Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)
1965-01-01 / 1. szám, péntek
Világ prde túrjai, egyesületek UJSZO , SZLOVÁKI! KOMMUNISTA PARTJA XOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA BRATISLAVA 196S. JANUÁR 1. Péntek XVIII. ÉVFOLYAM 1. szám. Ára 50 fillér ' 5 : v---. . ~ • • -p— v/ , _ 4 ' y • „ ifi vOD öl O T* O r M ÚJRA egy békés, alkotmunkában elteli esztendő van mögöttünk, és átléptük az új év küszöbét. S amikor az új évet köszöntjük, boldog és békés új évet kívánunk, mindannyiunkban felmerül a kérdés: vajon mit hoz az új esztendő? A béke éve lesz, mint az elmúlt? A háború veszélyének még a gondolatától is irtózik az ember, s jóleső érzés tölti el, hogy az új esztendőt a béke örömteljes mámorában köszöntheti. De az új év ünnepnapját a munka hétköznapja váltja fel, amikor már az élet rideg valóságával állunk szemben, amely az új évi kérdésre választ ad: hogy boldog és békés legyen az új év, az elsősorban tőlünk, a béke melletti harcos kiállásunktól függ. Az egyetemes béke megvalósulását nem lehet ölbe tett kézzel várni. Aki igazán akarja a békét, annak áldozatos munkájával kell hozzájárulnia az emberiség eme évezredes álmának valóra váltásá hoz. Az emberiség történetére az évezredek óta jolyó öldöklés jellemző A mi XX. századunkban, a eivillzáctá századában sem volt eddig egyetlen olyan esztendő, amikor az imperialisták ármánykodása folytán ne dúlt volna háború valahol a jöld kerekségünkön. S minél civilizál tabb a társadalmunk, annál borzai masabb a háború. Három évtized alatt két világháborúban 70 milliC ember pusztult el. A háború rombo Iúsának anyagi kára s erkölcsi romboló hatása szinte felmérhetetlen. Ez a nyers és durva tény maga is elegendő mementó ahhoz, hogy világgá kiáltsuk: soha többé háborút, ideje már, hogy örök időkre béke honoljon a földön! Mégis embermilliókat érintő sarkalatos kérdés, a jelen és a jövő nemzedék sorsát legközvetlenebbül befolyásoló kérdés ma is — a háború és a béke kérdése. Az imperializIRTA: DÉNES FERENC mus létezik, s Lenin tanítása szerint, amíg van imperializmus, fennáll a háború veszélye is. A két világháború 70 millió ember pusztulását okozta, de az újabb, a harmadik már nem tízmilliók, hanem százmilliók, talán az egész emberiség élet-halál kérdése, mivel az imperializmus a halál szolgálatába állí totta a legnagyobb tudományos-tech nikai vívmányokat, s a világon már annyi a tömegpusztító eszköz, hogy néhány óra alatt az országok egész sorát lehet velük a Föld színéről el törölni. A Nagy Októberi Szocialista For radalomban született első szociális la állam — amely áttörte az im perializmus frontját — a nemzetközi porondon először adta ki a béke jel szavát. A Szovjetunió, majd a továb bi szocialista államok megszületése, a szocialista világrendszer kialakulása — amikor már megszűnt az imperializmus egyeduralma — gyökerestől megváltoztatta a világ arculatát. A két világrendszer erőviszonyai jelentősen eltolódtak a szocializmus javára. A szocialista országoknak a szocializmus és a kommunizmus győzelméért vívott harca elválaszthatatlan a béke megőrzéséért, a termonukleáris háború elhárításáért és. kitörésének megakadályozásáért folytatott harctól. Az egész világ haladó emberisége elismeri, hogy a szocialista világrendszer, télén a Szovjetunióval, az igaz erű, amely a világ népeit az imperializmus háborús kalandjaitól oltalmazza, s így a legmegbízhatóbb védőpajzsunk. A szocialista világrendszer a jelenkori történelem fő mozgató ereje, ezért fennáll annak reális lehetősége, hogy még a szocializmus világméretű, teljes győzelme előtt kiküszöbölhető lesz a háború az emberiség életéből. Már Lenin is annak a meggyőződésének adott kifejezést,hogy a szocializmus véget vet a háborúknak. „Az első bolsevik forradalom — írta Lenin — kiragadta az Imperialista háborúból, az imperialista békéből az első százmillió embert. Az elkövetkezendők ki fogják ragadni az ilyen háborúkból és az ilyen békéből az egész emberiséget." Nem kétséges, minden feltétel megvan ahhoz, hogy Lenin látnoki szaval teljesüljenek. A szocialista tábor minden országa fő feladatának — mondhatjuk történelmi küldetésének tekinti, hogy a béke megőrzését biztosítsa, hogy a népek biztonságát megszilárdítsa a különböző társadalmi rendszerű országok (Folytatás a 2. oldalon) SZÁMOS ORSZÁG MŰVÉSZE, TUDÓSA rvj oo oo oo tsn Legyen 1965 a béke és barátság ragyogó éve Szovjet űrhajósok az új év küszöbén I lyenkor, az új esztendő küszöbén az emberek tele vannak tervekkel, vágyakkal, elképzelésekkel, reményekkel, amelyek beteljesülését, valóra válását várják az elkövetkező 365 naptól. Az egyéni vágyak összeolvadnak, egybefonódnak az emberiség nagy problémáival, reményeivel. Szerkesztőségünk több ország neves személyiségeinek feltette a kérdést: Mit kérne, ha három kívánsága teljesülhetne... Mai számunkban közöljük a beérkezett válaszokat, amelyek nem a mesebeli három kívánságok mai változatai, hanem gondokkal terhes világunk nagy kérdéseinek békés rendezésébe vetett remények kifejezői. A szűk egyéni világ vágyai egybeolvadnak az emberiség nagy derűlátó reményeivel. A Novosztyi sajtóiroda munkatársának kérdésére Valentyina Nyikolajeöa-Tyereskova, Pavel Popovícs, Andrijan Nyikolajev, Vlagyimir Komárov és Konsztantyin Feoktyisztov űrhajósok, a Szovjetunió hősei azt válaszolták, hogy a világűr meghódítása terén a Voszhod többszemélyes űrhajó felbocsátását tartják 1964 legkiemelkedőbb eseményének. Konsztantyin Feoktyisztov: — Nagy eseménynek tartom a szovjet és az amerikai tudósok megegyezését a közös kozmikus kutatásokban, nevezetesen a meteorológiai űrhajók rendszerének létrehozásában. Vlagyimir Komárov figyelemreméltó eredménynek tartja az amerikai Ranger 7. útját, s általa a Holdról közvetlen közelből készített felvételek Földre továbbítását. Andrijan Nyikolajev: — A szovjet nép számos gazdasági, tudományos és politikai sikerei közül nehezen tudok kiválasztani egyet, ősszel Csuvasföldön, szülőfalumban jártam. Kolhozunk minden eddigit túlszárnyaló termést takarított be az idén. Am nemcsak a mi köztársaságunkban, hanem az egész szovjetországban jó volt a termés. Siker-e ez? Bizony nagyszerű! Pavel Popovics: — 1954-ben fontos sikernek tartom a szovjet sportolók innsbrucki és tokiói olimpiai győzelmeit. Arra a kérdésre, mit tart a múlt év legfontosabb külpolitikai eseményének, Andrijan Nyikolajev így. válaszolt: — A magyar és a jugoszláv nép vendégszeretete és szívélyes fogadása számomra örökre emlékezetes marad. Hónapok teltek el azóta, hogy ott jártam, de kapcsolataim új barátaimmal nem szakadtak meg, sőt még erősödtek. Válaszolok rengeteg levelükre, s itthon mindenütt elmesélem, milyen találkozókon vettem részt, amelyek a szovjet emberek iránti szeretetet és testvéri viszonyt fejezték ki. S mit kívánnak az űrhajósok az új, 1965. évben a szocialista országokban élő barátaiknak? Valentyina Nyikolajeva-Tyereskova: — Barátainknak újabb győzelmeket kívánok a szocializmus építésében, jólétet és egyéni boldogságot kívánok nekik. Ugyanazt kívánom az anyáknak és a gyermekeknek, mint saját gyermekemnek: hadd nőjenek fel gyermekeink békességben! Legyen országaink barátsága szilárd és örökké tartó! Pavel Popovics: — Sok sikert az új élet építésében, boldogságot és Jó egészséget. Andrijan Nyikolajev: — Nagy sikereket a szocializmus építésében és nagy gazdasági fejlődést, hogy a népek élete napról napra jobb és gazdagabb legyen. Mindenkinek jó egészséget és bol dogságot kívánok. Vlagyimir Komárov és Konsztan tyin Feoktyisztov: -- Kívánjuk, hogy az elkövetkező év a barátság és a béke, a szocialista népek felvirágzásának ragyogó éve legyen. Kívánjuk kedves barátainknak, hogy megvalósuljanak, álmaik és vágyaik!