Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-01 / 212. szám, szombat

EJaBQäSII GMQEI-QGBaiaHB'BDBEXa Összeesküvés egy földrész ellen Az amerikai országok közvéleményét egész héten át foglalkoztatta az Amerikai Államok Szervezetének washingtoni külügyminiszteri értekezletéről kiadott közlemény, illetve a vasárnapi záróülés határozata. Mint olvasóink a hírekből értesültek, az Egyesült Államok nyomására az értekezlet megtorló intézkedéseket helyezett kilátásba Kuba ellen. Nem egységes elhatározásról van szó, hanem kompromisszumok árán született többségi határozatról, amelyet négy tekintélyes latin-amerikai ország: Bolívia, Chile, Mexikó és Uruguay leszavazott. Az amerikai külügyminisztérium „győzelme" tehát csak amolyan látszateredmény, kulissza arra, hogy az Egyesült Államok imperialista körei: tovább sz'óhessék összeesküvésüket a szabadság amerikai szigete, a hős Kuba s egyben valamennyi szabadságszerető amerikai nép ellen. LÉLEKTANI HADVISELÉS Az Egyesült Államok és a forradalmi Kuba közti ellenséges viszony azóta tart, amióta Fidel Castro szabadságharcosai az észak-amerikai monopóliumokat kiszolgáló tíatista diktátor utolsó zsoldosát is kiűzték a szigetország területéről. Washington az elmúlt években a nyílt katonai beavatkozás gondolatával kacérkodott, ám csakhamar meggyőződhetett róla, hogy a szocialista országoktól és a világ szabadságszerető népeitől támogatott függetlenségének védelmében mindenre elszánt Kubát fegyveres erővel nem lehet térdre kényszeríteni. Nem is szólva arról, hogy minden szuverén állam megbélyegezné a szabadságról és a népek függetlenségéről képmutató frázisokat puffogtató washingtoni körök esetleges agresszióját. Ezért az amerikai diplomácia hónapokon át más, járhatóbb utakat keresett Kuba elszigetelésére. Nemcsak a nyílt erőszak, hanem a gazdasági megkülönböztetés politikája sem vezetett célhoz. Washington hetekkel ezelőtt kénytelen volt keserűen megállapítani, hogy nyugati szövetségesei tavaly annyival növelték kereskedelmüket az általa bojkottált Kubával, mint amennyivel a világkereskedelem nagyobbodott. Sem kiéheztetni, sem másként gazdaságilag tönkretenni nem tudja Kubát, amelynek a Szovjetunió és a. szocialista közösség hű és minden áldozatra kész barátja. A katonai és a gazdasági beavatkozás kudarca után maradt tehát az erkölcsi, lélektani hadviselés, mellyel ugyan már a múltban is próbálkoztak, de legújabb színtere az Amerikai Államok Szervezetének washingtoni külügyminiszteri értekezlete volt. KÉTES SIKER Már a washingtoni értekezlet előtt is nézeteltérések mutatkoztak a latinamerikai országok körében, ezért nem volt meglepő, hogy nem született egységes határozat. Röviden hogyan is jellemezhetnénk a washintoni AÄSZértekezlet eredményeit? Az Egyesült Államok kompromiszszummal csak azt tudta elérni, hogy a tagállamok többségi szavazattal felhívást adtak ki a diplomáciai kapcsolatok megszakítására Kubával, kimodták a tengeri áruforgalom beszüntetését és a kereskedelmi kapcsolatok befagyasztását a latin-amerikai forradalom szigetével, ezenkívül egyéni és kollektív védelmi Intézkedéseket, köztük katonai erő alkalmazását helyezték kilátásba abban az esetben, ha „Kuba folytatná aknamunkáját a latin-amerikai kormányok ellen". Ez így leírva nem éppen lebecsülendő fenyegetéseket tartalmaz, ám a valóságban az Egyesült Államok számára nem több az írott malasztnál, mert egyrészt a latin-amerikai államoknak nincs közös hadserege, s a katonaságot elsősorban a „belső rend" fenntartása köti le, másodszor gazdasági helyzetüknél fogva nem mondhatnak le a Kubával folytatandó kereskedelemről. Tehát a szankciók megszövegezésétől életbe léptetéséig hosszú az út. A washingtoni értekezlet másik eredménye még kevésbé kecsegteti Washingtont. Az Amerikai Államok Szervezete újból lemeztelenítette magát: a latin-amerikai néptömegek azt látják, hogy az AÁSZ nem más, mint Washington meghosszabbított karja, Idegen test a nemzet szervezetében. Nagyon találóan jegyezte meg az értekezetlethez fűzött kommentárjában a mexikói Siempre: „Az Amerikai Államok Szervezete a valóságban az Egyesült Államok gyarmatügyi minisztériuma, amelyben Thomas Mann a hangadó". EGY FÖLDRÉSZ BAJAI Ki ez a hangzatos nevű, a nagy német íróra emlékeztető Thomas Mann? Ó most a Fehér Ház latin-amerikai bajkeverője, a boszorkánykonyha mestere. Hivatalosan latin-amerikai szaktanácsadó, aki bizonyára abban is tanácsot ad, hogyan érvényesítsék a folyna! o mentési munkólalok Ciiompognolsijon Párizs (ČTK) — A Champagnole melletti mészkőbányában, ahol 14 bányász van betemetve, folytatják a mentési munkálatokat. Eddig 9 bányásszal sikerült kapcsolatot teremteni. Különleges folyosót vájnak, hogy kiemelhessék őket a 68 méteres mélységből. A további 5 bányászt még eddig nem sikerült megtalálni. Az élő bányászok megmentését el kellett halasztani, mivel újabb beomlás veszélye fenyeget. Megmentésük elhalasztása miatt a bányászok már nem olyan nyugodtak és derűlátók, mint a megtalálásuk utáni pillanatokban. Éhségre panaszkodnak és hármuknál idegöszszeroppanás jelei mutatkoznak. A legutóbbi jelentések szerint a mentőosztagok négy órán' keresztül jeleket hallottak a kilenc életben maradt bányász tartózkodási helyétől távolabb eső bányarészlegből. Ogy vélik, hogy a további 5 betemetett bányász közül jelentkezett valamelyik. Azonnal megkezdték a munkálatokat a bányász megmentésére. Szövetség a haladásért programját Latin-Amerikában. Egyébként ez a program végleg megbukott. Meg kellett buknia, mert a politikai feltételekhez kötött segély az egyes országok oligarchiája kezén szőrin-szálán eltűnt, s a nép semmit, vagy csak morzsákat látott belőle. Pedig nagyon kellene igazi segítség a nyomorgó dél-amerikai tömegeknek. Részletesen jellemezhetnénk az egyes országok helyzetét, amelynek legjellegzetesebb vonása az, hogy a főid és a természeti kincsek óriási részének egyedura néhány dúsgazdag nagyiparos- vagy fölbirtokoscsalád. Egy jellemző adat: Paraguayban 25 nagybirtokos 13 millió hektár, 1526 földbirtokos pedig 15 millió hektár földbirtokkal rendelkezik, s együttvéve a föld 55 százalékát uralják. A kis földbirtokosoknak összesen kétmillió hektár jut, a lakosság zöme azonban földnélküli. Nem csoda, hogy a latin-amerikai népek az utóbbi Időben egyre jobban mozgolódnak. Az éhség, a jobb élet utáni vágy cselekvésre készteti a múltban passzivitásra kényszerített tömegeket. Peruban, „tízmillió kóborkutya, értsd tízmillió éhező, és városról városra vándorló indián hazájában nem véletlenül adták ki a parasztok a jelszót: „Föld vagy halál!" Húsz év alatt, 1943 óta 17 latin-amerikai országban 68 katonai puccs játszódott le. Csak Chile, Mexikó és Uruguay kerülte el a puccsot. Nem véletlen, hogy ezek az országok most is az amerikai diktátum ellen szavaztak. Tizenegy latin-amerikai országban kemény katonai diktatúra van, léteznek nem katonai diktatúrák ls, de általános tünet, hogy a lakosság mindenütt mozgolódik. Ettől tartanak a washingtoni kudarcpolitikusok. Chilében ősszel választások lesznek, s a legesélyesebb elnökjelölt a szocialista Salvador Allende, aki már most programjába vette az észak-amerikai monopóliumok kisajátítását. Kuba sikerei immár négy éve világítótoronyként mutatnak utat az elnyomott latin-amerikai népeknek. Washington — éppen a kubai forradalom kitörésének 11. évfordulója alkalmából — megrendezett színjátékával a figyelmet akarta elterelni a hős szigetország fejlődéséről, és némi erőfitogtatásnak szánta a AÁSZ komédiáját. Az AÁSZ Kuba elleni határozata felháborodást keltett a latin-amerikai közvéleményben. Még a faltörő kos szerepét játszó Venezuelában is elítélő hangok hallatszottak. A Venezuelai Nemzeti Népi Élcsapat Párt határozatában lessögezte, hogy „a washingtoni határozat utat akar nyitni egyoldalú katonai beavatkozásra, ez azonban szöges ellentétben van a népek önrendelkezési jogúval". A latin-amerikai földrész véleményét fejezte ki az uruguayi Popular, amikor tömören így fogalmazta meg az uruguayiak álláspontját: „A demokratikus szabadságjogok védelme nálunk egyet jelent Kubához fűződő kapcsolataink védelmével. Számunkra ez f eladhatatlan elv." LÖRINCZ LÁSZLÓ A fokozott idegenforgalom jegyében (Folytatás az 1. oldalról) meg ls kezdték. A IV. kerületben létesítendő szálloda alapkövét 1966ban rakják le. A jogtudományi kar közelében tervezett Tranzitszállón kívül 1970-ig még egy luxushotel épül. Az utazási irodák és a szállodák közvetítésével megvalósítjuk a turistáknak magánlakásokban történő elhelyezését is. Véleményünk szerint azonban ezek a lakások inkább a belföldi turisták elszállásolására alkalmasak. A külföldi vendégeknek nagyobb kényelmet biztosítunk a szállodákban. Nehézségeinket fokozza a lakáshiány. A szállodákban több mint 6500 fekhely nem a vendégek hanem a szállodai személyzet elszállásolására vagy irodai célokra szolgál. A nemzeti bizottságok feladata, hogy ezt az áldatlan állapotot mielőbb kiküszöbölje, s az alkalmazottak részére lakásról gondoskodjanak. Hogyan biztosítható a külföldiek tájékoztatása és szórakozása? — Célunk, hogy vendégeink megismerjék hazánk történelmi nevezetességeit, műemlékeit, természeti szépségeit, népünk kulturális életét, a szocializmus építésének vívmányait. A szocialista tábor államaiból érkező turistáknak még a tapasztalatcserére is alkalmat nyújtunk az ipari és mezőgazdasági üzemek szakembereivel. A turisták szórakozását színházi- és operaelőadások, hangversenyek, vidám műsorok biztosítják. Az üdülőkben sportpályák állnak rendelkezésükre. Érdeklődésük szabályozása persze a mi feladatunk. A mi hibánk, ha pl. a Magas Tátrában ilyenkor nyáron egy talpalatnyi hely sincs üresen, ugyanakkor a vadregényes, gyönyörű Krkonoše szállói nincsenek kihasználva. Mi ennek az oka? A hibát már jóvátettük. Ha a turisták megtudják, hogy a hegyi üdülőkben is uszodákat létesítettünk, hogy ott is kedvükre fürödhetnek, sportolhatnak, bizonyára méltányolják majd az új lehetőségeket. Milyen meglepetések várják még a hozzánk érkező turistákat? — Ilyen meglepetés pl. a Harmóniától egy kőhajításnyira lévő Zoch menedékház újdonsága: a látványosan berendezett szlovák szoba és a pásztorkunyhó, ahol a legfinomabb zsiványpecsenyét sütik. Példájára Starý Smokovecen rövidesen hasonló pásztorkunyhó nyílik. Lipt. Mikuláš közelében, Dechtaryban és az Oravai víztárolónál illúziót keltő juhászkalyiba létesül. A bratislavai Vár és a brnói Špilberk hangulatos borozókkal gyarapodik. Dunaszerdahelyen a gépkocsival érkezőket rövidesen autócsárda fogadja. A külföldiek szívesen vásárolnak ötletes emléktárgyakat. Verseny keretében sikerült emelnünk kivitelezésüket és minőségüket. Fokozatosan orvosoljuk a hiányokat, úgyhogy ma már 325 újfajta emléktárggyal bővült a meglevő kollekció. Sok panasz volt az emléktárgyakat árusító boltok nyitvatartási idejére. Az eddig szombat délutánonként nyitva tartott 56 bolt helyett egyelőre 100, vasárnaponként üzemben lévő 88 helyett már 190 boltban, valamint a nemzetközi szállodákban is árusítanak ajándéktárgyakat. Milyen intézkedések történtek az üdülőhelyek közellátásának a biztosítására? — Azt hiszem, nyugodtan leszögez-* hetem: a közellátás általában lényegesen Javult. A sör és az üdítő ital azonban még mindig hiánycikk a nyári hónapokban. Mindenesetre Intézkedtünk az Italok megfelelő elosztá-; sáról és a vendéglők befogadóképes< ségének növeléséről. A fokozott idegenforgalom lebonyolításához megfelelő ismeretekkel és nyelvtudással rendelkező személyzet szükséges. Milyen intézkedések történnek evvel kapcsolatban? — A vendéglátóipar személyzetének továbbképzése elsősorban az üzemi Iskolák feladata. Emellett a szak- és nyelvtanfolyamok, a szaklapok és szakszótárak hivatottak pótolni az ismereteikben mutatkozó hiányokat, Csereakciókkal ls bővítjük a vendéglátóipari személyzet szaktudását, A csereakciók további előnye, hogy ň külföldre kiküldött dolgozók megismerkednek más népek szokásaival, megtanulják nemzeti ételeik elkészítését, melyekkel változatosabbá tehetik étlapunkat. Ugyanez vonatkozik a mi konyhánkat tanulmányozó kül* földi személyzetre. Mi a helyzet a turistáknak nyájk tandó szolgáltatások terén? — A szolgáltatásokat lényegesen bővítettük. Elsősorban a pénzváltó helyekre gondolok. Az egyes szállodákban és a határállomásokon összesen 359 beváltóhely működik már. Ezen felül a Csehszlovák Állami Banknak a szocialista tábor államaiban árusított utazási csekkjei ellenében 4800 postahivatal fizet ki csehszlovák koronát. Több a benzinkút is, mint a múltban. Kilencven éjjel-nappal működik, „speciál" benzin pedig 300 helyen szerezhető be. A szállodákban nyújtott szolgáltatásokról (cipőtisztítás), mosás, vasalás, javítás stb.) az állandó személyzet mellett többnyire a szállodákkal szerződéses viszonyban levő nyugdíjasok gondoskodnak. Milyen előkészületeket tesz a kormánybizottság az utasforgalom további fokozása érdekében? — Az utasforgalom tervezése és ezzel kapcsolatban a célszerű beruházások idejében történő biztosítása pontos áttekintést követel. Ezért az eddigi észrevételek, tapasztalatok, sőt bírálatok, valamint elismerő nyilat* kozatok alapján az egyes kerületek' részletes terveket dolgoznak ki. A tervek értékelik a mai helyzetet, pontom san feltüntetik a hiányokat, és em nek megfelelően javaslatokat tartalmaznak az 1970-ig megvalósításra váró feladatokat illetően. Ezenkívül az idén ősszel és télen tartandó kongresszusok, nemzetközi szemináriumok és találkozók eredményei, valamint a csehszlovák rádió külföldi adásai is az utasforgalom fellendítését célozzák. Feljegyezte: Kardos Márta Ha az őr megállítja, rászól, • hogy hagyja futni... De nem az őr nem állítja meg. Az utcán nyilván valami hülye áll őrt, csak azt a darab fődet őrzi, amin ide-oda jár. Iffland feküdt az ágyban és a kollektív felelősségre gondolt. Ostobaságnak találta, hogy együttesen vonják felelősségre azokat a családokat, amelyeknek férfi tagjai a partizánokhoz csatlakoztak. Családokat és egész községeket legyilkolni, védtelen embereket megkínozni és leöldösni — ez ostobaság, nonszensz, fékezi az előnyomulást és a visszavonulást, tönkreteszi a németek jó hírét, erősíti ugyan a fegyelmet, a katonák morálját, ha a megtorló Intézkedéseket a Gestapo, az SD, a Sdpo, az SS hajtja végre, de mit tesz majd a legénység, ha maga lesz kénytelen végrehajtani ... ? Mohn Truppfűhrer ért a nagy akciókhoz — a nagy akciók azt jelentik, hogy sorra gyilkolják az embereket, megerőszakolják a nőket, bordélyokat rendeznek be a tisztek és a legénység számára, levágják az 'asszonyok mellét és megcsonkítva odaszögezik őket a léckerítésekre, a gyerekeket feldobják a levegőbe és felnyársalják a szuronnyal, aztán a lángok közé dobják — mindezt Mohn már kipróbálta, de a módszer helytelen és alkalmatlan, nem felel meg a taktikai céloknak, az embereket a partizánokhoz kergeti... Nem, nem mein Tritppfűhrer... Ifflandban valahol mélyen, a háború vastag por és hamurétege alatt az az érzés ébredt, hogy jól tette, amikor futni hagyta Schnltzernét. Pap és zsidő mind pokolra való? A legénység röhögne rajta — de Mohnt is ki kell engesztelni — valamivel, valamivel ... A községházán ott vannak a feljelentett személyek hozzátartozói — Letanovský is itt van még — a szomszédban siratnak valakit, lehet, hogy ott is történt valami... Bernadičék háza felől hullámozva áradt a sírás a csendes éjszakában. Johann Iffland százados egyszerre rádöbbent, hogy ő maga és az egész katonaság olyan, mint a háborús nők, aki csak azért adja oda magát, hogy ideig-óráig életben maradjon. V-l, V-2, V-3 és így tovább, — V-20 és így tovább, mind, mind nonszensz! Minden nonszensz, csak egy valami nem: a katonaságnak, amelyhez a százada ls tartozik, át kell törnie Besztercebányáig, el kell távolítania minden akadályt, amely gátolná a visszavonulást, azt, hogy megmentsék a bőrüket. Alacsony célok, háborús nők céljai. Pfuj. Felkelt, Stachovič szaval jártak az eszében — „méltóztassék megengedni, hogy az elítélteket előkészíthessem az örök életre" —, felhúzta a zubbonyát, fejébe nyomta a sapkát, övére csatolta a pisztolyt és visszament a parancsnokságra. — Franz, — ordított rá a plébános irodájában Eulenaura, a széles, rőthajú őrmesterre, — te szarházi! — Parancs, Herr Hauptmann! Iffland undorodva nézett a vigyázba merevedett Eulenaura. — Te szarházi, szép disznóólba szállásoltál! Csupa zsidó, csupa bandita! Kutassátok át Letanovský házát, hozzátok ide azt a zsidóasszonyt, meg Letanovskýt! — Parancs, Herr Hauptmann! Eulenau őrmester összecsapta bokáját, s hat katonájával máris indult. Iffland StachoviC íróasztalához ült, mosolygott magában, mintha már lfttnft, ho^y berezel Eulenau, ha rá'ön, lmgy nem hozhatja el Scfinitzernét. Závod beleveszett a sötétbe, amelyet csak itt-ott tépett fel egy német zseblámpa kékesfehér fénye. Néhány német katona kivételével senki sem alud.t Az emberek félig, vagy egészen felöltözve feküdtek, suttogva beszélgettek. — Bejühntl — mondta StachoviC plébános, aki felöltözve feküdt az ágyon, csak keménygallérját és cipőjét vetefte le, s a szerencsétlen Závodra gondolt. — No, bejöhet! — Aludni tetszik? — Nem, nem alszom. — Akkor tessék jönni! Hová? — kérdezte Stachovič a gazdasszonyát. — Hova menjek? Ki keres? — Az én szobámba, — de mindjárt! Tessék már jönni! StachoviC nehézkesen feltápászkodott, lábára papucsot húzott, és követte gazdasszonyát a konyhán át a hátsó szobába. — Jóságos Isten! — mondta, amikor benyitott a szobába, ahol egy szál gyertya világított. — Hogyan kerültetek ide, hogyan...? BernadiC Marka a szoba közepén állt Schnltzerék két kislányával együtt; még mindig fekete vászoncipő, könnyű piros ruha volt rajta, fején fehér kendő, egész testében reszketett a félelemtől és a hidegtől. Szaporán, lihegve lélegzett. — Hogyan jöttetek ide, jóságos Isten? Ml van veletek, Marka? Marka kis idő múlva rámosolygott a sápadt Stachovičra. Félig lehunyta szemét. — Azt gondoltuk, — suttogta, — hogy a plébánián nem fognak keresni, még a svábok sem mernék megtenni, hátulról, a kert alől Jöttünk ,be az udvarra, előbb a pajtába mentünk, aztán az istállóba, onnan a fásszínbe, tovább a kamrába, a kamrából meg az ablakon keresztül ezen a deszkán, nl, Ide — A vasítlódeszkára mutatott. — A deszkát a néni adta. Szerencsére nyitva volt az ablak. — Oh, az istenért, ml lesz .. ? — Csend! — förmedt rá suttogva Stachovič a gazdasszonyára, akinek kövér, barna arcán gyűlölet keveredett a félelemmel. — Ne reszkessen mint a kocsonya! Csend legyen! — Mi már itt lennénk, — de Tesár ott van a torony alatt... — Marka a templom felé mutatott — a rozsdás vasajtó előtt Nem bírt már tovább menni a partizánokkal. Én bírtam volna, de Tesár és a gyerekek nem bírtak. — Jóságos isten! Stachoviö plébános halottsápadtan állt előttük, Schnitzerék halálra csigázott gyerekelt nézte. — Itt maradtok, — mondta Violának, Lilinek és Markának, majd rászólt a gazdasszonyraí — Maga meg hallgasson, egy mukkot se! Adjon nekik enni! — Mit? — Ami ebédről maradt. Aztán Stachovič visszament a hálószobába, nehézkesen leült az ágyra. Kis Idő múlva visszament a gazdasszony szobájába. Megült a szoba közepén, a kiéhezett Markát, a kiéhezett Schnltzer-gyerekeket nézte. Mohón tömték magukba az ebédről maradt zsíros, hideg rizst és húsdarabokat. Stachovič kikérdezte Markát, a lány teliszájjal válaszolt. — Ma már annyi rizs fogyott el, Istenem — rimánkodott a gazdasszony, — már a végén járunk, egész a végén járunk. Rég nem kapni rizst, semmit se kapni... — Csend! A konyhából nehéz léptek hallatszottak, valaki bekopogott az ajtón. (FOLYTATJUK) p

T ^ * 1964. augusztus 1.