Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-20 / 262. szám, vasárnap

Világ proletárjai, egyesül jetele! SZLQVAKIA KONHUHISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1964. szeptember 20. vasárnap • 30 fillér • XVII. évf., 262. sz. Csehszlovák párt- és kormányküldöttség látogat Magyarországra (ČTK) — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányának meg­hívására a legközelebbi napokban Magyarorszagra látogat Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának küldöttsége. A küldöttséget Antonín Novotný, Csehszlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság el­nöke vezeti. Iskola és társadalom Az iskola és az élet kapcsolata — állandó napirendi kérdés. Sze­repét, jelentőségét nem győzzük eléggé hangsúlyozni. Ez a gondo­lat indította a mostani új tanévet is, s ez kerül előtérbe, midőn az iskolák pártszervezeteinek évzáró taggyűléseiről szólumk. Iskola és társadalom — ezt megnyugvással mondhatjuk — sohasem állt olyan közel egymáshoz, mint éppen ma. Egész iskolarendszerünk lényegbe vágó átalakulása a társadalmi cél­kitűzésekhez igazodik. Ezért túl­zás nélkül mondhatjuk, hogy az oktató-nevelő munka hatóköre túlnő az isikola falain, kiterjed szinte az egész társadalmi életre. Ezt a tényt tudomásul venni s a mindennapi munka sodrásában a legjobb lehetőségek szerint segí­teni — nemcsak igény, hanem emberi kötelesség is. Az isikola emberformáló műhelyében a szo­cialista és a kommunista társada­lom építőit nevelik, vértežlk fel tudással, politikai és erikölcsi vi­lágnézettel, magatartással a peda­gógusok. S hogy ez a munka si­kerrel járjon, ahhoz a társadalmi összefogás mellett arra is szükség van, hogy a kommunisták példa­mutatása a feladatok teljesítésére mozgósítsa a pedagógus-kollektí­váikat. S erről a kérdésről az év­záró gyűléseken ugyancsak sóik szó esik. Az iskola tekintélyét éppúgy, mint a pedagógus rangját ma már nem a szólamok és a nagy sza­vaik, hanem a végzett munka mi­nősége és mennyisége méri. A tár­sadalmi haladás ugyanis elképzel­hetetlen az emberek műveltségé­nek szüntelen növekedése, s en­nek kapcsán a tudományos-mű­szaki haladás nélkül, melynek ikútforrása, alapja éppen az isikola. S ha ennek kapcsán a taggyűlé­seken egyre több szó esik majd a színvonalról, a kommunisták fele­lősségéről, ez csak íkiemeli, alá­húzza a társadalmi célokkal való azonosulás tényét. Az új utak ke­resése csakis úgy lehetséges, ha a bátor kezdeményezés, az elkép­zelések őszinte feltárása a végzett munka pártos, elfogulatlan érté­lkelésével párosul. Ha nemcsak egyeš tanítók és iskolák, hanem az összes tanítói közösségek egy emberként valljáik magukénak a szocialista iskolával szemben tá­masztott követelményeket. Annál is inkább, mivel az ifjúság kom­munista nevelésének magasabb színvonaláért, a több tudásért ví­vott harc pártunk XII. kongresszu­sa határozatánaik teljesítését je­lenti. S ez csaik akkor járhat si­kerrel, csak úgy bíztathat további eredménnyel, ha az öntetszelgés és önelégedettség helyett a végzett munka bíráló elemzése teremti meg a jövőbeli feladatok kedvező feltételeit. A bírálat indokoltságára, a kri­tikai szempontok szükségességére annál is inkább figyelmeztetni kell, mivel iskolai vonalon jócs­kán akadnak még olyanok, akik az iskola munkáját érintő őszinte bí­rálatot személyes sértésnek ve­szik, s „tekintély-elvektől" vezet-: tetve elutasítói az őszinte szónak". Mondani sem kell, hogy ezek a módszerek idegenek pártunk le­nini munkastílusától, s rendelt sorsúik, hogy a maradiságnak ezen a formáján mindenütt túllépjenek. A CSKP Központi Bizottsága út-, mutatása szerint az alapszerve­zeteknek abból kell kiindulniok, hogy bírálóan elemzik, hogyan teljesítették a párt Központi Bi­zottságának a határozatát az ifjú­ság oktatását — nevelését illető­en, s mennyiben tetteik eleget az ideológiai plénum határozatainak. A kommunista nevelésről rende­zett országos kpnferencia éppúgy, mint az azt megelőző dokumentu­mok rámutattak a lényegre, az élettel való szoros kapcsolat (kö­vetelményére, az új módszerek ke­resésének szükségességére. Tö­rekvésünk lényege tehát, hogy az iskolai oktató-nevelő munkát tartalmilag gazdagabbá tegyük. Az előtérbe Ikerült nevelő jellegű tanítás — a tantárgyak ismeret­közlő jellege mellett a nevelői célkitűzések realizálása — ezt az utat jelenti. S hogy az ifjúságra gyakorolt hatás az eddiginél je­lentősebb legyen, ez úgy érhető el, ha mindennemű alakiságtól mentesítjük az iskolák munkáját. Az iskolák fontos küldetése az Ifjúság kommunista meggyőződé­sének a kialakítása. S ez nemcsak a polgári neveléstan feladata! Minden tantárgy alkalmas arra, hogy ezt a célkitűzést segítse: Csak a pedagógusokon múlik, hogy obulusaikkal hozzájáruljanak ehhez. E helyütt csak hangsú-: lyozni tudjuk: a világnézet forrná-: lásában a tananyag, az életfelfo-: gás alakításában pedig a pedagó­gus emberi magatartása játssza a döntő szerepet. Ezek a kérdések, az ifjúság ne­velését érintő törekvések eddig is gyakori napirendi pontot képez-: tek, s ez a jövőben sem lesz más­képp. Az évzáró taggyűléseket kö­vetően szülők és a védnökség! üzemek nyilvános gyűléseken tár­gyalják meg ezt a kérdést. Ezért nagymértékben az évzáró'taggyű­léseken is múlik, hogy az iskolák nevelési tervét milyen körültekin­tően állítják össze. A társadalmi gondoskodás tényét húzza alá ugyanakkor az is, hogy az ifjúság nevelésének kérdésével a közeljö­vőben a párt Központi Bizottsága foglalkozik. Az ügyet segíti, ha a problémák­ról szólva a pártszervezetek nem feledkeznek meg a vezetés szín­vonaláról sem. A XII. kongresz­szus ezt a kérdést nyomatékosan hangsúlyozta, fontossága azonban az iskolák életében nem mindig került kellő súllyal előtérbe. A ve­zetés színvonalától ugyanis nagy mértékben függ az oktató-nevelő munka eredményessége, s továb­bá az is, milyen a nevelőtestületek eszmei-politikai-pedagógiai egy­sége, az iskola, a tömegszerveze­tek és a társadalmi erők egybe­forrottsága. Vannak még olyan helyek, ahol a vezetés színvonalú­(Folytatás a 2. oldalon) A bratislavai Villanyszerelő Üzemben lán Ruman műhelye a jelszabadulás 20. évfordulójának műhelye cí­mért versenyez. Az árutermelés tervét átlag 101 százalékra, az óratermelékenység tervét 100,5 százalékra telje­síti, s a termékek kiváló minősége mellett a termelési idő lerövidítésére törekszik. Képünkön Cédula elvtárs csapata (első jobboldalt j a villamos-elosztókészülék terve felett. ' (V. .Pŕibyl — ČTK felvétele.) A népgazdaság idei fejlődésének eredményei A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának ülése (ČTK) — A kormány megtárgyalta a népgazdaság ez év első nyolc hó­napja alatti fejlődésének eredményeit, a CSKP KB januári ülésén hozott ha­tározatok teljesítésének ellenőrzésé­vel s a Nemzetgyűlésben elhangzott kormánynyilatkozatból adódó felada­tok biztosításával összefüggésben. Az állami terv feladatainak teljesí­téséhez és túlszárnyalásához a múlt időszakban jelentősen hozzájárultak azok az aktív intézkedések, amelyeket a népgazdaság valamennyi szakaszán, s az irányítás valamennyi fokán a CSKP K13 januári plénuma határoza­tainak teljesítése érdekében dolgoz­tak ki. A nyári hónapokban a pártszerve­zetek vezetésével a dolgozók széles körű részvételével megvalósított el­lenőrzés kimutatta, hogy az aktív in­tézkedések hozzájárultak a termelési feladatok teljesítéséhez, a termelés és a népgazdaság szükségleteinek jobb összehangolásához. A termelés mennyiségi feladatainak túlszárnyalá­sa megmutatkozik a munkatermelé­kenység újabb növekedésében és az önköltség bizonyos csökkentésében is. A gazdasági fejlődés intenzitásának növelése azonban még mindig nem nyilvánul meg olyan erősen, ahogy ezt a műszaki színvonal, a minőség javítása s az anyagfogyasztás csök­kentésének szükségessége megköve­telné. Az eddigi fejlődés alapján várható, hogy az évi tervfeladatokat teljesítik, s több irányban túl is szárnyalják. Erre irányulnak azok az új intézke­dések is, amelyekkel a vállalatok és üzemek aktív intézkedéseinek tervét kiegészítették. Emellett a legfőbb figyelmet a be­ruházási építkezésre kell összpontosí­tani, és biztosítani kell az új terme­lőhelyek üzembe helyezését, amelyek­nek termelésére már a jövő évben számítunk. A mezőgazdaság termelési felada­tainak teljesítésére egyes területeken kedvezőtlen hatást gyakorolt a szá­razság, ezért még nagyobb mértékben törekedni kell a veszteségmentes be­takarításra, a termelési tartalékok ki­használására, a munka társadalmi termelékenységének növelésére, gaz­daságosságra a termelési fogyasztás­ban, s a kiviteli szállítmányok telje­sítésében elért általában kedvező eredmények fenntartására és bővíté­sére. A kormány továbbá megtárgyalta az ez év júniusi kormánynyilatkozatban kitűzött feladatok teljesítésének hely­zetét. 20 ÉVVEL EZELŐTT ELSŐKÉNT SZABADULT FEL Tipikus hegyvidéki község Kalinnv. A Kárpátok nyúlvá­nyai alatt, a csehszlovák­lengyel határtól egy „kőha­jításnyira", csobogó hegyi­palak mentén fekszik, csak­nem két kilométeres liosz­szúságban. Nevét nem jegyezték fel a történelem betűvetői. Is­kolás gyermekein tankönyve is így emlékezik a felszaba­dító harcok kezdetére: „1944. október 6-án, a duk­lai hágó körzetében nehéz harcok után lépték át a ha­tárt a szovjet hadsereg egy­ségei és az első csehszlovák hadtest alakulatai s felsza­badították csehszlovák terü­leten az első községet, Vyš­ný Komárníkot." A kalinoví harcok szem­tanúi, a helyi krónikások másként tudják... 1944 szeptember közepén ugyan­úgy búcsúzott a nyár, mint az idén. Igaz, annak idején nem volt alkalmas az idő a köntösét változ­tató természet szépségeiben gyö­nyörködni A faluban csukaszürke és fekete egyenruhás német kato­nák hemzsegtek. Egyre több érke­zett belőlük Medzilaborce irányá­ból, de főleg északról, Lengyelor­szág felől, gépfegyverek, ágyúk, — s amitől a fasiszták legjobban féltek — a „katyusák" egyre foko­zódó zenéje kíséretében. A „menetgyorsító" zenét a Ven­denyin tábornok irányítása alatt álló, megerősített 3. szovjet hegyi­vadász-hadtest egységei szolgáltat­ták, melyeknek az volt a felada­tuk: minél előbb áttörni Szlovákia területére. Állandóan erősödött a csatazaj, a fegyverek ropogása, de akkor még Kalinov lakói sem sejtették, hogy olyan közel van a sóvárogva óhajtott felszabadulás napja. Szeptember 20-án este, a közsé­get környező dombokat, emelkedé­seket elfoglalták a németek és eszeveszetten tüzeltek a lengyel határ irányába. A másik oldalról alább hagyott a fegyverek ropo­gása s a kalinoviak csüggedése csak fokozódott, amikor másnap reggel fegyverekkel, lapátokkal, csákányokkal felszerelt németek özönlöttek a faluba. Félő volt, a németek beássák magukat és vége a várva várt napnak. Arról senki sem tudott a falu­ban, hogy szeptember 20-án este, kevéssel 9 óra előtt a 897-es sze­vasztopoli ezred első lövész-száza­da átlépte a határt és elfoglalta a községtől északra fekvő „Bába-he­gyet". Futótűzként terjedt a német pa­rancsnokság telefonközpontjából kiszivárgott hír a faluban: „A né­metek viszavonulásra készül­nek ..." Valóban, mint süllyedő hajóról a patkányok, menekültek a német osztagok. Egyszerre hi­hetetlennek tűnt a hírverés, inert a kifulladt német katonák újból a természetes államhatárt képező hegyek felé vonultak, szuronyos, géppisztolyokkal fenyegetőző tábo­ri csendőröktől kísérve. De ami­kor az ellenkező oldalról is fel­zúgtak a fegyverek, a tábori csend­őrök fenyegetőzése is hiábavalóvá vált. A katonákal együtt versenyt futottak, ele ellenkező irányba... Rövid idő múlva elérkezett a ré­gen óhajtott pillanat. Kalinov fel­végén felbukkant a szovjet előőrs első katonája, majd a többi. — Szép szál legények voltak — em­lékezik Michal Dicke elvtárs, a falu egyik tőzsgyökeres lakója. — Ürömünkben, meglepetésünk köze­pette hirtelen azt sem tudtuk, ho­gyan fogadjuk őket... Amíg tar­tott a tejből, azzal oltották szom­jukat, aztán már csak vízzel folytatódott a vendéglátás... Hogyan kerültek a faluba Koldu bov tábornok katonái a sűrű er­dőkön át, azt Vaszil Kasuba tudja legjobban. — Jó néhány napja bújdostunk a közeli erdőkben. Az egyik reggel szovjet előőrsökkel találkoztunk. Olyan emberre volt szükségük, aki ismeri az utakat és a járatlan bozótokat a kalinoví erdőkben. Egyszóval, aki legrövi­debb úton levezetné őket a falu­ba... Már gyermekkoromban so­kat barangoltam ezen a vidéken, így nem okozott különösebb gon­dot a kérés teljesítése... A „Bába-hegy" sűrűn benőtt te­rület, helyenként akár az őserdő. Vaszil Kasubának és két társának mégis sikerült utat találniuk nem­csak az előőrsök, hanem Koldubov tábornok minden katonája számá­ra. Méghozzá olyan helyen, ahon­nan a németek legkevésbé várták a bevonulókat. A felszabadulás öröme határta­lan volt Kalinovban. Sajnos, a vég­leges szabadságra még várni kel­lett. A németek egy talpalatnyi földet sem engedtek át olcsón. Miután a szovjet katonák bevonul­tak a községbe, a németek a Kali­novtól délre nyúló hegyláncokról számtalan támadást intéztek elle­nük. Ágyúkkal, aknavetőkkel lőt­ték a községet. De Kalinovot nem tudták visszahódítani, csak rom­málőni ... Húsz évvel ezelőtt ilyen heves harcok árán kezdett kibontakozni felszabadulásunk. Vedenyin tábor­nok, — aki ma a Kreml parancs­noka — feljegyzéseiben szintén, mint a Nagy Honvédő Háború egyik legnehezebb csatájára emlé­kezik a Dukla-környéki harcikra Kalinov ezeknek a harcoknak folytán, hazánk első felszabadított községeként került a történelem­be. S habár hivatalosan Vvšný Ko­márníknak ítélték az „elsőséget", a kalinoviak nem féltékenyked­hetnek. Ugyanis, szeptember 20-án­éppen Kalinovban kezdúúnek a hazánk felszabadulása 20. évfor­dulójának ünnepségei. Ezen a na­pon ünnepelheti a romokra épült, új arcú Kalinov Is 20. születésnap­ját. KULIK GELLÉRT

Next

/
Oldalképek
Tartalom