Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-31 / 362. szám, csütörtök

/ h k¥ v^g NEVET {llllilllillllilfllllllllllllllllllllillllllllllllililllllllil PAVEL TAUSSIG: Kulturális bizottság Nagyon sajnálom, de én csak délibáb vagyok! • * • — Papa, mit jelent az, hogy X pénzügyi géniusz volt? — Ez azt jelenti fiam, hogy gyorsabban tudta megkeresni a pénzt, mint a családja azt elkölteni. Valóban, kulturális bizottságunk munkájára egy szóval sem panaszkodhatunk. Amikor tavasszal a gépházban titokzatos módon a levegőbe röpült a katlan, s a robbanás kitörte az üszszes ablakot és a gépész fogait, üzemi lapunk legközelebbi számában „Mi idézte elő a robbanást" címmel cikk jelent meg. Ha hozzá akartunk jutni az újsághoz, sorba kellett állnunk. Amikor azonnali felmondással elbocsátották a raktárost és a gazdasági vezetőt, az íizemi rádió nem kés lekedett, s a „Rablók és cinkosaik" címmel sugározta aznapi adását. Mindnyájan visz- szafojtott lélegzettel hallgattuk az érdekes riportot a tolvajokról, akik fáraó-sírokat raboltak ki az egyiptomi papság védelme alatt. Amikor siralmasan leégtünk a tervteljesítéssel, a bizottság az összüzemi gyűlésre külön meghívta az akadémia egyik közgazdászát, hogy tartson előadást „A hiányos tervteljfisttés okairól". Aľ, előadó a beavatottak precizitásával fejtegette az alaszkai aranybányák termelésének katasztrófális csökkenését. Nem. Kulturális bizottságunk munkájára csakugyan nem panaszkodhatunk. - Azt, hogy a munkaidő alatt sze- Vasárnap „Szomorú az én lelkem relmes leveleket ír, megbocsátom, de mindhalálig..." mottóval kultörestet legalabb ne adja őket nekem aláírni, rendeznek. • . > Addig is azon törjük a fejünket, vajon a prémium lesz-e kisebb, vagy Az autó kulcsa majdnem minden a szombati munkaszünetet fiiggesznő szívének zárját is nyitja. tik-e fel. Fordította: Láng Eva — Igen, minden a legnagyobb rendben van anyu! Cow boy-indiánra játszunk és én vagyok a serif. Az igazgató a titkárnőhöz: Vadnyugaton Bili a seriftől 800 dollár fájdalomdíjat követei, mert egy autó elgázolta. — De hát maga közvetlen a baleset után kijelentette, hogy nem sebesült meg, s egyéb kára sem származott a gázolásból — mondta szigorúan a serif. — Igaz, hogy ezt mondtam — ismerte be Bili. — Csakhogy egy kicsit másképpen történt a dolog: szép lassan poroszkálok az országúton a lovammal, amikor egyszercsak nekem jön egy autó. A sofőr kiszállt, s mikor észrevette, hogy a lovam törött lábbal fekszik a földön, elővette a pisztolyát és lelőtte a szegény párát. Aztán hozzám lépett, s a pisztollyal az orrom előtt hadonászva udvariasan megkérdezte: „Talán on is megsebesült?" — Vádlott, mit tud felhozni a védelmére? — Hát kérem, én tulajdonképpen egy felfedezés miatt kerültem a bíróság elé ... — Miféle felfedezés miatt? — Felfedszték a sikkasztásomat. Jónapot asszonyom! és nem tudja, mit egyet tud, hogy a rágógumit vehet! Az ön fia itt van vásároljon. Csak maradék pénzen Bellol Te gyáva fickó, hol bujkálsz megint? Ha nem fog rendesebben viselkedni, kirúgom innen! Szöveg nélkül Fiatal agronómus: Az csak természetes, Pista bácsi, hogy a maga módszere szerint nem lehet eredményt elérni. Például ezen a fán biztosan nem termel még 1Ü kiló almát sem. István gazda: Nem, nem, biztosan nem. De nem a módszerben van a hiba, hanem abban, hogy ez szilvafa. — Voltam az orvosnál, akit ajánlottál. — Mondtad neki, hogy én küldtelek? — Mondtam. — Na, és mit mondott? — Azt, hogy előre kell fizetni. Párizsból jött Róbert Rocca francia kabaré-szerző és színész a párizsi Gramont színházban a francia fővárost mutatja be — 1984 ben. — Hölgyeim és uraim mit gondolnak, mibe keriil majd 1984-ben egy flej saláta? — 2,30 frankba! — Fejenként? — Dehogy! Levelenként! Ugyancsak R. Rocca vizsgáztatja esténként történelemből is a közönséget. — Hölgyeim és uraim mi a különbség Jeanne dArc, Napoileco és de Gaulle között? — ? — A három közül egyedül de Gaullet adták vissza élve az angolok! — Nem szégyellik magukat? Elbuktatják a fiamat? Hát mennyit tanuljon azért a kis ösztöndíjért? Legjobb Lajosnak tökéletesen igaza volt, amikor azt mondta, hogy igazán csak otthon lehet mulatni, mert a bárok, lokálok, kávéházak és egyéb ledér helyek tele vannak élni vágyó duhajokkal. Tehát elhatároztuk, hogy a Szilvesztert Lajos barátunk két és félszobás lakásának összes termeiben rendezzük. Nagyon jól sikerült minden és most is nagyon jól érezném magam, ha nem ülnék egy háztetőn a kémény mellett és nem lennék kénytelen a magasból figyelni, ahogy az utcán békés és boldog részegek dülöngélnek otthonuk jelé, hanem velük egy síkban dülöngélhetnék én is és a régi „zsolt á r" szavaival köszönthetném az új esztendőt, hogy: tulatiszánsejdefaragnakazácsok ... Csak tudnám, hogy kerültem a tetőre! Azt nagyon jól tudom, hogy este nyolckor kezdődött a hejehuja. Ittunk egy kupica pálinkát. Azután... mi is volt azután ... tudom már, ittunk egy kupica pálinkát. Na igen, ezt Ismételgettük egy órán keresztül. Akkor behozták a virslit mustárral, és a Zsiga bekente mustárral az Ica müszőke haját, miközben Ödön a lámparúdon függeszkedve hangsúlyozta, hogy igazán kedélyesen csak a házibulin lehet mulatni. Lajos — a házigazda egy sarokban állt és sírva nézte, amint a dagadt Topsodi merítőkanállal dobolt a tükör üveglapján. De akkor már éreztük, hogy a pálinka megárt és inkább bort ittunk. Igaz, hogy a Lali lavórba öntötte a bort és „legyen benne egy kis zamat" kiáltással egy liter pálinkát is beleöntött, de az már meg sem kottyant nekünk, mert nagyon jól éreztük magunkat. Csak tudnám, hogy kerültem a tetőre! Még azt is nagyon jól tudom, hogy Lajos egyenesen utálatos volt. Tegnapelőtt még verte az asztalt, hogy csak gyertek hozzánk, legjobb a házibuli... és amint nekividámodtunk, a sarokba állt és kiguvadt szemekkel nézte a jónéuet. A felesége is olyan nyamvadt teremtés, amikor például a nappaliban tüzet raktunk, hogy szalonnát piríthassunk — elájult. Még szerencse, amúgyis kellett néhány rocska víz, hogy elolthassuk a szekrényt, hát jutott neki is. Arról igazán senki sem tehet, hogy a Zsuzsmolya leszerelte a fürdókádat és behozta a szobába, mert vonatot játszottunk és a kád volt a mozdony. Hát a vonathoz kell mozdony — nem igaz? Na de a Lajos és becses párja olyan arcokat vágtak, hogy más ember kedvét vesztette volna, de mi szerencsére nagyon jókedvű gyerekek vagyunk. a házibuli Csak tudnám, hogy kerültem a tetőre! Azt ís tudom, hogy éjfélkor eloltották a villanyt, mire én a Micike mellé settenkedtem, ám a Micike elsompolygott és én hosszú, de forró csókot nyomtam Zsuzsmolyané ajakára, aki csókomat hevesen viszonozván kiharapta számból hamis fogsoromat. Éjfél után a jókedv határozottan emelkedett, viszont Lajosék egyre vadabbul figyeltek minket. Lehet, hogy ez olyan betegség náluk. Valamit ordított is a Lajos úgy .hajnali három óra tájban, de nem értettük, mert éppen tizen roptuk a twistet a heverőn és az már nem is tudom miért, leszakadt alattunk. Szóval minden nagyon jól sikerült, csak éppen a Lajosék jókedve hiányzott, pedig ő javasolta a bulit. És ... csak tudnám, hogy kerültem a tetőre! Pedig le kell jutnom, mert a Lajos megsértődik, ha nem kívánok neki boldog új esztendőt. -pgyHé, hallja maga, teszi le azonnal azt a kalapot!! Cirkuszban Cirkusz érkezett a faluba, s ez izgalomba hozta az egész környéket. A község apraja-nagyja ott ült a páholyban. Többek között Madár Misi is. Bámulva nézték a csodálatos cirkuszi mutatványokat. Hát még amikor egy szép oroszlánszelídítö nő bejött egy nagy, hatalmas oroszlánnal. Akkor bámultak csak igazán, de legjobban az tetszett, amikor a nő egy cukordarabot tett a szájába, és a nagy oroszlán kivette azt. Madár Misi ekkor már tombolt a gyönyörűségtől és odakiáltotta a szelíilítőiiúnek: — Ezt én is meg tudnám csinálni! A szelídítőnn reagált a kihívásra ás visszakiáltott: — Azt már nem hiszem! Misi se hagyta magát, újra bekiáltott. — Miért nem?! Lehet hogy még ügyesebben, mint az oroszlán. A papa kedvence Tanító: No, Pista, mit szólt apád a rossz bizonyítványodhoz? Gyerek: Borzalmasan haragudott, okosan teszi a tanító bácsi, ha kerüli a vele való találkozást. „01 Siö" ktadla Srlovakls Kommunista Pártjának Központ! Bizottsági Szerkeszti a szsrkstztO bizottság, Felelfls: Oánes Ferenc főszerkesztő Szerkesztőség: Bratislava, Gorkého tt 10. sz T'iefon: 522 39. 512 23 335 68, — fO'zerkesztC: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 50B-39. Kiadóhivatal: Bratislava, Gorkého 8., telefon 503 89. Előfizetési dl| havonta 8 - Kis Ter(•s^tl a Posta Hírlapszolsálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal ét poetal ktxbultO. KQltSidl megrendelések: PNS — Űatredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo nám 48 vn K-21*41993