Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-26 / 329. szám, csütörtök

VIKTOR PAVLENDA: EG MAGYARÁZZUK o népgazdaság új irányításának alapelveit VÁLTOZÁSOK Á NÉPGAZDASÁG TERVEZÉSÉBEN II. Előző cikkünkben rámutattunk ar­ra, miért szükséges az Irányítás mó­dosítása, milyen lehetőségekkel ren­delkezünk ennek megvalósítására, és életbeléptetésénél milyen problémák­ra számíthatunk. Az alábbiakban azzal foglalkozunk, milyen változást jelentenek az alap­elvek a népgazdaság tervezésében. Az átmenet az új Irányításra akkor lesz a leghatékonyabb, ha az irányí­tás szervezetében meglesz annak va­lamennyi természetes része. Képlete sen szólva, ez annyit jelent, hogy meglegyen az agy, a kéz, a láb, az Irányítási rendszer mozgékonyságé­nak feltétele. Ezt akkor érjük el, ha az irányítási rendszer a következő feltételekre tá­maszkodik: az újratermelési folyamat fő részeinek központi tudományos, tervszerű irányítása {főként tervezé­se); a gazdasági ösztönzők célszerű alkalmazása, amely lehetővé teszi a vállalatoknak az áru* ás pénzviszo­nyok maximális kihasználásán alapuló viszonylagos gazdasági önállóságát; az ágazatilag és területileg Indokolt irányító szervek tevékenysége. Az irányítás egészséges szervezeté­ből tehát annak egyetlen része sem hiányozhat, s valamennyi résznek az adott szervezethez mérten fejlettnek kell lennie. A vita folyamán mindenki hangoz­tatta annak szükségességét, hogy az „új gyereknek agya és keze" legyen. Néha azonban megfeledkeznek a „lábról", sőt egyesek azt fejtegették, hogy az irányítás ökonómiai rendsze­rének nem szükséges ökonómiai láb, és továbbra ls megmaradhat az admi­uisztréclós-utasításl alapokon. A szocializmusban a társadalmi fej­lődés ökonómiai tartalmát az a tör­vényszerűség határozza meg, hogy „minimális mennyiségű élő- és tár­gyiasult munka befektetésével a tár­sadalom számára maximális mennyi­ségű használati értéket nyerni". A szocializmusban ezért első helyre kerül a munka társadalmi célszerű­sége. Ebből adódik az az elsődleges feladat ls, hogy biztosítsuk a kifejtett munka társadalmi hatékonyságát. Eh­hez pedig a következők szükségesek: a) végzett munka társadalmi terve­zése fő arányokban; b) az áru- és pénzviszonyok társa­dalmi kihasználása, nevezetesen a munka tervezése és a munka társa­dnlmi célszerűségének ellenőrzése szempontjából; cj a munka társadalmi hatékonysá­gának elvén alapuló díjazási rend­szer. Csakis a három rész szerves és ra­cionális összekapcsolása hozza létre a szocialista népgazdaság hatékony fejlődésének, a szocializmus objektív előnyei érvényesülésének fő feltéte­lét. Ezeknek, és az előző következteté­seknek az elismerése annyit jelent, hogy megvan az Irányítás ökonómiai rendszere létrehozásának lehetősége valódi tartalmának megfelelően, anél­kül, hogy bármelyik oldala is csonkí­tást szenvedjen. Az irányítás előké­születben levő rendszere egészséges, életerős legyen, amely gyorsan kinövi majd természetes gyermekbetegségeit, és meghozza a kívánt eredményt. A népgazdasági tervezés helye az új irányításban Az Irányítás új rendszere a nép­gazdaság tervezéséből tndul ki, mint a szocialista gazdaságirányítás alap­jából. Az eddigi irányításhoz viszo­nyítva az új abban van, hogy a nép­gazdaság tervezését magas fokú köz­gazdasági tervékenységként értelmezi, és a népgazdasági tervet ökonómiai tervnek, az ökonómiai Irányítás esz­közének tartja, amely a népgazda­ságnak nemcsak egyszerűen mennyi­ségi, hanem minőségi fejlesztését, gazdaságunk Intenzív fejlődését is szem előtt tartja. Ez adja meg a népgazdaság tervezé­sének az eddigi gyakorlattól eltérő új tartalmi, módszerbeli és Szervezési szempontjait. A népgazdaság tervezésének új ér­telmezésével összefüggésben Indokol­tan felvetődik a kérdés: hogyan biz­tosítható a terv arányossága az irá­nyításban a szigorú központosítás, a direkt mutatók kiterjedt rendszere, a szétágazó adminisztratív ellenőrzés nélkül? Miképpen lehet biztosítani, hogy mindezek nélkül a fejlődés ne lépjen az ösztönösség útjára, ne tőr­Jen el a központilag meghatározott elvektől és feladatoktól? Próbáljunk szemléltetően válaszolni e kérdésekre. A szocialista gazdaság arányos fej­lődése lényegében kétféle módon biztosítható: aj a központi szervek kidolgozzák a népgazdasági tervet, s ezt összekap­csolják a részletes szétírással, a di­rekt mutatók aprólékos rendszerével, az adminisztratív ellenőrzés szerte­ágazó hálózatával. Ez az egyik lehetőség, amely az irányítás eddigi rendszerét jellemez­te. b) A megoldásnak azonban más le­hetősége ls van, s az Irányítás készü­lő új rendszere ezt tartja .szem előtt. Ebben az esetben a központi szervek kidolgozzák a tervet (az eddigi hely­zethez viszonyítva a terv kidolgozásá­ban ís változásokra kerül sor), és megvalósítását a gazdasági ösztönzők (ér, jövedelem, bér, hitel, kamat stb.) teljesebb kihasználásával biztosítják. Képletesen szólva: az első esetben a központi szervek nemcsak a válla­latok munkakörét határozták meg (a népgazdasági terv kidolgozásával), „nemcsak a pályát tűzik kl", ame­lyen az ökonómiai játszma történik, hanem részletesen előírják a válla­latok, vagyis a játékosok minden mozdulatát. Emiatt a játékban saját „Játéktudásukat" csak nagyon cse­kély mértékben érvényesíthetik. A második esetben alapjában más a helyzet. A népgazdasági tervből, mint alapvető tényezőből kell kiin­dulni, da a pályán a játékosok moz­gását, vagyis a terv keretében a vál­lalatok tevékenységét nem szabják meg részletes, direkt jellegű utasítá­sok — például, hogy a játékos mikor használja a kezét vagy a lábát — hanem hosszabb időre meghatározott, kötelező (szükség szerint változó) játékszabályok: árpolitika, bérpolitika, beruházási és hitelpolitika, a jövede­lemből, az alapokból, a hitelekből tör­ténő átutalások politikája. Természe­tesen minden játékosnak be kell tar­tania a szabályokat, de ezek kereté­ben valamennyi játékos maximálisan kihasználhatja képességeit, hogy a le­hető legjobb eredményt: a mérkőzés­ben a legnagyobb győzelmet érje el. Az ökonómiai játékban, mihelyt vala­ki — nevezetesen a vállalat — nyer, azáltal, hogy a társadalom számára ls előnyösen jár el, nincs vesztes, csakis győztes van. Leküzdik a sze­mélyes, a kollektiv és a társadalmi érdekek közti ellentmondásokat; te­hát győz az egyén is, a kollektíva ls, a társadalom ls. . A terv elkészítése, a terv fajtái A népgazdasági tervezés — öko­nómiai — értelmezésével összhangban kell lennie a népgazdasági terv kidol­gozásának is. Az Irányítás ökonómiai rendszeré­ben a tervezés feltételei: a) fel kell hagyni azzal a hagyo­mányos tervezési gyakorlattal, amely csupán a terv tengelyét: az acélt, a szenet, az energiát, a cementet, a be­ruházási építkezést tartotta szem előtt. A tervezésben a társadalom szükségleteinek összetételéből, és a gazdasági fejlődés erőforrásaiból kell kiindulni; b) a fejlesztés kevésbé Igényes vál­tozatából kell kiindulni, s a feladatok és a megoldások változatainak segít­ségével kell keresni a legjobb lehető­ségeket; c) a terv összeállításánál az egyes mutatók tájékoztató funkciójából kell kiindulni; d) ki kell dolgozni és kötelezően biztosítani kell a terv alapvető té­nyezőinek teljesítését: a korszerűsí­tés beruházásalt, a termelési ágak technikai színvonalának emelését, a munkaerő- és anyagmegtakarítást. A fentlek is bizonyítják, hogy az irányítás új rendszere a tervezésben a tudományos távlati tervezést tartja leginkább szem előtt. A távlati tervezés tudományossága a következő módon biztosítható: a népgazdaság és egyes ágai_ fejlesztési Irányzatainak hosszabb időre szóló kidolgozása; a hosszú időre (10—15 évre) szóló távlatok kidolgozása, és ennek alapján az Ötéves terv elkészí­tése, amely valamennyi gazdasági szerv végrehajtási tervének alapját képezi. A hosszabb időre terjedő távlati terv kidolgozása három szakaszban történnék: központi színvonalon a távlati kilátások első, lényegében tá­jékoztató jellegű tervezetét dolgoz­zák ki (a nemzeti jövedelem növeke­désének üteme, a nemzeti jövedelem felhasználásának alapvető arányai, a beruházások feltételezett terjedelmé­nek összetétele: építés, gép, behoza­tal-kivitel). A munka második szakaszéban a szakági szervek Is részt vesznek (fő­igazgatóságok, vállalatok, építés, ter­vezés). A szakigazgatóságok saját kö­rében a hosszabb időre szóló lehető­ségek több változatát készíti elő. En­nek alapján dolgozzák ki központilag a népgazdaság hosszú időre szóló táv­lati tervének második, komplett terve­zeté;. Ez is tájékoztató jellegű lenne, habár a munka súlypontját Itt a leg­megfelelőbb változat kiválasztása ké­pezi. A szakágazati igazgatóságok és a körzeti szervek ennek alapján ponto­sabbá teszik távlati elgondolásaikat. Létrejön a népgazdaság fejlesztése hosszú időre terjedő távllatának har­madik, komplett tervezete. A párt és a kormény szervei az Ily módon kidolgozott távlat alapján hagyják jóvá az első 5 (gyakorlatilag 7) évet, s létrejön az ötéves terv. Az ötéves terv magéban foglalná a népgazdaság egyes ágai fejlesztésé­nek technikai-gazdasági koncepcióját; az országos beruházási akciókat; a tudományos-kutatás területének leg­fontosabb feladatait; egyes ágazatok {tüzelőanyag, energetika) termelését; egyes, nem nagy számú, de a műszaki fejlődés és a kivitel szempontjából döntő jelentőségű termékek termelé­sének kitűzött feladatalt; a külkeres­kedelemmel kapcsolatos feladatokat (a kivitel és a behozatal mennyisé­ge); a közszükségleti cikkek termeié sét; a szakképzettség és a munkaerő' elosztás alapvető arányait és felada­talt, ez anyagi érdekeltség és a tartalékok alapvető előírásait. A végrehajtási terv a mindennapi irányítás alapját adná. Népgazdasági méretben egy évre dolgozzák ki, s ki­egészítenék az egy-két évre terjedő kilátásokkal. Tartalmilag ez az ötéves terv feladatainak konkretizálását je­lentené. Az évi tervek a népgazdaságban a pénzviszonyok összességét kifejező ál­lami költségvetéssel együtt hatnának. A népgazdaság tervezésének módszerei Az Irányítás ökonómiai rendszeré­ben a tervezés megköveteli a terv elkészítésének új (a mostanihoz vi­szonyítva) módszereit. Olyan módsze­rekre van szükség, melyek biztosít­ják. hogy már a tervben lefektessék a népgazdaság leghatékonyabb fej­lesztését. A gyakorlatban ez azt Je­lenti, hogy az eddigi mérlegmódszert „degradálni" kell, mint a népgazda­ság tervezési módszerének fő funk­cióját Helyét az optimális terv elké­szítésének módszerel foglalják el: a terv mérleg-felkészültsége biztosításá­val a sakktáblaszerű mérleg alkalma­zása; az optimális számítások beve­zetése (a hatékonyság mutatóinak kiszámítására); távlatilag pedig meg­fontolás tárgya az optimális népgaz­dasági terv teljes elkészítése. Az irányítás ökonómiai rendszerével összefüggésben a tervezés megváltoz­tatása természetesen nem történhet egyik napról a másikra. E változáso­kat a társadalom gondosan, főként káderszempontból alaposan előkészít­ve, csakis fokozatosan valóslhatja meg. Szombati számunkban következik: A GAZDASÁGI ÖSZTÖNZŐK SZEREPE ES HATASA. Új péküzem Kežmarokon nemrég helyeztek üzembe egy modern péküzemtet, amely 20 vagon liszt tárolására alkalmas. Üzemeltetése gombnyomásra működő, automatikus berendezések segítségével történik. Eltűntek a hagyományos fa­lapátok. A dagasztott tésztát gépi be­rendezés méri, továbbítja 45—50 per­cen belül a kemencék egyes szaka­szain át, ahonnan a barnára sült ke­nyér kerül ki a futószalagon. A pékség óránként tíz mázsa ke­nyeret, tehát naponként 240 mázsát képes előállítani, ami azt jelenti, hogy a szomszédos Sp. Nová Ves-i járás egy részének lakosságát is el­látja jó minőségű friss kenyérrel. (ikl Nogy ai érdeklődés iránta A pardubicei Priemstav dolgozói a napokban befejezték a trebiäovi élel­miszeripari kombinát kör alakú cu­kortárolójának építésé*. Ebben a 33 m átmérőjű építményben — a maga nemében első a szocialista államok­ban — mintegy 15 000 tonna cukrot lehet tárolni. E korszerű cukortároló nagy érdeklődést keltett a kapitalista államokban is. A batisiavai Magasépítő Vállalat Modrában fi] lakótelepet épít, amelynek 9 házában 240 lakás lesz. Az ú| lakótelep fűtőháza szolgáltatja majd a meleget a Pedagógiai Intézetnek és az óvodának is. Az A-blokkot a Jövő év márciusában, a B-blokkot pedig májusban adják át rendeltetésének. (Remp felvétele) Új formák és követelmények a pártoktatásban KÉT ÉVE jelent meg a CSKP Köz­ponti Bizottságának a párton belüli neveléssel foglalkozó határozata. Az eltelt idő bőven adott alkalmat arra, hogy ezt a határozatot érvényre jut­tassuk a mindennapi gyakorlatban. Célja mindenekelőtt az volt, hogy emeljük a pártoktatás színvonalát, nö­veljük hatékonyságát, gazdagítsuk tartalmát, közelebb vigyük a gyakor­lathoz, s ügyeljünk arra, hogy kielé­gítse a hallgatók nagy többségének érdeklődését. Ha ma visszapillantunk az eltelt két esztendőre, feltétlenül látnunk kell azt a kétségbevonhatatlan fejlő­dést, amelyet a párton belüli nevelés­ben éppen e határozat nyomán elér­tünk. A pártszervezetek többségében egyre inkább figyelembe vették a ter­melőmunka konkrét feladatalt, prob­lémáit, s a pártoktatással ls igyekez­tek elősegíteni teljesítésűket, megol­dásukat. A pártoktatásban nagyobb szerephez jutott a közgazdaságtan, a marxista filozófia, a nemzetközi mun­kásmozgalom sok-sok időszerű prob­lémája és Jelenlegi helyzete. A párt­bizottságok sokkal inkább tekintettel vannak a hallgatók érdeklődésére; új oktatási formákat, módszereket vezet­tek be és egyre jobban kerülik a for­malizmust. Mindez határozottan pozitív jelen­ség, csak sajnos nem eléggé általá nos. Sok helyütt ugyanis a határozat teljesítése nem volt ennyire követke­zetes. Egyes funkcionáriusoknak csak a formális változtatásokra terjedt ki a figyelme, s nem ritkán a munka könnyebbik részét választották. Az ilyen pártszervezetekben nem is vál­tozott lényegesen a pártoktatás. A BRATISLAVAI alapszervezetek nagy többségében ez idén is Jól, he­lyesen értelmezték a pártoktatás fel­adatait, teendőit. Mindenekelőtt meg­értették, hogy ma már nemcsak a pártoktatás általános színvonalának emelése a legfontosabb feladat, ha­nem az ls, hogy fokozzuk a párton belüli nevelés iránti érdeklődést, és emeljük a marxizmus—leninizmus ta­nulmányozásának színvonalát. Ez a követelmény főként abból adódik, hogy egyre növelnünk kell a tömegek aktív részvételét az időszerű felada­tok. és problémák teljesítésében, illet­ve megoldásában. Mire irányították a fő figyelmet? Először is: körültekintően, nagyobb gonddal szervezték meg a funkcioná­riusok ideológiai nevelését, és gon­doskodtak a gazdasági vezetők ideo­lógiai továbbképzéséről is. Szem előtt tartották, hogy aki Irányít, annak ne­velnie is kell. Tudták azonban, hogy a mai igé­nyeknek megfelelő pártoktatást nem szervezhetik meg a tömegszervezetek fokozottabb bekapcsolódása nélkül. Abból Indultak ki, hogy a Központi Bizottság határozata feladatul adta a pártszervezeteknek: gondoskodjanak a társadalmi szervezetek ideológiai-po­litikai nevelő munkája fejlesztéséről, színvonalasabbá tételéről. így történt, hogy bizonyos munkamegosztás jött létre az ideológiai nevelésben. Néhány üzemben, intézményben a pártszerve­zet felügyelete alatt alapfokú kört lé­tesítettek az FSZM műhelyszervezetei. Az SZNT földművelésügyi osztályán is alakult egy ilyen kör. Hallgatói pár­tonkívüliek, az adminisztrációban fog­lalkoztatott elvtársnők. Az előadások érdekességének, Időszerűségének tud­ható be, hogy ebben a körben Jó a látogatottság. A TÁRSADALMI SZERVEZETEK mel­lett működő alapfokú körök formai és tartalmi szempontból is élénkítet­ték a pártoktatást, Több az ötlet, na­gyobb a változatosság, fokozódik a népszerűség. A Nemzetközi Nőnap Üzemben például ilyen témákat ls napirendre tűztek: a vallás és ateiz­mus, a ma erkölcse, művészete és esztétikája, a szocialista munkabrigá­dok mozgalma stb. Persze a legtöb­bet a közgazdasági kérdésekről be­szélnek. A forma tekintetében újdon­ságnak számit, hogy helyenként az oktatást „élő újság", beszélgetés, vi­taest, kérdés-felelet stb. keretében végzik. A pártoktatásnak ilyen továbbfej­lesztése kétségkívül azt Jelenti, hogy ezek a pártszervezetek alkotó módon teljesítik a Központi Bizottság emlí­tett határozatát. Akadnak azonban funkcionáriusok, akik bizalmatlanul tekintenek ezekre a formákra. Azt hi­szik, ezzel csorbát ejtenek a párt ve­zető szerepén. Ugyanis teljesen nyil­vánvaló, hogy amennyiben emelni akarjuk a pártoktatás színvonalát, ha figyelembe akarjuk venni a munkahe­lyek konkrét problémáit, a hallgatók érdeklődési körét, s azt szeretnénk, hogy minden dolgozót ideológiai ne­velésben részesítsünk, akkor — külö­nösen a nagyobb vállalatokban — se­gítségül kell hívni a társadalmi szer­vezeteket is, mivel maguk a pártbi­zottságok mindezt aligha tudnák kel­lő színvonalon megvalósítani, elvégez­ni. Emellett a pártbizottságok többet foglalkozhatnak azokkal a pártonkí­vüliekkel, akiket a párt soraiba szán­dékoznak felvenni, és többet törőd­hetnek a propagandisták előkészítésé­vel is. A társadalmi szervezetek bevonása az ideológiai nevelésbe még azt az előnyt ls jelenti, hogy a pártszerve­zetek közvetlenül tájékozódhatnak afelől: milyen ideológiai kérdések iránt érdeklődnek a pártonkívültek. Ezt a múltban nem nagyon vettük számításba, éspedig azért, mert a pártoktatás keretében főként a pár­ton belüli nevelés követelményeit akartuk kielégíteni. Az új forma azon­ban most lehetővé teszi, hogy a pár­tonkívüliek körében közvetlen hang­nemben, igen hatásosan propagáljuk a párt politikáját, az érdeklődésnek és a konkrét követelményeknek meg­felelően szabjuk meg a pártoktatás Irányvonalát. HA TEHÁT így értelmezzük, s így valósítjuk meg a Központi Bizottság két évvel ezelőtt megjelent határoza­tát (amelynek ezúttal csak néhány megállapításáról, feladatáról szól­tunk), helyesen Járunk el, s olyan pártoktatást szervezünk, amely meg­felel a mai igényeknek, követelmé­nyeknek. MICHAL HAVRAN 1964. november 26. + tJJ SZÓ S

Next

/
Oldalképek
Tartalom