Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-17 / 350. szám, csütörtök

MIRKO SZERETTE AZ ÉLETET E NAPOKBAN EMLÉKEZÜNK MEG MIRKO NESPORRÖL, A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS FIATAL HŐSÉRŐL, AKINEK ÉLETE ÉS HALÁLA SOKBAN EMLÉKEZTET AZ „IFJŰ GÁRDA" HŐSEIRE. HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT A BŐSZÜLT HLINKA-GÁRDISTÁK KÍNOZTÁK HALÁLRA. X Lafranconí főiskolai Internátus 519. számú szobájában még késő éjjel ís égett a villany. Két diák takarókba burkolódzva görnyedt az asztalnál. Tanultak. Mirko leheletével melegítette hidegtől gémberedett ujjait. Kint a Duna felől süvített a szél, a folyón jégtorlaszok keletkeztek, ügy látszott, teljesen befagy a Duna. — Még át kell néznem az ábrázoló geometriát, holnapután vizsgázom — szólalt meg a hórihorgas Fero. — Neked könnyű Mirko, te érted a legjobban közöttünk. — Ne jél) Fero, majd segítek. De azért ügye holnap újból eljátszod azt a szép dalt a Seherezádéból. Szeretem a hegedűjátékot. Apám is szenvedélyes és jó zenész. Én sajnos, nem tudok játszani, Vlado öcsém viszont apánktól örökölte tehetségét. Többször mondta öccsének, Vladónak: Jegyezd meg magadnak, csak a Szovjetunió menthet meg bennünket". Hiába igyekeztek őt és sok társát a Tiso, és Tuka-féle fasiszta ideológia hatalmába keríteni, nem álltak kötélnek, hűek maradtak a köztársasághoz és a forradalom híveivé váltak. Mirko kitartással végezte tanulmányait. Tudta, az új köztársaságnak szüksége lesz tehetségére. Szüleinek és három fiatalabb testvérének is szeretett volna már segíteni. Alig várta, hogy tanulmányaival elkészüljön. Hány éjszakát görnyedt a rajztábla felett, hányszor csak száraz kenyér volt a vacsorája! Ösztöndíjából nem tellett, mert könyveket, rajzeszközöket, körzőket kellett beszereznie. Havonta csak 10—15 ebédjegyet vásárolhatott. 1944. januárjában a diákotthontól télikabátot kapott ajándékba. Ezt írta haza szüleinek: „Habár fából készült szövetből varrták, de végre van kabátom is ..." Mirko sokat olvasott, minden érdekelte, a földrajz éppúgy, mint az idegen nyelvek, az irodalom. Amíg barátai este színházba, moziba jártak, lányokkal szórakoztak, táncoltak, ő könyveibe temetkezett. A Szovjetunió térképén színes, üvegfejű gombostűkkel jelölte ki a frontok állását. Figyelemmel kísérte, mennyire van még a határtól a szovjet hadsereg. lubileumi vásár — Lipcsét nem győzöm dicsérni. Olyan, mint egy kis Párizs — jelentette kl körülbelül 200 évvel ezelőtt Goethe. Mit szólna, ha most látná ezt az élettől lüktető kiállítási várost modern épületeivel, szállodáival, lakótelepeivel ós óriási forgalmával a vásárok idején. Igaz, vásárok már Goethe korában is voltak, a lipcsei vásár hagyománya ugyanis egyedülálló az egész világon. Éppen most, helyesebben nyolcvan nap múlva, a február 28-a március 9-e közötti vásár egyúttal kerek jubileum. A lipcsei vásár fennállásának 800. évfordulóját ünnepli. Hogyan készülnek erre a kivételes és a nemzetközi vásárok történetében példa nélküli jubileumra, erről tájékoztatta Kurt Schmeisser, a lipcsei vásár vezérigazgatója a Német Demokratikus Köztársaság prágai nagykövetségén a sajtó képviselőit. — Az NDK létezésének 15 esztendeje alatt a lipcsei vásár óriási fellendülésen ment át, még a három évvel ezelőtt az NSZK részéről hirdetett bojkott sem bénította meg a fejlődést. A vásárok a nemzetközi kereskedelem, a tudományos és műszaki tapasztalatcsere céljait szolgálják, s Így a bojkott nem volt hosszú életű. Ma már ismét ott tartunk, hogy 25 000 m

2-rel kevesebb a kiállítási térségünk, mint amennyire szükség volna — jelentette ki Kurt Schmeisser. A továbbiakban elmondotta, hogy a tavaszi vásáron 850 000 m

2 területen 70 ország kb. egymillió kiállítási tárgyat mutat be. Az NDK a kiállítási térség kétharmadát, a külföldiek egyharmadát foglalják el. A szocialista államokon kívül ott lesz valamennyi európai ország. Franciaország és Anglia például 6000—6000 m

2-en NyugatBerlin 5000, az NSZK 31 000 m

2 területen állít ki. A tengeren túlról az egész arab világ, Dél- és Közép-Amerika, Afrika, Ázsia országai és részt vesznek a jubileumi vásáron. A Csehszlovákia rendelkezésére bocsátott 8000 m

2 területen a gépipar és a közszükségleti ipar mutatja be legújabb gyártmányait. 'va Mirko térjen vissza Árvába, politikai munkát végezni. Mintegy háromszor volt újból Banská Bystricán jelentést tenni. A luőivnai partizántábort nagy erővel támadták meg a fasiszták. Mirko ekkor a Tyihonov szovjet kapitány parancsnoksága alatt álló partizánegységgel az Alacsony-Tátrában fegyverrel harcolt a fasiszták ellen. Az esőzések, az erdőkben való bujkálás aláásták amúgyis gyenge egészségét. Vérhast kapott és csoportja hazaküld. te, kezeltesse magát otthon. November 5-én ért haza a családjához. Anyja így emlékezik erre: „Már azt hittük, elesett. Lesoványodva, sápadtan érkezett meg. Szívem majd megszakadt az örömtől és a bánattól egyaránt. Mirko nem maradhatott nálunk, hiszen a gárdisták már halálra keresték." Skalicán rejtőzött el a nagyapjánál, de ott sem érezte magát biztonságban — Bratislavába szökött. Az állomáson a gárdisták felismerték és bekísérték. O 1944. júniusát írták. Mirko szüleinek ezt írja: „A légitámadásnál semmi bajom sem történt. Valószínűleg Árvába, a duzzasztógát építésére kerülök." Júliusban már több társával ott dolgozott. Ebben az időben fedőnév alatt, titkos megbízatással, mint technikus dolgozott az építkezésen Ľubomír Linhart, prágai mérnök. Megbarátkoztak. Linhart később elárulta kilétét, megmondta, hogy kommunista. Csakhamar politikai munkával bízta meg Mirkót, aki úgyszólván a jobbkeze lett. Minden feladatot pontosan és önfeláldozóan teljesített. Falukra járt, illegális nemzeti bizottságokat alakított, a szlovák katonák kőzött eredményes agitációt fejtett ki. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése után a felkelők helyzete Árvában egyre súlyosabbá vált. A fasiszták elvágták egymástól Felső- és Alsó-Árvát. Linhartot és Nešport küldték Banská Bystricára újabb parancsokért. Smidke elvtárs, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke úgy határozott, hogy Ä Vlčková utca egyik villájában székelt a Hlínka-gárda hírhedt II. osztálya. A pincében rendezték be a kínzókamrát. Éjjelenként a járókelők és a szomszédok gyakran hallották a kiszűrődő jajveszékelést. Mirko a 4 számú cella foglya volt. Éjfélkor vitték kihallgatásra. A bestiális kirázások ellenére sem árult el senkit. Gombarčik, Hlinka-gárdista, szadista hóhér és társai kezét-lábát acéldróttal kötözték össze. Ajka a láztól kirepedezett, teste tele volt véraláfutásokkal, körmei véreztek, az arcán különös, vörösesbarna, égő cigarettával ejtett sebek éktelenkedtek. Amikor a gárdisták látták, hogy nem tudnak meg tőle semmit és amúgy sem bírja már sokáig, harisnyájával megfojtották és egy kampóra felakasztották. A fiatal hőst karácsony estéjén temették el a Csalogányvölgyben. Mirko, aki úgy szerette az életet, 20 éves korában az igazságért, a szabadságért áldozta fel fiatal életét. In memoriam a mérnöki címet adományozták neki és az egyik főiskolai internátus Mirko NeSpor nevét viseli. GREK IMRE Az eltűnt idő varázslója AUGUSTE RENOIR, 1841. II. 25 - 1919. XII. 17 N

agy művész volt és szerencsés emberi Életében csak a szépet és jót látta. Szerette az életet, az embereket. Hitt bennük, és — valóban szerencsés volt — sohasem csalatkozott bennük. Pedig tizenhárom éves korában egy porcelánfestő műhelyé-, ben inaskodik. A porcelán-nyomás feltalálása után, amikor a nagy gyárak tönkretették a kis műhelyeket, ő is az utcára került. Renoir nem hagyja el magát. Legyezőket és függönyöket díszít feltűnő ügyességgel és hitetlen szorgalommal. Boucher, Fragonard és Watteau műveit másolja. Szűkösen él, de mégis beiratkozik a Szépművészeti Akadémia festőiskolájába. Itt a svájci Gleyre műtermébe kerül. És rövidesen az impresszionisták legnagyobb figurális festője lesz. Gleyre-nél megismerkedik Sisley-vel, Monettel, megragadja őt az impresszionisták szikrázó plein airje és a kontúrokat oldó festésmődjuk. Első önálló képein még erős Courbet és Corot hatások fedezhetők fel, ami nem véletlen. Hiszen mind a kettő az impresszionizmus előfutára volt. Igaz, ő Manettől ós Monettől is tanult. Renoirra jellemző, hogy bármennyire is barátja, sőt bajtársa az impreszszionistáknak, nem válik tájfestővé. Renolrt az ember érdekli, a kor embere ... Egyre másra festi a szebbnél szebb portrékét, és jeleneteket, amelyekben ismerőseit, barátait örökít! meg. Megalkotja a Sisley házaspár, Chocquet vámhivatalnak és a Charpentier család arcképét, megfesti Jeanne Samary kisasszony, a Comedie Francaise színésznőjének elbűvölő képmásait. Ám remekműnek mondhatók a „Mezei út", a „Szerelmesek", az „Esernyők" és az „Evezősök reggelije" című festményei, no meg a „Páholy", ahol már felragyognak a csodálatos renoiri gyöngyház-színek is. Egy letűnt kor varázsát rögzítette vásznaira Piere-Auguste Renoir, egy olyan elsüllyedt körét, amelynek nyomát hiába is kutatta Marcell Proust. Igaz, hogy Renoir lényegében csupán az érem csillogó oldalát mutatja meg az utódoknak, mivel őt magát sem érdekelte több. De nem szándékosan! Ocsak ezt látta, őt csak ez érdekelte. Neki sohasem voltak problémái, vagy programjai. Számára csak a szépség létezett. A negatívot nem tudta meglátni, s ezért nem is fedezhetünk fel képein olyan torzítást, mint ToulouseLautrecnél vagy még Degasnál ls! Renoir még az impresszionisták programját is terhesnek, nyűgnek vélte — elszegényítőnek. Ezért is szakított velük, akárcsak a plein air korszakkal. Most már csak műteremben dolgozik és festi aktjait, megalkotja a női test festői apoteózisát. Sem előtte, sem utána nem festették meg a meztelen nőt olyan szépnek, kívánatosnak — mégis minden erotika nélkülinek. Későbben a Földközi-tenger partján telepszik le, ahol megejti őt az örök mediterrán tavasz és palettáján felzeng a görög antik dicshimnusz! Renoirnak ez az időszaka a tenyeres talpas, nehézkes, a termékeny földanyára emlékeztető Vénuszok korszaka, az újra felfedezett antikáé, amelynek csúcspontját Renoir fiatal barátja, Maillol a szobrász jelenti majd. Auguste Renoir nagy művész volt, még akkor is, ha sokszor behódolt kora ízlésének és kiszolgálta megrendelőit! ötezer festménye és rajza között azonban mindig találunk vagy ötszáz remekművet, amelyek minden divatot átvészelve a művészet halhatatlanságát hirdetik. —si— • MADÁCH KIÁLLÍTÁS nyílt meg Varsóban a Teatr Polski előcsarnokában. A Madách emlékesten, a Teatr című színházi hetilap főszerkesztője ismertette az író életét és munkásságát. • DÉSI-HUBER ISTVÁNRÓL rövidfilm készült Budapesten Kolonits Ilona forgatókönyve alapján. • A MAGYARORSZÁGI művelődésügyi minisztérium Javaslata szerint az új budapesti Nemzeti Színház nézőtere 1200 személyes lesz. A nyilvános tervpályázatot — amelyre néhány külföldi tervezőt is meghívnak — 1965 elején írja ki a Magyar Építőművészek Szövetsége. • A VATIKÁN kiadja Galilei életrajzát. A római katolikus egyház ezzel a lépésével hozzá akar járulni Galileo Galilei világhírű olasz csillagász rehabilitációjához. A bányászok táplálkozásáról A Járási Közegészségügyi és Járványtant Állomás felülvizsgálta a prievidzai járásban dolgozó bányászok és bányásztanoncok táplálkozását

: A nyert tapasztalatokból és tanulságokból merítünk, hogy az időszerű problémákkal megismertessünk mindenkit, aki a bányászdolqozók táplálkozását kedvezően befolyásolhatja. Tudjuk, igen sok tényező működik közre a bányászlakosság élelmiszerrel latása, a bányászok élelmezése és egyéni táplálkozása biztosításában. Itt az őstermelőkre, az áruszállítókra, az étkezdék és a boltok dolgozóira, depl. az árszabályozó szervekre, a bányászfeleségekre és más tényezők eegész sorára is gondolunk. Legfontosabbnak azt tartjuk, hogy az illetékesek tisztában legyenek azzal, a bányász nem táplálkozhat úgy, mint a többi dolgozó. Munkája, amelyet a jöld alatt végez, a szervezet különleges megterhelését jelenti. A szervezetet nem lehet „becsapni" A bányász szervezetének legalább 400 kalóriára van szüksége. (A kaló. riaérték nem fejezi ki az egyes tápelemek értékét.) Csak a túlnyomórészt gépesített bányamunkánál csökkenthető a kalóriaérték 3500-ra. A szervezetnek ezenkívül 150 gramm fehérjére, 185 gramm zsiradékra, 68Q gr szénhidrátra, 100 mg mészre, 25 mg vasra, 8000—10 000 nemzetközi egység A vitaminra, 2,5 mg B1 vitaminra, 2,8 mg B2 vitaminra és 100 mg C vitaminra van szügsége. Fontos ezt tudnunk a bányásztanulók táplálkozása szempontjából ls. A nehéz testi munkát végző, fejlődő szervezetnek napi 4151 kalóriára, 151 gr fehérjére, 122 gr zsiradékra, 638 szénhidrátra, 1289 mg mészre, 20,32 mg vasra van szüksége. E táplálkozási elemek mindegyikének megvan a jelentősége, s íha valamelyikben hiányt érez a szervezet, ez nemsokára az ember egészségi állapotán, munkábírásán, teljesítőképességében, eredményein tükröződik. A bányász táplálkozását csak akkor tarthatjuk megfelelőnek, lia egyénileg beszerzett és az üzemi étkezdékben fogyasztott tápláléka együttesen legalább megközelíti a fenti értékeket. Ez úgy biztosítható, ha a bányavállalatok vezetősége és a szakszervezeti bizottságok az orvosokkal és más szakemberekkel karöltve hétről-hétre figyelemmel kísérik az üzemi étkezdékben az étlapok összeállítását, az ételek változatosságát, mennyiségét, Izét, zamatát stb. A bányászok étlapján szerepelnie kell a tejnek, a zöldségnek, és a gyümölcsnek ls. Mit mutat a gyakorlat A bányászok táplálkozásában komoly hibák mutatkoznak. Nézetünk szerint mindenekelőtt az üzemi konyhák személyzetét kell átképezni, a bányászokat megfelelőbb táplálkozásra szoktatni, az üzemi konyhák normáit és az ételek árait szabályozni, a szolgálatok minőségén javítani. Ez az az út, amely a jövőben javíthat a helyzeten. De minderre sürgős szükség van, mert nemcsak az árak, hanem az üzemi konyhák főztjének minősége miatt is csak kevés bányász veszi igénybe szolgálataikat. A novákyi bányavállalat pl. minden módon meg szeretett volna szabadulni prievidzai konyhájától és át akarta adni a bányászok étkeztetésének gondját az Éttermek és Szállodák igazgatóságának. Ez az út helytelen. Inkább azzal kellene foglalkozni, hogy sok bányász kedvenc eledele, a lecsó, miért ehetetlen, egyszer keserű, egyszer túlcsípős. Sokszor vagyunk tanúi annak, hogy a munkába induló vagy a hazatérő, kiéhezett bányász csaknem érintetlenül tolja félre levesét vagy a második fogás javát ís. A konyhák alkalmazottainak rendesen és ízesen kell főzniük. Azonban néhány jó szakács igyekezete önmagában véve igen keveset ér. Egy ellenőrzés alkalmával például kitűnt, hogy reggelihez a vajat mérleg nélkül adagolták. Persze, a bányász rovására, nem a maguk kárára tévedtek. Nem tarthatjuk normális helyzetnek, hogy az egyik ellenőrzött héten a prievidzai üzemi konyhában átlagszámban csupán 109-en reggeliztek, 262-ten ebédeltek és 154-en vacsoráztak. A sok száz, családjától távol élő bányász hol reggelizik? Van, aki hazulról kapja vagy hozza az ételt — de tudjuk, mi szokott a „hazai" sorsa lenni, közösen eszik meg. Aztán, amíg elég a pénz, bevásárolnak a boltban vagy a -büfében, legtöbbször nem azt, amire valóban szükségük lenne. Füstölt hús, cukorka, nápolyi, csokoládé, kaszinótojás, halsaláta, cukrászsütemény stb., ez általában a büfében bevásárló bányász délelőtti tápláléka. Egy kiadósabb tízórai ára 5—8 korona, beleértve az elengedhetetlen sört is. A bányavállalatok adminisztratív dolgozói figyelmeztettek bennünket a legényszállások fokozott energiafogyasztására: a bányászok villanymelegítőn konzerveket melegítenek fel. Nem éppen megfelelő a családi körben étkező bányászok táplálkozása sem. Erről a tájékozódó jellegű beszélgetések adnak képet. Itt sem ritkaság, hogy az emberek elhanyagolják a reggelit {leginkább a korai felkelés és utazás miatt) s már a műszak kezdetén fáradtak. A családban nem tudják, mi a megkülönböztetett táplálkozás, ugyanazt a táplálékot kapják s ugyanoly mennyiségben a bányászok, mint gyermekeik, feleségük, szüleik, más foglalkozásban működő, kisebb testi megerőltetésnek kitett hozzátartozóik. Hozzájárulnak ehhez a táplálkozási népszokások, amelyek tájanként eltérőek, de hasonlóak abban, hogy az élelmiszerek tápértékét csökkentik (pl. a sokszorosan felmelegített káposzta). Felülvizsgáltuk a bányásztanulók táplálkozását is. Ez megfelelőbb. Bizonyos hibák azonban itt is mutatkoznak. A tapasztalat azt mutatja, hogy tavasszal szegényesebb a táplálkozásuk, mint a nyári és az őszi hónapokban. A táplálék kalóriaórtéke megfelelő, de a kalóriák túlnyomó részét zsiradékból nyerik, a fehérjék rovására. Mind a fiataloknál, mind pedig a felnőtteknél sokat segítene a tej és a tejtermékek fokozott fogyasztása. Azonban ez idén e téren sem volt minden rendben. Nyáron hasmenésre panaszkodtak pl. a pótori bányászok, akiknek lehetőséget nyújtottak a fokozottabb tejfogyasztásra. A prievidzai járásban pedig már az őszi hónapokban, szeptember-október folyamán panaszkodtak a bányászasszonyok: „Összefut a tej, ha fel akarjuk forralni". Mostanában a meszes tojás minősége rossz, félve ütik fel az emberek és bosszankodnak: „Már tojást sem tudunk becsületesen konzerválni?" A javaslatokból A bányász szívesen eszik napontj többször kisebb adagokat. Az orvoi vizsgálat bizonyítja, hogy napi há romszori táplálkozással nem is tu4 elegendő tápértéket szervezetébe juttatni. Ajánlatos lenne részükre a napi ötszöri-hatszori étkezés: kiadósabb reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora és egy könnyebb második vacsora. A kiadósabb reggeli vizsgálataink alapján a megkívánt 1000 kalória helyett átlag csak 714-t tartalmaz, da csak a táblázat szerint, mert a valóságban ez csupán 526,55 kalória. Az üzemi konyhában étkező bányászok naponta háromszor, a bányásztanulók napi négyszer étkeznek. Az orvoskutatók azt javasolják: találjanak módot arra, hogy a bányász négy órával a munkakezdés után meleg ételt, mondjuk levest kapjon. A javaslatról egyelőre hallani sem akarnak az illetékesek és megvalósíthatatlannak tartják. Pedig érdemes lenne gondolkozni ezen, mert a meleg ételtől új erőre kapna a bányász és értékesebb lenne teljesítménye is. Várható-e j'avulás? A bányászok táplálkozásának kérdését az orvosok jelentései alapján a bányász-szakszervezet kerületi szerve részletesen megtárgyalta. Első fontos ihatározata: eltávolítani az üzemi konyhák hiányosságainak okait, megszigorítani az üzemi konyhák ellenőrzését az élelmiszerek adagolását és növelni a konyhák személyzetének szakmai tudását. A novákyl bányavállalat első intézkedései közül megemlítjük, hogy hetenként ellenőrzik az étlapok összeállítását, az elkészített ételek minőségét, és a súlyhiányért szigorúan felelősségre vonják a hiány okozóit. A bányaipar vezető személyiségei egyetértenek azzal, hogy az áprilisi intézkedésekre szükség volt. A bányászok táplálkozásán javítani kell s mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy üzemi étkezdéikkel elégedettek legyenek. Bányászaink ezt megérdemlik. Dr. Sz. Gy, S mondd, mit érlel... A kassai Oj Nemzedék irodalmi színpada napokban nagy sikerrel mutatta be a színai kultúrházban „S mondd, mit érlel" címen a József Attila életét én munkásságit bemutató irodalmi öszszeállítást. A másfél órás műsort Jőisef Jolán írása alapján állították össze. A szereplők közül ki kell emelni Czere Brigittát, aki az összekötő szöveget kitűnően mondta el. Bakay Géza nagyszerű, élményszámba menő szavalata aratott nagy sikert. Jú alakítást nyújtott még Varga Júlia, Szabö Éva. Linbach Antónia. Szőlősi Marika és Kató. A többi szereplők is dicséretet érdemelnek. JULIS JÁNOS SZŐ 4 % 1964- december 1

7»