Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)
1964-08-04 / 215. szám, kedd
Űtijegyzetdk az NDK-ből Hogyan élnek a grosslehnai szövetScezefesek ľ Talán a legjellemzőbb rájuk a példás egyetértés. Eredményes munkájuk, elégedett beszédük, a napbarnított arcok vidám tekintete, Sntuciatos viselkedésük, minden arra vall, hogy tudják, mit akarnak, mi a kötelességük az állammal ás önmagukkal szemben. Ha sikereik egyelőre nem is momdhatők egetveröknek, értik a módját, hogy lehetőségeiket még jobban kiaknázzák. Pörge tiroli kalapban így jellemzi röviden társait Willy Kirschner, a Kari Liebknecht Szövetkezet elnöke A Lipcsétől egy kőhajításnyira levő Grosslehna község termékeny földje síkságon terül el. Érthető hát, hogy a hegyes-dombos vidékek szépségeit az itteniek sokáig csak hírből Ismerték. Nem telt nekik utazásra. Csak néhány év óta változott meg a helyzet. Ki tudja, talán azóta viseli a szövetkezet elnöke a faluhelyen oly szokatlan pörge kis tiroli kalapot, a rövid zöld nadrágot és mindazokat a ruhadabokat, amelyek a sűrű tűlevelű erdőségek lakóit oly jellegzetessé teszik a külföldiek szemében. Pedig ő maga városi ember, a közeli Lipcse szülöttje. Csereakciók a szomszédos államokkal Hogyan ápolják a baráti kapcsolatokat? Tavaly például a Plzeň melletti Busovicén töltötték szabadságuk egy részét. Rendszeresíteni szeretnék ezeket a kirándulásokat. Hiszen a magyar elvtársakkal már régen megoldották a kölcsönös nyaralások kérdését. Az aratási ünnepet követően azok, akik legalább tíz esztendeje tagjai a szövetkezetnek, minden évben ellátogatnak — a közös költségén Magyarországra, hogy fáradalmaikat baráti körben pihenjék ki. — Boldogan segítünk az édes nedű betakarításában az elvtársaknak — magyarázza az elnök. Vidám szüreti mulatsággal, borkóstolással s az ezzel járó jókedvvel, tréfálkozással, felejthetetlen hangulattal fizetnek a magyar szövetkezetesek. Mondanom sem kell, hogy nemzeteink így még közelebb kerülnek egymáshoz. — Rövid három esztendő leforgása alatt valamennyiükre sor került, hogy a szomszéd baráti államban élő társaikkal néhány h^tet együtt tölthettek. Ami a gyermeknyaraltatási csereakciókat illeti, a ceglédi szövetkezetesekkel már négy évvel ezelőtt egymás markába csaptak. Ennek köszönhető, hagy mint minden esztendőben, az idén is június 17~e óta a legjobban tanuló 20 gyermek az ottani Kossuth Szövetkezet csörgedező patakjaiban lubickolva élvezi a vakációt. A ceglédi gyerekek augusztus 4-én adják vissza kispajtásaiknak a látogatást, akik alaposan felkészülnek méltó fogadtatásukra, 3 hétig tartó szórakoztatásukra. — Persze nemcsak a pompás levegő és a környezetváltozás a kecsegtető e látogatásokban — mondja Kirschner elvtárs. Amellett, hogy a fiatalok az idegen környezetben, távol szüleiktől önállóságra tesznek szert, megszeretik egymást és játszva tanulják az idegen nyelveket. A Gretchenek, Elsiek, Hansok hazaérve úgy pötyögtetik a magyar szót, mintha ott születtek volna, a Karcsik, Lacik, Annuskák és Mariskák pedig kitűnő német kiejtéssel térnek haza övéik körébe. Senki se csodálja, hogy alig várják az iskolaév befejeztót — Ha semmi másért, már azért is érdemes jól tanulni, hogy ismét Cegléden tölthessük a szünidőt — pislognak a csapzott hajú, szeplős orrú szemfüles nebulók. — Pénzbe kerül, igaz, ezt a fényűzést is ugyanúgy meg kell fizetni, mint minden mást — vélekedik az elnök. — De hát az Ilyen hasznos fényűzés szerintünk elengedhetetlen és az Ifjúság érdeke. Magunkról tudjuk, hogy a külföldön összegyűjtött tapasztalatokra, élményekre még évek múltén is szívesen és gyakran emlékszünk vissza Ügyesen gazdálkodnak — Megtérül — bólogat Kirschner elvtárs —, persze, hogy kamatosan megtérül, ezt mi is tudjuk. Mindenekelőtt azonban arról kell gondoskodnunk, hogy megkeressük a nem éppen szerénynek mondható összeget. A Liebknecht Szövetkezet tagjai azonban, akiknek átlagos életkora 45 év, az önmaguk Iránt támasztott követelményeket illetően sem szerények. Ezzel magyarázható, hogy a tavalyi 1 600 000 márkára előirányzott bevételi tervnek semmiben sem maradtak adósai és hogy ezen felbuzdulva, azt az Idén 100 000 márkával megtoldották. Teljesítik? Kudarcot vallanak? A siker sok mindentől függ, de a jóakarat nagy úr. Az pedig kivétel nélkül mindegyikükben megvan. Nagyratörő terveik elérésében természetesen a legbiztosabban az önköltség csökkentésével érhetnek célt. Az 1700 000 márka bevétel pedig rendeltetése szerint vándorol az egyes alapokba: a szociális alapba 2%, a kulturális és a orémiumalapba 1—1%, az oszthatatlan alapba 10%, ebből 80 000 márkát gépekre, 80 ezret pedig építkezésre fordítanak... üzemi ós lakásépítkezésre ... Tanulni jött ide — A szövetkezett tagok iránti példás gondoskodás lépten-nyomon érezteti hatását. — Ezt állítja K. Deutsch is, az egyéves gyakorlatra ide beosztott 24 éves nyurga egyetemi hallgató. Főiskolai tanulmányait jövőre fejezi be. Szakmája a mezőgazdasági beruházások, építkezések Irányítása, de a gyakorlatban mindenhez értenie kell, ami a mezőgazdasággal öszszefügg. — Kisujjában vannak már a növénytermesztéssel és az állattenyésztéssel kapcsolatos tudnivalók — dicséri mosolyogva Kirschner elvtárs a szorgalmas fiatalembert, aki jövőbeli terveit így sűríti össze: Tanulmányaim befejezése után hazamegyek a falumba. Az erfurti járásból származom. Abban a szövetkezetben akarok dolgozni, amelynek a szüleim ls tagjai. Szeretném, ha nálunk is mielőbb olyan korszerű fiaztatót és borjúistállót emelhetnénk, mint ez itt — mutat a kót vadonatúj épületre, majd Így folytatja: — Akkor majd a mi teheneink is úgy tejelnek, mint ezek Itt. Igaz, átlagosan évi 3000 liter tej egy-egy tehéntől nem a világ, de ha a zsírtartalom meghaladja a 3,5%-ot, akkor, ugye, már nem kell szégyenkeznünk a teljesítményért? Megtérülnek a kiadások A tejtermelésre egyelőre még ráfizetnek. Literenként 43 pfennigbe kerül, beszolgáltatási ára pedig mindössze 24—25 pfennig, de a terven felüli mennyiséget szabadon 68 pfennigért árusítják. — Ez is valami, ha számításba vesz•szük, hogy az évi 600 000 liter tejből csupán 230 000 litert kell beszolgáltatnunk az államnak — így Koebsch elvtárs. Elmondja, hogy az évi 1200 kg gyapjútermésből az állam 800 kg-ra tart igényt és kilogrammonként 12,50 márkát fizet. A maradékot szabadon a minőség szerint 25—50 márkáért árusítják. A dolgozók is jól járnak — Sok a munka velük — vakarja meg tarkóját az öreg juhász. Nem tagja a szövetkezetnek és így havi fizetést kap, melyből jól megél. Száz kiló gyapjúért 40 munkaegység, minden 4 hónapos juhért 1,5, a hús mázsájáért pedig egy munkaegység jár neki. Egy munkaegység 12 márkára értékelhető. A többiek sem panaszkodnak. így például a sertésgondozó« évi keresete 521, a traktorosoké 613, a fejönőkó 687 és a kocsisoké 543 munkaegységnek megfelelő összeg. # » * Egyelőre még közepes szövetkezetnek számít a grosslehnai. De azért valamennyien örülnek, hogy eredményeiket mindannyiuk jóléte érdekében évről évre fokozhatják. KARDOS MARTA A múlt hét elején még Sósszigeten találtuk Veréb Imre kombájnost segédjével Nagy Lászlóval, akik a gellei gépál lomásról jöttek segédkezni. Azóta már vala melyik csehországi falucská ban aratnak, (jobboldalt.) A királyfia karosai szövetkezetben renge teg a szalma Fehér László és Sidó józsej trak torosok — len ti képünkön — húzogatják is össze reggeltől napestig... ...csak győzzék rakni a kazalmesterek. No, de azért Matús Lajost, Görcs Vincét, vagy Ambrovics Dánielt sem kell félteni. Egy kis kazalrakó tudományért nem kell a szomszédba menniök. (Palágyi felvételei) Letanovský súlyos, sajgó testének súlyét bal lábára helyezte. Talán nem fogják bántani a németek. Reszkető jobb lábára nehezedett, és eszébe jutott a kegyetlen alezredes, aki agyonlőtte a csicskását, mert a fiú kése megkarcolta a lova pofáját. Mennybéli úristen hogy is szökhetett volna meg? Mi volna a németeknek agyonlőni az egész háza népét? Ö, mennybéli úristen. Szegény šiškáné meg a kis unokája, Štefka, öt házat felperzseltek, ki tudja, mi történt a grabóci erdőben? Marka, a két Hladík, a két Masňák, Šiškáék, Lánikék, Tesárék, — Bernadiš szomszéd — és mi történt Schnitzerékkel? Mi lesz a községházán fogva tartott emberekkel? Letanovský sajgó teste súlyát rogyadozó bal lábára helyezte. Talán jól tette, hogy mindent elmondott StachoviCnak, de — mégsem ... Letanovský feltette magában, ha a kommandáns még egyszer kihallgatná, egy szót sem szól, bármivel is fenyegetik. _ Felemelte tekintetét, a gyóntatószékre, BernadiCra nézett, de nem látott semmit. StachoviC úgy gyóntatta, ahogy majdnem minden hívét gyóntatni szokta. A bűneit kérdezte, előbb a tízparancsolat szerint. Nem gondolt rá, mit kérdez, mert ahogy sorra vette a parancsolatokat, egyre fölöslegesebbnek találta, hogy jelentéktelen apróságokról faggassa a rá váró halál előtt. Tesárra gondol, akit az ócska, rozsdás ajtón bocsátott be a templomba. Nehezen tudta felnyitni az ajtót, sok-sok éve nem használták. Schnitzerékre gondolt és a gyermekeikre. BernadiC Markára, s azt hajtogatta magában: Nehéz dolgok ezek, Herr Hauptmann, nem szabad így bánni az emberekkel! Szegény Letanovský! Mindig rendes ember volt. Érezte az arcán BernadiC meleg, félelemtől reszkető lélegzetét. — Miben vétkezett isten nyolcadik parancsolata ellen? — kérdezte. — Hamis tanúságot ne tégy felebarátod ellen...? BernadiC hallgatott. Mi ez mind a reá váró hatálhoz képest? — gondolta Stachoviö. Hogy is érhetnének fel bűnei a gyalázatos büntetéssel és az iszonyú halál félelmével? —... sok minden megesik J t, van Úgy, hogy rosszat mond az ember a másikra.,, megharagszik... — Elég, BernadiC — mondta Stachovič a rácsos ablakon keresztül. — Feloldozom. Csak annyit mondjon: maga árulta el Letanovskýt, hogy Schnitzeréket rejtegeti a házában? i— Nem. — Maga árulta e! a partizánokat? — Nem árultam el senkit. Hogy árulhattam volna e) Letanovskýt? Senkire se szóltam egy szót sem. Uramistpn! A házamból senki sem árulkodott. Talán Marka mondott valamit. Lehet, hogy elfogták és valahol kínozzák... — Ne féljen! Nekem megmondhat mindent. A németeknek egy szót sem szólok, ami árthatna magának; bár a parancsnok azt akarja, hogy elmondjak mindent. Marka miatt ne aggódjon! Nálam van a plébánián Schnitzerék gyerekeivel együtt. Semmi baja se történik. — A plébánián? — Igen. BernadiC sírva fakadt. — Deinde ego te absolvo, — mondta StachoviC plébános erős, kemény hangon, a rácsos ablakon keresztül, hogy visszhangzott a templomban, — feloldozlak téged bűneid alól az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Ámen. StachoviC keresztet vetett, lassú léptekkel kiment a gyóntatószékből, BernadiC szájához tartotta a stólát. BernadiC felállt, a négy német katona és Letanovský felé fordult. Egész testét rázta a zokogás. A katonák zsinórral összekötözték a kezét, akárcsak Letanovskýnak, mindkettőt a főoltárhoz kísérték, s miután StachoviC reszkető kézzel megáldoztatta őket, a katonák fejükbe nyomták a kalapot, s kifelé indultak a templomból, kettő a foglyok előtt ment, kettő mögöttük. Zsemlámpával világítottak maguknak. Stachovič a magas gyertyatartót a hosszú gyertyával szent Ágoston oltára elé vitte, a szent sötét, szigorú szemébe nézett, meggyújtotta rövid gyertyáját, a hosszú gyertyát elfújta, s a torony alá ment. — Tesár, — mondta halkan, — maradjon itt, tartson ki reggelig! Reggel Galbavý, a harangozó hoz majd ennivalót, mert biztosan éhes, és elbújtatja valahol. StachoviC bezárta a templomot, amely beleveszett a sötétbe. s iassan elindult a plébánia felé, Iffland századoshoz. StachoviC kanapéján négy ember ült, a biztonsági szolgálat, az SD tagjai, Mohn truppfűhrer autón hozta őket Ifflandhoz. Képük fekete, maszatos volt, mintha égő házból menekültek volna ki. Elmosolyodtak, amikor StachoviC benyitott az irodába. — Méltóztassék elismerni, Herr Hauptmann, — mondta, — a pap gyónáskor csak azt tudhatja meg, Hini bűnnek számít, nem pedig azt, amit erénynek vélnek. Kötelességemet t e 1 jesítet tem. Megg yón tat tam Letanovskýt ós Bernadicot. Olyan emberek, akiknek az élete forog kockán, mást tekintenek bűnnek ós mást erénynek, mint azok, akik csak unalmukban jönnek hozzám gyónni, Iffland elnevette magát, azt mondta: — Jó, jó mein Herr! — tovább nevetett. StachoviC plébános alatt megreccsent a szék, erőlködve ö is nevetett, s lassan elfordította fejét ifflandtól. — Gyónáskor az ember a bűneit vallja meg, nem pedig az erényeit, — mondta — A gyóntató csak gyanút keltene, ha túl figyelmesen firtatná a vezeklő erényeit. Ifflandnak vörösen égett, fájt a szeme: egész éjjel nem hunyta le. Forrt benne a düh Schnitzerné ellen. Ahogy az asztalra könyökölt, meg-inegrándult balkeze gyűrűs és kisujja. — Az embereket meg kell győzni, — mondta éles hangon StachoviCnak, — hogy a bűnt erénynek tartsák és az erényt bűnnek, mein Herr. Ez is a maga kötelessége volt. Természetesnek találtain. Hozzátartozik az új idők szelleméhez. A gyónási titkot legalább úgy ismerem mint maga, mein Herr! Most pedig kérem, térjünk a tárgyra! — BernadiCot például nagyon bántja és gyötri — szánta el magát StachoviC plébános, — hogy azt a lánykát, Máriát nem vitte magával a földekre. Ha vele lett volna, nem veszett volna el. Bűnt lát benne. Más körülmények között azt tekintette volna bűnnek, ha ... — Elég! — rivallt Iffland a papra. — Előbb általában be széljen! Aztán lássuk a részleteket! Ha marad rá idő! — Van kérem térképe? Iffland iratai közül előkereste Závod környékének részletes térképét, kiterítette az asztalon. Nonszensz! Hallgattatta el magában a gyanút, hogy talán BernadiC lánya az a partizánlány, akit Mohn truppfűhrer emlegetett. StachoviC felállt a székről, íróasztala, Iffland térképének szürkészöld foltjai fölé hajolt. Kis ideig nézte, nézte ... Jóságos Isten! Herr Hauptmann! Marka! Hova tegye a gyerekeket? Marka el akar menni. A fiatal Tesárhoz és a partizánokhoz. A plébánián nem akar maradni. A gyerekeket Galbavýra kell bízni, gondoskodjon róluk, Tesárt is vegye gondjaiba ... Nehéz dolgok ezek Herr Hauptmann! Valamit keresett Iffland térképén. — Itt van Závod, mein Herr! — Igen, igen, ez itt Závod. — Stachoviö ujját a térképre tette. — Itt visz az út, itt van Nagy-Poruba és Kis Poruba. Aztán az út sűrű erdőkön halad keresztül, az erdő mindjárt az út szélén kezdődik. Azt hiszem, ez nagyon veszélyes terület előnyomuló katonaság számára. Aztán már el is érünk a legközelebbi völgv első falujába. Nagy község, tulajdonképpen több tanyai telepből tevődik össze. Alső-Kopecsni Láz, FelsőLáz, Nagy, Kis, Hosszú és ÜjKopecsní Láz. A falu nagyon alkalmas a partizánoknak, jelenleg valószínűleg erős partizánegység s tartja megszállva. Nagy- és Kis-Porubában most biztosan nincsenek partizánok, mert... — Azt én ls tudom, — szakította félbe a papot Iffland, dühösen nézte StachoviC borostás, nehézkesen mozgó alsó állkapcsát. — Én is tudom, mein Herr! Magam is meg tudom állapítani, melyik község partizánfészek és melyik nem! En-. gem másvalami érdekel. (Folytatjuk) SZÖ 4 * augusztus & Ĺ