Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)
1965-01-31 / 30. szám, vasárnap
A CSKP Központi Bizottságának határozata a tervszerű népgazdasáqirányítás tökéletesítésének fő irányelveiről és a párt munkájáról (Folytatás az 1. oldalról) pont a terv kiegyensúlyozottsága, vagyis az ismert szükségleteknek tervezett forrásokból történő fedezése volt. Gyakran nem vették azonban figyelembe az alkalmazott megoldás hatékonyságát. Az új rendszerben a következő szempontok szerint kell dönteni népgazdaságunk jövő fejlődésének feltételeiről. a) mennyire hatékony a javasolt megoldás a világszínvonalhoz viszonyítva a minőség, műszaki paraméterek és befektetések tekintetében; b) milyen gazdasági eredmény várható a beruházás és az üzemeltetési költségek tekintetbe vételével; c) milyen igényeket támaszt a javasolt megoldás a gazdasági fejlesztés forrásaival szemben, illetve, hogyan járul hozzá megtakarításukhoz. Ezen a vonalon le kell győzni az eddigi egyoldalú szemléletet, mely a terv progresszivitását elsősorban a mennyiségi szempontok szerint értékelte. Csak azt a megoldást tekinthetjük helyesnek, amelynél a felhasznált eszközök és az elért eredmények kedvező aránya mellett növekszik a termelés. A vállalatok tevékenységének központi irányítása nem azt jelenti, hogy meghatározzák tevékenységük minden lényeges részletét, hanem azt, hogy a központi szervek szüntelenül befolyásolni igyekeznek a gazdasági viszonyokat, amelyek végeredményben a vállalatok döntésétől függnek. A cél az, hogy a vállalatok saját érdekeiket szem előtt tartva egyúttal az egész társadalom érdekét szolgálják. Ebből nyilvánvaló a központi szervek új, fontos feladata: a gazdasági eszközök célszerű felhasználásával szüntelenül törekedjenek a társadalmi és a csoportérdekek összhangjának biztosítására, hogy ily módon megvalósuljon: ,,ami előnyös a társadalomnak, előnyösnek kell lenni a vállalatok és az egyének számára is" alapelve. Tartós jellegű, az irányítás minden foka számára kötelező érvényű szabályokat kell meghatározni (különösen ami a vállalatok bruttó jövedelméből vagy nyereségéből az állami költségvetésbe való átutalását illeti), annak érdekében, hogy, a vállalatoknak a legelőnyösebb gazdálkodás iránti érdekeltséget állandóvá tegyék. Szerephez jutnak az olyan eszközök is, mint az ár-, hitelés kamatpolitika stb., ami segíti az átmeneti jellegű gazdasági problémák megoldását. A jogi előírásoknak Is biztosítaniuk kell az egyes vállalatokban a gazdasági tevékenység fő feltételeinek állandóságát. A népgazdaságnak és az egyes vállalatoknak is világos perspektívára van szükségük. Ennek részletkérdéseit egyre pontosabban meg kell határozni. Neki megfelelően kell módosítani a tervezés rendszerét, hogy az egyes célkitűzéseket a távlati tervvel összhangban és megfelelő Időelőnynyel meg lehessen határozni. A tervezésben ezért be kell vezetni a következő rendszert: a) El kell készíteni a népgazdaságfejlesztés távlati tervét 10—15 éves időszakra; kidolgozásánál népgazdaságunk helyzetének elemzésére és a társadalom fejlődésének Irányára, továbbá a tudományos és műszaki fejlődés kihasználására és a világgazdaság fejlődésében feltételezett jövendő szerepünkre leszünk tekintettel (különösen a szocialista tábor keretében). b) A távlati kutatásokat és tanulmányokat figyelembe véve az ötéves terv a gazdasági összefüggések egész rendszerét konkretizálja. Az ötéves tervhez alkalmazkodik népgazdaságunk konkrét irányítása minden fokon, s ez a terv iránymutatóul szolgál a végrehajtási tervek kidolgozásában. Az ötéves tervvel együtt a központi szervek kötelezően meghatározzák az anyagi érdekeltség szabályait, elsősorban a tarifarendszert az állami költségvetésbe való befizetések és a tartalékalapok létrehozása esetén, a vállalatok részvételének módját a beruházások finanszírozásában stb. Arra kell törekedni, hogy a vállalatok saját kezdeményezésükből és saját érdekükben számoljanak a távolabbi jövő követelményeivel. A belés külkereskedelem rendszeres elemzésével, a várható fejlődési kilátások alapján tisztázzák termékeiknek a világszínvonalhoz való viszonyát az önköltség, a minőség, a műszaki és esz tétikai színvonal, valamint a funkcionális tulajdonságok szempontjából. Emellett elemezniük kell a termelési tényezők (élő munka, nyersanyagok, beruházások stb.) különféle változatalt és kombinációit, ezek befolyását a társadalmi munkatermelékenység növekedésére, és keresniük kell saját termelési ágazatuk fejlesztésének leghatékonyabb útjait. c) Az évi végrehajtási terv kiegészítve további egy vagy két évre szóló perspektivikus tervvel (különösen az építési beruházások és a beruházási egységek termelésének hétéves tervére lesz szükség) az ötéves terv évi feladatait valósítja meg. Döntő befolyásuk lesz a központi szerveknek az építési beruházásokra, amelyek oly fontos szerepet játszanak a népgazdaság szerkezeti változásai, a műszaki haladás, az életkörnyezet javítása stb. szempontjából. A központi ^szervek döntenek a beruházási politika fő Irányvonaláról, a nagy fejlesztési akciókról és a szakágazati beruházások hatékonyságának feltételeiről és kritériumairól. A beruházási eszközökkel való gazdálkodás és az állóalapok kihasználása befolyásolja majd az állóalapért fizetendő „használati díj" nagyságát, amelyet a vállalatok jövedelmükből fedeznek. A beruházót fogja terhelni a teljes felelősség a beruházások megtérüléséért és hatékonyságáért. Az e célra nyújtott hitelek törlesztését és kamatait a vállalatok jövedelmükből fogják fizetni. A beruházások hatékonyságának felülvizsgálása folyamán a lehető legjobban elejét kell venni a mezőgazdasági földterület eltékozlásának. A központi szervek gondoskodnak a tudomány és a technika felhasználásáról társadalmunk további hatékony fejlesztése érdekében. A tudománynak egyre mélyrehatóbb befolyást kell gyakorolnia a termelésre és az egész társadalmi életre. A termelésben való érvényesítése a vállalatok fontos érdeke, hisz elősegíti gazdasági helyzetük javítását. A tudomány és a technika fejlesztése terén szervesen egybekapcsolódik a központi irányítás azoknak a gazdasági eszközöknek a kihasználásával, amelyek a népgazdaság irányításában az áru- és pénzviszonyokbői adódnak. A központi szervek gondoskodnak a nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztéséről. A csehszlovák népgazdaság fejlesztése és a nagyobb hatékonyságra irányuló törekvés megköveteli a nemzetközi munkamegosztás alapelvének célszerű érvényesítését és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa eddigi pozitív eredményeinek továbbfejlesztését. A kutatás és a fejlesztés területén különleges jelentősége van a célszerűen megszervezett nemzetközi munkamegosztásnak. Csehszlovákiának létérdeke a nemzetközi munkamegosztás elmélyítése. A gazdasági eszközöket, az idevágó szabályokat és a szakágazati igazgatóságok befolyását úgy kell érvényesíteni, hogy a vállalatokban növekedjék az érdeklődés a nemzetközi munkamegosztás fejlesztése iránt, amely a termelés hatékonyságának emelésében fontos, de nem eléggé kihasznált tényező. Az anyagi érdekeltség és az irányítás gazdasági eszközei A Központi Bizottság fontosnak tartja, hogy gyökeresen megváltozzék az anyagi érdekeltség és az anyagi felelősség rendszere. A vállalatok érdekeit ezentúl csak a valóságos gazdasági eredmények, s nem a tervmutatók egyszerű teljesítése szolgálja maid. Ezzel összhangban van a vállalatok anyagi érdekeltsége a bruttó jövedelem vagy nyereség nagyságában. Azokat az eszközöket, amelyeket a vállalatok a dolgozók jutalmazási alapjára és a vállalat feljesztésére fordíthatnak, közvetlenül bevételeik szabják meg, a tárgyiasult munka költségeinek levonása és a társadalommal szembeni kötelezettségek teljesítése után. tői kell függnie, hanem bizonyos megkülönböztetett mértékben a vállalat, üzem és a vállalaton belüli egységek gazdasági eredményeitől is. A jutalmak nagyságát az határozza majd meg, mennyi bevételre tesz szert a vállalat jutalmazási célokra, továbbá a hosszabb időszakok eredményei, vagyis a beruházási tevékenység hatékonyságának foka és a műszaki fejlesztés következetes végrehajtása. Az anyagi érdekeltség új rendszerével összhangban megváltozik a terv kidolgozásának és realizálásának módja és a vállalatok központi irányításának módszere is. Az anyagi Minden egyes dolgozó kereseténekérdekeltség új formája fokozatosan nemcsak saját munkája eredményei-lehetővé teszi az eddigi gyakorlat fonákságainak felszámolását, amikor- .feltételei szabják meg, hogy saját éris a vállalatok alacsony tervmutatók- idekében optimális tervet dolgozzon ra törekedtek. A vállalat ökonómiai I ki. Az árszabályozás funkciója A termelésben és a fogyasztásban megnyilvánuló gazdasági fejlődéssel összhangban az árakat úgy kell szabályozni, hogy a lehető leghatékonyabban szolgálják népgazdaságunk érdekeit. A helyes mérték meghatározásánál figyelembe kell venni a társadalmilag szükséges termelési költségeket, a világpiaci árakat is, tehát a világviszonylatban megnyilvánuló munkatermelékenység befolyását hazai árviszonyainkra. Ezért az eddigi rögzített árak helyébe rugalmas árszabályozás kerül, az ármozgást azonban tervszerűen irányítani kell az eddigi színvonal fenntartása és az átlagos árszint stabilizálása érdekében. Emellett meg kell tartani a kiskereskedelmi árak általános színvonalát. Ennek az árszilárdításnak alapját jelentse a termelés rugalmas alkalmazkodása a társadalom szükségleteihez. Az árképzésnél előnyben részesítjük az új termékeket, az igényesebb minőségre, a magasabb műszaki és esztétikai színvonalra törekvést és a termékek funkciójának tökéletesítélsét. Az árképzésben és ártervezésben pontosan meg kell szabni a központi szervek és az alsóbb irányító szervek hatáskörét. A központi szervek elsősorban a rögzített és a limitált árakat határozzák majd meg, ezenkívül ellenőrzik az árképzés előírásainak betartását. Elsősorban az alapvető fontosságú nyersanyagoknak és más anyagoknak, s a legfontosabb létszükségleti cikkeknek lesz szilárd ára. Ezen előírások keretében és a megszokott határértékeken belül a végleges árakat a szállító és a vásárló vállalat közti megegyezés alapján határozzák meg. Egyes termékeknél a termelővállalatok — a vásárló szervezetekkel megállapodva — szabadon szabják meg az árakat a kínálat és a kereslet ingadozása 'szerint, összhangban az egész országra érvényes irányelvekkel. Következetesebben kell ügyelni a nagy- és kiskereskedelmi árak közti helyes arány betartására Külkereskedelem A külföldi piacokon elért áraknak egyre nagyobb befolyást kell gyakorolniuk a termelővállalatok és a külkereskedelmi vállalatok jövedelmének alakulására. Ez egyébként serkenteni fogja a termelést és a külkereskedelmet ,hogy a kivitel és a behozatal lehető legelőnyösebb formáira törekedjék, másrészt kezdeményezést vált kl a nemzetközi árucsereforgalom kedvező módosítása irányában is. A nemzeti össztermék legközvetlenebb értékelésére kényszerítő ökonómiai nyomás azt eredményezi, hogy egyre nagyobb mértékben exportáljuk majd azokat a termékeket, amelyeknél elérjük a munkatermelékenység világszínvonalát. A külkereskedelem így lehetővé teszi a termelés hazai és világviszonylatban tapasztalható műszaki-gazdasági színvonalának összehasonlítását. Ennek eredménye a termelés és a kutatómunka szakosítása lesz, valamint népgazdaságunknak á világviszonylatban legtökéletesebb technikával való ellátása. Annak érdekében, hogy fokozzuk a vállalatok anyagi érdekeltségét a külkereskedelmi tevékenység eredményességében, fokozatosan be kell vezetni a devizahozamban való részesedést, lehetővé kell tenni a szabad devizavásárlást a megszabott árfolyamokon, biztosítani kell a devizahitelt és azt a lehetőséget, hogy a devizarészesedést és a prémiumokat át lehessen származtatni a szállítókról az alszállítókra is stb. Egyúttal hatékonyabbá kell tenni a termelésben és a külkereskedelemben dolgozók prémiumrendszerét. Egyszerű és a célnak legjobban megfelelő összeköttetést kell teremteni a külkereskedelem szakágazati szervezete és a termelés között. Új szervezeti formákat próbálunk ki a termelés és a külkereskedelem kapcsolatainak biztosítására. Mindenütt, ahol célszerű lesz, a szakágazati vállalatok átveszik a külkereskedelemtől azokat a funkciókat, amelyeket saját maguk jobban és gazdaságosabban láthatnak el. Célszerűnek látszik, hogy egyes szakterületeken a termelés és a külkereskedelem közös szervei tevékenykedjenek.' Ki kell kísérletezni azt is, hogyan illesszük be a külkereskedelmi szervezetet a szakágazati vállalatba; még kell határozni e szervezetek nagyságát és irányításuk módját, szem előtt tartva a külkereskedelem állami monopóliumának feladatait. Belkereskedelem A belkereskedelemben arra kell törekedni, hogy a vállalatok érdekelve legyenek a lakosság zökkenésmentes ellátásában, a szolgáltatások javításában, egyidejűleg optimális fejlődést kell elérni a fogyasztási cikkek készleteinek alakulásában. Ennek érdekében szükséges, hogy az említett tevékenységek eredménye megnyilvánuljon a kereskedelmi vállalatok jövedelmének növekedésében, tehát alkalmazottjaik díjazásában is. A lehető legrugalmasabbá kell tenni a vásárlói-szállítói kapcsolatokat a belkereskedelem, a termelés és a külkereskedelem között, és ki kell küszöbölni mindent, ami korlátozza a kereskedelmi vállalatokat a szállítók szabad m e g vá 1 a s z t á s á b a n. Elő akarjuk segíteni a versengést a lakosság szükségleteinek egyre jobb kielégítése érdekében, ezért fokozatosan bővíteni fogjuk a fogyasztási cikkek behozatalát, mely az előirányzott keretben a belkereskedelmi szervek igényei szerint valósul meg. Eddig ez a termelési szervezetek előzetes beleegyezéséhez volt kötve. A belkereskedelemben fokozni kell az egyes kereskedelmi szektorok közti versengést. Az eddigi kiskereskedelem mellett kiépítjük az állami termelővállalatok saját bolthálózatát, ide tartozik továbbá a városi fogyasztási szövetkezetek, a kisipari termelőszövetkezetek és a helyi ipar bolthálózata. Emellett ügyelni kell arra, hogy ne lanyhuljon a szövetkezetek tevékenysége a falvak ellátása terén. Az adminisztratív ügyvitel korlátozása érdekében célszerűnek mutatkozik, hogy a kis elárusítóhelyek és a közétkeztetési létesítmények dolgozóit — a szolgáltatások és a kisárutermelés gyakorlatához hasonlóan — jutalékalapon díjazzuk és más megfelelő díjazási formákat is bevezessünk. A nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozó vállalatok A népgazdaságirányítás új rendszerének alapelveit a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozó gazdasági szervezeteknél teljes egészében bevezetjük. Elő akarjuk mozdítani a vállalatok és a nemzeti bizottságok aktivitását és kezdeményezőkészségét, szem elptt tartva a lakosság ezernyi szükségletének lehető legteljesebb kielégítését. A nemzeti bizottságok fő feladata gazdasági téren: gondoskodni a szolgáltatások és a helyi kisárutermelés fellendítéséről. Lényegében véve ez szabja meg ma a nemzeti bizottságok gazdasági tevékenységének terjedelmét, melyet stabilizálni kell, hogy létrehozhassuk az egyes szakok távlati fejlődésének feltételeit, tekintettel az illető körzet viszonyaira. Ez megköveteli a helyi források legszélesebb körű kihasználását. A szolgáltatások színvonalának szüntelen fokozása érdekében fel kell használni az egészséges versengés feltételeit a nemzeti bizottságok által igazgatott vállalatok és a szövetkezetek között, ezenkívül egyszerűbb vállalkozási rendszert kell bevezetni (a bevételből való részesedés, a bevétel bizonyos százalékában kifejezett díjazás stb.). A vállalati irányítás és a vállalati hozraszcsot A vállalatok jogkörének és felelősségének lényeges növelése minőségi szempontból teljesen új igényeket támaszt a vállalatokon belül az irányítás színvonalával szemben. Az irányítás egyes módszereit, formált és szervezeti intézkedéseit differenciáltan, megfontoltan, a helyi viszonyoknak megfelelően kell bevezetni, mindenekelőtt szem előtt tartva: ismétlődő termelési folyamatról van-e szó, milyen a munkaszervezés módja és a technológia fajtája. —• Tovább kell tökéletesíteni és az új irányítási rendszerben célszerűen alkalmazni a vállalatokban a műszaki-ökonómiai és operatív tervezést; 1 — az eddiginél nagyobb mértékben kell a vállalatokban érvényesíteni az értéktörvény szempontjait és célszerűen kihasználni ezeket a vállalati árszabályozásban és kalkulációban; — fokozni kell a dolgozók anyagi érdekeltségét a vállalaton belüli egységek gazdasági eredményeiben, úgyszintén a személyes anyagi felelősséget ar elért eredményekért; e cél szolgálatába kell állítani és aktívan fel kell használni a díjazás megfelelő formáit; — a tervezési és nyilvántartási tevékenységet úgy kell megszervezni, hogy a vállalaton belüli egységek gazdálkodása bármikor ellenőrizhető legyen; — ki kell használni a matematikai módszereket és elő kell mozdítani az irányítással összefüggő munkák további gépesítését; — küzdeni kell az irányító tevékenységben előforduló szubjektivizmus ellen; e tevékenységben a társadalomtudományok eredményeire kell támaszkodni, beleértve a szociológiát és a lélektant is. A vállalati Irányítás tökéletesítése érdekében fel kell használni az új és a korábbi irányítási módszerek pozitív elemeit, mindenekelőtt pedig azokat, amelyek összhangban vannak az értéktörvény kihasználásával. Az ellenőrzés feladata és az információszerzés rendszerei Az új irányítási rendszer egyik legfontosabb követelménye, hogy az átfogó, gyors és hiteles információszerzés rendszerére támaszkodó ellenőrzés valamennyi irányító szerv és vezető dolgozó mindennapi tevékenységévé váljék, lehetővé tegye számukra, hogy idejében felismerjék és általánosíthassák a fejlődési irányzatokat, elősegíthessék a jó tapasztalatok elterjedését, elejét vehessék a hibáknak és fogyatékosságoknak, — a mégis előforduló hiányosságokat pedig gyorsan és végleg felszámolhassák. Az ellenőrzést úgy kell megszervezni, hogy az eddiginél fokozottabban védje a társadalom érdekeit, serkentse a kezdeményezést és a szocialista vá|lalkozási szellemet, eredményeivel pedig hozzájáruljon az irányítás tökéletesítéséhez. Az ellenőrző tevékenység elsősor-! ban azokra a területekre összpontosul, ahol leginkább fenyeget a társadalomellenes irányzatok veszélye (a termékek minősége, az árak és bérek fejlődése, egyes termelőknek monopolisztikus helyzetükkel való visszaélése). Az ellenőrzés hatékonyságának fokozása megköveteli e tevékenység demokratikus jellegének szüntelen elmélyítését; a cél az, hogy az ellen-őrzés ne csak az irányító szervek, hanem minden dolgozó és az általuk választott képviselők ügyévé váljon, Emellett rendkívül fontos az egésr ellenőrző, felülvizsgáló és felügyeleti tevékenység lehető legnagyobb tökéletesítése és egyszerűsítése. Egyelőre nagy az ellentét az ökonómia egyre növekvő sokrétűsége és az irányításhoz szükséges adatgyűjtés színvonala között; ezért lényeges változásokra van szükség a nyilvántartásban és a statisztikai munkában. Biztosítani kell valamennyi irányító szerv tökéletesebb tájékozottságát, meg kell szüntetni a közgazdasági információk szétforgácsoltságát, jobban meg kell szervezni gyűjtésüket, továbbításukat és feldolgozásukat A matematikai statisztika alapján szakszerűen feldolgozott közgazdasági információk rendszere fokozatosan tegye lehetővé azt, hogy a központi szervek pontosan követhessék és nagy vonalakban irányíthassák az égés* gazdasági fejlődést, miközben az operatív irányításban és a kezdeményezésben a vállalatok, illetve közös szerveik a lehető legnagyobb terel kapják. Az új irányítási rendszer követelményeinek megfelelően a nyilvántartási és statisztikai tevékenység koncepcióját és konkrét feladatalt újonnan kell kidolgozni. A cél az, hogy a közgazdasági információk rendszere az irányítás valamennyi fokán hat 1 hatós eszközként szolgáljon, s hogý az adatok gyű|tése hatékony és gyors legyen. (Folytatás a 3. oldalooj Ű| SZÖ 2 * 1965. január 31.
