Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-17 / 350. szám, csütörtök

Akire rájár a rúd kellene javítani és meg is lehetne. De ki csinálja meg? A hozzáértő szakembert áthelyezték, mivel nein tudnak számára munkát adni. Ember küzdj és bízva bízzál MADÁCH IMRE EMLÉKMŰSOR BRATISLAVÁBAN Elvégeztem az üzemi munkaiskolát. Az öntözőberendezések keKeléséhez kellő szakképesítést szereztem. Az oklevél itt lapul a zsebemben, mégis kukoricát fuvarozok ... Istentelenül rám jár mostanában a rúd ... Ezeket a keserű, szemrehányó szavakat Németh Lajosnak, az Űjvásári Állami Gazdaság traktorosának a szájából hallottam. Már két ízben is járt szerkesztőségünkben, kérte, legyünk segítségére, mert az állandó piszkálódás már az idegeire megy. Fél, hogy felindultságában esetleg olyasmit tesz, amit később keservesen megbánna. Mielőtt részletesebben foglalkoznánk az üggyel, szükséges, hogy néhány mondatban bemutassuk a kérdéses gazdaságot. Ha netán valaki keresné, a dunaszerdahelyi járásban találhatja. Politikailag Zlaté Klasy-hoz tartozik. A gazdaságban jelenleg kétirányú munka folyik. Részben a megszokott mindennapi munka, részben pedig kísérleti gazdaság, ahol az öntözéses gazdálkodással kísérleteznek. És mint ilyen, gazdaságilag közvetlenül Bratislavához tartozik. Amint látjuk, a gazdaságnak két „gazdája" is van. Szerintem éppen ennek a következménye, hogy Ojvásáron sok olyasmi megtörténhet, ami egy szövetkezetben, vagy a megszokott értelemben vett állami gazdaságokban manapság már szinte elképzelhetetlen. Németh Lajos ebben a gazdaságban szerezte meg a fentebb már említett képesítését. 1964 szeptember derekáig mint az öntöző csoport egyik tagja itt is dolgozott, A gazdaságban mindenki kiváló munkásnak ismerte, olyannak, aki az éjszakát is nappallá tette, ha a helyzet úgy kívánta. Zsilinszky József, a szakszervezeti bizottság elnöke is megerősítette: „Lajos a munkában párját ritkítja. Ha a szükség úgy hozta, két ember helyett is dolgozott. Keresett is szépen..." És most tegyük fel így a kérdést. Mi adott mégis okot a kísérleti gazdaság vezetőjének arra, hogy egyik napról a másikra áthelyezze. Biztosat senki sem tud mondani. František Majerník szükségtelennek tartotta, hogy döntéséről akár a szakszervezetnek is magyarázatot adjon. Németh Lajos így fogalmazta meg a magyarázatot: — Az utóbbi időben szálka voltam Majerník szeméten. Az okot is tudom. Nem tartottam a számat. De hát Nyereményjegyzék A Csehszlovák Állami Sorsjáték 1964. december 15-én megtartott 43. sorsolásának Jegyzéke: Tíz korctnát nyertek a 4-es és 6-os számra végződő sorsjegyek. Ötven koronát nyertek a következő hármas-számokra végződő sorsjegyek: 084, 156, 235, 308, 427, 591, 652, 710, 332, 995. Ötszáz koronát nyertek: 061, 1592, 2361, 3411, 4729, 3669, 6515, 7926, 8215, 9202, 10703, 11641, 12112, 13611, 14727, 15786, 16776, 17503, 18930, 19365, 20359, 21694, 22194, 23602, 24925, 25306, 26825, 27163, 28551, 29756, 30946, 31638, 32980, 33053, 34578, 35553, 36198, 37900, 38145, 39410, 40205. 41064, 42229, 43156, 44433, 45435, 46301, 47008, 48064, 49806, 50291, 51801, 52549, 53074, 54454, 55993, 56015, 57666, 58915, 59751, 60973, 61545, 62021, 63662, 64294, 65371, 66866, 67088, 68447, 69902, 70156, 71603, 72519, 73681, 74617, 75352, 76735, 77071, 78093, 79243, 80153, 81322, 82017, 83244, 84073, 85131, 86739, 87724, 88468, 89455, 90801, 91557, 92202, 93155, 94514, 95565, 96058, 97106, 98109, <19399. Ezer koronát nyertek: 53351, 34127, 21097, 86804, 27064, 48865, 76346, 7523, 66800, 36804, 88477, 43162, 89779, 97900, 46101, 63900, 21448, 64187, 18748, 62347, 25900, 68753, 38532, 4350, 39607, 9514, 63705, 15067, 00442, 92956, 46704, 66599, 75485, 42312, 22373, 72254, 22159, 77817, 27215, 73030, 53325, 90029, 29894, 32256, 4223, 7831, 61948, 10518, 19801, 61761. Kétezer koronát nyertek: 25976, 90972 62302, 59867, 53350, 14348, 39316, 42882, 51221, 29041. Ötezer koronát nyertek: 6748, 64878, 83637, 40679, 43063, 44737, 52267, 59210. Tízezer koronát nyertek: 64891, 00135. Húszezer koronát nyert: 15911. Ötvenezer korona prémiumot nyertek: A 15759, B 97891, C 80942, D 6301, K 37055, L 54860, M 91375, N 23306, O 27308, P 26275, S 59894, T 73952, V 00052, Z 96126. Az esetleges hibákért a szerkeszőSég nem vállal felelősséget. szemet hunyhat egy kommunista, ha igazságtalanságot lát? A

nélkül, hogy a döntőbíró szerepét vállalnám, a történtek nagyon is valószínűen a traktorost igazolják. A nyáron például szóvá tette: Milyen jogon mért ki Majerník magának 13 ár kukoricaföldet a gazdaság vagyonából és a zootechnikusnak 30 árat, holott a többi dolgozónak alig jutott 2—3 ár. A dolog úgy intéződött el, hogy Németh Lajos is kapott 13 árat, hogy tartsa a száját. — Bár ne fogadtam volna el — vetette közbe. Azzal, hogy firtattam a dolgot, magam ellen ingereltem Majerníkékat. Amikor meg elfogadtam, magamra haragítottam a munkatársaimat. Így őrlődtem aztán két malomkő között. Szeptemberben történt a második eset. Egyik este valaki összetörte a víznyomásfeszültséget mérő órát. — Majerník nyomban rám akarta húzni a vizes lepedőt. Azt mondta, hogy szabotálok. Persze, hogy nem hagytam magamat. Szent meggyőződésem volt, hogy gyermekcsínnyel állunk szemben. A szálak pedig Majerník és a zootechnikus gyerekeihez vezettek. Csendörségre adtam a dolgot. Tudtommal nyomoztak is az ügyben. Aztán minden elcsendesedett. Többet nem zaklattak. Fülembe jutott azonban, hogy Majerníkék ugyancsak fájlalják a dolgot; állítólag kellemetlenséget okoztam a családjuknak. Tehetek én róla? Nem én kezdtem. Űk vádoltak engem szabotálással ... Éltem azonban a gyanúperrel, hogy Majerníkék ezt nem hagyják annyiban. Nem is csalódtam Néhány nap múlva, amikor munkába akartam állni, az öntöző csoport vezetője azzal fogadott: Mától kezdve a csoportban nincs helyed. Ilyen utasítást kaptam Majerníktól... Németh Lajos nem hagyta szó nélkül a dolgot. Majerník azonban azzal érvelt, hogy befejeződött az öntözés, nincs rá tovább szüksége. Tényleg így lett volna? Lehet, hogy František Majerník így látta. Más azonban a mi személyes meggyőződésünk. Öntözni természetesen már nem kell. Volna azonban még így is elég munka az öntözőberendezés körül, nagyon is ráférne, hogy hozzáértő ember vegye a gondjaiba. Hogy csak egy példát említsek: a gazdátlanul hagyott csővezetékből több helyen szivárog a víz. A következmény? Tíz, tizenöt áras körzetben — nem egy ilyen esetről győződtem meg — a lucernaföld már teljesen felázott. Ma már Jóformán semmire sem alkalmas. Olyan hiba ez, amit sürgősen meg M o de mit csodálkozunk, Németh " Lajosra rájár a rúd. Az áthelyezéssel még nem ért véget az ellene indított hajsza. Alig telt bele egy hónap, Németh Lajost bíróság elé állították. Miért? Az eset úgy történt, hogy a zootechnikus „kikölcsönözte" a gazdaság egyik traktorát, hogy az említett 30 ár földről hazahordhassa a kukoricáját. Közben ráhajtott a föld szélén elhelyezett vízvezetékcsőre. A cső természetesen használhatatlanná vált. Az esetért nem a zootechnikust, hanem Németh Lajost tették felelőssé, mondván: ha nem hagyja ott a csövet, a traktor sem teszi tönkre. Természetesen a traktorost felmentették a vád alól. Ezentúl akaratlanul is felvetődik a kérdés: Miért éppen Németh Lajossal kellett ezt csinálni? Nem akarjuk védeni, hisz ő is hibásnak érzi magát azért, hogy a föld végén hagyta a csövet, csupán az a furcsa a dologban, hogy a hanyagság miatt már teherautószámra mentek tönkre a csövek, tömlők, hulladékba kerültek olyan alkatrészek, amelyek egy kis javítással helyettesíthették volna a régit, s mégsem állítottak senkit bíróság elé. Hogy egy konkrét példát is említsek. Az egyik kútban három vadonatúj tömlő rothad. Németh Lajos ezt már a pártbizottságon is szóvá tette. Akkor azt a választ kapta: Légy csak nyugodt, három nap múlva már nem lesz ott. Azóta tizenhárom nap is eltelt és a tömlők még mindig a kútban rothadnak. Vajon ezért nem kellene-e valakit felelősségre vonni? De menjünk tovább. Tíz hektáron kaszálatlanul hagyták a lucernát. Miért? Hogy van elég takarmányuk? Ez szép dolog, de egyáltalán nem ok, hogy a készet kint hagyják. El sem tudom képzelni, milyen vezető, vagy zootechnikus lehet az, aki veszni hagyja a drága takarmányt. Nagy Péter, a Zlaté Klasy-i HNB elnöke, aki velem tartott, amikor látta a tékozlást, ugyancsak cifrát mondott, majd így folytatta: — Ha a szövetkezetünk elnöke így gazdálkodna, bíróság elé állítanám. A

z újvárosi helyzetet nehéz volna egy cikk keretében tisztázni. Nem is ilyen szándékkal vetettem papírra e sorokat. Az utolsó szó jogát, nem akarom kisajátítani, csupán azt szeretném, ha az illetékesek is felfigyelnének a dologra. Olyan légkört teremtenének, hogy az állam, a társadalom vagyonát senki se tekinthesse Csáky szalmájának, és ha valaki bírálni „merészeli" a visszásságokat, ne jusson Németh Lajos sorsára. SZARKA ISTVÁN (Bochon felvétele) ügyes kezek ... lelenet a Római színből. Ádám (mint Sergilius): Hatvani László. (Tóth Gyula felvétele) AMIKOR A SAJTÖ hasábjain, vagy a különféle összejöveteleken szóvá tesszük a vidéki kulturális élet gyengeségét, leggyakrabban az a válasz: Jó, jó, de mit csináltok ti, milyen a kulturális élet Bratislavában?... Mi tagadás: sarokba szorító kérdés. Bratislavában él szellemi életünk képviselőinek a színe-java. Itt vannak a főiskolák, a szerkesztőségek, és más, a magyar nemzetiségű dolgozókat nagy számban foglalkoztató intézmények. Ennek ellenére megközelítőleg sem olyan a társadalmi életünk, mint lehetne, és mint kellene, hogy legyen. Alig Járunk össze, alig élünk társas életet, jóformán a szomszédok is alig ismerik egymást. Nem túlzás, ha azt mondjuk: távolról sem végzünk olyan munkát, mint amilyen vidéken gyakran tapasztalható és amilyet másoktól várunk. Bratislavában többnyire csak a főiskolások élesztgetik a szép hagyományokat. Ok egy idő óta rendszeresen találkoznak, közösségi életet élnek, keresik a kulturális munka lehetőségeit. Sokszor igen elszomorító, hogy miért e nagy közöny, és tétlenség? ... Most azonban mintha mások is megmozdultak volna... Legutóbb a bratislavai Duna utcai magyar tannyelvű iskola adott magáról hírt. A napokban az Iskola CSISZ szervezete a „Forrás" irodalmi színpaddal és a „Déryné" színkörrel együttműködve Madách Imre halálának 100. évfordulója alkalmából Ember küzdj és bízva bízzál címmel rendezett emlékestet. Ez a mintegy háromórás — a várakozást messze felülmúló műsor — igen kellemes meglepetést szerzett és arról győzött meg: a város jellegéhez méltó színvonalon, Bratislavában is megkezdődött a munka... És ami a legfontosabb: az együttes — néhány technikai fogyatékosságtól eltekintve — az Oj Színpadon zsúfolásig megtelt nézőtér előtt olyan sikert aratott, hogy már első bemutatkozásával is együtteseink legjobbjai közé került. Csak ne hagyna alább a hév, a lendület és folytatnák a megkezdett és igen ígéretteljes munkát. A műsor két részből állt. Előbb A küzdő ember címmel Laczkóné Kiss Ibolya: Erzsi tekintetes asszony című regényének alapján —Kulcsár Tibor feldolgozásában — három képből álló jelenetet mutattak be Madách Imre életéről. Az ügyes, bevezetővel és összekötő szöveggel ellátott színjáték Madách Imre életének legválságosabb szakaszát: a szabadságharc bukása utáni beböítönzését és családi életének felborulását elevenítette fel. A viszonylag rövid, de végig pergő, és kifejező jelenetekben különösen a Nagyassžonyt alakító Wurster Ilona, a Madáchné, Fráter Erzsébetet alakító Kubicskó Mária, a Madách Imrét alakító Klimo Károly és a Hanzélyí Ferit alakító Boráros Imre jeleskedett. Megállták a helyüket az epizódszereplők is, akik kivétel nélkül tudásuk legjavát adták. A műsor első részének elején és végén elhangzott Madách Imre Dalforrás, illetve Sírom című verséi szépen, a mondanivalót átélve szavalta: Nagy Bea. és Miklósi Péter. Zavart viszont, hogy a Sztregován lejátszódó történethez a Csesztvén lejátszódó történet színpadképét használták. Ha a díszleteket nem is, legalább a kellékeket (Madách Irattartóját, íróasztalát stb.) a jelenetnek megfelelően cserélhették volna. Furcsán hatott például, hogy Sztregován is ugyanúgy láttuk Madách Imre íróasztalát, mint Csesztvén. A MŰSOR MÁSODIK részében Madách Imre halhatatlan művéből, Az ember tragédiájából mutatták be az egyiptomi, a római, a prágai, a párizsi és az utolsó színt A közbeeső jeleneieket ezúttal is nárrátorral (Merva Lóránd, Péterfy Szonya) helyettesítették. A színeket okosan, hozzáértőén válogatták össze. Az összeállítónak — Kulcsár Tibor — a Tragédia mai értékelésének minden szempontból megfelelő tömör, világos és áttekinthető összekötő szöveggel sikerült elérnie, hogy a jelenetek gondolatilag összefüggtek, s az ember tragédiája, ez az emberiség történetét bemutató, tizenöt színből álló, filozofikus drámai költemény (nélkülözve a túlzott misztikát) mindenki szá-. mára közérthetővé vált. A szereplők ezúttal is kivétel nélkül helytálltak. Az emlékezetes és igazi élményt nyújtó alakításért azonban külön ki kell emelni az Ádám szerepét alakító Hatvani Lászlót, az Éva szerepét alakító Kulcsár Valériát és a Lucifer szerepét alakitó Dráfy Mátyást. Művészi teljesítményükkel nemcsak a műkedvelést, hanem a csehszlovákiai magyar hivatásos színjátszást i

s gazdagították. Más lapra tartozik, hogy szerepfelfogásuk nem mindenben korszerű, Dráfy Mátyás például nagyszerűen megcsillogtatta színészi tehetségét, a mai Lucifer mégis más — elsősorban nem annyira sátáni —, mint amilyennek Játszotta. A korszerű Lucifer nem. egy gonosz „angyal", nem egy flegma, kisszerű fanyalgó, nem egy negatív életérzést és rossz közérzetet árasztó sátán, hanem harcos filozófus, egy magasrendű szellemi típus, aki az élet titkát, ellentmondásait kutatja, és állandóan tettekre, újra és többre sarkall... Ádám se a „földöntúli", hanem a maga erejéhezarányított erővel szemben harcol, verekszik. Olyan küzdelem ez, amely nem eleve kilátástalan, hanem olyan, amelyet érdemes vállalni és végigvinni, amelynek van értelme és célja. Ezt erősíti és igényli a Tragédia optimista, vagy legalábbis megnyugtató végkicsengése is: Ember küzdj és bízva bízzál... A GONDOLKODÓ és gondolkodtató Lucifert nehezebb alakítani, mint a hatásos ördögsablont. Ennek ellenére Dráfy Mátyás alakítása a maga nemében így is értékes, éppúgy, mint Hatvani László álmodozó, de reális Ádám és Kulcsár Valéria bájos és lendületes Éva alakítása. Nem elmarasztalásképpen, hiszen a jó szándékért és a nagy erőfeszítésért csak dicséret illeti az együttest, mivel azonban rendezők, szereplők többnyire a hagyományos utat követik, nem sikerült a művet megszabadítaniuk történelmi-revű jellegétől sem. Ez azonban nem rontja le az előadás értékét. A legfontosabbat, tulajdonképpeni szándékukat — azt, hogy bemutassák Madách Imre életét és nagy művét — elérték. És ezt az életet és ezt a művet úgy vitték színre, hogy meggyőzően sugallták: Madách Imre élete és műve nemcsak pesszimizmus, csalódás és csüggedés, hanem a pesszimizmussal, a csalódással és a csüggedéssel makacs szembeszegülés pátosza is... Egy most induló együttestől ennél többet, jobbat kívánni sem lehet. A Madách Imre emlékéhez méltó igényes műsort Hatvani László, Kulcsár Tibor és Lőrincz János rendezte elismerést érdemlően. , ÜGY ÉREZZÜK, a csehszlovákiai magyar kulturális életben eddig ez a legjobb, Madách Imre emlékének adózó műsor. Az együttes megérdemelné, hogy minél több helyen fellépjen. Mind a gondos összeállítás, mind a csiszolt játék, sokaknak, szolgáltathatna példát. BALÁZS BÉL^ Ü] SZÖ 6 * 1964. december 17,