Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-27 / 269. szám, vasárnap

5. Szociológia Meg kell állapítani a mun­kásság helyzetét — Ilyen ér­telemben érkezett utasítás a felsőbb pártszervektől né­hány évvel ezelőtt a debre­ceni GördüM Csapágygyár üzemi pártbizottságához. A szokatlan és igen általános­nak tűnő táladat teljesítésé­be bevontak az üzemvezető­séget, a szakszervezetet, az ifjúsági szervezetet és össze­állítottak egy terjedelmes kérdőívet, amelyben annyi kérdés volt, s olyan sokrétű, hogy azzal a tudomány® alapokon dolgozó szoclott• gus is elégedett lehetett. Rá­adásul aktivisták látogattak az üzem dolgozóihoz, hogA segítségükre legyenek a!| Ivek kitöltésében, magyaráz ták, akármit ír bele, abb semmi baja nem származh tik, javaslatot is tehet, sze mély szerint akárkit bírál hat, minden gondját-baját, de örömét is leírhatja ide. Ha meg nem találná elégségesnek a sok rubri­kát,' van ott még egy, az „Egyéb" fel iratú, abba mindent beleírhat. Lett is az akcióból vagy egý mázsá nyi papiros. Csak papiros? Gyüké' Endre talán jogosan kételkedett ben ne, hogy van-e értelme az egésznekí Korántsem. A csapágygyáriak nem vé geztek félmunkát, ennek is becsüle­tesen nekifeküdtek. Az egyéni problé- az állami kölcsönt saját társadalmi mákra egyénileg, a közügyeket érin- munkájukkal is megtoldják. Ma már tő kérdésekre gyűléseken válaszoltak, 29 fiatal házaspár számára épült kor­szerű lakás e javaslat alapján ... Mindent persze nem sikerült meg­oldani, minden bajt orvosolni. Ám megtanultak egyet: ami sikerült, ami megvalósult, az a következetességnek „Éri e:t a kérdőívet ugyan kitöltöttem, csak azt nem tudom, elolvassa-e majd valaki. És tesz-e a fogyatékosságok ki* küszöböléséért valamit. Mert különben nem sok értelme van, hogy véleményt kérjenek a dolgozóktól. Gyükér Endre, munkás." A megyei pártbizottság is ebből az akcióból merítette egyik beruházási javaslatát, amely megvalósításával munkalehetőséget teremtettek sok asz­szonynak. Az egyik dolgozó javasol­ta, hogy a fájó lakásprobléma megol­dása érdekében kövessék a kiskúnha­lasiak példáját. Az elvtársak elmen­tek Kiskúnhalasra és megtanulták: le­het társasházakat olcsón építeni, ha a nagyobb beruházást, vagy hatáskö­rükben meg nem oldható kérdést fel­sőbb szervhez továbbították. Ebben hasonlított a dolog a nálunk, Cseh­szlovákiában annak idején megvalósí­tott országos vitához, csakhogy üzemi köszönhető, amellyel az ügyet intéz­méretben. ték. Ha egyszer azt mondták a mun­Kérés és kérdés igen sok volt, de kásnak, mi a te javaslatodat figye­legfőképpen arra kellett választ adni, lembe vesszük, akkor annak tűzön­amiben Gyükér Endre kételkedett — vizén át érvényt is szereztek. Ezen a hogy lesz-e a javaslatoknak foganat-• ponton a pártbizottság nem engedett ja. A két év múlva megvalósított ha- a „negyvennyolcból". Teljes súlyával sonló akció során beérkezett kérdő- követelte a gazdasági vezetőktől a iveket az elvtársak az előzőkhöz csa- felvetett ügyek elintézését. Ez nem tolták és így konkrétan összehason- volt könnyű, de a pártszervezet te­líthatták — megvalósult-e az, amit az kintélyéről volt szó. illető két éve javasolt, megszűnt-e az Ma már a kérdőívek nem forognak a hiba, amit kifogásolt. Az eredmé- annyit a pártbizottság tagjainak ke­nyek valóban meglepőek voltak, zén, mint annak idején. Ogy vélik, az A női öltözőktől kezdve a személyi akció csak lökés volt olyan irányban, kérdésekig sok mindent megoldottak hogy törődni kell az emberek egyéni ä beérkezett javaslatok alapján, gondjával-bajával is, s megerősítette, hogy a segédmunkás ls adhat üzemre szóló ló ötletet. Ma már a kérdőív akciót befutott, általánossá vált mun kastílus helyettesíti. Az új munkastí lus kialakításában nagy része volt ennek a „szociológiai kutatásnak" — mondják az elvtársak a pártbizottság ban. — A legfontosabb, amit megta nultunk belőle az volt, hogy minden nek a végére kell járni, egyetlen hoz zászólást sem szabad „elejteni", meg kell követelni figyelembe vételét. Az üzemrészeken járva igen ésszerű munkaszervezésre leszünk figyelme sek a köszörűs műhelyben. A két mű velet között úgyszólván nem is kell tovább vinni a munkadarabot, az egy­másra kapcsolódó gépek közvetlenül egymás mellett állnak ... Pedig de sok baj volt ezzel! Ládákban hordták egyik műhelyből a másikba a darabo­kat, hogy megmunkálhassák. Egy kö­szörűs javaslata volt, hogy a gépeket Inásképp rendezzék el. De akkor „megkeveredik" a két műhely, a két brigád, a megszokott rend — (már junennyire rend az, hogy ládákban icell hordani a félkész darabokat.) iNem akaródzott belefogni. A meste­irek, a művezető nagy felfordulást • árt az átszervezéstől. De a pártszer­vezet a javaslat elbírálására felszólí­totta a főtechnológust és más szak­embereket. Kitűnt, óriási időmegta­karítás és az anyagmozgatás régi problémájának megoldása várható az átszervezéstől. De ezt ki kellett vere­kednie a megszokotthoz ragaszkodó vezetőkkel szemben. Végül pártfel­adatként kapta az ügyet a vezetőség és szolgálati úton megvalósította. És a javaslat valóra vált. A köszörűs nem beszélt hiába. Korszerű külföldi automata gépeket látunk az egyik műhelyben. Jó szak­értő, felelősségtudó ember lehet, aki megvásárolta őket az üzem számára. Az ilyen értelemben tett megjegyzés­re nagyot nevetnek az elvtársak. „Vá­sároltunk mi bizony rossz gépeket is, amikre nagyon ráfizettünk — mond­ják —, de nagy bosszúságunkban ter­mészetesen a szállító cég felmenő ro­konságát szidtuk... Míg valaki meg­jegyezte, nem lesz-e a hiba a bevá­sárlásra kiküldött emberünkben? Ép­pen a kérdőívekben volt ez a meg­jegyzés. Választ kellett adnunk. Igazgatói utasítás született, hogy a gépekért az megy ezentúl, aki dol­gozni fog velük. Ennek eredményét élvezzük most, amikor jól futnak a gépek, és azt mondhatjuk, jól vásá­roltunk." Hasonló a helyzet kisebb, látszólag mellékes ügyekben is. A múltkor az egyik szakmunkás szemet" vetett a műhelyben vele dolgozó egyik fiatal­asszonyra. A baj akkor tört ki, ami­kor erre az ugyancsak itt dolgozó fe­leség rájött. A két asszony csúnyán összeverekedett Dehogy érdekelte ez­jitán az embereket a szásadmillimé­ter, meg az export... A fö beszédté­ma az volt, hogy jobb kézzel a bal arcára, vagy fordítva adta-e azt a csattanós pofont... Végére kellett járni a dolognak. A férfit behívták a pártbizottságra, beszéltek azután mindkét féllel. Társadalmi bíróság elé került az (igy. S mert következete sen, mélyen emberi módon, és tapin tatssan bántak az esettel — megnl dották. Ma nemcsak a műhelyben, hanem a szóban forgó családban is békesség honol És az egyik művezetőről kitűnt, hogy nem tud a nőkkel bánni. Azaz­hogy nagyon is jól tud, de a maga módján. Végére jártak, a művezetőt leváltották... S az emberek látják: a pártbizottság szeme rajta van mind­azon, ami őket bántja, ami keserűsé­get okoz életükben, a megbántottság érzését kelti bennük. Mert az embe­reket bántja, ha jó szakember helyett rosszat küldenek ki gépvásárlásra, ha tudják, hogy ez így lenne jobb és mégis úgy van, ha pimasz a műveze tő, ha csalfa a férj, ha... ... Szóval nyugodt a légkör az üzemben, egyre kevesebb a visszás jelenség, amely furdalja az embere­ket — s ez legfőképpen a következe­tességnek köszönhető. Vagy a mély emberismereten alapuló, hogy úgy mondjuk „emberközeli" pártmunká­nak? Szociológia, emberismeret, em­berközelség ... Nos, az elnevezésen igazán ne múljék. Következik: Nyesegetés. 1000 KILOGRAMMOS BOMBÁT tet­tek ártalmatlanná a szovjet katonai pirotechnikusok Leningrád központjá­ban, a Pravda utca 11. számú ház alatt. A bombát 1941. október 6.-án dobták le a fasiszták. Az ENSZ-csapatok további három hónapig maradnak Cipruson A Biztonsági Tanács határozata New Vork (CTK) <•» A Biztonsági Ta­nács pénteki ülésén is Ciprusról tárgyalt. További három hónapra jóváhagyta az ENSZ fegyveres egységeinek küldetését a szigeten. Ax ütésen Kiprianu ciprusi külügyminiszter kormánya nevében azt Javasolta, hogy az ENSZ közgyűlése vegye novemberi ülésének tárgysoroza­tába a ciprusi problémát A külügymi­niszter megelégedéssel nyilatkozott a jó­váhagyóit határozatról, és kormánya nevében teljes együttműködést ígért a Ciprusán ténykedő ENSZ szervekkel. Hangsúlyozta, hogy a ciprusi kormány senkitől sem türi meg felségjogai csor­bítását, és ininden rendelkezésére álló eszküzzel a sziget békés életének fel­újítására törekszik. Kiprianu miniszter beszédében mélysé­ges Felháborodással elítélte a ciprusi lörök szélsőséges csoportoknak fegyve­reket csempésző svéd katonák magatar­tását. Platón Mornzov szovjet küldött, a Biz­tonsági Tanács ülésének elnöke kijelen­tette. hogy a Szovjetunió kormánya — tekintettel a ciprusi kormány állásfogla­lására — nem ellenezte a Cipruson állo­másozó ENSZ egységek küldetésének meghosszabbítását. Ugyanakkor hang­súlyozta, hogy az egységek minden tevé­kenységének alapieltétele az ENSZ alapokmányában lerögzített elvek szi­gorú betartása és a Ciprusi Köztársa­ság szuverenitásának tiszteletben tar­tása. De Gaulle Peru fővárosában Lima (CTK) — Charles De Gaulle, Franciaország elnöke háromnapi hivata­los látogatásra érkezett Peru fővárosá­ba, Limába, ahol a Plaza de Armas téren rövid beszédet tartott, majd felkereste Fernando Belaundo Terrey perui elnö­köt. A francia elnök látogatása alkalmából éppúgy mint Venezuelában, Kolumbiában és Ecuadorban — Peruban is nagysza­bású biztonsági intézkedéseket foganato­sítottak. Pénteken — röviddel De Gaulle Limába érkezése élőt. mintegy 100 sze­mélyt előzetes letartóztatásba helyeztek. Francia-csehszlovák kulturális egyezmény Párizs (ČTK) — Párizsban tegnap délelőtt aláírták a Francia Köztársa­ság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság kulturális-tudományos és mű­szaki együttműködésről szóló jegyző­könyvet. Az ezzel kapcsolatos megöe­szélések Párizsban szeptember 24-én kezdődtek. A küldöttségek a kölcsö­nös egyetértés kedvező légkörében tárgyaltak. A jegyzőkönyv szerint sor kerül á jövőben a két ország főiskolai taná­rainak és tudományos dolgozóinak kölcsönös látogatásaira, ezenkívül ösztöndíjas diákok cseréjére. A meg­egyezés a rádió, a televízió dolgozói­nak, a sportolóknak- és művészeknek együttműködésére is vonatkozik. wmm :>> >• -.-ív f, Ľfnt 3. AKI ROMBA AKARTA DÖNTENI NEW YORKOT Az Egyesült Államokban ma agyonreklámo­zott Wernher von Braun német rakétakutató 1941-ben nagy vállalkozásba kezdett. Munka­társaival terveket dolgozott ki New York és Amerika bombázására, nohá, még nem követ­kezett be a hadiállapot a két ország között. Braun legközelebbi munkatársával, Hermáim Oberttel két- vagy három-lépcsős rakéták szerkesztésén dolgozott. Hitlernek nagyon megtetszett az a terv, hogy az óceánon ke­resztül harcoljanak az Újvilág legnagyobb ha­talmával. Eszelős tekintete felcsillant, amikor Braun részletesen kifejtette, hogyan akarja a poklot rászabadítani a háborúkat eddig simán megúszó jenkikre. 1941 októbere óta nem ha­gyott békét a rakétakutatóknak. Unszolta a becsvágyó Braunt, hogy mindenáron gyorsít­sa meg a kutatásokat, fejezzék be a kísérle­teket és kezdjék meg a „csodafegyver" soro­zatgyártását. A—9, A— 1 0 1944 februárjától 1945 áprilisáig Hitler ál­landóan sürgette Braun embereit. Elégedetlen volt a kísérletek eredményeivel, s főként a kutatás lassúságát kifogásolta, józanabb per­ceiben a világ minden aranyát odaígérte Braun embereinek, hisztérikus dührohamában viszont árulással és szabotálással vádolta őket. Wernher von Braun jó rabszolgahajcsárnak bizonyult, napi 15—16 órai megfeszített mun­kára kényszerítene embereit. Hitler látni akart valamilyen konkrét ered­ményt, s Braun nem- akarta elrontani a Füh rer örömét. Megmutatta neki a szerelőállvá­nyon a 18 méter magas, 3 és fél méter átmé­rőjű „10" megjelölésű aggregátot, az A-9 jel­zésű ' rakéta első fokát. A száztonnás kolosz­tJJ SZÖ 4 * 19B 4- szeptember 27. szus a tervek szerint 35 perc repülés és 70 tonna üzemanyag elfogyasztása után mindösz­sze egy tonna robbanóanyagot vitt volna „ajándékba" a mit sem sejtő amerikaiaknak. A kutatások kezdeti stádiumában bizony ez nem kifizetődő vállalkozásnak látszott, ám a fegyvergyártásban érdekelt konszernek busás hasznot szimatoltak, ezért nem ellenkeztek. Arnyak a felhőkarcolók tövében 1944 vége felé elkészült az A-9 és A-10 ra­kéta mintapéldánya, már csak a gyakorlatban kellett kipróbálni hatását. Az első kísérletek nem váltották be az új „csodafegyverhez" fűzött reményeket, de ez nem vette el Braun kedvét. A rakéta megvolt, most már csak ha­tásos célba juttatásának módját kellett kidol­gozni. Ezzel kapcsolatban Skorzeny két javas­latot terjesztett a náci vezérkar elé. A New York fölé repülő rakétát vagy otthonról, kü­lönleges rádiőjelzésekkel robbantották volna, vagy pedig — s ez utóbbi javaslat nagyon megnyerte Himmler tetszését — speciális rá­dióberendezéssel a cél közelében, tehát New Yorkban irányították volna a pontosan meg­jelölt célpontra. Az utóbbi terv kivitelezéséhez emberek kellettek, mégpedig tapasztalt diver­zánsok, akik berlini jeladásra „előkészítik a terepet". 1944. november 29-ről 30-ra virradó éjjel felfújható gumicsónakon két sötét alak evezett az Egyesült Államok keleti partjai felé. Csil­lagtalan, borús éjszaka volt, köd ülte New Yorkot, s a radarkészülékek ügyeletes kezelői bóbiskolva várták a hajnal virradását. A nagy ködben észrevétlenül érkezhetett és távozha­tott az ü 1230-as német tengeralattjáró, amely a két SS-diverzánst ideszállitotta. Az Elster-operáció A gumicsónakon érkező két „sötét alak" ugyanis a német birodalmi hirszerzőszolgálat hétpróbás kémje volt, akik az Elster- (Szarka) operáció megjelöléssel azt a kényes megbízást kapták, hogy • gyűjtsenek adatokat az amerikai atomku­tatásról; • szervezzenek felforgató csoportokat az amerikai hadiüzemek megszállására; • Berlinből adott jelre hozzák működésbe a rakétát New York fölött célba vezérlő rádiókészüléket. A két SD-ügynök egyike, Erich Himpel ha mis iratai szerint Edward Green kapitány volt a Connecticut állambeli Bridgeportból Hivatására nézve az SD 148. számú ügynöke, foglalkozását tekintve rádiómérnök, s bevetése előtt az AEG és a Siemens művekben hóna pokon át tanulmányozta a rakétagyártás kér­déseit, s megismerkedett a rakétafegyver cél­ba juttatásának új módszereivel. Társa, Wil­liam Curtis Kolpag, fedőnevén Billy, amerikai származású félvér német volt. Rádiótechnikus­ként dolgozott, majd az amerikai haditenge­részetnél szolgált. Később elárulta hazáját, ná­ci kém lett és dr. Scholz bostoni náci konzul megbízásait teljesítette. A kémkedésben Him­pelnek ls nagy tapasztalatai voltak, mert a háború előtt Londonban és az Egyesült Ál­lamokban, majd Canaris tengernagy, az Ab­wehr birodalmi hírszerzőszolgálat főnökének megbízásából Limában, Peru fővárosában tevé­kenykedett. Az SS rendszerint kettejüket küld­te a legkényesebb feladatok teljesítésére, i Hajsza egy „rádió" után A két kém simán partra szállt. Pénzük volt: Hatvanezer dollár lapult a duplafenekű bőrönd alján, nem szólván a brilliánsokről. Felszere­lésük a hagyományos kémkellékeken kívül még egy különleges rádióberendezésből állott. A kémek útja elvált. Kolpag hamarosan le­bukott, mert az antifasiszta érzelmű Tom S. Warrens hadiipari alkalmazott, akit be akart szervezni, leleplezte. Igaz, az FBI sokáig nem akart hitelt adni a feljelentésnek, de Warrens unszolására mégis őrizetbe vette Kol­pagot, aki csodálatosan már az első kihallga­táson mindent beismert. Megnevezte társát ls és kérte az amerikai kémelhárítót, kerítsék mielőbb kézre, míg nem késő. . Wernher von Braun, a német rakéták „atyja", Megindult a hajsza. Igen ám, de hogyan ke­rítsenek kézre a nyolcmilliós belvárosban egy ismeretlen kémet, akiről csak azt tudják (Kol­pagtől), hogy az aprópénzt kabátja felső zse­bébe szokta tenni. Az FBI végre nyomra akadt. Kiderítette, hogy a Pennsylvania Szálló 1559. számú szobájában lakik egy olyan idegen, aki­re Himpel személyleírása ráillik. Nyomon kö­vették. Amikor a Tirnes-squaren a divatos öltözetű úriember az újságkioszkban lapokat vásárolt és a dollárból visszakapott aprópénzt felső kabátzsebébe csúsztatta, az újságárus jelt adott a környéken lebzselő FBI-ügynökök­nek. Kattant a bilincs Himpel csuklóján. Amiről a New York-iak nem tudtak New York lakossága az igazak álmát aludta. Nem sejtette, hogy az óceán túlsó oldalán, U se dom német szigeten,' a peenemündei ha­•lásztelepen elhelyezett kutatóközpontból kü­lönös karácsonyi ajándékkal akarnak kedves­kedni az amerikai nagyváros lakosságának. A rakéta bevetésre készen állott, s már-már ment a rádiójelzés Himpelnek, hogy az Em­pire State Buildingben feltűnés nélkül helyez­ze el' azt a különös rádiókészüléket, amely a megadott pillanatban mágnesként magához vonzza a New York fölé érkező rakétát. Több mint nyolcmillió ember élete forgott kockán a város központjában, de a mit sem sejtő New York-iak nyugodtan aludtak ... Roosevelt elnök rendelkezésére azonnal összeült a hadbíróság és a két kémet halálra ítélte. Clinton J. Harrold, a hadbíróság elnöke így közölte az ítéletet: „To be hanged, by the neck until dead" (lógni fog, míg meg nem hal). Kolpagon végrehajtották az ítéletet, de Himpel ítéletét Truman elnök, Roosevelt utóda kegyelemből életfogytiglani börtönre változ­tatta. Himpel az NSZK kormányának közben­járására 1956-ban kiszabadult, s most a bonni államban megbecsült személy. Wernher von Braun nagyobb karriert csi­nált. A sors iróniája, hogy azoknak az ame­rikaiaknak büszkesége, akiket rakétájával el akart pusztítani. Az Elster-operáció kudarcá­hoz még csak annyit, hogy Braunnak sikerült tökéletesítenie rakétáját; s 1945. január 24-én már a harmadik lépcső is elkészült. A szovjet hadsereg elsöprő támadásai azonban egyre in­kább nyugatra szorították a náci seregeket, s velük együtt a kutatóközpontokat, Így až új rakéta bevetésére nem maradt idejük. Az A-9 és A-10, vagy más néven Amerika-rakéta V-l és V-2 rémként él a háborút átvészelt emberiség emlékezetében. Következd vasárnap: 4. Kémek a viz alatt V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom