Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-08 / 7. szám, péntek

FEDÉL ALÁ A GÉPEKET Javában tart a tél. Mezőgazdasági üzemeinkben azonban már most gondolnak a tavaszra. Különösen nagy a készülődés a traktorállomá­sok javítóműhelyeiben. Az egész esz­tendei munka kivette a gépek „zsír­Ját", űjra üzemképessé kell őket tenni. A jő gép a legjobb segítőtárs. Erről már régen meggyőződtek a szövetkezetekben. Ogy is mondhat­nánk, hogy ma már a gépek kor­szakát éljük. Nélkülük el sem tud­nánk képzelni az életet, annál in­kább nem a mezőgazdasági terme­lést. Tavasszal minden percnyi késés befolyásolhatja a terméseredménye­ket. Márpedig az idén — a mező­gazdaság nagy feladatainak megfe­lelően — alapos munkára lesz szük­ség, hogy elérjük a tervben megha­tározott terméshozamokat. És a ter­méshozamok fokozásáért folyó mun­kában a gép igen sokat segít. Meg is szerették mindenüt a traktort, a kombájnokat. Csak egy a baj! Nem mindenütt becsülik, óvják a drága mezőgazdasági erő- és munkagépe­ket. Nemrégiben a vonatban lestem el egy beszélgetést. Csak a lényeget írom meg. Valahogy így foglalhat­nám össze: — A nagy hozamokat — volt a megállapítás — jórészben a gépeknek köszönhetik a szövetke­zetesek. Régebben 10—12 mázsás holdankénti termés már rekordnak számított a Csallóközben — mondta egy ősz hajú ember. Ma meg 30— 35 mázsát ad a föld hektárja. Meg­dolgozzák, jól művelik a földet. A traktorral keresztbe, hosszába fel­szántják, aztán annyit kultivátoroz­zák, fogasolják, míg olyan lesz a talaj, mint a hamu. Hiába, a gép, az gép... És mégsem becsülik meg úgy, mint valamikor a parasztem­ber a lovát — szólalt meg egy kis szünet után a másik korosabb em­ber. Van valami az állításában. Sok helyütt a szabad ég alatt telelnek a drága gépek. Igaz, nem általáno­síthatunk, mert a szövetkezetek, fő­leg a traktorállomások többségében már fedél alatt vannak. így kellene mindenütt. Ezzel kápcsolatban nem­rég egyik vezércikkünkben megje­gyeztük: hogyha másképpen nem tudnak „gépházat" vagy garázst épí­teni, készítsenek a sok régi, kihasz­nálatlan pajtából fészereket. Egy ol­vasónk? kifogásolta, hogy ez nem helyes. A pajták, úgy, mint a csa­ládi ház, a szövetkezeti tag személyi tulajdonát képezik. Milyen jogon ve­heti ezt el a szövetkezet? Még ha kifizetnél Nos, a félreértések elke­rülése végett újra kijelentjük: Nem azokra a pajtákra gondoltunk (a vezércikkben is hangsúlyoztuk: „sok régi pajta áll kihasználatlanul), ame­lyekre szüksége van tulajdonosának, hiszen valahova el kell raktározni a háztáji jószág téli takarmányát. Meg aztán bűn is volna szétverni a használatban levő Jó pajtákat. Arról van szó, hogy a düledező, a senki által nem használt pajtákat — a tu­lajdonossal való megegyezés alapján — megvehetné a szövetkezet, s be­lőlük ideiglenes fészert csinálhatna a gépek részére. Annál ls inkább szükség van er­re, mivel az idén sok géppel gya­rapszik a traktorállomások és a szövetkezetek gépparkja. Mezőgazda­ságunk az idén egyéb gépeken kí­vül 16 000 új traktort, 30 000 pótko­csit és 3500 gabonakombájnt kap. A mezőgazdasági gépjavítók örömére az idén sokkal több lesz az alkat­rész, mint tavaly volt. A nyugat­szlovákiai kerületben kétszer annyi alkatrész lesz kapható. Nem teljes a Zetor-35-ös és 50-es traktorok al­katrészellátása, mégpedig azért, mert az alkatrészeket gyártó vállalat nem tyd eleget tenni minden megrende­lésnek. Azzal kezdtük, hogy folyik már a készülődés a tavaszra. Még csak ennyit: a gépjavításokon kívül gon­doljunk arra ls, hogy sem a kom­bájnnak, sem az ekének, de még a traktornak sem használ, ha a szabad ég alatt telel. A lehetőség szerint tegyünk minden gépet fedél alá, hogy ne marja a rozsda. MERY FERENC ** ­Becsületes ember Azt hiszem, nem kell különösebben magyarázni, mi az automatizált eladó­hely. Nincs benne kiszolgáló, nincs benne pénztár, csak nagy automaták Abban vannak a rekeszek, a rekeszek­ben az áru, a vevő egy kis nyíláson bedob/a a pénzt és egy nagy nyíláson kiveszi az előre meggusztált árucik­ket. Namármost: minden egészséges agyú és hajlamú ember rendes pénz zel fizet, nemcsak az élő pénztáros­nőknek, hanem az élettelen,, ám okos gépeknek is. Akadnak azonban bete­ges agyúak és beteges hajlamúak is, akik úgy gondolják, hogy mit tudja az a gép, jó pénzt dobok-e be, vagy rosszat?! ÉS ha nem tudja, akkor két egykoronás érme helyett bedobok két egyenesre kalapált pipakupakot és kapok érte egy csomag Lipót. Mon­dom, vannak, akik így gondolkodnak és a gondolatot többnyire tett követi. Néhány nappal ezelőtt a bratislavai automatizált eladóhelyen, a Tempóban is, ez történt: egy ismeretlen tettes pipakupakokat dobott be a gépbe, amely azonban olyan okos gép, hogy észrevette a csalást és nem adott semmit a tettesnek, aki megtört lé­lekkel, ám az ismeretlenség homályá­ba burkolva távozott. Telt-múlt az idő és megint jöttek, kopogtattak, akarom mondani, pénzt dobáltak az automatába. Szegény au­tomata nem tud kiabálni, hogy kérem én beteg vagyok, ne tessék hozzám nyúlni, na ... Szegény kis automata elnyelte a bedobott é'meket és azon­nal vissza is köpte őket — de — kö­pött hozzájuk még ugyanannyit. Az új vevők — három zsenge fiatál — nagy lélekjelenléttel rendelkeztek és azonnal kihasználták ezt a rendkívüli alkalmat. Ismét bedobtak két koronát és kaptak érte négyet. Hü a mindenit — gondolták a zsenge fiatalok — hát miért nem Írták meg az újságok, hogy már ilyen gépek is vannaí? De hiába akarták tovább folytatni a bűnös,_ám számukra kellemes tevé­kenységet, mert hozzájuk lépett a becsületes ember és felháborodástól lihegve hörögte: — Takarodtok innen, aljas huligá­nok! Mindjárt hívom a rendőrt! A zsenge fiatalok erre rendkívül gyorsan távoztak és a megsértett tár­sadalmi rend éppen kezet akart csó­kolni a becsületes embernek, de nem tehette, mert az haragtól szikrázó sze­mekkel nézett a bűnös huligánok után, azután — a géphez lépett és bedobott két koronát.. Kapott érte né­gyet, újra bedobott kettőt és újra kapott négyet. De mert ez egy nagyon becsületes ember volt, nem folytatta a műveletet sokáig — csak amíg az automata pénzrekesze kiürült. Akkor Ď i$ eltávozott, azzal a felemelő tu­dattal, hogy a becsületesség a legki­fizetődőbb üzlet. -p-f— A trnavai GTÁ dolgozói a Križovany nad Dudvähom-i Földmüvesszövetke­zet és a Hlohoveci Állami Gazdaság számára két laminátosarnokot épí­tettek a mezőgazdasági gépek raktározására. A raktár építése a panelek szerelésével együtt két hétig tart, s miután a laminát áttetsző, nincs szükség ablakra, sem különleges világítótestekre. (CTK — K. Cích felvétele) A KELET-SZLOVÁKIAI ZBUDZAI S0­TELEPEN még április végéig folytat­ják a geológiai vizsgálatokat. A kísér­leti tárnában végzett szerkezeti, víz­tani és minőségi vizsgálatok megmu­tatták, hogy a só minősége mintegy 96 százalékos. A kísérletek révén fel­színre került 380B tonna sót haszno­sítják. BESZÉLGETÉS A HNB ELNÖKÉVEL o fejlődő Nemesócsáról A Nemesócsai Helyi Nemzeti Bizott­ság irodájában Bakos Imre az írógép fölé hajol. Az év végén rendszerint több az irodai munka Kimutatások, tervek, a' jövő évi költségvetés és egyéb feladat ilyenkor alaposan Igénybe veszi az embert. Egyébként a zárszámadások nélkül is éppen elég a munka ebben a 2600 lakosú köz­ségben. — Költségvetés? — mutatok az író­gépbe fogott papírra. — Nem — válaszolja az elnök. — Az idén ezzel nincsen különösebb gondunk. Építettünk már iskolát, mű­velődési otthont, mozit. Van óvodánk, tűzoltószertárunk — sorolja a HNB elnöke a közelmúltban elvégzett mun-' kát. A Csallóközben kevés község di­csekedhet olyan beruházásokkal, mint amilyeneket a nemesócsalak az el­múlt években végeztek. 1962-ben elkészült a 3,5 millió ko­rona költséggel épült 18 TANTERMES ISKOLA. Ezzel egyszerre megoldódott az évek hosszú során bosszantó, váltakozó ta­nítás kérdése Égető szükségként ne­hezedett a községre a művelődési otthon építése. Fiatalok és öregek vállvetve dolgoztak az épületen, és aránylag rövid időn belül, 373 ezer Korona értékű munkával csökkentet­ték az építkezési költségeket. Most a 627 ezer korona készpénzkiadással felépült négyszáz ülőhelyes művelő­dési otthon valóban kulturális haj­lékot nyújt mindenkinek. A legnagyobb eredmények egyike a közel 200 férőhelyes SZÉLES VÁSZNO MOZI felépítése 360 ezer korona költség­gel. A Csallóközben csak két he­lyen, Komáromban és Dunaszerdahe­lyen dicsekedhetnek ilyen mozival. A nemesócsalak továbbá megépítették és átadták rendeltetésének a járás legkorszerűbb tűzoltószertárát. Létre­hozásához az állami biztosító is je­lentős összeggel járult hozzá, ami természetes, hiszen érdeke, hogy a község tűzvédelme kifogástalan le­gyen. A négytantermes óvodában a dol­gozó szülők gyermekeit gondozzák. Sokat Jelent ez a mezőgazdasági csúcsmunkák idején, amikor a szülők egész nap a határban dolgoznak. KORSZERŰSÍTETTÉK A VILLANYHÁLÓZATOT, , 6vjm,| ami a villanyműveknek kereken fél­millió, a falunak pedig 80 ezer koro­nájába került. Nemesócsa fekvésénél és vasúti ál­lomásánál fogva tíz község központ­ja. Éppen ezért a közszolgáltatások szerepe kétszeresen fontos. Első he­lyen említjük az egészségügyi szolgá­latot. A község két orvosa a helyi egészségügyi intézetben rendel és a faluban lakik. Említést érdemel az is, hogy Nemesócsa már 1919 óta gyógy­szertárral rendelkezik. A község péküzeme naponta 16 köz­séget lát el kenyérrel. A kenyér mi­nősége legjobb a járásban és emellett a tervet is teljesítik. Igen jól mű­ködik A RUHATISZTÍTÓ- ÉS MOSÓÜZEM. A komáromi járásban a legnagyobb forgalmat itt bonyolítják le. A falusi lakosság eleinte nemigen vette igény­be ennek a nagy szolgálatot nyújtó, sok időt és fáradságot megtakarító vállalatnak munkáját és bizalmatlanul fogadta. Az elért eredmény részben Németh Mária nyugdíjas tanítónő meggyőző és türelmes nevelömunká­jának köszönhető, aki mint a gyűjtő­hely vezetője közmegelégedésre vég­zett gyors munkájával meggyőzte az újtól Idegenkedő asszonyokat. Ennyi eredmény és siker után azon­ban Bakos Imre néhány fogyatékos­ságra is rámutat: A JEDNOTA BOLTJAI NEM RENDELKEZNEK MEGFELELŐ HELYISÉGEKKEL. A HNB minden "támogatást megad, csakhogy megszűnjön a helyiség­hiány. javulás mégsem történik. A Jednota annak ellenére, hogy nagy forgalmat bonyolít le és minden be­fektetés kamatos kamattal megtérül­ne, saját költségén új épületet még nem épített a faluban. Hasonló a pa­nasz a postahivatalra is, amely meg nem felelő helyiségekben végzi fe­lelősségteljes munkáját. Említést érdemel az ls, hogy a HNB-hez tartozó közszolgáltatási üze­mek mind önállóan dolgoznak és nem szorulnak támogatásra. Munká­juk van bőven — és ami a legfonto­sabb — a lakosság* bizalommal for­dul hozzájuk. A helyi nemzeti bizottság az új esz­tendőben újabb tervek megvalósításá­val foglalkozik. Az állami építkezés keretében 12 LAKÁST ÉPÍTENEK. Nagyobb súlyt fektetnek az utak kar­bantartására. A postahivatalt is sze­retnék megfelelőbb helyre költöztet­ni. Az elmondottakból kitűnik, hogy Nemesócsa tulajdonképpen — mint sok más csallóközi község — most van üjjászületőben. A korszerű fürdő­szobás házak tőszomszédságban a múlt emlékeként még megmaradtak a nádfedeles házak. Csak az állomás­tól a községházig ötöt számláltunk meg. Viszont rendezik az utcákat és a lebontott házak újjáépítésével a falu szépítésére is gondolnak. f-y VALAKINEK ÖRÖM, VALAKINEK ÜRÖM \em szerelném feleslegesen szaporíta­ni a szót, ezért máris a lényegre térek: a meleg vlz másoknak örömet, nekem bosszúságot okoz. Augusztus óta várom, hogy lakásunkban megjavítsák a vízve­zetéket, mivel azokon a napokon, amikor van meleg víz, nálunk a falakon ömlik végig. Az esetet már legalább harminc­szor Jelentettük a házkezelöségen. ígé­retből is van elég, csupán szerelőt nem küldenek, aki megjavítaná a vízvezeté­ket. Az fisszel szépen kifestett lakás ma már mindenre hasonlít, csak lakásra nem. Végre valahára karácsony előtt mégis megjelent a szerelfí. Nem mondom, mun kájának megvan a látszatja: eddig csak a melegvizes csfi folydogált, most már a hidegvizesbfil is békésen csordogál. Azóta úfból négyszer fordultunk a bázke­zelftséghez. Könynrgésnnk azonban a mai napig síiket fülekre talált. KOVÁCS JÓZSEF, Komárom. III. Sídl. G-14 VLADIMÍR KOUCKÝ: Az ideológiai harc néhány kérdése Idén nyáron az angol könyvpiacon megjelent egy brosúra a BBC külföld­nek szóló adásairól. A brosúra szerzői egyáltalán nem törekedtek különösebb eredetiségre Más volt a céljuk — meg akarták győzni Anglia befolyásos szervezeteit és tekintélyes politiku­sait arról, hogy több pénzt kell fordí­tani a szocialista országoknak szánt propaganda céljaira. A „Times" című londoni lap lako­nikus, de éles kommentárral válaszolt a brosúrában kifejtett álláspontra. Rá­mutatott arra, hogy a propaganda fo­kozása kétségkívül örömet szerezne a brit antikommunistáknak, külföldön ellenben semmiféle hatást nem gya­korolna, mivel „a hivatalos propagan­da egyetlen kommunistát sem fog meggyőzni". Mi, persze, nem tudjuk hogy az új, munkáspárti kormány mennyire reá­lisan foglal majd állást a „Times" ­nek ebben a kérdésben kifejtett véle­ményével kapcsolatban, s hogy ez a józan felfogás miképpen fog vissza­tükröződni gyakorlati tevékenységé­ben. Azt viszont egészen pontosan tudjuk, hogy a „Times" véleménye nem tetszhet a tőkésországokban ha­talmon levő köröknek. Ezek a befo­lyásos körök azt tartják, hogy az ideológiai támadás, a burzsoá ideoló­gia fokozott és minden eszközzel tá­mogatott terjesztése a szocializmus el­leni harc egyik fö fegyvere. Ezeket a nézeteiket a legkevésbé sem befolyá­solja az, hogy az utóbbi időben sok szó esik a kapitalizmus és a szocia­lizmus ideológiai „békés egymás mel­lett éléséről", sőt, hogy a burzsoá ideológusok ezt a békés egymás mel­lett élés politikája feltételének is tekintik. A nyugati sajtóban ennek az elmé­letnek a védelmében sok szép frázis elhangzott. Logikus lenne hát, hogy azok akik az eszmei .kibékülést" ja­vasolják, tettekkel támasszák alá sza­vaikat és hozzájáruljanak annak az ideológiai diverziós tevékenységnek, annak a bomlasztó propagandának a csökkentéséhez, amely a szocialista országokkal kapcsolatban folyik. De ilyesmiről szó sincs. Ellenkezőleg, az utóbbi időben a nyugati reakciós kö­rök'egyre'nagyobb jelentőséget tulaj­donítanak a burzsoá ideológia export­jának, az antlkommunista propaganda állandó fokozásának, s keresik az Ideológiai diverziós tevékenység új taktikai módszereit és új eszközeit. Erről számos tény tanúskodik. Elegen­dő egy pillantást vetnük azokra az országokra,, melyeket a tőkésorszégok '.olyan szervezetei és intézményei hasz­náltak fel, amelyeknek egyetlen fel­adatuk az ideológiai diverziós tevé­kenység. Például az Egyesült Álla­mok Tájékoztató Ügynökségének a kiadásai 1953-ban, a veszett McCarthy­izmus időszakában, 85 millió dol­lárt tettek ki, 1962-ben már 130 millióra, 1963-ban pedig 161 millió dollárra emelkedtek. Így tehát, míg a burzsoázia egyes képviselői arról akarnak meggyőzni bennünket, hogy a burzsoá és a szo­cialista ideológia közötti harcot csök­kenteni kell, sőt abba kell hagyni, má­sok e harc további fokozását propa­gálják és mindent meg is tesznek en­nek érdekében. W. Dizard amerikai ideológus, az .Igazság stratégiája" c. könyv szerzője, határozottan kijelenti, hogy az Ideológiai harcban az Egye­sült Államok sohasem ismerte el az államhatárokat. Mindig „exportálta" eszméit külföldre. Ennek az export­nak a céljait elárulja John Richard­son, a „Szabad Európa Bizottság" el­nöke, aki föltétlenül szükségesnek tartja „a marxizmus—leninizmusba vetett hit megingatását". A burzsoá politikusok és propagan­disták felhívása a kommunizmus el­leni, a szocialista országok elleni ideo­lógiai harc fokozására az egész világ kizsákmányoló osztályainak sokeszten­dös tapasztalatain alapul. Jól megta­nulták ők. hogy nem tarthatják fenn a dolgozók fölötti uralmukat, ha nem gyakorolnak a dolgozókra ideológiai befolyást, ha nem lépnek fel a kom­munista eszmék forradalmasító hatá­sa ellen. E politikusok és propagandisták vé­leménye szerint a cél természetesen szentesíti az eszközöket, még a leg­alávalóbb legemberteienebb eszközö­ket is. Ennek egyik tanúbizonysága K. VVittfogel washingtoni egyetemi ta­nárnak az Egyesült Államokban szél­tében-hosszában reklámozott könyve az ún. „keleti zsarnokságról". A szer­ző el akarja hitetni az olvasókkal, hogy a szlávok „fenyegetik" a nyugati civilizációt, s ezért szerinte a Nyu­gatnak „erélyes intézkedésekhez" kell folyamodnia, nehogy a „keleti rend­szer" az egész világon elterjedjen és a „nyugati szabadság" helyébe lép­jen. De a washingtoni professzor úr nem egészen eredeti: ugyanilyen faj­elméletet hirdetett annak Idején Hit­ler a többi náci vezetővel egyetemben. Ogy hisszük, hogy az emberek még jól emlékeznek, azokra a szenvedések­re, amelyeket a fajüldözők a népekre zúdítottak és zúdítanak ma is. A kommunistaelleneség egyáltalán nem az erő kifejezése. Csupán a mai tőkés társadalom mély ideológiai vál­ságát, programjának reakciós jellegét tükrözi vissza. Ez azonban természe­tesen nem jelenti azt, hogy a burzsoá társadalom valamennyi eszmei áram­lata ilyen jellegű. Van sok becsületes burzsoá tudós és teoretikus is, akik­nek őszinte meggyőződésük, hogy a kapitalista társadalmat meg lehet újí­tani, s akik egy s más kérdésben progresszív álláspontot képviselnek. Mi persze legkevésbé sem szándéko­zunk ezekel a tudósokat egy kalap alá venni azokkal, akik egész létüket a vulgáris antikommunizmusra építik, akiknek a számára az igazi szabadság, a háború kiküszöbölése az emberiség életéből, a társadalmi haladás, a hu­manizmus csupán a szavakkal űzött játékot jelenti Nem véletlen, hogy ez év augusztusában Walter Lippman amerikai újságíró, az Egyesült Álla­mok elnökének következő szavait kommentálva: „ ... nem bízunk már sem a holnapban, sem önmagunk­ban", ezt írta: „...Ennek a beteg­ségnek az oka abban rejlik, hogy az emberek elvesztették a talajt a lá­buk alól, hogy nincs otthonuk, hogy védtelenek magányosak, Irányítás nélkül tévelyegnek ... hogy elidege­nedtek a világtól." És elmélkedését ezekkel a szavakkal fejezi be: „A mai konzervatívoknak különösen szívósan kell munkálkodniuk a bizonytalan jö­vő érdekében". Ehhez nincs szükség kommentárra. Ez a kapitalista társadalom szellemi zsákutcájának teljesen nyílt beismeré­se. Ugyanakkor a burzsoá ideológu­sok minden kínálkozó alkalommal azt hangoztatják, hogy a kommuniz­mus képtelen megoldani az ember létkérdéseit. Az a forradalmi átala­kulás, amely a szocialista országok­ban végbement, nem képes egy csa­pásra megoldani az összes problémá­kat, az anyagi életfeltételektől kezd­ve egészen a társadalmi viszonyokig. A szocializmus — márpedig egyelő­re a fejlődésnek ebben a szakaszá­ban vannak a szocialista közösség­ül SZÓ 4 * 1965. január 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom