Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-08 / 250. szám, kedd

Filmszínházaink műsora teljes mér­tékben megtelelt az idei szeszélyes nyár igényeinek. A könnyű időtöltést keresték, vagy a szabadságon levő pihenni vágyók va­lóban szórakozhat­tak a mozikban Ezt bevezetőül azért bocsátjuk előre, mert film színházainkat sok szor érte bírála; amiatt, hogy rósz szul állítják össze műsorukat, amely ben néha hern zsegnek a tömény unalmat árasztr filmek. Meg kell hagy nunk, az utóbbi időben, különösei az idei filmfeszti vál után, sokat ja vult a mozik mű sora. Örömmel ál lapíthatjuk meg azt is, hogy — bár néhány évi késéssel — hozzánk ls elérkeztek olyan világot járt nyuga­ti alkotások, mint a Római vakáció, William VVilkÍR amerikai rendező víg­játéka. Története nagyon naiv, de kedves: egy álruhás hercegnő ka­landjai az „örök városban". A film sikerének titka nem a mondanivaló­ban van, hanem a bájos Audrey Hep­bum (a Háború és béke amerikai filmváltozatának Natasa szerepében láttuk) lebilincselő játékában és a hódító megjelenésű Gregory Peck intellektuális erejű szerepalakításá­ban. Hewia Colpi, az ismert francia ren­dező irányításával készült francia­román koprodukcióban Panait Istrati híres regényének filmváltozata, a a .film azt bizonyítja, hogy a revűfil­mek kora nem áldozott le. Jó, izgalmas detektívfilm a magyar Gertler Viktor műve Cod ine. A kiváló román író, a „balkáni Gorkij" művének légkörét a film, a sajátos „helyi ízt" is visszaadva, tö­kéletesen érzékelteti. Nem állíthat­juk, hogy mindenki megérti a film mondanivalójának lélektani mélysé­gét, mert ehhez kell egy kis „hely­zetismeret", ám Colpi filmje olyan különös világba, tőlünk talán nagyon is idegen környezetbe viszi el a né­zőt, amelyet még a modern kor be­törése sem tudott teljesen megváltoz­tatni. A cannesi fesztivál díjnyertes filmjének főbb szerepeiben Alexandru Virgil Platón (Codine), Francois Brion (Irina) és Maurice Sarfati re­mekel. A szórakozáshoz tartoznak más, ún. könnyű filmek is. Ilyen a kül- és bel­földön egyaránt népszerű és nagyon látogatott Mandrin kapitány, egy kései lovagtörténet. XV. Lajos francia király korában játszódik le; egy derék mesteremberből szabadcsa­pat vezérévé lett bátor és a nőkkel szemben ellenállást nem Ismerő fic­kó és a hatóságok örökös hadakozá­sát ábrázolja. Rendezője a világhírű Jean-Paul le Chanois. Persze pusztán az ő neve még nem teszi nagy alko­tássá a filmet, mely mindössze jó A Római vakáció egyik jelenete Egy ember, aki nincs. Nagyon bonyolult, üsszebogozott tör­ténet, melynek felgöngyölítéséhez a szükséges fonalat egy bányaszeren­csétlenség mutatja meg. A nyomozók, s a történet mellékszereplői is mind azt játsszák, ami szerepükből követ­kezik (a rendező jő színészgárdát vonultat fel), s így a filmtől sem többet, sem kevesebbet nem lehet kí­vánni. Jó magyar bűnügyi film, mint amilyen a Foto Háber volt. Végül két komolyabb zsánerű film­ről számolunk be. Az egyik A. Kar­pov ismert szovjet rendező alkotása. Rege az anyáról. Mély lélektani hatású háborús film ez, amelyben a háborút nem frontje­lenetekben, cselekményekben érez­zük, hanem az emberek viselkedésé­ben, mély pszichológiai momentu­mokban. Hőse egy asszony, akinek a fiát szintén magáénak követeli a háború és ez az asszony vállalja a levélhordó tisztségét, nyakába veszi a postástáskát, hogy amikor a szomo­rú hírt tartalmazó leveleket széthord­ja, néhány vigasztaló szót is tudjon mellékelni... Mert ezt csak egy anya tudja, aki szintén elvesztette a fiát. Karpov filmjében a szovjet művé­szetben érvényesülő új hatásokat érezzük. Bár e téren nem úttörő a film (Nem vagy árva. Az élet kü­szöbén stb.), mégis határozottan ál­líthatjuk, hogy az emberi érzésvílág tökéletes ismeretére épülő, természe­tesen ható, pátoszmentes jó film ez a háborús hétköznepokról. Ugyancsak a háború idejéből meríti tárgyát Dimitri Dimov bolgár rende­ző filmje A dohány. Egy szerelmespár tragédiája, végze­tes tévedések betetőzése. Szerelem, árulás, karrierizmus, hűtlenség, vé­gül bűnhődés. Mindenki elnyeri bün­tetését. Irina, a frivol asszony belső ellentmondásainak az áldozata lesz és megválik életétől. Ezt a rendkívül összetett, bonyolult figurát nagysze­rűen keltette életre a régebbi bolgár filmekből ismert Nevena Kokanova. A filmszínházak­ban az ismertettek meghosszabbítása mellett két könnyű alkotás szerepel. Az egyik a Szabadságomat töltöttem otthon, amikor az eset történt. Egy dél­előttön az újvári állomás előtt hú­zódó parkból csodáltam a gomba­mód növő új házóriásokat. Elmé­lázásom közben egy árus kínáló szavára lettem figyelmes. — Szentképeket vegyenek, kúp­te sväté obrázky! Gyönyörű őrző­angyalaim vannak. Leginkább a falvakból városba igyekvő, nehéz táskákat és batyu­kat cipelő nénikéknek kinálta, érdeklődés híján eredménytelenül. Csóváló fejjel ismételgette szava­it, közben rosszaló megjegyzéseket tett ügyfelei felé. — Édes Istenem, mi lesz a vi­lágból! Az atom fog elpusztítani mindent, mert már a képeim sem kellenek senkinek, — fordult fe­lém, és megpróbált meggyőzni a világ romlottságáról. Vagy fél óráig még elnézegettem az építők szorgos munkáját, de fél szemmel állandóan emberemet fi­gyeltem. Kínált, „jövendölt". Ered­mény azonban most sem mutatko­zott. Elgondolkozva hagytam ott fi­gyelőhelyemet. Lám, van olyan árucikk is, ami iránt megszűnt az érdeklődés. Raktáron marad, nem lesz hiánycikk belőle. Hiába új idő­ket élünk, Csallóközi Arpád Gazdag színházi program Budapesten Már az évadnyitás előtt egy hónap­pal iš nyilvánvaló volt, hogy az 1964/65-ös színházi évad minden ed­diginél gazdagabb műsort ígér az őszi és a téli hónapokra. Oj magyar színművek mellett csaknem vala­mennyi élő jelentős drámaíró, az amerikai Arthur -Millertől kezdve a szovjet fiatal drámaíróig szerepel a műsorban. Érthetően egyre nagyobb érdeklődés jelenkezik a külföldről érkezett vendégek körében is a bu­dapesti színházi esték iránt. Néhány színház szervezőirodáján érdeklődtünk, mit tudnak mondani a külföldiek színházjeggyel való el­látásával kapcsolatban. A megkérde­zett színházak közül mindegyik első helyen említette, hogy az őszi és a téli szezonban főleg igen sok cseh­szlovákiai vendégre számítanak, ezek közül is többségében Bratislavából érkező egy-két napos vendégekre, akik egy-egy jő színházi előadás kedvéért látogatnak majd ét, hiszen még hétvégi „kiruccanásnak" is meg­éri egy-egy ilyen látogatás, egybe­kötve színházi esttel. A színházak erre a célra minden alkalommal tartalékolnak bizonyos számú jegyet, hogy az érdeklődők igényét lehetőleg teljes mértékben ki tudják elégíteni. Néhány nagyobb színházunk állandó kapcsolatot tart majd az IBUSZ illetékeseivel és a szállodákkal, hogy a jegyellátás za­vartalan legyen. így az új otthonába költözött Nemzeti Színház, az Ope­rett Színház, az Állami Operaház, a Vígszínház és a Madách Színház egész évadra számol a külföldi láto­gatókkal. Szó van róla, hogy — a színházak kezdeményezésére — már előre bi­zonyos idővel, az utazási irodák úgy szervezhessenek túrákat, hogy abba a színházi est is beletartozzék. Valószínűleg megnyugvással veszik tudomásul sokan, hogy a színnázak előrelátással készülnek az évad nagy bemutatóira. így bizonyos, hogy a Madách-évforduló alkalmából, az új rendezésben bemutatásra kerülő „Em­ber tragédiája" előadáson ugyanúgy sok csehszlovák vendég ül majd a nézőtéren, mint a világsikert aratott My fair lady magyarországi bemuta­tóján. — dömök — KRÓN JENŐ ÉS ISKOLÁJA Tanulságos kiállítás a Kelet-Szlovákiai Galériában Koloman Sukol: Elítélve (fametszet, 1930) Täuzer Iván Capek a Magyar Televízióban Hagyomány már Ma­gyarországon, hogy a hét legjobb műsorait általában szombat esté­re tartogatja a műsor­szerkesztés. A minap is ez a gyakorlat érvénye­sült, amikor műsorra tűzték az Irodalmi Ké­peskönyv sorozatban Karel Capek estjét. Ilyenkor van nyitva a legtöbb televíziós ké­szülék, és akik ezen az estén a TV előtt töltöt­ték idejüket, nem bán­ták meg, mert egy mód­szerében ugyan új, de színvonalában a régeb­bi nagy műsorokat is felülmúló élményben lehetett részük. Capek népszerű szer­ző Magyarországon. Mű­vei közismertek s talán ez indokolta azt a felfokozott várakozást, ami e műsort megelőz­te. A nézők érdekes kísérletnek lehettek szemtanúi. Capek há­.rom novellájának film­változatát láthatták, há­rom olyan kisfilmet, amelyek mindegyike önállóan is megállná helyét. A Benda szí­nész esetét bemutató kisfilm puritán rende­zése, az eszköztelenül kitűnő színészi alakí­tások sikeresen adták vissza a čapeki írások hangulatát. Külön kell szólni a három kisfilm köré szőtt keretjátékről* amelyben az egyik ča­peki hős, a sebészor­vos mondja el az'író vé­leményét a világról, életről, emberekről. E vallomásszerű megnyi­latkozások javarésze a magyar közönség előtt ez ideig ismeret­len volt. A TV képernyőjén egy órán keresztül íz­lelgethették a nézők Capek figu"Sinak jelle­meit. Ez az egy órás műsor méltó ízelítő volt s bár a műsor! be­mutatása előtt sokan kételkedtek benne, hogy Capekről sikeres műsort lehet készíteni a TV-ben, a műsor be­bizonyította, hogy le­het. És siker született. — • Egy francia hanglemezgyárnak a legszebb orosz forradalmi énekeket bemutató mikrobarázdás lemeze nyer­te el a nemzetközi hanglemez nagy­díjat. A dalokat a Szovjet Hadsereg együttesének énekkara énekli Kon­sztantyin Vinogradov és Borisz Alekszandrov vezényletével, a szovjet Rádió—Televízió ének- és zenekara Alekszandr Kovalev vezényletével ós a szovjet Rádió—Televízió együttese Vaszilij Celikovszkij vezényletével. — • — • A Moszkvai nemzetközi filmfesz­tivál mellett a szovjet filmesek újabb fesztivélt szerveztek: kétévenként Le­ningrádban rendezik meg a szovjet film versenyét. — * — • Bergman és Visconti ideiglene sen cserben hagyta a hetedik művé szetet — az opera kedvéért. Ingmar Bergman Mozart Varázsfuvoláját ren­dezi a milánói Scálában, Luchino Vis conti pedig Verdi Trubadúrját a Ion doni Covent Gardenben. A Kelet-szlová­kiai Galéria ter­meiben szeptember 2-án megnyitották a „Krón Jenő és is­kolája" című kiállí­tását. A látható festmények, rajzok, kőtajzok, fa- és rézmetszetek olyan művészek alkotá­sainak seregszem­léje, akik Kelet­Szlovákiában a Krón-iskolában sa­játították el képző­művészeti alapis­mereteiket és máig is itt alkotnak, vagy legalább át­meneti ideig itt dolgoztak. Szép számban láthatók Krón Jenő rajzai és grafikája, K. So­kol paszteiljai, fa­metszetei, de ugyanakkor ízelítőt nyerünk a Krón-is­kola több említésre méltó egyéniségé­nek művéből is. Hazánkban ép­pen a kelet-szlová­kiai művészeti kör­zet volt a húszas években a haladó, forradalmi eszmék­től áthatott törekvések egyik termé­keny központja. A festők (többnyire a fehér terror elöl menekülve) tele­pedtek le Košicén, maguk köré tömö­rítették az űj képzőművészeti irány­zatok iránt lekesedő fiatal művész­nemzedéket. Hamar ráeszméltek az egymásrautaltság, a közöá érdekkör és ismeretfejlesztés előnyeire, képző­művészeti kört létesítettek, amelyben együtt tanullak és dolgoztak. így ala­kult meg a Kassai Múzeumban az esti rajziskola, melyet az utókor Krőn-iskola néven tart nyílván, és amely hosszú évekre rányomta bélye­gét Kelet-Szlovákia művészeti ízlésé­re, életére, valamint az innen elke­rült művészek további fejlődésére. 1921—1928 között a szobráftci szü­letésű, haladó szellemű Krón Jenő grafikus volt az iskola irányító egyé­nisége. Krón Jenő Nagybányán, Mün­chenben, Párizsban és Londonban fejlődött elismert grafikussá. Magyar­országon telepedett le, de forradalmi meggyőződése, hitvallása és megnyil­vánulásai arra késztették, hogy el­hagyja az országot és így Hortliyék elől Košicére menekült. Köré sereg­lettek a városban élő fiatal festők, grafikusok, diákok és munkások is. A Krón-iskolában két csoportban történt a képzőművészeti oktatás. Az egyikben anyagi ellenszolgáltatás fe­jében, a másikban munkások, a kép­zőművészetek autodidakta rajongói és többnyire szegény családok diákgyer­mekei részesültek — díjtalanul — el­méleti és gyakorlati tanításban. A vá­rosban és környékén felébredt és ak­tivizálódott az érdeklődés a művészet iránt. A Krőn-iskola érdeme elvitat­hatatlan: megismertette a fiatal mű­vészeket a haladó európai művészeti áramlatokkal, ellenezte a káros irány­zatok beözönlését s konokul harcolt ellenük. Létrejöttek az első kapcsola­tok távolabbi képzőművészeti csopor­tokkal, kiállításokat rendeztek, elő­adásokai tartottak. Sokat köszönhetnek a Krón-iskolá­ban eltöltött „tanu­ló éveknek" Jakó­by Gyula, Collhiásy György, Feld Lajos, Kontuly Béla, Ora­vec Imre, Fabíbi József — tehát azok a művészek, akik napjainkban is számottevő szere­pet játszanak. Krón jenő hatása érezhe­tő a ma már vi­íghírneK örvendő szlovák grafikus — Koloman Sokol mű­vén is. A kiállított anyag értékes kör­rajz. Betekintést nyújt a városban megfordult vendég­művészek (id. Kernstock Károly, Kontuly Bála, Bort­nik Sándor) művé­be és ugyanakkor a már annakidején kiforrott paletáról tanúskodó Košicén dolgozó Bauer Szi­lárd, Schiler Géza és Foltyn Ferenc szociális motívu­mokkal áthatott műveibe is. Csodák múzeuma, Érdekfeszítő bíinügyi dráma az Egy ember, aki nincs Vladimír Sís és Rudolf Jaros cseh rendezők össze­állítása. ötletes pantomimmüsor köt össze régi film­részleteket, s eb­ben nagy szóló­üzletet jelentő szórakoztató látvá­nyosság, komolyabb tartalom nélkül. Ugyancsak az évadnak nagyon megfelelő film Gene Kelly, a neves amerikai táncos, színész és énekes filmje, az szerep jut a külföldön is ismert La­dislav Fialkának. Ez a film hasonló A komikusok királya című Burian­összeállításhoz. A másik könnyű film egy sablonos jugoszláv mű Ének az esőben. Revűfilm ez a javából, melyben Gene Kelly művészetének minden oldalát megcsillogtatja. Vannak benne régi, elcsépelt fogások is, de általában ez Mindennek a nyár az oka, mely a tengerparton üdülő feleségé hez szabadságra utaző férj hihetet len kalandjait örökíti meg. L. L. C] S^-Ö 4 * l 96 4- szeptember 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom