Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-25 / 358. szám, péntek

SZIGORÚ FENYŐÁG Gy. festő barátommal műtermében ülök. Az ablakok zárva vannak, hogy­isne, olyan ktnt a levegő, mint a felkavart mészoldat. Imbolyogva szál­lingóznak az apró hópihék. Barátomra nézek. Dolgozik. Kissé összecsucsorított szájjal, előrehajolva. Mindig így dolgozik, most azonban mintha kétszeresen összepontosítana. Mintha valahová, nagyon mélyre néz­ne. Vagy talán csak az új technika köti le ennyire a figyelmét. Pár nap­ja érdekes, új módszerrel kísérletez. A kartonra halmozott festékrétegek­ből előhívja, kikaparja a figurákat, vonalakat. Arra gondol talán, mi lesz, lehet, lehetne az előtte fekvő képből. Nézem, nézem a felső festékréteg alól vörösbarnán, hollófeketén előbukkanó foltokat. Különös! Első pllantásra olyan, mint egy megdöbbentő mexikói gra­fika. A nagy, nagy fehérségben alaktalan fekete csomók, foltok, gubancok, va­lami, ami egykor ép és szervezett lehetett, és talán még most is az le­hetne, ha... A szikrázó havon fekvő tárgyak csonttá fagytak. Ember volt vagy állat, anya vagy katona — ki tudja? Most mindez fekete csomó, folt és gubanc lett. Es fent a leve­gőben, de közel a földhöz, varjak le­begnek súlytalanul. Egykor szállni tudtak, most már csak fekete maszat­ként süllyedtek bele a vattás láthatár­ba. Egyszerre fagyos hideg árad a te­rembe. Fázom. A varjak s az alaktalan, élettelen, csonttá fagyott tárgyak felett egy gyönyörű fenyőág nyúlik be a karton közepéig. Vonalai határozottak és szi­lárdak, színe erőteljes. Szigorú fenyő­ági Rádöbbenek: én tudom ennek a fe­nyőágnak a történetét. Egy régebbi alkalommal beszélte el barátom. Tizenhat éves korában leventének kellett jelentkeznie tábori munkára. Késő ősszel hátizsákkal, csizmásan ment el otthonról a falu egyetlen gimnazistája. Sokan voltak. Vagonba ültek, és vitték őket. Aztán kiszálltak. Lövészárkot ástak, tankcsapdát, bun­kerokat. Aztán mentek tovább. Es me­gint dolgoztak. Éheztek, fáztak. A fia­tal gimnazista, a jövő festőművész lelkébe a kilátástalanság, a gyűlölet érzése költözött. A szépjárású legény, a megfontolt magas homlokú férfi, — mindenki fekete színfolttá, gubanc­cá vált a háború vásznán. Megtörtek a leventék. Kifáradtak. Dolgozni kel­lett — hát dolgoztak, ameddig bírták. S ha tovább kellett menni, felkapasz­kodtak a marhavagonokba. Egyszer, amikor kl tudfa merre, egy állomáson vesztegelt a vonatuk, és nem tudták, hová mennek, nem tud­ták, milyen nap van — nem is törőd­tek vele, mert nagyon hideg volt — minden szikrázva fagyosan kopogott, és nagyon éhesek voltak, és amikor fel sem rezzentek két levente bajtár­suk ordítására, akiket a német őrök lepuffantottak, mert burgonyát lop­tak, amikor szemük előtt minden el­homályosodott — Gy. az aftórésen át megpillantott egy kék-zöldre fagyott kislánykát, akt fenyőággal a kezében áll a vágányok között. Es akkor va­laki bekiáltott az aftón: Ma kará­csony van. Egy pillanatra mindenki felélénkült, emlékezett. Aztán úfra visszaestek előbbi élő-halott állapo­tukba. De Gy. emlékezetében változatlanul ott lebegett a minden megpróbálta­tás orvoslójának a jelképe, a meleg­ségre, a szeretetre emlékeztető hatá­rozott vonalú szigorú fenyőág. PETR1K JÓZSEF Láng a tűz nyelve Az ókor nagy és bölcs mesemon­dóját megkérdezték — Mi a legjobb a világon? — A nyelv — mondta —, mert di­csér, szépet és jót mond: tolmácsol­ja a szeretetet Megkérdezték hát tőle, mit tart a legrosszabbnak — A nyelvet — válaszolta —, mert átkot kiált és felbujtást szövegez gyilkos tettre. A tííz nyelve, a láng is legjobb se­gítőtársunk és legnagyobb ellensé­günk egyben. A láng adja a tűzhely melegét de a belőle kipattanó szikra a hajlékot is felégetheti. Szolgáljon bizonyítékul az elmúlt tíz év szomorú statisztikája: A tűz­esetek száma kitartóan, mondhat­nánk fokozatosan növekszik, a tűzkár pedig kilenovenmilliőről évi százhat­vannyolcmillióra szökkent. A tűzvé­szek következtében mind többen vesztik életüket. 1964 első három negyedében pedig elértük a tavalyi tűzesetek számának 95 százalékát. Ideje lenne tehát megakadályoznunk a tűzvészek számának állandó növe­kedését. A tűzhöz három dolog szükséges: gyúlékony anyag, hő és oxigén. Elég elvonni a feltételek bármelyikét — a tűz kialszik. Igen ám, csakhogy a tényezők találkozása mindig vala­milyen okból adódik. Megállapítot­ták, hogy a pusztító tüzesetek ki­lencvenhét százaléka az ember hi­bájából keletkezik. Az emberi ha­nyagság, a veszély lebecsülése, a tu­datlanság, műszaki és építéshibák a tűzvészek leggyakoribb okozói. Még a villám keltette tüzet is az em­ber számlájára írhatjuk, ha kelet­kezését a rossz villámhárító segítet­te elő. A nyár folyamán a gabona­földeken keletkezett pusztító tűz okait vizsgálva is sokszor igazolást nyert, hogy a biztonsági előírások betartásával a károk tetemes részé­nek elejét vehették volna.. Az utób­bi években például annyira megfo­gyatkozott a víz a határban, ho'gy a tüzet a gabonaföldeken csak tar­tálykocsikkal tudják oltani. Ez any­nyit jelent, hogy az egy-egy járásban meglevő tűzoltó-felszerelésnek csak csekély részét használhatják fel a gabonát veszélyeztető vörös kakas ellen. Abban pedig, hogy nyáron a határ legmélyebb pontjáról is eltű­nik a víz, az ember keze is benne van. A közöny öl és hovatovább mind nagyobb értékeket vet lángokra. Ne­héz rá ellenszert találni. Nincs ta­lán elég intő példa, amely nagyoibb felelősségtudatra serkentene? Gondoljunk csak az iskolai tan­könyvekre: az építés és a haladás minden szép és lelkesítő példáját megcsillogtatják a felnövekvő nem­zedék előtt, de annál kevesebb intő példát tartalmaznak. Nem mutatják be, hogyan kell megóvni a becsüle­tes és fáradságos munkával termelt javakat. A sajtó sem teljesíti maradékta­lanul ebbeli feladatát. Az emberi ha­nyagság és mulasztás, de még a tu­datlanság okozta veszteségek intő példáival naponta kellene foglalkoz­nia. Sajnos, erre a hírügynökség sem gondol. így történhet meg, hogy amikor valaki hanyagsága következ­tében súlyos tűzkárok keletkeznek, akkor elintézzük négysoros híreos­kével, ahelyett, hogy — „tüzet csi­nálnánk". K. K. A HAVASOK KÜLDÖTTE Siető emberek lépte nyomán fröccsen az olvadó hó leve. Hónuk alatt fenyőfa, a közelgő karácsony félreismerhetetlen jele. A tűlevelű fácskából jócskán lehet látni a bal­konokon is. Nem messze tőlünk megáll a postások csomagot hordó, ló-vontatotta kocsija és annak a te­tején is fenyőfa díszeleg. A szomszéd ház homlokzatának erkélyein is ott zöldéi a fácska. Csupán az egyik, elsőemeleti balko­non nem kapott helyet. A balkontól jobbra, egy karnyújtásnyira van a zászlőrúdtartó, amelyet ekelóalakú vastámasz rögzít a falhoz. Az év folyamán itt csupán a zászlóknak volt helye. Hivatalos ünnepek során verőfényben és borús időben, eső­ben és hóban, csendes és szeles időben itt tanyázott a zászló és lo­bogva hirdette a pirosbetűs napot. Az év vége felé közeledünk. A hi­vatalos, zászlódíszes ünnepek soro­zatának végére érünk. A lobogó va­lahol összecsavarva, nyugodtan al­hatja téli álmát. Talán az újabb ünnepről álmodik, amely ismét ki­terjeszti karcsúságát és önfeledten lebeghet a különböző célok után siető emberek feje felett. A zászlórúdtartó, a mintegy fél méternyi hosszú, pirosra festett vas­cső, most más vendéget kapott. Az egyik lakó, — ki tudja, milyen gon­dolattól vezérelve, — belé helyezte a karácsonyi öröm fáját. A fa látha­tólag jól érzi magát a különös és számára szokatlan helyen. Igaz, hogy a domboldalon, vagy a hegy meredekén nem volt ilyen helyzet­hez szokva Hiába volt lejtős, vagy hepehupás a part, a fenyő mindig fölfelé tört, sudáran kiegyenesedett és büszke csúcsát a tiszta légbe mártotta. Ott mindenesetre más helye volt. Gyökereivel a talajba mélyedt és felszívta a néha gyérebb, néha dú­sabb nedvet, éltető elemét. Gyöke­reitől megszabadítva, töve a falhoz lapui. Nedvességben itt sincs hiány. A havazás hol eláll, hol újra elered és a fehér nedvből jut a tűlevelű fa tövének is. Csúcsa, akárcsak vala­hol a hegyek között, kinyúlik és jó­kat szippant a friss, decemberi le­vegőből. Lehet, hogy ismét álmo­dik.. Azt álmodja, hogy karácsony es­téjén nagy ünnepe lesz. Diszes ru­hát kap, tele csillogó holmival. Mel­lette jobbról-balról csodálkozó em­berek állnak és ragyogó arccal né­zik a hegyi jövevényt, amely lega­lább egyszer életében az érdeklődés középpontja lett. A körülötte állók szelídebbek a szokottnál, halkabbak, mint máskülönben és a reá hulló fényesség ha nem is a havasok csil­logása, meg a hideg éjszaka hold­fényének ragyogása, de azért Jól­eső érzés ünnepeltnek lenni... Itt félbeszakadt a fenyő álma. Ki­vették a zászlórúdtartóból és elin­dult a nagy gonddal előkészített, ki­takarított, ünnepi hangulatot árasz­tó szoba felé. A zászlórúdtartón pedig végigfut egy gyöngyszerű harmatcsepp, — az olvadó hó halmazállapotot változta­tó paránya, — mintha siratta volna a különös, távozó vendéget... ZALA JÓZSEF A prágai II. Belgyógyászati Klinikán nemrégen egy szovjet gyártmányú művesét alkalmaztak. A szakorvosok szerint a szovjet művese egyike a legtökéletesebbeknek a világon. (J. Dezort — CTK felvétele) Fény derült a kis Ľuboš tragikus sorsára Lapunk hasábjain annak Idején ír­tunk róla, hogy 1964. november 24-én Bratislavában titokzatos körülmények között eltűnt Ľuboš Kováčik 5 hóna­pos kisfiú. A gyereket szülei egy fő­téri üzlet előtt kocsijában hagyták, és néhány perc múlva nyoma veszett. Széles körű nyomozás indult a lakos­ság tevékeny részvételével. Egyik nap telt a másik után és a gyerek sorsá­nak titkát nem sikerült megfejteni. Közben különféle hírek terjedtek el a városban, amelyek azonban nem feleltek meg a valóságnak. A biztonsági szervek szorgos mun­kája mégis eredményes volt. 1964. december 17-én letartóztatták a bra­tislavai J. M.-et. Az eddigi vizsgálat bizonyító anyaga, továbbá a nevezett vallomása arról tanúskodik, hogy a kis Lubošt ő rabolta el és a Dunába dobta. Az ügyészség ennek alapján J. M.-et őrizetbe vette. A vizsgálat to­vább folyik. Az MI—6 típusú hatalmas helikopterek állandó segítőtársai a tjuméni geológusoknak, akik úttalan mocsarakban keresik a kőolajat. A rendkí­vül erős helikopterek szállítják a fúrótorony nehéz alkatrészeit, a külön­böző gépeket és az expedíció dolgozói számára a lakóházak elemeit. Vik­tor Alekszejevics Szmirnov pilóta és legénysége már egy év óta szállítja a legkülönbözőbb rakományokat a tajgára még a legkedvezőtlenebb idő­járásban is. Felvételünkön V. A. Szmirnov (balra) és A. Sz. Kozlenkov a rajt előtt. (CTK — TASZSZ felvétele) MOSZKVÁBAN MEGJELENT Lenin művei teljes gyűjteményének 49. kö­tete. A kötet az 1914 augusztusa és 1917 októbere között írt leveleket, feljegyzéseket és táviratokat tartal­mazza. A már ismert levelek mellett a kötetben először látott napvilágot ebből az időszakból 163 lenini ok­mány. A BRATISLAVAI Háztartási Cikkek Nagykereskedelmi Vállalata teljesítet­te az idei nagy- és kiskereskedelmi áruforgalom évi tervét. Az év végéig még több mint 30 milliós áruforga­lommal számolnak. -ili­VlZRE BOCSÁTOTTÁK Nantes-ban a szovjet megrendelésre készült Natal­ja Kovsova nevű hajót. Az „úszó konzervgyár", amelyből hármat ren­delt a Szovjetunió Franciaországtól, a 66 főnyi legénységen kívül 166 munkást foglalkoztat majd. KET csöpp kis poty'áütas került ki sérületlenül egy Vampire lökhajtásos repülőgép pilótaülése alól, miután a gép négy, légi akrobataműveletekkel összekapcsolt repülést hajtott végre és Ausztráliában, Perth közelében szállt le. A potyautasok újonnan szü­letett kismacskák voltak. (D. W.) ÜJ FÜGGÖHIDAT adtak át a napok­ban Dobojnál, a jugoszláviai Boszna folyón. A gyalogosok számára készült híd a folyó jobb partján levő tíz köz­ség lakósságának 8—10 kilométerrel rövidíti meg az utat Dobojig. A KARLOVY VARY-1 Angyalhegy várromjai között V. Károly Jrómai császár és spanyol király j korából származó aranyérmet talált Oldrich Vachtl középiskolai tanuló. A MATEJOVCEI Tatrasmalt két és fél millió gyermekjátékot készített a karácsonyi piacra. A távolból irányít­ható kotrógépeket, lánctalpas trakto­rokat és gépkocsira szerelt darukat a nyugati országokban is szívesen vá­sárolják. A SZLOVÁKIAI egységes földműves­szövetkezetek, egyénileg gazdálkodó földművesek és a többi baromfite­nyésztők 604 000 libát adtak el a fel­vásárló szerveknek 1964-ben. 185 000­rel többet, mint az elmúlt esztendő­ben. JAPÄNBAN a jövő évben kezdik gyártani az ébresztőóra nagyságú te­levíziókészülékeket, de már kifejlesz­tették a karóratípust ls. A JÖVÖ ESZTENDŐBEN két új gyárban mintegy 300 000 hektoliter alkoholmentes ital készül. 1970-ig tíz új gyár évi 2 600 000 hektoliteres ka­pacitása a kereslet 45 százalékát ki­elégíti. A FORD automobiltársaság decem­ber 22-én egy nap alatt 13 235 autót gyártott. A cég 61 éves fennállása óta ez a legnagyobb napi eredmény. A DUBENA népi szövetkezetben 1700 000 pingponglabda készül éven­te. A legnagyobb megrendelőnk Bra­zília, Hollandia, Ausztria, Nigéria, Ghana, Haiti és a Kanári-szigetek. FARUK egyiptomi exkirály 1 millió dollár kártérítésre perelte az egyik olasz csokoládégyárat, amely „Faruk" csokoládét hozott forgalomba. A fel­perest a milánói bíróság elutasította és 695 000 líra pérköltseg megfizeté­sére kötelezte. ELKÉSZÜLT az első 300 ezer méter poliamid-gloké a libereci Silka üzem­ben. Az új, kreppszilonnal kombinált anyag női fürdőnadrágok és köpe­nyek készítésére alkalmas. RHODESIA fővárosában a nevető, örvendő gyermekek körében meghalt az egyik áruház Télapót alakító al­kalmazottja. TÖBB MINT 40 ezer belföldi és kül­földi beteget kezeltek az idén Ma­rianské Láznéban. AZ ÉSZAK-AFGANISZTÁNI Pandzsar folyó partján 2300 éves görög város­ka romjaira bukkantak a francia ar­cheológusok. A szakemberek vélemé­nye szerint a várost Nagy Sándor alapította. TOBB MINT egymillió márkáért cse­rélt gazdát Picasso Madame Soler cí­mű portréja egy müncheni képauk­ción. A PRÁGAI Fehér Hattyú áruházban december 23-án 50 000 látogató két és félmillió korona értékű árut vásárolt. Decemberben ez az áruház 46 millió korona forgalmat bonyolított le. A „MAJMOK SZÓTÁRÁNAK" össze­állítását kezdték meg angol tudósok. Dr. Róbert Hinde cambridge-i egyete­mi tanár az Angol Tudományos Aka­démia ülésén elmondotta, hogy a Cambridge megyei kísérleti telepen 25 majom 4 évi megfigyelése során, 30 olyan hangot és 30 olyan gesztust jegyeztek fel, amelyekkel az állatok érzelmeiket és szándékaikat juttatják kifejezésre. AZ ÜJ SZÓ legközelebb december 28-án jelenik meg. December 26-án és 27-én nem jelenünk meg. ÚJÉVI SZAMUNKAT 16 oldalon színes, gazdag tar­talommal 1965. január 1-én kapják kézhez olvasóink. A síkságokon reggel és helyenként dél­előtt is köd, vagy ködszitálás. Napközben változó mennyiségű felhőzet. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet mí­nusz 1 — mínusz 4 fok. A hegyekben de- _ rült és aránylag meleg időjárás várható. Javítását befejezni, vagy talán mégis Szélcsend. szóljak a tetőjedőnekif­tt Es mondd, magad akarod a tető ÜJ SZÓ 2 * 1964. KARÁCSONY

Next

/
Oldalképek
Tartalom