Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-01 / 304. szám, vasárnap

A kölcsönös előnyök alapján ... A szovjet-francia kereskedelmi egyezmény visszhangja Moszkva (ČTK) — A moszkvai Pravda tegnapi számában közölte párizsi tudósítója beszélgetését Patolicsev külkereskedelmi miniszterrel, aki e napokban írta alá a Szovjetunió és Franciaország első hosszúlejáratú kereskedelmi egyezményét. A miniszter többek között kijelentette, hogy a írancia kereskedelmi körök képviselői jelentősen hozzájárultak a tárgyalások kedvező légkörének kialakulásához A Szovjetunió képviselői Párizsban több ízben tárgyaltak francia bankemberekkel és nagy ipari cégek vezetőivel. E beszélgetések folyamán az volt a benyomásuk, hogy francia partnereik örömmel látják a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok ki bontakozását. Patolicsev miniszter véleménye szerint a két ország közötti áruforgalom a múltban, de ez idén sem volt kellő arányban a Szovjetunió és Franciaország gazdasági, valamint külkereskedelmi lehetőségeivel. A most aláírt egyezmény — hangsúlyozta Patolicsev miniszter — létrehozta a két ország kereskedelmi kapcsolatai lényeges kibővítésének szilárd alapját. A Szovjetunió elsősorban kőolajat, kőolaj-termékeket, s az eddiginél jóval több gépet s egyéb műszaki berendezést szállít Franciaországnak. A Szovjetunió A nagy Október 47. évfordulójára készülő Szovjetunió eddigi sikerei közé tartozik a fegyveres erők nagyszabású korszerűsítése is. A szocialista vívmányok őrségén áll a legújabb mintájú tengeralattjáró is, amelyet fenti képünkön mutatunk be. (CTK—TASZSZ felvétele) vegyipara gyors ütemű kiépítése érdekében műtrágyagyárak, mezőgazdasági vegyi üzemek és könnyűipari üzemek berendezéseit vásárolja — hosszúlejáratú kölcsönre — Franciaországtól. Patolicsev miniszter hangsúlyozta, hogy a most aláírt rendkívül fontos egyezmény is kidomborítja a szovjet —francia diplomáciai kapcsolatok felvétele 40. évfordulójának jelentőségét. Az 1965. január 1-én érvénybe lépő egyezmény értelmében jelentősen kibővül a két ország közti árucsere — írja az Humanité. Az egyezmény új piacokat teremt a francia gépipar számára és emellett biztosítja a francia gazdaság kőolajszükségletének fedezését. A francia kormány a tárgyalások során beleegyezett: 1,8 milliárd frank értékű hitelt nyújt. Az összeget hét éven belül kell visszatéríteni. Az Aurore és a Figaro megjegyzi, hogy ezt a tényt Washington és Bonn nagyon kedvezőtlenül fogadta. Buteflika Párizsban Párizs (CTK) — Abdul Aziz Buteflika, Algéria külügyminisztere, aki Franciaországban tartózkodik, látogatást tett Dc Gaulle elnöknél. A Francé Presse hírügynökség jelentése szerint Buteflika átadta De Gaullenak Ben Bella algériai elnök személyes üzenetét. Buteflika, a De Gaulle-nál tett látogatása előtt Jean de Broglióval, az algériai kérdésekkel foglalkozó francia államtitkárral tárgyalt. Újra kísért a revansizmus Bonn, (CTK) — A Kitelepítettek Szövetsége, a legnagyobb nyugatnémet revansista szervezet programnyilatkozatot adott ki, mely összefoglalja a legreakciósabb nyugatnémet körök követeléseit. A Kitelepítettek Szövetsége újból a külföldi igazgatás alatt álló területek „visszacsatolását" követeli. A revansista szervezetek vezetői a második világháború után meghatározott határok felülvizsgálását akarják. A nyugatnémet főiskolákon és alsóbb iskolákon a Kitelepítettek Szövetségének szellemében kell nevelni a , fiatalságot, — követeli 3 program. A programot továbbították a Nyugatnémet kormányhoz és a szövetségi országgyűlés valamennyi parlamenti csoportjához. PROVOKÁCIÓ KÉSZÜL KUBA ELLEN Mexikó (CTK) — A Prensa Libre mexikói hetilap „Kuba veszélyben van" címmel cikket közölt egy újabb Kúba-ellenes agresszió előkészületeiről. A lap hangsúlyozza, hogy az utóbbi hetekben az FBI, a CIA' számos ügynöke és sok kubai ellenforradalmár érkezett az amerikai államokba, s ott katonai kiképzésben részesülnek. Többet közülük az amerikai hadseregben bujtogató tevékenységre képeztek ki. A Yucatán-szorosban számos csapatmegmozdulást észleltek. Az ellenforradalmárok csapatai Nicaraguában ós Costa Ricában titkos támaszpontokon összpontosulnak. VÁLASZTÁSOK PAKISZTÁNBAN Karácsi (CTK) — Pakisztánban tegnap megkezdődtek a választások, melyekben 45 millió választó vesz részt. Ebben a menetben 80 000 tagú testületet választanak meg, amely márciusban az új elnököt és júniusban Nyugat- és Kelet-Pakisztán, parlamentjének képviselőit választja majd. A választótestület tagjai egyúttal a községi tanácsok tagjai is. Az elnöki hivatalra két jelölt van: Ajub Khan Pakisztán eddigi elnöke, ós Fatima Dzsinnah, Dzsinnah prédikátor testvére. Ajub Khan 1958-ban, katonai fordulat után került hatalomra. Fatima Dzsinnah az ellenzéki pártok koalíciójának jelöltje. Megválasztása esetén parlamenti rendszer bevezetését, demokratikus jogokat, sajtószabadságot ígér. A bolíviai zavargások egyre nagyobb arányokat öltenek. A rohamsisakos rendőrök az orurui rendőrfőnök székhelyét őrzik. (CTK felv.) További támadás esetén Kambodzsa visszavág A nemzetgyűlés, a királyi tanács és a kormány nyilatkozata New York (CTK) — Sambath kambodzsai külügyminiszter elküldte U Thanl ENSZ-főtitkárnak a kambodzsai nemzetgyűlés, a királyi tanács és a királyi kormány közös nyilatko zatát azokról az intézkedésekről, me lyeket Kambodzsa az amerikai és dél vietnami fegyveres erők újabb agresz szív akciói esetére kilátásba helyez A nyilatkozat hangsúlyozza, ha az amerikai és dél-vietnami fegyveres erők újabb provokációt valósítanak meg Kambodzsa ellen, a khmer fegyveres erők ellencsapással válaszolnak a támadóknak és Kambodzsa azonnal megszakítja diplomáciai kapcsolatait az Egyesült Államokkal. Ebben az esetben elismeri a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányát és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontot tekinti majd a dél-vietnami iiép képviselőjének. A nyilatkozatot közzétették az ENSZ székhelyén, mint a Biztonsági Tanács hivatalos dokumentumát. BEN BELLA algériai elnök fogadta azt a szovjet párt- és kormányküldöttséget, mely S. R. Rasidovnak, a Szov jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége tagjának vezetésével részt vett az algériai forradalom 10. évfordulójának ünnepségein. (CTK) BALTAZAR CASTRO szenátor, a Nemzeti Népi Élcsapat párt elnöke látogatást tett Eduardo Freinál, a jövendőbeli chilei elnöknél. Frei Castro kérdésére válaszolva kijelentette, amint betölti az elnöki hivatalt, arra fog törekedni, hogy Chile felújítsa diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatait a Szovjetunióval. (CTK) MIROSLAV KADLEC, Csehszlovákia új athéni nagykövete átadta megbízólevelét Konstantin görög királynak. Ez alkalomból tartott rövid beszédében hangsúlyozta, hogy a görög-csehszlovák kapcsolatok tovább fejlődnek, és megvannak a feltételek további elmélyítésükre. (CTK) AZ ECUADORI katoňai junta megbízta a belügyminisztert, hozzon határozatot a politikai foglyok szabadon bocsátásáról. A belügyminiszter kijelentése szerint a foglyokat csak akkor bocsátják szabadon, ha ígéretet tesznek, hogy mindaddig nem kapcsolódnak be a politikai életbe, amíg a katonai kormány lesz uralmon. (CTK) PÉNTEKEN reggel érkeztek az NDK fővárosába az első nyugat berlini vendégek, akik az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus szeptember 24-i egyezménye alapján kaptak látogatási engedélyt. (CTK) A MISSOURI állambeli, St. Louisban fehérek csoportja megtámadott négereket. Az összetűzésben kb. 50-en vettek részt. Hárman megsebesültek, 13 személyt a rendőrség őrizetbe vett. BONNIBAN bejelentették, hogy von Hassel bonni hadügyminiszter november 10—18-án az amerikai hadügyminisztérium képviselőivel fog tárgyalni Washingtonban. így Hassel lesz az első nyugatnémet miniszter, aki az elnökválasztások után az Egyesült Államokba látogat. (CTK) WILKINS, az amerikai színes bőrű lakosság egyenjogúságáért küzdő szövetség titkára kijelentette, hogy az ez évi elnökválasztásokon kb. 6 millió néger vesz részt. (CTK) AZ OLASZ szenátus a kormánytöbbség pártjainak szavazataival jóváhagyta a bevételi adók 3,3—4 százalékkal való emelését. A szenátus szeptember 24-i ülésén, a szenátus jóváhagyta a kommunista képviselők határozatát e törvény ellen, s így a kormány vereh séget szenvedett. (CTK) AZ UNESCO közgyűlése a végrehajtó tanács ajánlatára felvette Zambiát az UNESCO tagállamai közé. 'LŐCSEI ZOLTÁN KANADAI LEVELE fiz Egyesült Államok beözönlése Kanadába K, • anada nem lesz az Amerikai Egyesült Államok 51. állama — jelentette ki Pearson miniszterelnök. Ivlajd hozzáfűzte: „Ha az amerikaiak a fenyegetés politikáját választják, akkor gondoljanak arra, hogy húsz millió dollár értékű befektetésük van Kanadában, amiből továbbra is profitot akarnak húzni". A kanadai miniszterelnök fenti kijelentése meglepő, hiszen mindezt ugyanaz a Pearson mondotta ,aki az Egyesült Államok kiszolgálását tűzte zászlajára, amikor a miniszterelnöki székbe került. Az, hogy Pearson mégis ilyen kijelentést tett az amerikai tőke behatolása okozta súlyos gazdasági helyzet további rosszabbodására enged következtetni. Öt év alatt 143 kanadai vállalatot vásároltak fel az amerikaiak A második világháború befejeztével indult meg az amerikai dollárinvázió, amellyel megkezdődött Kanada gazdaságának amerikai igába hajtása. Az amerikaiak térhódítása olyan rohamos volt, hogy a Kanadai Nemzeti Bank elnöke már 1960-ban kénytelen volt kijelenteni: „A világon nem létezik még egy fejlett gazdasággal rendelkező ország, amelyet olyan nagy méretben uralna idegen tőke, mint Kanada". A bank elnökét hasonló kijelentései miatt természetesen leváltották, de ez nem változatott a tényen. Sőt a helyzet annyira rosszabbodott, hogy mindezt ma már Gordon, Kanada pénzügyminisztere is megerősíti. „Ha az amerikai tőkebehatolás az eddigi ütemben folytatódik, jélő, hogy a gazdasági függetlenség teljes elvesztését az ország politikai függetlenségének elvesztése követi majd" — mondotta a problémáról a kanadai pénzügyminiszter. A tőkebehatolásra jellemző a következő adat: az elmúlt öt év alatt 143 kanadai cég került külföldi befektetők kezébe, közel 100 százalékban amerikai kézre. A polip karja mindehová elér Az Egyesült Államok tőkés körei mintegy polipként ragadják meg a legkülönbözőbb ágazatokban a döntő részvéoyköteget. Három évvel ezelőtt az egyes iparágakban a helyzet a következő volt: a földgáz- és petróleum feldolgozó ipar 69 százalékra idegen kézen volt, 60 százalékban amerikai. A bányászat és kohászat 59 százaléka idegen tulajdon — 52 százalék amerikai. A gépipar 52 százaléka volt külföldi kézen, 45 százalék az amerikaiakén. A vegyipar 52 százaléka, a mezőgazdasági gépgyártás 55 százaléka, az elektromos ipar 67 százaléka, az autógyártás 96 százaléka volt amerikai tőkések kezén 1961-ben. Ezek a számok azóta az amerikaiak javára és Kanada rovására változtak. Megjegyzést érdemel az a tény, hogy Kanadában két vasúti társaság van, és ebből is az egyik amerikai ellenőrzés alatt áll jCanadian Pacific Railway). Ezenkívül amerikai tőke uralja mindkét nagy távbeszélő társaságot, úgyszólván az összes olajfinomítót, megszámlálhatatlan biztosító társaságot stb. Ezenkívül olyan furcsaságokat is tapasztalhatunk a kanadai gazdasági életben, mint például azt, hogy Kanada 9 bankigazgatója egyben az Egyesült Államok tulajdonában levő vállalatok igazgatója is. Profit, profit, profit Ezt az óriási arányú tőkebehatolást az Egyesült Államokban „kereskedelmi társulásnak" nevezik. Milyen egyoldalú „társulás" ez, bizonyítja az az óriási profit, ami Kanadából az USAba áramlik. 1960-ban a tiszta nyereség 548 millió dollár volt, amely teljes egészében az Egyesült Államokba vándorolt. Ebben az összegben természetesen nincs benne az a pénz, amit újra befektettek. Nyilvánvaló, hogy Ilyen hatalmas profithoz csak úgy juthattak, hogy fokozottan kizsákmányolták Kanada munkásait és ásványi kincseit. Az amerikai tőkések ugyanis Kanadában dolgozó gyáraikból sokkal nagyobb hasznot zsebelnek be, mert itt a munkabérek alacsonyabbak, mint az USA-ban. Gyakran megtörténik, hogy az Egyesült Államokban egész gyártelepeket bezárnak és áttelepítik őket Kanadába. így került a kanadai Hamiltonba a „Studebaker" autógyár. Az amerikaiak tehát a munkaerőhöz és a nyersanyaghoz olcsón hozzájutnak, és az itt gyártott árut méregdrágán a kanadaiakkal vásároltatják meg. A Kanadában bányászott vasércet az USA 1,50—1,60 dollárért veszi meg tonnánként és az ebből készült árut 90—95 dollárért adja el ismét Kanadának. Ugyanígy van ez a papíriparban is: a New Brunswick keleti tartományban egy amerikai vállalat működik, amely innen elszállítja a papírgyártáshoz szükséges nyersanyagot és kész papirost hoz vissza. Ugyanakkor ebben a tartományban égető szükség lenne új munkaalkalmakra. A fent vázolt gazdaságpolitikának egészen groteszk kinövései is vannak: Például a kanadai emléktárgyak 90 százaléka külföldön készül. Az előbbiekből látható, hogy az Egyesült Államok tőkései, ha olcsó munkaerőre van szükségük Kanadában dolgoztatnak, viszont ha készárut drágán el tudják adni Kanadában, akkor olcsón kiviszik innen a nyersanyagot. Mindenképpen Kanada húzza a rövidebbet. Az idegen ellenőrzés napról napra növekszik 1962-ben a Kanadában befektetett idegen tőke az összes beruházások 69,5 százalékát tette ki. Ebből az öszszegből 60 százalék amerikai tőke volt. Az idegen tőkebefektetések aránya kedvezőtlenül növekszik, és ha ezt a folyamatot nem állítják meg, akkor — mint a Maclean folyóirat szakértői kimutatják — 1980-ban a ka nadai gazdaság 90 százaléka idegen ellenőrzés alá kerül. Már a kanadai kormány tagjai is kifejezték aggodalmukat a kedvezőtlen fejlődés miatt. Természetesen nem saját belátásukból, hanem azért Vannak, akiket megtévesztenek , ,,, Sokan nem látják a gazdasági öszszefüggéseket és hajlandók elfogadni azt a magyarázatot, „ha nincs amerikai tőke, akkor nincs munka sem". Az ilyen állítás alátámasztására a Timmins bányatelep esetét hozzák tettek így, mert egyre növekszik az fel. Ezt a bányát a közelmúltban beidegen behatolás elleni tiltakozások zárták, mert kimerült. Ennek folytán száma. Kanada Kommunista Pártja nagy munkanélküliség keletkezett, már 1947-ben, a nagy dollárbeözönlés Amerikai geológusok azonban újabb érclelőhelyeket tártak fel, ahol megindult a termelés, és ez enyhítette a munkanélküliséget. Kevesen látják, hogy ez csupán az érem egyik oldala. Jogosan feltehetjük a kérdést, miért nem képes Kanada arra, hogy safát maga aknázza ki gazdag ásványkincseit saját népe érdekében? Az amerikai milliomosok mosolyogva fogadják az ellenük irányuló tiltakozás sokat, és így válaszolnak: „Erre ti úgysem lennétek képesek, mert a pénz a mi kezünkben van." Kanadában igeri népszerű az ország függetlenségéről beszélni. E jó csengésű kijelentéseket PEARSON: Hé, az az én zsebem' JOHNSON: De az én kabátom! (A Toronto Star karikatúrája) kezdetén, figyelmeztetett rá, hogy hangoztatva azonban Pearson minisza kanadai-amerikai együttműkö- terelnök sem tudja elhesegetni a désben elsősorban Kanada érdekeit rémítő gondolatot: Kanada útja laskell szem előtt tartani. Ma már az san, de biztosan oda vezet, hogy az amerikai tőkebehatolás elleni harc tö. Egyesült Államok 51. tagállamává megeket, közgazdászokat, újságírókat, váljék. Ezt a veszélyt csak konkrét ellenzéki politikusokat mozgósít. T. tettekkel lehetne megakadályozni. Douglas képviselő, a parlament< ülé- Ezzel kapcsolatban érdekes kijelensén ki is jelentette: „Feltétlenül meg tést tett a közelmúltban Wonnacott kell akadályozni a további idegen professzor: „A nyugati féltekén Kuba tőke-behatolást, mert különben nem az egyetlen ország, amely teljesen beszélhetünk Kanada gazdasági füg- megoldotta az amerikai tőkebehatolás getlenségéről." problémáját". 19B4. november 1. * ÚJ SZÖ 3