Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-19 / 261. szám, szombat

flóbert építőművész életműve Édenkert a romok helyén ® ötlet és tudás fantáziával fűszerezve ® Bolondnak hitték - ma Istenítik ® Szépségből, jóságból jeles! © Új és mégsem új a Nap alatt • Ki kapott először államdíjat? O Szeretnénk, ha szeretnék! „A Mladá Boleslav-iak sikerei szemléltetően bizonyítják, hogy a tipizált panelépítkezéssel mennyire kellemes, esztétikus életkörnyezetet tudunk teremteni. Osvald Döbert építőművésznek és munkatársainak müve igazolja, hogy képesek vagyunk jó paneleket gyártani, szép és jó lakásokat csinálni, egy-égy lakónegyedet egyszerre, komplex felépíteni. A Mladá Boleslav-i mű példa arra, mit tud a hazai építőipar." A Nemzetgyűlés 1964. Június 23-i hangzott kormánynyilakozatból. alakuló ülésén elHa Prága felől Mladá Boleslavba, gépkocsi érkezik a város előtt az utasok önkénytelenül felkiáltanak: „Ja), de szép!" Sokan meg ls állnak, nézik, csodálják a lenyűgöző látványt, és a legtöbben ezt gondolják: „De ;ó lenne itt lakni!" S gondolatban talán már a vérpiros korlátú, szikrázóan fehér falú beépített balkonon állnak, tekintetükkel a dúslombú fák koronáját simogatják, a szemben álló halványkék üveglapos toronyház lakóinak integetnek, vagy a szomszédos erkélyes, hosszú épületben gyönyörködnek. Mert a városba érkező olyan lakónegyedet lát, amilyen aligha van még egy az országban. Tulajdonképpen semmi különös sincs rajta, csak annyi, hogy szép! Igazán szép. Modern, ízlésest Nincs itt két egyforma ház. Ha van, szándékosan, mert az összhang, az építészeti elgondolás úgy kívánja. £s milyen házak! Csiaosak, formásak, modern díszítésűek, élénk színűek. A vérpiros beágyazva a hófehérbe, égszínkék világos hamuszürkével körítve, téglavörös ismét fehérrel váltva, aztán megint más ismét fehérrel, hófehérrel. Pompás színharmónia, üdeség sugárzik belőle, S mindenütt zöld, szökőkút és virágok, csábító kirakatok. Itt-ott még hangulatot zavar az építkezés eltakarítatlan nyoma, de az összkép így ls varázslatos. Ki tervezte, ki építette ezt a tündérkert! negyedet? A műteremben. Széles, szárnyas ajtón kopogtatunk. A mester barátságosan fogad. Magas, ötven év körüli kedélyes férfi. Nyomban kávét rendel, cigarettával kínál és másodszor ls megkérdi: mielőtt beszédbe elegyedünk, van-e valami kívánságunk. Aztán néhány ízes adomát mond, tréfálkozik, mosolyog... Elárulja, fáj a foga egy Skoda 1000 MB-re. Tetszik neki, de dühöng, mert itt gyártják öt lépésnyire és mégis várnia kell. Azonban — mint mondja — ha Prágában, vagy akárhol az országban azonnal megkaphatná, Innét akkor sem menne el. Hívják, csalogatják! Nem megy. Azért ls, mert nehéz volna újra kezdeni, és a megkezdett munkát be akarja fejezni. Rajzokat, fényképeket mutat. Sokfelé dolgozott már, de Mladá Boleslav a szívéhez nőtt. Cukrot szórunk a kávéba, s egyelőre a műterem foglalkoztat. A képzőművészeknek általában van műtermük, és sohasem mindegy, milyen ez a műterem. Az egyik szupermodern, a másik klasszikus Ihletű, a harmadik vegyes, vagy szegényes, hanyagul elegáns, előkelő vagy puritán, egyszerű, attól függ, milyen a gazdája. Ez itt modern, ízléses — szép! Hosszú, keskeny íróasztal szeli ketté, a háttérben alacsony üvegszekrényen rengeteg rajz. Felette a város részletes térképe. Az ovális kisasztal körül négy fekete huzatú öblös karosszék. A gumipadlón néhány menynyezetlg nyújtózkodó virág, a falakon pompás házak képei és kerámia ... A színek harmóniája felemelő és megnyugtató. A mester űj cigarettáért nyúl, és most már a tárgyra térhetünk — A jónál is jobbat. Az ötvenes évek végén kapta a megbízást: tervezzen, építsen új lakónegyedeket Mladá Boleslavban. Váratlanul érte a feladat, de annál nagyobb lelkesedéssel látott munkához. Végre olyasmit csinálhat, amire mindig vágyott. Rengeteg tapasztalatot gyűjtött a lakásépítkezés terén, ezért elhatározta: ésszerűen és célszerűen fog dolgozni a szó legnemesebb értelmében. Készülődött. A leghíresebb, főként brazil, román, olasz és svéd építészek legújabb szakkönyveit böngészte és leszögezte alapelveiket. • • Az architektúra — politika. Ideológiai fegyver! Az emberek megelégedettsége sokban függ attól, milyen az otthonuk, az életkörnyezetük. • Az új városrészeket be kell Illeszteni a régibe, összhangot kell teremteni a régi és az új között, mintha a kettő egyszerre épült volna. Tanulmányozni kell a város történetét. Tekintettel az emberek mentalitására nevelni, fejleszteni kell esztétikai érzésüket. Semmi erőszak! Meg kell szerettetni az újat, a szépet, a modernet! • A bérkaszárnyáknak befellegzett! Uniformizmus nincs! Minden ház vagy ljázsor legyen más, de ugyanabból a panelből, hogy az önköltségkeretet ne lépjük túl. Csak az épületelemeket lehet tipizálni!!! A paneleket helyben gyártani, így olcsóbb. (Ez újdonság, még utánanézni és kiszámítani). • Meg kell nyerni a várost. Semmi sem sikerülhet, ha nincs általános, tömeges támogatás. Ha lesz, csodákat művelhetünk. Előadások, beszélgetések, vitaesték! (rengeteg idői) • Főszempont: a XII. kongresszus határozata. A termőfölddel takarékoskodni kell; javítani, fejleszteni az architektúrát, felfelé építeni, alkalmazni a haladó technológiát és technikát, komplex módon kell építeni! (plusz növényzetvédelem). • A minőség, határidő — szentírás! Egyszóval úgy és olyat építsünk, hogy az a jónál is jobb legyen. Gúnyolódtak. A kollektíva nagy segítségére volt a tervezésben, egy emberként támogatta elképzeléseit, „fent" és ,lent" azonban akadékoskodtak. Oj gondolatokkal állt elő, s természetes, hogy ez nem tetszett mindenkinek. „Felfelé" adatokkal, számokkal esztétikai Igénnyel érvelt. Meghallgatták, s miután még sohasem csalódtak benne, ráhagyták. „Lefelé" már nehezebb volt. Előadásaira tódultak az emberek, részben mert csodás dolgokról hallhattak, és részben, mert cirkuszi attrakciót láttak benne. Mesébe Illő ígéreteit nem vették készpénznek. Azt mondták: ez az ember bolond! Csak ő hiszi, amit beszél! Szomorú volt. Nem is a megbélyegzés bántotta annyira. Hallatlan ideológiai, politikai veszteségnek tartotta, hogy az ötvenes években Ízléstelen, szépnek éppen nem mondható házakat is építettünk, elhanyagoltuk az üzlethálózatot, az óvodák és bölcsődék építését, a parkosítást. Hihetetlennek tűnt, amikor egyszerre ennek az ellenkezőjét ígérte. Nem megy másként, bizonyítani kell. Mamaia Boleslavban. Felépítették az első házat. Kilencemeletes, korszerű nagyvárosi épület. Van benne valami a romániai Mamaia stílusából, a milánói toronyházak kecsességéből és az élénkszínü cseh hagyományokból. Csodájára járt ez egész környék. Elkészült a másik, a harmadik, s a földszinten mindannyiszor egy-egy meglepetés. Korszerű étterem, tágas üzletek, fénycsöves kirakatok. Az emberek bizakodni kezdtek. A kőművesek elemükben voltak, büszkélkedtek az épületekkel. Nem kellett őket nógatni, hogy szorgalmasan és hibátlanul dolgozzanak. Osvald Döbert építőművész. Ime. a kész műi A régi omladozó házak helyén elkészült az első utca. Ilyet még nem láttak Boleslavban! Másutt is aligha. A fák és a régi kertek a helyükön maradtak, mert megtiltotta, hogy egyet ls kivágjanak. A környező falvakból, távoli vidékekről százával jelentkeztek a lakásszövetkezetbe. Az üzemekben, Intézményekben tömegével születtek a felajánlások, a lakosság sok ezer órát dolgozott társadalmi munkában. Önként, szervezés és toborzás nélkül. Ez mindennél szebben beszél... Csatát nyert Szélesen özönlik a napfény Dönert mester műtermébe. De a belső káprázaton is túltesz a külső. Ott áll az egész falnyl ablaknál, szemben a IMPOZÁNS LÁTVÁNY - MLADA BOLESLAV ÚJ LAKÓNEGYEDE. napsugarak zuliatagával és gondolkodik. „Az országban ötpercenként készül el egy lakás. Ha mindegyik ízléses, korszerű lenne, tíz-húsz év múlva valóságos paradicsom lehetne Itt..." Csakhogy ehhez sok-sok Osvald Döbert kellene, vagy legalábbis az, hogy mindenütt kövessék a példáját. Esetleg még szebbet, még jobbat alkossanak. Mert hol is a vég? Ma 6 épít a legkorszerűbben, holnap más. Több mint kétezer szerencseklvánat lapul íróasztala fiókjában. Ezért az új negyedért. Valamennyi külföldi küldöttséget idehoznak. Románok, angolok, oroszok, brazilok, amerikalak, svédek, norvégek, finnek, franciák, olaszok, magyarok, bolgárok, államfők és miniszterek, építészek és tudósok elragadtatását áradozó bejegyzéseit őrzi kicsi emlékkönyve. A hazaiak sem fukarok. Munkáját elismerik, dicsérik s őt szeretik. A lakástervezők közül rajta kívül még senki sem kapott Gottwald-díjat. Csatát nyert. Továbbra is rengeteget dolgozik. Fáradhatatlan. Naponta végigjárja az építkezést. Minden apróságra ügyel, ha nem is az ő feladata. Az étteremre táblát tetet: Munkaruhában tilos a bemenet. Törülköző-ügyben tárgyal, mert a mosdóból egy héten át minden nap ellopták. Ha valamelyik szín nem ül, meggyőzi a kőműveseket, fessék újra az épületet. S átfestik, kijavítják, lebontják, újra rakják. Neki mindent megtesznek. • Ha Prága felől gépkocsi érkezik Mladá Boleslavba, a város előtt az utasok önkéntelenül felkiáltanak: „De szép! Jaj, de szép!" Sokan meg ís állnak. Gyönyörködnek, csodálkoznak, s most már talán többen tudják, hogy az, amit látnak, Döbert mester életműve, SZAB Ú GÉZA ANTONY MARIANOWICZ: A zsemlye A nagyérdemű bizottság összeült, hogy megvizsgálja s ítéletet mondjon a zsemlyéről — a péksegéd első készítményéről. Az első

v bizottsági tag körzővel a kezében megállapította, hogy a zsemlye korántsem elég kerek. A másodiknak az volt a kifogása, hogy sütemény szagú, s Illata egyáltalán nem hasonlít a „Quelque fleuers" nevű' parjöm Illatához. A harmadik rámutatott arra, hogy nem lehet felhasználni, mint hajnövesztő szert. A negyedik azért nyilatkozott elítélően róla, mert túlságosan puha, s nem alkalmas a rozoga bútordarabok alátámasztására. Az ötödik rosszalását fejezte kl afölött, hogy ez a pékipari készítmény még azt sem tudja mondani, hogy „papamama". A fiatal péket mélységesen elszomorította „elsőszülöttének" csúfos bukása. Visszatért munkájához, s egy év múlva ismét bemutatta a nagyérdemű bizottságnak zsemlyéjét, amelyet pontosan az ő utasításaik szerint sütött. A remekmű csábítóan kerekded volt, mámorítóan illatozott, hatékonyan elősegítette a hajnövést, kitűnően megfelelt a rozoga bútordarabok alátámasztására és bűbájosán gőgicsélte a „papa-mamát". A bizottság több órát tartó tanácskozás után elfogadta a zsemlyét. Minden követelménynek meg felelt, s számtalan előnye mellett egyetlen jelentéktelen hibáját rótták fel: ehetetlen volt. Ds Ilyen csekélység fölött a bizottság készségesen szemet hunyt. Fordította: F. LÄNG ÉVA Lstíínta az angol rendtök hírneve Az angol rendőrök, a népszo> rű „Bobbyk" többek között arról voltak nevezetesük, hogy a megvesztegethetetlenség hírében álltak. Lassan ez a hiedelem is megdől, mint ahogy az emlékezetes vonatrablás is alááata a Scotland Yard presztízsét. Nemrégen különös eset történt. A Stevens család még a háborús időkből, -fekete piacról származó 9 ezer font sterling összegű bankutalványokat őrzött. A magas adí elkerülése végett nem jelentette he az adóhivatalnak. Egy este házku» tatás ürügyével négy x^endőr rontott be Stevensékhez. A házigazdának mentőötlete támadt: 200 fontot ajánlott fel a rendőröknek, ha hallgatnak. A pénz megtette hafSsát. Stevensék már el is feledték es esetet, gondtalanul éltek, amikor két hónap múlva ismét két rendőr csengetett. Azzal az ürüggyel jöttek, hogy fel kell írniuk a bank* utaványok számát.' Amikor S te van* kinyitotta a páncélszekrényt, a két rendőr a család valamennyi tagját betuszkolta az ebédlőbe és megkötözte. A pénzesutalványokat, illetve az ott talált bankjegyeket magukkal vitték, azaz elrabolták. Az eset nagy port vert fel. Stevens most a négy rendőrrel pereskedik. A közvélemény feszülten várja az eredményt. Ezzel kapcsolatban a New Statesiman rezignálton állapítja meg: „Olyan rendőr* ségünk van, amilyet megérdeialünk". Duruzsoló légfúró Küztudoinásű, hogy minden „még* ép idegzetű einber megborzong a légfárfi puszta oinlítésénok fcallatíírK.. Embertársai idegrendszerének kímélésére most hz ausztráliai Frank Stephnns olyan készüléket szerkesztett, amely szakértők véleménye szerint legalább 75 százalék erejéig csökken* tt a légffirö pokoli lárm&ját. Az elmés készülék lényegében egy zajtompliú gumiburkolatból álí, amelyet a légfüré klpuffogfijára erősítenek. (ke) Szöveg nélkül Ű] SZÖ 6 * 196

4. szeptember 19.