Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-21 / 324. szám, szombat

FALUSI ISKOLÁK PETRIK JÓZSEF: PARKI SZTRIPTÍZ Szemlélődés. (Tóth Gyula felvétele) ÚJ VERSEK TÓTH ELEMÉR: HOVÁ SIET A NAP Elindulni kezemben a kezeddel, szíveddel közel mindenkihez, de legközelebb mégis hozzám, egészen, életem egyszerű, de nehéz keréknyomában. 'gyIgy beszéljen rólad a vers is, a

(szél is, ha jön, s a combjaid közt elúszó halak is így emlegessenek majd, ha összeakadnak a nagyot hallgató emberekkel. Akkor ők felállnak és elnéznek Nyugat felé, ahol a Nap éppen leteszi koronáját, leveti aranyköpenyét, s hozzánk hasonlóvá lesz. Lábát tengerbe nyújtja, vizet fröcsköl szívére és sokáig játszik a rólad mesélő halakkal. Vége az évadnak, a parkban megered az eső, szaporán kopog a vrzcsepp, súgva pereg, dobra veri a díszleteket. Aranyifjúk, harsány fűtiprók, lejárt a bérlet, elmehettek, alkalmi villámszerelmeknek nem nyújt már a lomb menedéket. Eső-kopogós félhomályban új műsor indul, záró-revű, suhogó selyem bomlik és hull, hajlékony, sima, fémmetszetű idomok rettennek elő. - Egy drága nyárszínű emléktől szíven talóltan állok itt, a legszemérmesebb kéjbárban, s lesem, hogy egy bakfis nyírfácska elémtárja szűz bájait. RÉGI FALUSI ÉPÜLET, nagy udvar, hátul kert. Az alacsony, földhöztapadt keresztépület azelőtt nyilván lakás céljaira szolgált, ma viszont egyik felében az óvoda, másik felében pedig a felsöszemerédi alapiskola igazgatói irodája kapott helyet. Ajtaja kulcsra zárva, bent félhomály és csend. Cyrill Frank elvtársat, az igazgatót az osztályban, hospitálás közben zavarjuk meg. A gyerekek biztosan hálásak, amiért az óra félbeszakad, az igazgató annál kevésbé, de azért udvariasan tessékel az iroda felé. Az első helyiséget zsúfolásig megtöltik a rendszerezett tanítási szemléltető segédeszközök. A két kis szoba ízléses berendezése és barátságos hangulata azt a gondolatot ébreszti bennünk, hogy az itt működő pedagógusok nagyon szerethetik iskolájukat. Aki ide belép, feltétlenül olyan benyomást nyer, hogy értelmes, lelkes emberek kezében van a jövő nemzedék oktatása, nevelése. Frank elvtárs 15 éve tanít kevésosztályos falusi iskolában. A járásban jól ismerik és kiváló pedagógusnak tartják. Lelkiismeretes, az új, haladó oktatási módszerek híve, rajong hivatásáért és ezáltal másokból is lelkesedést vált ki az iskola ügye iránt. Az iskolának két szlovák és két magyar osztálya van 1—5 évfolyammal. Tipikus kevésosztályos iskola. Két tantermében váltott műszakban tanul a négy osztály. Ám az olvasási órán, szlovák, magyar, vagy orosz nyelvórán magnetofon segítségével tanulják a gyerekek a helyes kiejtést, a tárgyismereti és honismereti órákon a diafilm-vetítő teszi érzékelhetőbbé az anyagot. Szemléltető segédeszközük ezenkívül is van bőven. Sőt televízió is van az iskolában, mégpedig nemcsak dísznek, hanem az is az oktatást szolgálja. Ami a tv műsorából megfelel az esztétikai nevelés, vagy más tantárgy tanmenetébe, azt minden alkalommal meg is nézik. — Kár, hogy az iskola TV nem ad műsort a kevésosztályos iskolák tanulói részére. Bizony sokat segíthetne, mert probléma az van itt bőven... — mondja Frank elvtárs és már benne is vagyunk nyakig a beszélgetésben arról, hol szorítja a csizma, a szemerédi, Illetve általában a kevésosztályos iskolákat. A legfájóbb pont, hogy a tematikus terveket a tanítók kénytelenek egyedül kidolgozni. A tanmenetet ugyan megkapják, de csak nagy vonalakban. Jobb lenne, ha részletesebben kidolgozott tanmenetet vennének kézhez, amit csupán alkalmazniuk kellene a helyi viszonyokhoz. Hiszen e nélkül is nehéz a pedagógusok helyzete a kevésosztályos iskolákban. De külöpösen indokolt, ha figyelembe vesszük, hogy ezekben az iskolákban főleg fiatal tanítók működnek, akiknek alig van tapasztalatuk. Persze sokkal előnyösebb lenne a helyzet, ha a fiatal tanítók, mielőtt kevésosztályos iskolára kerülnek, legalább 4—5 évig teljes szervezettségű iskolában tanítanának, hogy kellő tapasztalatot gyűjtsenek. A pedagógiai tapasztalat segítségével azután könnyebben meg tudnak birkózni a problémákkal, amelyek aljból adódnak, hogy egyszern több évfolyam foglalkoztatásáról kell gondoskodniuk. A MAI HELYZETET véve alapul, az adott feltételek között is nyílik lehetőség a hiányzó tapasztalatok pótlására. Például azáltal, hogy a módszertani csoport nem úgy, mint eddig, évente kétszer, hanem mondjuk minden hónapban rendezne módszertani szemináriumot a kevésosztályos iskolák tanítóinak, ahol felújíthatnék, kiegészíthetnék ismereteiket, és elsajátíthatnák a pedagógia legújabb módszereit. Ugyanis rövid időn belül nem oldhatjuk meg másképp a kevésosztályos Iskolák problémáit, csakis a színvonal emelésével. S ez az,, ami semmiképpen sem tűr halasztást." A színvonal — és a nevelés — szempontjából számos Iskolában a gyenge előmenetelő tanulók a haladás fékezől voltak. Ezek azok, akik az oktatás menetét zavarják, a tanító idejét és erejét az eredménnyel nem arányos mértékben vonják el a többiektől. A jövőben a tanító az osztály kullogó diákjaival az oktatási órákon kívül ls foglalkozhat, bepótlandó vele a hézagokat — s ezt nem jótékonysági alapon, mert a JNB e munkáját honorálja. Ez az intézkedés erősen kidomborítja azt az elvet, hogy a tanítók, a falusi tanítók megítélésénél is elsősorban iskolai eredményeiket kell alapul venni. A SZEMERÉDI ISKOLA eredményei jónak mondhatók — 96 tanuló közül a múlt tanév végén csupán egy bukott meg, — és igen jó kapcsolatot sikerült teremteni az iskola és a szülők között. Ez természetes ls. A szülök látják, milyen odaadással, türelemmel csiholják a pedagógusok gyermekeikben az értelem és a tudás tüzét, hálásak ezért, és szívesen segítenek is amiben tudnak. Már több ízben felajánlották, hogy a most csaknem életveszélyes állapotban levő illemhely és fáskamra helyett újat építenek. Ám hiábavaló a jószándék, ha a JNB nem tudja az építéshez az anyagot megvenni, nincs rá pénze. Kárl Ha majd valami baj történik — ne úgy legyen —, akkor biztosan találnak gyors megoldást. Nem lehetne a bajt megelőzni? Talán a HNB is segíthetne ez ügyben. A HNB minden községben sokat tehet az Iskoláért, s ha e támogatás hiányzik, bizony nem irigylésre méltó a tanító helyzete. Erről győződtünk meg, alig három kilométerre Szemerédtől, az egegi alapiskolában. Közös előszobából, két oldalról nyílik a két tanterem, az egyikben a szlo. vák iskola, a másikban a magyar iskola két osztálya váltja egymást. Mindkét iskolának önálló igazgatósága van. Varga Béla, a magyar iskola igazgatója 28 éve tanít falusi iskolában. ö tanítja a 3—5., felesége pedig az 1—2—4. évfolyamot. Az iskola tehát mindössze egy tanteremből áll, még egy kis fülke sincs hozzá, ahol a segédeszközöket elrakhatnák. Igaz, nem bővelkednek ilyesmiben. Magnetofon, televízió, diafilmvetítő? Itt csak hallásból ismerik. — Egyszerűbb és olcsóbb segédeszközöket sem kapunk. Nincs rá pénz — mondja Varga elvtárs —. Könyveket sem vásároltunk már rég az iskola könyvtárába, pedig a gyerekek Szeretnek olvasni. — Még egy hegedű sincs a zeneoktatáshoz, már pedig hangszer nélkül nehéz a zenei nevelés — szól közbe Varga Béláné. — Érdekes, a szomszédos Szemeréden a legkorszerűbb segédeszközökkel tanítanak s itt ilyén nehézségekkel küzdenek? — kérdezzük. KIDERÜL, hogy a szemerédiek különböző gyűjtési akciók — hulladékvas, gesztenye stb. — Jövedelméből vásárolták a segédeszközöket. Ügy látszik azonban a jó példa nem mindig ragadós. Egegen állítólag nincsenek gesztenyefák, és a hulladékgyűjtés sem hoz eredményt. Lehet. Bár a beszélgetés folyamán inkább az volt a benyomásunk, hogy az egegi iskola problémáinak gyökere az igazgató és a HNB titkára közötti ellentétben keresendő. Mondjuk ki kerek-perec, ennek kárát az Iskoln látja. £' végső fokon a keserű poharat a tanulók ürítik fenékig Persze ők mindezt nem sejtik. Honnan is gondolnák, — lupgy azért nem készülhetnek a spartakiádra, mert a gyakorlatok zenei kíséretének lemezeit ugyan megkapták, de mivel nincs lemezjátszójuk. ott fekszenek kihasználatlanul. — hogy a sáros őszi napokon azért nem mehetnek végig az udvaron cementjárdán, mert a félig kikövezett járda — Varga elvtárs kétkeze munkája — befejezéséhez szükséges 50— 60 kg cementért már második éve hiábg rimánkodik az iskola igazgatója a HNB-nek, — hngy a pionírszervezet munkája ls a helyiséghiány miatt bénult meg. mire ugyanis a második műszak befejezi a tanítást, már öreg este van, ilyen későre pedig nem hívhatják össze a gyerekeket abba a tanterembe, ahol úgy is egész nap folyt a tanítás. Igazán csak néhány pontot ragadtunk ki az egegi iskola életéből s talán nem lesz túlzott merészség, ha következtetéseket vonunk le ebből. A HNB titkára — aki a faluban természetesen tekintély — az igazgató iránti elfogultságától befolyásoltatva mostohagyerekként tekint az iskolára, nem értékeli a tanítók munkáját és nem támogatja őket. Sőt. Ennek következménye, hogy a Varga-házaspár kedvét vesztette, kezdeményezésük ellankadt, a hivatásszeretet keserűséggel vegyül bennük, és a nagyot alkotás vágyát a hétköznapi kötelességteljesítés váltotta fel. Pedig azelőtt eseményszámba ment a faluban egy-egy kulturális műsor, balett-est, színdarab, vagy ünnepi előadás, melyeket a Varga-házaspár tanított be. Nincs az Iskolának hangszere? Nem baj. Vargánó a lakásában, saját zongorája mellett tanította, ha szükség volt rá mind a harminc gyereket. 1965 ŐSZÉTŐL az 5. évfolyam tanulói már be fognak járni Ipolyságra. Ezzel azonban az Iskola problémája még nem oldódik meg. Arról van szó, hogy az első négy osztály színvonalát is emelni kell, hogy az ötödikesek minden komolyabb nehézség nélkül beilleszkedhessenek a magasabb színvonalú iskola közösségébe. Ügy véljük, a JNB iskolaügyl szakosztálya tapintattal és megértéssel sikeresen közbeléphetne az egegi viszály megszüntetése érdekében. Mert arra az iskola fizet rá, s nem is keveset. SKALINA KATALIN 1964. novembar 21. * ()] SZÖ 9