Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-31 / 303. szám, szombat

Növeljük a nemzeti bizottságok munkájának hatékonyságát (Folytatás a 3. oldalról) Jogos szükségleteinek kielégítését, ezenkívül akadályozná a helyi kezde­ményezések és tartalékok kihaszná lását, valamint a polgárok megnyeré­sét, arra, hogy aktívan résztvegyenek népgazdaságunk irányításában és ál­lamunk igazgatásában. A nemzeti bizottságok főleg a járási és helyi nemzeti bizottságok időszerű és fontos feladata, hogy segítséget nyújtsanak népgazdaságunk fejlődésé­nek biztosításában. E feladat érvé­nyességén mit sem változtatott a me­zőgazdasági termelési igazgatóségok létesítése. Mezőgazdaságunk továbbfejlesz­tésének legégetőbb problémája ele­gendő munkaképes és szakképzett munkaerő biztosítása. Ha fiatal, rátermett embereket aka­runk tartósan megnyerni mezőgazda­ságunknak, gondoskodnunk kell szá­mukra megfelelő lakásról és meg kell Javítanunk a vidék ellátását alapvető közszükségleti, illetve ipari cikkek­kel, beleszámítva a szolgáltatások bő­vítését. A nemzeti bizottságoknak fal­vaink kulturális színvonalának emelé­sében is döntő szerepe van. A nemzeti bizottságok, a mezőgaz tJasági-termeléai igazgatóságok és a A nemzeti bizottságokra különösen fontos feladatok várnak a népgazda­ság területi problémáinak megoldása 60 rán. A népgazdaság tervszerű irányítása tökéletesítésének elveivel összhang­ban e szakaszon olyan intézkedések megvalósítását tervezzük, amelyeknek célja, hogy a területi tervezés első­sorban az újratermelési folyamat tár­sadalmi hatékonyságát biztosítsa. Ezt a szakágazatok és a területi szem­pontok egybevetésével és egybehan­golásával akarjuk elérni. Sok elméleti vita folyt az egyes te­rületek meghatározása körül. Célsze­rű alapul venni a kerületeket, emel­lett bizonyos problémák megoldása folyamán más területeket is konkré­tan meghatározhatunk. Egyben tuda­tában vagyunk annak, hogy kerüle­teink nem képeznek zárt gazdasági körzeteket. A területi tervezés lé­nyege a mi feltételeink között nem az, hogy a kerületekből ilyen egysé­geket .alakítsunk, hanem elsősorban a területi munkamegosztás elmélyítésé­ről van szó. Ezért a tervező szervek egész rend­szerét — a központtól kezdve egé­szen a helyi szervekig — a területi arányok tervszerű kialakítására kell irányítani. Ennek érdekében létre kell hozni a területi tervezés módszerei­nek célszerű rendszerét. Ez megköve­teli, hogy a népgazdasági jelenségek és a termeléselosztás folyamatának megismerése és kifejezése érdekében, valamint az egyes területek gazdasá­gi és kulturális fejlesztésének bizto­sítása céljából kidolgozzuk a mutatók, a tervdokumenôclô és a módszertani eljárás differenciált rendszerét is. A területi tervezés módszereiben az az elv érvényesüljön, hogy a te­rületi arányosságot a tervezési mun­kák valamennyi szakaszában, de főként a távlati terv megalkotásánál biztosí­tani kell Ezért a nemzeti bizottsá­gokról szóló dokumentum téziseinek javaslata is feltételezi, hogy a nem­zeti bizottságok közvetlenül vegyenek részt a távlati terv kidolgozásában, annak területi változatait állítsák ösz­A szocialista építés előrehaladásá­val párhuzamosan a nemzeti bizottsá­gok munkájában megnövekszik a kul­turális-nevelő tevékenység jelentősé­ge. Emellett feltétlenül szükségessé vá­lik, hogy a nemzeti bizottságok gaz­dasági-szervező munkájukat szorosan összekapcsolják az élénk és hatékony kulturális-nevelő tevékenységgel. Gya­korlati munkájukban fel kell hagyni­uk a régi típusú adminisztrációs-nép­művelői munka módszereivel és meg­felelő eszmei és szakszínvonalon kell megoldaniuk az iskolarendszer, a kultúra és a népművelés kérdéseit. A CSKP Központi Bizottságának legutóbbi plenáris ülésén lefolyt tár­gyalás fényében különösen kidomboro­dik előttünk az iskolarendszer, az iflú nemzedék nevelésének kérdése. A minőségi változásokkal, az isko larendszer és a kultúra továbbfejlesz­tésével összefüggésben meg kell ol­dani e terület irányításának kérdését is. Az eddigi tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy valamennyi fokon meg kell találnunk az űtat az iskolarend­szer hatékonyabb és ezért komplexebb irányításához. Ezt az eszmei-pedagó­giai és a gazdasági irányítás egyesíté­sével akarjuk elérni. mezőgazdasági üzemek közös és ha­laszthatatlan feladata, hogy megállít­sák a termőföld eltűnését és a termő­föld tartalékait minél előbb vonják be a mezőgazdasági termelésbe. Az idei terv mintegy 36 000 hektár fel­szántását irányozta elő, ebből eddig nem egészen 27 000 hektárt műveltek meg. Ezért alaposan meg kell fog­nunk a dolog végét, pontosabb átte­kintést kell szereznünk a földalap tartalékairól, a nemzeti bizottságok­nak és a mezőgazdasági szerveknek közös erővel gondoskodniuk kell a parlagon heverő termőföld felszántá­sáról még ebben az évben. Ogy véljük, hogy azok az alapvető módszerek, amelyek révén a nemzeti bizottságok befolyásukat érvényesítik a mezőgazdasági és felvásárlási üze­mek munkájára, elősegítve tervtelje­sítésüket, nem szorulnak nagyobb változtatásokra. Most folyik a mezőgazdasági terme­lési-igazgatóságok munkatapasztala­tainak értékelése. Ennek az alapján körvonalazzuk majd pontosan a nem­zeti bizottságok és a mezőgazdasági termelési-igazgatóságok viszonyát, és a tervek kidolgozását, illetve ellenőr­zését illetően fogjuk a célszerű mun­kamegosztást javasolni. sze mégpedig a kerület területén le­vő egész gazdaság szempontjából. A területi arányosság hatékonyabb biztosításának szükségessége közvet­lenül a csehszlovák gazdaság objek­tív helyzeéből, a termelőerők fejlő­dési fokából és elhelyezéséből, a fejlődés intenzív tényezőinek irány­zatából következik. A területi tervezés ilyen felfogás­ban túlnyomó részt újdonság vala­mennyi érintett terv számára — az Állami Tervbizottság, a szakágazatok és a kerületi nemzeti bizottságok számára. Amikor rövidesen rész­letesebben megállapítjuk az egyes szervek munkájának tartalmát és fel­adatait, semmi esetre sem lesz szó a jogkör valamilyen áthelyezéséről, „decentralizálásáról" stb. Valameny­nyi érdekelt szervtől megkívánjuk, hogy fokozott felelősséget viseljenek a területi tervezésért, az állami szer­vek rendszerében betöltött helyzetük­nek és szerepüknek megfelelően. További követelmény az, hogy a nemzeti bizottságok egybehangolják a vállalatok tevékenységét, amelyeket szakmai szempontból különböző he­lyekre irányítanak és tekintetbe ve­gyék a helyi feltételek legnagyobb mérvű kihasználását. Ez azt jelenti, hogy a vállalatokra hatást gyakorol­janak annak érdekében, hogy azok erőik és eszközeik egyesítésével töre­kedjenek az olyan közös problémák megoldására, mint a vízforrások biz­tosítása, a víz célszerű újbóli felhasz­nálása, a szennyvizek tisztítása, a la­kásépítés, az internátusok és mun­kásszállások építése, egészségügyi, kulturális és sportlétesítmények, vala­mint üdülők építése. Az üzemeknek, főként a nagyüze­meknek több felelősséget kellene érezniük és közvetlenül viselniük azért, hogyan fejlődik a város, ahol az üzem működik és az alkalmazottak élnek. Szükséges, hogy a központi szervek és szakigazgatóságok teljes megértés­sel viseltessenek a nemzeti bizottsá­gok iránt e kérdések együttes megol­dását illetően. Ezzel kapcsolatban feltétlenül szükséges, hogy az 'iskola- és Kultu­rális Ügyek Minisztériuma nagyobb hatást gyakoroljon az iskolarendszer és a kultúra továbbfejlesztése távlati céljainak meghatározására, növelje be­folyását az állami tervben az iskola­ren.dszerre előirányzott eszközök meg­állapításánál és azok célszerű elosz­tásánál. Ehhez kell idomítanunk az iskola­rendszer és a kultúra irányítását is a nemzeti bizottságok részéről, s olyan komplex alakulatokat kell létesíte­nünk, amelyek az illetékes nemzeti bizottságok utasításai alapján gaz­dálkodnak majd az állami tervben és költségvetésben meghatározott eszkö­zökkel. Ezen alakulatok tevékenysé­gét és munkastílusát természetesen úgy kell irányítanunk, hogy gazdasági és közigazgatási tevékenységükkel megteremtsék az iskola nevelő felada­tai teljesítésének kedvező feltételeit. Ami a gazdasági és közigazgatási te­vékenységet Illeti, a központi szer­veknek és a nemzeti bizottságoknak közös megállapodással mielőbb ki kell dolgozniuk az iskolák számára a gaz­dasági ügyek intézésének olyan rend­szerét, hogy minél kevesebb legyen a különféle kimutatás és iskolaigaz­gatóink és pedag&gusfflrrS: elsSstrrtban taníthassanak és neveltessenek, s ne kelljen hivataloskodással tölteni ide­jűket. Engedjék meg továbbá, hogy meg­említsem a nemzeti bizottságok mun­kájának néhány problémáját az álla­mi fegyelem megszilárdítása, a szo­cialista társadalmi viszonyok fejlesz­tése, a polgárok jogos igényeinek vé­delme terén. Bírálnunk kell azt a tényt, hogy szá­mos nemzeti bizottság még nem te­kint és hat komplexen a városok és községek, valamint a lakosság sokré­tű életére. Az állami fegyelem meg­szilárdításával kapcsolatban szeret­nénk e problémára felhívni a figyel­met. Fogyatékosság az, hogy a nemzeti bizottságok egy része számos fontos kérdésben nem tartja magát «léggé illetékesnek. Figyelmüket nem egy­szer elkerülik olyan problémák, mint a tisztaság és a higiénia, az építke­zés, a vízgazdálkodás, a földalap vé­delme stb. Nem csoda azután, hogy ilyen téren nagy a rendetlenség és az ösztönösség. Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a nemzeti bizott­ságoknak, mint az államhatalom szer­veinek jogaik és kötelességeik teljes súlyával kell beavatkozniuk e problé­mákba az állami fegyelem és a rend megsértőivel szemben, legyenek azok szocialista vállalatok vagy egyének. E téren sokkal erőteljesebben .és kö­vetkezetesebben kell síkraszállniok a törvények betartásáért, egybehango­ló és irányító hatásukat helyzetüknek és feladataiknak megfelelően kell ér­vényesíteniük. Ezzel összefüggésben a nemzeti bizottságokról előkészített dokumentum hangsúlyozza, hogy a nemzeti bizottságoknak és szakbizott­ságaiknak nemcsak joguk, hanem kö­telességük ís e téren megfelelő in­tézkedéseket foganatosítani. Ott, ahol az eddigi jogi rendezés nem kielégítő, módosítják azt, hogy a nemzeti bi­zottságok a szükséges joghatalommal rendelkezzenek. Ezzel szorosan összefügg a nem­zeti bizottságok feladata és köteles­sége a szocialista törvényesség betar­tása, a szocialista tulajdon védelme és a polgárok különféle ügyeinek meg­oldása tekintetében. E kérdések több­ségének eldöntését és megoldását a helyi és a járási nemzeti bizottságokra bíztuk, s leegyszerűsítettük a köz­igazgatási ügyvitelt. így megteremtet­tük annak a feltételeit, hogy a lakos­A fent említettekből következik, hogy főként a kerületi és járási nem­zeti bizottságok plénumai, tanácsai és szakbizottságai munkáját kell az eddiginél nagyobb mértékben a kü­lönféle koncepciók és távlati problé­mák megoldására irányítani. Ugyan­akkor fokozott súlyt kell helyezni ar­ra, hogy a kerület és a járás gazda­ságfejlesztési kérdéseit, valamint a városok és falvak építésénél felme­rülő problémákat komplex módon old­ják meg. A plénumok, tanácsok és szakbizott­ságok munkájában a fejlesztési kér­déseket komplex módon, az egyes ágazatok kölcsönös összefüggésének tiszteletben tartásával kell megoldani. Az e téren mutatkozó fogyatékossá­gok okozzák többek -között azt is, hogy a valamennyi fokú nemzeti bi­zottság számos építkezési akciót ter­vez, de azok idejében való befejezé­se és átadása késlekedik. Ez jelentős károkat okoz. Ennek ez állapotnak egyik oka fő­ként a szakbizottságok és elnökeik munkájában megmutatkozó szűk re­szort-szerűség, amely ártalmasan hat a tanácsok és a plénumok munkájára is. Ilyen munkamódszerekkel az új feladatokat nem oldhatjuk meg. A szakbizottságok elnökei munkájá­nak sokkal szélesebb alapokon kell nyugodnia, s nem szorítkozhatik ar­ra, hogy a nemzeti bizottság tanácsá­ban szűken értelmezett reszort-szem­pontokat és • követelményeket érvé­nyesítsenek anélkül, hogy tekintetbe vennék a nemzeti bizottságok mun­kájának többi szakaszára gyakorolt hatását. Az ágazati kérdések megoldá­sánál a komplex és a gazdasági szem­pont, nem pedig a hang ereje dönt­sön. Egyes elvtársak azt kérdezik, mi­ből áll majd most tulajdonképpen az ő munkájuk, ha a vállalatok és a szer­vezetek igazgatói nagyobb önállósá­got nyernek és a nemzeti bizottságok szerveinek nem kell részletesen be­avatkozniuk a vállalatok és a szer­vezetek működésébe. Elhangzottak olyan vélemények is, hogy főként az ágazati bizottságoknak nem lesz mit tenniük, ha elveszik tőlük a döntés Jogát és az 1960 előtti állapotba he­lyezzük vissza őket. Természetesen ez nem így van. A nemzeti bizottságok szerveire és főként szakbizottságaikra az új irá­nyítási feltételek között Scntos, az ság nagyobb mértékben vehessen részt a döntésben. Szükségesnek mu­tatkozik azonban, hogy a nemzeti bi­zottságok a lakosságot jobban meg­ismertessék a jogi előírásokkal és nor­mákkal, amelyekhez igazodniuk kell. Szükséges továbbá, hogy a lakosság problémáit, amennyiben lehetséges, már lakóhelyükön rugalmasan, érzé­kenyen, felesleges huzavona és büro­krácia nélkül megoldják. Helyes lesz továbbá a lakosság számára az eddi­ginél nagyobb mértékben biztosítani a felsőbb fokú nemzeti bizottsághoz való fellebbezés jogát. Arra ls számítunk, hogy komplex módon kidolgozzák az államigazgatási szervek tevékenységében a törvényes­ség nagyobb mérvu~ biztosítékainak kérdését, beleértve az állami szervek felelősségének mértékét is azokért a károkért, amelyeket a lakosoknak törvényellenes határozataikkal okoz­nak. Szükséges, hogy a nemzeti bizottság a lakosok szemében olyan fórum legyen, ahová bizalommal for­dulhatnak akkor is, ha a nemzeti bi­zottságok által Irányított szervezet, vagy vállalat eljárása folytán érzik magukat megkárosítva. Szeretném hangsúlyozni, hogy a nemzeti bizottságok, a szakbizottsá­gok, és a képviselők százezreinek e nevelő hatásában, szervező te­vékenységében' megfelelő teret kell biztosítanunk a lakosság alkotó, önkéntes — városuk vagy községük érdekében végzett — öntudatos mun­kájának is. A nemzeti bizottságok e té­ren nagy erkölcsi értékekkel gaz­dálkodnak. Községeink és városaink fejleszté­se szempontjából bizonyára hasznos lesz, ha az emberekben fejleszteni fogjuk az egészséges patriotizmust, városuk, községük iránti szeretetüket és büszkeségüket a városban vagy községben gyártott készítményekért, az itt folyó építkezésért stb. Hasznosnak tartjuk, ha a társada­lommal szemben ellenséges jelensé­gek leküzdése és e jelenségeket lehe­tővé tevő okok feltárása terén a nem­zeti bizottságok szorosabban együtt­működnek a bíróságokkal, a népi ellenőrző bizottságokkal és a közbiz­tonsági szervekkel. A városok, községek sokoldalú fej­lesztése érdekében el kell mélyíte­nünk a nemzeti bizottságok és a tár­sadalmi szervezetek kölcsönös együtt­I működését is. eddiginél gyakran nehezebb munka vár. Az új irányítási feltételek között a vállalatok terveiben új tervezési mutatókat, így például a brutto-jöve­delem mutatóját is felhasználjuk. Ez megkívánja, hogy beható áttekintést nyerjenek a vállalatok gazdálkodásá­ról, megoldják fejlesztési problémái­kat stb. a szakosított aktíva segít­ségével. Ezen aktíva segítségével kell értékelniük és felülvizsgálniuk a terv teljesítése érdekében foganatosított műszaki-szervezési intézkedéseket és ezen az úton keil kidolgozniuk a reális és tudományosan megalapozott terv összeállításához szükséges ala­pokat is. A területi tervezés elmélyítésének igényes munkájához sem lesz többé elegendő csupán a nemzeti bizottsá­gok apparátusa. Ezért minél nagyobb számú szakképzett dolgozóval kell körülvenni az apparátust. A szervező munka lényegének nem tekinthetjük sem az ülésezést, sem a •tanácskozásokat. Ez vonatkozik mind a nemzeti bizottságokra, mind a köz­ponti szervekre. A munkát például úgy kell meg­szervezni, hogy a nemzeti bizottsá­gok képviselői, funkcionáriusai és dolgozói a lehető legszorosabb kap­csolatban álljanak az emberekkel. Csökkentenünk kell a tanácskozások és ülések számát, s úgy kell azokat megszervezni, hogy a problémákat komplex módon bírálják el és oldják meg. Az új feltételek között helyes tesz módosítani a bizottságok határozati jogkörét és megerősíteni ellenőrző és kezdeményező szerepüket. Ezzel kap­csolatban azonban hangsúlyozni kell, hogy a sok különféle bizottság, albi­zottság és ideiglenes bizottság nem járul hozzá közigazgatásunk demok­ratizmusának elmélyítéséhez és gyak­ran az ügyek jó megoldását sem biz­tosltja. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bizottságokat mentesíteni kell a hozzájuk tartozó vállalatok és szer­vezetek egyoldalú, részletekbe menő — gyakran technológiai — irányítá­sától, hiszen ezért az igazgató felelős. Meg kell javítani a nemzeti bi­zottságok munkaterveinek összeállítá­sát is az ülések és tanácskozások elő­készítésénél, hogy megjavuljon az ülések tartalma Ezzel függ össze a nemzeti bizott­ságok vezető funkcionáriusai munka­stílusának és módszereinek problémá­ja is. Főként irányító munkájuk meg­javításáról van szó, úgy hogy helye­sen és objektívan tájékozódjanak az általuk irányított szakaszról. A nem­zeti bizottságok munkájában lehető­leg a minimumra kell csökkentenünk az elburjánzott funkcionális irányítá­si módszert és alkotó módon, nem pedig sematikusan kell érvényesíteni itt is a vállalati irányítás alapelvét. A jelenlegi fejlődési szakasz meg­kívánja a nemzeti bizottságok appa­rátusa egyes kérdéseinek új megoldá­sát is. Elsősorban a KNB-k ésajNB-k apparátusának szerkezetét kell az új feltételek alapján módosítani és in­tézkedéseket kell tenni szakszínvona­lának emelése érdekében is. A nemzeti bizottságokkal való kap­csolatát illetően jelentősen bővül a Nemzetgyűlés szerepe. A Nemzetgyű­lés behatóbban fog foglalkozni a nemzeti bizottságok felépítésének, munkamódszereiknek kérdésével, va­lamint szervezeti struktúrájával, és arra fog törekedni, hogy feladataik magaslatán álljanak és megfeleljenek társadalmunk elért fejlődési fokának. Ezzel együtt a Nemzetgyűlés arra tö­rekszik majd, hogy a nemzeti bizott­ságok javaslataiból, munkatapasztala­taik általánosításából következtetése­ket vonjon le a központi szervek munkája szempontjából és hogy az állam egyes területein a problémák megoldásához a konkrét feltételek is­merete alapján differenciáltan köze­ledjen. Arra számítunk, hogy a kormány­nyal és a központi szervekkel szem­ben fennálló ellenőrző szerepének el­mélyülésével egyidejűleg a Nemzet­gyűlés ellenőrző szerepe fokozódik a nemzeti bizottságok irányában is. A kormány tevékenységében is- nö­veljük az irányítás hatékonyságát kölcsönös együttműködésünk formál­nak és módszereinek elmélyítésével úgy, hogy jobban megfeleljen jelen­legi feladatainknak. A kormány a nem­zeti bizottságokat egyenesen, közvet­lenül fogja irányítani, elsősorban az állami terv és a költségvetés útján. Továbbá elmélyítjük a kormány tagjainak és a nemzeti bizottságok­nak szoros együttműködését az alap­vető intézkedések előkészítése és megvalósítása során egyaránt. A minisztereknek, valamint a kor­mány tagjainak országos felelősségét érthetően főként az ország egyes ágazatai alapvető fejlesztési koncep­ciós kérdéseinek céltudatos megoldá­sában kell növelnünk, amelyekért mind a kormánynak, min a Nemzet­gyűlésnek felelősséggel tartoznak. Emellett bizonyára minden nemzeti bizottság örömmel üdvözli azt a való­ban hatékony segítséget, amelyet a minisztériumok szakapparátusa nyújt nekik e feladatok megoldásában. A Nemzetgyűlés és a kormány funkcióinak és kapcsolatának elmé­lyülése szükségessé teszi egyrészt a szlovákiai nemzeti bizottságok köl­csönös kapcsolatának, másrészt a mi­nisztériumok és a Szlovák Nemzeti Tanács kapcsolatának elmélyítését és megszilárdítását. Pártunk fő irányvo­nala értelmében a szlovák nemzeti szervek országos irányításunk oszt­hatatlan, szerves láncszemei. Arról van szó, hogy a szlovák nemzeti szer­vek a szlovákiai problémák hatékony megoldásával az eddiginél aktívabban részt vehessenek egész államunk kö­zös problémáinak megoldásában. Más­részt szükséges, hogy országos szer­veink a szlovák kerületek problémái­nak megoldásával meggyorsítsák egész társadalmunk általános fejlő­dését. Számítunk arra, hogy tanácskozá­sunk eredményei és az új irányítási rendszer kidolgozásán folytatott mun­kák eredményei alapján a dokumen­tum tervezetét teljes terjedelmében feldolgozzák és megtárgyalás céljá­ból november végéig a Nemzetgyűlés nemzeti bizottságok ügyeit Intéző bi­zottsága és a kormány elé terjesztik. A párt elnöksége a tervezetet ez év decemberében tárgyalja meg és hagy­ja jóvá. A nemzeti bizottságok feladata lesz, hogy a dokumentumnak a CSKP KB decemberi plenáris ülésén való jóvá­hagyása után jövő év januárja folya­mán a dokumentumnak a kerületi és járási nemzeti bizottságok plenáris ülésein való megtárgyalásáról gon­doskodjanak. Minden erőnket a do­kumentumból adódó feladatok mi­előbbi teljesítésére kell összpontosí­tani. Abból indulunk ki, hogy a tör­vényhozási módosításokat — amelye­ket a dokumentum megvalósítása igé­nyel — 1965 első felében kell elő­készíteni, és a szükséges szervezési módosításokat a nemzeti bizottságok és szerveik összetételében fokozato­san jövö év januárjától kell végre­hajtani, INTÉZKEDÉSEK A TERÜLETI TERVEZÉS ELMÉLYÍTÉSÉRE A GAZDASÁGI-SZERVEZŐ MUNKÁT KAPCSOLJUK ÖSSZE A KULTURÁLIS-NEVELŐ HATÁSSAL MÉLYÍTSÜK EL A NEMZETI BIZOTTSÁGOK SZERVEINEK MUNKASTÍLUSÁT ÉS MÓDSZEREIT ŰJ SZÖ 4 * 1964. október 3*-

Next

/
Oldalképek
Tartalom