Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-25 / 358. szám, péntek

fW&4 EGY ANYA EMLÉKEZIK a hír: Topolcsányi Erzsébet, segítség... Három nap már el- férfi ugrott a szobába. A kis- Rengeteg édesség, ital, hízott szóval Igyekezett megmagyaráz­férjedet is elvitték. Három múlt. Még négy napi" lány ijedtében felsírt, s anyjá- liba, sonka, nyúl, tyúk és egyéb ni, hogy ilyen időben kegyet• csöppséged apátlan, anyátlan A nyíló ajtón beáramló hí- hoz bújt, aki elsápadva kapott ennivaló garmadával. Kl tudia, lenség két gyereket a hidegbe árva. Dideregteťó a tél. Ki főz deg levegő enyhítette fájdal- az asztalon álló nehéz vázá- hány cukrászdát, vendéglőt és kiverni, a német ordítani kez­majd nekik párolgó meleg le- mát. hoz. családi otthont fosztottak ki a dett és a pisztolyához kapott, vest, kl varrja meg az elron- Négyéves kislánya kitágult _ Rózsikám hát nem is- martalócok. A pincében húzódtunk meg, gyolódö ruhácskákat? Vagy ta- kék szemmel bámulta élete el- mersz meg? gn vagyok! - szó- — Ezek : nem szenvednek csendesen, nehogy onnan ls el­Ián már ... <3, borzalmas istBTif ső karácsonyfáját, óvatoson be- iáit meg a férfi s széttárta szü'/cségBt — mutatott anyám a. k&rcj6ss6726k Tcvött ablakán bf* - ha vagy, miért tűröd... húzta az ajtót, s a fa felé in- karjait. Az anya elengedte a felhalmozott holmikra. Éppen fütyült a szél, a guggolástól Nehéz az emlékezés. A du- dult. Az alsó ágról levett egy vázát s örömsikollyal férje kar- akkor lépett ki a szobából egy meggémberedett lábunk vízbe Topolcsányi Jánosné, a haj- ruzsoló kályha mellett meleg- kis angyalhajat, nézegette, sza- jáb a Vepült őrmesternek látszó mogorva ért. amikor a krumpli tetején dani neves asztalosmester öz- szünk. Özvegy Topolcsányiné golgatta, majd a szájába dugta. _ K l„ ]ň n„__ m p_ tntt anl) l képű alak. Se szó, se beszéd, kissé kinyújtózkodtunk, vegye Komáromban a Stetner mégis reszket. Szeméből kövé- — Ez nem szaloncukor - S»„ii ni? kinyitotta a konyhaajtót, s ke- A németek nagy sütést-főzést Gábor utca hetvenes szám alatt ren buggyan elő két gyöngy- motyogta — pedig a jolánka t. . iLnSnt SÍ zének é s lejének mozdulatával rendeztek, az udvaron álló ke­lakik. Tágas szoba-konyhás la- szem. azt mondta, hogy szaloncukor t®V y félreérthetetlenül mutatta, hogy mencét is hejütötték. A ptncé­kás az otthona. Innen ragadták — Nem éreztem én akkor a is lesz a fán... Majd békülé- ,ond l- menjünk kifelé. be becsapódott a sült liba illata, el húsz esztendővel ezelőtt egy dermesztő hideget, a gyomro- kenyen hozzátette: — Azért na- A férfi hátizsákjában kotorá- odakint kemény fagy ural- A hideg, sötét pincében fogva­nyirkos, ködös novemberi reg- mat mardosó kínos éhséget — gyon szép. Te csináltad...? A szőtt, s közben magyarázta: kodott, éles szél zörgette az cogva, éhesen hallgattuk a vi­gelen Szálasi nyilaskeresztes törnek elő szájából a vádoló Joliékat az apuja csinálta. — Nehéz volt megszereznem udvaron a nagy almafa mezte- dám lakoma zafát, a poharak, hóhérfai. Férjétől, három gyer- szavak. Anyu, nekem nincs apukám? a gyógyszert. Már azt hittem, len ágait. evőeszközök csengését, majd a mekétől vett könnyek között A halál mindennapos vendég — a te apukád katona, — nem is lesz... Aztán mégis si- Hiába volt minden ellenvetés Stíllé Nacht elnyújtott dalia­szívfacsaró búcsút. A zokogó volt a táborban. Mit számított mondta az anya. Közben átszik- került! De írni már nem értem Amikor édesapám keményebb mát. GÁL LÁSZLÖ csöppségeket csacska hitegetés- az ő élete... Csak azok az ár- rázott agyán a riasztó gondo- rá... Átnyújtotta az asszony­sel csitítgatták. A hitvesi csók tatlan csöppségek ... lat: vagy talán mór nincs is nak az injekciós dobozt. Aztán azonban könnypatakba fulladt. Szinte könyörgően emeli rám apu? Ha élne, biztosan vála- még egy csomagocskát húzott Mindketten jól tudták, hová ve- a tekintetét. szolt volna a levélre, amelyben elő a zsákból. Leguggolt, a gye­zet az út, amelyen a szerető — Hagyjon... Ne, ne beszél- arr a kértem, küldjön gyógy- rek elé tartotta. feleség, az édesanya elindul. jünk erről... Minek feltépnt a szert... Szegény kisgyerek, mi — Nézd, hoztam neked sza­A könyörtelenül sürgető pa- rettenetes sebet. A gyűftőtábor i esz v ei e ) ha én ls... Nem is loncukrot. rancs már kétszer hangzott borzalmait talán még le tudná merte végiggondolni. A gyertya- — Szaloncukor? Anyu, mégis el... A dunaszerdáhelyi gyüj- írni, de az én karácsonya- lángok összefolytak előtte. lesz szaloncukor a karácsony­tőtáborban már várnak a friss mat... Nincs az a toll, amely _ j aji _ nyögött fel fájdal- fán — örvendezett a kisleány. vérre szomjas vérebek. Topol- teljes mélységében érzékeltetni masan. Felcsillanó szemmel az apjához csányiné nem is remélt irgal- tudná a gyermekeiért aggódó, a Kopogtattak az ablakon. Erős rohant, s boldogan csimpaszko­mat. Ereiben nem csörgedezett gyermekét sirató anyai szív bá- kéz feszült az ablakrámának, dott a könnyező katona nyaká­árja vér. Ez a vér szentesítette natát. A következő pillanatban egy ba. ROMAN ILONA a megfellebezhetetlen halálos jvem is firtatom tovább a dol­A békesség és a szeretet ünnepének előestéjén a dal-i madi erdőben a halál tanyá­zott. December 24-én délelőtt Tóth Károly erdőkerülőnek egy német járőr állta útját. Magyarázta, hogy a másik ol­dalon sok az ölfa, őriznie kell, ezért fizetik a gazdák. Előbb nevették, majd egy kéz­VÁRTÁK MÁR ŐKET... ítéletet. got. Csupán azt szeretném még A csöppségek még szájukon papírra vetni: Ez a törékeny 1945 májusában az elcsigá­érezték édesanyjuk reszketően asszony azok közé tartozik, akik z ott partizánok is visszatértek forró csókját. Jóformán fel sem látták fejvesztetten iszkolni a családjukhoz. Simko Sanyira száradt az anyai könny, ami- hóhérokat. Délkelet felöl már még feladatok vártak. Oj uni­kor úfra durván megzörgették villámlott az ég alja, s a hős- formist öltött, csapatparancs­az ajtót: „Velünk fön." ködő zöldínges hóhérok egysze- noki beosztást vállalt a had­Topolcsányi János kommunis- riben szűkölni kezdtek. seregben. ta volt. Vitték sáncot, futóárkot Topolcsányi Jánosné húsvét Egy napon karpaszományos ý s ni_ vasárnapján ölelte újból szívére szakaszvezetőt osztottak be — De hát a gyerekek? Az a lerongyolódott, csontig sová- hozzá: anujukat már... próbálkozott nyodott csöppségeket. Néhány az apa. ™p múlva férje is hazatámoly­— Az nem a mi dolgunk... gott. A halál azonban már tő­Indulás! val hazatérés előtt eljegyezte. Hiába volt a szeges drótke- Az embertelen bánásmód, a ke­rítés, a megerősített őrség. A gyetlen tél tönkretette a tüde­gyűjtőtáborba mégis belopódzott jét. SZARKA ISTVÁN PARTIZÁN­KARÁCSONY KÉT SZÁL GYERTYA Alig virradt. A Kis-Dunáról •* jeges szél fújt a csallóközi falura. Bolyhos, fekete kendő­be burkolózó asszonyok, anyák, nagymamák topogtak a fagyos földön. Zsebkendővel törülgették fátyolos szemüket. Elkeseredetten, olykor feljaj­dulva panaszolták el egymás- —a 1 IIUM— nak a történteket: — Nálatok is volt a kisbíró? Janinak is mennie kell? — kérdi könnyezve a szomszédasszonyától egy megtört asszony. — Mi is' megkaptuk az értesítést. Szilveszter napján — mondja elcsukló hangon — viszik az én drága fiamat is... v a n ezeknek szivük? Az isten verje meg őket... Alig tizen­hat esztendős a drágám. Mi lesz vele idegenben? Szokatlan volt ez a gyülekezet karácsony reggelen. I yenkor templomba szoktak menni az asszonvok. De ki gondolt most a misére? A nyilasok ezen a karácsonyon színültig töltöttek a keserű­ség poharát. Minden 14 évesnél idősebb leventeköteles fiatal­nak szilveszter napjáig útra készen kellett állma. Ezt jelentette a kisbírótól kapott kis papírszelet. Akadtak még olyan ostobák, akik abban bíztak, hogy ezekkel a fiata­lokkal nyerik meg majd a háborút. S mit jelentett ez a papírszelet az anyának? Nehez ezt le­írni Nehéz, mert az anya, aki életet ad, tudja csak igazán, milyen borzasztó érzés megválni a legdrágábbtól... Ki tudta, megjön-e a fia, vagy sem. Könnyek jajok, sóhajok. Ebből állt sok csallóközi falu ka­rácsonya. Az öröm, a szeretet, a békesség helyett nyugtalan­ság félelem, gyűlölet. És féltés! Azok féltése, akiknek készült az útravaló, akik lehet, utoljára csókolják meg edesanyjuk könnyel áztatott orcáját. Később az a 'hír ís szárnyra kapott, hogy Jani edesapja el­tűnt a fronton ... A hitves azonban bízott, hogy férje egyszer csak hírt ad magáról. Azon a napon pedig, amikor kiktserte egvetlen fiát a vonathoz, elhessegette magától a fajdalmas gondolatokat is. De ahogy elnézte egyetlen, szép szál fiat, amint felszáll a vonatra, egy egész világ omlott össze benne. Férjére a gyereke apjára gondolt. Öt is kikísérte... Talan utolsó útjára. Ki tudja, ad-e valaha hírt magáról. Nem, erre gondolni sem szabad. Megtörtént már, hogy valakiről elter­jesztették: eltűnt a fronton. Aztán mégis hazajött. Miért lenne éppen hozzá oly kegyetlen a sors. Visszajönnek meg az en szeretteim ... Majd imádkozom értük. Azóta minden karácsony estén két szál gyertya ég kis ka­Prokain Béla, a törzskar megbízásából, jelentkezem. — Mondja még egyszer a nevétl — Prokain ... — De hiszen, akkor mi testvérek vagyunk ... I — Nem értem ... 1? — Szüleid örökbe fogadtak. — Élnek...? — Élnek, persze hogy élnek. — Márta, Valika...? — ök is — mondta Simko. Az emlékek eseménydús filmkockái húsz év távtatából per­getik most vissza a történteket. Simko Sándor, egy partizán­brigád volt politikai biztosa, az egykori csapattiszt, a meleg hivatali szobából kémleli a galambszürke égboltot, idézi a múltat: — Nagyon felindultam, amikor Bélával találkoztam. 1944 karácsonya jutott eszembe. Prokainék karácsonyesti vacsorá­val vártak. Az öreg Anti bácsi fiának tekintett. Nem tudták, hogy Béla él. Ha olykor a völgyből puskaropogás hallatszott, engem emlegettek. Féltettek. A partizántáborban ismerkedtem meg a családdal, amely a fasiszták elől menekült ide. összebarátkoztunk. Miklós-nap után egy héttel hosszabb portyára vezényeltek, de Prokainék­nak megígértem: karácsony estére, ha törik-szakad, vissza­térek. December 24-én a déli órákban jöttem meg. Az egész család kitörő örömmel üdvözölt. Elesettnek hitt gyermekük helyett fiúknak fogadtak. De örömömbe üröm is vegyült. Nem várhattam be a kará­csonyestét, alakulatomat még alkonyat előtt elvezényelték. A Vepor lejtőire nem tértem vissza többet. Napokig fákat dön­tögettünk a Hriňováról Feketebalog felé vezető útra. Ilyen volt az egykori partizán karácsonya 1944-ben. KOBÄK KORNEL legyintéssel visszaparancsolták a faluba. Ebéd után előhozta a ház mögül a karácsonyfát. Míg a fiúk kicsinyek voltak, mindig éjjel állították a sarokba és reggel nagy örömet szerzett a néhány selyempapirba csomagolt dió. A völgyben lapuló kis falu ünnepre készült. Már néhány napja megszűnt az ágyúzás moraja, nem remegtek éjjelenként az ablaktáblák. Azt viszont nem tudták, hogy az ipolysági át­törés után a szovjet páncélosok lefutottak egészen a Garamig. El voltak vágva 3 külvilágtól, s még az sem sejtették, hogy a három kilométernyire levő Szántó már négy napja felsza­badult. A faluban csak néha bukkant fel német katona. Dél­tájban gépfegyverropogást hallottak az irtványról. Azután új­ból csend lett. A falubeliek nem sejthették, hogy a köd leple alatt három oldalról fehérköpenyes csoportok közelednek a faluhoz. A híd mellett találkoztak. Addig egyetlen lövés sem dördült el. In­nen repült fel az első rakéta. Benépesedett a falu, kinyíltak a kapuk és a fehérköpenyes harcosokat befogadták az apró falusi házak. Hiszen várták már őket... CSETÖ JÁNOS ...BÉKESSÉG FÖLDÖN AZ EMBERNEK... közeledett a házunk felé egy I I" II 1 AIIT kétlovas hintó és néhány zöld X Iliik Ej Al fclX ponyvás katonaszekér. Mögöt­pa és a karácsonyfa gyertyái­nak gyér fényénél tekintete né­hány percre a távolba meredt. Szeretteire gondolt, miközben a mellé szegődött Jožko, a há­zlak fiacskája szöszke haját si­mogatta. — No, Joszif, ml le­szel, ha megnősz? — kérdezte a térdén lovagló emberkét, aki a tábornok „fénylő számos" karórájával foglalatoskodott. — • ••Mimi!•!•• .Mimi A z' amí a bácsi ! — csendült a kisfiú válasza. — Nekem is lesz . , , . . , ,.„, .. . ilyen szép órám? Jóízűen össze­A harcok színhelyétől néhány neve ttek, Andrej Andrejevics ki ometerre Hriadky község új,'csillagos katonasapkát „alvégének" egyik haziko,ábol n® y om o\' t Jožk (f f . gr e_ a dargovi harcokat irányító A félhom á|yban Jól kivehető IX t H?, r n t í k í 9, 4; Jľ nagymutató a tizenkettes szám­ber 24-én délután, telefonon kö- h o* y ért a tábornok kar6ráján > zolte Moszkvaval: „...de óta amjkor a megterített aszt a,V tűzszünet van a helybeh Mt kj ú)t v l„ A T^ mt r mn SH VaS 0' 1 §a Q' lepett arcok a parancsnok fe­nét leőrölt a hadsereg és a la- lé fordulta k. I Kivételesen, kosság számára.. Kérem, ad- csa k , estére M a , ^ • Ják át üdvözletemet Tatjana Va- m a, e]bír]a flz áramfe)lesztö szdjeynának és két gyermekem- aggregá t _ magyarázk o^ ot t • a — Aljoska, Mása, nem lehe­aggregát tábornok. Mintha összebeszéltek volna. kétlovas hintó és néhány zöld tek veletek csak gondolatban A é nyolckor ponyvás katonaszekér. Mögöt- - buggyant k, a tábornok aj- Uad t " f e, ^zlasszony is fi* lóvontatta ágyuk vasalt ke- kán, halk sóhaj k.séretében. ekkorrg te r; ezte vacsor a y ke z. r° po g'?," áÍ az Ut >agy0i t -L 41 v 8 Ih 'm5; deté t- Párolgó gombás káposz­- haváL A sz ekerek egyenesen az szüléknél, kezében a családi taleves{ h e, 6 ez ef t az aszt af k ö. A dombok közé szorult kes- udvarunknak vették az irányt, fenykeppel, amikor a negyven zepáre majd a katonáktól ka­keny völgyben párhuzamosan Dobbant a sok katonacsizma a év körüli háziasszony, Buzin- u ' sült ha[a t tálalta fe l . futott a vasút meg az országút fagyos földön, ahogy a katonák kayné bekopogott. A házigazda közben répapár­végtelen szalagfa. A kis őrház, leugráltak. Az ágyúk kissé — Nem zavarom, parancsnok lattal" kínálta a vendégeket, amelyben gyermekéveimet töl- odább álltak meg. Német ve- úr? — Az asszony szavaiból m ajd a z ajándék vodkából töl­töttem, ott állt, ahol a forga- zényszavak csattantak, ostor- némi megilletődöttség érződött tögetett" lomnak e két ütőere a legköze- csapkodás. lónyerítés zaja töl- ki. Talán először váltott szót Buzinkayné alig evett vala­lebb került egymáshoz. Vonat tötte be a levegőt. A réten, a életében ilyen magas rangú ka- mit, állandóan a tűzhely körül akkor már napok óta nem járt. sűrű fűzjabokrok mögött nem- tonával. Még az a szerencse, forgolódott. A hal után tiszta Közel voltak a szovjet csapa- sokára készen álltak az ütegek, hogy elég jól megértik egymás tányérokat s egy túrós és lek­tok. Annál jobban megnöveke- Az ablakon keresztül néztük nyelvét. — Szeretnénk, ha ma város derelyével megrakott tá­dett az országút forgalma, a nagy harci készülődést. Kis- e ste velünk vacsorázna... i a t tett az asztalra. A visszavonuló német és ma- vártatva belökték a konyhaaj- Együtt lesz a család, legyen a _ gto plrohil — ragyogott gyar sereg, meg a menekülők tót. Párafelhő csapódott a me- vendégünk. fel a parancsnok arca — Hát és elhurcoltak hada gyalog, leg helyiségbe. Két fiatal tiszt _ Köszönöm, hazajka... Na- erre ne m gondoltam volna szekéren, gépkocsin napok óta lépett be, köszönés nélkül, ke- gyo n kedvesek. Természetesen őszintén szólva kedvenc ele­szakadatlan áradatban özönlött mény, határozott léptekkel, magukkal töltöm az estét. Kö- delem a derelye észak felé. nyomukban három altiszt, meg szönöm a meghívást... A tá- _ Ennek örülünk Veeven — Anyuci, már bejöhetek? — Karácsony előtt ritkulni kez- két géppisztolyos közkatona, bornok mosolyra derült arca, „ak, ha Jólesik van bőven — hallatszott a másik szobából dett a visszavonulók oszlopa, nyilván a tisztek szolgái. kedvező válasza visszaadta az bíztatta a házigazda egy vékony sírós hangocska. — Közel moraflott már a front Ügy viselkedtek, mintha ott- asszonynak bátorságát. — Nem Vacsora után sokáig beszél­Fázom... ágyútüze, a robbanások szüne- hon lettek volna, eleinte tudo- i e sz valami nagy vacsora, de g ettek A kis Jožo már réeen Az anya meggyújtotta a gyer- tében a kézi fegyverek hanglát mást sem vettek rólunk. Ok a a mink van, megosztjuk... a] U dt majd a vendég is búcsút tyákat, és lehúzta a petróleum- ts hallani lehetett már. szobában telepedtek le, mi né- Csendes este volt, a fegyve- Vett ä háziaktól Grecsko tábor­lámpa lángját. — Lehet, hogy az oroszok itt gyen meg a konyha sarkába r ek kopogását a kántálók éne- nok má l. 8 felszabadító ha'*­— Már lehet — mondta, s az lesznek karácsony estjére — szorultunk. Sokáig azonban ott ke váltotta fel: „...békesség mozdulatok tervezetét tárgyal­áSyhoz vánszorgott. A fájdalom leselkedett ki édesapám óvató- sem volt maradásunk. A közle- földön az embernek..." — ta a parancsnoki kar tisztjel­mo st ma r visszatarthatatlanul san a konyhaajtó függönye mö- gények kezdtek lepakolni a szállt házról házra. Milyen jól- vgj, amikor Buzinkayné magára A szobában kellemes meleg beleszúrt homlokába. „Bele- gül a front irányába. kocsikról, egymás után behord- e ső érzés, ha rövid időre ls, Vette vastag vállkendőiét és volt, de az anya mégis fázósan pusztulok... 1 Ezt már nem bí- A felszabadító csapatok érke- ták a ládát, zsákot és egyéb felejteni a háború borzalmait, férje kíséretében elindult az el­fogta magán szorosabbra a pon- rom sokáig" — cikázott át zésének megjóslásában csak csomagokat. Csakhamar tele belezökkenni újra a békés csa- sQ békés éjféli misére Az em­gyolát. Feltette az utolsó an- agyán a kétségbeesett gondo- egy-két napot tévedett. Hanem lett velük a kis konyha. Min- jádi életbe. Andrej Andrejevics berek ajkán felcsendült az gyalhajat is a karácsonyfára, lat. „Az orvos is megmondta, azért mégsem maradtunk ven- den volt ott, amire a magyar Grecsko már ott ült a Buzin- ének: „.. békesség földön az s közben már újra érezte fejé- Ha egy héten belül nem kapom dégek nélkül 1944 karácsonyán, ember azt szokta mondani, kay család ünnepi asztala mel- embernek'.'.." ben a sajgó fájdalmat. meg az orvosságot, akkor nincs Az országúton sebes vágtatással hogy szemnek, szájnak ingere, lett. A pislákoló petróleumiám- ''' küUK GELLÉRX rácsonyfáján. Azok emlékére, akiket legjobban^zereteU^^^ SZALON­CUKOR ŰJ SZÖ 6 * 1964. KARÁCSONY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom