Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-09 / 220. szám, vasárnap

Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZLOYAKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTIBIZOTTSAGANAK NAPILAPJA Bratislava, 1964. augusztus 9. vasárnap • 30 fillér • XVII. évf., 220. szám Földgondok és tennivalók - ^ -l-í" - ' | M 1- |9|m|I pp A kisparaszt vagy az agrárproletár képes lett volna vért izzadni, hogy megszerezzen egy darabka földet. De nemcsak a nincstelen vagy néhány holdas földművelők sóvárogtak a föld után, hanem azok is, akik másokkal dolgoztatták a birtokot. Sőt, azok még inkább igyekeztek minél több földhöz jutni. A földéhségre a mai ember aligha tud magyarázatot adni. Hogyan is értené meg ezt a mai fiatal, aki (ha a mezőgazdaságot választotta) még ki sem került az iskolapadból, - már kapva kap utána valamelyik mezőgazdasági üzem, szerződést köt vele, tanulni küldi és a szövetkezeti közösben a 16—17 éves fiatal éppen úgy gazdája lesz a földnek, mint az a nyugdíjas, aki néhány hektár földjével hozzájárult a mezőgazdasági nagyüzem alapításához. Számára természetes, hogy anynyi földet mondhat magáénak, amennyit akar. Mindjárt akkor, amikor elindul az életbe. Talán soha nem jut az eszébe, hogy valamikor egy talpalatnyi elszántott földért baltát fogtak egymásra a szomszédok, s hogy a már őszülő halántékú „fiú" úgyszólván erőszakkal dugta volna apját a sírba, mert amíg él, rá nem íratja a földet gyermekére. A föld az életet jelentette. Azért volt olyan nagy becsülete az ember előtt, hogy igavonó híján ásóval, kapával is termést igyekezett kicsikarni minden megművelhető területből. Száz és száz esetben szemtanúi lehettünk, hogy a hegyoldalak vízmosta partján a földből összegyűjtött kővel építettek gátat a hegyről lerohanó sebes árnak. Olyat is láthattunk, hogy a tulajdonosok kosárban vagy háton hordták a termőföldet a telekkönyvileg magukénak mondott hegyvidéki vagy hegyaljai néhány árnyi területre. A gazdagon termő sík vidéken szinte kiskertként művelte földjét a paraszt. Mondhatnánk, hogy a saját maga javára, hiszen az ő kenyeréről volt szó minden kapavágásban, minden gondosságban, amit a föld, a talaj védelmében tett. Minden eszközzel védték a földet. Pereskedett a földművelő, ha valaki szekérrel végigment a lucerna-tábláján, ott termett a kapával, ha a víz megállt a barázdában, kötényzsebben is kivitte a magot, hogy a tavaszi olvadás után az ősziekből kiázott lepedőnyi területet bevesse. Teljesen természetesnek veszszük, ha a kőműves vagy a suszter félti-védi termelőeszközét, mivel azzal keresi meg a mindennapi kenyerét. A sajátját. Amikor a földművelő ember kuporgatta a krajcárt, hogy egy darabka földdel gazdagítsa vagyonkáját, amikor éjt nappallá téve azon fáradozott, hogy ez az ő legfontosabb termelési eszköze kenyeret biztosítson a család számára, őt is egyéni érdekek serkentették tettekre. De talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a társadalom asztalán éppen a parasztember munkája, a mindennapi kenyér biztosítása nyomott legtöbbet a latban, az ő igyekezete, földféltése társadalmi jellegűvé vált azzal, hogy a kenyér biztosítása szempontjából a földet, a legnagyobb értéket nemcsak féltette, hanem a lehető legintenzívebben igyekezett kihasználni. Jogosan feltehetjük a kérdést, megváltozott-e hazánkban az életet adó, mindennapi kenyerünket biztosító föld értéke, jelentősége azzal, hogy egy része állami, nagyobb része a nadrágszíj-parcellákból nagytáblás szövetkezeti tulajdonba ment át? Vajon a társadalom és azon belül az egyén szempontjából csökkent-e a föld, a termőtalaj védelmének jelentősége? A tények adnak választ a kérdésre. Államunk sok milliárd koronát áldozott arra, hogy minden lehetőséget kihasználjunk a kenyeret termő terület bővítésére. Életszínvonalunk emelése szempontjából az egyik fontos követelmény, illetve szükségszerűség, hogy az igények és a szükséglet növekedésével párhuzamosan a mezőgazdasági termelést a kívánt szintre emeljük. A kelet-szlovákiai síkságtól a nyugat-csehországi hegyekig több tízezer hektár földet tettünk termővé lecsapolással, sok ezer hektár földet nyertünk a gyengén termő rétek és legelők megművelésével. Az ezzel kapcsolatos adatokból úgy tűnik, hogy maradéktalanul teljesítettük a CSKP Központi Bizottságának a termőföld védelmével és bővítésével kapcsolatos határozatát. A valóság azonban azt bizonyítja, hogy sok lehetőséget még távolról sem használtunk ki. Tavaly például nem kevesebb, mint 168 000 hektár föld hevert parlagon. Egy olyan országban, ahol mindössze 37 ár szántóföld jut egy lakosra, ez óriási termőterület. Sajnos, nem csupán ez az egyetlen fájó pont a termőfölddel történő bánásmóddal kapcsolatban. Még ennél is súlyosabb, hogy az újonnan megművelt területek ellenére is évről évre fogy a termőföld. Csupán Szlovákiában 1963 decemberétől 1964 áprilisáig közel 1300 hektárral csökkent a termőterület. Beépítették. S a bajt csak tetőzi, hogy éppen a legjobban termő földekről van szó. Központi szerveink erélyes intézkedésékkel védik a termőföldet. De mindez kevés, ha a helyi és a járási nemzeti bizottságok nem tesznek meg minden tőlük telhetőt. Az ő feladatuk, hogy a termőföld további kisajátítását — mind az állami, mind az egyéni építkezésekre — határozottan korlátozzák. Életszínvonalunk tervezett emelése érdekében ez társadalmi, népgazdasági követelmény. Egyéni érdekünk is azt kívánja, hogy a gondos gazda éberségével védjük és bővítsük termőtalajunkat. A nemzeti bizottságokon kívül elsősorban a pártszervezetekre hárul a felelősség, hogy mind az állami vállalatokkal, mind az egyéni építkezésre területet igénylőkkel aprólékosan megtárgyalják az építkezések helyét és olyan területeket válasszanak, amelyek nem, vagy kevésbé alkalmasak a mezőgazdasági termelésre. vl

1 m A a krupinai gépállomás 15 kombájnosa között az idei aratásban legjobb eredményt Ján Fekiač érte el. Szlovákiában 251 hektárt aratott le, most gépével együtt az olomouci járásban segít. [CTK — Kocian felvétele) Nyikita Hruscsov a Kaukázusban Ordzsonikidze (CTK) — Nyikita Hruscsov, az SZKP KB első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke tegnap reggel Ordzsonikidzébe érkezett, ahol részt vesz a Dél-Oszét Autonóm Terület 40. évfordulójára rendezett ünnepségeken. A főváros több ezer lakosa szívélyes fogadtatásban részesítette a szovjet kormányfőt. Régi népszokás szerint nemzeti ételekkel kínálták meg Nyikita Hruscsovot. Hruscsov elvtárs tegnap több mint két óra hosszat a „Humatag" nevű kolhozban tartózkodott, megismerkedett a gazdaság munkájával és eredményeivel. A nyitrai járás teljesítette a gabonafelvásárlás tervét (ČTK) — A nyitrai járás mezőgazdasági dolgozói tegnap 100,1 százalékra teljesítették a gabonafelvásárlás tervét, összesen 3409 vagon gabonát adtak el, 662 vagonnal többet a tervben előirányzott mennyiségnél. Ezt a feladatot a járás valamennyi EFSZ-e és állami gazdasága teljesítette. Az illetékes áifervek ezenkívül terven felül 280 fonna szénát és 300 tonna szalmát vásároltak fel a járás mezőgazdasági üzemeiben. Bányászok kitüntetése (ČTK) — Az idei Bányásznapon az ostrava-karvinái szénkörzet 382 kiváló bányászát tüntetik ki bányászér-. demrendekkel, a Vörös Zászló Érdemrenddel, a Vörös Csillag Munkaérdem-, renddel, s a munkában tanúsított hűségért és áldozatkészségért járó kitüntetésekkel. 510 bányaalkalmazott kapja a „Bányamester" és 73 a „Példás mentő" jelvényt. Csehszlovákia elítéli az USA agresszióját és szolidáris a VDK népével A Biztonsági Tanács ülése New York (CTK) — A Biztonsági Tanács pénteken újra összeült, hogy folytassa a Tonkivi-öböiben lejátszódott események megvitatását. Mint ismeretes az ebben a kérdésben tartott első ülésen a Szovjetunió azt javasoU ta, hogy hívják meg az ülésre az agresszió áldozatának a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak a képviselőit. Sivert Nielsen, a Biztonsági Tanács e havi elnöke bejelentette: a tanács tagjaival folytatott tárgyalásai alapján intézkedéseket hoz, hogy a VDK részt vehessen a vitában. Egyúttal bejelentette, hogy hasonló lehetőséget biztosítanak a saigoni kormánynak is, melynek meghallgatását az Egyesült Államok küldöttsége követelte. A Biztonsági Tanács tegnapi ülésén elsőként dr. ] i ŕ í H á j e k, a csehszlovák ENSZ küldöttség vezetője szólalt fel. Beszédében részletesen ismertette a VDK elleni amerikai agresszió hátterét, leleplezve az Egyesült Államok álnokságát és cinizmusát. A csehszlovák küldött beszéde Kralupyban megkezdik a polisztirol gyártását (ČTK) — A Kralupyi Kaucsukgyár egyik részlegében e napokban megkezdték a polisztirol kísérleti előállítását A gyártást ez év végén vezetik be. Az üzemben fokozatosan be vezetik négyféle — szabványosított, lágyított, szívós és habosított — polisztirol gyártását. Az Egyesült Államok kormánya, hogy igazolja VDK-elleni barbár támadását, azonnal a Biztonsági Tanács összehívását kérte és az agresszió tulajdonképpeni áldozatát, a VDK-t azzal vádolta, hogy hajói a nyílt tengeren megtámadták az Egyesült Államok hajólt. Az amerikai küldöttség egyoldalú nyilatkozatot tett a tanácsban, melynek számos adata ellentétben áll az USA katonai szervei által közzétett tájékoztatásokkal. A csehszlovák küldöttség már a vita kezdetén rámutatott a nyilatkozat és az előzőleg közzétett adatok közti ellentmondásokra, valamint arra a tényre, hogy az Egyesült Államok hivatalai csak azután tettek jelentést az állítólagos vietnami támadásról, amikor sokkal súlyosabb és veszélyesebb akciót valósítottak meg, mint ez a „támadás". Kormányunk bizonyos adatokhoz jutott, melyek megerősítik előző kétségeinket az Egyesült Államok által előterjesztett vádat illetően. Hiteles tényeket csakis az agresszió áldozatától a Vietnami Demokratikus Köztársaságtól szerezhetünk. Engedjék meg, hogy megállapítsam: 1. A VDK elleni agresszió több ezer mérföldre az Egyesült Államok határától történt, 2. Az Egyesült Államok kormánya, hogy igazolja ezt a támadást azt híresztelte, hogy vietnami torpedónaszádok a Tonkini-öbölben megtámadták az Egyesült Államok hajóit. Azzai, hogy beismerték hadihajóik jelenlétét a Tonkini-öbölben, mely csakis a VDK és a Kínai Népköztársaság területéhez tartozik, bebizonyították a hajók küldetésének provokatív jellegét. Tájékoztatásunk szerint ezek a hajók június 30-án megsértették a VDK felségvizeit és tüzet nyitottak Hon-Ngu- és HonNe-szigetekre. Augusztus 1-én és 2-án egy amerikai torpedoromboló behatolt a VDK felségvizeire. Ami az augusztus 4-1 incidenst illeti, az amerikai állítás kétségbevonható és ezért szükséges a VDK nyilatkozata. A VDK szerint éppen ezt a támadást használták fel ürügyül az agresszióra. Az a tény, hogy ezt az állítólagos vietnami támadást csak az Egyesült Államok agressziója után jelentették be a Biztonsági Tanácsnak, gyanút kelt. Az USA hajóinak támadása a VDK területe ellen nem magyarázható önvédelemmel. Ez az akció brutális agresszió volt. Mi okozta tehát az állítólagos incidens után az incidens színhelyétől több száz mérföldnyire a támadást? A vietnami halászok feleségei és gyermekei talán olyan veszélyt jelentettek a 7. amerikai flotta számára, hogy meg kellett ölni őket? Az eset ismertetése után az Egyesült Államok szóvivője határozottan kijelentette, .hogy kormányának Délkelet-Ázsiában békeküldetése van. Ezt azokban a percekben jelentette ki, amikor még nem is temették el az Egyesült Államok agressziójának áldozatait, amikor még nem oltották el a bombázás következtében keletkezett tüzeket. Bátorkodom kijelenteni, hogy Laosz, Vietnam és Kambodzsa népe szabadságot és önrendelkezést akar. Az Egyesült Államok csapatai — úgymond — azért tartózkodnak' Délkelet-Ázsiában, hogy a barátaiknak segítsenek a szabadság megvédésében. Kik ezek a barátok? Kik elől védik barátaikat és szabadságukat? Azt állítják, hogy barátaik ellenségeit külföldről támogatják. Erre azonban nincs bizonyítékuk. Ellenkezőleg, saját maguk ls beismerik, hogy Khanh százezres hadserege ellenére is Dél-Vietnam területének 70 százaléka a hazafias erők kezében van, és ezek az erők amerikai fegyverekkel vannak felfegyverezve, melyeket Khanh katonái ellen folytatott harcokban zsákmányoltak. A valóság az, hogy az Egyesült Államok Dél-Vietnamban több milliárd dollár költséggel, amerikai csapatok fenntartásával Dél-Vietnam népének akarata ellen olyan egyének hatalmát őrzi, akiket a nép már rég elkergetett volna, ha nem lenne az amerikai katonai segítség. Ezt a tényt bizonyítja a VDK elleni agresszió is. Ez az akció ellentétben áll az ENSZ alapokmányával, a genfi értekezlet határozataival, melyek az Egyesült Államok számára ls kötelezők. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya és népe elítéli az Egyesült Államok VDK elleni agresszióját. Szolidaritását fejezi ki a VDK népével és kormányával. A VDK népe és kormánya tartózkodó álláspontjával és a genfi értekezletre való hivatkozásával a konstruktív politikát példázza. Határozott álláspontjuk merő ellentétben áll Khanh háborús őrülelével és az Egyesült Államok kormányának álláspontjával. Az ENSZ tagállamainak, valamint magának az ENSZ-nek az USA tudtára kell adni, hogy már elmúlt a gyarmatosító politika, a kalózkodás és az erőszakosságok ideje. Az évforduló tiszteletére A komáromi járás szövetkezeteiben már az év elejétől széles körű kötelezettségvállalási mozgalmat szerveztek a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója tisztelétére. A munkaversenyben a mezőgazdaságban dolgozók 60 százaléka vesz részt, s vállalásaik értéke meghaladja a 14 millió koronát. A jubileumi évfordulót 1233 egyén, 275 kollektíva és 20 mezőgazdasági üzem köszönti értékes vállalásokkal. A mezőgazdasági dolgozók eddig több mint 9 millió korona értékű terméket adtak el terven felül, vállalásukat 65 százalékra teljesítették. Terven felül 9291 mázsa húst, közel egymillió liter tejet, 2,5 millió darab tojást, valamint 393 729 korona értékű zöldséget termeltek. Főképp hat szövetkezet — Gúta, Ifjúságfalva, Gadóc, Karva, Imely, és Tany — járult hozzá a szép eredmény eléréséhez. A gútai szövetkezetesek vállalásának értéke 1290 000 korona. Már 72 900 kg marhahúst, 13 700 kg sertéshúst, 2400 kg baromfit és 334 526 darab tojást adtak terven felül a közellátásnak. Vállalásukból több mint egymillió korona értéket teljesítettek. A komáromi járás mezőgazdasági üzemeiben a pártszervezetek rendszeresen ellenőrzik a vállalások teljesítését, fokozott figyelmet fordítanak a versenyző kollektívákra. Ez a gondoskodás jelentősen elősegíti a felajánlások teljesítését. Cs- b