Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-23 / 265. szám, szerda

Vigyázz! Veszélyes útszakasz 1964. augusztus 1-től S-ig a tisonci járás közbiztonsági szer­te i tizennégy közúti balesetről tettek jelentést. — Ezek a napok alighanem „meg­nyomják" majd a második félév bal­?setátlagát — jegyzi meg a közúti forgalmi szolgálat vezetője. — Halálos kimenetelű baleset is történt? — Sajnos! Egy halott, négy súlyos, nyolc könnyebb sebesült: ilyen a kilenc nap statisztikája. Ép bőrrel csak egy jár­művezető úszta meg. A halálesetek száma a kilenc nap ilatt átlagosan tízszer volt nagyobb, nint az első félévben, (amikor kilenc­zen napra esik egy halálos áldozat), i sérültek száma pedig csaknem öt­ször. A népgazdaságot ért kár az első íélév kilenc napi átlagának az ötszö­rösére szökkent. — Legyen szíves, összegezze a baU ssetek okait, főhadnagy elvtárs. — Gyorshajtás, ittas állapot, sza­bálytalan előzés — kimutatásainkban eginkább ezek az okok szerepelnek. Nyilvántartjuk, hogy sorrendben a gyermekek, a gyalogosok és a ku­tyák okozzák a legtöbb forgalmi sze­rencsétlenséget. Persze a közbizton­sági szervek kimutatásai sohasem nyújthatnak tiszta képet a közúti balesetek okairól... S ez alighanem így is van, bár az smberek már megszokták, hogy az 3gyre rohamosabban fokozódó forgal­hí balesetekért vagy a rendőröket, i/agy pedig a sofőröket szidják, eset­leg a járművezetők a gyalogost és megfordítva. Mondanunk sem kell, hogy a közúti forgalom lebonyolításá­nak a sofőrök és a rendőrök nem az egyedüli tényezői. A közutakon folyó „háborúnak" sok összetevője van. Igen, ez nem nyelvbotlás, valósá­gos háború folyik az országutakon. A közúti forgalom — az egész vilá­gon — évente hatvanezer halálos ál­dozatot és kétmillió sebesültet köve­tel. Egypár év múlva pedig talán már csillagászati számokat kell majd hasz­nálnunk a forgalmi balesetek számá­nak kifejezésére, ha ... csakhogy nem tudni, mi ez a „ha". Vegyük csak köz­társaságunkat: a forgalmi balesetek száma az elmúlt nyolc év alatt a két­szeresére nőtt, s évente a lakosság egy ezreléke veszti életét forgalmi balesetek következtében. Évről évre rohamosan nő a gépjár­művek .száma. Sajnos, a baleseteké még ennél is gyorsabban. Világszer­te — és nálunk is — tudományos szinten foglalkoznak a közúti balese­tek elhárításának problémájával, s a statisztikák érdekes adatokat szolgál­tatnak: Hazánkban átlagosan minden harmadik autóbusz és minden negye­dik teherautó, továbbá minden hete­dik személygépkocsi karambolozik, de csak minden huszadik motorkerék­pár. Érdekes, a motorkerékpárosok mégis a közutak rémei. A járókelők is számtalan balesetnek az okozói. Ennek ellenére a balesetek kétharma­dát a járművezetők okozzák. A mo­torkerékpárosok a baleseteknék csak egyhatodáért felelősek, a gyalogosok pedig csak minden tizedik szerencsét­lenségben részesek. A kehnyeci szövetkezet jó eredményével elnyerte az SZNF 20. évforduló­jának szövetkezete címet. Többek között az év első felében 148 száza­lékra teljesítette a marhahús eladási tervét. (G. Bodnár felv. — CTK) Szemmel láthatóan megtévesztő ez a kimutatás, hisz viszonylag csaknem fordított a helyzet. Tekintetbe kell vennünk ugyanis, hogy amíg egy au tóbusz évente nyolcvanezer kilómé tert is megtesz, addig egy motorke rékpár a legjobb esetben nyolcezret s a gyalogos egész évi kilométertelje sítménye pedig minden bizonnyal a legkisebb — viszont létszámban a gya logos vezet. Az eddig felsorolt adatokból is sok mindenre lehet következtetni, a to vábblak azonban még figyelmeztetőb bek: Bebizonyosodott, hogy a jármű vek sebességének fokozódásával ro hamosan nő a halálos kimenetelű balesetek valószínűsége. Harmincöt kilométeres sebesség mellett minden hatvanadik baleset végződik halállal hetven kilométeres sebességnél min den huszonötödik és nyolcvan kilo méteresnél már minden tizedik. A balesetek öt százalékát országos méretben a gépjárművekben előállt üzemzavar okozza: sok régi típusú és rossz állapotban levő autó fut még A balesetek tíz százalékát a közutak állapota idézi elő. Nem titok, hogy a főútvonalakat kivéve — a közutak fosszak, elhanyagoltak: a közutakra tervezett befektetéseknek ugyanis csak tizennégy százalékát fordítjuk az utak karbantartására. A közutak állapotán persze nemcsak minőségit ket értjük, az utak kapacitása is ki fogásolható: kétsávos utainkon csak nagyon nehezen boldogul a négy kilo méteres óránkénti sebességgel haladó gyalogos, a hat kilométeres sebesség gel közlekedő lovasfogat, a tizenöt kilométert elérő kerékpáros és az át lag száz kilométeres sebességgel ro hanó automobil. Itt mindjárt azt is megjegyezhetjük, hogy egyes álla mokban a négysávos utak kiépítésé vei több mint negyvenöt százalékkal csökkent a közúti balesetek száma Az elmondottakból következik: az út, a jármű és az ember teszi a for galmat. Szükséges tehát elegendő többsávú utat, a kocsiknak parkoló helyet és garázsokat építeni; felfris síteni a hazai kocsiparkot; kellő ka pacltású javítószolgálatot és pótalkat­részt biztosítani; feltételeket teremte ni arra, hogy az emberek a közúti iorgalppi szabályaival már az iskolá ban megismerkedjenek és a középis kólában már esetleg a kocsivezetés tudományát is elsajátítsák. ' E követelmények ma még ábrándok' — holnap azonban már elkerülhetet len szükségletté válnak. KOBAK KORNEL gazdasága további fejlődésének prob­lémái. A területek gazdasági fejlődése és a tervszerű irányítás A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Népköztársaság szocialista építésének apasztalatai még több szempontból s érdekesek: mindenekelőtt a terüle­tek közti gazdasági fejlődés és a nép­;azdaság tervszerű irányításának szempontjából A területek közti gazdasági fejlődés nai helyzete, nagyjából azonosítva a töztársaságok közti fejlődéssel, ma nég nagy szociális-gazdasági különb­ségeket mutat fel. Ezt a tényt szem­életesen láthatjuk az alábbi adatok­ról (1963): l lakosság és a termelés részaránya az egyes köztársaságokban a lakosság teljes számában és a teljes termelésben Társadalmi Lakosság termelés 1947 1960 SZNK 100 100 100 izerbia 41 42 38 lorvátország 23 26 26 Szlovénia * 9 14 17 Josznia-Herce­govina 17 12 13 3rna Gora 2,5 1,2 1,4 A nemzeti jövedelem egy főre eső •észe Szlovéniában kétszer akkora, nint az összállami átlag és négyszer tkkora, mint Crna Gorában. Bosznia­lercegovinában az egy főre eső nem­zeti jövedelem az országos átlag 95 százalékát teszi ki. Szerbiában 90 szá­:alékot, Macedóniában 70 százalékot 5s Crna Gorában 50 százalékot. A gazdasági feltételek döntő mér­ékben befolyásolják a még fennálló tülönbségeket az életszínvonal terén, ízt szemléletesen mutatják az átla­gos névleges bevételek alábbi ada­:ai: Átlagos bevételek Szlovénia 33 700 lorvátország 28100 Josznia-Hercegovina 25 400 Urna Gora 25 200 szerbia 25 100 Macedónia 22 600 A köztársaságok közti bevételi kü­lönbségeket a gazdasági feltételek kö­zül főképp az alábbiak befolyásolják: a gazdaság szerkezete, a dolgozók szakképzettsége és a munkatermelé­kenység. A fentebb leírt helyzet mindenek­előtt két tény -következménye: a köz­társaságok közti nagy különbségeké, amelyeket Jugoszlávia a múlt rend­szertől örökölt; és a termelőerők fejlődése aránylag gyors iramának következménye — 1947-től nemcsak a gazdaságilag legfejletlenebb köztár­saságokban, de a gazdaságilag fejlet­tekben is (Szlovénia, Horvátország). A jugoszláv nemzetgazdászok tuda­tában vannak ezeknek a problémák­nak, nyíltan megvitatják őket, tekin­tetbe veszik megoldásuk szükségsze­rűségét a további fejlődés során, ter­mészetesen respektálva a legfőbb kri­tériumot: egész Jugoszlávia népgazda­sága fejlődésének effektív voltát. Számunkra ugyanilyen érdekesek a jugoszláv népgazdaság fejlődése terv­szerű irányításának eddigi tapaszta­latai. A népgazdaság irányítása több bá­zison nyugszik: a központi tervezé­sen, a vállalatok olyan gazdasági helyzetén, amelyet a munkások ön­igazgatása jellemez, a vállalatok ver­senyén a piacokon és a munka sze­rinti jutalmazáson. A központi terv globális, általános irányelveket tartalmaz az alkalma­zottság, a bérpolitika, az árszint, a beruházások egy része terén; ugyan­akkor pontosan, részletesen megszab­ja a kulcs-beruházásokat, a maximá­lis árakat (a fontos nyersanyagok­nál), bizonyos deviza Intézkedéseket és a külkereskedelmet szabályozó in­tézkedéseket stb tartalmaz. A lakosság bevétele 30 ezer din.-ig 30 ezer din. feliil 40.7 % 59,3 °/o 56.8 % 43,2 % 66,0 °/o 34 0 % 69,3 °/o 30,7 % 69,8 % 30,2 % 76,5 % 21,5 °/o Az irányítás második vonása a vál­lalatok gazdasági helyzete. A vállalat egész sor elvi műszaki-gazdasági kér désben határoz; egyidejűleg azonban döntéseit társadalmilag befolyásolják a gazdasági tényezők, például a spe­cifikus normatívák (amortizációk), a jövedelmezőség kritériumai, a nyere­ség elosztásának normái. Azon fontos eszközök közé, amelyekkel a társa­dalom befolyásolja a vállalatok mű­ködését, tartozik a hosszú és rövid lejáratú hitel, az árpolitika, a deviza­gazdálkodás, a külkereskedelem teré­ni intézkedések. A további fejlődést, az irányítás és tervezés rendszerének tökéletesítését a jugoszláv nemzetgazdászok két té­ren látják: a) a központilag megvalósított gaz­daságpolitika b) és a piac-mechanizmus terén. Ez megköveteli, hogy biztosítsák a gazdaságpolitika hatékonyabb befő lyását főképp a bevételek felosztásá­ra a vállalatokban, a bankhitelekre és a devizagazdálkodásra. Ami a piac mechanizmust illeti, a további fejlő dés útja: hatékonyságának növelése a centralizált és decentralizált hatá­rozatok befolyásolásában. Jugoszlávia háború utáni fejlődése során alapvető szociális-gazdasági vál­tozásokon esett át: megteremtette a szocialista termelési kapcsolatok dön­tő feltételeit, népgazdasága a társa­dalmi tervezés alapján fejlődik, a gazdasági fejlődés eredményeit az egész társadalom érdekében és a munka szerinti jutalmazás szocialista elve alapján osztják fel. Az az ország, amelyben ilyen vál­tozások valósultak meg, nem lehet nem szocialista ország, társadalmi rendszere nem lehet más, mint szo­cialista. Erről a szocialista országról hosszú ideig kevés tájékoztatást ad­tunk. Ezt helyrehozni (nem a félre­magyarázást eltávolítani) csupán úgy lehet, ha az emberek rövid időn be­lül a valóság maximumát tudják meg Jugoszláviáról, a nyíltszívű és erőslelkű nemzetek országáról. JÄ^ 1* 1® 5' """""•"-•'••íiWíí W • V« Mí; i Szép a Duna-menti varos panoramája. (Erdösy felv.J • mm CY LÁTJUK Ml Esztrádműsor vagy fejetlenség ? Napok óta hirdettük, propagáltuk s örültünk az ígéretnek: neves hazai és magyar vendégművészek közremű­ködésévei olyan sajtónapi élmény ke­rekedik, hogy nosza! Kerekedett is.­Akik ott voltak, sokáig nem felejtik el. Magyarán mondva, szánkban ma­radt az íze, mert a szervezési képte­lenségek és a művészi koncepció hiá­nya olyan fokot ért el, amire csak egyet mondhatunk: Stoppl Így mégse! Láttam már művészetet cirkuszpo­rondon, sőt falusi pajtában is, így a gondolatot, a bratislavai Sportcsarnok­ban szervezett sajtónapi esztrádestet „jő fogásnak" hittem. Első ízben ve­tődött fel a gondolat, s a szándékot követő megvalósítás ígéretesnek mu­tatkozott. Azonban csak mutatkozott. Nem a Sportcsarnok bűne (még a rossz technikai-akusztikai körülmé­nyeket nézve sem), hogy ez az est százakat és ezreket letaglózott. Mű­vészi élmény helyett ugyanis inkább bosszantott, s ami ennél is több: meg­alázta a művészetet, s tolmácsolói közt neves, rangos külföldi művésze­ket. Olyanokat, akik hazai szereplé­süket mondták le, hogy közönségün­ket szórakoztassák ... Meglehetősen rossz vendéglátóknak bizony;il\unk. S ennek nemcsak az aréna, az aréna­szerű adottságok az okozói. A szervezők, úgy látszik, sok . min­dent elfelejtettek tisztázni. No per­sze, az anyagiakon kívül. A helyárak már hetekkel korábban ismertek vol­tak, a tényleges program annál ke­vésbé. A szándék nemességét nem ér­heti ugyan vád, hisz a bevételt a nemzetközi szolidaritási alapra szán­ták. Ez azonban nem ok arra, hogy a műsort félkézzel csinálják. Csak az anyagiakra építeni: a szocialista er­kölccsel összeegyeztethetetlen, s egy jónak ígérkező rendezvényt szemel­lenzős, szűklátókörű műsorszerkesz­téssel végezni: nagy felelőtlenség! És sajnos, ennek tanúi voltunk. Eltekint­ve attól, hogy a beharangozott újság­írók—színészek női minifutball Slo­van—Slovnaft vetélkedőre módosult (s 20 perc helyett '45 percet rabolt el), enyhén szólva is furcsa, hogy egyetlen kivételtől eltekintve nem szerepeltek a hazai művészek. S ami a leglényegesebb: a művé­szetnek közeg kell, s a légkör itt ele­ve hiányzott. Nem akarom a nézők magatartásának kérdését boncolgatni erről is lehetne szólni — az est koncepciója azonban eleve kizárta, hogy itt a művészetnek babér terem­hessen. Az aréna éppen a szervezés fejetlensége miatt aréna lett és saj­nos csaknem a jégkorong vagy a li­gamérkőzések hangulatára süllyesz­tette a rendezvényt. A műsorszerkesztéssel kapcsolatban sok mindent illett volna tisztázni. Mindenekelőtt a „vegyes" felvágott­szerű ömlesztett számoknak kellett volna határt szabni. Nem vagyok el­lenzője a modern tánczenének, az elektronikus zenét is ideértve (sőt, ez utóbbi bizonyos értékeiben sem kételkedem), azonban mégiscsak eny­he túlzás, hogy az est kétharmad ré­szét három dzsessz-zenekarra szánják, s ezeket a komoly műfajt képviselő, nemzetközileg elismert művészekkel egy kalap alá hozzák. Lehet-e ily mó­don csodálni, hogy a big-beattől fel­tüzelt nézőközönség egy része (főleg fiatalok) mindjárt a műsor indulása­kor érdektelen és elutasító volt a komolyabb műsorszámokkal szemben, s akarva-akaratlanul a kulturált ma­gatartás legelemibb követelményét sértette. Igaz, a művészek értéke nem kisebbedett, ahogy nem kisebbedett a tolmácsolt műveké sem. A magyar művészek: Németh Marika, Gombos Katalin, Hajdú Júlia, Kovács Erzsi, Fejér István és Sinkovits Imre tovább­ra is élvonalbeli s megbecsült mű­vészek maradnak ... Hatvan perces műsor helyett mindössze tizenhetet adhattak. F.zért is köszönet jár. A jó­szándék hozta őket közénk, útjukat, fellépésüket a Magyar Újságíró Szö­vetség fedezte. Segíteni akarták a jó ügyét. Nem rajtuk múlott, hogy ez csak részben sikerült.. Az esttel kapcsolatban viszont jogos a kérdés: vajon méltányos-e a közönség jóhi­szeműségével és a vendégművészek készségével így visszaélni? Nem lett volna egyenesebb játék, ha kerek­perec kijelentik: ezen az esten a dzsessz, a big beat az út!... A lények ismeretéhez még annyit: a Szlovák Újságíró Szövetség a mű­sorszerkesztést — mint legilletéke­sebbre — a tv dramaturgiájára és rendezésére bízta. Felelősségük ezzel persze nem könnyebbedik. Az azon­ban mégis csak elgondolkoztató, hogy két hónap nem elég egy jó mű­sor megszerkesztéséhez, előkészítésé­hez ... Ha a szervezők különlegességet akartak, íme, sikerült. Olyan akciót szerveztek, amilyen eddig még való­ban nem volt. Most is hívatlanul jött, s csak megerősíthetjük: a jövőben sem óhajtunk ilyet! De vajon a fele­lősök valóban felelősek, is néhány ezer ember elrontott estjéért? Igaz, a kár inkább erkölcsi, a nézők jóhi­szeműségével azonban senkinek sincs joga visszaélni. FONOD ZOLTÁN Az emberi értelmet és munkát dicsőíti) alkotás LADISLAV GANDL MENNYEZETFESTMÉNYE A Gépészeti Főiskola korszerű, tá­gas előcsarnokában kiállítás nyílt meg, ahol L. Gandlnak mintegy 65 kombinált technikájú festménye, tuss­és szénrajza, tanulmányok, eszmei tervek jelzik a részletmegoldások számos változatát. Éreztetik annak az elmélyült szellemi-művészi munkafo­lyamatnak különböző szakaszait, ame­lyek megelőzték az aula mennyezet­fetményének megvalósítását. Egyszer­smind fényt vetnek a kutató, töpren­gő művész filozófiai elgondolásaira. A Martin Kusý építészmérnök ter­vezte főiskolának aulája nagyszabá­modern, reprezentatív díszterem, mélynek lebegő, felfüggesztett meny­nyezetét ékesíti a dekoratív műfaj el­ismert mesterének, Gandlnak műve. Alapeszméje az emberi értelem és munka dicsőítése. Az ember útja a tudatlanság homályából a tudás vilá­gosságába. A természet és társadalom törvényszerűségeinek megismerésére, meghódítására vágyakozó, világűrt ostromló, küzdve-küzdő ember törek­véseit vetíti elénk a parabola alakú poétikus kompozíció. A mértani for­mákra bontott dekoratív térben ezüs­tösen csillámló szürkék, kevés fény­lőn felvillanó kék, sárga és ibolya­színek kulturált összhangja, jelképes alakok, csoportok tolmácsolják a gaz­dag mondanivalót. Mintha az egész egy roppant kris­tályban tükröződnék s ritmikusan ke­ringene — levegős könnyedséggel emelkednék a magasba. Ám távolról sem emlékeztet a barokk, vagy roko­kó illuzionisztikus, égrenyíló mennye­zetfreskóira. Hiszen reálisan fantaszti­kus és fantasztikusan reális emberi célkitűzésekről, — a tudomány és hu­mánum közös diadaláról ad hírt a mélytartalmú, kitűnő színvonalú és újszerű megoldású alkotás. Bárkány Jenöné 1964. szeptember 23, * 5 ÜJ SZÖ

Next

/
Oldalképek
Tartalom