Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-07 / 310. szám, szombat

Egyetlen nagy célunk — a kommunizmus (Folytatás a 3. oldalról) Ebben vannak a gazdasági fejlődés nagy kihasználatlan tartalékai. E feladatok megoldása lehetővé te­szi, hogy helyesen egyeztessük össze az egész társadalom érdekeit minden egyes termelő kollektíva és minden egyes dolgozó anyagi érdekeivel. Amellett, hogy következetesen meg­valósítsuk azt az elvet, amely szerint a dolgozóknak anyagilag érdekelve kell lenniük munkájuk eredményében, társadalmunkban erkölcsi ösztönzők is működnek, amelyek arra serkentik a dolgozókat, hogy munkájukban jobb eredményekre törekedjenek. A kom­munista építés feladatainak megérté­se, e feladatok gyorsabb megoldására irányuló törekvés a tömegek verse­nyét, a munkához való kommunista viszonyulás széles körű népi mozgal­mát eredményezi. Ez, elvtársak, hatal­mas erő, amely meggyorsítja orszá­gunk fejlődését a kommunizmus felé. Országunknak egyre több élelmiszer­re és nyersanyagra van szüksége. E szükségletek növekedése parancso­lóan azt a feladatot állítja elénk, hogy le kell küzdeni a mezőgazdasági termelés elmaradottságát. Továbbra is növelni kell a befektetéseket a mező­gazdaságba, és a mezőgazdaságot gé­pekkel, műtrágyával ellátó iparágak­ba. Különösen nagy jelentőségű a kol­hozok és a kolhozparasztok anyagi érdekeltsége elvének teljesebb kihasz­nálása. Nem szavakban, hanem tény­legesen kell több jogot biztosítani a kolhozoknak és a szovhozoknak kö­zösségi termelésük megszervezésében és termelési terveik kidolgozásában. Helytelen lenne semmibe venni azo­kat a lehetőségeket, amelyek a kol­hozparasztok, munkások és alkalma­zottak háztáji gazdaságában rejlenek e dolgozók saját szükségleteinek fe­dezése szempontjából. Az utóbbi években e téren indoko­latlan korlátozásokat vezettek be, jól­lehet még nem értek meg a gazdasági feltételek egy ilyen lépéshez. Most hatálytalanítottuk az emiitett korláto­zásokat. A szovjet emberek jövedelmének nö­vekedése alapján fokozódik a keres­let a közszükségleti cikkek iránt, egy­re nagyobb igényeket támasztanak a közszükségleti cikkek minősége és sokfélesége iránt. Számolnunk kell ezzel, ki kell használnunk a tudomá­nyos és műszaki haladás összes lehe­tőségeit és vívmányait a tömegterme­lés továbbfeljesztésére és a fogyasz­tási cikkek olcsóbbá tételére. Országunkban továbbra is széles vonalon folyik a lakásépítés, javulnak a dolgozók lakásviszonyai. 1 Ezekről pártunk és kormányunk állandóan gondoskodik. Indokolatlanul kevés figyelmet szen­teltek eddig a kereskedelemnek és a lakosságnak szóló szolgáltatásoknak. Márpedig ezek azok a fontos népgaz­dasági ágak, amelyeknek a kapcsola­tuk közvetlen a dolgozók tömegeivel. Nagy anyagi eszközöket fordítunk a kereskedelem és a szolgáltatások fej­lesztésére. Ezeket az eszközöket azon­ban ésszerűen kell felhasználni. A lakosságot jobban, kulturáltabban kell kiszolgálni. Meg kell változtatni, elvtársak, a szolgáltatásokkal és ezsk dolgozóival szemben jelenleg fennálló felfogást. Ezek mind elsőrendű feladatok. Ter­mészetesen nem merítik ki teljesen azt, amit gazdasági téren tennünk kell. Mégis az a meggyőződésünk, hogy e feladatok megoldása elenged­hetetlenül szükséges pártunk prog­ramjának teljesítéséhez. Elvtársak! A kommunizmus anyagi-műszaki bá­zisának megteremtése, a kommunista társadalmi viszonyok kialakítása., az ember személyiségének sokoldalú ki­bontakoztatása lehetetlen a tömegek alkotó kezdeményezésének minden vo­nalon megmutatkozó fellendülése nél­kül, a szocialista demokrácia kifej­lesztése nélkül. Lenin azt tanította, hogy az űj társadalmat csak akkor lehet felépíteni, ha a dolgozók töme­gei maguk építik az államot, az új gazdaságot. E lenini irányvonal megvalósítására törekedve pártunk jelentős munkát végzett. Rendszerint széles körű jogo­kat és politikai szabadságjogokat biz­tosít a dolgozóknak. A párt és az állam éberen őrködik e jogok fölött, szigorúan betartja és betartatja a szo­cialista törvényességet. Kötelességünk, hogy határozottan küzdiünk a bürok­ratizmus és az üres fellengzősség el­len, síkra szálljunk azért, hogy va­lamennyi dolgozó fő célját a nép szolgálatában lássa. Mérhetetlenül megnőtt nálunk a munkások és parasztok politikai öntu­data és szakképzettsége, a szovjet ér­telmiség ideológiai érettsége és al­kotó ereje. A szovjet hatalom évei­ben országunkban a szakemberek óriási hadserege jött létre, amelynek tagjai tökéletesen értik dolgukat, és odaadó hívei a kommunizmus eszméi­nek. Meg kell becsülni ezeket az embereket, ismereteikre és tapasztala­taikra kell támaszkodni. Bátrabban közülük a legjobbakat kell kiemelni és vezető funkciókba állítani. Népünk büszkesége a szovjet Ifjú­ság, amelynek neveléséért és képzé­séért nem kímélünk se erőt se fá­radságot, és amely tevékenyen vesz részt a kommunizmus építésében. A kommunizmus építése minden szovjet embertől — munkásoktól, a mezőgazdaság dolgozóitól, a szovjet értelmiségtől — maximális energiát, kezdeményezést és öntudatot köve­tel. Minden egyes szovjet ember pol­gári kötelessége, hogy becsületesen dolgozzék a közjóért, a társadalom és az állam érdekeit saját érdekének te­kintse, szigorúan megtartsa az állami és társadalmi fegyelmet, magas fele­lősségérzettel, ke^deményezőképes­séggel és aktivitással rendelkezzék. Életünkben nincs nemesebb és ma­gasztosabb ügy, mint a szocialista hazánk, a nagy október hazájának szolgálata. Október zászlaja—a békéért és a szocializmusért folytatott harc zászlaja Elvtársak! A világ első szocialista államának megszületése nemzetközi viszonylat­ban új politika megszületését jelen­tette. Szocializmust, békét, szabadsá­got, a népeknek! — ezeket a jelszó­kat írta zászlaira október. A kommu­nista párt az egész szovjet nép híve az októberi forradalom ügyének és eszméinek. I A szovjet állam külpolitikáját annak szocialista jellege, a pártunk és né­pünk által kitűzött nemes célok és feladatok irányítják. Ezt a politikát a nagy Lenin alapozta meg. Ma a békéért, demokráciáért, nem­zeti függetlenségéért és a szocializ­musért folytatott harc frontja! min­den kontinensen végighúzódnak, s az Imperializmus egyik állást a másik után adja fel. Ennek a harcnak leg­fontosabb vívmánya a szocializmus világrendszerének létrejötte, s abban rejlik a világ forradalmi átalakulásá­nak egyik legfontosabb eredménye, amit október indított el. A Szovjetunió Kommunista Pártját és az egész szovjet népet a szocia­lista országokkal fennálló kapcsola­taiban a szocialista nemzetköziség el­vei, a testvéri barátság, együttműkö­dés, a kölcsönös segítség megerősí­tésére irányuló törekvés vezérli az egyes országok teljes egyenjogúságá­nak, önállóságának és az érdekek helyes összeegyeztetésének alapján, az egész baráti közösség érdekeinek megfelelően. A szovjet ország fennállásának 47. évfordulóját ünnepli. Más szocialista országok ebben az évbe n huszadik, vagy huszonötödik évfordulójukat ün­neplik. A hősi Kuba csupán nemrégi­ben lépett a szocialista útra. Mélysé­ges meggyőződésünk, hogy a történe­lem naptárában új fontos dátumok je­lennek meg, amelyek azt jelzik majd, hogy újabb országok és népek léptek be a mi közös szocialista családunk­ba. A szocialista építés bármilyen szakaszában legyen is egyik vagy má­sik ország, a szocialista világrendszer szabad egyenjogú népének társadal­mi, gazdasági és politikai baráti kö­zösségébe tartozik. Még 1920-ban, az Imperialista igát levetett különféle népek dolgozóinak testvéri szövetsége útját kijelölve V. I. Lenin rámutatott annak szükséges­ségére, hogy ez a népek közti kap­csolatokat a legteljesebb bizalom, a testvéri egység világos tudatossága, a teljesen önkéntes egyetértés alap­ján kell építeni. „Az Ilyen szövetséget — írta V. I. Lenin — nem lehet egyszerre meg­valósítani: érdekében Igen nagy tü­relemmel és óvatossággal kell eljár­ni, hogy ne ártsanak az ügynek, hogy ne keltsenek bizalmatlanságot, hogy eloszlassák azt a bizalmatlanságot, amelyet a földbirtokosok és kapita­listák Igájának évszázadai hagytak hátra..." (Lenin Műveinek 40. köte­te, 43. oldal.) A szocializmus a világrendszert al­kotó szuverén államok kapcsolataiban ennek a lenini végakaratnak a meg­valósítása még nagyobb jelentőséget nyer. Megvan minden objektív feltétel ahhoz, hogy a szocialista országok baráti közössége egyre jobban erősöd­jék. Népeinket az alapvető érdekek közössége egyesíti, nálunk egy típu­sú gazdasági alap van — a termelési eszközök társadalmi tulajdona. Nálunk egytípusú államrendszer van — a munkásosztály vezette nép ha­talma. Egy az ideológiánk — a mar­xizmus—leninizmus. Közösek az érde­keink a biztonság fenntartásában, a népek békéjének és biztonságának védelmében, a forradalmi vívmányok­nak az imperialista beavatkozásoktól való megvédésében. Egyetlen nagy célunk van — a kommunizmus. Természetesen az egyes szocialista országok figyelemmel kisérik az új társadalom más országokban folyó építésének tapasztalatait. Egyúttal úgy véljük, helytelen lenne egyik vagy másik pártnak és országnak a tapasztalatát más pártokra és orszá­gokra ráerőszakolni. A szocialista építés ilyen vagy olyan módszerei­nek, formáinak, eszközeinek megvá­lasztása minden egyes nép szuverén joga. Mi abból Indulunk ki, hogy a szo­cializmus építésének útjait illető sa­játosságok semmilyen mértékben sem akadályozhatják a testvéri szocialista országok barát! kapcsolatainak fej­lesztését. A szocialista építőmunka konkrét kérdéseiben vallott álláspon­tok helyességét véleményünk szerint a gyakorlatnak, az új társadalom épí­tésében elért eredmények hatékony­ságának kell eldöntenie. Nagy és hatalmas családot alkotnak a szocialista államok, amelyek örökre búcsút vettek a kapitalizmustól, és új, boldog életet biztosítanak a dolgozó emberek számára. A szocializmus vi­lága Európa és Ázsia beláthatatlan térségein sok ezer km-re terjed ki. Létrejött a szocializmus erődje az afrikai földrészen is. A szocializmus lelkesítő példaként áll sok afrikai nép előtt. Napról napra egyre erősebb, egyre kézzelfoghatóbb az a befolyás, ame­lyet a szocialista világ gyakorol az emberiség egész történelmi fejlődé­sére. Elvtársak! Hadd jelentsem ki erről az ünnepi emelvényről a minden szov­jet ember szivének oly kedves nagy nap előestéjén: a Szovjetunió Kom­munista Pártja és kormányunk szent kötelességének tartja, hogy mindent elkövessen a szocialista országok egy­ségének megszilárdításáért, a marxiz­mus—leninizmus és a proletár nem­zetköziség alapján. Ezt követeli a szo­cializmus és a kommunizmus lehető legsikeresebb építése valamennyi or­szágban, de ezt követeli közös nagy ügyünk világméretű győzelme is. Erősödjék hát a szocialista orszá­gok barátsága és egybeforrottsága! Elvtársak! Pártunk vallotta és vallja, hogy vál­tozatlanul támogatja az ázsiai, afri­kai és latin-amerikai népeknek az imperializmus és a gyarmati rendszer minden formája elle n vívott nemzeti felszabadító küzdelmét. Az SZKP — amint erre pártunk programja is rá­mutat — nemzetközi politikája egyik sarkkövének tekinti a gyarmati és fél­gyarmati igát lerázó népekkel kötött testvéri szövetségét. Az októberi forracjalom felébresz­tette a népek nemzeti öntudatát, s példátlan lendületet adott az idegen uralom ellen folytatott küzdelmüknek. V. I. Lenin előre látta, hogy „a szo­cialista forradalom nem csupán és nem is főleg az egyes országok for­radalmi proletárjainak saját burzsoá­ziájuk elleni harca lesz, — nem, ez a forradalom az Imperializmus által elnyomott valamennyi gyarmat és or­szág harca lesz, minden függő or­szág küzdelme a nemzetközi impe­rializmus ellen. (30. kötet, 138. oldal, oroszul)." Ma már mindenki látja, hogy a történelem e tekintetben is Lenin meglátása szerint alakul. Ha egybevetjük a világ két politi­kai térképét — az 1917 októberi és a mai térképet — akkor szemünk előtt már az első pillantásra teljes élességgel feltűnnek azok a kolosszá­lis változások, amelyek bolygónkon e történelmi Időszak alatt mentek végbe. Az első térképen csaknem egész Ázsia és Afrika a gyarmati hatalmak színeivel van bemázolva. Ma már e kontinenseken csaknem 60 ország fölött szuverén országok zászlai lobognak. Ml jól megértjük a felszabadult né­pek érzéseit és óhajalt, azt a törek­vésüket, hogy megszilárdítsák függet­lenségüket, s győzelemre vigyék az imperializmus és a gyarmati rendszer elleni küzdelmüket. Az imperialisták nem csekély erőfeszítéseket lesznek, hogy külön-külön mederbe tereljék az egyetlen forradalmi áradatba egy­befolyó szocializmust és nemzeti fel­szabadító mozgalmat. Ám a fiatal nemzeti államok népei egyre jobban felismerik, hol keressék valódi, meg­bízható barátaikat, és hol vannak azok a rosszakaróik, akik gyarmato­sító céljaikat álcázzák. A szovjet embereknek őszinte örö­möt szerez az, hogy a világpolitiká­ban fokozódik a gyarmati béklyók alól felszabadult országok szerepe. Az el nem kötelezett országok nemrég befejeződött kairói értekezlete szem­léltetően megmutatta eltökéltségüket, hogy végezzenek a gyarmati rendszer minden formájával, megőrizzék és tartóssá tegyék a békét, megszilár­dítsák az imperializmus ellen küzdő erők egységét. Mi egyek vagyunk az ázsiai, afri­kai és latin-amerikai országokkal ab­ban a meggyőződésben, hogy el kell törölni a föld színéről az utolsó gyar­mati rezsimeket is. Mindenütt, ahol kibontakozik a népek haŕca a külföl­di imperialista beavatkozás ellen — Cipruson és Kongóban, Délkelet-Ázsiá­ban és az Arábiai félszigeten, Latin­Amerika országaiban — a népek lát­ják, és a gyakorlatban ls érzékelik, hogy mi támogatjuk a nemzeti és társadalmi felszabadításért vívott igazságos harcukat. A népek felszabadításának kezde­tét jelentő október! forradalom nap­ián mi kijelentjük: Legyen örökké a múlté a kolonializmus gyalázata, él­jen minden nép szabadsága és füg­getlensége! A Szovjetunió folytatta és folytat­ja a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini politikáját. Ennek az a célja, hogy elhárítsuk a termonukleáris világhá­borút, az államok közötti vitás kér­déseket tárgyalások útján oldják msg, tiszteljék minden népnek azt a jo­gát, hogy önállóan válassza meg a neki tetsző társadalmi és állami rendszert, önállóan oldja meg az or­szága belső fejlődésével kapcsolatos kérdéseket. A békés együttélés politikája ala­pot ad az országok kölcsönös meg­értésére és kölcsönösen előnyös együttműködésének fejlesztésére, füg­getlenül a társadalmi rendszerekben mutatkozó különbségektől. A békés együttélés légköre ugyanakkor előse­gíti a felszabadító harc sikerét, a népek forradalmi feladatainak meg­valósulását. A szovjet emberek forrón óhajtják, hogy tovább enyhüljön a nemzetközi feszültség, hogy megoldódjanak azok az alapvető nemzetközi problémák, amelyektől a béke biztosítása, a né­pek biztonsága függ. Államunk azért száll síkra, hogy lépésről lépésre rendezzük a megoldatlan problémá­kat, megszilárdítsuk a békét. A Szovjetunió eddig is, most is ál­lást foglal a fegyverkezési hajsza megszüntetése mellett, a leszerelési egyezmény megkötéséért. Az Impe­rialista hatalmak politikája arra kény­szeri tette hazánkat, hogy erőfeszíté­| seinek összpontosításával nagyerejű rakéta- és nukleáris fegyvert teremt­sünk, hogy az megbízhatóan garan­tálja saját biztonságunkat ls, de ba­rátaink és szövetségeseink biztonsá­gát is. Mi azonba n hajlandók va­gyunk felszámolni a nukleáris fegy­vereket — sőt minden fegyvert —, ha ebbe más államok is beleegyez­nek. Szívósan harcolunk az általános és teljes leszerelésért, de olyan Intéz­kedésekért is síkra szállunk, amelyek — legalább kezdetben — korlátozzák a fegyverkezési hajszát. Mi termé­szetesen olyan egyezmények mellett is állást foglalunk, amelyek — mint a moszkvai atomcsend-szerződés — korlátozzák a nukleáris fegyverek to­vábbi tökéletesítésének lehetőségeit. Különböző javaslatok születtek ar­ra nézve, hogy a leszerelés, mely vo­natkozását kell jelenleg elsőrendű­nek tekinteni, vagy hogy milyen t>sz­szetételben és milyen szinten kell tárgyalni. Ami a Szovjetuniót illeti, véleményünk szerint az a legfonto­sabb, hogy előbbre jusson a leszere­lés ügye és kézzelfogható eredmények szülessenek. A világon bizonytalanságot keltő megoldatlan problémákhoz tartozik az európai biztonság és a németor­szági békés rendezés problémája. Az európai biztonság szavatolása el­sősorban azt jelenti, hogy sutba kell dobni a revansista doktrínákat és koncepciókat, el kell ismerni az Eu­rópa közepén kialakult helyzetet, azt a mindenki számára nyilvánvaló tényt, hogy két német állam létezik: a Né­met Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság. Nincs és nem Is lehet más alap az euró­pai béke biztosítására. Eddig ls, most is szót emelünk a NATO' „többoldalú erői" megteremté­sének tervei ellen, mert ezek meg­nyitnák a nyugatnémet Bundeswehr előtt a nukleáris fegyverekhez vezető utat, síkra szállunk a nukleáris fegy­verek további elterjesztése ellen. Semmiféle idegen beavatkozást más népek és országok belügyeibe! — ez a Szovjetunió szilárd és világos ál­láspontja. Mindenki ismeri azokat az Intrikákat, provokációkat ós összees­küvéseket, amelyeket szakadatlanul szőnek a forradalmi Kuba ellen, a kubai nép azon joga ellen, hogy a maga módján rendezze be saját éle­tét. A Kuba elleni kirohanások jogos felháborodást keltenek, s Ideje, hogy ezeknek véget vessenek. El a kezek­kel a kubai forradalomtól! — ezt kö­veteli a szovjet nép, ezt követeli a föld minden becsületes embere. Eddig is azon voltunk, most Is azon vagyunk, hogy Tajwan újra egyesül­hessen hazájával, a Kínai Népköztár­sasággal. Erélyesen elítéljük a Vietnami De­mokratikus Köztársaság ellen Inté­zett provokációkat. Üdvözöljük Dél­Vietnam bátor népét, amely hősi fel­szabadító harcát vívja a korrupt nép­ellenes rezsim és az amerikai Impe­rializmus fegyveres beavatkozása el­len hazája békés újraegyesítéséért. Üdvözöljük Dél-Korea bátor népét, amely küzd az amerikai csapatok ki­vonásáért hazájának békés újraegye­sítéséért. E népek harca mélységesen Igaz­ságos küzdelem, s a győzelem az övék lesz. A ml politikánk: minden országgal a jó kapcsolatok és kölcsönösen elő­nyös együttműködés politikája, s év­ről évre javulnak kapcsolataink azok­kal az országokká), amelyek óhaju­kat erre nyilvánítják. Nagy jelentő­séget tulajdonítunk az üzleti kapcso­latok fejlesztésének, a főbb tőkés or­szágokkal való kapcsolataink erősíté­sének. A Szovjetunió hajlandó fejleszteni a szovjet—amerikai kapcsolatokat né­peink érdekéljen, a béke megszilár­dításának érdekében. A napokban hosszú lejáratú kereskedelmi egyez­ményt kötöttünk Franciaországgal. Mi szívesen fogadnánk más tőkés orszá­gok hajlandóságát is, hogy bővítsék a hozzánk fűződő kölcsönösen elő­nyös kereskedelmi kapcsolataikat. Kétségkívül kínálkoznak lehetősé­gek arra, hogy továbbfejlesszük kap­csolatainkat Angliával, Olaszország­gal, a Német Szövetségi Köztársaság­gal, Japánnal és más államokkal. A békés együttélés politikájának megvalósításában a szocialista közös­ség országainak erejére támaszko­dunk, egyszersmind a független ál­lamok és az összes békeszerető erők békevédelm! akcióira is építünk. A nagy néptömegek minden ország­ban a béke megszilárdítását és a nemzetközi együttműködés fejleszté­sét követelik. A minapi amerikai vá­lasztások meggyőzően mutatták, hogy az amerikai nép többsége is szívügyé­nek tekinti a béke érdekeit, torkig van a hidegháborúval. Az amerikai ultrák veresége jó lec­ke a kalandorpolitika, a reakció minden hívének okulására. Hagyományos és változatlan az az Irányvonalunk, hogy jószomszédságot és baráti kapcsolatot tartsunk fenn Indiával, Finnországgal, Afganisztán­nal, Iránnal, Törökországgal, a skan­dináv országokkal és a Szovjetunió többi szomszédaival. A jelenlegi nemzetközi helyzetben — annak minden bonyolult és ellent­mondásos Irányzatával — számunkra vezércsillagként mutatják ez utat a külpolitika lenini elvei. Ez a politika következetes az elvi álláspontok vé­delmében, mélységesen felelősségtel­jes a népek sorsát érintő legfonto­sabb világpolitikai kérdésekben, haj­landó tárgyalásokra és megegyezések­re, rugalmas a gyakorlati kérdések megoldásában. Pártunk — mint a többi marxista­leninista párt — abból indul ki, hogy a jelenlegi feltételek között nem el­kerülhetetlen a világháború. Mély meggyőződésünk, hogy a vi­lágháborút el lehet hárítani a szo­cialista államok, a nemzetközi mun­kásosztály, a gyarmati igától meg­szabadult népek és a békét védő ösz­szes egyéb erők közös harcával. A világbékét lehet biztosítani. Ám sohasem feledkezzünk meg ar­ról, hogy a világon működnek agresz­szív erők ls. Ezek érdeke, hogy fehér izzásba hozzák a nemzetköz! légkört. Nemzetközi válságok kialakítása, a fegyverkezési hajsza fokozása, a vi­lág háborúba taszítása — minden olyasmi, amiből közvetlen hasznot akarnak húzni. A népek csaknem min­dennap kénytelenek beleütközni ezek­nek az erőknek a tevékenységébe. A Szovjetunió éppen ezért nem ve­szíti el éberségét. Hatalmas fegyvereink vannak. Ezek garantálják a Szovjetunió és a több! szocialista ország biztonságát. Mind­addig, amíg nem jön létre a leszere­lésről szóló egyezmény, magas szín­ien tartjuk védelmi készségünket. A kommunizmus nagy vívmányait őrzik a ml bátor és dicső fegyveres erőink. Kipróbált hadvezérek és kor­szerűen jól kiképzett tisztek állnak fegyveres erőink élén. Hadseregünk a béke hadserege. A szovjet nép sze­reti, és gondoskodással övezi hadse­regét. Dicső hadseregünk pedig híven szolgálja népét, éberen őrzi a nép al­kotó munkáját. Becsület és dicsőség a szovjet fegy­veres erőknek! Következetes és változatlan a Szov­jetunió általános külpolitikai Irány­vonala. Ezt pártunk legutóbbi kong­(Folytatás az S. oldalon) üj SZÖ 4 * 1964. november %, V,

Next

/
Oldalképek
Tartalom