Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-25 / 358. szám, péntek

AZ „ARANY­VIDÉK" UJ TAVASZA Ot&lML&uí (vuxnya&égépeÁ Jaňiäfäídan A legnagyobb aldani kotrógép megkezdte az aranyiej­tést. Mihail Sisljannyikov munkacsoportja rövid idő alatt üzemképessé tette a hatalmas úszó aranygyárat. A DRAZSNIJ TELEPÜLÉS, AHOL A LENI NSZKI J ARANYLELŐHELY MUNKÁSAI LAKNAK. (APN) r Jakutföld déli részén, az Aldan folyó mentén már negyven éve folyik az aranymosás. A húszas években a Nyezametnij patak folyásánál gazdag lelőhelyekre bukkantak. Az aranyásók egy mázsa homokból mintegy másfél kilogramm ara­nyat mostak ki. Azóta is szüntelenül folyik a nemesfém fejtése. Persze a lapát és a csákány helyét földgyaluk, kot­rógépek foglalták el. Megkönnyítették az arany­bányászok munkáját, jóval meghosszabbították az aranybányászási időszakot, és természetesen nö­velték a munka termelékenységét. Az aranyérc nagy kincs. Feldolgozására hatal­mas dúsítók épülnek, ahol a fém és a kőzet elvá­lasztásának legkorszerűbb módszereit alkalmazzák. Az egyik dúsító most épül a Kurani folyó partján. A környéken vastag aranyrétegek találhatók a kő­zetben. A mészkörétegek lehetővé teszik a külszí­ni fejtést, fölöslegessé teszik a robbantást, s ily módon jóval csökkennek az önköltségek. A lelő­helyet még csak most kezdik tüzetesen tanulmá­nyozni. A geológusok közben újabb és újabb lelő­helyeket tárnak fel. Jakutföld aranykészletei mérhetetlenek. Mondo­gatják is az aranybányászok, hogy van munka Beiejezés eliitt áll a Kurani folyó mentén épülő dúsító. Első részlegét elég, nemcsak nekik, hanem gyermekeiknek és 1365-ben adják át rendeltetésének. unokáinknak is marad. (Novosztyi) (A. Moklecov — APN — felv.) KONSZTANTYIN PEREVOSCSIKOV INDIAI RIPORTJA K U B H MELA A z igazhitű hindu nagy meg­illetődöttséggel közeledik Udjain városához, melyet ősidők vallási misztériumának dicsfénye övez. Indiai legenda szerint ré­ges-régen ax istenek gppen oly­an halandók voltak, mint az em­berek, s az életelixír egy óriás­hegy alatt, az óceán fenekén he­vert. Az Istenek és a démonok ideiglenesen békét kötve együt­tesen megtalálták ax életelixlrt, mely halhatatlansággal ajándé­kozza meg azt, aki kiissza. Az is­tenek azonban hitszegők voltak, s évezredes közös munkájuk gyü­mölcsét, az amritát (életelixírt) maguknak sajátították ki. Hábo­rú tört ki. Tixenkét „mennyei na­pig" rengett a föld. Egyszer ax istenek, máskor a démonok sxe­rexték meg az elixfrt. A nagy du­lakodás hevében négy csepp ím­rita a földre hullott, s helyük­ben örök, szent városok kelet­keztek: Hardwar, Prayag (a mai Allahabad), Nasik és Udjain. A múlt árnyékában Udjain magyarul annyit jelent: A győzelem városa. Egykor a leg­hatalmasabb Indiai uralkodó, Asó­ka király székhelye volt. Később, több mint másfél ezer évvel ez­előtt ax indiai Shakespeare—Kali­dásza a Gupta uralkodóház kró­nikása itt írta halhatatlan drá­máit. A régi dicsőségből csak sok le­genda és néhány irodalmi emlék maradt. Udjain isten háta mö­götti eldugott városka. Köröskö­rül kopár vidék, pusztaság, he­lyenként egymásra halmozott ko­pár kőbálványok. Ennek ellené­re évről évre tömegesen özönle­nek ide a xarándokok. A hindu hitregék szerint egy „mennyei nap" felér egy esztendővel, s minden 12. évben a négy szent város egyikében ünneplik a kubh mélát, a hinduk nagy ünnepét. Üregek és gyerekek, betegek és egészségesek igyekeznek az ün­neplő városba, hogy résxt vegye­nek a körmenetekben és a „meg­tisztulás" szertartásában — a vá­rosi ghat, hindu temetkezési, il­letve halottégetési hely mellett megfürödnek a vízben. A csodatevő víz A hinduk mélyen hisznek a víz csodatevő erejében. Érthető: a víz menti meg a növényzetet a nap­sugarak gyilkos hevétől, és vál­toztatja napsugarakat az élet for­rásává. ... Egy öreg hindu övig má­szik a vízbe. Alámerül, öblögeti száját. Mellette egy fiatal legény. Ruhástul fürödnek, mert a ruha is „tisztátalanná vált", s le kell mosni róla a bűnt, melyet tisztá­talan tárgy vagy ember érintése okozott. A Kshipra folyó mentén sok a beteg, tehetetlen, béna em­ber, aki gyógyulást remél a szent víztől. A tarka szárikba öltözött nők áldozatot mutatnak be: tészta­göngyölegeket, kókuszdiót, sze­zámot hajigálnak a vízbe, aztán ők is megfürödnek. Ruhátlanul is fürödnek, persze szigorúan elkü­lönített helyen a férfiak, s külön a nők és a másvallásúak. Mosás­ra és itatásra is külön részeket jelölnek ki. Családi ünnep Udiain közönséges napokon a maga megszokott dolgos hétköz­napi életét éli. Most azonban va­lamilyen látványosság akadt az utcán. Gyerekek szinte odatapad­nak egy kerítéshez, s figyelik, mi történik odabenn az udvarban. Rama Gopal kereskedőségéd há­zában családi ünnepet ülnek: négy lány után végre fiú szüle­tett. Rama Gopal még harminc­éves sincs, s máris szép kis csa­lád feje. Most különösen boldog: végre van fia, aki majd gondos­kodik apja tisztességes temetésé­ről, saját kezével szórja apja ham­vát a Kshipra vizébe. Csak tegnap, 11 nappal a szü­lés után „tisztultak meg" a há­ziak. s most, a 12. napon ünne­pelnek az anya kivételével, aki egész hónapban „tisztátalan" ma­rad, s nem mutatkozhat emberek előtt. Szíík kamrában gyűlt össze az ünneplő nép. A büszke apa karján tartja fiát, s a padlón terített szürke vásznon ülnek a vendé­gek. Egy csésze rizst nyújtanak át az apának, hogy elvégezze a hagyományos nama-karma szer­tartást, a névadási ceremóniát. Az apa jobb keze ujjával a rizs­be írja a gyermek születésének idejét, a csillagot, melynek jegyé­ben született, továbbá a gyer­mek nevét. Közben háromszor hangosan ismétli: — Dzsajant, Dzsajant, Dzsajant. Kezdődik a lakoma. Minden vendég előtt banánlevélen sótlan párolt rizs. Három ujjukkal vesz­nek belőle egy csipetnyit, s be­mártják egy brouzesésze fűsze­res gyümölcslé-tartalmába. Utána annyi hideg kútvizet ihatnak, amennyi beléjük fér. A lakomát a híres pan zárja be — ez a bé­teldió leveléből készült sajátsá­gos rágógumi, melynek íze a kókuszdióéra emlékeztet. 'Jagy család - nagy gondok A nagy család nagy örömeket, de nagy gondokat is jelent. A gyerekek már ötéves korukban elkezdik a munkáséletet — a gazdaságban vagy a ház körül. Nagy probléma a műveltségadás a gyerekeknek, hogy azok helyt álljanak az életben. — Én alig tudok írni és olvas­ni, a barátaim között is kevés az írástudó, de a fiam iskolába fog járni. Az elemi iskola után majd munkába áll. Nagy tisztség­re úgy sem tehet szert a város­ban, mert bér ax utolsó harid­zsok (érintetlenek) — kasztbéli hinduk vagyunk, a sudr kaszt mégis a legalacsonyabb a többi kö­zött — mondja Rama Gopal. — De hisz a kaszthoz tartozás ma már nem akadályozhatja egy ember szolgálati előmeneteléti? — Ez így van, de a valóság másként fest. — No és milyennek látja lányai jövőjét? A szülők kötelessége, hogy férj­hez adják őket kasztjuk valame­lyik férfi tagjához. Persze a vő­legényt már most ki kell sze­melni, ez különben a nők dolga. Legjobb az olyan vőlegény, aki­nek gazdag apja az egész lako­dalmi költséget fedezi. Ha sze­gény ember a vő, akkor szoká­sainkhoz híven hét évig köteles dolgozni a menyasszony család­jában, hogy végleg megkaphassa. Udjainban erősen hat a múlt va­lamennyi szokása és szabálya. A faluról sem veszett ki a múlt szelleme, ami fontos körülmény, mert India lakosságának döntő többsége falusi. Más a helyzet a városokban és ipari központok­ban, ahol a munkásosztály több­ségben van. Itt kevésbé uralkod­nak a hinduizmus életszabályai és szokásai. A gépek, a gyárak kiűzik a vallás által az embe­rekbe oltott félelmet és bizonyta­lanságot. Vajon nem az ember munkájában van-e az indiai nép halhatatlanságának elixírje? A z esőben a házak falához lapuló tömeg szánalmat kelt a járókelőkben. Kétségbe­esés, reménytelenség, csalódás tükröződik az élet elesettjeinek vértelen arcán, az örökös éhe­zéstől és az alkoholtól felpuf­íadt arcokon. Az utca üres. Az eső hazaker­gette a járókelőket. Ünnep van, november negyedik csütörtökje. A bevándorló apák, a mostani amerikaiak ősei, akik 1621-ben elsőkként érték el Amerika partjait, ezen a napon ülték első szerénv ünnepüket az Új­világban. Azóta a jótékonyság napját ünneplik ezen a napon. A pulyka köztiszteletben álló baromfi az Egyesült Államok­ban. Ezen a napon tarka puly­katollak díszítik a kirakatokat-, pulykabűz terjeng a lépcsőhá­zakban, az utcákon, a rádió és a televízió is sokat foglalkozik adásaiban a pulykákkal. ÜDVHADSEREG KÖZPONTJA' Végigmentünk a járdán húzó­dó soron, s elértünk a bejárat­hoz, mely fölött nagy betűk hirdették: „Üdvhadsereg Köz­ponttá". A hűvös eső után kellemes meleg csapott meg a folyosón. A folyosón túl 150 személyes ebédlő. Az ajtóban álló személy elkiáltotta: — További öU öt agyonfázott ember rontott be. Az ebédlöpulthoz tartottak. A szakács fehér pulykahúst, kö­rítést, süteményt tett tányérjuk­ra, olcsó kávét öntött csészé­jükbe .. . — A jótékonyság napján és karácsonykor az Üdvhadsereg tféndégül látja a nincstelene­ket és éhezőket. — magyarázta nekünk Edwin Hinkel, a köz­pont vezetője. — Reggel tíz óra­kor nyitottunk, s addig nem hagyjuk abba munkánkat, míg mindenki jól nem lakott. Fent 180 férőhelyes rehabili­tációs központ van, betegeknek, elhagyatott munkanélkülieknek az élet kisiklottjainak adunk ott menedéket. Igyekszünk visszaadni istenbe vetett hitü­ket, visszavinni őket a normá­lis életbe. A szelíd, papos arcú Edwin Hinkel zöld egyenruhát visel, őrnagyi rangjelzéssel. Az Üdv­hadsereg nem katonai, hanem vallási-jótékonysági szervezet. Ötezer tisztje van az Egyesült Államokban, négy iskolában ké­pezik ki őket. A jótékonyság napján rendezett tömegétkezte­tési akció katonás rendben folyt. Néhány tiszt ügyelt a rendre. Amikor betámolygott egy részeg, az ügyeletes olyan ügyesen kilódította, hogy el­árulta, mekkora gyakorlata van benne. A szervezetet 1865-ben Wil­liam Booth angol pap alapítot­ta, akire mélyen hatottak a lon­doni nyomortanyák borzalmai. Jótékonykodással akarta vissza­téríteni az egyház_ kebelébe a társadalom által kkaszítptt csa­vargókat, koldusokat, munka­nélkülieket. Ogy gondolta, könnyebben sikerül terve, ha a monoton egyházi énekeket pat­togó katonai indulókkal és har­ci jelszavakkal pótolja. Felvet­te a tábornoki rangot... Az AP fotoriporterének, aki szintén a teremben tartózkodott, más volt a véleménye az Üdv­hadsereg gyámoltjairól, mint tisztelendő Hinkelnek. — Kö­zönséges csavargók — fejezte ki megvetését, ;—• Itt nincs mit fényképezni.., AZ ÉLET MOSTO­HAGYERMEKEI Itt van Henry Stone esete. Fe­lesége és a lánya meghalt. A töpörödött öregember megszok­ta a magányt. Szomorú' mo­soly bujkál arcán, ha valaki megszólítja. Hatvanéves korban nehéz munkát találni. Valaha a vasútnál dolgozott,, majd mat­róz volt. Szegényes nyugdíjat „élvez". Naponta rendszerint csak egyszer étkezik. A regge­lit egy csésze kávéval intézi el, aztán — ha jó napja van — reklámokat hord szét. — Miért vagyok itt? — cso­dálkozik naiv kérdésünkön. — Mert éhes vagyok. Csakis ezért... AZ ÉLET ELESETTJEI A NEW YORK-I UTCÁN A 48. utca után Manhattan déli részén betértünk a Bowary utcába. Ezen az esős napon New York legélénkebb utcája volt. Itt a Houston-streeten áll­tak hosszú sorok a hagyomá­nyos pulykáért. Ezen a helyen az Amerika Volontőrjei szerve­zet fiókintézete működik. A szervezetet Booth tábornok fia alapította. Kérdéseinkre John Ford ezredes, egy nagyon ér­telmes és művelt ember vála­szolt. Az Amerika Volontőrjei gyengébb az Üdvhadseregnél; 430 szervezete van, és 35 millió dolláros költségvetéssel dolgo­zik. John Fora a mostoha sors okozói között első helyen szin­tén az alkoholizmust említi... Nem elégítettek ki a vála­szok. Ha mindent lélektani okokkal, vele született rossz emberi természettel magyaráz­nak, akkor ezzel azt bizonygat­ják, hogy a nyomor, az erkölcsi bomlás, az „élve rothadó em­berek" sokasága örök jelenség marad?! Vannak emberek, akik azért lépnek az Üdvhadseregbe, hogy szó szerint értelmezve jel­szavát, segítő kezet nyújtsanak rászoruló embertársaiknak. Et­től függetlenül az Üdvhadsereg tevékenységét így jellemezhet­nénk: egyre jobban szétfesló köntöst foltozgat. SZERGEJ KONDRASOV RIPORTJA AZ EGYESÜLT ALLAMOKBÚL IŰTEVŰK ft 48. UTCÁBAN PULYKA, ÜDVHADSEREG ÉS AZ ÉLET ELESETTJEI 19B4. KARÁCSONY * (Jj SZÖ Q

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom