Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-22 / 264. szám, kedd

A kínai vezetők nézetei a gazdaság és a politika viszonyáról Alább részleteket közlünk a Kommunyiszt 1964 12. szániának A gazdaság a kommunizmusért vívott harc fő színtere című szerkesztőségi cikkéből. Ä Kínai Kommunista Párt vezetői lényegében abból a trockista tételből indulnak ki, hogy amíg a munkásosztály nem oldotta meg világméretben első feladatát, a politikai hatalom megszerzését — a gazdasági építés azokban az országokban, ahol a munkásosztály hatalomra futott, másodrendű dolog. Hangzatos frázisok mögé rejtik azt, hogy egyáltalán nem hisznek a munkások és parasztok alkotó erőiben, abban a képességükben, hogy sikeresen építsék fel az új társadalmat, s ugyanakkor féktelen kampányt folytatnak a szocialista országok testvérpártjai ellen, amelyek a gazdasági problémák megoldására összpontosítják erőiket, „ökonomizmussal", „nacionalista" egoizmussal vádolják őket. A kínai sajtóban gyakran találkozunk a következő állítással: „A politika a parancsoló erő" (Renmin Ribao, 1964. január l.j, „a politika a lélek, a marsall". (Csien Hszien című folyóirat, 1964. 2. szám), „A politika parancsol mindennek" (Vörös zászló című folyóirat, 1964. évi 6. szám). Emellett a politikának ezt a „parancsnokló" szerepét teljesen katonaian értelmezik: a politika parancsol, a gazdaság pedig fegyelmezett katona, végrehajtja a parancsot. Ha a „főparancsnok" úgy döntött, hogy rohamozni kell, rohamra kell Indulni, akkor előírja a gazdaságnak, hogy „ugorjék", nem törődve a reális lehetőségekkel. Ha a roham kudarcot vall, ez azt jelenti, hogy „át kell rendeződni", s fel kell készülni az újabb rohamokra, „ugrásokra". A Kínai Kommunista Párt tapasztalatáról szólva tekintetbe kell vennünk mindenekelőtt azt a körülményt, hogy 1924-től kezdve 1949-ig bezárólag, vagyis 25 év folyamán a polgárháború feltételei között tevékenykedett. A szocialista társadalom felépítéséhez azonban a katonai tapasztalat egymagában nem elegendő. Szükség van emellett más, politikai és szervezeti tapasztalatra, és más fegyelemre is, amelyet a korszerű gépipar és gyermeke, a munkásosztály ad meg. A kínai teoretikusok saját hibás irányvonaluk megokolása végett eltorzítják és revízió alá veszik a gazdaság és politika viszonyáról szóló marxista— leninista tanítást, elkenik az elvi különbségeket a között a szerep között, amelyet a politika a háborúban játszik, és a között, amelyet a gazdaságban tölt be. „Gazdasági téren az építés elkerülhetetlenül nehezebb, lassúbb és fokozatosabb: ez ennek a munkának a katonai, közigazgatási és általános politikai munkától eltérő lényegéből következik. Ez ennek a munkának különösen nehéz voltából, és hogy úgy mondjam, mélyebb talajhoz kötöttségéből következik." (Lenin Művei, 33. kötet, 8. oldal, Szikra kiadás). A KKP vezetői fölveszik fegyverzetükbe a politika parancsoló szerepéről szóló trockista tételt, s hazájuk határain t belül olyan politikát folytatnak, amely nem veszi számításba a maguk teljességében a konkrét feltételeket és a gazdaságfejlődés érett követelményeit: külpolitikájukban kevéssé számolnak a reálisan kialakuló erőviszonyokkal a szocializmus és a kapitalizmus világrendszere között, szembeszállnak a békéért való harccal. Mindez a KKP külpolitikájának Voluntarista, kalandorjelleget ad. A KKP gazdaságpolitikája a népi forradalomnak Kínában aratott győzelme után élesen két időszakra oszlik: az 1949—1957. évekre és az 1958-tól kezdődő időszakra. Az első időszakban a KKP vezetősége olyan gazdaságpolitikát folytatott, amely a szocialista országok marxista—leninista pártjai tapasztalatainak számbavételével épült fel, s amely a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való testvéri együttműködésre támaszkodott. Ez a politika reális és sikeres politika volt. Az ipar egész termelése öt esztendő alatt 2,3 szeresére növekedett. Öt év alatt szocialista útra állították át a mezőgazdaságot. Az első ötéves terv teljesítése folyamán előkészítették az anyagi és a politikai feltételeket a Kínai Népköztársaság gazdaságának további fellendítéséhez. 1958-ban azonban a Kínai KomnjuIHsta Párt gazdaságpolitikájában éles fordulat történt. Lényegében ez a fordulat egy politikai irányvonalnak másikkal "való felváltása volt. Nem csupán arról volt szó, hogy meg kell gyorsítani a szocialista építés ütemét a reális lehetőségeknek megfelelően. Kiadták azt az önkényes célkitűzést, hogy a szocializmus megkerülésével rögtön megrohamozzák a kommunizmus gazdasági határvonalait. A KKP Központi Bizottsága ilyenféle jelszavakat vetett fel: „Nem szabad a szocializmus szakaszán egy helyben topognunk", „A kommunizmus megvalósítása hazánkban már nyilvánvalóan nem valami távoli dolog". A KKP Központi Bizottsága éles fordulattal irányt vett a gazdaságnak „nagy ugrások" ütemében való fejlesztésére. Önkényesen, mindenféle gazdasági megalapozás nélkül megnövelték az ipar minden alapvető ágának feladatait. 1957-ben Mao Ce-tung arról beszélt, hogy a Kínai Népköztársaságban az acélöntést húszmillió tonnára növelhetik „három ötéves terv, vagy valamivel hosszabb időszak alatt". Egy év múlva már kitűzték a feladatot, hogy ezt a termelési színvonalat egy-két év alatt érik el. Ugyanilyen fordulatra vállalkoztak a mezőgazdaságban is. Az első ötéves tervről szólva Mao Ce-tung még azt mondotta: „ ... ha az első ötéves tervben megtörténik a szövetkezetek létesítése és kialakítása, a második ötéves tervben ezeknek megerősítése, akkor ez nagyon jó lesz". Ez 1957-ben hangzott el, ám 1958 nyarán már megkezdődik a mezőgazdasági szövetkezeteknek népi kommunákká való tömeges átalakítása. A népi kommunák létesítését a szó szoros értelmében néhány hónap alatt hajtották végre. A kommunák létesítésének folyamatában teljesen társadalmasították a parasztok vagyonát, köztük a konyhafelszerelést is, megszüntették az egyéni háztáji gazdaságokat, a munka szerinti bérezést egyenlősítő elosztással helyettesítették, a parasztokat kaszárnyai helyzetbe juttatták. Mindez kedvezőtlenül hatott a mezőgazdaságra. Rohamosan csökkent a szarvasmarha- és a baromfiállomány, katasztrofálisan csökkentek a szemestermékkészletek. Az egyéni háztáji gazdaságok megszüntetése és egyéb intézkedések elégedetlenséget keltettek a parasztok között. Súlyos veszélybe került a munkások és parasztok szövetsége. E körülmények nyomása alatt a KKP Központi Bizottsága arra kényszerült, hogy takarodót fújjon és külön határozatot hozzon „a népi kommunák rendezéséről". A korábbi mezőgazdasági szövetkezeteket, amelyeket a népi kommunákba olvasztottak, ténylegesen visszaállították nagy termelőbrigádok formájában. A kínai vezetők azonban továbbra is ragaszkodnak a népi kommunák jelszavához, és a tényekkel szemben tagadják a népi kommunák csődjét. Ez a téves irányvonal közvetlenül fakadt a kínai vezetőknek abból az „elméleti tételéből", amely a politika parancsoló szerepéről, s arról szól, hogy a politika diktálhat a gazdaságnak bármiféle „forradalmi" átalakulást. 1959—1960 folyamán nyilvánvalóvá vált a „nagy ugrás" teljes csődje az iparban, valamint a mezőgazdaságban egyaránt. Az ipar szétzilálódott, és fejlődésében a korábbi színvonalra esett vissza. A nagy gyárak és üzemek, amelyeket korszerű technikával szereltek fel, 30—50 százalékkal csökkentették termelésüket. A kínai vezetők most megkísérlik, hogy kalandor politikájuk csődjéért a Szovjetunióra hárítsák a felelősséget. Azt bizonygatják, hogy szinte döntő szerepet játszott mindebben az, hogy a Kínai Népköztársaságból visszahívták a szovjet szakembereket. A szovjet szakembereket azonban nem 1958ban és nem 1959-ben hívták vissza, amikor eldőlt a „nagy ugrás" sorsa, hanem 1960-ban, amikor már nyilvánvalóvá vált e tervek teljes kudarca. A szovjet szakemberek látták a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága által megvalósított gazdaságpolitika egész alaptalanságát és talajtalanságát, de véleményükkel a kínai hatóságok egyáltalán nem törődtek. 1958-ban példának okáért a Renmin Ribao a következőket irta általában a szakemberekről: a kohászati iparnak az egész nép erejével való fejlesztéséért indított tömegmozgalom végérvényesen szétzúzta az ipar területén uralkodó misztikus nézeteket. Mérnök és szakember nélkül lehetett kiváló minőségű acélt és vasat önteni". Nem a szovjet szakemberek visszahívása szolgált a Kínai Népköztársaság jelenlegi gazdasági nehézségeinek okául, hanem a „nagy ugrás" politikájának kalandor jellege okozta ezeket a nehézségeket és vált a szakemberek visszahívásának egyik fő okává. A kínai vezetők, amikor irányt vettek a kommunizmusba való „nagy ugrásra", lebecsülték hazájuk fejlődéséínek reális gazdasági és technikai feltételeit. A végrehajtott meredek fordulat a gazdaságpolitikában kalan dor próbálkozás volt, mely arra irá nyúlt, hogy átugorják a fejlődésnek egy meg nem tett szakaszát. A kínai vezetők, amikor felvetették a „nagy ugrás" tételét, lebecsülték a korszerű technikát, mellőzték a termelés anyagi feltételeit, a dolgozó tö megeket is életbevágó anyagi érdekeitől elválasztva kezdték szemlélni, ,s csupán forradalmi szellemükre tá maszkodtak. A Kínai Kommunista Párt vezetői arra számítanak, hogy magas színvonalon tartják a nép munkalelkesedését csupán azzal, hogy mind újabb és újabb harci feladatokat és jelszavakat tűznek eléjük. A reális lehetőségeket, a gazdasági megalapozottságot, az anyagi technikai eszkö zöket a másodrangú tényezőkhöz sorolták. Ám hogyan lehet fenntartani a gazdasági fejlődés nagy ütemét ha a háttérbe szorítjuk a műszaki haladás problémáit? Csupán egy maradt hátra: át kellett térni a termelés úgynevezett hagyományos fajtáira, ide számítva annak legprimitívebb for máit. A gazdasági építés legforradalmibb módszerének nyilvánították a „tömegmozgalmak" módszerét a termelésben. Pontosan ezzel a módszerrel akarták végrehajtani a „nagy ug rást" a kohászatban. Néhány hónap alatt hétszázezer kiskohót létesítettek (minden kohót agyagból, nádból vagy szalmából építettek, 3—4 nap leforgása alatt). Ennek következtében a kínai vaskohászatban több mint 50 millió ember dolgozott, azokkal együtt pedig, akik „közvetlen segít séget adnak a fémért vívott harc frontjának" — ahogy ezt a kínai sajtó hangoztatta —, körülbelül 100 millió ember. A hatalmas erőfeszítés mellett a kisipari termelés 3 millió tonna acélt adott, ráadásul a rossz minő ség miatt ez is használhatatlannak bizonyult. A hatalmas munkát, a nyersanyagot és az egyéb anyagokat hiába tékozolták el. A népgazdaság meredek zuhanás után egy helyben topogott 1960—1963 folyamán, 1963-ban az ipari termelés növekedése körülbelül 5 százalékot tett ki, emellett ezt főleg a könnyűipar számlájára érték el. A „nagy ugrás" időszakának nehéz következményeit még egyáltalán nem küzdötték le. Po Ji-po, a Kínai Népköztársaság miniszterelnökhelyettese egy újságírónak arra a kérdésre: „Hiba volt-e az a széles körű kampány, amelyet 1958-ban az acéltermelésben indítottak?" ezt válaszolta: „Nem, ez nem volt hiba. Ez szükséges volt. Amikor ön. mint újságíró, megír egy bizonyos anyagot tízezer szóban, azután csökkenti ezt ötezerre — ez nem hiba, ez gazdagítja az eredményt." De hiszen az ésszerűtlenül irányított gazdasági építésben nem szavakat húznak át, hanem milliók alkotó munkáját, óriási anyagi értékeket. Az analógiák, amilyenek a Po Ji-po-féle hasonlatok, csupán arról tanúskodnak, hogy a kínai vezetők mindenáron szeretnék megtalálni a saját téves irányvonaluk igazolását. A hűbérurak és az imperialisták Ki nának valóban elmaradott gazdaságot hagytak örökül. Az országban túlsúlyban van a kistermelés, a kétkezi munka. Azokra az anyagi feltételekre kell támaszkodnia, amilyenekkel az ország rendelkezik. Mindez helyes és senki sem fogja vitatni, hogy Kínának a lehető legjobban ki kell használnia a tömeges kétkezi munkát, minthogy az országnak nincs elegendő korszerű technikája. Viszont olyan gazdaság-politikára van szükség, amely a reális feltételek józan felmérése alapján világosan és határozottan megmutatja a távlatot. Az októberi forradalom után Oroszország ugyancsak gazdaságilag elmaradott ország volt, amelyben a kistermelés volt túlsúlyban, és ezenkívül az ország a példátlan gazdasági pusztulás állapotát élte át. És mégis, e nehéz feltételek között V. I. Lenin a leghaladóbb gazdaságpolitikát tűzte ki célul, a mezőgazdaság szocialista átalakításának politikáját. A szovjet nép a kommunista párt vezetése alatt megvalósította ezt a lenini álmot; a Szovjetunió a világ egyik legnagyobb ipari hatalmává vált. A lenini gazdaságpolitika alapvető vonása, hogy a haladásra irányul és megmutatja a haladáshoz vezető utat. A KKP vezetőt a gazdasági építés mélyreható kérdéseiben nyilvánvalóan eltértek a lenini forradalmi politikától. II Élni oly (ó, de a halait is vállalom í" i ' ' 4 i: { ; i : ? : - ií í < s : !

;X' i '• - ! í ' • I i i M ? í í 5 „Ebben a házban született Ján Nálepka kapitány, a szlávok nagy fia, a Szovjetunió és a Szlovák Nemzeti Felkelés hőse. Vérei boldogabb jövőjéért áldozta életét. Elesett Ovrucs ukrajnai városban 1943. november lü-án." Fekete márványba vésték ezeket a szavakat, s a márványlapot Smižanyban, a hős szülőházának homlokzatán helyezték el szerető falubelijei. Csendes, napos nyárvégi napon kerestük fel az öreg Nálepka-fészket. Miska bácsi, a hős édesapja éppen az udvaron foglalatoskodott. Unokái körülötte, de inkább csak hátráltatták munkájában, nemhogy segítettek volna... — Hát ti miért nem segítetek nagyapának, ahelyett, hogy itt ugrándoztok? ... — Csakhogy a nagyapa nem hagy — dobja le a fejszét az öreg Nálepka Mihály. — Nem kell annyira kímélni a fiatalokat ... — Nem is a fiatalokat kímélem én, hanem a munkát. Nekem pedig muszáj dolgozni... — Hány éves már Miska bácsi? —: Nyolcvankettő. — Szép idő. — Szép. Sok rosszat, sok jót megél ennyi év alatt az ember. Főleg az ilyen magamfajta. ' Tizenhárom éves koromtól apa nélkül, anya nélkül. Amíg ezt a házat felépítettem, bejártam a i'élvilágot. — A Jani fia már ebben a házban született? — Ebben. A tanítóképzőbe is innen járt. Azután elment ő is a kenyere után. — Elestéről mikor értesültek? — Az első perctől tudtuk. Moszkva bemondta. Szépen megemlékeztek róla. Büszke voltam rá, hogy az én fiamnak olyan nagy becsülete van odaát, de akkor még azt senkinek sem mertük elmondani. — Hány éves volt ő akkor? — Harmincegy. Most szeptember 20-án lett volna ötvenkét éves. (Kép és szöveg K. K.) Milyen időjárás várható? Ismét sarkvidéki levegő áramlik Közép-Európába • Európa déli részében még tart a nyári idő • A Tátrában időnként havazik is e A szárazság problémája még mindig időszerű A múlt hét folyamán is igen változó szélsőséges időjárás uralkodott, ami főként a levegő hőmérsékletének kilengéseiben nyilvánult meg. A hét első felében csekély felhőzet mellett rohamosan felmelegedett az idő, a síkságokon 24—28 fok Celsiusra is. Ezután sarki eredetű, párás, hűvösebb tengeri levegő kezdett beáramlani Közép-Európa fölé, fokozatosan elérve Szlovákiát is. Előnyomulását fokozott felhőzet, helyenként eső vagy zápor kísérte. A csapadékmennyiség azonban nagyrészt igen csekély volt, többnyire csak 1—5 milliméter. Ezért a szárazság problémája továbbra is időszerű marad. A sarki levegő behatolása után a hőmérő higanyszála 6—10 fok kal süllyedt. A hőmérséklet csökkenése igen érezhető volt a hegyekben ls. A Lomnici-csúcson például szombaton mínusz 6 fokra süllyedt a hőmérséklet, s időnként havazott is. Még hidegebb volt az idő a skandináv államokban. Norvégiában, Svédországban és Finnországban a nappali hőmérséklet általában nem haladta meg a 7—12 fokot. Ezzel szemben DélEurópában még a hét végéig aránylag igen meleg volt. A legmagasabb nappali hőmérséklet elérte a 26 sőt 33 fokot is. Eléggé meleg időjárás uralkodott a Szovjetunió keleti részein is, aho'l a nappali hőmérséklet 23—26 fokig emelkedett. Jelenleg az időjárást a Finnország fölötti alacsony légnyomás jellemzi. Egy másik alacso-ny légnyomás Ang-' liából Dél-Skandinávia fölé húzódik. Ugyanakkor az Atlanti-óceán fölött az Azori szigetektől északra magas légnyomás van. Közép-Európába továbbra is levegő áramlik. E hét első felében változó, időnként sűrű felhőzet, s helyenként zivatarok várhatók. Aránylag hűvös idő lesz. Az éjszakai hőmérséklet 4—8 fok, a völgyekben reggel talaj menti fagy. A nappali hőmérséklet nagy részt 15—19 fok között mozog. Ezután az időjárás javulása várható, mérsékelt nappali felmelegedéssel, amely eléri a 19—24 fokot. A hót végén helyenként ismét záporesők várhatók. P. F, Okleveles baromfitenyésztők Közép-Szlovákia legjobb baromfitenyésztőit egy hegyaljai szövetkezetben Ipulynyéken találhatjuk meg. Sok nehézséggel indul tak, MOLNÁR IMRE elv társ, a szövetkezet elnö ke, nemegyszer panasz kodott, liDgy a tojópavi Ionokban nem tudtak elég fiatal jércét biztosítani csirkenevelde hiánya miatt. De a problémákat lassan megoldják. A két 6000 férőhelyes mélyal mos tojópavilon már tel jes ütemben dolgozik és a jövő évben felépítik a tízezer férőhelyes csirke neveidét is. A hagyomá nyokkal rendelkező ba romfitenyésztők tehát biz tosan néznek a jövő elé Az eddigi eredmények szépek. GRENYO GYÖRGY elvtárs ökonómus, a ter inelés gazdaságosságáról tanúskodó számokról tá jékoztat. A baromfitenyésztésből évi 1 millió 650 ezer korona bevételt terveztek, de július végéig már 1 millió 243 ezer 286 ko rónát értek el. Az iiko nómns szerint Idén t mii lió 800 ezer korona bevé telt várnak a baromfi tenyésztőktől. Az állattenyésztésből eredő bevétel 64 százaléka a baromfitenyésztésből származik. A tojós tyúkok jó hoza múak. Előreláthatólag augusztus végéig egy tyúkra 120 tojás jut. De ZSAMBÜKRÉTSZKY MA TILD háromtagú csoport ja már ennél is több to jást ért el tyúkonként. A szövetkezet évi tojáséi adási terve 1 millió 380 ezer darab, de július végéig már 858 ezret adtak cl. A 14 ezer jérce már hathónapus korában tojik, és előreláthatólag 150 ezer tojást adnak terven felül közellátásunknak. A baromfihús termelése is jövedelmező. Az évi 245 mázsa baromfihúsból már 201 mázsát adtak el. és a termelési eredmények szerint 30 mázsát adnak terven felül A csirkék gyorsan híznak. Nyolc— tízhetes korukban már elérik a 90 dekát, vagy az 1 kilót. tpolynyéken már sokszor szóba került, vajon kifizetődik n a baromfite nyésztés? Aj ökonómus erre igennel felelt. Az önköltséget pontosan szá múlják. Az adatokból tisztán látni, hogy a baromfite nyésztés gazdaságos, a szövetkezetnek számottevő hasznot hoz, mivel a csirkék jó takarinányértékesftők és gyorsan híznak. Egy kiló baronrfihús termelési költsége 10,98 korona, átlagos eladási ára pedig 19,07 korona. A (njástermelésre sem fizetnek rá. A mélyalmos tojőpavilonok beváltak és gazdaságosak. A számítások szerint egy tojás előállítási költsége 45 fillér, az átlagos eladási ára pedig 90 fillér. Ilyen szép gazdasági eredmények után nem kell bizonyítani, hogy az ipolynyéki szövetkezetben gazdaságos a baromfitenyésztés, Persze ez nem véletlen, hisz már évek óta foglalkoznak baromfitenyésztéssel. Hozzá kell tennünk azonban, hogy a nagyüzemi termelés csak most van kibontakozóba^ Viszont a baromfitenyésztők már többéves tapasztalattal rendelkeznek és szakértelemmel végzik munkáinkat. Az ipolynyéki szövetkezet kiváló baromfitenyésztőit a napokban oklevéllel tüntették ki. és ötezer korona jutalmat kaptak. BALLA JŰZSEF ÜJ SZÖ 4 * 1S64' szeptember 22.