Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-02 / 244. szám, szerda

Barangolás Betléren—félhomályban Szemet gyönyörködtető park sétányán jutottunk el Kelet-Szlovákia egyik Idegenforgalmi és turista gócpontjához, a gazdag történelmi múlttal rendel­kező betléri vadászkastélyhoz. Hétköznap volt. Krasznahorka felől sötét eső­fellegeket kergetett a szél, mégis népes csoport időzött már a kastély elő­csarnokában. Az Andrássy grófok volt vadászkas­télya — ma műemlék — most is olyan állapotban van, mint amikor utolső tulajdonosa örökre elhagyta. Tudták, jól tudták egykori lakói, miért építet­ték pont ide. A közeli murányi fenn­sík végeláthatatlan erdőségei gazdag vadászterületet, a hegyekből alázuha­nó patakok dús halászzsákmányt ígér­tek és a fáma szerint a környéken élő érték, de így egymás mellett mondani­valójuk, szétszaggatottságuk bizony idegesítően hat. A kor, az irányzatok, a téma, a színek zűrzavara ... Végül is minél beljebb kerülünk a kastélyba, annál gyérebben szűrődik termeibe a nappali fény. Orrá válik a félhomány, fárasztóbb a nézelődés, egyre kevesebb emlék és ismeret ma­rad meg a látogatóban. MüüÉ I - - pil pl s§l Pil i|| i i ' i m^MÉMmmmMmlmMSKmMB. csinos „fehérnépet" sem vetették meg a kastély urai. Pedig hát ezek ereiben nem kék vér csörgedezett... Valóban nem sok változott meg Itt az évek folyamán. Talán csak annyi, hogy ma már nem grófok és hercegek hintői előtt nyílnak meg a kastély remekbe szabott kapui, a szalonokban és kártyatermekben nem a hierarchia ül tivornyákat, hanem mindenki szá­mára egyaránt hozzáférhető az egész kastély, a gondosan ápolt park, a szobákban szinte roskadásig felhalmo­zott és különc ízlésről tanúskodó ren­geteg értékes kép, bútor, szobor, va­dásztrőfea, nemes porcelán és egyéb műemlékek. Sokat, nagyon sokat le­hetne mesélni minden egyes itt lát­ható tárgyról. Szinte hihetetlenül sok van — korra, összhangra, ízlésre való tekintet nélkül..., meg is lepődtem, hogy Idegenvezetőnk csaknem vala­mennyiről tud egyet-mást mondani, ismeri éredetét, mesterét, azt sem fe­lejti rendre elmondani, melyik And­rássy szerezte, mikor és honnan ... Egymás után haladunk el a szám­talan ős és ivadék — többnyire a giccs fogalmát kimerítő — portréi előtt, ér­deklődéssel szemléljük a névtelen fla­mand, német és olasz mesterek alko­tásait, néhány percig elidőzünk a kas­tély első számú látnivalója: Grandjean belga mester Londonban aranyérmet nyert „Vihar a pusztán" című hatal­mas méretű festménye előtt. Ízelítőt nyerünk Madarász, Mészöly, Benczúr Gyula, Deák-Ébner Lajos, id. Markő Károly művészetéből. Külön-külön mindegyik értékes alkotás, múzeális — Most Anton Werner német festő­művész híres „Berlini kongresszus" című festményének másolata előtt ál­lunk. A történelmi hűséggel ábrázolt férfiakban: Bismarckot — „a vaskan­cellárt", az orosz Suvalovot, kas­télyunk volt urát '— az Osztrák—Ma­gyar Monarchiát képviselő Andrássy Gyulát, a török Caratheadory pasát, az angolok külügyminiszterét, Lord Beaconsfieldet ismerhetik fel, magya­rázza nagy buzgalommal idegenveze­tőnk az emlékezetes 1879. év neveze­tes eseményét megörökítő vászon lát­nivalóját. Egy mellettem nézelődő egri tanár­ember ugyanakkor találó észrevétel­lel fűszerezi cicerónénk szavait: „Igen, igen, emlékszem, többek között akkor is éppen Ciprus sorsáról dön­töttek a „nagyok", sokat olvastam a festményről, mindig kíváncsi voltam rá, csak kár, hogy itt a félhomályban már alig látni belőle valamit. Nem le­hetne villanyt gyújtani?" Sajnos, nem lehet. Baj van a veze­tékkel, jócskán elavult már, a ter­mek többségében kikezdte az idő vas­foga. Nem kötelessége az illetékeseknek minél előbb intézkedni? Hiszen az év elejétől eddig már több mint 160 000 látogató gyönyörködhetett Gömör szépségeiben és aligha akadt közülük olyasvalaki, aki nem érintette volna Betlért. És bizony az itt nyújtott szol­gáltatásokkal csöppet sem lehettek elégedettek. Nem jó fényt vetnek az idegenforgalom fejlesztésére törekvő intézkedések teljesítésére. Emléktár­gyak? Nincsenek! Reprodukciók, ké­peslapok a kastélyban látható festmé­nyekről vagy egyéb nevezetességek­ről? Nincsenek! Egy barátságos kert­helyiség, cukrászda? Nincs! Egy korsó sör, pohár limonádé, vagy fekete ká­vé? Sajnos, az sincs! Kár! Hiszen ezek mind olyan fogya­tékosságok, amelyeket egy kis körül­tekintéssel, jobb szervezéssel könnyen és közmegelégedésre meg lebet olda­ni. Csak minél előbb hozzá kell fogni! TÄNZER IVAN Nevelésből elégtelen § A vádlottak padján három fiú ül megszeppent tekintet­tel, nyugtalanul. Látványukra meghökken az ember, annyira nem Illenek erre a heiyre, olyan „igazán rendes" fiúk­nak néznek ki lányosan sima arcukkal, gondosan megfésült kamaszfe­jiikkel, szolid, igen tiszta ruhájukkal. Nemrég kapták csak meg a személy­azonossági igazolványt annak jeléül, hogy „hivatalosan" átlépték azt a korhatárt, amikor már törvény előtt felelősek tet­teikért. Két barátjuk, akik néhány hét­tel később jöttek világra, éppen ennek a pár napnak köszönhetik, hogy azért, amit május elején öten közösen elkö­vettek, nem ülnek ebben a komolyságot, íélelmet keltő bírósági teremben. A kri­tikus májusi napon ugyanis hárman már néhány napja Í5 évesek voltak, ketten még nem. Mögöttük három komor tekintetű mun­kásember: a delikvensek apái. Arckife­jezésük szégyenkezést, zavart, megdöb­benést, aggodalmat, szomorúságot tük­röz. Rajtuk kívül csak az utolsó pad­sorban az újságíró ül, aki a tanácsel­nök külön engedélyével tartózkodik a tárgyalótermében, az ügy jellege miatt ugyanis a nyilvánosság kizárásával fo­lyik a tárgyalás. A vád: erőszakolásl kísérlet. A fiúk hirtelen fogant kama­szos ötletből meg akartak erőszakolni egy falujukbeli 13 éves kislányt, amikor azonban a közeli kertben egy kutya ugatni kezdett és meghallották a ku­tya gazdájának hangját is, megijedtek és elszaladtak. Súlyos, elítélendő bűncselekmény. A bíróság egyenként 16 havi szabadság­vesztésre ítélte őket, ennek végrehaj­tását azonban három évi próbaidőre fel­függesztette, mivel úgy vélte, hogy a büntetés így is teljesíteni fogja nevelő hatását. A tanácselnök az ítélethozatal előtt vé'Ierü'ényt kér az apáktól is. Ketten csaknem ugyanazt mondják: nem értik, hogyan történhetett meg ez az elítélen­dő dolog, becsületesen, tisztességes csa­ládi környezetben nevelik gyermeküket, a fiúk meg is kapták a magukét és ígérik, hogy magaviseletüket még szi­gorúbban figyelemmel fogják követni. A harmadik apa másképpen beszélt és nem tetszett nekem, amit mondott. Di­csérte a fiát, milyen jól nevelt, példás magaviseletű gyerek, csakis a barátai a hibásak az egészért. A tárgyalási szü­netben megtudtam: közéleti funkciót tölt be és megkísérelte „elintézni", hogy az ügy ne kerüljön a bíróság elé. Nem vonom kétségbe, hogy fiából de­rék, becsületes embert akar nevelni — de ezúttal kétszer is elégtelenre vizs­gázott gyermeknevelésből! (K. Gy.) POR BERTALAN 1880—1964 PÓR BERTALAN festőművész, nyugalmazott főiskolai tanár, a munkás­mozgalom régi harcosa, a Magyar Népköztársaság kétszeres Kossuth-díjas és Kiváló Művésze 1964. augusztus 29-én, 84 éves korában elhunyt. Pór Bertalan közel áll hozzánk egyrészt születésénél — szlovákiai származású —, másrészt művészeténél fogva. A Tanácsköztársaság bukása után ugyanis hosszú évekig élt Szlovákiában, s művészete, forradalmi plakátjai nálunk is ismertek. 1918 óta vett részt a munkásmozgalomban, számtalan jelét adta harcos, kommunista következetességének csakúgy, mint emberséges segítő készségének. Szlovákiai emigrációját követően évek múltán Moszkvába is eljutott. Végül Párizs egyik elővárosában telepedett meg, ahol „visszaál­modva a szlovákiai hegyek jeleneteit — ahogy Murányi Kovács Endre írja róla —, forradalmi lendülettel jelképes erejűvé, az elnyomó fasiszta erő­szakkal szembeszegülő ember kifejezőjévé emelte rajzait, festményeit". 1927­ben tagja lesz a Francia Kommunista Pártnak, s aktívan részt vesz a de­mokratikus emigráció fasiszta ellenes küzdelmeiben. A náci megszállás idején, 60 éves korában a fasiszta börtönöket is megjárta. Majdnem három évtizedes emigráció után 1948-ban tért vissza Magyarországra, hogy a kom­munista művészek sorában és a munkásosztály vezette nép oldalán, a szo­cializmus szolgálatába állítsa tudását, erejét. Staudt Mihály festőmű­vész személyes kapcsolatban állt a modern magyar művészet egyik legna­gyobb mesterével, s így emlékezik rá: MINKET SZLOVÁKIÁI festőket is érint a szomorú hír. Jómagam is a húszas és harmincas éveket idézem, amikor itt élt közöttünk Szlovákiá­ban. Az idősebb festőnemzedék szíve­sen emlékezik rá. Megismerhettük me­leg, jóindulatú barátságát, társunk és barátunk lett. Egyenes, szigorú jel­lemével megnyert mindenkit, különö­sen minket, fiatal művészeket, akik akkor körülvettük őt. Harcos múltú ember volt. A magyar munkásmozgalom és a forradalmi utat járó festők kimagasló alakja volt. Mű­veit Európa legnagyobb városaiban is­merték, kiállított Budapesten, Prágá­ban, Bratislavában, Moszkvában, Bécs­ben, Berlinben, Párizsban. Ez utóbbi sok éven át második otthona volt. DOLGOZOTT, KÜZDÖTT, harcolt. Nagy energiáját nem törte meg sem a hosszú emigráció, sem a háborúk. Friss energiával folytatta a harcot a felszabadulásért, a szabadságért. A sors megengedte neki, hogy megérje azt, amiért harcolt. 20 éven át alkotott még fiatalos lendülettel, nem lankadó energiával. Én személyesen 1932-ben kerültem vele kapcsolatba Gwerk Ödön festő­művész által. Zólyomban, Szliácson szinte naponta találkoztunk. 1937-ben párizsi emigrációja alatt is találkoz­tunk. Nála ismerkedtem meg Bölöni Györggyel és az őket körülvevő ma­gyar művészekkel és írókkal. Az ö társaságában találkoztam Bölöninével, Ady oly sokszor emlegetett Itókájával. Együtt jártuk a várost s felidéztük a költő szavait: Párizsban járt az ősz, Párizs az én Bakonyom. Zólyom vidékét nagyon szerette. Rö­vid pipával szájában, vászonnal a hó­na alatt járta az ösvényeket s kereste a motívumokat, melyeket annyiszor megörökített. Felesége orvos volt a szliácsi szanatóriumban és méltó élet­társa művész-férjének. Aztán ismét jött a háború. Üjből csak Nyugatra ment. Párizsban kere­sett ismét menedéket s csak a fel­szabadulás után kerülhetett vissza ha­zájába. Bár egészségét megviselte az emig­ráció, teljes lendülettel vetette ma­gát bele az újjáépítésbe. Most már szabadon, akadály nélkül dolgozha­tott. Nem volt év, hogy ne vett volna részt kiállításokon, nevével minde­nütt találkozhattunk. EZÉRT ÉRINTETT minket annyira most a szomorú hír, hogy távozott so­rainkból. Ifjú szelleme, munkalendü­lete pedig még sok-sok értékes alko­tással gazdagíthatta volna művésze­tünket. Arthur Miller új darabot ír Csaknem kilenc esztendő telt el Arthur Miller Pillantás a hídról című és leg­utóbbi Bukás után című drámái között. A Bukás után c. darabot ez év január­jában mutatták be New Yorkban. Ez év novemberére a New York-i Lincoln Cen­ter színház újabb Miller bemutatót ígér. Az új színmű címe: Incidens Vichyben. A darabról egyelőre csak annyi ismere­tes, hogy egyetlen egy női szereplője sincsen. Űgy látszik, hogy a jövőre 50. évét betöltő író új alkotásokban gazdag időszakát éli. Nemrégiben egy újsághír a prá­gai Munkahigiénia Kutató Intéze­tének átszervezéséről értesített. Az átszervezés körülményeiről, me­lyet világviszonylatban is mérföl­des léptekkel előrehaladó orvostu­dományunk mai magas színvonala tesz indokolttá, MUDr. Pavol Ma­cúch elvtárs, az egészségügyi mi­niszter első helyettese az aláb­biakban tájékoztatja az Üj Sző olvasóit. A Munkahigiénia és a Foglalkozási Betegségek Kísérleti Intézetéből 1965 január elsejével két, ma már önálló­nak tekinthető tudományággal fog­lalkozó munkahely kiválásával két új intézet létesül. Az egyik feladata a radioizotópok célszerű felhasználásá­nak tanulmányozása és fejlesztése az orvostudományban, a másiké a ioni­záló sugárzás káros befolyásainak megakadályozására irányuló kutató­munka lesz. Miért volt szükség erre a nagyszabású újjászervezésre? Az újjászervezést, illetve a fenti munkahelyek kiválását és önálló in­tézetek létesítését a diagnosztika fejlő­dése tette indokolttá. A megnövekedett iram arra is kötelez, hogy lépést tartsunk az orvostudomány mai vi­lágszínvonalával. A diagnosztika — a betegségek felismerése, gyógyítása és az egészségre káros sugárzás elleni védelem terén már rövidesen a leg­hathatósabb eredményeket várjuk. Milyen esetekben alkalmazzák a radioizotópokat és milyen eredménnyel? A radioaktív izotópoknak már ma is felmérhetetlen hasznát vesszük a A nukleáris diagnosztikában. Alkalmazásuk nem­csak a legbiztosabb kivizsgálási módszert jelenti, melynek segítségé­vel a legkorábban megállapítható a betegség, de az egészség szempontjá­ból a legveszélytelenebb is, mert a pácienst érő sugárzás sokkal gyen­gébb, mint a röntgen esetében. Az ember a kozmikus sugárzás folytán bizonyos mértékben a földön is ki van téve a káros behatásoknak, me­lyek az atomfegyverekkel folytatott kísérletezések következtében még csak fokozódnak. Ezért kell arra tö­rekednünk, hogy a sugárzás mester­séges növekedését szabályozhassuk. Az izotópok hatását elővigyázatos­ságból természetesen kísérleti állato­kon próbáljuk ki. Megfigyeléseink ar­ra is kiterjednek, hogyan kerülnek az izotópok a terhes állatok mag­zatainak a szervezetébe, milyen ha­tással vannak a magzatra. Ezekből az észrevételekből következtetéseket szű­rünk le a radioizotópos környezetben dolgozó állapotos asszony magzatá­nak viselkedésére vonatkozólag. De más szempontok is érdekelnek ben­nünket Például az ís. hogyan reagál a vese. az agy és a többi szerv az izotópokra, milyen elváltozásokat idéznek azok elő és a szervezet mely részében tartják magukat a legto­vább. Az uránbányák környékét már ré­gen kísérleti területként használjuk fel. Megfigyeléseink ezeken a vidéke­ken a gyermekek veleszületett testi és lelki hibáira is kiterjednek. A rá­dium-stronciumnak a szervezetből va­ló kiválasztása, a folyamat meggyorsí­tásának lehetősége szintén kísérle­teink fontos részét képezi. Ennek a módszernek a kidolgozása Időszerű feladataink egyike, mellyel egységes eljárás megteremtésére törekszünk egészségügyi intézeteinkben, úgy­hogy azokat gyógykezelési és kuta­tómunkájukban mindenképpen támo­gathassuk. Mindamellett nem elég­szünk meg azzal, amink van. Nem topoghatunk egy helyben és ezért egyre újabb, eddig még ismeretlen módszerek felkutatásával, kísérletezé­sével is foglalkozunk. Ezen a téren a sikert például érzékenyebb műsze­rek szerkesztése, rövid félidős izo­tópok alkalmazása biztosíthatja. Ez azonban már az elektronikus intézet feladatkörébe tartozik, melyről ké­sőbb lesz szó A kísérletezéseket természetesen önállóan folytatjuk. Másokra nem tá­maszkodunk, ami azonban nem jelen­ti azt, hogy eredményeinket nem ha­sonlítjuk össze a külföldiekével. El­lenkezőleg, ha azt jónak látjuk, egyet s mást át is veszünk tőlük. Figyelem­mel kísérjük fejlődésüket Az Impor­tált árut, gyógyszereket kipróbáljuk, előzetes vizsgálatnak vetjük alá for­galombahozataluk előtt, nehogy ná­lunk is előforduljon az olyan botrá­nyos eset, mint amilyet az NSZK­ban a Contergan gyógyszer okozott. Négy esztendeje annak, hogy mi is tárgyaltunk a Contergan behozatalá ról, de az a klinikai kísérleti és la­boratóriumi vizsgálatok során nálunk nem állta meg a helyét. így aztán m m • •• mm anye a jova megkíméltük magunkat a szerencsét­lenségtől, a felesleges izgalomtól: a végtagok nélküli gyermekek születé­sétől. Mit várunk a sugárzás csökkentésétől, illetve megakadályozásától ? Mondottam már, hogy a szervezet egyre jobban ki van téve az ionizáló sugárzásnak. Mert ezek a sugarak nemcsak a világűrből érkeznek hoz­zánk. Az izotópokkal számos munka­körben közvetlenül is találkozunk. A belőlük kiáradó sugarakkal a geo­lógusok, a meteorológusok, de még a fogyasztási ipar dolgozói is kapcso­latba kerülnek. Milyen alkalmakkor? Például a konzervgyárakban, vagy a mezőgazdaságban a gabona rovartala­nítása alkalmával De az orvostudo­mányban dolgozók sem mentesülnek teljesen a sugaraktól, hiszen a betat­ron vagy a kobaltbomba kezelésekor is érik őket ionizáló sugarak, melyek kihatással vannak a szervezetre. Az újonnan létesítendő intézet leg­fontosabb feladata annak a megálla­pítása, milyen hatékony védelemben részesíthető a lakosság a Ionizáló su­gárzás káros befolyása! ellen A le­vegőn kívül az ivóvizet, de még a szennyvizet Is vizsgálat tárgyává kell tenni. Ha az egészségre káros anya­gokat tartalmaznak, ártalmatlanná kell tenni azokat. Az intézet további feladata a természetes és mestersé­ges radioaktivitás mérési módszerei, valamint a radioaktív anyagok sugár­zása által veszélyeztetett egyének megfigyelése. Az elhangzottakból, ha jól értettem, az következik tehát, hogy míg az egyik alakulóban levő intézet a ra­dioizotópokkal a megbízható és gyors diagnosztika és gyógykezelés érdeké­ben sugárzást idéz elő, a másik in­tézet a sugárzás hatásának csökken­tésén, ártalmatlanná tételén fárado­zik majd. Igen, lényegében ez így igaz. A két intézet munkakörével sok esetben persze kiegészíti egymást. Egy dolog­ban pedig mindenképpen megegyez­nek. Céljukban, mely közös: az em­ber egészsége, életének meghosszab­bítása. Mi a küldetése az elektronikuc intézetnek? Az intézetnek körülbelül 1200 kí­sérleti feladata van. Az egyik például a fiziológiai és biológiai folyamatok szemléltető tanulmányozása érdeké­ben fiziológiai és biológiai modellek kidolgozása. Ezen a téren ma már jő hasznát vesszük a kibernetikának. A számítógépekkel matematikai ala­pon ls kimutatható, mi megy végbe az ember szervezetében. Korszerű or­vosi műszereink segítségével jól meg­figyelhetők és Idejében megállapít­hatók például a vérkeringésben be­következett változások, melyek Ily módon még csíráinkban elfojthatók. Általában véve intézeteinket a mo­dern technika minél több és korsze­rűbb eszközével igyekszünk berendez­ni. Mert a gépek és a műszerek a haladás, a fejlődés biztosítékai az or­vostudományban is Nélkülük ma már mihez kezdenének még nagytudású szakembereink, tudósaink is? KARDOS MÁRIA Ú] SZÖ 4 * 1964. szeptember 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom