Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-08 / 219. szám, szombat

JUGOSZLÁVIAI TUDÓSÍTÁSUNK A sebzett város egy éve ország, ahonnan nem Jelen­tették volna, mentőosztago­kat, élelmiszert, vért, sátra­kat küldünk! Minden ilyen Jelentésben, üzenetben érez­hető volt az emberi szere­tet, a segítő kézszorítás ... A jugoszláv néphadsereg és gyógyszerküldemények, se- ezúttal is helytállt. A kato­Skopje, július 26. Nem a véletlen műve., hogy Sélyek. ma Skopjéról küldök jelen- Megint az a gondolat, hogy J^Blettóet "mentenek" tést. ml lesz holnap, holnapután?! na k' Meteke t mentenek. Ma van az évforduló. Kétszázezer ember ellátását Soha életemben, még a há- kell megszervezni. Az élelem korúban sem láttam szőr- is majd mind odaveszett a há- u. c íf a ""ff* „, nyűbb, fájóbb képet. zakban. val a katasztrófa után men Hajnali negyed hatkor tör- Lassan esteledik. Az embe nák voltak most is az elsők. Megszakítás nélkül dolgoz­Skopje nemzetközi város lett. Egy belga házaspárt 55 órá­tettek ki a romok alól. Skopje élni kezdett, és csönt jegyeztek ... hus z n n h at n d fk á n" 196 3' ^^ Mk két ségbeesetten járnak- é p° ü?„L Az ország a világ, az "Ä ötórľtájban érkez- £££ mL^mlňdfg^tizenhá- ^T.T^^ 63 SZ G­tTS^ÚTZ órával a ka- ľáros fundaSfntumáta. ' * be, amelyet ma is orzok, be- tasztrófa után Is a hozzátar- A, országban az adomá­jegyeztem az első adatokat: tozóikat keresik. Félelem ül a segélyek meíletľ nép­& Skopje történelmének szemükben, az arcukon: vaj m kölcsönt írtak ki Skooie úi­egyik legnagyobb tragédiáját eimúlt-e már minden, r'em S^pítésére fugoszmvif doí­rä a következik-e újabb föid:ökés gozói é s gazdasági szerveze­ní ľ megnyugszik-e lábuk alať a f e i intézményei több mint e lf!, o r°T hh a fh vagy még úíaüb aldoz a' harmincmilliárd dinár köl­Másik fele kisebb-nagyobb tokát követel, mértékben megrongálódott. © Lépten-nyomon szörnyű látvány tárul az ember szeme elé. © A macedón főváros majd­nem kétszázezer lakosa az ut­cákon van. © A romok alá temetett em­berek segélykiáltását hallom. Rettenetes érzés. ® Halottak. Az egészség­ügyi szolgálat nem győzi a se­besülteket elszállítani, első­segélyben részesíteni. Számuk legalább három és félezer. O Élelem, víz, villany nincs. Ml lesz holnap, holnapután? Mindegy, merre megyünk. Mindenütt romhalmazok fo­gadnak bennüket. Meg segély­kiáltások. A Vardar folyó bal partján épült házak is mind romok­ban hevernek. Ugyanígy az in­dia nevű városrész is. Ki tud A KATASZTRÓFA ELSŐ NAPJÁN (Brezsán Gyula felvétele) Külföldről is megérkeztek Ma július huszonhatodika az első mentőosztagok. van. Ezerkilencszázhatvan­A pusztító földrengés ki- négy. Ma van a tragédia év­Fa? ménnýľen a ,l7lték' háláíü- Ienc fo k erősségű volt. Nap- fordulója kát a romok alatt. A jugo- küzben és eJ szaka is szlm a ,„ s k°Pl eban eSV év v«l szláv néphadsereg Impozáns m é« számtalanszor megren- előtt ezen a napon katasztro­otthona nincs többé. Ebből a d™ a fold. Ezek csak négy. fális földrengés volt. Utána Vardar partja mentén épült öt, legfeljebb hat fok erosse- még csaknem 450 gyengébb rendkívül szilárd épületből S űe k- Talá n majd holnapra, földrengést és földlökést ólt úgyszólván semmi sem ma- holnapig minden elcsendesül, at a lakosság radt. A Makedonija Szálló, Holtfáradtak vagyunk. Alom A romba dolt város épül. Skopje legszebb és leghíre- mégsem jön a szemünkre. Ma négyezerrel több ember sebb szállodája nem létezik. Ezer szerencse, hogy szép, él f macedón fővárosban, Kártyavárként omlott össze, csillagos nyári éjszaka van. ^nnt a tragédia előtt. A la­Romjal alatt száztizenketten Az emberek a szabadban, a kosság Javarésze a sebzett lelték halálukat. csupasz földön fekszenek. Ágy városon kívül felépített uj te­Megdöbbentő látvány foga- és takaró nélkül. A gyerekek lepuléseken él. dott ott is, ahol valamikor a enni kérnek. n Hetvennégy ország több vasútállomás gyönyörű épüle- Másnap megkezdődött a te- tizenkétmilliárd dinár te állt. Csak romok maradtak metés. Napokon át szünet segélj nyújtott Skopjénak belőle. A romok alatt pedig nélkül temették a halottakat. A Taf alidzs városrészt Jog­betemetett utasok akik közül Olyan sorrendben, ahogyan a f a' f?fľ® zif li u k nemzetköz, sokan a halállal viaskodva romok alól kiszedték őket. településnek. Csak ebben a könyörögnek segítségért. Öriá- Napokon át reggeltől estig te- Ä Cs eil sz l? T vá k' a si kő- és betonhalmaz van fö- mettek a skopjei temetőben! 71 Lengyelország 60, Norvé­löttük, és kérdés, hogy ideje- Ezerkétszázvalahányan hal- f^^ ^"faká^ép?-' tett. A napokban fejezik be 18 lakás építését, amelynek költ­ségeit Franciaország fedezi. Ugyanezen a településen 102 lakással három toronyház épül. Ezek az épületek tíz­fokos földlökést is kibírnak. A három toronyházat a Ro­mán Népköztársaság ajándé­kozta Skopjénak. A Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság ugyanitt egy iskolát építtet. A többi település ls nemzet­közi. Nagy-Britannia 1566 épü­letvázat ajándékozott Skopjé­nak. A Német Szövetségi Köz­társaság 40 lakást építtetett. Svédország egy gyermekkór­házat. Az Amerikai Egyesült ÖSSZESZERELHETŐ HÁZAK SZAZAI ÉPÜLTEK FEL EGY ESZTEN- ^P^hPtfi^-hS™tértim Vlľnn" Dö ALATT SKOPJÉBAN szereineto nazat adott Skop­. : jénak. A Szovjetunió többek korán megérkeznek-e a men- tak meg. Pontos számot sen- között egy hatalmas lakás­tőosztagok, mert a város min- ki sem tud mondani. Sohasem gyárat épített, amelyben éven­den részében van menteni va- tudjuk meg. te 120 0 lakást állítanak elő. ló emberélet A kórházak tele vannak A napokban helyezték üzem­Nincs nehezebb, fájóbb, ke- sebesültekkel. A város környé- be. Most rakják leazújgim­gyetlenebb érzés, mint ami- kén, a környező falvakban és názium alapjait, ez a Bolgár kor az ember tehetetlenül né- városokban rögtönzött kór- Népköztársaság ajándéka. A zi embertársa szenvedését, házak működnek. csehszlovák Kozponti Szak­Hallom a hangját, a rimánko- Skopje felé pedig szünet szervezeti Tanács már meg­dását, a könyörgését, és nem nélkül haladnak a karavánok. * ez tl t6 esy ÚJ szülootthon segíthetek. Néhány méterre Élelmiszert, sátrakat, vizet, építését van csak tőlem, a romok, a gyógyszert, vért hoznak. Az Tovább is sorolhatnánk a beton és kőhalmaz alatt, hiá- életmentő vért. Az országban segelynyujtók névsorát ba minden, nem segíthetünk pedig ezrek és tízezrek áll- Az évfordulót ezentúl min­rajtuk nak sort a kórházak előt», den évben megünneplik. Az első órák után a pánik hogy vért adjanak. Az első ünnepségen a lassanként elcsendesedett. Összefogott az ország né szovjet kormány kuldottsé­Talán úgy olyan ütemben, pe. így is mondhatnánk: a ge is részt vett Dimsics ml­ahog"an á mentőosztagok a világ népe. Másnap délután niszterelnök-helyettes vezeté­szerencsétlenül járt városba már megérkeztek a szovjet s éyel. értek Délelőtt tíz óra óta a katdnák, azután az ameri- Skopje valóban a nemzet­Skopje felé vezető úton vége- kaiak. Skopje a béke városa kozi szolidaritás városa, a bé­láthatatlan karaván halad: lett. Az emberi szolidaritás ke városa lett. mentőkocsik, az első élelem- városa. Európában alig van SZERENCSÉS JÖZSEF DAHOMEYI RIPORT Legenda... A király mindenható ós kegyetlen volt. Szentül hitte, hogy nemzetsége pár­ductól származik, amely egy­szer gyönyörű szép lányra bukkant az őserdőben... A király tudta, hogy ő legyőz­hetetlen, mert a király — ka­csa, a kacsáról pedig min­denki tudja, hogy a vére mé­reg. A király sima emberi ko­ponyákra épített faragott trónján ülve egymás után küldte a harcias és vitéz amazonok seregeit, hogy tűz­zel-vassal hódítsák a környe­ző falvakat. Az életben mara­dottakat a Rabszolgapartra hurcolták, hogy ott fegyve­rért és cukorért elcseréljék a foglyokat... Az amazonok azonban nem tudtak úszni, féltek a víztől. Ezért az erdei falvak lakós­sága a széles lagúnák felé menekült, magas cölöpökre épített házakat, s a közönsé­ges bambuszkunyhókat beve­hetetlen erődökké varázsolta, hogy így elkerülje a rabszol­gasorsot ... ... és valóság Nem tudom, legenda-e ez, vagy valóság. Mindenesetre közel Jár az Igazsághoz. Dahomey földjén már-rég­óta nincsenek királyok. A gyarmati rabság hat sötét év­tizede is elmúlt. Az ország már négy éve független, de vajmi keveset változott a cö­löpfalvak, a Cotonoutól húsz kilométerre elterülő lagúna­labirintusok élete. Estefelé egyenesen otthona­ik küszübéről indulnak mun­kába a halászok. A csónakok­ból sokáig látják a távolba vesző parányi fénypontokat: az asszonyok agyagkemencék­ben halat füstölnek, ételt ké­szítenek, lefektetik, a gyere­keket. Reggel, jó korán, amíg elő nem bújnak a perzselő napsugarak és férjük meg nem érkezik a gazdag fogás­sal, a piacra sietnek portéká lukkal. Minden ház mellett csóna kok állnak készenlétben. Csoda, hogy ebben az útvesz­tős cölöpbirodalomban össze más sorsot, mint ffiBllyw elő­deiké volt. Lehet, hogy iga­zuk van, hisz számukra a víz egy fogalom a szülőfölddel. Persze, azok a fiúk és lá­nyok, akik ma olyan ügye­sen eveznek a cölöpök között és kitartóan ajánlkoznak mo­dellt állni a fényképező kül­földi turistáknak, ha majd felnőnek, országuk igazi ural lesznek, megértik az életet és CÖLÖPFALU nem ütköznek. Úgy látszik, itt sajátos „közforgalmi sza­bályok" érvényesülnek. A piacon eladhatják, vagy fa-, szénakötegért, banánért, cukorért, szappanért, sőt szoknyának való tarka anyag­órt, mindenféle apró háztar­tási cikkekért elcserélhetik a halat. Nehezen tör utat az új élet így megy ez napról nap­ra... Hirtelen „riadót fúj­nak". Itt gyakori a tűzvész, ilyenkor könnyen elveszíthe­tik fejük 'elől a tetőt és min­den holmijukat. Nemrégen háromszáz kunyhó égett le. Különféle kórok pusztítanak, jórésziiket a rossz víz okoz­za, melyet mély kutakból mernek... Azt mondják, a cölöpfalvak lakossága semmiért sem hagyná el régi otthonát. Egyetlen városi sem venne fe­leségül víz fölött nevelkedett lányt. A vizek népének min­den mindegy: nem akarnak átalakítására fognak töreked­ni. A függetlenség kikiáltása után Iskolákat nyitottak a falvakon, bár nem minden gyermek tanul írni ós olvas­ni. Ritkán vetődik erre a vi­dékre orvos. Már a kútépítést Is nagy vívmánynak tartják. Dahomeynek nincsenek anya­gi eszközei, gazdasága gyen­ge és a régi gyarmattartók­tól függ. A múlt év októbe­réig olyan egyének kormá­nyoztak itt, akik nem népü­ket, hanem Párizst szolgál­ták, saját meggazdagodásukra törekedtek. Mennyi Idő telik még el, amíg e falvakba is beköszönt az új életi Lassan úsznak a csónakok a lagúnán. Motorcsónakunk elslklik az egyik mellett, amelyben szép fiatalasszony áll. Háta mögött fejét lehajt­va kisfia alszik. Az asszony eldobta az evezőt és kezével védekezve,a tűző napsugarak ellen, elgondolkozva ós szo­morúan fürkészi a messzesé­get • • • D. MAMLEJEV LONDONI TUDÓSÍTÁSUNK i Adománygyűjtéssel nem lehet megoldani a szociális problémákat Az ország különböző vi­dékein szinte hetenként ren­deznek „zászló-napokat", ami­kor önkéntes gyűjtök rajzanak ki az utcákra és a könyör­adományokért kis zászlócská­kat tűznek az adakozók gomb­lyukába. A napokban rövid újsághír kiitütte le figyelmemet. A ké­pen terhes anya látható a fér­jével és két apró gyerekkel egy 3X3 méteres pincelakás­ban. „Az ablakon át becsurog az eső, nálunk a patkányok is otthonra találtak, közös ár­nyékszékünket 24 ember hasz­nálja. A házbérűnk egy hétre 3 és fél fontsterling. Ha mind­ezek után még nem forr fel a vére, ne is olvassa tovább!" Itt, London szívében a csalá­dok ezrei élnek ilyen ember­telen lyukakban. A többségük itt született, és a dolgozó csa­ládfűk keresete legfeljebb he­ti tíz fontot tesz ki. Tucatszámra olvashatunk ilyen cikkekét a lakáshiány­ról és a „landlordok" azaz la­kásuzsorások áldozatairól. A lapok megírták például Jill, egy 16 esztendős lány esetét, aki a család egyetlen szobá­ját a szüleivel, három fiútest­vérével és a hugáral osztotta meg. Nem bírta ezt az életet tovább, prostituált lett belőle. Vagy vegyük Fred esetét. A háztulajdonosok négyszer za­varták ki fit szüleivel együtt lakásukból, kétszer éjnek ide­jén. Fred lopásra vetemedett, és jelenleg börtönben iil. Eh­hez hasonló cikkekkel akarják megnyitni az olvasók pénztár­cáját és az összegyűjtött pénz­ből szeretnék fedezni a ros­katag házak felvásárlását és tatarozását, amelyekben az­tán elhelyezhetnék a legjob­ban rászoruló családokat mint­egy 2 fontos heti házbért. S ha az olvasók csak 10 shilling­gel (fél font) támogatnák ezt a mozgalmat, néhány hónapon belül kb. ezer személy szá­mára teremthetnének ember­hez méltó életet — hirdetik a lapok. A fenti újsághírekben tükrö­ződik vissza a leghivabben Nagy-Britannia mai szociális rendszere. Míg a nép nagy nyomorban tengődik, a mono­póliumok nyeresége csúcsma­gasságot ér el. Ez évben a hagyományos -nagy sportese­mények, de divatbemutatónak is számító ascotl lóverseny előtt a gazdag hölgyek csak divatos kalapokra 2 millió font sterlinget dobtak ki. Ang­lia ma a profithajhászók,telek­és házspekulánsok és a millio­mosok legalkalmasabb vadász­területe, ugyanakkor azonban a nélkülözés, a legkomiszabb életkörülmények hazája a dol­gozók százezrei számára. Ebben a gazdag országban 10 840 000 család heti jövedel­mének felső határa 10 font. Az állandóan emelkedő házbé­rek. autóbusz- és földalatti va­sútköltségek és élelmiszerá­rak következtében csaknem 2 millió család szorul a kor­mány közvetlen támogatására, hogy megvásárolhassa magá­nak a legfontosabb szükségle­ti cikkeket. Az elkövetkező választá­sok előtti hetekben a kormány bombasztikus propaganda szó­lamaiban hirdeti, hogy a kon­zervatívok vezetése alatt az aggkori nyugdíj megkétszerző­dütt. Ezzel szemben az a tény, hogy a nyugdíjasok kétségbe­ejtő módon tengődnek. Ha Angliában egy alkalmazott megöregszik, és a gazdája úgy látja, hogy már nem sok hasz­na lesz belőle, akkor bérét alaposan megnyirbálja: „Ócska­vassá váltál — bűnhődj, mert megvénültél!" A csecsemők ezreit Is meg­menthetnék, az anyák tízezrei maradhatnának egészségesek, ha megfelelőbb egészségügyi gondozásban részesülhetnének. Anyák, akiknek kórházban kellene szülniük, nem jutnak ágyhoz. De ha az illetékesek­től több segítséget, jobb egész, ségügyi szolgáltatásokat köve­telünk, egyre csak ezt hajto­gatják: „Takarékosan kell gaz­dálkodnunk a rendelkezésre álló közvapvonnal." „Megelégedhet-e azonban Nagy-Britannia a fölöslegek és a bőség e korszakában az­zal a népgazdasággal, mely keretében nálunk sokkal na­gyobb a gyermekhalálozások száma, mint bármely f ejlett államban?" — kérdi Mr. W. •C. Anderson, a Nemzeti és He­lyi Köztisztviselők Szövetsé­gének főtitkára. Az osztályok közötti fel­tűnő különbség a gyermekne­velésben és az oktatásban is erősen megmutatkozik. Míg 100 gyermek közül alig há­romnak nyílik lehetősége arra, hogy óvodába jusson, — a kormány e téren szinte sem­mit sem tesz —, a gazdag szülők a legjobb magánintéze­tekben helyezhetik el gyerme­keiket. Mintegy ötmillió Iskolás gyermek túlzsúfolt tantermek­ben tanul, és többezer tanító hiányzik az állami iskolák ban. A kormány elvei alap ján 1970-ben még mindig 35 000 iskola szűk tantermei­ben ülnek majd az S—11 éves gyermekek. A diákoknak öt százaléka sem jut el az egye­temre. és a javulást kilátás­ba helyező tervek is csak mi­nimális emelkedést irányoznak elő. A magániskolákban, ahol a gazdag szülők évi 500 fontos tandíj ellenében taníttatják gyermekeiket, egy pedagógus­ra átlag 16 gyermek jut. Sen­ki sem csodálkozik azon, mi­ért ragaszkodnak a Konzerva­tív Párt hívei e nevelési rend­szerhez, mint az uralkodó osz­tály utánpótlásának fellegvá­rához. Mialatt az uralmon levők szüntelenül azon fáradoznak, hogy a dolgozó tömegek küz­delmes harca árán szerzett vívmányokat megnyirbálják, a nagyvállalkozók csak a múlt évben hat milliárd fontot ke restek az 1951 évi négy mil­liárddal szemben és csupán házbérek fejében 1289 millió fontot zsebeltek be (1951-ben 473 milliót). És ahelyett, hogy a nyugdíjak emelését, a lakás építések fokozását, jnbb egész­ség és nevelésügyi hálózat ki építését szorgalmazná a kor­mány, a realitásokkal mitsem törődve a fegyverkezés kiadá­sait növeli. Ez évben a tervek szerint egy milliárd 998 mil­liót költ fegyverkezési célok ra, mely összegből minden egyes lakosra 14 shilling és 4 pence jut hetenként. Ez min­dennél többet mond a mai Angliáról. MONTHY METH 1964. augusztus 8. $ ŰJ SZÖ 2 v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom