Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-19 / 352. szám, szombat

V. SZOKOLOV RIPORTJA A SZOVJET­UNIÓBÓL EGY VAROS, MELYNEK NINCS MÚLTJA * annak különféle városok. Egyesek ősi alapításúak, mások az első ötéves tervek időszaká­ban születtek. S vannak egé­szen fiatal városok is. Ezek már a háború után épültek. Különö­sen ér.dekesek azok, amelyek­nek semmilyen múltjuk sincs... Sok ilyen város van Kelet-Szi­bériában. Bratszk, Angarszk, Zseleznogorszk, Leszogorszk, Selehov ... Nyugodtan állíthat­juk róluk: a ma szülöttei. Csak az irkutszkl területen ötezer építkezést tartanak nyilvánl Az építkezések jórésze falusi és városi település. Újságírói hivatásom vetett az egyik ilyen múlt nélküli vá­rosba ... Autónk hegyek között bukdá­csolva lefelé tart a Zsamar-Da­ban egyik nyúlványán. Jobbra erdős hegygerincek, balra az úttól hatalmas szakadék. A tá­volban a Bajkál-16 kéklik. Egy éles kanyar szélén megáilunK. Sokáig gyönyörködünk a Raj­káiban. Köröskörül csend honol. Autónk rátér a széles műútra, majd mintegy 15 perc múlva út­kereszteződéshez érünk. Egy nagy furnírlemezre mázolt fel­irat hirdeti: Bajkalszk. Útitársaim nem akarnak hin­ni a szemüknek. Tétován körül­néznek. Hol az a Bajkalszk? Hisz köröskörül a sűrű, szűzie­sen érintetlen tajga terül el. Bízva az útjelző táblában bal­ra fordulunk, és tovább hajtunk. ( Fenyőerdő, Nyírfaliget.., Hir­telen egy széles utcában talál­juk magunkat. Ez lenne hát az a város, mely­nek nincs múltja?! Romantikus álmodozók városa. Benne, mint egy csepp vízben, visszatükrö­ződik a szovjet ember nagysága. Minden az emberért Bajkalszk csodálatosan szép és sajátos város. A Bajkál-tó part­ján, mint fehér kérgű nyír­fák, nőttek ki a földből a há­zak, itt vonulnak az új város utcái. Szemgyönyörködtető lát­vány az épületek külső díszíté­se. A faplasztikájú terméskő­házak különféle színben pom­páznak. Látunk zöld, kék, or­gonaszínű házakat. A hófehér nyírfaerdő és a kéklő tenger ünnepi köntösbe öltözteti a vá­rost. Egyetlen terv sem foglalta magába a díszítést; az építők kezdeményezően törődtek azzal, íiogy városuk csinos legyen. Bajkalszkban lényegében ti­zenhét és huszonhárom emele­tes házakat építettek. Villany­és rádióberendezéssel, központi fűtéssel, fürdőszobával adták át a lakásokat új gazdáiknak. A közejjövöben villanytűzhelyek kerülnek beléjük. Az őserdő közepén sok lakásban megjelen­tek a tv-készülékek! Az új városban szépen és ké­nyelmesen építkeznek. Középütt van egy szép nagy iskola. Több mint ezer gyermek tanul itt, esténkint pedig felnőttek láto­gatják, ugyanazok az építők és szerelők, akik létrehozták az Is­kolát, és új vátost építenek. Az iskola mellett napközi otthon. A város másik végén több bölcsőde és napközi ott­hon. Mindenütt szembetűnik, mennyire törődnek a serdülő nemzedékkel: különös szeretet­tel gondozzák a tiszta és ké­nyelmes gyermek- és Iskolai Intézményeket. Bajkalszk nagyszerű szállodá­val, fürdővel, áruházzal, étter­mekkel, kjubokkal, művészeti stúdiókkal büszkélkedhet. A la­kosság egészségére vigyázó ter­vezők és építők nagy gondot fordítottak a belső és a város körüli zöld növényzet megőrzé­sére. Bajkalszkban jelenleg iöbb mint tízezer ember Icklk és dolgozik s a közeljövőben a lakosság száiria megkétszerező­dik. Bajkalszkra a jelennél még szebb jövő vár. A város köze­pén a hatalmas Művelődési Pa­lota épül. Már megkezdték egy sportpálya építését. A vízi sport híveinek jachtklubot építenek. Ezer férőhelyes új Iskolán dol­goznak, s a közeljövőben több bölcsőde és napközi otthon, technikum, szanatóriumváros épül.., A jövő gyára A bajkalszkiak szeretik vá­rosukat és büszkék rá. Neveze­tességeit ismertetve büszkén n. .-.-p A VAROS HATTERÉBEN A BAJKÁL TŰ KÉKLIK. mutogatnak a város keleti pe­reme felé, ahol egy óriási alu­míniumgyár épül. Nélküle nem ís létezhetne a Bajkál-parti vá­ros, viszont a város nélkül a gyár sem állhatna, annyira egy­másra vannak utalva. A város és a gyár elválaszthatatlan egé­szet alkot. Nincs messze az az idő, ami­kor a most épülő gyár megkez­di a „szuper-szuper" védjegyű rendkívül tartós kord előállítá­sához szükséges félkészárut — a kordcellulózt. Az üzem évi teljesítőképessége 200. ezer ton­na cellulóz, 20 ezer tonna ta­karmányélesztő, 19 ezer tonna csomagolópapír. Az üzem éven­te mintegy másfél millió köb­méter faanyagot dolgoz fel. Víllanyhegesztők lángja vil­lan a felriasztott őserdőben. Teljes lendülettel folyik az épít­kezés. A fő épülettesten most fejezik be a váz szerelését. Már az utolsó simításokat végzik. Szerelik a technológiai beren­dezést. Beállítják a főzőkazáno­kflt, a szárítógépet, beindításra előkészítik a vegyi részleget. Mint a többi szibériai város, Bajkalszk építői is kezdetben -fabódékban-"lakta-k,- és tuzra-ká­soknál melegedtek. Az úttörők kommunisták és komszomolis­ták voltak­. .. Késő este búcsúztam a vá­rostól. Csendes, meleg idő volt. Az elektromos fényárban me­sebelien szépnek tűnt ez a vá­ros, inelynek amcs tnAtty. ,csak nagyszerű jövője. (Az C j Szó számára be­szerezte a. Novosztyi saj­tóiroda.) MONTY METH LONDONI LEVELE: LONDON HÍRHEDT EAST END NEGYEDE, AHOL ILYEN BÁDOGLEMEZ LA­KÁSOKBAN ÉLNEK SOKAN. LAKÄS­ÖZÉREK ÉS HAJLÉK­TALANOK T évednek, akik azt állítják, hogv a Viktória-korabeli drámákból, * Diokens regé­nyekhői Ismert kőszívű házié r már rég a múlté. A lakásínség­hói tőkét kovácsoló bérháztulaj­donos és ingatlanspekuláns, a hajléktalanok kétségbeejtő helyze­tét kihasználó uzsorás Angliában sajnos még ma ís létezik. 1957-ben a kormány bizonyos házakban megszűntette a lakbé­rek korlátozását. Az üj rendelet több mint 3 millió lakást érintett. A háziurak ismét felemelték a lakbért — sok helyütt 145 száza­lékkal — és azóta is kidobják" mindazokat, akik nem tudnak fi­zetni. Nagy-Britanniában bírósági dön­tés alapján havonta 1300 családot lakoltatnak ki. Tavaly 18 000 kl­lakoltatást tartottak nyilván. Ám sok ezren nem Is folyamodtak bírósághoz a felmondólevél átvé­tele után. A háziurak kiskirályokként uralkodnak a szegénynegyedek­ben. Fiatal vagányokat bérelnek fel a lakók kikergetésére, s ha ez nem sikerül, feltépik a padló­kat. kiszedik az ablakokat, el­zárják a vizet, egyszóval mindent megtesznek, hogy a lakóktól megszabaduljanak, és másoknak drágábban adhassák ki a lakást. A munkáspárti kormány évi 400 000 új lakás építését tíizte ki célul. Ám már most több mint egymillió új lakásra lenne szük­ség. Napjainkban csaknem egy­millió család lakik Angliában nyomortanyákon. Mintegy hétmil­lió lakás távolról sem Telel meg az átlagkövetelményeknek és tata­rozásra szorul. Egy saját, új ott­hon felépítése legalább 7000 font sterlingbe kerül. Az építkezés je­lenlegi üteménél még 20—30 évig lesznek kénytelenek az emberek a legnyomorúságosabb negyedek­ben lakni. Több mint 3 millió la­kásban nincs fürdőszoba, meleg víz, vagy saját WC. A munkáspárti kormány ígéretet tett. hngy ellenőrzi a lakbéreket, felújítja a bérlővédelmet, s a la­kások rendbehozatalára, fürdőszo­bák felszerelésére kötelezi a házi­urakat. és további telkeket bocsát a községi lakásépítkezés rendelke­zésére. A kormányhivatalok egyetlen egy osztálya sem tartja nyilván a kilakoltatásokat, sem a háziurak által elkövetett szabálytalanságo­kat. A rendőrség a háztulajdono­sok kezére játszik és nem törődik a bérlők panaszaival. Audrey Harvey asszony, népjó­léti munkás London East End negyedében Bérlők veszélyben cí­mű nemrég megjelent könyvében megrázóan számol be a nagyobb városok lakásínségéről. „Oly kevés a lakás az alacsony jövedelmű emberek számára" — frja ..hogy a háziurak könnyűszer­rel és igen jövedelmezően adják ki a lakások szobáit külön­külön. vagy kettesével. Olykor 30­an vagy még többen használnak egyetlen illemhelyet. Fürdőszoba alig akad. melegvíz-szolgáltatásról nem is beszélve, és az élelmisze­reket sincs hol tartani. A tűz­helyek többnyire • folyosókon, vagy a szobában vannak, ahol a családok éjjel nappal tartózkod­nak és a szennyvizes vödröket sem tarthatják másutt. Egy férfi, akitől megkérdeztük, milyen szo­bában lakik heti három és fél font lakbérért, ezt válaszolta: ..Nem szoba az kérem, hanem kalitka, még egy szék sem fér el benne. Állatmódra élünk Itt valamennyi­en ebben a házban." A továbbiakban Audrey Harvey a zsúfolt községi menhelyeden meghúzódott hajléktalanok szen­vedéseiről ír. F, szükségszélléso­kon nincs magánélet, elégtelenek az egészségügyi berendezések és a beteg gyermeket sem lehet elkü­löníteni. A hajléktalan anyákat gyerme­keikkel sokszor ósdi, szegényhá­zakban helyezik el. Siralmas lát­ványt nyújtanak ezek a szállások. Ám ez sem a legrettenetesebb még. Akadnak szénkamrákban, ki­szolgált teherkocsikban meghúzó­dó családok. Sokan nyilvános il­lemhelyeken, kávéházakban és ha­sonló helyeken töltik az éjszakát." Audrey Harvey könyvében egy 80 éves rákbeteg aggastyán esetét említi, akit egy nedves alagsor­ban puszta matracon, lepedő és takaró nélkül találtak, bár már hónapok óta várta felvételét a kórházba. Á síoba a két szoba egyike volt, melyet lánya heti 5 font sterlingért béreit, és neki sem volt ágya, sem ágyneműje. Egy másik idősebb házaspár ugyanilyen áron bérelt magának szobát olcsóbb híján, és csak heti egy fontjuk maradt kettőjük élel­mezésére, ruházkodására és a fű­tésre. A bérelt lakások és bérelt házi­kók katasztrofális hiánya miatt sok ezer ember kényszerül csalá­di házat vásárolni, mégha ezt nem is engedhetik meg maguknak. A pénzkölcsönzőnek fizetett kamatok olykor a ház vásárlási árának kétszeresét is kiteszik. A telekspekulánsok és a bér­háztulajdonosok tőkét kovácsolnak a lakásínségből. A kormány fela­data, hogy ennek véget vessen. A háború alatt tilos volt ez a fajta kizsákmányolás. Ám utána megint szabad kezet adtak a spe­kulánsoknak. az uzsorásoknak és az építőipari mágnásoknak. A tő­késrendszerű Angliában ezek köz­tiszteletben állnak, és azok kerül­nek börtönbe, akik igyekszenek a kilakoltatásokat megakadályozni. Anglia népe érdeklődéssel várja, hogyan birkózik meg a munkás­párti kormány a nehéz helyzettel. A kommunista párt továbbra is lankadatlanul küzd az építőtelkek teljes államosításáért, évi lega­lább 400 000 községi ház felépíté­séért, a lakbérek csökkentéséért és ellenőrzéséért, valamint a bér­lővédelem felújításáért. A Benin-öböl kéklő tükrében visszaverődik egy kis afri­kai város képe. Ez Lomé, Togo fővárosa, melyet zöld ligetek ko­szorúznak. Ha autóval végighaj­tunk a tengerpart menti műúton, két perc múlva már ilyen táblák fogadnak: „Üdvözöljük Ghaná­han". Ellenkező irányban 40 perc múlva a másik határon találjuk magunkat. Az emher felmutatja útlevelét, közli a határőrrel uta­zása célját, s mehet tovább Da­homey Köztársaságba. Lométól a Felső-Voltával szomszédos északi határig két nap az út. Ilyen ará­nyok jellemzik Togo Köztársasá­gnt. az egyik legkisebb független afrikai államot. t VfHAX UTAW A köztársaság kikiáltása óta po­litikai viharok söpörtek végig az országon. Az 1983. január 13-i ál­lamfordulat alkalmával a katonai junta megölte Sylvanus Olympio elnököt. A betiltott ellenzéki pár­tok újra megkezdték működésű­ket és Nicholas Grunitzky. az új elnök megalakította a nemzeti egység kormányát. Aztán leplez­tek még egy összeskűvést, s az előző rendszer bősz támogatói rács mögé kerültek. Olympio elnök bukásától meg­rendülve több afrikai ország so­káig vonakodott elismerni az új togői kormányt. A nemzetgyűlési választások és az alkotmányjogi népszavazás után azonban lecsil­lapodtak a kedélyek, s Grunitzky kormányát valamennyien elismer ték. TogO ezek után csatlakozo'­az Afro-Malgas Unióhoz. # 4 PARASZTOK CSALÓDTAK Trópusi hőség. A por vasta, rétegekben rakódik az izzadt tes tekre. A földig hajoló parasztok ritmusosan dolgoznak kurta nye­lű kapáikkal. Serényen folyik a Jamsz gyomlálása. Befejeznek egy sort. s megpihenhetnek a baobab­fa árnyékában, kortyolgathatnak a kaiebasz (tökből vájt edény) zavaros folyadékából, és egy ki­csit szundíthatnak. A parasztok virradatkor mennek ki földjeikre, s csak napnyugtakor térnek visz­sza a szukaiákba, jellegzetes af­rikai kunyhóikba. Otthon szegényes vacsora fo­gadja őket: jamsz- és kukoricale­pény. A vacsora maradékát más­nap hajnalban fogyasztják el, mi­előtt kimennének a földekre. S ez az unalmas életkép napról napra megismétlődik. így láttam a parasztok életét Dapango vidé­kér., az ország északi részén. Evek óta magunk igazgatjuk országunkat, de ml vátozott a franciák, s az előttük uralkodó németek kormányzatához képest? — panaszkodtak a moba törzs parasztjai. Issif Ayev/a tiszteletreméltó ősz szakállú aggastyán elhallgat. Az itteni mohamedánok hosszú öltözékét viselő öregúr a Sokarié környéki törzsek főnöke. Éppen olyan hatalma van. mint a körze­ti közigazgatási főnöknek. — Az emberek nem értették meg a függetlenség lényegét — foly­tatja Ayewa. — Azt hitték, egy csapásra mindeo jóra fordul. Megszűnik a kimerítő mezei mun­ka, s az étel majd valamilyen „terülj asztalkámon" magától ott terem. Nem így történt, nem lett könnyebb a nép sorsa, ez az oka az általános csalódottságnak és kiábrándultságnak. Csalódottság. Ezt a szót nem­csak Ayewátől hallottam . .. — Három év alatt semmire sem jutottunk — mesélték a járási főnökök, akikkel elbeszélgettem. — Nehezebb lett az élet, a mező­gazdaság hanyatlik, pang az üz­let. A aszály miatt az ország északi részein Idült jelenséggé vált az éhség. A LOMÉI PIACON A SCHELL. TELÉFUNKEN, BLAUPUNKT MERCE­DES ÉS PHILLIPS CÉGEK REKLAMjAIT IS MEGTALÁLJUK. — A függetlenség új elit osz­tályt szült — afrikai közigazgatá­si tisztviselőket. Szakadék van köztünk és a nép között. Egy af­rikai járási főnök általában havi százezer frank fizetést kap, no és ingyen lakást, ami tízszerese — hússzorosa egy paraszt évi jöve­delmének. — Mit szándékoznak tenni? — Szükség van a kormány ál­landó aktív beavatkozására. Még kell tanítani a parasztokat a gé­pek, a műtrágya használatra, újszerű földművelésre. — Tegyük fel, hogy vannak gé­peik és műtrágyájuk. Kire bíz­zák? — Szövetkezetek kellenek. Más­ként nem boldogulunk. Persze meg kell törni a hagyományokat. Véget kell vetni a patriarchális életmódnak, melynek egyik kö­vetkezménye: az ifjúságot nem érdekli munkájának eredménye. A törzsfőoöki rendszert is io kell rombolni. A törzsfőnökök a pa­rasztok terméséoek jó részét el­viszik. De kl merné kenyértörés­re vinni a dolgot? • TSMOM ATYA Banya a pangói járási főnök zölddel befuttatott villájának te­raszán estidőben beszélgettünk. A villát a volt fraocia parancs­noktól örökölte. Beszélgetésünkbe a helybeli katolikus pap is be­kapcsolódott. Nappal már talál­koztam vele, s meg kell monda­nom, külsőleg nagyon eltért a 'öbbi paptól, akiket eddig ismer­íem. Rövid nadrágot, cowboy-in­get viselt, keze olajos volt, ami tem csoda, hisz mellesleg egy autójavító iiznm igazgatója. Csak goodosan ápolt szakálla árulja el, hogy az egyházi rendhez tar­tozik. Benois atya megérti, hogy szövetkezetek nélkül nem tudnak boldogulni. — Csak nem kell sietni. Isten ments, hogy valamit is rákény­szerítsenek a parasztokra. Tanul­ják meg maguk, mit csinálnak, fejlődéssel érjenek el haladást. Benois atyát nem érdekli, hogy közhen hány évtized telne el. Csak ne legyen gyors törés, for­radalom. Ez a legfőbb gondja. — Tudja, mit kérdezett tőlem egy paraszt valahol egy messzi faluban? — meséli előre élvez­ve a várt hatást. — Monsieur cu­ré, hamar vége lesz a független­ségnek? • k isôíOíf MKÔ A1 IDŐ Lehet, hogy olyan paraszt tet te lel így a kérdést, aki a fran­cia uralom idején évi ötszáz fran­kot fizetett, most meg 850 frank adót fizet. A pap önkéntelenül megjegyzi: — Látja, európai veze­tés nélkül nem tudnak meglenni az afrikaiak. Kevesen osztoznak nézetéhen. Togóban nem háborúskodtak a gyarmattartókkal, s a társasá­gok a függetlenség kikiáltása után is ott maradtak. Persze, az új itt is utat tört. Lomében fel­épült az elnöki palota, élénkebn lett a város. Rendelkezésre áll a gyönyörű Bénin szálló, amelyben naponta 2—4 ezer frankot kér nek egy szobáért. Nyugatnénic tek nyomdát, amerikaiak műutat építenek, izraeli szakemberek far­mokat rendeznek be . . . Senkinek sem lehet kifogása kikötők, országutak stb. építése ellen. Ám sem a miniszterek, sem mások, akikkel beszéltem, nem állították határozottan, hogy ezzel megszűnik az ország gaz­dasági elmaradottsága. Felelős államférfiak érzik a sürgős intéz­kedések szükségességét. Az idő majd megmutatja, megvalósul­nak-e a jó szándékok. VIHAROS T TOGÓBAN GRAMMATCSIKOV TOGÓI RIPORTJA 1964. december 19. ^ (JJ SZÖ 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom