Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-26 / 25. szám, kedd

tmm s . Hol ringott az emberiség bölcsője Az ember eredetét az évtizedek óta folyó mélyreható kutatómunka és számtalan lelet ellenére homály bo­rltja Mit tudunk az emberré válás­ról? Ismerjük legrégibb gondolkodó ősünket? Hol volt az emberiség böl­csője: Ázsiában vagy Afrikában? — ilyen kérdések foglalkoztatják mind izgatóbban a mai embert. Próbáljunk A Zinjanthropus több mint egymillió évvel ezelőtt élt. áttekintő képet alkotni őstörténetünk leleplezéséről és az antropológia leg­újabb ez irányú eredményeiről. Az előember i? . Az' emlősállatok virágkora a har­madkor volt, amikor is a változatos formák egész serege jelentkezett a Föld felszínén. Roppant gyorsan fej­lődtek többek között a félmajmok, majd belőlük a főemlősök fajokban igen gazdag rendje formálódott ki. A harmadkor közepén egy sajátos majomfaj a Propliopithecus élt. Ebből az ősi, emberszabású majomból ala­kultak ki külön-külön, egymástól tel­jesen függetlenül a mai élő embersza­bású majmok (orangután, gorilla, csimpánz), valamint az úgynevezett előember. Az előember első maradványát Du­bois holland katonaorvos találta meg 1891-ben Jáva szigetén. Az ö ásatá­sai során kerültek elő az úgynevezett jávai előember csontjai: egy koponya­tető, két combcsont, majd két fog. E lény koponyáján a majmokra emlé­keztető jellegzetességek mellett már felismerhetők az emberi vonások. Az agykoponya-térfogat 920 köbcentimé­ter lehetett, vagyis minden embersza­bású majoménál lényegesen nagyobb, a combcsont pedig arra mutat, hogy a jávai előember — ha nem is állan­dóan, de — két lábra felegyenesedve Járt a földön. Azóta több ilyen leletet találtak. Bebizonyosodott, hogy „tulajdono­saik" nem majomemberek, átmeneti lények, hanem eszközkészítő, tüzet gerjesztő, vadászó emberek, előembe­rek voltak. 0. Schoetensack német tudós 1907-ben a Heldelberg melletti' Mauer közelében talált egy előember­állkapcsot (Pithecanthropus heidel­bergiensis). 0. Koenigswald német paleontológus 1937—1939 között Jáva szigetén Sangirannál 3 felnőtt, Mod­jokertónál pedig egy kisgyerek kopo­nyájának részeit tárta fel. D Blanck kanadai, Pei Vencsu kínai. F. Wei­denreicli német kutató és társaik 1926 és 1939 között a Peking melletti Chou-Kou-Tien völgyben 40 előember­csontváz maradványait hozták felszín­re (Sinantropus pekingensis). L. Kohl­Larsen német etnológus 1935-ben Ke­let-Afrlkában a Njarasa-tó partján előembertől származó koponyatöredé­ket talált (Afrlcanthropus njarasen­sis), C. Arambourg francia kutató pe­dig 1956-ban Algériában, Ternefine mellett 2 előembertől származó áll­kapcsot fedezett fel. Az emberiség homályos hajnala Az előember — Pithecanthropus — máig is sok tudományos vita tárgya. Az antropológusok hosszú Idő óta vitáznak arról az alapvető kérdésről, hogy megközelítőleg milyen Időpont­tól beszélhetünk az emberré válásról. A crnmagnoni ember, a bámulatos falfestmények alkotója, mintegy 35 ezer évvel ezelőtt élt a mai Alta­mira vidékén. A .neandervölgyi" megelőzte őt 150 ezer esztendővel, elődjük, a Pithecanthropus pedig mintegy 350 ezer évvel ezelőtt élt a földön. De a nagy kérdés nyitva áll, hogy „ki" volt vagy „mi" között volt az összekötő kapocs a Pithecanthro­pus. A múlt század végén különös göm­bölyű kavicsleletekre figyeltek fel a régészek. Azonos, primitív techniká­val megmunkált köveket találtak olyan geológiai rétegekben, melyek legalább 200 ezer évvel idősebbek, mint a Pithecanthropus. Világszerte kétkedéssel fogadták az antropológusok Reymond A. Dart Jo­hannesburgi professzornak a felfe­dezését is, hogy Becsuánföldön, Taunksz vidékén az Ausztralopithe­cusnak tulajdonított 800 ezer éves csontokat talált. Később Róbert Broom Dél-Afriká­ban három olyan csontvázra bukkant, amelyek a Dart professzor által meg­talált csontokhoz hasonlóan függőle­gesen- járó lényé voltak. Azt azonban nem tudta bizonyítani, hogy valóban „szerszámkészítő ember" lett volna. A Zinjanthropus A tudományos világ kétkedve fo­gadta Camil Arambour francia pro­fesszor feltevését, hogy az ember őse Afrikában élt. Csupán Louis Leakey nairobi professzor harcolt és harcol ma is az afrikai őseredet mellett. Leakey professzor Tanganyika fenn­síkján egy száz méter mélységű sza­kadékban vulkanikus kőzetbe ágya­zott koponyát, csontokat és kőeszkö­zöket talált. A lelet különösen akkor került a világ tudósai érdeklődésének középpontjába, amikor D. Clark pro­fesszor, a berkeleyi egyetem paleon­tológusa a legmodernebb eljárásokkal megerősítette, hogy a lelet kora egy­millió-hétszázötvenezer év! A kelet­afrikai ember — a Zinjanthropus — „leleplezésének" legmeghökkentöbb megállapítása az volt, hogy emberré válásunk hosszú folyamata legalább egymillió évvel hosszabb ideig tartott, mint eddig feltételezték. A világ számos neves szakértője nem osztotta Leakey nézeteit. Azt tar­tották, hogy a Zinjanthropus még nem volt ember, hanem az Australopithe­cusok családjához tartozott, őseink­nek ahhoz a csoportjához, amelynek fejlődési ága elágazott a fejlődés fá­ján a Homcr sapiensben végződő fej­lődési ágtól. A múlt év derekán újabb nagy je­W* '* V " lentőségű felfedezés híre érkezett az Olduvai-szakadékból: háromévi sza kadatlan munka eredményeként — ugyancsak Leakey vezetésével — újabb ismeretlen ősünk több marad­ványát fedezték fel a szakadék ré­tegeiben. Ez a lelet végleg eldön­tötte a Zinjanthropus körül fellángolt tudományos vitát, s egyszersmind fel­becsülhetetlen értékű tudományos adatokat nyújt emberré válásunk ed dig rejtelmes szakaszáról. A Homo habilisnek (a latin habllls szó ügyest jelent) elnevezett lény ma radványai a Zinjanthropus! megelőző földrétegekből kerültek elő, vagyis ezek a lények korábban éltek, s a tudósok szerint jóval t-úl is élték a Zinjanthropusokat, A koponyák, fo­gak, lábcsontok jellege teljesen elüt a Zinjanthropusokétól, s egyúttal sok­kal jobban hasonlít a modern embe­rére. A lábcsontok például feltűnően hasonlítanak a jóval későbbi Homo sapienséihez. A Homo habilis agytér­fogata — ez roppant fontos az antro­pológus szempontjából — Is jóval na­gyobb volt, mint a Zlnjanthropusé, bár jóval kisebb, mint a modern em­beré. A lelőhely átkutatása szerint a Zin­Janthropusok és a mintegy 300 000 év­A kínai paleontológusok a kereszttel jelölt barlangban találták meg nem­régiban a legrégibb embermaradványnak minősített csontokat. Az ősember „hiteles" képmása indo­néz művészek szerint. vef'korábban élt Homo habilisek egy­aránt ismerték a szerszámkészítés for­télyait, de az utóbbiak sokkal jobban értettek már hozzá. Azok a csontok­ból készült szélfogók és menedékek, amelyeket eddig a Zinjanthropusok­nak tulajdonítottak, nem az ő műveik, hanem a később felfedezett őseinké. A kutatás azonban más döntő bizonyí­tékot is hozott: a Homo habilis lakó­helyén, egy és ugyanazon rétegben Zinjanthropus-maradványokat is talál­tak. Vagyis kézenfekvő a következte­tés: kétfajta ősünk egy és ugyanazon időben, egymás mellett élt és fejlő­dött... Új kínai leletek Indonéz művészek honi antropoló­gusok segítségével, a Jáva szigetén talált őskori csontleletek alapján, el­készítették az ősember „hiteles" kép­mását. Számos tudós szerint az Ázsiá­ban megtalált leletek, a Jáva szigeté­ről előkerült legalább tíz Pithecanth­ropus, valamint egy pekingi barlang közelében felfedezett Sinanthropusok arra utalnak, hogy nem Afrikában, hanem Ázsiában kell valószínűleg rej­tőznie az ősember-rejtély megoldásá­nak. Különösen érdekesek ebből a szem­pontból a legújabb kínai előember­leletek. Az 1963. év végén nagy jelen­tőségű ember-származástani leletről érkezett hír, miszerint Délnyugat-Kí­nában egy ismeretlen lény állkap­csának maradványaira bukkantak. A kínai tudósok első becslései szerint az állkapocs „tulajdonosa" a pleiszto­cén korszak középső szakaszában élt, tehát lényegében egyidőben a jávai Pithecanthropusokkal és a dél-afrikai Australopithecus robustusszal. Még rejtély, hogyan hasonlíthat az állka­pocs a sokkal korábban élt Zinjanth­ropus maradványaihoz. A Homo pe­kinensis a tudósok becslése szerint az 500. és 400. ezer közötti százezer évben élhetett. Az emberiség bölcsője körüli vita még bonyolultabbá vált a múlt év vé­gén, amikor a kínai kutatók közölték, hogy Kung-Wang-Lingben újabb elő­ember-leletet találtak. Koponyatető­ről, felső állkapocsról és megkövese­dett fogakról van szó, amelyekről a kínai antropológusok azt állítják, hogy a maguk nemében nyilván a legrégibbek a világon. Kíváncsian várjuk, hogyan dől el a vita az emberiség bölcsője körül, s mikor találjuk meg az összekötő lánc­szemet az emberszabású majmok és az első szerszámkészítő lény között. JCidUvca Bratislavai kiállítások Szovjet képzőművészeti alkotások a Barátság Házában Az Iskola- és Kulturális Ügyi Mi­nisztérium védnöksége alatt rendezett kiállításon tíz, különböző korosztály­beli művésznek a közelmúltból szár­mazó munkál szerepelnek, melyek al­kotóik szemléletéről s a szovjet mű­vészet mai szintjéről tájékoztatják a tárlat látogatóit. Képek, szobrok és grafikák kétsé­get kizáróan jelzik, hogy mestereik kivétel nélkül a valóság látványára érzékenyek, s hogy a realitás kime­ríthetetlen anyaga a sugalmazójuk. A marxizmus hagyományát követve, abban látják a művészet leglényege­sebb értelmét, hogy általa formálják a munkásosztályból a holnap embe­rét. A patriarchális korú Martirosz Szarjan, az örmény festészet nagy koloristája, érzéki örömmel tükrözi hazája színes szépségeit. A középnem­zedékből megemlítjük Nyiszkijt, kinek szilárd szerkezetű, rajzos Moszkva környéki tájai mellett szerepel a vég­zetes 1941-es év egyik éjszakája. Két dermedt fenyőfa tagolja a képsík ha­vas szürkeségét, a benne riadtan megbúvó házcsoporttal. Felettük fény­szórók kegyetlenül kutató fehér su­gárkévéi, a pusztulás hírnökei. A tas­kentl Tanszikbajev a klasszikus orosz tájfestők tanítványa Hatalmas vász­na: a Reggel a Karjak Kunszkij erő­mű, 1958 ban ezüstérmet nyert a brüsszeli Világkiállításon, A harminc év körüli Csernov szob­rásznak altáji falvak asszonyait-fér­fiait kifejezően megjelenítő figurái és Komov kis fémplasztikáinál szerencsé­sebb megoldású, zártan és egysége­sen formált Mongol leánya Jó tipizáló készségre vallanak. — A realista mű­vészet alapvető fontosságot tulajdonít az általánosban megnyilvánuló egye­dinek, a típus alakításának. Ennek a művészi kifejező eszköznek legfőbb rendeltetése a műben rejlő társadalmi és erkölcs! problémák megjelenítése. A művész világnézete éppen abban nyilvánul meg, hogy mit tart tipikus­nak. A grafikát a könyv illusztrációiról nálunk is ismert Oreszt VereJszkiJ. képviseli. Különböző technikákkal kí­sérletezik. Szocialista hazaszeretettől fűtött, változatos közlendőjű munkál között láthatjuk a prágai Károly­hld színes kőrajzát is. Gergely Vera illusztrációi Bonyolult feladat a gyermekköny­vek illusztrációja. Elengedhetetlen fel­tétele a szakmai tudás, tehetség, szív és fantázia, derűs kedély, a lé­lektani, meg a pedagógiai érzék. Mindezekkel az összetevőkkel rendel­kezik Gergely Vera, fiatal grafiku­saink egyik legjelesebbje. A Steiner Gábor úti Könyv Házá­nak korszerű helyiségében felvonulta­tott illusztrációi egyértelműen vallják, hogy alkotójuk értő-érző ismerője a gyermek lelki és képzeletvilágának. Talán ösztönösen is rátapint, de fel­tétlen tudatossággal választja meg a színt, a formát, a laza vagy szilárd szerkesztési módot, ami felgyújtja a kicsinyek érdeklődését, ösztönzi játé­kos kedvüket, megmozgatja értelmü­ket, s végsősoron formálja tudatukat, érzéseiket, S emellett, illetve elsősor­ban a versnek vagy mesének szerves kiegészítője. Ogy olvad össze vele, mint a szöveg s a melódia a dalban. Az 1963-ban megjelent Cin-Cinben Podjavorinská csengő-bongó versikéit üde költőiséggel, ötlettel és humor­ral gazdagítja. Az emberruhába öltöz­tetett örökké cslpegő, bohókásan ug­ráló madárkák története, a verébcsa­lád apró öröme-gondja végülis az em­beri életet példázza. Gyönyörködtető és képzetkeltő az otthon és a termé­szet finoman stilizált rajza, a poéti­kus felkelő és lenyugvó nap ember­arca. Milan Ferko meséskönyve: A Kiske­rék kalandjai a valóság s az álom országában játszódik le. Fölényes rajz­tudással, finom érzékenységgel követi a guruló kerék nyomában járó kisfiú útját, a mese fonalát. Zlatko Klátik: „Napraforgó alatt" kötetét mulatságos ötletekkel telíti, modern eszközökkel érzékeltetett ál­latszörnyekkel népesiti be. összefog­laló előadásmódja, szemléletes képi beszéde a felnőtt nézőt is vonzza. Néhány újabb, még könyv alakban meg nem jelent illusztrációja mind tovább érlelődő művészetével ragad magával tündéri kék-zöld tájakra. A mese varázslatos, örök birodalmá­ba, ahol már nemcsak deli ifjak és szegény favágók élnek, ahol a magá­nyos hegyormon nem csupán büszke várkastély henceg, hanem barátságos kis otthonok is sorakoznak a leegysze­rűsített vonalú dombhajlatokban. Lent a völgyben sípolva fut a vonat, s vi­dáman száll felfelé a gyárkémény füstje. BÁRKANY JEN0NE RAPSZÓDIÁK ESTJE „A zeneirodalom gyöngyszemei — Bratislavában a Szlovák Filharmónia ezzel a címmel indította útjára az üzemi hangversenyek 1965. évi első bérletsorozatát. Az üzemi estek ha­vonta ismétlődő kettős ciklusa a hall­gatóság körében nagy közkedveltség­nek örvend, a hangverseny „táblás ház" előtt hangzott el. Az első est csemegéje George Ger­shwin Rhapsody in Blue című híres jazz-szimfóniája volt, amellyel Ger­shwin a jazzt „hangversenyképessé" tette. Gershwin még ma is Amerika leg­gyakrabban Játszott komponistája. Hitt abban, hogy a jazz „komoly, ma­radandó értékű szimfonikus művek alapjává tehető". Milyen célból tanul­mányozza Bach Prelúdiumait és Fu­gáit? — kérdezték tőle egyszer, „A jazz is zene — válaszolta —, ugyanazokat a hangokat használja fel, mint Bach. A jazzt úgy tekintem, mint amerikai népi zenét, valószínű­leg jobban benne van az amerikai nép vérében, mint bármilyen más népze­nei stílus. Bachot azért tanulmányo­zom, hogy egyszer népi dalok nagy komponistája legyek". A fiatalon elhunyt Gershwin jellem­zésére idézzük még Schönberg talá­ló szavait: „George Gershwint sok mu­zsikus nem tartja komoly komponis­tának. Fel kellene ismerniük, hogy Gershwin akár komoly, akár, nem, mindenképp komponista, egy ember, aki a muzsikában él és komolyan vagy komolytalanul, alaposan vagy felüle­tesen, de mindent a zene médiuma által fejez ki. Meggyőződésem, hogy Gershwin újító volt. Muzsikája im­provizációnak hat, műveiben fellel­hetjük ennek az alkotó módszernek erényeit és hibáit. A Gershwin-muzsi­kát hatásában egy szónoklathoz ha­sonlíthatjuk, amely ha olvassuk és minden szavát nagyító alá vesszük, többnyire csalódást okoz. De a mű­vészettel mindig így van: a hallgató annyit kap egy műtői, amennyit vi­szonzásul önmagából adni tud",, A Rapszódia zongoraszólóját Jozef Bulva adta elő. A fiatal művész szé­lesen megalapozott technikai tudás­sal lépett a közönség elé. Biztos rit­musérzékkel és ösztönös muzsikali­tással eltalálta a vitális Gershwin-mu­zsika hangját és hajlékonyan árnyalt blllentésével a Gershwin értelmezés szép példáját adta. Jozef Bulva leg­fiatalabb pianistagárdánk sokat ígé­rő tehetsége. A hallgatóság nagy érdeklődéssel fogadta a Rapszódiát, amelynek zené­je Gershwin magyar életrajzírójának, Juhász Elődnek megállapítása szerint „híven tükrözi az amerikai ember nyugtalanságát, energiáját, frissesé­gét és akkori optimizmusát. Ogy vall saját koráról, mint Offenbach a fran­cia császárságról és Johann Strauss a Monarchia Bécséről". Az est karmestere, Zdenék Bílek a rapszódiák estjén mozgalmas egymá­sutánban vonultatta el előttünk a kü­lönféle rapszódiák csengő-zengő so­rát. Felhangzott Liszt csillogó köntös­be öltöztetett II. Magyar rapszódiá­ja, amely eurőpaszerte ismertté tette a magyar nevet. Babušek szép rész­letekben bővelkedő Szlovák rapszó­diáját Dvoŕák életerőtől duzzadó 3. Szláv rapszódlája követte. Ravel fes­tői fantáziával komponált rapszódiá­ja az est érdekes színfoltja volt. A spanyol légkört Idéző varázslato­san kevert hangszínek nem fátyoloz­zák el a zeneköltő őszinte érzelemvi­lágát. És végül a rapszódiák estjének „csattanója", Enescu tüzes I. Román rapszódiájának vérbő előadása hang­zott el. Zdenék Bílek temperamentumosán, szívvel és kedvvel vezényelte a hajlé­konyan reagáló Filharmóniát. Az ilyen kellemes és zenei szempontból „észrevétlenül tanulságos" hangverse­nyek kitűnő formában szolgálják az üzemi estek ügyét": a nagyközönség zenei látókörének és ízlésének fej­lesztését. —hm—. *985. január 26. • £}j SZÖ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom