtan kérdéseivel. Cikkeket ír, párt­oktatást szervez, gyakran tart előadá­sokat. A harmincas években a Mun­kás című pártlap szerkesztője. Az Út című kultúrpolitikai folyóiratnak, a DAV testvérlapjának egyik alapítója és szerkesztője. Riportjai, cikkei és no­vellái a lapban, amelynek főszerkesz­tője Fábry Zoltán volt, az említett Rotor és más ölnév alatt látnak nap­világot. 1933-ban féllllegálls pártoktatőst ve­zet Zvolenban. Ezért a tevékenysé­géért hőrom évi fegyházra ítélik, a büntetés elől megszökik, az elvtár­sak segítségével elrejtőzik. A párt te­szi lehetővé számára távozását a Szovjetunióba. 1935-től a Komlntern sajtóosztályán dolgozik és végrehaj­tó bizottságának bulletinjét szerkesz­ti. Cikkel arról tanúskodnak, hogy to­vábbra is mélyrehatóan foglalkozott a politikai gazdaságtan kérdéseivel. Főleg a Sztahanov-mozgalmat népsze­rűsíti ós részt vesz a sztahanovisták össz-szövetségi kongresszusőn. Erről brossúrét ls ír, amelynek kiszedett kéziratét azonban letiltják, mert 1938. március 21-én Roth elvtársat letar­tóztatják. Felesége, aki 1928-tól szin­tén aktív pártfunkcionárius, és Szlo­vákiában az első pionircsoportokat szervezte, elmondta, hogy férje nem akart hinni a szemének. Pedig a való­ság valóban kegyetlen volt. Roth Imre elvtárs Berlja szibériai börtöneiben és másutt hat évig síny­lődött. Ez sem törte msg. 1944. au­gusztus végén már a csehszlovák had­testben a frontújsőg szerkesztője. Ott volt Duklánál és eljut egészen Pop­rádig. Itt egy katonai napilap főszer­kesztője. 1945 éprllisában megbízzák a Nemzetvédelmi Minisztérium sajtó­osztályának vezetésével. Később Prá­gában megszervezi ezt az osztályt, katonai újságokat és folyóiratokat alapít, új szerkesztőket nevel. Rend­szeresen előadásokat tart a Pártfő­iskolán. 1947-től a Nemzetgyűlés kommunista képviselői tagozatának titkára. Harcos élete után 1948. au­gusztus 19-én egy tragikus gépkocsi­szerencsétlenség tesz pontot. 1945-től rendszeres publicista tevé­kenységet fejtett ki, különféle írói őlnevek alatt cikkei és tanulmányai jelentek meg a Tvorbában, katonai és kultúrpolitikai folyóiratokban. Számos szovjet és csehszlovák kitüntetést ka­pott. Ez a szerény megemlékezés, ™ amely csak nagy vonalakban jelzi Roth Imre elvtárs termékeny, harcos életét, remélhetőleg arra fogja ösztönözni történészeinket, hogy Roth elvtőrsnak és más hasonló sorsú elv­társaknak kijelöljék pártunk törté­nelmében az igazságnak megfelelő helyet; BLÜH IRÉN A szocialista országok újabb közös intézménye A gépipar számára rendkívül fon­tos a gördülőcsapőgy-gyártás. Emelik a gépek teherbírását, csökkentik a mo­tor zaját. Előállításuk nagyon precíz munkát, mérőeszközöket és megmun­káló gépeket Igényel. Ezen a vonalon tehát nagy a jelentősége a nemzetközi együttműködésnek. A múlt év végén Lengyelorszőg kez­deményezésére megalakult a KGST­államok Csapágyipart Együttműködési Szervezete. A szervezet tagjai: Bulgá­ria, Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK, Magyarország és a Szovjetunió. Székhelye Varsó. Az új szervezet felépítéséről és mun­kájáról Karel K a b e š, az Általános Gépipari Minisztérium gördülőcsapőgy­osztályőnak vezető mérnöke nyilatko­zott. Elmondta, hogy a szervezet alapsza­bőlyait — amelyeket az említett or­szágok Illetékes szervei közösen készí­tettek — az egyes kormánybizottsőgok, valamint a KGST végrehajtó bizottsága is jóváhagyta. 1964 novemberében ke­rült sor a szervezet első ülésére, ame­lyen a tagállamok jóvôhagytôk az igaz­gatótanács összetételét, a szervezet AZ ÚJSÁG NEM MINDIG ÚJSÁG Hozzávetőleges számítás szerint községünkben 140 család fizeti elő az ÜJ Szót. Elég gyakran megtörténik azonban, hogy a lapot egy napos ké­sés'sel kapják kézhez Ne Is csodál­kozzon aztán senki azon, ha valaki felteszi a kérdést: újság az Ilyen új­ság? Szerintem nem. És ki ezért a felelős? A Posta Htrlapszolgálata Azt is megmondom miért. Az újság Léváig gyorsvonattal érkezik. Ha azonban késik, — és ez elég gyakori eset — előbb Indítják azt a személyvonatot, amelyen hozzánk ls érkeznie kellene az újsôgnak No már most itt a nagy kérdés: miként segíteni a bajon? Per­sze, hogy legjobb lenne, ha nem kés­ne a gyors. De ha mégis késik? Ogy is lehetne megoldást találni. Százdra autóval szállítják az újságot. Szükség esetén miért nem hozhatná el hoz­zánk ls, hiszen csak 6 km-es „kerülő­ről" volna szó. Ezt a javaslatunkat mór régebben benyújtottuk a fentebb említett szervhez, de eddigi tapaszta­lataink azt bizonyítják: süket fülekre talált. A gyorsvonat továbbra is ké­sik... A többit pedig már az előb­biekből is tudjuk. Bartal Károly, az ipolyviski HNB elnöke ügy és munkarendjét, valamint felépí­tési rendszerét. Az igazgatótanács fel­adata a tagállamok csapágyipari ter­melési terveinek egybehangolása. A ta­nács kétrészre oszlik. Az első a mű­szaki rész, amelyben a szabványosítás és a dokumentáció kérdéseivel, a má­sik rész pedig gazdasági kérdésekkel — a gazdaságos termelés és a legjobb minőség biztosítósa — foglalkozik. Az új szervezet előnye Kabeš mér­nök véleménye szerint az, hogy lehe­tővé válik a gördülőcsapágy-gyártás tervelnek rugalmas egybehangolása, és hatékonyabban lehet elősegíteni a gyártmányok minőségének gyors Ja­vulását, aminek négy feltétele van: 1. a technológia tökéletesítése, 2. rugalmasabb műszaki és tudomá­nyos együttműködés, 3. a szakosított ágazat beruházási terveinek egybehangolása, végül 4. a szakosítás nagyobb méretű el­mélyítése a gördülőcsapögy-ipar területén. Az a körülmény, hogy a szervezetben az egyes országokat képviselő elvtár­sak kormányuk részéről széles Jogkört élveznek — biztosítéka annak,hogy az Igazgatótanács rugalmasan tud majd eleget tenni a tagállamok kéréseinek. Mennyiben hasznos a szervezet lét­rejötte hazánk és a többi tagállam gazdaságának szempontjából? Kabeš elvtárs így válaszolt: „A Csapágy­Ipari Együttműködési Szervezet gaz­dasági jelentősége főleg a sorozatban gyártott többféle típusméretű gördülő­csapágyak készítésében, valamint egyes kis sorozatú, nem kifizetődő tí­pusok gyártásának megszüntetésében van. A tagállamok csapágyipari fej­lesztési tervének egybehangolása a biz­tosíték arra, hogy az egyes országok gördülőcsapögyat gyártó üzemeinek fejlesztése gazdaságos lesz". Karel Kabeš vezető mérnök nyilat­kozata végén elismerően szólt a len­gyel elvtársak alapos előkészítő mun­kájáról. A szervezet Varsóban gyönyö­rű, modern épületet kapott az iparág­gal kapcsolatos problémák tanulmá­nyozására. Külön említést érdemel az épület gazdag műszaki szakkönyvtára, amelyben a lengyelek összegyűjtötték a gördülőcsapágy-iparral összefüggő bel- és külföldi szakirodalmat. A len­gyel kormány a székházon kívül szép lakásokat is építtetett áz egyes tagál­lamok küldöttei számára. Végezetül megállapíthatjuk — hang­súlyozta Kabeš elvtőrs —, hogy a KGST-országok Csapágyipari Együtt­működési Szervezetének létrejötte újabb lépés a szocialista nemzetközi munkamegosztás útján. SOMOGYI MÁTYÁS A KÖZTARSASÁGI ELNÖK ÜDVÖZLŐ TÁVIRATA Antonín Novotný, köztársaságunk elnöke jóklvánatalt fejezte kl Fran­cois Tombalbay elnöknek a Csád Köz­társaság államünnepe alkalmából. MINDENNAPI DOLGOK Rég nem látott barátommal talál­koztam. Véletlenül egyikünknek sem volt sietős dolga. A Főtéren a villa­mossínekkel párhuzamosan az állomás felé haladva néha meg-megálltunk, és egészen belemerültünk a beszélgetés­be. Szóba került, hogy az utóbbi idő­ben mennyi gépkocsi-szerencsétlenség volt, és okozói között jobbára az alko­hol szerepelt. Egyik-másik esetről az új­ságból, néhányról pedig orvosifcmerő­sök útján értesül az ember. Mivel az esetek zömében a gépkocsivezető a fiatalabb korosztőlyba tartozott, már­már általánosítottunk, és kijelentettük: a fiatalok nem tudják Jó dolgukban, mit csonőljanak. Egyetértettünk ab­ban, hogy a mostaninál nagyobb szi­gorral kellene eljárni az ittas sofőrök­kel szemben. Egyszer s mindenkorra elvenni a kedvüket attól, hogy „ró­zsás hangulatban" üljenek a kormány­kerék mellé, s akarva, nem akarva, az országutak „kalózaivá" váljanak. Bornemissza emberek lévén csodál­kozunk azon, hogy a fiatalok körében mennyien hódolnak a szeszes Italok fogyasztásának. Majdnem arra a meg­állapításra jutottunk, hogy ezt jó ke­resetük teszi lehetővé, és a baráti kör csábításának nem tudnak ellentállni. Beszélgetés közben arra lettünk fi­gyelmesek, hogy az út túlsó oldalán egy idősebb férfi elesett, és segítséget kérve nézett jobbra-balra. Egy ház ajtaja előtt feküdt, ahonnan mintegy tizenkét lépcsőfok vezetett le a Járdá­hoz. Elég messze voltunk tőle, de a járókelők sűrű sorai ellenére elsőként értünk oda hozzá. Felemeltük a kopott ruhába öltözött bácsikát, talpra akar­tuk állítani. A lépcsők síkos-jeges vol­ta miatt azt hittük, hogy ismerjük az újbóli talpraállás „áthidalhatatlan" akadályait. Az idős ember vizenyős szemével ránk nézett, és csak ennyit motyogott: „Köszönöm". Akkor már minketten láttuk, sőt a leheletéből éreztük, hogy a mi bácsikánk alapo­san felöntött a garatra. Nem a síkos lépcsők meg a Járda, hanem állapota akadályozta meg abban, hogy vissza­nyerje elvesztett egyensúlyát. A lép­csőkön nem a saját erejéből haladt lefelé. A hóna alatt fogtuk meg, egyi­künk Jobbról, a másikunk balról. A lá­bára néztem. Állandóan egymásba fo-. nódtak, és minden lépcsőfoknál páro­san huppantak egyet, míg csak a Jár­dára nem értünk. Megkérdeztük, merre tart, majd elkísértük a villamosmegál­lóig. Felsegítettük a legközelebbi Járat megfelelő kocsijára, majd sarkon for­dultunk, és mentünk tovább a magunk útján. Előbb a gépjárművek vezetőinek it­tasságát pellengéreztük, a fiatalabba­kat hibáztattuk, s már hamarosan rá kellett jönnünk, hogy a szerényebb anyagiakkal rendelkező idősebb kor­osztály képviselői között is akadnak hasonló elemek. Bár úgy hangzik a régi megállapítás, hogy a részeg elől mé| az isten is kitér, a mai gyors ütemű élet közlekedési eszközeinek vezetőit eléggé leköti az utcai forga­lom, s ennek következtében néha elő­fordulhat, hogy a vargabetűket író já­rókelő váratlanul és a legrosszabb pil­lanatban toppan az úttestre, s megtör­ténik a Jóvátehetetlen baj. Az ittas ember éppúgy nem való a kormánykerék mellé, mint az utcára. ZALA JÖZSEF Mintegy 73 ezer angol család, azaz körülbelül negyedmillió személy lakik állandóan cirkuszkocsiban Nagy-Britanniában. A hivatalos brit statisztika azonban azokat meg sem említi, akik csupán rongysátrakban laknak. Ezek a nyomorultak skót drótosok, akik az Almond folyó partján ütötték fel tá­borukat, nem messze az Edinburghból Invernesbe vezető fő útvonaltól. (CTK felvétele] A POPRÁDI MÚZEUM legérdekesebb leletet közé tartozik az őskori ló és őskori szarvas megkövesedett pata­nyomai, amelyeket a ruíbachyi traver­tin-bányában találtak. A poprádi kör­zetben egyébként már több leletre bukkantak a történelem előtti időkből. A LEGIDŐSEBB CSEH SZÍNÉSZNŐ, a Munkaérdemrenddel kitüntetett Em. ma Pechová érdemes művésznő, eb­ben az évben ünnepli színészi pálya­futásának 80. évét. AZ UTÖBBl három évben Rómában az életfenntartási cikkek költségei 22 százalékkal növekedtek — 1964-ben 6,5 százalékkal. ÜT OSZTRÁK vadász érkezett teg­nap Poprádra. A vendégek a Tátrában medvére, vaddisznóra és hiúzra fog­nak vadászni. KIJEVBEN 67 éves korában elhunyt Vlagyimir Szoszjura neves ukrán köl­tő, akit kiváló alkotásaiért két Lenin­dijlal, államdíjjal és a Sevcsenko-díj­jal tüntettek ki. VLAGYIMIR BARGYIN és INNA SZU­JETOVA szovjet geográfusok megmér­ték az Antarktisz partvidégének hosz­szát. Megállapították, hogy az 1960-as legutóbbi adattól eltérően, amikor 28 000 km-t mértek, a partvidék liosz­sza 30 030 km. EGY OCTAVIA személygépkocsit zú­zott szét a napokban a Kromérííből Zborovicébe haladó személyvonat moz­donya. A sofőr, a 30 éves Július Hra­dil nagy sebességre kapcsolt, s az enyhén emelkedő dombon a sorompó nélküli vasúti átjárón a síneken állva maradt. Miután az autót nem tudta elindítani, kénytelen volt kiszállni, mert észrevette a közelgő vonatot. A mozdony az autót mintegy 80 mé- . ter távolságra tolta a síneken. CSAKNEM 700 külföldi látogatója volt az Uhorský Brod-i Komenský Mú­zeumnak Ausztriából, Jugoszláviából, a Szovjetunióból, az NDK-ból, Fran­ciaországból és további 13 államból. HAT KISGYERMEK lelte halálát a kanadai Girkland Laké közelében, ahol szüleik fából épiilt háza tüzet fogott. Felnőtt nem volt a közelben s a gyerekek nem tudtak kitörni a kulccsal bezárt házból. ARANYÉRMET nyert Miroslav Po­šepný, a prágai Smetana Színház ze­nésze, a prágai Tátra fotoklub tagja, egy chicagói nemzetközi fényképész­kiállótáson, „Fürdő után" című fény­képével. NÉGY EMBERI SZEMET szállítottak különleges csomagolásban New York­ból Bumbayba. Mungeli közép-indiai város kórházában vak emberek látá­sát kísérlik meg visszaadni átültetés^ sel. KÜLÖNÖS NYULAT ejtett el az Egye­sült Államokban egy 12 évós fiú. A nyúlnak hárotm szarva van s azok olyan csavartak, mint a kosoké. AZ EGYESÜLT ARAB KÖZTÁRSA­SÁG londoni nagykövetsége épületé­nek mennyezetén a XVIII. századi hí­res velencei fe«tő Giovanni Tieopoto vászonra festett és felragasztott fest­ményét fedezték fel. Értékét 700 ezer dollárra becsülik. • A kibővített szovjet—amerikai kulturális egyezmény keretében a Szovjetunióban fog vendégszerepelni Isaac Stern hegedűművész és a Cleve­land Philharmonlc Orchestra. Szvja­toszlasf, Rlchtftv, .a világhírű szovjet zongoraművész az USA-ba látogat. Hm... azt hiszem, a középsőt választom... Polisztirénhab emelődaruk helyett 1964. szeptember 14-én a kikötőfal ötezer juhot szállított. A hajó azon a közvetlen közelében elsüllyedt az Al helyen süllyedt el, ahonnét a kuwaiti Kuwait nevű kuwaiti teherhajó, amely városi víztisztító állomás merítette a lakosság számára szükséges vizet. A vízben oszlásnak Indult ötezer Juh nagymértékben veszélyeztette a város lakosságának egészségét. Emelőda­rukkal nem lehetett a hajót kiemelni, mert közvetlenül a kikötőbejárat kö­zelében süllyedt el. A kártalanító biz­tosító társaság ezért Kari Kroeyer aarhusi (Dánia) neves feltalálóhoz fordult és kért tőle tanácsot. A fel­találó javasolta, hogy polisztlrénhabot szivattyúzzanak a hajótestbe. Az apró kristályokból álló polisztlrén felmele­gítve levegővel töltött pollsztírén-bu­borékokká változik, amelyeknek terje­delme 40-szer nagyobb a kristályok terjedelménél. Kroeyer mérnök kiszá­mította, hogy ha 150 tonna ilyen bubo­rék jut a hajótestbe, oly erős nyomás keletkezik, amely a felszínre emeli az elsüllyedt hajót. E feltételezés helyes­sége csakhamar be is bizonyosodott, A hajó, amely egyik oldalán hevert december 30-án gerincével lefelé for­dult és fedélzete kiemelkedett a víz­ből. Milyen ötlet alapján javasolta Kroeyer mérnök ezt az eredeti megol­dást? Eszébe jutott egy groteszk-rajz­film, amelyben Donald, a gácsér, tenisz­labdákat dobált egy elsüllyedt hajó­ba és így emelte felszínre ... Képünkön: az elsüllyedt hajótest ki­emelkedik a vízből. (Polfoto Koppenhágai) ŰI SZÖ 2 * 1905. január II,

Next

/
Oldalképek
Tartalom